„Oldal:W1929.07.15-hu.djvu/7” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
| (10 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | {{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|1929. julius 15.|215}}}} | |
| − | + | {{raw:data:c | |
| − | + | |{{raw:data:p|c|eljárás rendbehozatalát és a helyes mederbe való terelését. Senkinek sem áll jogában magát bíróvá tennie, közbeavatkoznia és az Úr munkájával szemben ellenségesen fellépnie. "Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." — Róma 14:4.}} | |
| − | + | {{raw:data:p|29|29-30|Hogyha a római levél tizenharmadik fejezete az egyházra vonatkozik, jelenti-e ez azt, hogy a véneknek és a diákónusoknak joguk van birálatot mondani és dönteni az egyház eljárása vagy követendő útja felett? Egész biztos, hogy nem. A vének a gyülekezet tanácsadói és csak addig a határig van joguk a cselekvésre, amélyet az írás számukra kijelöl. A diákonusok a gyülekezet szolgái és nincs több joguk, mint amennyit az írás részükre kíjelöl. Az írás nem ad jögot a véneknek és a diákonusoknak arra, hógy megítéljék és megszabják, hogy a gyülekezet milyen eljárást kövessen. Hogyha valami rendetlenség van az egyházban, az Isten gyermekeiből álló gyülekezet egy bizonyos eljárást követhet. Az Úr maga mondotta meg ennek módját. — Máté 18:15—18.}} | |
| − | + | {{raw:data:p|30|29-30|A gyülekezet mint testület arra van féljogosítva, hogy a test tagjaira vonatkozó dolgokban kihallgatást tartson és azok felett döntsön; egy egyén sem lett azonban ilyen hatalommal és joggal felruházva a tizenkét apostolon kívül, akiket az Úr különös joggal ruházott fel. Hogyha a római levél tizenharmadik részének valami vonatkozása van a világban levő hatalmasságokra, sokkal inkább van vonatkozása ennek az egyházra, mert hiszen ez azoknak szól, akik Isten családjához tartoznak. Vizsgáljuk meg most az apostol utasításait versről-versre.}} | |
| − | + | {{raw:data:m|20|10|{{raw:data:s|A szöveg.}}}} | |
| − | eljárás rendbehozatalát és a helyes mederbe való terelését. Senkinek sem áll jogában magát bíróvá tennie, közbeavatkoznia és az Úr munkájával szemben ellenségesen fellépnie. "Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." — Róma 14:4. | + | {{raw:data:p|31|Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." (1. vers) Rögtön felmerül az a kérdés, hogy kinek engedelmeskedjék (angol szerint: vesse alá magát) Istennek népe. Meg van írva: "Mikor pedig minden alájavettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki néki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben." (1. Korinthus 15:28) Ez az Íráshely igazán megfelel a kérdésre. Ez mutatja, hogy a felső hatalmasságok Jézus Krisztus és Jehova és hogy a legfelsőbb hatalmasság Jehova Isten. Az apostol a férj és felcség képét használja Krisztus és az egyház viszonyának ábrázolására és érvelésében kimutatja, hogy az egyház alája van vetve Krisztusnak. "Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus ís feje az egyháznak, és ugyan ő megtartója a testnek. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben." (Efézus 5:23, 24) Jakab ihletett bizonyságtétele támogatja ezt a következtetést. "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene}} |
| − | + | |{{raw:data:p|c|az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." (Jakab 4:7, 8) Ezek az íráshelyek minden kétségen felül azt bizonyítják, hogy a felkentek csak úgy nyerhetik el Istennek tetszését, ha osztatlanul és teljesen felszentelik magukat neki. Az apostol nem úgy gondolhatta, hogy a nemzetek hatóságai lennének a "felső hatalmasságok." Nem lehetséges az, hogy ezek Isten népe elrendezésénél magasabbak és afelett uralkodhatnak.}} | |
