Oldal:Memorial-1938.djvu/3

AZ ŐRTORONY

MINT JEHOVA KIRÁLYSÁGÁNAK HIRDETŐJE

Vol. LIX

1938 Március 1

Nr.5

Emlékünnep

„A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott. Azért ünnepeljünk.” – 1. Kor. 5:7,8

^1. Jehova sok olyan prófétai képet alkotott, amely bejelentette célját. Határozott szándékának fontosabb részeit a prófétai képekben tárta fel, és mi ott megtalálhatjuk őket. Az a legfontosabb, hogy Jehova neve igazolva és mindenek felett magasztalva legyen, s hogy teremtményei szívében újra az Őt megillető helyet foglalja el. A jelenlegi ördög, Lucifer lázadása és kihívása által - mely szerint Isten nem tud olyan embert teremteni, aki Hozzá hű és igaz maradna - meggyalázta, megrágalmazta, és vitatárggyá tette a Felséges nevét. A felsőbbség eme vitakérdését igazságosan kell megoldani. Jehova kijelentette célját, hogy egy Magot fog támasztani, amely a meghatározott időben el fogja pusztítani a gonoszt és annak szervezetét, igazolva az ő nagy nevét. Ezért mondta az Ördögnek: „Ez okból engedtem meg megmaradásodat” (2. Móz. 9:16, Leeser). Itt kitűnik, hogy Isten két dolgot akar megvalósítani: (1) hirdettetni az Ő nevét az egész földön, és (2) ezt követően bemutatni legfelsőbb hatalmát az ellenség felett.

^2. Amidőn Jehova megtette a neve igazolásához szükséges előkészületeket, Ábrahámot szülőföldéről Kánaán országába küldte. Ott Isten feltétel nélküli szövetséget kötött Ábrahámmal, és ezt ígérte neki: „És megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” (1. Móz. 12:3; 15:18) Azután Isten megparancsolta Ábrahámnak a körülmetélkedést: „minden férfi körülmetéltessék nálatok”. (1. Móz. 17:9-12) Ezek után Ábrahámnak és feleségének, Sárának Jehova akaratából fia született, akit Izsáknak neveztek. Amikor Izsák megnőtt, Ábrahám Isten parancsára bemutatta őt élő áldozatként. Mindezek Jehova nevének az igazolásáért történtek. Ebben a prófétai képben Ábrahám magát Jehova Istent szemléltette, Sára az Ő szervezetét, Izsák pedig Jézus Krisztust, a Magot. A körülmetélkedés szövetsége azt ábrázolja, hogy annak, aki a mag részét alkotja, körül kell metélnie szívét, vagyis magát feltétel nélkül, teljesen Jehovának és királyságának kell, hogy szentelje. - 5. Móz. 10:16; Fil. 3:3; Kol. 2:11.

^3. Később Isten akaratából Ábrahám leszármazottjai Egyiptomban laktak - az Ördög fő földi erődítményében

amely ország az ördög egész földre kiterjedő szervezetét szemléltette. Ábrahám leszármazottjai Egyiptomban rabszolgák lettek, és Sátán meg ügynökei kegyetlenül sanyargatták őket, gyalázva és rágalmazva Jehova nevét. Azután Jehova újra egy élő prófétai képet alkotott, elküldve Mózest Egyiptomba, hogy ott megváltsa népét, és nevet szerezzen Jehovának: „Mert melyik nép olyan, mint a Te néped az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Egyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől”-2. Sám. 7:23

^4. A Legfelségesebb először Mózesnek nyilatkoztatta ki Magát az ő JEHOVA nevén, amely teremtményeivel kapcsolatos szándékát jelenti. Mózes által ismertette, hogy Ő, Jehova, öröktől fogva mindörökké létezik, nem, mint aki csak volt, vagy lesz, hanem mint „A VAGYOK ... Ez az Én nevem mind örökké és ez az Én emlékezetem nemzetségről nemzetségre”. (2. Móz. 3:14, 15; 6:3) Jehova Egyiptomban folytatta a prófétai kép megalkotását, és kiemelte választott népe megszabadításának, és neve igazolásának fontosságát, valamint célja megvalósításának eszközét. Jehova megparancsolta Mózesnek, hogy készüljenek fel a húsvétra, amelyet egy meghatározott napon kellett megtartani — Niszán hónap tizennegyedikén. Niszán hó fontosságára úgy hívta fel a figyelmet, hogy elrendelte, hogy ez legyen az év első hónapja. A húsvéti bárány elfogyasztását követő események által Isten be akarta igazolni felsőbbségét az ördög és démonai felett. Az első hónap tizedik napján minden családnak kellett vennie egy hibátlan bárányt, amit a hónap tizennegyedik napjáig tartottak, s akkor leöltek. A bárány vérét az ajtófélfákra kellett hinteniük. Miután megsütötték a húst, azt kovásztalan kenyérrel el kellett fogyasztani a házban. Azok elsőszülötteit, akik hűségesen engedelmeskedtek Jehova Isten parancsának, az Úr megoltal¬mazta és megkímélte, míg mások megsemmisültek. Minden házban, ahol nem jelent meg a parancsnak megfelelően a vérrel meghintett ajtófélfa, az elsőszülött meg kellett, hogy haljon. És meg is halt.