117 - Csak Isten tudja. forrásának megtekintése

= Csak Isten tudja. ={{raw:data:ta|r|}}
1.	Én nem tudom mi vár rám, elrejti Isten azt,<br>
Ki utam minden lépténél új helyzetet fakaszt.<br>
És meglepő öröm gyanánt, küld kellemes vigaszt.<br>

Kar:<br>
Akárhová hív, megyek, nem töprengvén jövőn.<br>
|: Rábízom sorsomat, mivel Ő tudja azt, mi jön. :|<br>

Mi jön, mi jön, mi jön. (csak az utolsó versszak után)<br>
.
2.	Csak egy lépést előre ha látok, az elég.<br>
Ha eltűn’ földi álomkép, tisztán ragyog az ég.<br>
S a kedves hívás: „Jer, kövess!” hangzik olykor, mindég.<br>

3.	Mi’ jó, hogy nem tudom én jövőm rejtett sorát!<br>
Hisz’ fenntart jobb kezével hűn, s magamra nem bocsát;<br>
Szavával ringat engem el, mi édes nyugtot ád.<br>

4.	S én így megyek előre, nam tudván, hogy mi jön.<br>
A mélybe’ Véle inkább, mint magamba’ járva fönn;<br>
Homályba’ hittel inkább, mint a fényes látkörön.<br>