| − | + | {{raw:data:p|32|Az apostol azt mondja: "Amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek (az angol Diaglott-fordítás szerint: Isten alatt vannak beosztva)" Lehetséges-e az, hogy ez az állítás a földön levő nemzetek hatalmasságaira vonatkozik, nem pedig az egyházra? Az apostol következő szavai megfelelnek e kérdésre: "Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. . . . És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, azután gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit." (1. Korinthus 12:18, 28) Azok, akik csak ahhoz ragaszkodnak, hogy az apostol csak a nemzetek hatalmasságaira utalt, amikor azt mondotta, hogy, "amely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek", támogatásukra Péter következő szavait idézik: "Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek (a görög szöveg szerint: emberi teremtésnek) az Ürért: akár királynak mint felebbvalónak; akár helytartónak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére." (1. Péter 2:13, 14) Ezen szöveg gondos megvizsgálása megmutatja nekünk, hogy ez nem vonatkozik a nemzetek kormányzatai által gyakorolt felső atalmakra, fenhatóságokra.}} | |
| − | + | {{raw:data:p|33|33-34|A fenti szövegben említett, emberi rendelések" kitétel eredetileg emberi teremtést (az itten használt ktíszisz görög szó alapítást, berendezést, alkotást, teremtést jelent. — Fordító megjegyzése) jelent. Hogyan lehet hát azt mondani, hogy az egyház valamilyen rendelése vagy berendezése emberi teremtés? Amikor az ember Jézus Krisztus kinevezte az apostolokat és mint az egyház vezetőit és kormányzóit küldötte ki, nem voltak-e ők szövegünk értelmében mindnyájan emberi teremtéshez tartozók? Az ember Jézus tette ezt, és akiket elküldött, emberek voltak; és ez így volt, habár Isten parancsolata alapján történt is.}} | |
| − | + | {{raw:data:p|34|33-34|Hogyha a gyülekezet szavazással szabályt hoz önmagának kormányzására vagy vezetőket választ, nem emberi rendelés ez? Hogyha az apostolok az egyházra vonatkozó szabályt vagy szabályokat hoztak, nem volt ez emberi intézkedés? Ezen következtetés támogatására figyeljük meg az Írás ezen szavait: "Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét. . . . Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogad-}}}} | |
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | az apostol csak a nemzetek hatalmasságaira utalt, amikor azt mondotta, hogy, "amely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek", támogatásukra Péter következő szavait idézik: "Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek (a görög szöveg szerint: emberi teremtésnek) az Ürért: akár királynak mint felebbvalónak; akár helytartónak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére." (1. Péter 2:13, 14) Ezen szöveg gondos megvizsgálása megmutatja nekünk, hogy ez nem vonatkozik a nemzetek kormányzatai által gyakorolt felső atalmakra, fenhatóságokra. | ||
| − | |||
| − | vagy berendezése emberi teremtés? Amikor az ember Jézus Krisztus kinevezte az apostolokat és mint az egyház vezetőit és kormányzóit küldötte ki, nem voltak-e ők szövegünk értelmében mindnyájan emberi teremtéshez tartozók? Az ember Jézus tette ezt, és akiket elküldött, emberek voltak; és ez így volt, habár Isten parancsolata alapján történt is. | ||
| − | |||
A lap jelenlegi, 2020. október 7., 04:00-kori változata
A lap korrektúrázva van
1929. julius 15.
215
eljárás rendbehozatalát és a helyes mederbe való terelését. Senkinek sem áll jogában magát bíróvá tennie, közbeavatkoznia és az Úr munkájával szemben ellenségesen fellépnie. "Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." — Róma 14:4.
29 Hogyha a római levél tizenharmadik fejezete az egyházra vonatkozik, jelenti-e ez azt, hogy a véneknek és a diákónusoknak joguk van birálatot mondani és dönteni az egyház eljárása vagy követendő útja felett? Egész biztos, hogy nem. A vének a gyülekezet tanácsadói és csak addig a határig van joguk a cselekvésre, amélyet az írás számukra kijelöl. A diákonusok a gyülekezet szolgái és nincs több joguk, mint amennyit az írás részükre kíjelöl. Az írás nem ad jögot a véneknek és a diákonusoknak arra, hógy megítéljék és megszabják, hogy a gyülekezet milyen eljárást kövessen. Hogyha valami rendetlenség van az egyházban, az Isten gyermekeiből álló gyülekezet egy bizonyos eljárást követhet. Az Úr maga mondotta meg ennek módját. — Máté 18:15—18.
