Oldal:Abdiás-1-2-rész-1936.djvu/10

182

{{raw:data:c|

vere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában és nagy öldöklés Edom földjén. És változnak patakjai szurokká és pora kénkövé és lészen földje égő szurokká." — Ésaiás 34:5, 6, 9

² Jehova ítéletének világos kijelentése a papi uralom végére mutat. Miért akarja Jehova végrehajtani rajta ezt az ítéletet? „Mert bosszúállás napja ez az Úrnak a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért." (Ésaiás 34:8) Ezeket a próféciákat megerősítik Abdiás szavai (10. vers), most pedig hadd térjünk vissza e jövendölés megvizsgálásához.

^3. Abdiás próféciájának feltárása most nagy bátorítást jelent Isten népe számára. Aki igazságban féli az Istent és szorgalmasan alázatosságra törekszik előtte, tehát az ő parancsolataival és szervezetének törvényével összhangban él, nem fog félni sem az emberektől, sem az ördögtől, hanem kötelességének teljesítésében Istenben való teljes hittel fog előremenetelni. Jehova most azt parancsolja népének, hogy keljen fel és szálljon harcba a papsággal; azután a klérushoz, a felekezetieskedőkhöz fordulva, akik az ő nevét meggyalázták, így szól: „Ímé, kicsinnyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy." — Abdiás 2

^4. A vallás Nimród napjai óta nagy szerepet játszott a nemzetek között s ez volt a legfőbb eszköz amit az ördög a nép elámítására felhasznált. A róm. kat. hierarchia megszervezése óta elvetemült felekezeti intézmény és magát Isten helyettesítőjének tüntette fel a földön, holott a legnagyobb álszent banda volt, amely valaha is sanyargatta a népet. Most azonban eljött az idő, amidőn Jehova „kicsinnyé teszi a népek között" a vallások vezetőit és utálatossá. Ez az elvetemült intézmény, a hierarchia, sok esztendő óta rettegésben tartotta a köznépet; csalással, ámítással, hazugságokkal, kényszerítés és elnyomás útján uralkodott; ez az ördögi intézmény mindenféle istenkáromlásban bűnös s azok az emberek, akik ezt a felekezeti uralmat alkotják felfuvalkodottak, erőszakosak, kegyetlenek s felettük hozta Jehova ezt az ítéletet: „ ... Megszüntetem az istentelenek kevélységét és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom." (Ésaiás 13:11) Jehova bizonyságtevői legyenek erősek a hitükben bátrak a küzdelemben azon szilárd meggyőződéssel, hogy a szabadulás napja eljött.

⁵ Nem Jehova bizonyságtevői fogják megvívni az armageddoni harcot; egyáltalán nem, ők most Sátán földi helytartóival állnak harcban és a híveknek szilárdaknak kell lenniök és azok is lesznek és férfiaknak és az Úr hű harcosainak is fognak bizonyulni. A maradék most harcitevékenységet fejt ki amennyiben állandóan hirdeti Jehova nevét és a zászlót magasra emeli hogy a nép tudomásul vegye, hogy ő az egyetlen igazi Isten és szabadító. (Ésaiás 62:10) Jehova bizonyságtevői az igazság hirdetése útján leleplezik a szervezett felekezetek vezetőinek, s főképpen a róm. kat hierarchiának csalásait, amit Isten az ő szolgái útján Jézus Krisztus vezetése alatt végeztet, hogy a gazdasági tényezők, és a politikusok a kellő időben keresztüllássanak a papság csaló állításain; s hogy a köznép is megláthassa és értesülhessen, hogy mennyire becsapta és az orránál fogva vezette a klérus és megfosztotta ke¬

|

resetének tisztességes gyümölcsétől. Amennyiben az Úr most az igazságot megmagyaráztatja és a felekezetiek és a papság istenkáromlásait feltárja, nagyon utálatosakká teszi ezeket az embereket. A különböző egyházfelekezetekhez tartozó emberek, nemzetiségükre és felekezetiségükre való tekintet nélkül meghallgatják most az igazságot, hisznek neki, elfogadják, s ezeket gyűlölik az Úr nevét megtagadott képmutatók, hogy önző és kegyetlen vágyaikat kielégíthessék. Most ezeket a vallás-szervezeteket Jehova és Jézus Krisztus megalázzák, amennyiben megakadályozzák e hazugok csoda jeleit és őket a világ népei előtt megszégyenítik. „így szól az Úr:... Én vagyok az Úr... ki a hazugok jeleit megrontja és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti és tudományukat bolondsággá teszi." — Ésaiás 44:24, 25

{{raw:data:p|6|5-6.|Eljött a nap, amidőn Jehova választott nem¬ zete síkra kell hogy lépjen és bátran kell harcol¬ nia az igazságért. Neki mondja most Jehova: „Bízzatok az Ürban örökké, mert az Ürban, Jehovában örök kőszálunk van. Mert meg- horgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázó azt a földig és porba dobta azt; láb tappdja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai (t. i. Jézus Krisztus igaz követői)". (Ésai¬ ás 26 : 4— 6; Máté 23 :12) A papságnak, miként egykor Ézsaunak, alkalmában állott magáévá ten¬ ni a születési kiváltságot; de megvetette azt. Nem akarta ismertetni Isten nevét és országát s most minden hatalmával meg akarja akadályozni, hogy valaki meglássa és elfogadja a királyságot. Önmagát magasztalja fel, az Ürral szembeszáll és gyalázza az ö igéit, neki mondja tehát az Ür Jé¬ zus: „Mert aki magát felmagasztalja, megalázta- tik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az em¬ berek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be." — Máté 23 :12,13 ’Ézsau eltávozott áz Ígéret-földjéről és önző vágyának kielégítésére a Seir hegyén rendezke¬ dett be. Amidőn Ézsau odaköltözött, hóreusok laktak ottan. (Mózes V. 2 :12) Ezek sziklai bar¬ langlakok voltak. Ézsau elűzte azokat az őslakó¬ kat. Ézsau utódai, az edomiták befészkelték ma¬ gukat a sziklalakásokba a magas sziklákon. Ugyan¬ úgy a róm. kát. hierarchia önző papjai uralkod¬ ni akartak a világ népein, másokat tehát kitúr¬ tak és rabló módjára elfoglalták birtokaikat s így önzésük kielégítésére örökséget szereztek ma¬ guknak. Magasra fészkelték magukat és azt állították, hogy a pápa, illetve szervezetüknek feje az a szikla-alap, amelyen még a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Nem építkeztek az igazi sziklára, Jézus Krisztusra, Jehova képmására, a nagy sziklára. (Mózes V. 32 :4) Az edomiták az önmagát felmagasztalt} papságot, főképpen a r. k. hierarchiát példázzák, amely önhatalmúlag ural¬ kodott a népen, az igazságot megvetette és Isten nevét meggyalázta. A róm. kát. klérus vakmerő felfuvalkodással felmagasztalta magát és azt ál¬ lította, hogy szervezetének feje Istenhez hasonló. A klérus a saját beszédéből ítéltetik meg; felfu- valkodása nem ismer határt. Itt idézzük a róm. kát. hierarchia egy tekintélyes tagjának kijelen¬ tését. Ez a kijelentés a Ferrari által írt „Eccle-