Felelősségünk - (eredeti magyar nyelvű kiadás)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, June 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
11-12 szám
1936 Június hó
TARTALOM
Felelőségünk
103
Hűség és lojalitás
110
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Felelősségünk
„...Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” — Lukács 12:48
1 JEHOVA mindent rendben cselekszik. Ő ád életet teremtményeinek, „mindeniknek a maga rendje szerint”, viszont a királyi ház tagjai a legfelsőbb fokú életben fognak részesülni. Isten a tagokat a maga tetszése szerint helyezi el a testben, főszervezetében. (Kor. I. 15:23; 12:18) Isten előtt csak úgy lehet kedves a teremtmény, ha rendezett, határozott úton jár s a jószándékú ember ezért imádkozik őszintén így az Istenhez: „Vezéreld utamat a te igéd szerint és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam! Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat! A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon és taníts meg a te rendeléseidre!” (119. zsoltár 133—135) „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit és útját kedveli.” — 37. zsoltár 23
2 A teremtmény oly mértékben felelős Teremtőjével szemben, amily mértékben ismeretekkel rendelkezik, vagy amily mértékben azokat szorgalom és törekvés útján megszerezhetné. A teremtmény előtt azon ismeret tárja fel az Isten-szolgálat alkalmát s így a feddhetetlenségének megőrzésére szolgáló alkalmat, amelyet Isten beszédéből merít. Amily mértékben tehát az alkalmak meggyarapodnak, oly mértékben fokozódik a teremtmény felelőssége is. Az Írás nem támogatja a közömbösséget és a hanyagságot „Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát.” (Tim. I. 4:14) „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.” (Zsidók 2:3) Ez a szabály vonatkozik az Isten akaratáról való tudomásszerzésre, valamint a kínálkozó alkalmak szerinti szolgálatra is. — Kor. II. 8:7; Zsidók 6:11
3 Jézus, Istentől nyert feljogosítás alapján mondotta: „Akinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle”. (Lukács 12:48) Ezek a szavak elsősorban azokra vonatkoznak, akik önként Isten szolgái lettek, amidőn az Úr Jézus megjelent ítélkezni; ez világosan kitűnik az összefüggésből: „Felelé az Úr: Vajjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az Úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében? Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend az Úr, ilyen munkában talál. Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt.” — Lukács 12:42—44, Káldi.
4 E szabály alá esnek természetesen mindazok is, akik Isten akaratának cselekvésére hajlandók lettek; ezek közé tartozik tehát a „nagysokaság" is. Jehova törvényei szilárdak s nem változnak meg. (Malakiás 3:6) Ez a szabály szól azokra is, akik hitszegésük miatt a „gonoszszolga-osztályhoz” tartoznak, amelyről Jézus így szólt: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat és eszik, iszik és részegeskedik.” — Lukács 12:45, Káldi.
5 Aminek eljövetelét őszinte emberek évszázadokig várták, az Úr Jézus Krisztusnak és az ő királyságának eljövetele volt. Amidőn valaki Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett és felvilágosodott az ő eljövetele és országa felől, oly felelősség terheli, miszerint, ha azután a királyság érdekeivel szemben hanyag lesz, vagy közömbösen viselkedik, viselkedésével az Úr megjövetelét cáfolja és a „gonoszszolga-osztályba” fog soroltatni. Ebből az okból mondja erről az Úr a következőket: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram.” A szív az indítékok központját jelenti, s az ember cselekedeteivel fejezi ki indító okait. A szavak szükségtelenek, mert a tettek hangosabban és meggyőzőbben beszélnek a szavaknál. Aki istenfélő, mindenkor vigyázni fog tehát, hogy a királyságnak reábízott érdekeit el ne hanyagolja és az Úr ítéletét magára ne vonja.
Sokat adtak
6 Jegyezzük meg, hogy Jézus szavaiból két különböző dolog tűnik ki, amire vigyáznunk kell: 1). Akinek sokat adtak; s 2). akire sokat bíztak mint szolgára. Isten adja az ő Igéjének ismeretét az ő szolgáinak s ezáltal fejezi ki előttük akaratát. Azonkívül az ő országának érdekeit is reájuk bízza. Amint a Szentírás és az események mutatják, az Úr 1918-ban érkezett templomához s ez világos választóvonalat jelent az Isten szolgáinak adott és a reájuk bízott dolgok között. Rövidesen az apostolok elhunyta után nagy tudatlanság és sötétség ideje következett Jehova szándékainak ismeretét illetőleg, ami sok évszázadon át tartott. De 1878 óta azon igazságok lassú helyreállítása következett, amelyek hosszú időn keresztül rejtve voltak. 1918 óta az Úr szolgái Lukács 12:48-at Krisztus ezeréves uralkodására alkalmazzák. Most azonban világosan látható, hogy Jézus e kijelentése törvényszabály s főképpen és erősebben az Úr Jézusnak a templom megítélésére jövetele óta alkalmazható, amely ítélet azokon kezdődik, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. — Péter I. 4:17
7 1918 előtt a felszenteltek úgy értelmezték és hitték, hogy Isten az ő kedves fiát a földre küldte avégből, hogy az emberiség megváltásáért meghaljon; hogy az örökgyötrelemről szóló nézet téves s a bűnnek halál a büntetése; hogy Isten az emberek közül kiválaszt egy gyülekezetet, amelynek tagjai jellemet kötelesek fejleszteni s annak révén lesznek méltók megdicsőülésük után Krisztussal, a gyülekezet fejével való együtturalkodásra és a világot ezer éven át fogják kormányozni; hogy a gyülekezet, vagy igazi egyház a választottak seregéből, a „kicsiny seregből” fog állani s tagjai az első feltámadásban az Úr Jézus Krisztus hasonlatosságára alakulnak át; s azonkívül a felszenteltek azt is felismerni vélték, hogy Isten a szellemtől szülötteknek egy másik osztályát is fogja alakítani, amely hanyagsága, vagy hűségének hiánya miatt kényszerűségből nagy nyomorúságon fog keresztülmenni, amelyből aztán telje-
sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot” a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.
