„Oldal:A-ti-okos-tiszteletetek-Mozdithatatlanul-az-igaz-Istentiszteletért-1946.pdf/11” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Korrektúrázva)
 
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
16. sor: 16. sor:
 
{{raw:data:p|c|hirdethetik azt a világ végéig. És körülveszi őket szent angyalai védelmével akik Őt a templomba kisérik. Nem tart vissza semmi jót tőlük; és vissza­
 
{{raw:data:p|c|hirdethetik azt a világ végéig. És körülveszi őket szent angyalai védelmével akik Őt a templomba kisérik. Nem tart vissza semmi jót tőlük; és vissza­
 
sugározza reájuk Isten dicsőségének csodálatos fé­nyét, amely a magasból ragyog le Reá, hogy fel emelkedhessenek és ragyoghassanak a sötétben levő népek felvilágosítására.}}
 
sugározza reájuk Isten dicsőségének csodálatos fé­nyét, amely a magasból ragyog le Reá, hogy fel emelkedhessenek és ragyoghassanak a sötétben levő népek felvilágosítására.}}
{{raw:data:p|13|Ezután bemutatja a zsoltáros, az ő álláspont­ját, aki Isten felkent szolgáit ábrázolja. Hogy a vallásosak csak ajkaikkal közelednek, de a szívük távol van Tőle, akik a démonok doktrínáit tanít­ják és az emberek hagyományait és szempontjait.
+
{{raw:data:p|13|Ezután bemutatja a zsoltáros, az ő álláspont­ját, aki Isten felkent szolgáit ábrázolja. Hogy a vallásosak csak ajkaikkal közelednek, de a szívük távol van Tőle, akik a démonok doktrínáit tanít­ják és az emberek hagyományait és szempontjait. Azt mondja: „Megsokasodnak fájdalmaik, akik más Isten után sietnek; (m a r g ó: kik más isten­nek hordanak ajándékot) nem áldozom meg vé­res italáldozatjokat és nem veszem nevöket aj­kaimra”; (Zsolt. 16:41) Ezzel a kimondott elhatá­rozással Dávid leleplezi a tényleges szándékát Je­hova tisztelői üldözőinek, azaz, hogy eltávolítsák őket Tőle keserűségben és hit hiányában és az Ördög vallásos szervezetét, isteneit és hatalma­sait tiszteljék. Dávid kimutatta ezt a leplezett szándékát az Ördögnek, mikor üldözőjének Saul­nak ezt mondotta: „Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Ur ingerelt fel téged ellenem; vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: (aki téged ellenem ingereltek) átkozottak legyenek az Ur előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne része­sülhessek az Urnak (Jehovának) örökségében, azt
Azt mondja: „Megsokasodnak fájdalmaik, akik más Isten után sietnek; (m a r g ó: kik más isten­nek hordanak ajándékot) nem áldozom meg vé­res italáldozatjokat és nem veszem nevöket aj­kaimra”; (Zsolt. 16:41) Ezzel a kimondott elhatá­rozással Dávid leleplezi a tényleges szándékát Je­hova tisztelői üldözőinek, azaz, hogy eltávolítsák őket Tőle keserűségben és hit hiányában és az Ördög vallásos szervezetét, isteneit és hatalma­sait tiszteljék. Dávid kimutatta ezt a leplezett szándékát az Ördögnek, mikor üldözőjének Saul­nak ezt mondotta: „Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Ur ingerelt fel téged ellenem; vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: (aki téged ellenem ingereltek) átkozottak legyenek az Ur előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne része­sülhessek az Urnak (Jehovának) örökségében, azt
 
 
mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek (Sám. 26:19). De Dávid legyőzte az Ördög vallásos szol­gáin keresztüli támadását. Soha sem árulta el Je­hovát, hogy Sátán isteneit vagy hatalmasait a földi szervezetében szolgálja.}}
 
mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek (Sám. 26:19). De Dávid legyőzte az Ördög vallásos szol­gáin keresztüli támadását. Soha sem árulta el Je­hovát, hogy Sátán isteneit vagy hatalmasait a földi szervezetében szolgálja.}}
 
