Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/3

Szolgájának megőrzése

(Sámson III. rész. folytatás)

⁴² A római katolikus hierarchia, amely a mai körülmetéletlen filiszteusok fő alkotó része mindenkor vagyon és hatalom gyűjtésére törekedett. Ez a kegyetlen szervezet a világ minden tájára kiterjesztette szívó csápjait, magát gazdagította, a néptől hamis ürügyekkel pénzt csalván. Napjainkban a világon a legjobb földek birtokosa mindenütt egy gyékényen árul a nagytőkésekkel és a gerinctelen politikusokkal, hogy a népet leigázza és vagyonából kifossza. Ez a legfontosabb része az ördög látható felekezeti szervezetének, üzleti és politikai társai és kegyencei közreműködnek vele a nép ámításában. Ennek pénzügyi hatalma, amit Tirus példáz, tűzben fog elpusztulni. (Zakariás 9:3-7) Örvendjen és merítsen bátorságot tehát mindenki, aki most teljesen Jehovának szentelte magát, mert a szabadulás napja az ajtó előtt áll, amidőn a mai filiszteusok és az ő törvénytelen társaik el fognak tűnni a létezésből. Most Jehova kétségtelenül mindazok előtt feltárja a próféciákat, akik őt szeretik, hogy az iránta hívek vigaszt és bátorságot merítsenek és tovább végezzék a bizonyságtevést az ő szent nevében.

⁴³ Sámson nem azért ment Gázába, hogy a paráznánál testi vágyait kielégítse és nincsen is oly bizonyíték, amely az ő kritizálására feljogosítaná amiatt, hogy a parázna házába bement. Sámson nyilván azzal a szándékkal ment Gázába, hogy ismét ürügyet találjon a filiszteusokkal szemben Jehovától nyert küldetésének teljesítésére. A feljegyzés szerint Sámson kíséret nélkül ment Gázába. Az ő bátorságát mutatja, hogy elment halálos ellenségei közé, mert ő Istenben bízott, hogy Isten meg tudja védelmezni őt. Oda ment mint Jehova szolgája, vagy eszköze, hogy megmutassa Isten felsőbb hatalmát a Sátán szervezetével szemben. Sámson egyedül ment be a megerősített város kapuján. A dráma e része Isten azon gondviselését mutatja, hogy fel fogja tárni hatalmát a mai filiszteusokkal szemben, akik védett helyzetükben legyőzhetetleneknek tartják magukat.

⁴⁴ Gázában Sámson egy paráznát látott és ahhoz ment szállásra. Nem az első eset, amidőn Isten egy parázna útján mutatta be szándékát. A parázna háza nyilvános ház volt és kétségtelenül az volt az egyetlen helyiség, ahol Sámsont befogadták éjjeli szállásra. Ama tény, hogy Sámsont ezen cselekedetéért az Írás nem dorgálja, arra mutat, hogy a parázna házába tisztességes szándékkal ment és az megegyezett Isten akaratával. Lehet az is, hogy arra gondolt, ami Jerikóban történt, amidőn a két izraelita-kém oda érkezett, amiről a következő áll megírva: „És Józsué, a Nun fia elküldte Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. És azok pedig elmenének és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve és ott hálának. Mikor pedig megjelentették ezt Jerikó királyának, mondván: ímé férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izrael fiai közül e földnek kémlelésére… Ők pedig még le sem feküdének, amikor felméne őhozzájuk az asszony házhéjára (padlásra) és mondá a férfiaknak: tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet és hogy megszállt minket a félelem miattatok és hogy a földnek minden lakosa megolvadt előttetek.” – Józsué 2:1, 2, 8, 9.

⁴⁵ Semmisem bizonyítja, hogy Sámson a paráznával érintkezett, sőt még azt sem bizonyítja semmi sem, hogy valami tárgyalásba kezdett volna az asszonnyal. Ama kijelentés, hogy „bement hozzá” nem magyarázható akképpen, hogy érintkezett azzal. Bement a házába, miképpen a kémek is bementek Ráháb házába, akik felől meg van írva, hogy „ott hálának”. De akárhogyan is magyarázzák ezt s még ha meg is botránkoznak egyesek afölött, hogy Sámson egy éjszakát egy parázna házában töltött, mindazáltal az az egy bizonyos, hogy őt Jehova vezérelte oda és így minden feltevés csak az ő igazát bizonyítja. A filiszteusok rendőrsége nyílván bizonyos okokból szemmel kísérte a parázna házát. A karhatalmat rendesen meg lehet találni az olyan nyilvános helyeken. A filiszteusok rendőrsége kétségtelenül gyorsan hírül adta, hogy Sámson a parázna házába ment. „A gázabelieknek pedig mikor megmondották, mondván: ide jött Sámson! Körülvevék őt és leselkedének őutánnak egész éjszakán át a város kapujában és hallgatóztak egész éjjel és azt mondták: reggel, ha világos lesz, megöljük őt.” – Bírák 16:2.

⁴⁶ Ebben a szövegben az „idejött” szó az első versben „bement hozzá”-nak van fordítva, ami megerősíti azt a következtetést, hogy Sámson csak szállásra ment abba a házba. A karhatalom azonnal körülfogta a házat és Sámson után leselkedett, hogy hátba támadja. De az Úr nyilván értesítette Sámsont az eseményekről, amelyek azon az éjszakán ott történtek.

⁴⁷ Az őrszemek csendesen viselték magukat egész éjszaka, azt mondván: „Majd ha reggel lesz, akkor megöljük őt”. A gyülekezet illési korszaka alatt a modern filiszteusok, a felekezeti elemek vezetői és a fővezérek az Úr hű népét kelepcébe akarták csalni és minden kijáratot bezártak, hogy az Úr népe el ne menekülhessen. A hűségesek után „lelkesedtek, azt gondolván, hogy az alkalmas pillanatban hatalmukba ejtik a zsákmányt. Az illési korszak végéhez közeledett és a mostani filiszteusok Isten népe után „lelkesedtek” s azt gondolták, hogy rövidesen rájuk húzzák a vizes lepedőt. „És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt és megfogván a város kapujának szárnyait a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat és vállaira vette és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.” – Bírák 16:3.