Akinek többet adtak
8 Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának.” (Malakiás 3:1-3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.
9 Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova elhatározta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék.” (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.
10 Az apostolok elhunyta után emberek lettek az Úr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok esztendőkig tartott. Csak az Úr Jézusnak templomához érkezése után értették meg helyesen és méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki szereti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja tanítóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy megvetni. (Ézsaiás 30:20) A felszenteltek többé nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azokat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisztelettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adózni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben született meg, amidőn Isten szeretett fiát uralkodásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy igazságot, hogy egymással szemben álló két szervezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé; hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől
105
a királyság s később más gyermekek is születni fognak; hogy mindezen gyermekeit Jehova fogja tanítani és Istennel s Istenben nagy békében (egyetértésben) fognak élni és túláradó örömben szolgálhatnak neki. — Ézsaiás 54:13
Az Ő neve
11 Jehova neve az elmúlt néhány év alatt a felkentek elméjében és szívében kellő helyre emelkedett. Korábban őszintén azt hittük, hogy Jehova az ő gyülekezetének kiválasztása által főképpen néhány embert akar kiképezni és Jézus Krisztussal való társörökségre képesíteni, hogy Jézusnak az emberiség helyreállításában segédkezzenek. Ámde az Úr Jézusnak templomához érkezése óta a templom-osztály Jehova nevének igazi megértésében részesült. Tisztázva lett előttük, s most meg is értik, hogy Isten azért látogatta meg a pogányokat, hogy „közülök egy népet válasszon, a maga neve számára." (Apcsel. 15:14) Most látják és megértik ama tényt, hogy Isten, a menny és a föld teremtője, életadó egyedül, hogy ezt jelenti az ő neve; hogy „Jehova" néven mutat rá teremtményeivel való szándékára; s „Mindenható" néven azt fejezi ki, hogy az ő hatalma korlátlan s nála van minden hatalom és a teremtmények csak az ő engedelme folytán gyakorolhatnak hatalmat és ő ruházta fel Jézus Krisztust minden hatalommal a mennyen és a földön; hogy „Felséges" neve azt fejezi ki, hogy ő áll mindenek felett s neki mindenki alá van rendelve és örömmel tartozik engedelmeskedni. Jehova Isten azért választott ki egy neki felszentelt népet a földi nemzetek közül, hogy az ő erényeit, s nem az emberekéit hirdessék; hogy az ő nevéről tegyenek bizonyságot, ne pedig teremtményeket (embereket) dicsőítsenek. Ezek a felkentek most látják és megértik ama tényt, hogy az emberimádás szörnyűség Isten szemében; mivel ezáltal Sátánnak és teremtménynek adóznak olyasmivel, ami az Istent illeti meg. A világból kiválasztott és felkent osztály Istennek a saját céljaira kiválasztott fiaiból, vagy teremtményeiből áll bizonyos feladatok teljesítésére amíg a földön tartózkodnak, s e kötelességeket teljesíteniük kell.
12 Az Úr Jézusnak templomához érkezése óta tudomására hozatott Isten népének azon nagy igazság, hogy Sátán kivettetett a mennyből s most kétségbeesve törekszik az egész emberiségnek pusztulásba döntésére; mert az Armageddonig tartó idő rövidségét ismeri s ezen idő alatt kell felülkerülni igyekeznie Isten felett. A hívek azt is meglátták és megértik, hogy világterjedelmű bizonyságot kell tenni és értesíteni kell az embereket Isten országának eljöveteléről és Krisztus királyságáról; továbbá megértik, hogy e bizonyságtevésnek Armageddon előtt be kell fejeződnie, mire azután a legnagyobb nyomor fog rászakadni Sátán szervezetére és teljes pusztulásával fog végződni. Világosan értésükre adatott, hogy a bizonyságot Jehova felkent bizonyságtevői fogják hirdetni s az ördög minden elképzelhető eszközt fel fog használni elpusztításukra, mivel ők Jehovának a bizonyságtevői. (Jelenések 12:17) Isten népének üldözése egyre hevesebb lesz, de Isten az ő népének egyensúlyban való tartására megvigasztalja és megerősíti, amennyiben népét azon próféciák megértésével megajándékozza, amelyek oly sok ideig zárva voltak az emberi értelem előtt. Azért látja és érti meg most Isten népe az apostolnak Róma 15:4-ben közölt szavait. Isten népének e vigasztalásban még földi tartózkodása alatt kell részesülnie.