30 A gyülekezet mint testület arra van féljogosítva, hogy a test tagjaira vonatkozó dolgokban kihallgatást tartson és azok felett döntsön; egy egyén sem lett azonban ilyen hatalommal és joggal felruházva a tizenkét apostolon kívül, akiket az Úr különös joggal ruházott fel. Hogyha a római levél tizenharmadik részének valami vonatkozása van a világban levő hatalmasságokra, sokkal inkább van vonatkozása ennek az egyházra, mert hiszen ez azoknak szól, akik Isten családjához tartoznak. Vizsgáljuk meg most az apostol utasításait versről-versre.
A szöveg.
31 Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." (1. vers) Rögtön felmerül az a kérdés, hogy kinek engedelmeskedjék (angol szerint: vesse alá magát) Istennek népe. Meg van írva: "Mikor pedig minden alájavettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki néki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben." (1. Korinthus 15:28) Ez az Íráshely igazán megfelel a kérdésre. Ez mutatja, hogy a felső hatalmasságok Jézus Krisztus és Jehova és hogy a legfelsőbb hatalmasság Jehova Isten. Az apostol a férj és felcség képét használja Krisztus és az egyház viszonyának ábrázolására és érvelésében kimutatja, hogy az egyház alája van vetve Krisztusnak. "Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus ís feje az egyháznak, és ugyan ő megtartója a testnek. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben." (Efézus 5:23, 24) Jakab ihletett bizonyságtétele támogatja ezt a következtetést. "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene
az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." (Jakab 4:7, 8) Ezek az íráshelyek minden kétségen felül azt bizonyítják, hogy a felkentek csak úgy nyerhetik el Istennek tetszését, ha osztatlanul és teljesen felszentelik magukat neki. Az apostol nem úgy gondolhatta, hogy a nemzetek hatóságai lennének a "felső hatalmasságok." Nem lehetséges az, hogy ezek Isten népe elrendezésénél magasabbak és afelett uralkodhatnak.
32 Az apostol azt mondja: "Amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek (az angol Diaglott-fordítás szerint: Isten alatt vannak beosztva)" Lehetséges-e az, hogy ez az állítás a földön levő nemzetek hatalmasságaira vonatkozik, nem pedig az egyházra? Az apostol következő szavai megfelelnek e kérdésre: "Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. . . . És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, azután gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit." (1. Korinthus 12:18, 28) Azok, akik csak ahhoz ragaszkodnak, hogy az apostol csak a nemzetek hatalmasságaira utalt, amikor azt mondotta, hogy, "amely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek", támogatásukra Péter következő szavait idézik: "Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek (a görög szöveg szerint: emberi teremtésnek) az Ürért: akár királynak mint felebbvalónak; akár helytartónak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére." (1. Péter 2:13, 14) Ezen szöveg gondos megvizsgálása megmutatja nekünk, hogy ez nem vonatkozik a nemzetek kormányzatai által gyakorolt felső atalmakra, fenhatóságokra.
33 A fenti szövegben említett, emberi rendelések" kitétel eredetileg emberi teremtést (az itten használt ktíszisz görög szó alapítást, berendezést, alkotást, teremtést jelent. — Fordító megjegyzése) jelent. Hogyan lehet hát azt mondani, hogy az egyház valamilyen rendelése vagy berendezése emberi teremtés? Amikor az ember Jézus Krisztus kinevezte az apostolokat és mint az egyház vezetőit és kormányzóit küldötte ki, nem voltak-e ők szövegünk értelmében mindnyájan emberi teremtéshez tartozók? Az ember Jézus tette ezt, és akiket elküldött, emberek voltak; és ez így volt, habár Isten parancsolata alapján történt is.
34 Hogyha a gyülekezet szavazással szabályt hoz önmagának kormányzására vagy vezetőket választ, nem emberi rendelés ez? Hogyha az apostolok az egyházra vonatkozó szabályt vagy szabályokat hoztak, nem volt ez emberi intézkedés? Ezen következtetés támogatására figyeljük meg az Írás ezen szavait: "Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét. . . . Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogad-
