A ti okos tiszteletetek
Oldal:A-ti-okos-tiszteletetek-Mozdithatatlanul-az-igaz-Istentiszteletért-1946.pdf/1
Irta N. H. KNORR
a Watch Tower Bibie and Tract Society elnöke
124 Columbia Heights —- Brooklyn, N. Y. U. S. A.
„THE WATCHTOWER" Hungarian — Made in Rumania
Kiadja: Asociatia «Martorii lui Jehova» din Románia, Persoaná Juridicá
Bucuresti 2 — Str. Basarabia 38.
1946 május.
A ti okos tiszteletetek.
„Kérlek ezért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". Rom. 12:1.
1 Jehova más útakat választott magának, mint a világ. Ő sohasem alkalmazkodott a világhoz, tanú erre az a tény, hogy a világ vége közel van. A világ különbözik Tőle és útjaitól és inkább elpusztítja az Ő akaratos és megváltoztathatatlan ellenfelét, mintsem, hogy útjaihoz alkalmazkodjon. E világ uralkodói a polgárok egyformaságára törekednek és megkísérlik őket ember által készített elvekbe és formákba kényszeríteni. Jehova Isten útjai magasan az emberekéi fölött állanak, mindenható ereje van, és Ő az uralkodó mindenek felett; és Ő mégsem kényszerít vagy erőltet egy teremtményét sem arra, hogy felvegye és folytassa az Ő szolgálatát. Ő tudja, hogy
kényszerrel nem lehet valakit teljesen odaadó szolgálatra kényszeríteni, Ő önkéntes engedelmességre és szolgálatra vár. Azonban, akik maguktól önként szolgálják Őt, felkelti az áldozatos öröm szellemét. Nem kínál önző megvesztegetéseket, hogy teremtményeit bármilyen igazságtalanságra rávegye, de azzal, hogy szeretetét mutatja ki nekik, az önkénteseket magához vonzza. Amint, hogy meg van írva róla: „Messzünnen is megjelent nékem az Ur, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat". (Jeremiás 31:3).
2 Jehova Isten mindig megmutatta szeretetét, hogy őszinte embereket kimentsen az igazságtalanság szolgálatából, amely a pusztulás felé vezet. „Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" — (Rom. 5:7, 8). Minden ember bűnös, bármilyen fajú, nemzetiségű, vagy színű is legyen; és Isten szeretete még az ellene bűnözőkre is kiterjed. Több ez, mint egyszerű megsajnálás, mert sajnálni együtt lehet haraggal és megvetéssel a gyenge és alsóbbrendű megsajnált felé. Ez e g y ü t t é r z é s, amely gyengédséget is magába foglal és szeretetet és részvétet a gyönge iránt. Csak oly gyengédség hathatta meg
a legmagasabb Istent, hogy halálnak áldozhatta szerető Fiát az emberiség bűneiért. Ez az ajándék, a Fiú, a legnagyobb Adakozó gyengédségét fejezte ki, mert egyetlen szülötte és legjobban szeretett fia volt.
3 Nagy nemzet szenvedés közepette mondotta egy férfi Izrael nemzeté: „Az Ur kegyelmessége az hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik meg az Ő irgalmassága Minden reggel megujúl nagy a te hűséged". —(Jer. sir. 3:22, 23). Isten határtalan kegyelmét mutatta Izrael népe iránt különösen hűséges és odaadó Őseik miatt: Abrahám, Izsák és Jákob (vagy Izrael). És mert ezek a férfiak szolgái és tanúi voltak Jehova Istennek Ő az Ő Neve kedvéért mutatta nekik nagy szerető gyengédségét. Nem is mocskolhatja, be az Ő nevét semmi hűtlen tett, mivel Izrael népének ilyen hűséges ősei voltak. Az Ő szerződése e patriarchákkal meg van írva újra és újra: „Tebenned és a Te magodban áldatnak meg a földnek minden nemzetségei". — (Moz. I. 28:14).
