„Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/14” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|150|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|majombíróság elnöke is, amely a Társulat képviselőit elítélte.}} {{raw:data:p|22|Se…”)
 
a
 
(2 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
4. sor: 4. sor:
 
{{raw:data:p|22|Sedékiás tudta, hogy Jeremiás teljesen ártatlan; de a királynak nem volt bátorsága, hogy igazságosan cselekedjen. Az álkereszténység politikai és bírósági tényezői ugyancsak tudták Amerikában, hogy az Úr földi képviselői ártatlanok; de nem volt bátorságuk hogy őszintén és pártatlanul járjanak el, s így majdnem ugyanazt mondták az álszenteknek amit Sedékiás a Jeremiás ügyében: „Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár és beesék Jeremiás a sárba." (Jeremiás 38:5, 6) Hasonló volt a helyzet állása 1918-ban a tárgyalás alkalmával. Akkor az Úr népének képviselőit a „kémkedési törvény" megszegésével vádolták — egyetlen bűnük az volt, hogy Isten országának az evangéliumát hirdették — 80 évi börtönre ítélték el, ami természetesen lassú halálukat jelentette volna, s a papság gonosztevő-társaival együtt azt is hitte, hogy a foglyok mindhalálig börtönben fognak maradni. Az Úr azonban kegyelme által megoltalmazza az övéit.}}
 
{{raw:data:p|22|Sedékiás tudta, hogy Jeremiás teljesen ártatlan; de a királynak nem volt bátorsága, hogy igazságosan cselekedjen. Az álkereszténység politikai és bírósági tényezői ugyancsak tudták Amerikában, hogy az Úr földi képviselői ártatlanok; de nem volt bátorságuk hogy őszintén és pártatlanul járjanak el, s így majdnem ugyanazt mondták az álszenteknek amit Sedékiás a Jeremiás ügyében: „Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár és beesék Jeremiás a sárba." (Jeremiás 38:5, 6) Hasonló volt a helyzet állása 1918-ban a tárgyalás alkalmával. Akkor az Úr népének képviselőit a „kémkedési törvény" megszegésével vádolták — egyetlen bűnük az volt, hogy Isten országának az evangéliumát hirdették — 80 évi börtönre ítélték el, ami természetesen lassú halálukat jelentette volna, s a papság gonosztevő-társaival együtt azt is hitte, hogy a foglyok mindhalálig börtönben fognak maradni. Az Úr azonban kegyelme által megoltalmazza az övéit.}}
 
