Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/5

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2024. november 20., 20:14-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


5
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA


nem megszabadításra való erő? Imé én dorgálásom­mal kiszárasztom a tengert, a folyókat pusztává te­szem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat." (Ézsaiás 50:2. 3.)
16 Amikor Jehova Isten azt mondja önmagáról, hogy „eljött" ez nem személyes, látható eljövetelt jelent, hanem az Ő szolgái és megbízott tanúi által való eljövetelt. Kr. u. 1914-ben, az Ő Fia, Krisztus Jézus, eljött, hogy felállítsa királyságát és uralkodjon hatalommal ellenségei között, va­lamint, hogy összezúzza a nemzeteket, mint a fazekas a cserépedényt. 1918-ban Jehova Isten elküldötte ezt az uralkodó Királyt templomába, hogy megítélje „Isten házát" és, hogy a föld minden né­peit maga elé gyűjtse, hogy megpecsételje sorsukat az Armageddoni viadalban. Különösen 1918-tól, Jehova a „magasságos Jeruzsálem”-et, az a s s z o n y magvának maradékát kiküldötte a királyság üzene­tével. Ilymódon Jehova az Ő jóváhagyott szolgái útján a „kereszténység"-hez és a zsidókhoz jött. (Jelenések 12:1—13: 17.) De a „kereszténység" hiva­talos politikai, kereskedelmi és vallásos elemei kö­zül senkisem lépett elő, üdvözölni az Ő képviselőit, s hogy elfogadták volna Jehovát, mint Istent. Ami­képpen Krisztus mondotta tanítványainak: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem be­fogad, azt fogadja be, a ki engem küldött." (Máté 10:40.)
17 Hasonlóképpen látogatta meg Jehova a „kereszténység”-et tanúi által, akik felhívták a nép fi­gyelmét, hogy fogadják el Jehova teokratikus kor­mányát és meneküljenek az Ő haragja napjának armageddoni viadala elől. A „kereszténység" hivata­los elemei újra elfordultak Jehovától, nem felelve ama felhívására, hogy álljanak az Ő felkent Királya oldalára. A „kereszténység" és a zsidóság ahelyett, hogy felfigyelt volna az üdvös üzenetre, inkább be­dugták füleiket és eltávolodtak, tekintve az Egye­sült Nemzetek Sz. Franciscoi tárgyalásaira és propo­nált nemzetközi szervezetére, sőt még a pápára és hierárkiájára is. Miért teszik ezt a vezetők és a világi vallásoskodók, hiszen ők vallják, hogy hisz­nek a Mindenható Istenben és az Ő igéjében? Azért teszik, mert hiszik, hogy Ő jön, mint Szabadító? Az Ő karjának ereje megrövidült-e hosszú évszázadok folyamán? Meggyengült és képtelenné lett annyira, hogy ne tudná megszabadítani és felemelni a népe­ket a politika, kereskedelem és vallás mocsarából, melyben elsülyedtek megsemmisítésükre? Nem; nem azért. Hanem , mert a „kereszténység" és nem­zetei eladták magukat törvénytelenség cselekvésre, nincsen Isten iránti szeretetük és nem is hisznek Benne.
18 Azon üzenet által, melyet tanúival szétküld, Jehova emlékezteti a „kereszténység" népeit, hogy Ő kijelentette hatalmát, mellyel eltávolíthatja a nehézségeket és biztonságba viheti azokat, akik Benne bíznak. Vegyük figyelembe azon esetet, amikor Egyiptom harci szekerei és lovasai üldözték a me­nekülő izraelitákat, gondolva, hogy a menekülők a

Veres-tenger meredek partjánál csapdába szorul­nak. Isten kinek neve Jehova, megdorgálta ott ke­ményen a tengert. Az Ő megváltott népe, hogy által mehessen rajta, elválasztá a vizeket s biztonsággal vezette át őket Mózes által. De Egyiptom szekereit és lovasait a tenger mélyébe veszítette. Vegyünk egy más esetet is negyven évvel később. Ez eset­ben a megáradt Jordán folyója megakadályozta az Ő választott népének az ígért földre való bemene­telt. Ott, az örökkön-örökké élő Jehova Isten megállítá a lefelé sebesen rohanó vizeket. A folyó medre olyanná lett, mint a puszta előttük, amíg a hat­százezer fegyveres férfiú, asszonyaik és gyerme­keik, valamint egy nagy sereg gyülevész idegen, keresztül ment rajta a Kanaáni oldalra. (2 Mózes 12:37, 38) A folyó medrében szárazon maradt halak szomjan pusztúltak el.
19 Ezek az esetek nemcsak annak kimutatá­sára szolgálnak, hogy semmilyen földi hatalom sem tud ellentállani választott népének megmentésére irányuló hatalmának, hanem, hogy Neki ellenőrző hatalma van azokon az erőkön is, melyek magasab­bak az embernél és a földnél. Neki hatalma van az egeken, illetve az emberfeletti és Sátán vezetése alatt levő démonseregen is. Ezek az egész embe­riségre hajoltak mintegy mennyei törvénytelen erő, hogy a föld lakosait törvénytelenségre bírják, jajt és nyomorúságot okozva nekik, hogy Istent okozzák azért és elvonják az embereket Jehova Istentől vallási tévedésekbe és nehézségekbe. (Jób 1, és 2. fejezet. Jelenések 12:12.) Egy bibliai jelentésből világosan kitűnik, hogy volt eset, amikor Jehova a démoni egeket zsákba öltöztetve gyászba borította. Ez az eset a Noé idejébeni vizözönkor történt, ami­kor Jehova teljesen elpusztította az akkori vílágot és véget vetett a démonok által befolyásolt erőszaknak a földön. Máma szintén nagy erőszak és kétségbeesés uralkodik, a nemzetek nagy zavarban vannak és az emberek elhalnak a félelem miatt. Krisztus Jézus bizonyságot tett, hogy ez ama tény­nek tulajdonítható, hogy az „egek erősségei megrendültek". (Lukács 21:25, 26.) A Szentírás feltárja, hogy 1914-ben, Isten királyságának megszületése­kor „a mennyben háború tört ki", melynek ered­ményeképp Sátán és démoni angyalaira nagy nyo­morúság szakadt. Ők ledobattak a magasságból a mi földünk közelébe.
20 Jehova az ő Armageddoni csatájában iga­zolni fogja Mindenható hatalmát, a démoni egeket a halál és megsemmisülés gyászos zsákjával borítva be. E törvénytelen egek először azért fognak gyá­szolni, mert láthatják az általuk felépített és ellen­őrzött földi szervezetet Isten tüze által teljesen meg­emészteni. Azután pedig az őket fenyegető pusztu­lás miatt fognak gyászolni látva, hogy megfognak semmisülni. (2 Péter 3:7—12; Jel. 20:11; 21:1.) E látható tények nem szolgáltatnak elég okot az em­bereknek arra, hogy e háború utáni korszakban el­távolodjanak a világi intézményektől és vezetőktől és folyamodjanak Jehova Isten Mindenható karjá­hoz megváltásáért és szabadulásért? Habár az ör-