4 Miután Izrael népe visszautasította Isten szeretett Fiát és kiszolgáltatta a Fiút a halálnak a kereszten, Jehova Isten úgy törte meg a természetes Izraeliták és közte levő rokonságot, mint ahogy a kiszáradt és gyümölcstelen, ágakat letörik a palesztinai olajfákról. De kimutatta szeretetét az olyan egyének iránt, akik kedvesek voltak Neki, mert Ábrahám, Izsák és Jákob hitét követték. A hűségesek maradékai Theokratikus rokonságban maradnak Vele, mint ahogy az olajfa ágai is élvezik a gyökér nedvét. Ez a kiválasztott maradék, amelyet helyesen neveznek „kegyelemből
kiválasztottaknak", ezeknek megmutatja Jehova az ő gazdagságát és kegyelmét annak ellenére, amit az egész nép tett. Ezeknek megmutatta felülmúlhatatlan gazdagságát és kegyelmét és ezek közösen örökösei, Ábrahám Magvával, Jézus Krisztussal, az ő szeretett Fiával együtt.
5 Továbbá, hogy igazolja ígéretét, miszerint
3
A TI OKOS TISZTELETETEK
Ábrahám magzata annyi lesz, mint csillag az égen és homok, a tenger partján, hozzátette Jehova a zsidó hívők maradékaihoz a felszentelt hívőket a nem Zsidók közül és együttesen beoltatnak az Ő Theokratikus szervezetében, képezve így a szimbólikus Olajfát. Ez kipótolja a hűtlen Izrael népe által hagyott helyet és betölti Jehova mennyei királyi családját, addig a számig, amelyet Isten meghatározott. Ez a Keresztyének iránti tett, akik pedig nem természetes magzatai Ábrahámnak és így nincsen szerződésük Jehovával, Isten váratlan és különös kegyelme volt. Ez a szeretet annyira
felülmúl minden emberi elképzelést, hogy sértette az öntudatos természetes Izraelitákat. Bár kívánták Isten kegyelmét, vallásos önérzetük nem hagyta, hogy másokhoz kegyesek legyenek és még a nekik adott Isteni kegyelmet is visszautasították. De azok, akik hálásan fogadták Isten kegyelmét, tovább is élvezték azt.
HIVATKOZÁS ISTEN SZERETETÉRE.
6 Pál apostol a Rómabeliekhez intézett levelének tizenegyedik fejezetében felhívja úgy a természetes zsidók, valamint a pogányok figyelmét az Isten kegyelmére. Akkor alapul vette hatalmas erejű könyörgésében, melyet Isten felszentelt népéhez intézett, hogy tettel válaszoljanak reá. „Kérlek ezért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". — (Rom. 12:1). Nem a hitetlen Zsidókat és Keresztyéneket hívja fel, hogy áldozzák fel magukat Isten cselekvésére, hanem Pál az Istenben lévő testvéreknek könyörög, akik Jézus Krisztuson keresztül testvérei Istenben, Azokhoz tehát, akik annyira Istennek szentelték magukat, mint Pál, „ágak” voltak az „olajfán", mint ahogy Pál maga is. Néhányan, „természetes ágak" voltak, mert a Zsidók közül jöttek, mások olyanok voltak, mint a vad olajfáról oltatott ágak, mert a pogányok közül jöttek. De mindezek testvérek voltak a Krisztusban, akik között nincs faji vagy nemzetiségi különbség. És miután Pál különös apostola volt Krisztusnak a Keresztyénekhez, még nagyobb felelősséget érzett, mikor a Cézárok fővárosába, a pogány Rómába írt.
7 Minden ilyen felszentelt szolgálója és testvére Krisztusban megkapta Isten kegyelmét? Ezért, kellett őket a megfelelő tettekre felhívni. Pál azért volt képes felhívni tettekre testvéreit, mert egyike volt a Bárány 12 apostolának és így egyik látható tagja Isten kormányzó testületének. Mintha Isten beszélt volna Theokratikus szervezetén keresztül azokhoz, akik az Ő kegyelmét befogadták.