{{raw:data:p|14|Hasonlóképen Jézus Krisztus, úgy a kísértés hegyén és később az üldöztetés éveiben, vissza­utasította a Sátánt és tiszteletét, hogy így más Isten után fusson, Jehován kívül és így egy ilyen hamis istennek nyújtsa áldozatát és szolgálatának
 
{{raw:data:p|14|Hasonlóképen Jézus Krisztus, úgy a kísértés hegyén és később az üldöztetés éveiben, vissza­utasította a Sátánt és tiszteletét, hogy így más Isten után fusson, Jehován kívül és így egy ilyen hamis istennek nyújtsa áldozatát és szolgálatának

A lap jelenlegi, 2024. május 26., 17:16-kori változata

A lap korrektúrázva van


11
MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT


gedelmeskedjenek, mint az embereknek. De a val­lásosak, akik hamisan követelik maguknak Isten ígéreteit és királyságának örökségét, odaadják magukat eszközökként a démonoknak, hogy Jehova hűséges tanúit és Jézus Krisztus követőit, üldözzék. Állandóan megsemmisítéssel fenyegetik őket és kiteszik őket ellenkezésnek, igazságtalan­ságoknak és elnyomásnak. Egyetlen mentsvára ezeknek Jehova, Jézus Krisztus Istene; és Isten­hez kiáltanak, hogy megőrizze őket.
10 Óh, én lelkem, ezt mondod az Urnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen”. (Zsolt. 16:2). Ezekkel a szavakkal írja le a zsoltáros, amit Jehova Istennek mond. Az amerikai fordí­tásban hozzáteszik az első három szót; „Óh, én lelkem", hogy érthetőbb legyen a folytatás; „Ezt mondod az Urnak." De néhány régi héber kéz­iratban így szól „Ezt mondom az Urnak” (Károli Gáspár). Ugyanígy fordítja a Septuaginta, a Syriai és a Vulgata változat is. De mi az, amit Dávid mond az Urnak és amiben képviseli Jézus Krisz­tust és követőit, amint az üldözések alatt könyö­rögnek? Ezt: hogy Jehova Isten az ő független uralkodójuk, az Egy akiéi és a Mester, akit kell és akit akarnak követni. Még üldözés közben is a maguk akaratából mondják: „Én Uram vagy te”; Ez egyike annak a 134 alkalomnak, ahol a Héber s o p h e r i m vagy írástudók megváltoztatták az eredeti szöveget: „Te vagy az én Jehovám"; való­szinűleg azzal a szándékkal, hogy ne látszon úgy, mintha túlságosan bizalmasan szólítanák a Legma­gasabb Urat.
11 Ezzel szemben Jézus Krisztus és követői nem szégyelik Jehova nevét kiáltani. Jézus maga mondotta a földön: „Én az én Atyám nevében jöt­tem ..." — (János ev. 5:43). Visszautasította, hogy „jónak” nevezzék, mondván: „Senki sem jó, csak egy, az Isten”. (Máté 19:17). Így Jézus Krisztus és tanítványai elismerik, hogy Jehován kívül nin­csen jó, jóság vagy jólét. Nincsen tehát semmi, amit Istennek tulajdoníthatnánk; de nagy megtisz­teltetés reánk nézve, hogy alkalmat kaptunk, hogy résztvehessünk az Ő nevének dicséretében. Kihez máshoz menekülhetnénk menedékért és jólétért, mint Jehova Istenhez, aki kimeríthetetlen forrása minden jónak és tökéletesnek.
12 Isten igazi tisztelője nem talál örömet e vi­lág vallásosaiban, hanem azokban, akik Istennek szentelték magukat és kitűnnek az Ő dicséreté­ben. Ezért mondja vallásos üldözés közepette a zsoltáros: „A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben bennök van minden gyönyörűsé­gem”, (Zsolt. 16:3). Ugyanígy, ma a Király Jézus Krisztus megbírálja a templomban az ő népét és csak azokban leli gyönyörűségét „testi” tagjai kö­zül és jóakaratú társaik közűl, akik hűségesek. Ezek úgy igyekeznek tiszteletet nyújtani Jehova Istennek, hogy beteljesítik hozzá való felszenteltségüket. Jézus pedig örömét azzal fejezi ki irán­tuk, hogy reájuk ruházza azt a megtiszteltetést, hogy birtokolják az Ő királysága evangéliumát és

