„Oldal:A-ti-okos-tiszteletetek-Mozdithatatlanul-az-igaz-Istentiszteletért-1946.pdf/12” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Korrektúrázva) |
(→Korrektúrázva) |
(Nincs különbség)
| |
A lap jelenlegi, 2024. május 27., 10:56-kori változata
A lap korrektúrázva van
12
MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT
15 Nem kergethette ezeket a hűséges tisztelőket arra, hogy „véres italáldozatokat" igyanak, sem az üldözés tüze eddig és nem is fogja kergetni a háború utáni időben sem és nem fogja rávenni őket, hogy isteneik, hatalmasaik nevét dicsérjék ajkaikkal és h e i l kiáltásokkal dicsérjék őket és nekik tulajdonítsák dicsőségüket, védelmüket és megmenekülésüket. Az ő megváltoztathatatlan és összetörhetetlen elhatározásuk, hogy egyedül Jehova Istent szolgálják, tiszteljék és dicsérjék, ahogy a tizenhatodik zsoltár negyedik verse határozottan, megmondja. Lehetséges, hogy ebben a mondatban néhány pogány vallásra, talán a Föniciaikére céloz, mely bálványimádó ceremóniáiban borral kevert vért ittak és ettek. Ez része volt vallásos erejüknek. Bár az ilyen véres szokásokat nem folytatják a „Keresztény” valláshívők, mégis a kereszténység megszegte Jehova „örökkévaló szerződését”, és ezért várhatja Jehova boszszúját, amelyet az Ő Végrehajtója Armageddon csatájában fog elvégezni. (Ésa. 24:5, 6). Jegyezzétek meg, hogy „több vallás” a háborúutáni időben nem fogja a „kereszténység” menedékét és búvóhelyét jelenteni Isten nagy „Bosszúállója" Jézus Krisztus elől, (Ésa. 28:17, 18).
A VÉR SZENTSÉGE.
16 Jehova tisztelői vigyáznak, hogy minden vér-bűnt elkerüljenek. Már 1927 december 15-én megjelent ebben az újságban egy cikk, amelynek címe: „Egy ok Isten bosszújára” volt és ez felhívta a figyelmet arra, hogy egyes nemzetek mennyire megsértik Jehova „örökkévaló szerződését”. Ezt a szerződést Ő Noével kötötte, miután a bárkából kijött és ennek jelképe volt a szivárvány, melyet Isten megjelentetett. Ennek a cikknek 6, 7, 18-ik bekezdései így szóltak:
„ ... Isten szerződésre lépett Noével és ez a szerződés magában foglalt minden élő teremtményt; ezt a szerződést az Ur „örökkétartó szerződésnek" nevezte. Ez alkalommal jelentette ki az Ur az életre vonatkozó törvényét, A feljegyzések nyilvánvalóvá teszik, hogy Noé és ivadéka mindig igényt tartottak a szerződés által nyújtott egyes előnyökre és ezért Noé és ivadéka a szerződés minden feltételéhez kötve vannak.
„Isten megmondta Noénak, hogy minden élő teremtmény hús lesz neki, de eledelül nem szabad, hogy az vért egyen, mert az élet a vérben van. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja, az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, amely él,
legyen nektek eledelül; a mint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véretek, amilyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által
ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. (Móz. 1. 9:2-6).
„Nyilvánvaló, hogy Isten akarta azt, hogy ha az ember a szivárványra néz, eszébe jusson, hogy az élet Jehovától származik, hogy az élet szent dolog, amit nem lehet büntetlenül elvenni. Ez egy örökkévaló szerződés, mert Isten annak nevezte és mert örökké fenn kell álljon. Isten sohasem fogja megváltoztatni azt a kifejezett törvényét amely az élet szentségére vonatkozik."
17 Egy újabb kiadása ennek az újságnak. „Az idegen jogát fenntartva" című cikkben kimutatta, hogy az örökkévaló szerződés feltételeit belevette és újra megerősítette abban a szerződésben amelyet Jehova Isten a Zsidókkal kötött Mózesen keresztül. Ez a cikk is hivatkozott Isten azon parancsára, amelyet felszentelt népének adott: hogy ne egyenek vagy igyanak vért. Erről tárgyalva néhány Őrtorony olvasó úgy vélekedett, hogy a vér evésére és ivására vonatkozó tilalom csak a Mózesi törvény alatt levő Zsidókra szól, de nem a Keresztyénekre, akik az új szövetség alatt vannak.
18 Az egyik ilyen olvasó Péter apostol Joppéi látomását hozza fel példaképpen. Akkor látott Péter egy edényt leszállni az égből, melyben minden féle földi állatok voltak vadak csúszó mászó állatok és égi madarak és egy szózat parancsolta; „Kelj fel Péter, öljed és egyél!” (Ap. csel. 10:9—13, 11:5—7). Ez a parancs azonban nem arra szólt, hogy Péter megölje és megegye ezeket az állatokat vérükkel együtt, megszegve ezzel az örökkévaló szerződést, melyet Isten kötött Noével és utódaival. Még feltéve azt is, hogy Péter látomásában felkelt és evett volna; még akkor sem élvezte volna eleségét vérrel együtt, mert ő Keresztény volt és így őreá is vonatkozott a Noével kötött szerződés. Azt, hogy ez lett volna a helyes út, Isten szent szellemével összhangban, bizonyítja, amit Péter és a többi apostolok és tanítványok tettek és írtak erről későbbi alkalmakkor. Évekkel Péter látomása után Zsidó hívők felhozták a kérdést, hogy mit lehet kívánni a nem-Zsidó vagy Gentilis Keresztényektől Istenben való hitük és engedelmességük bizonyítékaképpen. Tartalmazza-e a hús körülmetélését? Ezért az apostolok és vének a Jeruzsálemiek közül gyűlést hívtak össze, hogy megtárgyalják a kérdést. Kellő meggondolás után felállt Jakab apostol és felhívta figyelmüket a beteljesedett próféciára és utána eredményeképpen megmondta, hogy mit kívánhatunk a Keresztyénektől: „Az okáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg Istenhez; hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől”. (Ap. csel. 15:6, 20).
19 Ekkor az apostolok és vének gyülekezete egy levelet írtak a pogányok közül való atyafiaknak. Azonkívül megmondották nekik, hogy ők
