Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/3 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Marta.zsido" /></noinclude>{{raw:data:ai|2||3}}
{{raw:data:ta|c|JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|és hierárkiája létezik, a fascizmus szelleme egy folytonos veszedelmet fog jelenteni a liberális demokráciára nézve.}}
{{raw:data:p|5| A „kereszténység" vallásos állapota tagadó bizonyíték amellett, hogy semmi vonatkozása sincs Istennel és nem bírja Jézus Krisztus szellemét. Széttagozódva önmagában, száz meg száz felekezetre és szektára összekeveredve, különféle politikai és kereskedelmi versenyekben, ami nem vall egy olyan szervezet állapotára, melyet Isten sajátjának, mint „asszonyá"-nak tulajdoníthatna. Annak kimutatására, hogy egy ilyen testi állapot világi, az Isten szelleme által ihletett írók egyike mondja: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik azt mondja: én Pálé vagyok; a másik meg: én Apollosé; nem testiek vagytok-é? ... Én nem szólhattam nektek atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek." (1 Korintus 3:3, 4, 1.) A részekre osztott „kereszténység”-re sohasem vonatkozott Annak imája, akit állítása szerint mint „menyasszony" követ, mégpedig a következő ima: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nekik (tanítványaimnak) adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amiként engem szerettél.” (János 17:21—23.)}}
{{raw:data:p|6| Ahelyett, hogy eggyek lennének Krisztusban és hasonlóképpen ahelyett, hogy eggyek legyenek Istennel Krisztus által, a „kereszténység" abban az állapotban van Isten előtt, amilyen állapotban a zsidók vannak, akiket üldözött több, mint egy
évezreden át. Sőt még annál is rosszabb helyzetben van, mert Krisztus követését vallja és az Ő nevéről nevezi magát. Jehova Isten elvetette őt éppen úgy, mint a zsidó vallásos szervezetet is. Jehova tanúi elutasítják a „kereszténység"-gel való bármilyen kapcsolatot és az ő ellenkezéseiben, politikai és vallásos bűntényeiben, valamint vallási zavaros vitatkozásaiban való részesedést. Állástfoglalva ők Jehova legnagyobb tanúja, Krisztus Jézus, valamint az összes őskori tanuk mellett, szavukat bátran emelik fel a „kereszténység" ellen. A népet arra figyelmeztetik, hogy Isten elvetette. E tanuk üzenete és a „kereszténység"-gel szembeni álláspontjuk erőteljes nyomatékossággal van tükröztetve Ézsaiás próféciájának 5O-dik fejezetében, melyet most közösen megvizsgálunk a mi hallgatólagos hasznunkra.}}

{{raw:data:ta|c|KITŐL VÁLT EL Ő?}}

{{raw:data:p|7| „Igy szól az ur: Hol van anyátok elválólevele, amellyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, akinek titeket eladtalak? Imé,}}
{{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}
{{raw:data:q|5| Hogyan tagadja a „kereszténység” állapota ami az egységet illeti, hogy neki valamilyen vonatkozása volna Istennel, és hogy bírja a Krisztus szellemét?}}
{{raw:data:q|6| Mi akkor a jelen álláspontja a „kereszténységnek” Istennel szemben? és következőleg milyen álláspontot foglalnak el Jehova tanúi?}}
{{raw:data:q|7| Milyen kérdésekkel fordul először Jehova a zsidó vallásos szervezethez? és mit mondanak az Ő szavai?}}|
{{raw:data:p|c|a ti vétkeitekért adjátok el és bűneitekért bocsáttatott el anyátok! (Ézsaiás 50:1.) Jehova Isten az Ő tanúja Ézsaiás által itt először a zsidókhoz szól.