8 Máshol, ugyanebben a levélben az apostól könyörög testvéreinek, hogy helyesen viselkedje-
nek (Pál lev. a Rom. 15:30, 16:17). De itt is Jehova teljes kegyelmére alapítja könyörgését, ahogy Pál leírja azokat. Miután Isten mindenekfölötti kegyelme kiterjed reájuk. fel kell használják az alkalmat és megkülönböztetést, hogy úgy éljenek
vele. így teljes szívvel szól Pál a Theokratikus szervezetbeli testvéreihez: „Kérlek ezért Isten szeretetén keresztüli testvéreim" Keményszívű és Érzéketlen kell legyen az valóban, akit Isten kegyelme és jósága nem hajt megfelelő tettekre.
9 Nincsen tehát sem fenyegetés, nem nyomás vagy erőltetés, csak szeretettel vonzza Isten először a természetes Zsidókat és ezután a Keresztyéneket. Ha ez a szeretet nem szül szeretetet abban, akinek ezt mutatta Isten és az nem érezte
szükségét, hogy viszonozza azt, akkor nem lehet az Isten önkéntes, szolgája és nem kötnék elszakíthatatlan szálak Hozzá. Megcsúfolná Isten kegyelmét; és arra az egyénre az Isteni kegyelem pazarlás volna. Pál szavai világosan tanácsot ad, hogy ne úgy tegyük, mint ahogy Korinthusbeli testvérei cselekedtek: „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét” azaz „elfogadni Isten kegyelmét és azután elpocsékolni azt". II. Kor. 6:1. Goodspeedl.
10 Isten egy teremtménye sem veheti Isten szeletetét és kegyelmét magátólértetődőnek, hogy azzal visszaéljen, amint a zsoltáros is mondja: „Irgalmas és könyörületes az Ur, késedelmes a haragra és nagykegyelmű. Jó az Ur mindenki iránt és könyörületes minden teremtményéhez". De a zsoltáros meg is mutatja a szavak megfelelő értelmét, amikor hozzáteszi: „Dícsér téged Uram, minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. Országodnak dicsőségéről szólnak és a te hatalmadat beszélik" — (Zsolt. 145:8—11). Csak a hűségeseknek folytatja tovább a kegyelmét az Ur, mert csak a hűségesek értékelik az isteni kegyelmet, mutatva azzal, hogy a megkülönböztetéshez méltóan élnek és igyekeznek Isten szeretetéhez méltóan járni. Azok, akik elfelejtik a kegyet, melyet Isten nekik mutatott azon felül, amit a méltányos és jó ítélet megkíván és akik közömbösek lesznek, nemtörődők és a szolgálnivágyás nélkül élnek, nem maradnak meg Isten kegyelmében.
11 Nincsen jobb példa. mint maga Izrael népe. Mióta kiűzték őket Egyiptom országából, ismételten elhagyták Jehovát és tiszteletét és megvetéssel viseltetlek az Ő kegyelme iránt. Nagy türelmességével és kegyelmével visszahelyezte őket
kegyeibe és megszabadította őket ellenségeiktől. Végül azonban elkövették legnagyobb bűnüket az Ur saját Fia ellen; és Jehova Isten visszavonta tőlük különleges kegyelmét. Csak azok számára folytatódott, akik értékelték Isten kegyelmét és Fián keresztül az igazságát és nem azonosították magukat Izrael engedetlen népével. Ezért Isten jósága a Keresztyének felé fordult: „akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem fegyelmezettek voltatok, most pe
4
A TI OKOS TISZTELETETEK
dig kegyelmezettek vagytok”. - (I.Pél, 1:2—10). Figyeljünk hát, mire hív fel az apostol.
EGY ÉLŐ ÁLDOZAT.