13 Isten az utóbbi néhány év alatt népét a Jelenések, Ezékiel, Dániel, Habakuk és más próféciák megértésében részesítette. Feltárta előttük az ő szövetségeinek valódi jelentőségét. Felkentjeit adományokkal halmozta el s ezen ajándékul kapott igazságok megvilágosították Jehova hívei elméjét és megörvendeztették. Miért ajándékozott Isten az utóbbi években oly sok dolgot népének, Jézus Krisztus útján? A Biblia a következőket válaszolja: „Minden, Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre kész legyen." — Tim. II. 3:16, 17
14 Ebből következik szükségszerűleg ama feltevés, hogy az Úr Jézusnak templomához érkezése után sok munka vár a templomi osztályra a földön s az Úr közli vele ezen igazságok értelmét, hogy erre a munkára teljesen fel legyen készülve. E felkenteknek tehát sok adatott és tőlük sok is követeltetik. Mivel kiképzésben részesültek, képzettségüket használniok is kell, s ha az Úrtól nyert képesítésüket nem használják megfelelő módon, ismét megfosztatnak tőle; a szolgálat alkalmai megszűnnek majd, s akitől ezek az adományok elvétetnek, mély sötétségbe lesz kivetve. A tények arra mutatnak, hogy ez az isteni felkészültség a követelmények teljesítésének elmulasztása miatt soktól elvétetett. Ezeket a követelményeket a felkentek a földön kell hogy teljesítsék. Az előttünk álló munkára azok vannak felszerelve, akik önzetlenül ragaszkodnak az Úrhoz és erejükből örömmel megteszik, ami munka a kezük ügyébe akad, az Úr az ilyenekre fog még többet bízni.
Akire sokat bíztak
15 Jézus ennek a templomi seregnek mondja: „Akire sokat bíztak, attól többet követelnek.” Amidőn az Úr Jézus a templomban az ítélkezésre megjelent, akkor sokan jelentek meg előtte, akik a meghívásban részesültek ugyan, de nem választattak ki és híveknek sem bizonyultak. Jézus szavaiból kitűnik, hogy mindazokat kirekeszti, akiket önzés indít, s hogy csak az önzetlenek fognak
megmaradni, akik szeretik Istent és az ő országát. „Sokan hivatalosak, de csak kevesen választottak.” (Máté 7:21) „Nem mindenki, aki azt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem, aki (híven) teljesíteni fogja az én mennyei Atyám akaratát!” (Máté 7:21) A követelmény a teljes hűség s ezt a engedelmességet készségesen és örömmel kell teljesíteni. Az Úr templomához jövetelekor az összes felszenteltek azonos adományban, az igazság azonos mértékében részesültek. Egyesek önző szívbe és lelkületbe fogadták, magukat másoknál
106
fontosabbnak tartották s nagy önbizalommal tekintettek azon idő elé, amidőn a jutalmat megkapják és a mennyországba kerülnek, hogy a világegyetem kormányzásában segédkezzenek. De amidőn ezen reménységük a remélt időpontban, 1914-ben nem teljesült be az önzők megharagudtak. Miközben azt állítják, hogy megbotránkoztak valakiben, a valóságban az Úr igazságában botránkoztak meg. Ezekből az önzőkből lett a gonoszszolga-osztály. Akik valóban szeretik Istent és az ő országának és királyának megjelenését, a próféciában Márdokeusban és Naomiban vannak példázva, s amidőn ezek a hívek ítéletre jelentek meg az Úr előtt, szeretetük és hűségük miatt soroltattak bele a hű- és a bölcsszolga-osztályába. Isten és Jézus Krisztus később másokat is hívott, akik a próféciában Eszter és Ruth által vannak példázva s akik egyazon osztályba nyertek beosztást. Az Úr a próféciában ezen hívekre és kipróbáltakra utal: „Boldog az a szolga, kit, mikor ura eljövend, így cselekedve talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt” (Máté 24:46, 47, Káldi) Az Úrtól elismert, a templomba befogadott, felkent és hív osztály rendeltetett az Úrtól minden javai fölé. Az Úr kijelentette tehát, hogy a hűszolga-osztálytól, amelyre minden javait rábízta, teljes és lelkiismeretes elszámolást fog kívánni.
16 Melyek azok a javak, amelyek fölé szolgaosztályát az Úr rendelte? Ez a szöveg egy másik fordításban így hangzik: „Ünnepélyes igazságként mondom nektek, reábízza minden javainak kezelését.” (Weymouth angol-f.) Az Úr javai, vagyona, vagy kincse az ország érdekeiből áll és ő királyságának ezen érdekeit bízza felkentjeire. Ezek az érdekek főképpen Jehova nevének, az ő királyának és királyságának ismertetéséből állanak. Amidőn Jézus a földre küldetett, mondotta, hogy az igazságról való bizonyságtevés végett jött a világra; összes követőinek hasonlóképpen kell tenniök. Mivel most elérkezett Jehova ideje hatalmának gyakorlására Jézus Krisztus útján, utasította uralkodására, miközben ellenségei még működnek és Jézus Krisztus a következő szavakkal adott erre parancsot felkentjeinek: „A királyságnak ezen evangéliumát (Márk 13:10) világszerte hirdetni kell a nemzetek között bizonyságul és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) A királyság nagy érdekeit tehát ismertetni kell. Ez a felkentekre bízott kötelesség nincsen kényükre-kedvükre bízva, hanem parancsolva van. Miután az Úr munkájának kiváltságát rájuk bízta, azt kívánja tőlük, hogy híven és hatásosan végezzék. A felelősség oly nagy, hogy akik vonakodnak, vagy nem engedelmeskednek, megsemmisítő ítéletben részesülnek az Úrtól, olvassuk: „Minden lélek pedig, amely nem hallgat arra a prófétára, kiirtatik a nép közül.” (Apcsel. 3:23) Az Úr azt követeli felkent bizonyságtevőitől, hogy elvégezzék, amit megparancsolt nekik.