Kérdést intéz hozzájuk, hogy vallásos szervezetüknek miért nincsen kapcsolata Istennel, Szervezetüket Ő egy elvált asszonyhoz hasonlítja; és a zsidók, a szervezet tagjai, mint az asszony gyermekeinek említetnek. Jehova eme végzetes szavaiban mi egy próféciát hallunk, az Izrael nemzeti szervezetének idejéből, mely mint rendszer, Általa teljesen kitagadva elvettetik, ámbár a zsidók, mint egyének, a szervezettől való elkülönülés által összhangba jöhetnek Istennel, hogy megszabaduljanak a szervezet sorsától.}}
{{raw:data:p|8| Ama tény, hogy a zsidó nemzeti szervezet elvettetett Istentől, előárnyékolva volt éppen az ő édesatyjuk, Ábrahám által, Ábrahám ígéretet kapott Istentől, hogy egy magot, utódot fog nemzeni, akiben a föld összes nemzetségei meg fognak áldatni. (I Mózes 12:1—7; 13:14—16; 15:4—6.) Sára, az ő 75 éves felesége azt hitte, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy szülője lehessen a megígért magnak. Azért szolgálóját, egy Hágár nevű egyiptomi leányt ajánlott Ábrahámnak terhesedés szempontjából a létrehozása érdekében. Hágár megkísérelte, hogy mint feleség szolgálja Ábrahámot, de az általa szült fiú, Ismáel, a Jehova Isten által számított mag, aki által az áldások az összes nemzetségekre fognak maradni. Tizennégy évvel később Isten egy csodája képesítette a 90 éves Sárát, hogy megszülje Izsákot, az Isten által elismert fiút.}}
{{raw:data:p|9| Elfogja-e ismerni Hágár és az ő fia Ismáel Izsáknak, Sára fiának Isten általi választottságát? Fogják-e szolgálni és úgy tekinteni reá, mint az Isten áldáslevezető csatornájára? E tekintetbeni határozatuk akkor lett nyilvánvaló, amikor Izsák 4—5 éves korában az anyatejtől elválasztatott. Ismáel akkor mintegy 20 éves volt és üldözni kezdte a gyermek Izsákot, ami az ő létére nézve veszélyes volt. Sára látva az Izsákot fenyegető veszedelmet, arra kérte Ábrahámot, hogy távolítsa el Hágárt, a szolgálót és fiát Ismáelt. Ábrahám, az Istentől vett utasításnak megfelelően teljesítette Sára kérését, kiűzve Hágárt és fiát Ismáelt, felfüggesztvén szolgálatától. Azon időtől kezdve ők Ábrahámtól függetlenül állottak és szolgálhattak tetszésük szerint, akinek akartak. (1 Mózes 16 és 21 fejezetek.)}}
{{raw:data:p|10|Jehova Isten ihlette az ő szolgáját, Pál apostolt e dolgok értelmének kimutatására és hogy mindezek élő próféciák voltak. Mégis némelyek előtt nagyon különösnek tűnik fel a Biblia ama kijelentése, hogy Istennek „asszonya" van. A Galáciai levél 4-ik fejezetében az apostol megmagyarázza, hogy Jehova „asszonya" egy szent szervezet, mely vele házassági viszonyban van, éppen úgy, mint Sára Ábrahámmal. Jehova „asszonya" az Ő univerzális (egyetemes) szervezete, mely a Neki szentelt mennyei teremtményekből áll. Erre az „asszonyára (szervezetre) gondolt Jehova az Édenkertben, amikor az ősi kígyónak, az ördögnek mondotta, hogy mardosni fogja a mag sarkát, de végeredményben az „asszony magva" elfogja tapodni a „kígyó fejét." (1 Mózes 3:15.) Az „asszony", illetve}}
{{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}
{{raw:data:q|8-9| Ábrahámnak milyen cselekedete árnyékolta elő, hogy Isten elhagyja a zsidó nemzeti szervezetet?}}
{{raw:data:q|10| Kit igazol Pál apostol, mint Sárában és fiában előárnyékoltat?}}}}<noinclude><references/></noinclude>