A lap nincsen korrektúrázva
nek az alkalomnak, hogy a jóakaratú embereknek a ki
rályság üzenetét hirdethetik s így felvilágosíthatják őket Jehovának a jóakaratú emberekkel tanúsított irgalmáról. Miként Ninivében százhúszezer ember volt, akik telje sen tudatlanok voltak, így ma is milliók élnek a „kereszténységben" teljes tudatlanságban az ördög és hivatásos vallásoskodóinak rájuk gyakorolt elvakitó befolyása miatt. Isten azt akarja, hogy ezek a tudatlanok alkalmat nyerjenek a felvilágosodásra és a helyes út megtalálására, mielőtt végleges ítélete végre lenne hajtva; s az igazság feltárása által irgalmasságot és kegyelmet tanúsít velük. A feljegyzés azt mutatja, hogy Isten az ő irgalmasságában az állatokra is gondolt, így tanúsít Isten kegyelmet még a néma állatokkal is, és Ninivében ezeknek is böjtölni kellett.
39
Jónást már nagyon sokat kritizálták jogtalanul. S gyalázóit különösen a vallásoskodók között találjuk. De semmi alapja sincs Jónás kritizálásának, hiszen látjuk, hogy Jehova őt főképpen arra használta, hogy a Krisztus Jézus állítólagos követői között fennálló álla pótokat előárnyékolja. Arra kell gondolnunk, hogy Jónás egyike Isten szent prófétáinak, s ezek a próféták mint hű tanúi elismerésében részesültek, mert róluk van megírva: „És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról." (Zsidók 11:32) Még ez áll az Úr e hű tanúiról: „És mindezek hit által jó bizonyságot nyertek..." Jónás Jehova tanúja volt; s ezek a tanuk Jehova mostani tanúinak példaképpen vannak bemutatva, amennyiben megmutatják a helyes követendő utat. — Zsidók 12:1.
40
Jónásról semmi további nincs feljegyezve s ez is azt bizonyítja, hogy Jónás jövendölése egy prófétai kép, amelyben Jónás különböző időben különböző szerepet játszott; valamint hogy Jehova ezt a képet azok javára szerezte, akiknek alkalmat nyújtót megismerésére és szolgálatára. Jónás és a tengerészek, a cethal, a ninivébeliek és a néma állatok, mindezek lejátszották a nekik kiosztott szerepet, s a kép kiemeli Jehova Isten és Jézus Krisztus megismerésének és örömteljes szolgálatának nagy fontosságát. Isten igazi maradékának a tagjai, az ő tanúi a földön, szeretik az Úr „más juhait", akik „Jonadáboknak" neveztetnek, és őket társaknak tekintik és akként kezelik. (122. zsoltár 8, 9) Nagy örömük telik abban, hogy Jehova hírnökei lehetnek s mint olyanok Isten irgalmasságának és jóságának üzenetét elvihetik a jóakaratú embereknek: „Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaid árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házad bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot." (36. zsoltár 8—10) „Hiszen kegyelmed jobb az életnél: ajkaim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak érte életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. Mintha zsírral és kövérségei telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged a szám!“ — 63. zsoltár 4—6.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 február 15)
