Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/9

213

szeme előtt, amelyt Jehova a gibeoniták és Józsué által alakított, amidőn Isten törvényét kihirdette azokat illetőleg, akik Krisztushoz és az ő szervezetéhez kívánnak csatlakozni. Jegyezzük meg, hogy Jézus akkor a nagysokasághoz beszélt.,,Megy vala pedig ő vele nagysokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom... Vagy valamely (melyik) király (az), mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzön, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött? Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." — Lukács 14:25, 26, 31—33

³⁹ Azok az emberek, akikből a nagysokaság alakulni fog, most nem állhatnak tétlenül arra várva, hogy Sátán szervezetének bukását lássák, s csak azután akarván engedelmeskedni az Úrnak. Tudomást kell szerezniök Jehováról és az ő országáról és ki kell jelenteniök, hogy Jehova Isten és az ő országa mellett állanak és igazságot s alázatosságot tanulnak; mert Armageddonkor való megoltalmaztatásuknak ez az előfeltétele. Meg kell állaniok a próbán, amely szükségképpen mindazokra következni fog, aki Isten kegyelmében részesülni fog. Ha a nagysokaság tagjai megmene¬ külni szeretnének Isten ítéletvégrehajtójának, a nagyobb Józsuénak fegyverétől,gyorsan kell cselekedniök s nem szabad Armageddon kezdetéig várakozniok az állásfoglalásukkal. Az Úr figyelmeztetett s tovább is figyelmezteti a jóindulatúakat, hogy Armageddon közeledik és küszöbön áll s a nagysokaságnak a „hegyekre" kell menekülnie, ha meg akar menekülni s magát még Armageddon kitörése előtt az Úristen és Jézus Krisztus a nagyobb Józsué szolgálatára felajánlania. Az ilyeneket figyelmezteti az Úr, hogy ne halogassák menekülésüket a téli időre (Armageddonig). — Máté 24 :15—20

⁴⁰ Az Úr Jézus mondja: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba!" (Lukács 21: 20, 21) A hajdani Jeruzsálem a mai álkereszténységet példázza, amely azt állítja ugyan, hogy Istent és Krisztust képviseli. Isten bizonyos földi eszközöket használt a hajdani Jeruzsálem elpusztítására. Isten most szándékába való betekintéssel ajándékozta meg a felkent maradékot s a hozzácsatlakozó nagysokaságot, a jonadábokat, miszerint az álszent Jeruzsálemet el fogja pusztítani, illetve Sátán szervezetének vallásbeli részét, amely a világot elnyomja. Jézusnak fenti kijelentése nyilván a következőket jelenti: Amidőn a jószándékú emberek betekintést nyernek Isten szándékába a mai kétszínű Jeruzsálem, illetve Sátán szerv. kétszínű elemének pusztulását illetőleg, Isten szervezetéhez tartoznak menekülni; mert bizonyos, hogy akkor az álkereszténység pusztulása küszöbön áll. Aki most hanyagnak vagy botrányokozónak minősül, vagy azzal számol, hogy majd megtér a halálos ágyán, vagy az Isten szervezetébe való menekülésnek jobb alkalmára fog várni, az olyant az Úr kijelentése szerint a veszedelem utóléri. — Mózes V. 20 :16,17

“ A gibeoniták szószólója továbbmenőleg Józsué elé terjesztette kérésüket a maguk megmentése és Józsuénak arra vonatkozó rábírása érdekében, hogy a biztonságra nézve szövetséget kössön ve¬ lük. Emiatt mondták a gibeoniták: „Ez a mi ^e* nyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most, ímé, száraz és penészes lett! Ezek a boros tömlők is, melyeket új korukban töltöttünk vala meg, ímé, de megszakadoztak; a mi ruháink es saruink pedig megavultak az útnak Igen hosszú volta miatt." — Józsué 9 :12, 13 •’ Valaki azt mondhatná, hogy a gibeoniták a szó szoros értelmében hazudtak. A dolog azonban másképpen áll. Valamely állítás csak akkor kepez hazugságot, ha valakinek a megcsalása-, megkᬠrosítása érdekében történik, vagyha a dolog el¬ hallgatásából valakinek kára szármaxik. Ámde a gibeoniták nem akarták megkárosítani az izraeli¬ tákat és nem is akarták megakadályozni őket az ország elfoglalásában; ők csupán a saját bizton¬ ságúkkal törődtek és elővigyázatosan beszéltek és bölcsen jártak el. Azonkívül — s ez a legfon¬ tosabb a dologban — Isten itt oly képet alakí¬ tott, ami sokkal fontosabb, jövő eseményt ve¬ tített elő; e prófétai képnek a teljesülése főkép¬ pen a maradék okulására, valamint azok okta¬ tására szolgál, akikből a nagysokaság alakulni fog. • ” Amidőn a gibeoniták kenyerüket sütötték, meleg volt és friss. De amidőn Józsué elé tettek, meg volt száradva, penészes volt, olyan volt, ami¬ lyent csak cselédség szokott enni. Más szóval: a penészes kenyér a következőket példázza: „Ml, akik ilyen kenyeret eszünk, szegények, segitseg- reutalt szolga-osztály vagyunk, hozzád jöttünk, segíts rajtunk a nyomor idejében!" Ez teljesen megfelel azon jóindulatú emberek állapotának, akik a nagyobb Józsiiét, Jézus Krisztust keresik. Az ócska, foltozott bortömlők, az ócska ruhák és elkopott saruk ugyancsak saját maguktól beszel¬ tek: „Mi, akik így vagyunk felszerelve, alacsony¬ rendű szolga-osztály vagyunk." Élelmük és ruhᬠjuk nyomorult állapotát a hosszú út jukkái indo¬ kolták meg. Szószerint ez nem volt igaz; ezen ál¬ lításukkal azonban nem károsítottak meg senkit sem. De azt példázta, hogy oly országból jöttek, amely Isten népétől nagyon távol volt. Amit ma¬ gukkal hoztak és Józsuénak megmutattak sze¬ rény emberek osztálya mellett tanúskodott, akik annál jobb dolgok után vágyakoztak, mint amivel bírtak. A gibeoniták Józsiiéhoz folyamodtak se¬ gítségért az óhajtott dolgok megszerzése érde¬ kében. Hasonlóképpen n nagysokaság is az Úr Jé¬ zus Krisztustól várja a segítséget az óhajtott dol¬ gok megnyerése érdekében. Isten igéjének kritj* kusai erősen keresték az oly kifogásokat, melj’ek révén oly benyomást kelthetnek, hogy magas szín¬ vonalú erkölcsi mértékkel mérnek és az erény di¬ cséretes példái. Tehát túlságosan szívesen rágód¬ tak Isten igéjén, hogy „nagy erkölcsösségükkel* másokra erősen hassanak. Isten előtt nem ked-