{{raw:data:s|Egy barátságos rabszolga szerepe}}
 
{{raw:data:s|Egy barátságos rabszolga szerepe}}
{{raw:data:p|23|23-25|Jehova nagyon csodálatosan és szépen példáztatta azokat, akik ő benne és nempedig világi hatalmakban bíznak. Sedékiás király udvarában volt egy etióp, akit Ebed-Meleknek hívtak. Neve azt jelenti, hogy „a király szolgája", vagy „rabszolga". (Jeremiás 38:7) Nem volt izraelita, ami abból is kitűnik, hogv sterilizált eunuch
+
{{raw:data:p|23|23-25|Jehova nagyon csodálatosan és szépen példáztatta azokat, akik ő benne és nempedig világi hatalmakban bíznak. Sedékiás király udvarában volt egy etióp, akit Ebed-Meleknek hívtak. Neve azt jelenti, hogy „a király szolgája", vagy „rabszolga". (Jeremiás 38:7) Nem volt izraelita, ami abból is kitűnik, hogy sterilizált eunuch volt, ami Izrael törvényébe ütközött. Tulajdonképpen a hitszegő Jeruzsálem foglya volt. Megbízható, jámbor ember volt és ki-bejárt a király palotájába, mint annak szolgája. Semmiképpen sem rokonszenvezett a jeruzsálemi uralkodóház erőszakos cselekedeteivel s így a „kereszténységnek" alárendelt oly osztályt példáz, amely semmiképpen sem helyesli az álkereszténység kegyetlen módszereit. Mivel ez az etióp rabszolga volt, Jeremiás tanácsára nem menekülhetett el a káldeusokhoz. Látta a prófétán elkövetett nagy sérelmet. Hitt Jeremiás Istenében, tehát azon „más juhokat" példázza, akiket az Úr Jézus előhív, tehát ugyanazt az osztályt, amelyet Jonadáb. (Kir. II. 10:15—23) Mint etióp, született bűnöst példáz, aki megismerni szeretné az Istent. Jeremiás hirdetéséből értesült Isten szándékáról. Ez egyezik a zsoltáros következő szavaival: „Szerecsenország (Etiópia) hamar kinyújtja kezét Istenhez." (68. zsoltár 32) Amidőn a király Benjámin kapujában ült, ahol nyilván bíráskodott, az etióp Ebed-Meleknek alkalma nyílott, hogy nyilvánosan a király elé járuljon és beszéljen vele. Az etióp itt azokat példázta, akik a lelki izraelitákon kívül Jehova mellé állanak és Jehova bizonyságtevői érdekében beszélnek. Ennek megfelelően 1919-ben, amidőn az Úr szervezetének képviselői fogságban voltak, Isten és az ő népe iránt több ezer jóakaratú ember a kormányhoz intézett petíciót írt alá a Társulat szolgáinak meghallgatása és szabadonbocsátása érdekében. Ezeket példázzák a}}|
volt, ami Izrael törvényébe ütközött. Tulajdon¬
+
{{raw:data:p|c|babiloni foglyok is, ezek különböznek a felkentektől, ezek is megismertetik magukat és kifejezik, hogy Jehova szolgáival rokonszenveznek. — Ésaiás 49:9}}
képpen a hitszegő Jeruzsálem foglya volt. Meg¬
+
{{raw:data:p|24|23-25|Ebed-Melek, az etióp, a király elé járult és monda: „Uram,király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert (nem) lesz ezután semmi kenyér a városban." (Jeremiás 38:9) A király meghallgatta és megparancsolta az etióp szolgának, hogy vegyen maga mellé harminc embert s azoknak segítségével vonják ki a veremből. (38:10) Ez megfelel Isten népe kiszabadításának, amely akkor a tömlöcben volt. Az etióp a többiekkel együtt azonnal előkészületeket tett Jeremiás felvonására, mégpedig oly kíméletesen, hogy a prófétában semmi kár se essen. (38:11, 12) A hasonmásban ez arra mutat hogy Jézus Krisztus bezárt hű követőit a jóakaratú emberek meglátogatták, akiket az Úr a következő szavakkal dicsér: „Börtönben voltam és meglátogattatok!" (Máté 25:36) Az etióp nagy jóságot tanúsított Jeremiás iránt, amennyiben öreg ruhadarabokat bocsátott le a verembe, hogy azokat Jeremiás a hóna alá tegye, mielőtt felvonják. A papság ezzel éppen ellenkezőleg cselekedett, amidőn Jehova szolgáit börtönbe vetette. Amidőn az etióp ily barátságosan bánt Jehova szolgájával, nyilván a 142. zsoltár 102. és 69. verseire gondolt. A jóindulatúak kivonták az Úr szolgáit a börtönökből s így oldotta fel Jehova a megbilincselteket. — 146. zsoltár 7}}
bízható, jámbor ember volt és ki-bejárt a király
+
{{raw:data:p|25|23-25|Sem az álszentek, sem a politikusok nem hozták ki az Úr szolgáit a veremből. Egyáltalán nem is tettek ily irányú kísérletet, amíg a jóakaratú emberek nem nyújtottak be sürgős petíciót a kormánytényezőkhöz. A jonadábok vagy a „más juhok" ezeket az igazságos gondolkodású embereket példázzák, akik rokonszenveztek Isten szolgáival és érdekükben eljártak, amidőn az Úr őket 1919-ben a börtönből kiszabadította. Ez a szabadulás mindazokra kiterjedt, akik hívek voltak, s egy részük tényleg is börtönben volt, mások viszont korlátozott állapotban voltak. „Kivonák azért Jeremiást köteleken és kihozák őt a veremből és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában." (Jeremiás 38:13) Jehova bizonyságtevői elbocsátásuk óta is a papság bujtogatására az uralkodó tényezők ellenőrzése alatt álltak, mert a papság törekszik mindinkább arra, hogy Jehova hű szolgáinak mozgási szabadságát korlátozza. Isten tanúbizonyságai azonban ezen ellenőrzés és korlátozás dacára is előrevonulnak. Jeremiás Jeruzsálem elfoglalásáig a börtön pitvarában tartózkodott; ez az Isten mostani népének ellenőrzését példázza. Felhagyott-e az Úr nevének bizonyságtevésével? Semmiképpen!}}
palotájába, mint annak szolgája. Semmiképpen
+
{{raw:data:s|Azonnal bizonyságot tenni ment}}
sem rokonszenvezett a jeruzsálemi uralkodóház
+
{{raw:data:p|26|26-28|Az előképhez visszatérve: Sedékiás Jeremiást az Úr házába hívatta ahol kérdést akart intézni hozzá. „Elkülde pedig Sedékiás király és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdezlek, semmi tagadást benne ne tégy! " (Jeremiás 38:14) Akkor ezáltal a próféta előtt egy út nyí-}}}}
erőszakos cselekedeteivel s így a „kereszténység¬
 