17 Hatalmát az Úr Jézus, Isten utasítására 1914-ben kezdte gyakorolni. (Jel. 11:18) Akire országának érdekeit az Úr rábízta, nem panaszkodhatik, nem zúgolódhatik és önző kívánságok sem fűthetik. (Júdás 1:16, 17) Akik Jehova bizonyságtevőiül a világból kivétettek, Isten népe, és örömmel kell neki engedelmeskedniük. Azért áll megírva felőlük: „A te néped készindulattal lesz a te hatalmad napján; szent öltözetben, hajnalpír méhéből lesz a te ifjaidnak harmatja.” (110. zsoltár 3) A királyság megkezdődött, hajnala felvirradt. Ezek a hívek annak méhéből jöttek, reggel korán születtek. Az ifjúság harmata van rajtuk, erősek és tevékenyek és a reájuk bízott kötelesség teljesítésében telik örömük.
18 Ezek Jehova választott bizonyságtevői, nekik mondja: „Ti vagytok az én tanúbizonyságaim ..., hogy én vagyok az Isten!” (Ézsaiás 43:9—12) Nekik adatott a parancs: „Menjetek át a város közepén és pecsételjétek el azokat az embereket, akik hallgatni óhajtanak”, illetve vigyétek el hozzájuk az igazság bizonyságtevését, hogy alkalmuk nyíljon a döntésre, hogy Isten és az ő országa mellé állhassanak és éljenek, vagypedig az ördög mellett maradjanak és elpusztuljanak. (Ezékiel 9:4, 5) Az Úr az ország ezen érdekeit a felkentekre bízta s tőlük kifogástalan, hű és derék munkát kíván.
Szövetség
19 Jehova bizonyságtevői az ő szövetséges népe. Az újszövetség rendeltetése nem az emberiség tökéletességbe való helyreállításából áll, sohasem volt ez a rendeltetése. Rendeltetése az, hogy Isten neve számára a világból egy népet különítsen el, amelyet az ő dicsőségére és dicsőítésére fog felhasználni. Egyetlen teremtmény sem lesz belekényszerítve ily szövetségbe. Isten senkit sem választ ki a világból és veszi fel szövetségébe, amíg az illető nem bízik Jézus Krisztus kiomlott vérében s magát önként Isten akaratának cselekvésére el nem határozza. A teremtmény tehát megállapodása által ünnepélyesen kötelezve van az Úr iránti engedelmességre. Aki ezt a szövetséget szándékosan megszegi, amennyiben önző, az Isten akaratával ellenkező útra tér, szövetségszegő s az ilyen halálraméltó. (Róma 1:31, 32) Az ily szövetségszegők kerülnek „az élő Isten kezébe” és a megsemmisülésbe, amelyből nem lesz feltámadás. (Zsidók 10:29—31) A Jehova Istennel és az ő országával való legmagasabb összeköttetés, amit valamely teremtmény a földön élvezhet, abból áll, hogy az Úrral Jehova nevének bizonyságtevőjeképpen szövetségben álljon. E kimagasló és boldog összeköttetésnek hanyagság, vagy Isten és az ő szervezete ellen elkövetett bűntett által való elveszítése csak egyet, mégpedig a teljes kiirtást érdemli meg. Akik az Úr nevének népeképpen vele szövetségben állnak, alárendeltjei Istennek és országának, minek következtében magukat nem rendelhetik alá Sátán szervezete semilyen ágának sem. Az Úr erre a szövetséges népre bízta a földön országának érdekeit, s most, amidőn hatalmát gyakorolni kezdi, mindeniktől hű kötelességteljesítést kíván a szövetségben. Semmivel sem lehet mentegetni a hanyagságot, vagy a szövetség értelmében való kötelességteljesítés elmulasztását. Senki sem tud megtartani egy másik személyt a szövetségben, de ki sem vethet onnan, erre mindenki maga képes csupán. Ha valaki megrontja a szövetségét, egyedül ő felelős érte.
107
Felső hatalmak
20 Pál mint Isten és Jézus Krisztus hű követője és szolgája, Isten akarata szerint írt oktató szavakat azok számára, akik a Felségest megismerni és szolgálni szerették volna. Nem hízelgett azoknak az embereknek, akik uralkodni akartak a világon. Egyetlen feladatának Isten és Jézus Krisztus szolgálatát tekintette. Az Úr feljogosításából és sugallata alatt írt. „A hivatalos szenteknek" írt, (Róma 1:7) illetve azoknak, akik a Jézus Krisztus vérében való hit által megtisztultak s magukat teljesen Istennek szentelték. Olyanokhoz szól a parancs, akik magukat Isten akaratának teljesítésére szentelték és szövetséget kötöttek: „Minden lélek engedelmeskedjen a felső hatalmaknak!" (Róma 13:1) Az ördög egyes felekezetieskedő vezetőket arra használt, hogy ezt a szöveget félremagyarázzák s azt a hitet keltsék, mintha ezek a „felső hatalmak" világi hatalmak lennének; természetesen a világi hatalmak örvendtek az ily magyarázatnak, mert ezáltal annál inkább engedelmeskedtek nekik azok az emberek, akik ezt hitték. Jézus Krisztus igaz követői tudják ellenben, hogy az ő kötelességük és feladatuk Isten szolgálatából áll s mindenkor, amidőn az emberalkotta előírások szembehelyezkednek Isten törvényével, Isten szolgája Isten törvényének tartozik engedelmeskedni. (Apcsel. 4:19; 5:29) Jézus Krisztus hű apostolai ezt a szabályt követték s ez azóta sem változott meg, s meg sem változtatható; mert Isten törvényei sohasem változnak. (Malakiás 3:6) Jézus Krisztusnak e földön tartózkodó követőinek most kiváltságában áll, hogy teljesen távol, elkülönítve tartsák magukat a világtól. Alattvalói engedelmességgel viselkednek Isten és az ő országa iránt és Istennek és az ő országának tartoznak ragaszkodásukkal. Jehova, Jézus Krisztus útján választotta őket ki a világból és tette a maga tanúbizonyságaivá; reájuk bízta a királyság érdekeit a földön; és Isten nem engedheti meg a hűség megosztását az ő országa és ellenségei között. Nem fog megalkuvást megengedni világi szervezetekkel, amelyek állandóan gyalázzák Isten nevét. A hív felkenteknek tehát úgy kell cselekedniök, amint megparancsoltatott nekik, illetve teljesen alá kell vetniök magukat Istennek és Jézus Krisztusnak; mert Isten és Jézus Krisztus (a bibliai) felső hatalmak, vagy „felsőbbségek".
Követelmény
21 Akire országának érdekeit az Úr rábízta, annak arról hű és igaz elszámolást kell adnia. Az ily felkentek élvezik a legnagyobb kiváltságot, amit teremtmény valaha kapott, s ezért mondja nekik az Úr: „Sokkal többet kíván tőlük mint az emberek szolgáiktól." — Az Úr hű és kitartó szolgálata súlyos üldöztetéseket von Isten szolgáira. Ez nem is lehet máskép, mert az Úr és a Sátán között elkeseredett harc folyik. Egyiküknek győznie kell. Jehova kegyelméből az Úr Jézus fog győzni. Isten engedi, hadd támadja meg az ő szeretteit az ördög. Az ördög gonoszul üldözte Jézus Krisztust, Isten kedves fiát; de Jézus Krisztus mindazáltal teljesen hív volt Atyja iránt s éppen ezen engedelmessége miatt szenvedett. Mindazáltal megőrizte ártatlanságát Jehova Isten előtt s ezért tette őt Isten mindazok üdvösségének szerzőjévé, akik neki engedelmeskedni fognak. (Zsidók 5:9) Jézus Krisztus igaz követői más úton nem őrizhetik meg ártatlanságukat Isten előtt. Jehova szolgáit az ördög a jelen megpróbáltatások órájában nagy üldözéseknek teszi ki, amit Isten azért tűr, vagy enged, hogy övéinek alkalma nyíljon ártatlanságuk beigazolására. Ez a nagy igazság nem állott tisztán Isten népe előtt, amíg az Úr most közelebbről meg nem ajándékozta Habakuk próféciájának megértésével. A világ minden részén, amerre látszatkereszténység van, az
ördög főeszközével, a r. kat. hierarchiával mindinkább üldözteti Jehova tanúbizonyságait. Természetesen Isten ezt meg tudná akadályozni, de bizonyos okból megengedi s azok a hívek, akik teljesen számot adnak az Úrnak, végül károsodás nélkül fognak kikerülni és részt fognak venni Jehova nevének igazolásában.
Igazság
22 Jehova azért küldte Jézust a földre, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, s ő ezért mondotta: „Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én beszédemre." (János 18:37) Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötött, de azután elmulasztja, vagy nem akar engedelmeskedni az Úrnak s nem tesz bizonyságot az igazságról, többé nem az igazságból való és nem is lehet kedves az Úr előtt. A bizonyságot végezni kell, amint az Úr megparancsolta, s mindazok a kínálkozó alkalom szerint örömmel vesznek részt a bizonyságtevésben, akik az Úr elismerését ezen a napon bírni kívánják. A szolga előtt nem áll más választás, hanem engedelmeskednie kell az Úrnak. Senki előtt sem áll két út nyitva, hanem csak egy, és pedig, hogy az Úr parancsai iránt engedelmes legyen, még pedig örvendező szívvel. Jézus Krisztus igaz követője nem fogja akadályoztatni magát afeletti vitával, hogy mily utat válasszon. Az írás világosan körvonalazza az útját és a királyság érdekein kívül egyébbel szemben vaknak kell lennie. „Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? És oly süket, mint az én küldöttem? Ki oly vak mint az én megbízottam és az úr szolgája?" (Ézsaiás 42:19) A királyság eljött és a szolga-osztály, melyre az ország érdekei rábízattak, kimegy és hirdetni fogja a királyság üzenetét és így valóban számot ad róla. A világ egyes részein, úgymint Németországban, Isten tanúbizonyságait börtönbe vetik, kegyetlenül üldözik, megverik, sőt egyeseket meg is öltek. Mindez nem történhetnék meg Isten engedelme nélkül; s mivel Isten megtűri ezeket, azok a bizonyságtevők, akik mindhalálig megőrzik hűségüket, bizonyosak lehetnek az Úr elismeréséről. Csak az ő elismerése ér valamit.
Miért?
23 Miért kell most még világosabban hirdetni az igazságot, mint valaha? Az Úr haszna érdekében? Biztosan nem az ő haszna érdekében; mert miután a szolga mindent megtett, még mindig
108
csak „haszontalan szolgája az Úrnak". Istennek senki sem hajthat hasznot. Az ő „hatalmának napja" itt van s mielőtt hatalmát Isten a gonosz elpusztítására fel akarja használni, figyelmeztetést kíván közzétenni, hogy mindenki maga viselje a felelősséget. Izrael azokat példázza, akik Istennek szolgálni kívánnak és Isten szolgálatába is lépnek. Isten azt akarja, hogy ezek ismeretekben részesüljenek. Az őr vigyáz a reábízott érdekekre. Isten hozzákezdett hatalmának gyakorlásához a földön Jézus Krisztus útján és vigyázót rendelt a földön az ő országának érdekei felett. Ez a vigyázó (őr) nem egy ember, hanem a „hű- és bölcsszolga-osztály", akire Isten országának érdekei a földön most rábízattak. Az Úr napjának ítélete most bekövetkezett és rohamosan közeledik az óta, amidőn ki fogja veszteni a gonoszban veszteglő gonoszokat. Az Úr ezért mondja hű szolga osztályának: „őrállóul rendeltelek Izrael házában; halld meg az én számból származó beszédemet és figyelmeztesd őket!" (Ezékiel 3:17—20) Az Úr beszéde itt világosan mutatja, hogy a szolga-osztálynak a kötelessége, hogy figyelmeztessen és felvilágosítson másokat, s hogy e kötelesség tekintetében felelősségre vonja tanúbizonyságait és teljes, maradéktalan kötelességteljesítést kíván szolgájától és másokra is felelősséget hárít, akik arról tudomást szereznek. Itt arról az utolsó bizonyságtevésről van szó, amelynek az Úr és a Sátán közötti végső ütközet előtt kell elhangzania.
24 Most az Úr Jézus az ítélőszékbe ült és gyakorolja az Istentől kezeire bízott hatalmat, mégpedig mint bitó és ítéletének végrehajtója is. Előtte jelennek meg a föld minden nemzetei. Most alkalmat nyújt nekik a döntésre, hogy kinek akarnak szolgálni: és azért tétet bizonyságot a nemzetek füle hallatára, hogy választani tudjanak, hogy az Úr mellé akarnak-e állani és élni kívánnak-e vagypedig az ördög mellett maradnak és el akarnak pusztulni. E bizonyság hirdetése tehát az emberek hasznára történik és mindenkinek alkalmat nyújt, aki Isten mellett kíván állást foglalni és közre akar működni az ö nevének igazolásában. Jehova bizonyságtevői csak úgy lehetnek hívek, ha Isten parancsának szótfogadva végzik a bizonyságtevést és az ország gondjukra bízott érdekeit képviselik.
Jó akarat
25 Isten a gyermek, Jézus születésekor angyalai útján közöltette az ott összegyűlt tanúbizonyságok előtt, hogy Jézus az emberiség megváltója s akkor nyomban elhangzott az égi prófétai ének Isten dicsőítésére: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és béke e földön a jóakaratú emberek között!" (Lukács 2:14, Rotherham angol-f. szerint) Nem ez az üzenet képezte Isten jó akaratának kezdetét az emberek iránt, mert Isten mindenkor jó volt. Ez csupán azt jelentette, hogy a földön azoknak az embereknek, akik jóakarattal viseltetnek Isten iránt, békéjük lesz az Istennel. Ezek Jézus Krisztusnak az ember megváltásáért kifolyt vére útján jöhetnek Istenhez és békülhetnek ki vele. Jézus vére nem folyt általánosan és különbség nélkül minden ember üdvözítésére, hanem csakis a jóakaratúak érdekében, akik ezen jóakaratukat azáltal fejezik ki, hogy Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak. Mindazok, akik nem teszik meg önként ezt a lépést, szükségképpen el fognak pusztulni. Ezt véglegesen bizonyítja a következő feljegyzés: „Aki hiszen a Fiúban, örök élete van annak: de aki nem hiszen benne (vagy engedelmeskedik neki) nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta." — János 3.36
26 Amidőn az igazságról tudomást szerez, azáltal az igazságnak hinni és engedelmeskedni tartozik. Ha vonakodik hallgatni és hinni az igazságnak, Isten haragja marad rajta s nem távozik el tőle. Az átok csak azoktól távozik el, akik tudomást szereznek és hisznek s az Isten és az ő országa mellé állanak. Miután az Úr mellett foglaltak állást, felelősek és híven szolgálni tartoznak Istennek és Krisztusnak. A felelősség azon időtől kezdődik, amidőn tudomást kezdenek szerezni Jehováról és az ő szándékáról, amint írva van: „Amint hall a fülök, engedelmeskednek és idegenek is hízelegnek nekem." — 18. zsoltár 45
27 Jéhu jelképesen Jézus Krisztust és a „hű- s bölcsszolga-osztályt" példázta, a királyiház tagjait. Majdnem Izrael egész nemzete megvetette szövetségét és ördögimádásra tért át. Jéhu az ördögimádók elpusztítására küldetett. Abban az az országban élt egy Jonadáb nevű ember; nem volt izraelita, de mindazáltal jóindulatú ember volt és igazságosan kívánt élni és Istennek óhajtott szolgálni. Jonadáb a hű, felkent szolga-osztálytól különböző oly emberekből álló osztályt példázott, amely szolgálni kíván az Úrnak. Amidőn Jéhu találkozott Jonadábbal, így szólt. Jonadábhoz: „Olyan a te szíved én irántam, mint az enyém te irántad? És monda Jonadáb: Olyan!" Azután mintegy a következőket mondta Jéhu Jonadábnak: „Bizonyítsd be ezt előttem azzal, hogy kezet nyújtasz, mellém ülsz a kocsimba és velem jössz az Úrhoz való buzgóságom szemtanújaképpen. (Kir. II. 10:15, 16) Isten akkor egy prófétai képet alakíttatott, amiben oly emberekből álló osztály van példázva, amely az Úr Jézus, a nagyobb Jéhu templomához érkezése óta találkozott össze a „hű-és a bölcsszolga-osztállyal"; ezek a jóindulatú emberek szolgálni kívánnak Istennek s most lesznek felszólítva Isten iránti jóakaratuk és igazságra való törekvésük beigazolására, amennyiben hozzácsatlakoznak az Úr szervezetéhez s vele akarnak tartani; mert Jéhu kocsija ezt a szervezetet példázta.
28 Az Úr Jézus hű szolgaosztályáról mint „juhairól" is beszél. Jonadáb úgy látszik egy osztálynak a kezdetét jelenti, amelyre Jézus „más juhaim" szavaival utalt, mondván: „Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet és ők is ismernek engem, amiképpen az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát; és az én életem adom a juhokért; de más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom és meghallják az én szómat és lészen egy akol és egy pásztor." (János 10:14—16) Ezek a „más juhok" nyilván azon jóindulatú emberek, akik az
Úr Jézus templomhoz jövetele és a templomi se-
109
reg kialakulása után lépnek a színtérre. Ez az utóbbi osztály Isten kitűzött idejében Isten szervezetének részévé fog alakulni; s mivel Jézus a jó pásztor és Jehova legfőbb szolgája, mindezek a juhok egyazon akolhoz fognak tartozni az Úr Jézus uralkodása alatt.
29 A Jelenések 7:9-ben leírt „nagysokaság" is ezen jóakaratú emberekkel azonos. A Jonadábban példázottak, a „nagysokaság" és a „más juhaim" azonos osztálynak a különböző elnevezése amelynek tagjai, ha híveknek bizonyulnak, örökké fognak élni a földön. Most a gonosz Sátán vezetése alatt Jehova egész szervezete támadásnak és üldözésnek van kitéve, s mindazok, akik Istenhez és Krisztushoz menekülnek és az Úr szervezetének részeivé lesznek, elkeseredetten gyűlöltetnek az ördögtől. Az önérdeket szolgáló és gonoszt követő világi emberek között nem kívánatos elem sem a felkent nyáj, sem a „nagysokaság". Isten most mindazoknak, akik magukat Jehova szolgálatára elhatározták, ezt kifejezték és az Úr Jézusban bíznak, a következőket mondja: „Tömörüljetek és gyűljetek össze, ti nem kedvelt nemzet." (Sofóniás 2:1, angol fordítás szerint) Most szétválasztó munka van folyamatban s ezt a szétválást a templomban tartózkodó Úr Jézus vezeti. Az emberek előtt a bizonyság végzése egyik része ennek a választó munkának, s a figyelmeztetést a bizonyságtevők kell hogy hirdessék, hogy közeledik Jehova haragjának a gonosz, illetve a gonosz (koztatása. Jehova emiatt közli tovább prófétája) szervezet felett való kifejezésének záró kinyilatkoztatása. Jehova emiatt közli tovább prófétája útján: „Mielőtt szülne a végzés, (mielőtt megvalósulna, ami elhatároztatott, széljegy.) — mint a polyva (a szél előtt) száll tova az a nap, — míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja. Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!" — Sofóniás 2:2, 3
30 Ez bizonyítja döntőleg, hogy a templom felett való ítélkezés idejének kezdete és Isten haragjának teljes kifejezése közti időben világterjedelmű bizonyságtevésnek kell folynia; s a „hű és a bölcsszolga-osztályra" bízatott ama kiváltság és alkalom, s mindazok részt is fognak venni ebben a bizonyságtevő munkában, akik hívek és bölcsek lesznek. Ez egy része a királyság érdekeinek s a bizonyságtevők kötelessége, hogy az ország ezen érdekeit képviseljék. A bizonyságtevő munkának a mindenható Isten nagy napjának csatakitörése előtt be kell fejeződnie. Az Úr a „hű- és a bölcsszolga-osztály" mindegyikétől most azt kívánja, hogy mint Jézus Krisztus jó vitéze teljesítse kötelességét, őrizze meg feddhetetlenségét, bizonyítsa be rendíthetetlen szeretetét és hűségét és őrizze meg feddhetetlenségét az igazságnak az Isten hatalmának napján való bátor hirdetése útján. (János I. 4:17, 18) Ezt oly határozottan és világosan juttatta kifejezésre, hogy senkinek sem szabad élnie, aki engedelmeskedni nem akar, hanem el kell pusztulnia. — Apcsel. 3:23
31 A „menyasszonynak" is nevezett hű tagok Jézus Krisztus vezérlete alatt a királyság hirdetésére szentelik magukat. Most a „Lélek és a menyasszony" minden jóindulatú emberhez így szól: „Jöjj! és aki hallja (t.i. a más juhok vagy jonadábok, a nagysokaság) az is mondja: Jöjj!" Álljanak tehát mindazok akik jóindulatúnk és szomjaznak az igazság után, az Úr mellé, legyenek jonadábokká és mondják: „Jöjjetek!" Hirdessék tehát mindnyájan az ország tanúbizonyságát s közöljék a néppel, hogy aki akar, álljon az Úr mellé és vegye az örökélet ajándékát! — Jelenések 22:17
Felelősség
32 Tehát az Úr szervezetében mindenki oly mértékben felelős az Úr előtt, amily mértékben a királyság ismeretével rendelkezett, vagy amilyet kellő szorgalommal szerezhetett volna. Azért mondja az Úr mindazoknak, akik melléje és Isten mellé állottak: „Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztatok az Úr haragjának napján!" Az igazságot csak egy úton lehet keresni, még pedig szorgalmasan igyekezvén megismerni Isten akaratát és az általa kijelölt úton járván. Ő az igaz és a szent: „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket; az Úr bizonyságtevése igaz, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úr beszéde igaz, megörvendezteti a szívet; az Úr törvénye tiszta, megvilágosítja a szemet. — 19. zsoltár 7, 8
33 Az Isten felszenteltje, akit Isten tökéletes törvénye vezérel, nem tévedhetik el. Az embernek tiszta szívvel kell bírnia, hogy a helyes úton vezéreltessen, illetve kellő szívállapotban kell lennie, önzetlennek kell lennie, és az Isten s az ő országának szolgálata kell hogy indítsa, mivel ez a helyes, követendő út. Emiatt mondja az Úr az ilyeneknek: „Mindennél jobban megőrizd a te szívedet, mert abból származnak az élet útjai." (Példb. 4:23) Nemcsupán az indítóoknak kell helyesnek lennie, amidőn valaki szolgálni kezd az Úrnak, hanem annak állandóan is tisztának kell lennie és a szeretetnek Istenre kell irányulnia. Ha valaki önző szándékból szolgál az Úrnak, nyilván kudarccal fog végződni és teljesen el fog bukni. Amidőn Jéhu így szólt Jonadábhoz: „Olyan a te szíved én irántam, mint az enyém te irántad", ezzel nyilván arra gondolt, hogy csak a tisztaszívűek (akik tisztaszívüket meg is őrzik) maradhatnak meg állandóan Isten szervezetében.
34 Az „alázatosságra" való törekvés a tanulásra való fogékonyságot jelenti, illetve az Isten igéjében megírottaknak megtanulni vágyását. Egyesek, akik a hűszolga-osztályhoz tartozóknak vélik magukat, nem tartják feltétlenül szükségesnek Isten igéjének és az igazság magyarázatának folytatólagos tanulmányozását, amint, azokat Isten irataink útján közli. Aki ily úton jár, biztosan el fog bukni, hacsak azonnal nem tér le tévés útjáról. Csak akik szorgalmasan tanulmányozzák Isten beszédét és alkalmazzák is, vannak vértezve az ördög támadásaival szemben, legyenek bár a felkent nyájnak, vagy a nagysokaságnak a tagjai. A nagysokaságnak Isten és
110
Krisztus iránti helyes viselkedését a következő szavak mutatják: „Ezért vannak az Isten királyi széke előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük.” (Jelenések 7:15) Isten széke előtt való állásuk mutatja, hogy az ő elismerését bírják, s hogy neki éjjel-nappal szolgálnak, arra mutat, hogy minden időben csak neki, de egyetlen időben sem az ördögnek, szolgálnak.
35 Úgy a felkentek „kicsiny nyájának”, mint a nagysokaságnak, vagy „más juhoknak” is sokat adtak bizományba. De sokkal több bízatott a kicsiny nyájra, s így annál többet is kíván tőle az Úr, s máris követeli. Most a felkent kicsiny nyájnak, valamint a nagysokaságnak is szorgalmasan kell tanulmányoznia Isten beszédét és a kínálkozó alkalom szerint el kell vinniök az igazságot másokhoz is. Jehova tanúbizonyságai, a kicsiny nyáj és a jonadábok, illetve a nagysokaság most egymással egyetértésben kell hogy haladjanak és tevékenykedjenek. A felkentek segíteni tartoznak a jonadáb-osztályt, erősíteniök és bátorítaniok kell. Tehát mindnyájuknak híveknek és igazaknak kell lenniök az Úrhoz. Velük áll ellenségesen szembe a Sátán minden képviselőjével együtt. Annál inkább össze kell tehát tartaniok, akik az Úr mellett és az ő szervezetében foglaltak állást, s egymással békében kell lenniök, egyetértésben dolgozniok és közölniök mások előtt, hogy Jehova az igaz Isten és Krisztus a király és az ő országa eljött.
36 Még egy pillanatig se tételezze fel valaki, hogy lerázhatja magáról a felelősséget, mellyel Istennek tartozik, azáltal, hogy egyszerűen állást foglal Isten és az ő országa mellett. Ezt az első lépést önként kell megtennie és szabad akaratból is cselekszi. Miután egyszer Istennel akaratának cselekvésére szövetséget kötött, azt meg kell és be kell tartania, tehát azt a királyi ház minden tagjának, és a nagysokaság minden tagjának is meg kell tartania. Lojálisnak és hűségesnek kell bizonyulnia mindenkinek, aki Isten elismerését és az örökélet ajándékát bírni óhajtja. Van-e különbség a lojalitás és a hűség között?
Kérdések a tanulmányhoz
1 Miképpen mutatja meg Isten beszéde a rend fontosságát? Miképpen követhet a teremtmény rendes utat?
22 Mit értsünk Jézus e kijelentése alatt: „Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szómra!"?
(1936, február 15)
Hűség és lojalitás
„Őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd; kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba ... Mert szövétnek a parancsolat és a tudomány világosság és életnek útja a tanító-feddések". — Példb. 6:20, 21, 23
1 JEHOVA mindenkitől teljes hűséget és lojalitást kíván, akit királyi szervezetének tagjául befogad. Amint látszik, ugyanez a szabály vonatkozik mindazokra is, akik örökéletben fognak részesülni. Jehova az Atya vagy Életadó s csak tőle lehet örökéletet nyerni. Az élet ezen nagy adományát szándékának végrehajtója, Jézus Krisztus útján osztja ki. (Róma 6:23) A királyi ház tagjainak Jehova szervezete a szülőanyja, akit a jelképben egy nő példáz, s amelyet Sionnak is hívnak. Mindenki Jehovától nyeri az életet, aki ettől születik s ezeket ő tanítja. (Ézsaiás 54:13) Egyszóval
