gedelmeskedjenek, mint az embereknek. De a vallásosak, akik hamisan követelik maguknak Isten ígéreteit és királyságának örökségét, odaadják magukat eszközökként a démonoknak, hogy Jehova hűséges tanúit és Jézus Krisztus követőit,
üldözzék. Állandóan megsemmisítéssel fenyegetik őket és kiteszik őket ellenkezésnek, igazságtalanságoknak és elnyomásnak. Egyetlen mentsvára ezeknek Jehova, Jézus Krisztus Istene; és Istenhez kiáltanak, hogy megőrizze őket.
10 Óh, én lelkem, ezt mondod az Urnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen”. (Zsolt. 16:2). Ezekkel a szavakkal írja le a zsoltáros, amit Jehova Istennek mond. Az amerikai fordításban hozzáteszik az első három szót; „Óh, én lelkem", hogy érthetőbb legyen a folytatás; „Ezt mondod az Urnak." De néhány régi héber kéziratban így szól „Ezt mondom az Urnak” (Károli Gáspár). Ugyanígy fordítja a Septuaginta, a Syriai és a Vulgata változat is. De mi az, amit Dávid mond az Urnak és amiben képviseli Jézus Krisztust és követőit, amint az üldözések alatt könyörögnek? Ezt: hogy Jehova Isten az ő független uralkodójuk, az Egy akiéi és a Mester, akit kell és akit akarnak követni. Még üldözés közben is a maguk akaratából mondják: „Én Uram vagy te”; Ez egyike annak a 134 alkalomnak, ahol a Héber s o p h e r i m vagy írástudók megváltoztatták az eredeti szöveget: „Te vagy az én Jehovám"; valószinűleg azzal a szándékkal, hogy ne látszon úgy,
mintha túlságosan bizalmasan szólítanák a Legmagasabb Urat.
11 Ezzel szemben Jézus Krisztus és követői nem szégyelik Jehova nevét kiáltani. Jézus maga mondotta a földön: „Én az én Atyám nevében jöttem ..." — (János ev. 5:43). Visszautasította, hogy „jónak” nevezzék, mondván: „Senki sem jó, csak egy, az Isten”. (Máté 19:17). Így Jézus Krisztus és tanítványai elismerik, hogy Jehován kívül nincsen jó, jóság vagy jólét. Nincsen tehát semmi, amit Istennek tulajdoníthatnánk; de nagy megtiszteltetés reánk nézve, hogy alkalmat kaptunk, hogy résztvehessünk az Ő nevének dicséretében. Kihez máshoz menekülhetnénk menedékért és jólétért, mint Jehova Istenhez, aki kimeríthetetlen forrása minden jónak és tökéletesnek.
12 Isten igazi tisztelője nem talál örömet e világ vallásosaiban, hanem azokban, akik Istennek szentelték magukat és kitűnnek az Ő dicséretében. Ezért mondja vallásos üldözés közepette a zsoltáros: „A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben bennök van minden gyönyörűségem”, (Zsolt. 16:3). Ugyanígy, ma a Király Jézus Krisztus megbírálja a templomban az ő népét és csak azokban leli gyönyörűségét „testi” tagjai közül és jóakaratú társaik közűl, akik hűségesek. Ezek úgy igyekeznek tiszteletet nyújtani Jehova Istennek, hogy beteljesítik hozzá való felszenteltségüket. Jézus pedig örömét azzal fejezi ki irántuk, hogy reájuk ruházza azt a megtiszteltetést,
hogy birtokolják az Ő királysága evangéliumát és
hirdethetik azt a világ végéig. És körülveszi őket szent angyalai védelmével akik Őt a templomba kisérik. Nem tart vissza semmi jót tőlük; és vissza
sugározza reájuk Isten dicsőségének csodálatos fényét, amely a magasból ragyog le Reá, hogy fel emelkedhessenek és ragyoghassanak a sötétben levő népek felvilágosítására.
13 Ezután bemutatja a zsoltáros, az ő álláspontját, aki Isten felkent szolgáit ábrázolja. Hogy a vallásosak csak ajkaikkal közelednek, de a szívük távol van Tőle, akik a démonok doktrínáit tanítják és az emberek hagyományait és szempontjait.
Azt mondja: „Megsokasodnak fájdalmaik, akik más Isten után sietnek; (m a r g ó: kik más istennek hordanak ajándékot) nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra”; (Zsolt. 16:41) Ezzel a kimondott elhatározással Dávid leleplezi a tényleges szándékát Jehova tisztelői üldözőinek, azaz, hogy eltávolítsák őket Tőle keserűségben és hit hiányában és az Ördög vallásos szervezetét, isteneit és hatalmasait tiszteljék. Dávid kimutatta ezt a leplezett szándékát az Ördögnek, mikor üldözőjének Saulnak ezt mondotta: „Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Ur ingerelt fel téged ellenem; vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: (aki téged ellenem ingereltek) átkozottak legyenek az Ur előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Urnak (Jehovának) örökségében, azt
mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek (Sám. 26:19). De Dávid legyőzte az Ördög vallásos szolgáin keresztüli támadását. Soha sem árulta el Jehovát, hogy Sátán isteneit vagy hatalmasait a földi szervezetében szolgálja.
14 Hasonlóképen Jézus Krisztus, úgy a kísértés hegyén és később az üldöztetés éveiben, visszautasította a Sátánt és tiszteletét, hogy így más Isten után fusson, Jehován kívül és így egy ilyen hamis istennek nyújtsa áldozatát és szolgálatának
ajándékát. Jézus megjósolta, hogy hűséges követőit üldözni fogják a világ végén. De ezek az Isten tisztelők és Jehova tanui meghiúsították Sátánnak: azt a szándékát, hogy az igaz tisztelettől elmozditsa őket és hogy más istenek után fussanak, igy Sátán, a „démonok hercege" után. Azért mondjuk ezt, mert a végső szándék a totalitárius erők: a Nácik, Fascisták, a Római Katolikus Hiererachia és hasonló vallási alakulatok mögött nem csak az volt, hogy a demokráciát megsemmisítsék. Végső szándékuk az volt, hogy kiirtsák a földről Jehova tiszteletének tanúit és hogy elhallgattassák a Királyságról szóló hírét. De most, hogy előjöttek Jehova tanúi a Náci Fascista Vatikán által fütött üldözésből és sokan Európa és a Kelet koncentrációs táboraiból, töretlen hitünkkel és ragaszkodásukkal Istenhez, bebizonyosodott, hogy a gonosz ellenfél elhibázta célját és semmire sem jutott. Jehova oldala bátran tartotta fenn a zászlaját.