hirdethetik azt a világ végéig. És körülveszi őket szent angyalai védelmével akik Őt a templomba kisérik. Nem tart vissza semmi jót tőlük; és vissza­ sugározza reájuk Isten dicsőségének csodálatos fé­nyét, amely a magasból ragyog le Reá, hogy fel emelkedhessenek és ragyoghassanak a sötétben levő népek felvilágosítására.
13 Ezután bemutatja a zsoltáros, az ő álláspont­ját, aki Isten felkent szolgáit ábrázolja. Hogy a vallásosak csak ajkaikkal közelednek, de a szívük távol van Tőle, akik a démonok doktrínáit tanít­ják és az emberek hagyományait és szempontjait. Azt mondja: „Megsokasodnak fájdalmaik, akik más Isten után sietnek; (m a r g ó: kik más isten­nek hordanak ajándékot) nem áldozom meg vé­res italáldozatjokat és nem veszem nevöket aj­kaimra”; (Zsolt. 16:41) Ezzel a kimondott elhatá­rozással Dávid leleplezi a tényleges szándékát Je­hova tisztelői üldözőinek, azaz, hogy eltávolítsák őket Tőle keserűségben és hit hiányában és az Ördög vallásos szervezetét, isteneit és hatalma­sait tiszteljék. Dávid kimutatta ezt a leplezett szándékát az Ördögnek, mikor üldözőjének Saul­nak ezt mondotta: „Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Ur ingerelt fel téged ellenem; vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: (aki téged ellenem ingereltek) átkozottak legyenek az Ur előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne része­sülhessek az Urnak (Jehovának) örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek (Sám. 26:19). De Dávid legyőzte az Ördög vallásos szol­gáin keresztüli támadását. Soha sem árulta el Je­hovát, hogy Sátán isteneit vagy hatalmasait a földi szervezetében szolgálja.
14 Hasonlóképen Jézus Krisztus, úgy a kísértés hegyén és később az üldöztetés éveiben, vissza­utasította a Sátánt és tiszteletét, hogy így más Isten után fusson, Jehován kívül és így egy ilyen hamis istennek nyújtsa áldozatát és szolgálatának ajándékát. Jézus megjósolta, hogy hűséges köve­tőit üldözni fogják a világ végén. De ezek az Isten tisztelők és Jehova tanui meghiúsították Sátánnak: azt a szándékát, hogy az igaz tisztelettől elmozditsa őket és hogy más istenek után fussanak, igy Sátán, a „démonok hercege" után. Azért mondjuk ezt, mert a végső szándék a totalitárius erők: a Nácik, Fascisták, a Római Katolikus Hiererachia és hasonló vallási alakulatok mögött nem csak az volt, hogy a demokráciát megsemmisítsék. Végső szándékuk az volt, hogy kiirtsák a földről Jehova tiszteletének tanúit és hogy elhallgattassák a Ki­rályságról szóló hírét. De most, hogy előjöttek Je­hova tanúi a Náci Fascista Vatikán által fütött üldözésből és sokan Európa és a Kelet koncentrá­ciós táboraiból, töretlen hitünkkel és ragaszkodá­sukkal Istenhez, bebizonyosodott, hogy a gonosz ellenfél elhibázta célját és semmire sem jutott. Je­hova oldala bátran tartotta fenn a zászlaját.