Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/7 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="1" user="Katofzsolt" /></noinclude>{{raw:data:c|{{raw:data:p|c|vöt éa hatalmat Istennek és Jézus Krisztusnak tulajdonítanak. (Jelenések 7:11, 12) Annak megmutatására, hogy a nép Jehovát tekinti a nagy életadónak és győzelmesnek, van a pálma és a vízforrás is jelképnek használva; ez kitűnik a Bibliából az első pálmákkal kapcsolatban. Az izraelitákat Mózes, Jehova utasítására eredményesen kivezette Egyiptomból a Veres-tengeren keresztül. Így aratott győzelmet Jehova Faraón, az ördög képviselőjén és szabadította meg az izraelitákat s fejezte ki előttük, hogy Jehovától származik az üdvösségük. Élimbe vezérelte őket „És monda: Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt és megtartod az ő parancsolatait és minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. És jutnak Élimbe és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.” (Mózes II. 15:26, 27) Ezeket a szavakat Mózes IV. 33:9 is megismétli s bizonyosan valamily célzattal jegyeztetett fel. Élim „erősséget” jelent s ez a hely élővíz-forrásaival és hetven pálmafájával a teljes erőnek, győzelemnek és az Isten kegyes adománya az ő választott felkentje, Jézus Krisztus által.}}
{{raw:data:p|32|31-32|Amit az izraelitáknak adott jelképi törvény követelt, teljesen egyezik azzal, amit az Úr most az utolsó napokban követel felkentjeitől. Most Krisztus a templomban áll és felszólít: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Ezt az örömhírt bizonyságtevésül hirdetteti minden nemzetnek. Felkentjeit elküldi, hogy a jóindulatúaknak minden nemzet közt megmondják: „Jöjjetek, ismerjétek meg Jehovát és igyatok az élet vizéből!” Azután a többi juhokat, a jonadábokat, vagy nagysokaságot hívatja és utasítja, hogy mindenkivel közöljék, aki azt meg akarja hallgatni: „Jöjjetek és vegyétek az élet vizét ingyen!” Ezek a tények további bizonyítékok amellett, hogy a hasonmási sátoros ünnep most folyik és a királyság hírét most meghallották, akik eddig jövevények voltak a földön, az Urat megismerték, elismerték és hódolnak neki; a pálmaágak lengetése ezt példázza. Emiatt nem hajbókolnak az Isten szervezetéhez csatlakozó emberek embereknek és emberi hatalmaknak s nem is tőlük várják üdvösségüket.}}
{{raw:data:s|Öröm}}
{{raw:data:p|33|33-36|A három nagy ünnepnek mindenike, amelyeket az izraelitáknak az Úr parancsára meg kellett tartaniok, nagy örömmel kezdődött. Jehova ünnepe volt mindenik; mert ezeken az ünnepeken őt tekintették a legfelségesebbnek és a leghatalmasabbnak. Az ünnep fő célja Jehova neve igazolásának az elismerése volt. Most Jézus Krisztus, a nagy igazoló eljött és ígéretéhez híven felkentjeivel a királyság örömpoharát üríti. (Máté 26:29) Az Úr Jézus Krisztus öröme az Atya nevének igazolása. Most híveit maga köré gyűjtötte a templomban s így szól hozzájuk: Mivel a kevés felett hívek voltatok, sokra bízlak ezután; lépjetek be az Úr örömébe! (Máté 25:23) Krisztus országának érdekeit erre a hű és bölcs osztályra bíz-|
za s ezek osztoznak az ő örömében Jehova nevé¬
nek igazolását illetőleg.
’* A Szentszellem második kitöltése óta a ma¬
radék meglátta az Urat az ő szent templomában,
valamint azt is, hogy miképpen világosítja meg
mindenkinek az elméjét és küldi Jehova aka¬
ratának teljesítésére. Ez nagy mértékben fo¬
kozta az Ür népének örömét. Értékelni tud¬
ják ama nagy kiváltságot, hogy Jehova ne¬
vét viselhetik s nagyon örvendenek, hogy
bizonyságtevői lehetnek az ő nevének tiszteleté¬
re. A sátoros ünnep tehát mint Jehova ünnepe az
Úrnak szentelt örömünnep, amelyben összes fel¬
kentjei résztvesznek. Jehova bizonyságtevöi az
utóbbi hónapokban nagy indítékot találtak a
kiáradó öröm tekintetében abban, hogy Jehova
feltárta előttük Jézus Krisztus útján a „nagyso¬
kaságra" vonatkozó igazságot s a maradék ki¬
váltságának látja, hogy az igazságot az Űr pa¬
rancsa szerint hirdesse és Jehova dicsőítésére a
nagysokaság összegyűjtésében közreműködjön.
” Amidőn Isten jelképi népe a fogságból kisza¬
badult és felismerte kiváltságát a sátoros ünnep
tartására vonatkozólag, többé nem siránkozott s
minden hozzátartozóival együtt örvendezett., A
maradék a pászka és a pünkösd megtartásával
nem szünteti be a munkáját s e tekintetben való
öröme sem szűnik meg. Mindkettő tovább tart,
amihez most a nagysokaság összegyűjtésének
öröme is hozzájárul. Jehova egész népe együtt
tartja az ünnepet és a nagysokaság meg van mu¬
tatva, amint a pálmaágakat lengeti s
tus, a Jehovától küldött király, győző és üdvözí¬
tő előtt hódol.
’• Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraeliták
oktatását befejezte, mondotta: „Ujjongjatok ti
nemzetek, ö népe!" (Mózes V. 32 : 43), Ez biz¬
tosan arra mutat, hogy a felkenteken kívül még
mások is állanak az Ür mellett és együtt örvende¬
nek az Ürral. Az apostol Mózes e szavait idézte
Róma 15 :10-ben, ami ismételten azt bizonyítja,
hogy a felkent maradék a nagysokasággal együtt
ünnepli a sátoros ünnepet.
Miért kell ujjongani?
•17 Most nagy öröm uralkodik az Űr népe között,
mivel a szabadulás napja elérkezett. (Lukács 21 :
28) Az Írás több idézete s a kapcsolatos tények
mutatják Armageddon közelségét. A nagy vitéz,
Jézus Krisztus aképpen van bemutatva, amint
nagy hatalommal, harciménen lovagolva jön. Je¬
hova napján jön így s a következőkép felel a hoz¬
zá intézett kérdésre: „Bosszúállás napja volt szí¬
vemben és megváltottaim esztendeje eljött."
(Ésaiás 63 : 4) Jehova felkentjeinek, a maradék¬
nak, „Isten bosszúállásának napján" kell tevé¬
kenykedniük, vigaszt juttatva el a nyomorgókhoz
és jajveszékelőkhöz; mert az Űr parancsa hatá¬
rozottan így intézkedik. (Ésaiás 61 : 2; Ezékiel
9 :4) Akik a bizonyságtevésből vigaszt merítet¬
tek, a vigasztalókhoz csatlakoznak az örömben s
velük együtt éneklik Jehova dicsőségét az üzenet
továbbítása által. Ez azt jelenti, hogy a maradék
és a jonadábok együtt „merítik az üdvösség vizét
a szabadító kútfejéből." (Ésaiás 12 :3) Ezek
tudják, hogy az üdv Jehovától származik Jézus
}}<noinclude><references/></noinclude>