12 Mit kíván hát Isten kormányzó testületének tagja testvéreitől? Ezt: „...hogy szánjátok oda testeiteket élő szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". Ezek a testvérek már felajánlották magukat Istennek teljes áldozatként és Krisztus vére igazolta őket. Nem ítélhetők el, mert részei Jézus Krisztusnak, mint részei „testének" Isten tanúságot, tett mellettük, hogv utódai voltakba Királyságban, Jézus Krisztussal együtt. Mint testrészei, „ágai" a Theokratikus „olajfának". (Pál a Rom. 5:1, 9; 8:1, 17,17). Ezért figyelmezteti őket Pál: „Tekintsd meg ezért Istennek kegyességét és keménységét; azok iránt, akik elestek keménységét: irántad pedig kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben, különben te is kivágatol". (Pál a Rom. 11:22). Amit az apostol kíván tehát az, hogy testvérei valóban tettekkel szenteljék magukat Istennek. Hogy tehetik meg? Úgy, hogy odaszánják testeiket élő, szent és kedves áldozatul.
13 Ez annyit jelent, hogy Isten testünket mint élőt tekinti. A test tagjai, a kezek, lábak, szemek, ajkak, nyelv; és mindegyiket Isten dicsőségére kell tettekhez használni. A testnek van még egy néhány tulajdonsága, mint az é r t e l e m a tudás
gvűitésére; a g o n d o l k o d á s, amely felülvizsgálja a gyűjtött tudást és jó eredményül felhasználja azt; az emlékezet, amely emlékezik Isten szavára és tetteire és beteljesedésükre; a s z í v, hogy méltányolja Istent mindent, ami Ő és amit tesz és hogy meghatódjon, hogy tisztelje, imádja és szolgálja Őt; ez e r ő és t e h e t s é g amivel Isten akaratát szívből és örömmel teljesítse. Egy nem élő áldozat képtelen lenne a test ilyen képességeit és erejét kihasználni Isten dicséretére. Az ilyen élő áldozat felajánlása nagyon különbözik azoktól, akik várnak, míg öreg és félholt a test és nincsen már csak kévésük vagy nagyonkevesük, amit jóerőben fel tudnának használni az Ő királysága gyümölcseinek szüretélésére
14 Az apostol szavainak nem az az értelme, hogy átadjuk vagy kiszolgáltassuk magunkat ellenséges kezeknek, hogy mint „mártirokat" lemészároljanak és azután ne legyünk többé képesek a földön működni. Igaz az, amit a Rómabelíekhez a nyolcadik fejezetben mond: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy a szorongattatás, vagy üldözés vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? Amint meg van írva, hogv; Te éretted gyyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek, mint vágó juhokat". (Pál a Rom. 8:35, 36). Nincsen tehát befejezve az áldozatunk azáltal, amit Isten megenged ellenségeinknek, hogy velünk tegyenek. Az üldözések, nélkülözések, és szenvedések csak mellékesek testünk élő áldozatként való
felajánlásában. Ezek a dolgok csak próbára teszik Isten iránti hűségűnket. A halál csak befejezi az élő áldozatunkat, akár erőszakkal ellenségeink
kezében, akár békésen Isten szolgálatában. De az ellenség soha nem fog áldozó papként felajánlani élő vagy holt áldozatként. Jézus Krisztus, Isten legmagasabb Papja, aki felülvizsgálja az élő áldozatot és eligazítja, hogy köttessen el Isten szolgálatában. És Jézus azt mondotta azoknak, akik az „olajfa," ágait képezik: „Légy halálig hűséges és neked adom az élet koronáját".
15 Pál figyelmeztetése világosan megmondja, hogy nem eelég egyszerüen Istennek áldozni magunkat: hanem, az áldozatot hozó Isten akaratának kell szentelje magát és szorgalmasan kell művelje azt. Az élő áldozat szent és Istennek tetsző kell legyen, aki éppen e célból mutatta meg kegyelmét. Ez annyit jelent, hogy az Istennek áldozott test minden egyes részét, erejét és tehetségét munkába kell állitani, hogy Isten kedvében járjon. Olyanokat kell tegyen, amik kedvesek Isten előtt és mindet az Ő Főpapján Jézus Krisztuson keresztül, akinek vére a mi igazolásunk Istennél. Krisztus emberi áldozata beteljesíti azok megváltását és megbocsátását, akik hisznek benne; de azok áldozata, akik lábnyomaiban lépkednek, nem teljesít ilyen teljes megváltást. Az ő áldozatuk célja, hogy halandó testükkel mutassák be az Isten dícséretét. És másoknak az Ő nevét és Királyságát hirdesse, amely az emberiség áldására fog uralkodni és az hogy segítsék testvéreiket és többi jóakaratú embereket az Ur Istennek tetsző cselekedetekre. A dolgok ilyen tevése lelki tett; ez a „lelki áldozat”, amiről Péter apostol beszél: Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által”. ... ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott titeket". —- (I. Pét. 2:5, 9.)
