A lap korrektúrázva van
8
AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA
pallos lángját, hogy őrizzék az életfájának útját". (1 Mózes 3:22, 24).
KEGYELEM ÉS KIVÁLTSÁG
32 Ádám nem volt többé igazolva az életre és azért senki az ő leszármazottai közül nem igazolódhatott önmagában. Történt-e valamely igazságtalanság Ádám leszármazottaival ezen eredményből kifolyólag? Minden bizonnyal, de nem Isten
részéről, hanem Ádám miatt, Ádám volt az, aki leszármazottainak rosszat tett. Isten részéről egy kegyelem volt, hogy Ádámnak gyermekei születtek. Isten részéről kegyelem volt az is, hogy létezhettek tökéletlenül is a földön, jogtalanul. Isten elpusztíthatta volna Ádámot és Évát azonnal, miután az Édenből kiüzettek és így az ő leszármazottai közül senki sem létezhetett volna.
33 El kell ismerjük mindnyájan, hogy az Ádám és Évának adatott isteni megbízatás a „föld benépesítését” illetőleg a tökéletes férfiúnak és aszszonynak adatott, nem pedig igazságtalan bűnösöknek. De mivel ők vétkeztek, mielőtt utódokat hoztak volna a világra, azért mi nem vethetünk gyalázatot Istenre. Ő igazolt maradt. A mi bűnös tökéletlen állapotunk miatti felelősség Ádámnak és az hátamögötti Sátánnak tulajdonítható. Mi örököltük a bűnt és a tökéletlenséget Ádámtól; és kegyelem volt Isten részéről, hogy megengedte ilyen teremtmények születését a földön, azon a földön, melyet azért teremtett, hogy legyen lakva tökéletes férfiak és nők által, akik Őt hűséggel tiszteljék. Hogyha Isten egyenesen ezt a célt követte volna, Ő azonnal megsemmisíthette volna Ádámot és Évát, és nem engedte volna meg soha tökéletlen emberi teremtmények születését és egy más tökéletes emberpárt teremtett volna, hogy adjon az embercsaládnak egy igaz kezdetet, Következőleg tehát Isten nekünk nem tartozik semmivel. Az Ő feltétlen igazsága nem követeli Tőle, hogy megigazítson n é m e l y e k e t közülünk vagy m i n d n y á j u n k a t az örök életre, mintegy elégtételt a bukott állapotért, amelyben születtünk, Ő kegyelmet tanúsított irántunk, tökéletlen teremtmények iránt; melyet Ő az Ő nevéért tette, hogy neve igazolva legyen azon gyalázat miatt, amit Sátán Ráhalmozott ama tény által, hogy az embert elbuktatta. A feltétlen igazság nem kéri a mi igazolásunkat, hanem Isten nevének igazolását.
34 Isten törvénye mondja: „A bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23). Mivel Ádám összes gyermekei bűnösöknek születtek, jogtalanul, igazolatlanul az életre, így a halál mindnyájunkra kihatott. Mi mindnyájan vétkeztünk; mi mindnyájan be kell ismerjük, hogy bűnösök vagyunk. Azon „egyedüli bűnön" kívül is, mely az Édenben történt, még „sok más vétkek" és „sok törvénytelenségek" történtek. Ki mondhatná jogosan, hogy Ádámnak részesedése a tiltott gyümölcsből egy kicsinység volt, ami nem érdemelte meg a halálbüntetést? De mi mindnyájan igazságtalanságban születtünk és azért a kárhozat alatt, amiért is Pál apostol mondja: „Miképen egynek vétke miatt mindnyájan ítélet alá estek." (D o u a y f o r d.) Vagy: „így tehát egy törvényszegés eredményekép elítéltetett az egész emberiség” (V e y m o u t h.)
35 Vannak némely vallásoskodók, akik azt állítják, hogy Isten feltétlen igazsága követeli, hogy az emberiség az utolsó egyénig legyen megigazítva, függetlenül az ő saját akaratuktól. Az ő felfogásuk szerint úgy tűnik ki, mintha Isten dobta volna az egész emberiséget az ítélet alá; holott Sátán volt az, aki ezt tette Ádám által, mert Sátán, gyalázatot zúdított Jehova egyetemes felsőbbségére és nevére. Azért ezek a vallásoskodók eltévesztik szem elől Isten nevének és egyetemes uralmának igazolását és tévesen védik az ítélet alól való általános megigazulás eszméjét, „Mivel ők tévesztik szemelől, hogy Isten célja a sokak megigazitását illetőleg egy kegyelmi megnyilatkozás az Ő részéről, azért az efajta vallásoskodók igényelhetik, hogy Isten pártatlan igazsága kell, hogy az életnek megigazulását adja az egész emberiségnek.
38 Jehova nevének és universális uralmának igazolása nem követeli a feltételezett „egyetemes megigazulást”, mely egyoldalú cselekedet lenne részéről. Mint Jób esete is, az ártatlanság tekintetében, szoros kapcsolatban van Jehova egyetemes uralmával, Az ártatlanság, sértetlenség nem egy erőszakolt dolog Isten részéről, hanem inkább jelenti Sátán abbeli kísérletét, hogy az embereket üldözések és kísértések által arra kényszerítse, hogy elhagyják Istent, Jehova Isten ahelyett, hogy engedelmességre és szófogadásra kényszerítene, inkább megengedi, hogy az Ő igazolt emberei kitétessenek az ördög támadásainak. Igy hagyja Ő, hogy önszántukból döntsenek a mellette való állásfoglalásra nézve, még a legnagyobb szenvedések árán is. Sátán nyomásának való ellenállásuk és önszántukból való határozásuk, hogy megőrizzék feddhetetlenségüket Jehova Isten iránt, az, ami által beigazolást nyer, hogy Sátán egy hazug és így igazolódik az Ő neve és mindenekfeletti egyetemes uralma. A teremtmények önkényes kényszerítése akár némelyek vagy az összes, soha sem igazolná vagy tisztázná Jehova nevét az egész teremtés előtt. Az Ördög ama hamis és kihívó állítására, hogy Isten nem tudja megőrizni egyetemes felsőbbségét, ha engedi, hogy hűséges teremtményei kitétessenek az Ördög kísértései és üldözéseinek, sohasem adatnék meg a felelet. (Jób 2: 1—6). E tény már magától értetődően kizárja az Isten önkényes és egyoldalú cselekedetének gondolatát, hogy Ő automatikusan kollektív (gyűjtött) értelemben az összes embereket megigazítja.
37 A Biblia keményen kihangsúlyozza a tényt, ami az Ő kegyelmének tulajdonítható, hogy az életnek megigazulása sokakra fog vonatkozni. Erre a meg nem érdemelt jóságra vonatkozik Pál apostol „kiváltság" mondása, mely „jóakaratból” minden ellenérték fizetése nélkül adatik az elfogadónak. Irván azoknak, akik hit által lettek megigazulva, mondja az apostol: „De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által; melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök
