Oldal:A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf/15 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="1" user="" /></noinclude>15

mindent Izsáknak adott, amije volt. Az ágyasaitól
(Hágártól és Keturától) származó fiainak ellenben
Ábrahám csak ajándékokat adott s eltávolította őket fia,
Izsák mellől még életében keletre, a keleti tartományba.
(I. Mózes 25:5,6.) így történt a példázatban is: az apa
kiadta neki az őt törvényesen megillető részt, jóllehet
az idősebb nem kérte ki a maga részét, hanem
megelégedett azzal, hogy továbbra is az atyját szolgálja
és várakozzon.
19. A kisebb fiú által előárnyékolt osztálynak
szintén nem volt türelme várni. A negyven év folyamán,
midőn az Úr az utat egyengette, mielőtt 1918-ban a
templomához jött, Jehova Isten kinyilatkoztatta népe
előtt, hogy az örök életre megmentett emberek nem
jutnak mindannyian a mennybe s lesznek Krisztus
társörökösei, "az isteni természet részesei". Egy a
"kicsiny nyájnál" sokkal nagyob osztály magáévá teszi
a váltságdíj érdemét és Isten szeretett fia országában örök
életet nyer, mint tökéletes ember a földön. Ez az igazság
először 1881-ben lett világosan felismerve és "A
szövetségsátor - az igaz, jobb áldozatok árnyéka" című
füzetben feltárva. (Lásd "Őrtorony" 1907 áprilisi szám
70-73 oldalát!) Ez a füzet sok millió példányban el lett
terjesztve. Még valamivel 1918 után is ki lett adva, de
azután többé nem jelent meg a mindig világosabbá váló
igazság miatt, amelyet Isten erre a tárgyra vonatkozólag
kiárasztott, amióta az ő követe, Krisztus Jézus megjelent
a templomában. A most élő milliók sohasem fognak
meghalni üzenet ismertette, hogy az emberek egy nagy
tömege élve át lesz vezetve Armageddon csatáján és Isten
királysága alatt örökké a földön tovább élnek. Ez az
üzenet azokra az igazságokra támaszkodott, melyek
először a "Szövetségsátorelőárnyékokban" voltak feltárva
és azután az "Irástanulmínyok" hét kötetében
részletesen megvizsgálva, amelyek mind 1918 előtt
jelentek meg és néhány nyelven sok millió példányban
lettek elterjesztve.
20. Midőn az első viláháború 1918-ban véget ért
és Jehova tanúi a királyság hirdetését 1919-ben
erőteljesebben, mint valaha felvették, volt tehát az
emberek egy osztálya, akik a Krisztus ezeréves uralma
alatti örök élet reménységéről szóló igazságüzenetről
tudomást szereztek, sőt bizonyos fokig meg is értették.
Ezek nem kívántak a mennyben életet nyerni,
amiképpen a "kisebb fiú" sem kívánta a fivére
örökségét, hanem csak a nekik kijáró részt kívánták. A
vágyuk a földi életre s e földön levő természetes dolgok
feletti örömre irányult. De ezen dolgok után
kívánkoztak a jelenben, az armageddoni csata előtt is.
A királyságuralom az eljövendő áldásaival tetszett
ugyan nekik, de valami megfoghatót kívántak, amit
most élvezhetnek, dolgokat, amelyek valamire
átváltoztathatok voltak, ami a jelen időben a saját ént
kielégítette. Amiképpen a kisebb fiú nem volt kész
otthon végezni atyja szolgálatát és kivárni az időt,
midőn az atya maga rendelkezik az örökség felett, ez a

modern osztály szintén nem tartotta indokoltnak, hogy
abban az időben a nagy életadó Jehova Isten
szolgálatába álljon.
21. Jehova felszentelt gyermekei, az ő tanúi már
1918 előtt és néhány évig azután - úgyszólván egész
1934-ig - az idősebb fiúhoz hasonlóan az ő
szolgálatában állottak, prédikálták az Isten iránti
felszentelődést és másokat is e szolgálat végzésére
intettek. Azonban abban az időben úgy következtettek,
hogy a felszentelődés a mennyei életre vezet s hogy ezt
a lépést a jelen idő folyamán az olyanok kell megtegyék,
akik Isten szellemi gyermekei és "Krisztus teste" tagjai
lesznek, hogy Krisztus Jézussal a mennyei királyságban
uralkodjanak. (Lásd az 1928-ban megjelent
"Kormányzat című könyv 133, 138-145 oldalait
németben!) Eszerint tehát úgy értették, hogy ez a
felszentelődés a bűntől való megtisztuláshoz és az életre
való megigazuláshoz vezet s azután felvétetnek az
"áldozati szövetségbe". Ezáltal feláldoznak minden
kilátást az eljövendő emberi életre s ezt a mennyei életre
való reménységgel pótolják, amelyre Isten az így
felszenteltet az ő szellemével fogantatja. A homályos
felfogás alapján abban a kérdésben, hogy kikből áll a
Jel. 7:9-17-ben megjövendölt "nagysokaság", úgy
értették, hogy az embereknek ez a serege, akik magukat
Istennek szentelték, felvétettek az ő áldozati
szövetségbe (minden földi feláldozásába) s azután a
mennyei életre fogantattak. A jóakaratú emberek alatt
egy másik osztályt értettek, kik az úgynevezett
"keresztény korszak" e végnapjaiban még nincsenek
Istennek szentelve. (Lásd az 1931-ben megjelent
"Igazolás" könyv első kötet 104-109 oldalait németben!)
22. 1932 megjelent az az indítvány, hogy az ily
jóakaratú emberek cselekedjenek hasonlóan az egykori
Jonadábhoz, foglaljanak állást az igazságosság mellett
és működjenek együtt Isten szellemi maradékával a
munkában; ezt azonban akkor még nem értették az
Isten, az Atya iránti felszentelődésnek. (Az 1932-ben
megjelent "Igazolás" könyv 3. kötet 75-82. oldal,
németben.) Abban a feltevésben, hogy a felszentelődés
nem szándékozott következményekhez, ugyanis a
mennyei életre vezethetne, mivel minden emberi
kilátást fel kellett volna áldozni a jelent és a jövőt
illetőleg, a "kisebb fiú" osztály a felszentelődést nem
látta őreá vonatkozó útnak. Az a gondolat, hogy
magukat tisztán az igazságosság iránti szeretetből
egészen Isten szolgálatára szenteljék s a földi jó dolgok
határtalan élvezetével az armageddoni csata utánig és
Sátán igazságtalan világa pusztulásáig várjanak, nem
tetszett nekik és nem engedték azáltal lekötni magukat.
A széles körben proklamált királyságüzenettel
szembeni ilyettén viselkedésükkel mintegy arra kérték
a nagy életadó Jehova Istent, hogy a földi részt most
adja ki nekik, hogy ez öreg világ folyamán teljesen
élvezzék, később pedig átvehessék azt, amit nekik Isten
kegyelme és irgalma a Krisztus váltságáldozata alapján

<noinclude><references/></noinclude>