16 Pál apostol segít annak megértésében, hogy ezt az élő áldozatot, hogv értelmezzük, ő mondja: „Szánjátok oda a ti testeiteket élő szent és Istennek tetsző áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". Jegyezzük meg. hogy az élő áldozat felajánlása „okos tisztelet" azaz Isten tisztelete és ennek a tiszteletnek folytatódni kell addig, amíg az áldozatot hozó teste életben van a földön. A szó, amelyet Pál apostol levelében ír és amelyet „okos"-nak fordítottak, a görög szó logikus ennek gyökere l o g o s. Független a szó alapjelentésétől, ami szó, ennek a görög szónak, L o g o s, különböző értelmezése van és pedig egy mondás, beszéd, értelem. Ilyen értelemben használja János apostol is: „Ami kezdettől fogva vala ... az életnek igéjéről... mely az Atyánál vala". (I János 1,1, 2).
5
A TI OKOS TISZTELETETEK
17 Igy a logikus szót különbözőképpen fordították le. Péter, aki szintén görögül írt első levelében (2:2) a lo gikos-t, mint s z ó-t használja: „Mint a most született csecsemők, a (szó) tiszta, hamisítatlan tej (teje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek". A lelki csecsemők természetesen ép úgy növekednek Isten Szavainak tisztaságán. Ezért egy fordító így beszél róla: „tiszta szellemi tej". Jelenthetné azt is: „észszerűen". Igy a Pál Rómabeliekhez intézett levelében, melyet a Károlyi biblia „okos tiszteletnek" fordít a különböző angol és amerikai bibliai fordítások: „szellemi tisztelet" „észszerű isteni szolgálat" vagy „észszerű imádatnak" fordítják.
18 Helyesen Isten szolgálata észszerű kell legyen, mert Isten is az és akik Őt tisztelik’ intelligens gondolkozó teremtmények. Meg van írva: „Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét". — (2 Tim, 1:7). Ilyen szolgálat Isten, szava szerint levő kell legyen és Isten szava észszerű. Ezért nem jelentheti azt, hogy Istent vallás szerint próbáljuk szolgálni, mert a vallás nem az Ő szavai szerint van, megzavarja és megsemmisíti az Ő szavát. Vallás az emberi filozófia, hagyományok és felfogás szerint a tisztátalan démonok befolyása. A vallás észszerűtlen. Nem is szükséges, hogy rámutassunk arra, hogy Irásellenes és a nem létezőre tanít, mint a „hármas Istenség" „tisztítótűz", „pokol-tűz", az emberi lélek halhatatlansága, a betűszerint elpusztulása földgömbünknek és a csillagos égnek, ima és áldozatok bemutatása halottakért, akikről feltételezik, hogy a „tisztítótűz” kínjaiban szenvednek, pénzáldozatok; egy szelet ostya és egy pohár bor átalakulása Krisztus testévé és vérévé? stb. Nem lehet az olyan élő áldozat, amelyet a vallás szabályai szerint hozunk, Isten előtt kedves.
