Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/4

228

15. szám

egymagában az ítélkezést Isten szervezetére és azokra a hatalmasságokra korlátozza, akik arra vannak hívatva, hogy Isten szervezetében bíráskodjanak.

⁶ Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságoktól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól" (3. vers) Kik az itten említett fejedelmek? Sátán e világ uralkodója vagy fejedelme. Hogyha a Róma 13:3-ban említett "fejedelmek"-szó nem az egyházban levő berendezésre vonatkozik, akkor annak Sátánra és szervezetére kell vonatkoznia. Sátán, a gonosz fejedelme vagy szervezetének bármelyik része azok rettegésére van-e, akik gonoszat cselekesznek az egyházban? Egész biztos, hogy nem. Hogyha valaki az egyházban azt teszi, ami gonosz és ezért Isten szervezete ellen való dolog, éppen azt teszi, amit Sátán, e világ fejedelme kíván tőle. Nem éppen a nemzeti hatalmasságok vezették-e az ősi egyház tagjait arra, hogy rosszat tegyenek az Ördög szervezetével való szövetkezés által? Ahelyett, hogy az Ördög szervezete vagy a nemzetek hatóságai megbüntették volna őket ezért, megdícsérték és felmagasztalták az ilyeneket.

⁷ El lehet-e továbbá mondani, hogy a föld jelenlegi kormányzatainak fejedelmei , nem a jó... cselekedetnek rettegésére vannak"? Istennek felszenteltjei és felkentjei körüljárnak az országban, azáltal jót tevén, hogy Istenről és országáról jóhíreket prédikálnak, és éppen a nemzetek ezen fejedelmei tartóztatják le, bírságolják meg vagy börtönzik be ezeket, mivel ily jót cselekednek. Kapnak-e azok a könyvterjesztők és osztálymunkások, akik ajtóról-ajtóra menvén jót tesznek a királyság üzenetének a föld népeihez való elvitelével, "dicséretet" e világ fejedelmeitől vagy uralkodóitól? Senki sem hallotta még dícséretüket ezért. Amikor pedig Pál ezt mondja "Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól?", mondhatjuk-e azt, hogy ő ezzel azt akarta mondani, hogy Istennek felkentjei e világ fejedelmeitől vagy szervezetének uralkodóitól féljenek? Hogyha ez így lenne, akkor mindenkinek tartózkodnia kéne attól, hogy Isten dicsőségének tanubizonysága legyen. Hiszen éppen ezt akarná az Ördög.

⁸ Példának okáért nemrégen a Társulat egy képviselője és Istennek egyik gyermeke élőszóval és azzal, hogy az evangéliumot tartalmazó könyveket a nép kezébe juttatta, Libériában, Afrikában az evangéliumot hirdeti kezdte. A kormányzat értésére adta, hogy hagyjon fel a könyvek, füzetek és nyomtatványok terjesztésével valamint a nyilvános előadásokkal, amíg az uralkodó hatóságoktól erre engedélyt nem kap. Ő azonban ennek dacára is csak folytatta a munkát és sok könyvet juttatott a nép kezébe. Hogyha engedelmeskedett volna a hatóságoknak, akkor nem hirdette volna az üdvüzenetet. Az Úrnak engedelmeskedett és oltalmat talált nála.Ő jót cselekedett, de nem kapott dícséretet a nemzet fejedelmeitől.

⁹ Világos tehát, hogy Pál szavai ezt jelentik: Ti, akik Isten felkentjei vagytok, féljétek a hatalmasságot (Krisztust, a bírót); a fejedelmek (Krisztus és azok, akik az ő irányítása alatt ténykednek) nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek vannak rettegésére; hogyha pedig jót cselekedtek, dícséretet nyertek ettől a hatalmasságtól (azaz Krisztustól és azoktól, akik az Ő szervezetében dícsérésre vannak felhatalmazva)! Azt kérdezheti valaki: Várnunk kell-e dícséretet az ilyen jócselekedetekért az egyházban levő felsőbbségektől? Ezen kérdés feleletéül és annak bizonyítékául, hogy az apostoloknak joguk volt a jótcselekvők megdícsérésére, amit meg is tettek, és hogy a jót-cselekvők meg kell hogy dícsértessenek, figyeljük meg a következő idézeteket: "Azért idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete." (1. Korinthus 4:5) "Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, aki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangéliumért." (2. Korinthus 8:18) "Dícsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy énrólam mindenben megemlékeztek, és amiképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok." — 1. Korinthus 11 :2.

¹⁰ Hogyha a gyülekezet tagjai más célból jönnek össze, nem pedig azért, hogy jót tegyenek, nem kapnak dícséretet, amint az apostol is kijelentette: "Ezt már lelketekre kötvén, nem dícsérlek, hogy ti nem jó, hanem rossz végre gyülekeztek össze." (1. Korinthus 11: 17 — Masznyik-fordítás) Kitűnik tehát a fentidézett íráshelyekből, hogy a rosszat-cselekvőket elítéli Istennek elrendezése, míg a jót-cselekvők dícséretet kapnak ugyanettől az elrendezéstől.

¹¹ "Mert Istennek szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj, mert nem ok nélkül viseli (a hatalmasság) a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki a gonoszt cselekszi (angol fordítás szerint: Bosszúálló, hogy végrehajtsa a haragot azon, aki gonoszat tesz)" (Róma 13:4) Ennek a szövegversnek nem lehetett vonatkozása arra a hatalomra, amit a nemzetek gyakorolnak. Bizonyos, hogy Isten nem bízza meg Sátánt vagy szervezetének bármely tagját azzal a hatalommal, hogy az egyházban mint Istennek szolgája a tagok javára működjön. Arra sem jelölt ki senkit ugyanebben a szervezetben, hogy mint bosszúálló haragot hajtson végre azokon, akik az egyházban a rosszat cselekszik. Mit jelentenek hát akkor Pál apostolnak ebben a szövegben foglalt szavai?

¹² A felelet az, hogy Isten azért vezette be az egyházba a felsőbbséget és a rendet, hogy azok javára legyen az, akik az egyházhoz tartoznak, és azok ítéletére, akik gonoszat tesznek. (2. Korinthus 10:8; 13:10) Hogy mi számít gonosznak az egyházban, azt a következő íráshelyek mutatják: " Az ércmives Sándor sok bajt szerzett nékem: Fizessen meg az Úr néki csele-