A lap korrektúrázva van
4
AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA
nagy csatában teljesen igazolni fogja nevét bár mily teremtmény dacára is. Miután Ő nem függ tőlünk az igazolást illetőleg, mégis kedve telik abban, hogy megengedje, hogy mi is tegyünk valamit neve igazolása érdekében. Mit? Hogy emeljünk szót az Ő jogossága, igazsága, Neve és egyetemes Királysága mellett, s hogy éljünk hűségesen összhangban ezzel, mindamellett, hogy szenvedést hoz reánk a Sátán által uralt világtól.
12 E tekintetben ne feledjük el Jób példáját a türelem és szenvedés emberét. Jób, aki 15 évszázaddal élt Jézus előtt, egy igaz ember volt Jehova szemében. Ami azt jelenti, hogy Őt sem jólét, sem nyomorúság nem tudta megtörni, s hogy elveszítse hitét Jehovában, hogy megtagadja és hogy elhagyja az Ő szolgálatát. Isten iránti hite
és odaadása sérthetetlen maradt, az ördögnek, ellene megengedett minden kísérletezésének dacára is. Amikor megkezdődött Jób megpróbálása Sátán által, Jehova mondotta Sátánnak: „Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő, még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt". (Jób 2:3).
13 Mikor a Sátán által reászakadt kínzások mind nehezebbekké váltak, Sátán hozzáküldte a három álbarátot, hogy látszólagosan vigasztalják őt szenvedéseiben, de a valóságban inkább, hogy gyötörjék, okozva Jóbot, hogy képmutató bűnös, aki Istentől megérdemelt büntetést szenved. Ők Jóbot megtérésre utasították, hogy térjen vissza a
vallásos emberi hagyományokhoz. E hamis vádakkal szemben, melyek az álbarátok szájából származtak, nagyon természetes, hogy Jób megkísérelte magát igazolni, bizonyítván, hogy ártatlanul szenved. Igazolása tekintetében minden erőfeszítése csak saját magára irányult, mellőzve Istent. Mivel figyelmét a teremtmény felé fordította, Jób eltévesztette szeme elől Jehova Isten felsőbbségét és jogát, hogy teremtményeivel azt tehet, amit akar, sőt éppen a tekintetben is, hogy ártatlanul szenvedtetni engedi az ellenség által az Ő neve igazolásáért. Azért Isten nem volt teljesen megelégedve Jobbal. Erre vonatkozólag van megírva: „Miután ez a három ember megszűnt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Buztól való vala, a Rám nemzetségből, Jób ellen gerjedt föl haragra, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. De felgerjedt az ő haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot". (Jób 32:1—3).
14 Jehova nemcsak, hogy megengedte az Ő ifjú prófétájának, Elihunak, hogy beszéljen az Ő igaz művének védelmében, de Isten még magához, Jóbhoz is szólott az Ő igazolása érdekében, szenvedéseivel kapcsolatban. „Akkor szóla az Ur Jóbnak a forgószélből és monda: Nosza! övezd fel, mint férfi derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! Avagy semmivé teheted-é az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint Ő? Ékesítsd csak fel magadat fénnyel és méltósággal; ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Öntsd ki haragodnak tűzét és lásd meg minden kevélyt és alázd meg őket! Láss meg minden kevélyt és törd meg őket és a gonoszakat az ő helyükön tipord le!” (Jób 40:1—8). Azután Isten, Job három álbarátját dorgálta meg, mondván: „... Mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób”. Jehova miután előbb önmagát igazolja, azután igazolja szolgáját Jóbot is. „Azután eltávolitá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért és kétszeresen visszaadá az Ur Jóbnak mindazt, amije volt". (Jób 42:7, 10). Szem előtt tartván e fontos tanulságot tartalmazó tényt, folytassuk a mi vizsgálásunkat „az életnek megigazulása” tárgyában acélból, hogy bebizonyítást nyerjen egy fődolog, mégpedig Isten igazsága az Ő teremtményeinek
megigazítása tekintetében, az örök életre nézve ,,... az Ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való”. (Róma 3:26).
EGY SOKAT VITATOTT KÉRDÉS
15 Senkinek sem helyes magáról azt mondani: „Én arra törekszem, hogy legyek becsületes, tisztelt és tegyem mindazt, ami igazságos; így nem kell aggodalmaskodnom a jövőt illetőleg. Végül, történjen bármi is, minden javamra lesz”. Ezt egy olyan valaki mondhatja, aki a saját értelmére támaszkodik. Ez egy önigazolás az ő személyes felfogása, vagy más emberek értelme szerint öntiszteletre, nemtörődve az Isten fogalmával e tárgyban. Egy ilyen eset vagy felfogás az Isten világosan megírt igéje tekintetében tudatlanságot jelenti. A megigazulás e kérdése, életet vagy halált jelent. Ezt nem szabad elhanyagolni, vagy mellőzni egy kis önigazság vagy önbizalom által, amit valaki önmagában felismerni vél. „Az életnek megigazulása” egy fontos tárgy volt, ami ébren tartotta az ifjú keresztyén egyházat, kirázva a vallásoskodókat és őrködve a keresztyénegység felett, hogy a hamis, vallásos tévedések ne árasszák el. Tekintsünk vissza Kr. u. körülbelül az 52-dik évre. A Szíriái Antiokhiában találjuk magunkat, mely Damaszkusztól északra fekszik. Pál apostol és az ő munkatársa Barnabás ott vannak, „tanítva és hirdetve az Ur igéjét”. (Cselekedetek 15:35). Ott nemcsak Krisztusban hívő zsidók vannak, hanem, pogányok közül jött keresztyének is. Csakhamar Kéfás, azaz Péter is megérkezik Jeruzsálemből és ismeretséget köt az Antokhiai keresztyénekkel. Ő meghívást kap a pogányoktól, oly emberektől, akik nem voltak soha körülmetélve, de akik követőivé lettek Jézus Krisztusnak és eszik velők.
16 János testvére, Jakab, Jeruzsálemben már több ideje, hogy meghalt, mártírként öletve meg; de egy másik Jakab, szintén apostol, az Alfeus fia, vette át a vezetés egy részét. Ő elnökölt nemrégen az apostolok és az öregebb testvérek egy konferenciáján Jeruzsálemben, ahol Pál és Barnabás is jelen voltak. Ez a Jakab küldött bizonyos testvéreket Jeruzsálemből Antionkhiába. Péter azaz Kéfás, hallva ezen küldöttek megérkezéséről, azonnal megváltoztatta viselkedését. Ő jól tudta, hogy Jakab e küldöttei néhány kivételével a zsidók közül tértek meg és nem voltak
