Oldal:Az-életnek-megigazulása-1946.pdf/7

7

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

düli határozata, Ádám cselekedete a valóság­ban befolyásolja az e g é s z e m b e r i n e m e t. Ugyanúgy Krisztus munkája, kell szintén, hogy megigazítsa az e g é s z e m b e r i n e m e t... Ha Ádám bűne csak alkalmat adott mindenkinek a vétkezésre, úgyhogy némelyek bűnösekké lesz­nek, míg mások pedig nem, akkor mi mondhatjuk, hogy Krisztus munkája megigazulást hoz mind­azoknak, akik azt elakarják fogadni. De el kell ismernünk, hogy az ember választja szándékosan a bűnösséget, így áll Krisztus munkájával is. Mindkettő általános és esedékes”. (Átdolgozott kiadás. 1930). Mielőtt egy ilyen következtetést elfogadunk, kérdeznünk kell, hogy ez volt Pál apostol következtetése az ő vitája során? Ebben az irányban vezette ő gondolatainkat az ő vitájának egészen a végéig? A Róma 5:18 társszöve­gei támogatják-e az egyetemes megigazulás vitás eszméjét? Mindenkinek meg van engedve, hogy győződjön meg saját elméjében; de ez az idézet a következőkkel egyben azt mutatják ki, hogy Nem; és kimutatják a Bibliával összhangban az ő állításukat tagadó értelmet.

²⁷ Tagadhatatlan az ember képtelensége, hogy magát megigazítsa Isten előtt, hogy örök életet nyerjen, amit minden helyesen gondolkodó ember be kell ismerjen, de különösen azok az emberek, akik igazakká tétettek, mert magukévá tették az Isten akaratát az Ő igéje által. Ezt jut­tatja kifejezésre Dávid, a zsoltáros is, mikor a vallásoskodók által kárhoztatva volt, mondván: „Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. Ne szállj perbe a te szol­gáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" (Zsoltár 143:1, 2). Dávid nem mondotta és szavai nem azért örökíttettek meg a Bibliában, mintha azt akarnák kifejezni, hogy Isten nem fog sokakat megigazítani az emberek közül az Ő rendelt ide­jében és útai szerint. Akkor miért beszélt hát így Dávid? Azért, mert ő ismerte tökéletlenségét és bűneit, amelyben született. Olvassunk egy másik zsoltárt is, mely Istenhez van irányítva: „Egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, a mi go­nosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszéded­ben, és tiszta ítéletedben. Imé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az én anyám”. (Zsoltár 51:6, 7). „Igy tehát bűnben fogantattam és bűnben melengetett engem az anyám”, (amerikai fordítás). Ez az egész emberi család állapotát mutatja, mely alól még Mária, Jézus szűzanyja sem képez kivételt.

²⁸ Dávid nem védekezett ezzel saját személyét illetőleg, mintha Isten egy igazságtalan dol­got cselekedett volna vele, mert engedte őt ilymódon születni következőleg Isten köteles őt megigazítani, valamint az emberi nem többi tag­jait is, hogy így kiegyensúlyozza jogszerint a dol­gokat. Dávid nem kérte Isten igazságát, hanem kegyelmét. A bűn, bűnt jelent; és Dávid bűnt követett el, mégha ki is volt téve annak szü­letésénél fogva; ami igazságos büntetést vont maga után. Azért helyes volt Jehova, a Nagy Bíró részéről, hogy irgalmat tanúsítson, az Ő akaratával összhangban. Dávid szavai egyezőek azon ténnyel, ami Pál apostolnak a megigazulás magyarázatában foglaltatik, amint mondja: „An-

nakokáért, miképen egy ember által jött be a vi­lágra a bűn, és a bűn által a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy minde­nek vétkeztek”. (Róma 5:12). Semmilyen orvosi, vagy egészségügyi tanács, sem bármilyen világi szervezet, nem tud ezen segíteni, mert mindnyá­jan alávannak rendelve a halálnak.

²⁹ Ádám, nem szenvedett igazságtalanságot, mikor Isten által halálra ítéltetett. Ádám és fe­lesége, Éva, mindketten tökéleteseknek terem­tettek, tehát büntetlenül. Saját akaratuktól füg­gött büntelenségük és tökéletességük. Ha ők úgy cselekedtek volna, kedves lett volna Isten előtt; és ők megőrizett tökéletességük, ártatlanságuk vagy igaz voltuk miatt, örök élet igazolását nyer­ték volna a földön. Azaz, ők Isten által igazaknak lettek volna kijelentve, s így méltóknak örök életet bírni Isten saját igazságos törvénye szerint. Ádám és Éva ismerték a reájuk vonatkozó törvényét Istennek, az Édenben. Isten mondotta ne­kik: „Sokasodjatok és töltsétek be az egész föl­det és hajtsátok birodalmatok alá és uralkodja­tok a tenger halain, az ég madarain, a földön csúszó-mászó minden állatokon”. (1 Mózes 1:28). Ezen isteni kijelentésen kívül, amelyre feljogosíttattak és aminek teljesítésére képesittettek volna, még volt egy törvény-cikk, ami nekik szó­lott. Jehova Isten ezt a törvényt még Éva terem­tése előtt már kijelentette: „És parancsola az Ur Isten az embernek, mondván: A kert minden fájá­ról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fá­járól ne egyél; mert amely napon ejéndesz arról, bizony meghalsz”. (1 Mózes 16, 17).

³⁰ Ha Ádám törvényes maradt volna, igaz, és tökéletes engedelmességben Teremtőjével, Jehovával szemben, örök életre igazoltatott volna. Ez számára „az életnek megigazulását” jelentette volna. Élet joga, melyet ő csak feltételesen bírt az Édenkertben, amíg engedelmessége próbára tétetett, az életre való jog állandó joggá lett volna. Isten ezen elrendezése jogos volt, mert neki jogában állott ezt tenni. Az Ádám megiga­zulása nem lett volna egy hit által való megiga­zulás, hanem az ő tökéletes erejének, bebizonyí­tott és kipróbált engedelmességével kapcsolatos megigazulás. Neki emberi tökéletessége és töké­letes igazsága volt, nem Isten Fiában való hit ál­tal, hanem a valóságban, azért tehát e tekintet­ben nem volt szüksége hitre. És mint ilyen, mint egy megigazult földi teremtmény, Isten fia volt: „Ádám, Isten fia”. (Lukács 3:38).

³¹ Mikor Ádám kisértve Éva által, vétkezett, megszegve Isten törvényét, Sátán, Ádám által be­vezette a világba a bűnt. Ezáltal Ádám elveszí­tette Isten előtt való megigazulását és halálra ítéltetett. Nem lévén méltó állni sehol többé, azért visszakellett térnie a létenkivüliségbe. „... Viszszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy és ismét porrá leszesz”, (1 Mózes 3:17—19). Egy ilyen határozathozásban, valamint annak vég­rehajtásában is Isten jogos volt, kiűzve az embert feleségével együtt az Édenből: „ . . . Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: És kiűzé az embert és oda helyeztető az Éden kertjé­nek keleti oldala felől a Kérubokat és a villigó