nek" alárendelt oly osztályt példáz, amely sem¬
 
miképpen sem helyesli az álkereszténység kegyet¬
 
len módszereit. Mivel ez az etióp rabszolga volt,
 
Jeremiás tanácsára nem menekülhetett el a kál-
 
deusokhoz. Látta a prófétán elkövetett nagy sé¬
 
relmet. Hitt Jeremiás Istenében, tehát azon „más
 
úihokat" példázza, akiket az Ör Jézus előhív, te¬
 
hát ugyanazt az osztályt, amelyet Jonadáb. (Kir.
 
II. 10 :15—23) Mint etióp, született bűnöst pél¬
 
dáz, aki megismerni szeretné az Istent. Jeremiás
 
hirdetéséből értesült Isten szándékáról. Ez egye¬
 
zik a zsoltáros következő szavaival: „Szerecsen-
 
ország (Etiópia) hamar kinyújtja kezét Istenhez."
 
(68. zsoltár 32) Amidőn a király Benjámin kapu¬
 
jában ült, ahol nyilván bíráskodott, az etióp Ebed-
 
Meleknek alkalma nyílott, hogy nyilvánosan a ki¬
 
rály elé járuljon és beszéljen vele. Az etióp itt
 
azokat példázta, akik a lelki izraelitákon kívül
 
Jehova mellé állanak és Jehova bizonyságtevői ér¬
 
dekében beszélnek. Ennek megfelelően 1919-ben,
 
amidőn az Ür szervezetének képviselői fogságban
 
voltak, Isten és az ö népe iránt több ezer jóaka-
 
ratű ember a kormányhoz intézett petíciót írt
 
alá a Társulat szolgáinak meghallgatása és sza-
 
badonbocsátása érdekében. Ezeket példázzák a
 
babiloni foglyok is, ezek különböztiek a felkentek¬
 
től, ezek is megismertetik magukat és kifejezik,
 
hogy Jehova szolgáival rokonszenveznek. — Ésai¬
 
ás 49 : 9
 
’• Ebed-Melek, az etióp, a király elé járult és
 
monda: „Uram,király! gonoszul cselekedtek azok
 
az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával
 
cselekedtek, akik őt a verembe vetették; mert
 
meghal ott éhen, mert lesz ezután semmi kenyér
 
a városban." (Jeremiás 38 : 9) A király meghall¬
 
gatta és megparancsolta az etióp szolgának, hogy
 
vegyen maga mellé harminc embert s azoknak
 
segítségével vonják ki a veremből. (38 : 10) Ez
 
megfelel Isten népe kiszabadításának, amely ak¬
 
kor a tömlőében volt. Az etióp a többiekkel együtt
 
azonnal előkészületeket tett Jeremiás felvonásá¬
 
ra, mégpedig oly kíméletesen, hogy a prófétában
 
semmi kár se essen. (38 :11 12) A hasonmásban
 
ez arra mutat hogy Jézus Krisztus bezárt hű kö¬
 
vetőit a jóakarata emberek meglátogatták, aki¬
 
ket az Ür a következő szavakkal dícsér: „Börtön¬
 
ben voltm és meglátogattatok!" (Máté 25:36)
 
Az etióp nagy jóságot tanúsított Jeremiás iránt,
 
amennyiben öreg ruhadarabokat bocsátott le a
 
verembe, hogy azokat Jeremiás a hóna alá tegye,
 
mielőtt felvonják. A papság ezzel éppen ellenke¬
 
zőleg cselekedett, amidőn Jehova szolgáit börtön¬
 
be vetette. Amidőn az etióp ily barátságosan bánt
 
Jehova szolgájával, nyilván a 142. zsoltár 102. és
 
69. verseire gondolt. A jóindulatúak kivonták az
 
Ür szolgáit a börtönökből s így oldotta fel Jeho¬
 
va a megbilincselteket. — 146. zsoltár 7
 
*’ Sem az álszentek, sem a politikusok nem hoz¬
 
ták ki az Ür szolgáit a veremből. Egyáltalán nem
 
is tettek ily irányú kísérletet, amíg a jóakarata
 
emberek nem nyújtottak be sürgős petíciót a kor¬
 
mánytényezőkhöz. A jonadábok vagy a „más ju¬
 
hok" ezeket az igazságos gondolkodású embere¬
 
ket példázzák, akik rokonszenveztek Isten szol¬
 
gáival és érdekükben eljártak, amidőn az Ür őket
 
1919-ben a börtönből kiszabadította. Ez a szabadu¬
 
lás mindazokra kiterjedt, akik hívek voltak, s egy
 
részük tényleg is börtönben volt, mások viszont
 
korlátozott állapotban voltak. „Kivonák azért Je¬
 
remiást köteleken és kihozák őt a veremből és
 
lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában." (Jeremiás
 
38 :13) Jehova bizonyságtevői elbocsátásuk ó*a
 
is a papság bujtogatására az uralkodó tényezők
 
ellenőrzése alatt álltak, mert a papság törekszik
 
mindinkább arra, hogy Jehova hű szolgáinak
 
mozgási szabadságát korlátozza. Isten tanúbi¬
 
zonyságai azonban ezen ellenőrzés és korlátozás
 
dacára is előrevonulnak. Jeremiás Jeruzsálem el¬
 
foglalásáig a börtön pitvarában tartózkodott; ez
 
az Isten mostani népének ellenőrzését példázza.
 
Felhagyott-e az Ür nevének bizonyságtevésével?
 
Semmiképpen!
 
