Oldal:Az-életnek-megigazulása-1946.pdf/5

5

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

teljesen tisztában a körülmetélés kérdésében, va­lamint a mózesi törvény egyes tételeivel. Azért nem akarván kritika tárgya lenni e körülmetélt Zsidó-keresztyének előtt, lemond a pogányokból lett keresztyénekkel való bizalmas barátkozásról. Mások, köztük Barnabás is, nagyon megilletődtek e tényen, hogy Péter távoltartja magát a pogányok közül való keresztyénektől és azok­tól, akik őket követik. Ebből az a benyomás származik, hogy ha valaki helyes állapotban akar lenni Jehova Isten előtt, szükségképpen mint po­gány, alá kell vesse magát a körülmetélésnek és hogy alkalmazkodjon a mózesi törvény más ré­szeihez is.

¹⁷ Figyelembe kell venni, hogy ez az eset azután történt, miután Péter azaz Kéfás a pogány Kornéliusz házához küldetett, hogy prédikálja az evangéliumot a körülmetéletlen pogányoknak és ők elhitték a Krisztust, s megkapták a szent szel­lemet és a nyelveken való szólás ajándékát. (Cse­lekedetek 10). Az is szem előtt kell tartassék, hogy ez az eset az apostolok és a vének Jeruzsá­lemi első értekezlete előtt történt, ahol Isten szent szellemének vezetése alatt hozatott ama határozat, hogy annak, aki a Krisztusban való hit által keresi a megváltást, ha pogány is, nincs szük­sége a körülmetélkedésre, sem a mózesi törvény­ betartására. (Cselek, 15:13—29). Mindezek dacára most már, Péter, Barnabás és más Antiokhiai zsidóhívők, ellentétben cselekednek legjobb is­meretükkel. Ők tartózkodást tanúsítanak a po­gányokból lett keresztyénekkel szemben, félve a Jakab körülmetélt küldötteitől. E dolgok azon­ban kétséget és bizonytalanságot váltanak ki az Isten előtt való megigazulás alapigazságát illető­leg. Most Pál kijelenti, hogy mit tett ő, hogy hely­rehozza a dolgot az igazság tekintélye és Isten útainak igazolása tekintetében:

¹⁸ „De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mon­dék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó lé­tedre pogány módra élsz, és nem zsidó módra; miként kényszerítetted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztus­ban keresvén a megigazulást, magunk is bűnösök­nek találtattunk, avagy Krisztus bűnnek szol­gája-e? Távol legyen. Mert, ha a miket elrontot­tam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta éret­tem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, (a mózesi törvény­szövetséghez való visszatérés által) tehát Krisz­tus ok nélkül halt meg". (Galácia 2:14—21)

¹⁹ Pál azon mondása alatt, hogy a törvény által meghalt a törvényért, amint látszik a kö­-

vetkező értendő: A Mózes törvénye, melyről Pál egykor azt hitte, hogy az életre való megigazu­lás eszköze, most felismerte, hogy halálra való, mivel az felismertette vele, hogy bűnös és képtelen Isten tökéletes törvényének betartására és

azért a szövetség egy megszegője. A mózesi tör­vény világosan mondja; „Mert akik törvény cse­lekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden aki meg nem ma­rad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje”. (Gál, 3:10; 5 Mózes 27:26; Jeremiás 11:3—5), Eképpen Pál, meglévén győződve, hogy ő mint, egy szövetség­szegő Isten törvénye ellen, meghaltnak számítta­tott. Az a reménysége, hogy életet nyerhet a törvény által, meghalt. Igy tehát a saját nyilatkozata által ő meghalt a törvényre nézve; mert ha va­laki meghalt, nincsen a törvény alatt. Mint ahogy Pál magyarázza tovább: „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltá­masztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten­nek... Most azonban megszabadultunk a tör­vénytől, minekutánna meghaltunk arranézve, mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a lé­leknek újságában és nem a betű óságában (az írott törvény szerint)". (Róma 7:4—6). Azért, mi­vel meghaltak a törvénnyel szemben, e kijelentések szerint és Krisztushoz fordultak, Pál és az ő hűséges zsidó-társai, tudhattak élni Istennek, telítve az Ő szellemével, mint ténykedő erő által

és nem a régi törvény betartásának terhe alatt.

²⁰ Ugyancsak a mózesi törvény írja: „Átko­zott minden aki fán függ" (Galácia 3:13; 5 Mó­zes 21:23). A zsidó nemzet mivel képtelen volt a törvényszövetség betartására, annak átka alatt volt. Azért, hogy megszabadulhassanak az átok alól, szükségessé vált, hogy Jézus Krisztus értük átokká legyen; amit Ő meg is tehetett, fára szegeztetvén. Ő nem lett felakasztva valamely fa­ágra, hanem egy oszlopra szegeztetett (görögül~ s t a u r o s. Ő „megfeszíttetett" (a gyakorlati használt szó értelmében). Az Ő halála a zsidók részére az ószövetséget meghalt betűvé változtatta. Mindezekmellett sok zsidó, tudatlanságból még arra igyekezett, hogy tovább is a törvény alatt éljen. Ők még bíztak annak kötelezettsé­geiben, hagyván magukat kötve tartani általa és hogy a papok, farizeusok és a törvénytudók dik­táljanak nekik, ahelyett, hogy követték volna a Messiást, De Pál kijelentette, hogy ő nem él többé a régi törvénynek. Mivel Jézus Krisztus átkozott kereszthalála által a törvényszövetséget hatálytalanította, azért Pál meghalt a törvényre nézve a Krisztusban, illetve Krisztus halála ál­tal. Ő nem halt meg, mint egy szövetségtörő, mint azok a zsidók, akik elvetették Krisztus, megkísé­relve a törvény alatt élni, Azért mondotta ő: „Krisztussal együtt megfeszíttettem”.

²¹ Pál, azután többé nem élt a régi törvény alatt, mint egy zsidó. Ő azután úgy élt, mint ke­resztyén, mint Krisztus követője, mint a ki fel­ismerte, hogy Krisztus „az út, az igazság és az élet". (János 14:6). Következőleg mondotta Pál: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most a testben élek,