Azonnal bizonyságot tenni ment
 
Az előképhez visszatérve: Sedékiás Jeremi¬
 
ást az Ür házába hivatta .ahol kérdést akart in¬
 
tézni hozzá. „Elkülde pedig Sedékiás király és
 
magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik
 
ajtóig, mely vala az Ürnak házában és monda
 
a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdez¬
 
lek, semmi tagadást benne ne tégy! " (Jeremiás
 
38 :14) Akkor ezáltal a próféta előtt egy út nyí-
 

A lap jelenlegi, 2020. november 26., 13:43-kori változata

A lap korrektúrázva van


150
majombíróság elnöke is, amely a Társulat képviselőit elítélte.
22 Sedékiás tudta, hogy Jeremiás teljesen ártatlan; de a királynak nem volt bátorsága, hogy igazságosan cselekedjen. Az álkereszténység politikai és bírósági tényezői ugyancsak tudták Amerikában, hogy az Úr földi képviselői ártatlanok; de nem volt bátorságuk hogy őszintén és pártatlanul járjanak el, s így majdnem ugyanazt mondták az álszenteknek amit Sedékiás a Jeremiás ügyében: „Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár és beesék Jeremiás a sárba." (Jeremiás 38:5, 6) Hasonló volt a helyzet állása 1918-ban a tárgyalás alkalmával. Akkor az Úr népének képviselőit a „kémkedési törvény" megszegésével vádolták — egyetlen bűnük az volt, hogy Isten országának az evangéliumát hirdették — 80 évi börtönre ítélték el, ami természetesen lassú halálukat jelentette volna, s a papság gonosztevő-társaival együtt azt is hitte, hogy a foglyok mindhalálig börtönben fognak maradni. Az Úr azonban kegyelme által megoltalmazza az övéit.
Egy barátságos rabszolga szerepe
23 Jehova nagyon csodálatosan és szépen példáztatta azokat, akik ő benne és nempedig világi hatalmakban bíznak. Sedékiás király udvarában volt egy etióp, akit Ebed-Meleknek hívtak. Neve azt jelenti, hogy „a király szolgája", vagy „rabszolga". (Jeremiás 38:7) Nem volt izraelita, ami abból is kitűnik, hogy sterilizált eunuch volt, ami Izrael törvényébe ütközött. Tulajdonképpen a hitszegő Jeruzsálem foglya volt. Megbízható, jámbor ember volt és ki-bejárt a király palotájába, mint annak szolgája. Semmiképpen sem rokonszenvezett a jeruzsálemi uralkodóház erőszakos cselekedeteivel s így a „kereszténységnek" alárendelt oly osztályt példáz, amely semmiképpen sem helyesli az álkereszténység kegyetlen módszereit. Mivel ez az etióp rabszolga volt, Jeremiás tanácsára nem menekülhetett el a káldeusokhoz. Látta a prófétán elkövetett nagy sérelmet. Hitt Jeremiás Istenében, tehát azon „más juhokat" példázza, akiket az Úr Jézus előhív, tehát ugyanazt az osztályt, amelyet Jonadáb. (Kir. II. 10:15—23) Mint etióp, született bűnöst példáz, aki megismerni szeretné az Istent. Jeremiás hirdetéséből értesült Isten szándékáról. Ez egyezik a zsoltáros következő szavaival: „Szerecsenország (Etiópia) hamar kinyújtja kezét Istenhez." (68. zsoltár 32) Amidőn a király Benjámin kapujában ült, ahol nyilván bíráskodott, az etióp Ebed-Meleknek alkalma nyílott, hogy nyilvánosan a király elé járuljon és beszéljen vele. Az etióp itt azokat példázta, akik a lelki izraelitákon kívül Jehova mellé állanak és Jehova bizonyságtevői érdekében beszélnek. Ennek megfelelően 1919-ben, amidőn az Úr szervezetének képviselői fogságban voltak, Isten és az ő népe iránt több ezer jóakaratú ember a kormányhoz intézett petíciót írt alá a Társulat szolgáinak meghallgatása és szabadonbocsátása érdekében. Ezeket példázzák a
babiloni foglyok is, ezek különböznek a felkentektől, ezek is megismertetik magukat és kifejezik, hogy Jehova szolgáival rokonszenveznek. — Ésaiás 49:9
24 Ebed-Melek, az etióp, a király elé járult és monda: „Uram,király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert (nem) lesz ezután semmi kenyér a városban." (Jeremiás 38:9) A király meghallgatta és megparancsolta az etióp szolgának, hogy vegyen maga mellé harminc embert s azoknak segítségével vonják ki a veremből. (38:10) Ez megfelel Isten népe kiszabadításának, amely akkor a tömlöcben volt. Az etióp a többiekkel együtt azonnal előkészületeket tett Jeremiás felvonására, mégpedig oly kíméletesen, hogy a prófétában semmi kár se essen. (38:11, 12) A hasonmásban ez arra mutat hogy Jézus Krisztus bezárt hű követőit a jóakaratú emberek meglátogatták, akiket az Úr a következő szavakkal dicsér: „Börtönben voltam és meglátogattatok!" (Máté 25:36) Az etióp nagy jóságot tanúsított Jeremiás iránt, amennyiben öreg ruhadarabokat bocsátott le a verembe, hogy azokat Jeremiás a hóna alá tegye, mielőtt felvonják. A papság ezzel éppen ellenkezőleg cselekedett, amidőn Jehova szolgáit börtönbe vetette. Amidőn az etióp ily barátságosan bánt Jehova szolgájával, nyilván a 142. zsoltár 102. és 69. verseire gondolt. A jóindulatúak kivonták az Úr szolgáit a börtönökből s így oldotta fel Jehova a megbilincselteket. — 146. zsoltár 7
25 Sem az álszentek, sem a politikusok nem hozták ki az Úr szolgáit a veremből. Egyáltalán nem is tettek ily irányú kísérletet, amíg a jóakaratú emberek nem nyújtottak be sürgős petíciót a kormánytényezőkhöz. A jonadábok vagy a „más juhok" ezeket az igazságos gondolkodású embereket példázzák, akik rokonszenveztek Isten szolgáival és érdekükben eljártak, amidőn az Úr őket 1919-ben a börtönből kiszabadította. Ez a szabadulás mindazokra kiterjedt, akik hívek voltak, s egy részük tényleg is börtönben volt, mások viszont korlátozott állapotban voltak. „Kivonák azért Jeremiást köteleken és kihozák őt a veremből és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában." (Jeremiás 38:13) Jehova bizonyságtevői elbocsátásuk óta is a papság bujtogatására az uralkodó tényezők ellenőrzése alatt álltak, mert a papság törekszik mindinkább arra, hogy Jehova hű szolgáinak mozgási szabadságát korlátozza. Isten tanúbizonyságai azonban ezen ellenőrzés és korlátozás dacára is előrevonulnak. Jeremiás Jeruzsálem elfoglalásáig a börtön pitvarában tartózkodott; ez az Isten mostani népének ellenőrzését példázza. Felhagyott-e az Úr nevének bizonyságtevésével? Semmiképpen!
Azonnal bizonyságot tenni ment
26 Az előképhez visszatérve: Sedékiás Jeremiást az Úr házába hívatta ahol kérdést akart intézni hozzá. „Elkülde pedig Sedékiás király és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdezlek, semmi tagadást benne ne tégy! " (Jeremiás 38:14) Akkor ezáltal a próféta előtt egy út nyí-