19 A vallás keresztyénség álcáját öltötte magára, Isten nevére gyalázatot hozott és megakadályozta az ő „okos tiszteletét". Hogy kitisztítsa a vallást az ő megszentelt népéből Jézus eljött Isten lelki templomába 1918-ban és ítéletei hirdetett Isten házában. És a prófécia amit Pál idézett, így szólott: „Eljő Sionból a Szabaditó és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat".— (Pál a Róm. 11:26). Malakiás próféta megjósolta Krisztus eljövetelét a templomba 1918-ban és a tisztítást Isten hívei között, akik követni fogják; És Malakiás próféciája megjósolta a tisztítás eredményét is, mikor meg
tisztítja, az ő hivő népét a vallástól és annak bűneitől, mondván: „És kedves lesz az Urnak a Juda és Jeruzsálem életáldozalja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben. — (Mal. 3:4).
TISZTELET.
20 Azóta Jehova felszentelt szolgái mindig igyekeztek, hogy Istennek az ő okos tiszteletüket ad-
ják. Ilyen tisztelet Isten szeretete, ahogy az Ő Szava szerint van. Eltisztitva az útból minden vallásos babonát és hagyományt. Jehova templomának Királya által minden hűséges követője számára érthetővé és észszerűvé tette szavait. Felnyitotta az e napról szóló jóslatok értelmének zárát és ezek a jóslatok be is teljesedtek. Az ilyen beteljesült jóslatok megvilágítják a tisztelet adását melyre szolgáit elszólitotta és amelyet adnunk kell a mai nevezetes időkben, hogy előtte kedves élő áldozatot nyújtsunk.
21 Egy ideig, az első világháború alatt, a valláspolitikai hatóságok nyomása miatt, Jehova szolgái ellanyhultak az áldozatok nyújtásában és Jehova n nemtetszésével találkoztak. De az Ur ítélete kinyilatkoztatásával kinyitotta a hű nemzedék szemeit és meglátták azok a nemtetszésének okát. Így hozzáfordultak és könyörögtek, hogy tiszteletűket újra fogadja el és mikor ezek felújították erőfeszítésüket, hogy élő áldozattal odaszánják tiszteletüket Jehova Istennek, az Ő szavai szerint tapasztalták, hogy elmúlt az Ő haragja és hogy újra elfogadja az Ur Királysága iránti tiszteletűket. Ők látták, hogy Ézsaiás próféta jóslata (12:l—6) beteljesedett rajtuk: „És így szólsz ama napon: Hálákat adok neked, óh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod és megvigasztalt engemet. ., És így szólok ama napon: Adjatok hálát az Urnák, magasztaljatok az ő nevét, hirdessétek a közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve. Mondjatok éneket az Urnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára az egész földnek! Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közöttetek Izraelnek szente!"
22 E jóslatból tisztán látszik, hogy akik Istennek okos tiszteletüket adják Jehova tanúi az egész földön. És most, abban az időben, mikor ismét kedvez nekik az Ur és a földön újra születik tisztelete, különösen meggazdagszik az öröm hogy egyike, lehetünk Jehova tanúinak. Miért? Mert Jehova nagy ereje megmutatkozott 1914-ben és uralkodni kezdett, hiába volt a nemzetek dühe akik a főldön az első világháborút kezdették. S mint Általános Uralkodó kezdett uralkodni. Eljöt az ideje, hogy magának vegye az általános uralmát és legyőzhetetlen erejét gyakorolja e föld felett. Kifejezésül maga mellé ültette trónjára fiát, Jézus Krisztust és ráruházta együtt-uralkodói hatalmát és erejének pálcáját Sionból elküldte neki és megparancsolta Jézus Krisztusnak, hogy uralkodjon ellenségei között. Első hatalmi cselekedete Jehova újonnan beiktatott királyának a volt, hogy elűzte Sátánt, az ördögöt, az égből a földre. Az ég szent angyalai egy kiáltást énekeltek: „Most eljött a megmenekülés és az erő és Istenünk királysága és Krisztus Hatalma, mert testvérünk vadolója lesujtatott"
6
A TI OKOS TISZTELETETEK
23 Jehova tanúinak maradványa megtudta ezeket a tényekei, Jehova Királyának tolmácsolása állal a templomban és megértették a mennyei sereg üzenetét. A Király a templomban megvilágítötta nekik, hogy sokányugvó jóslata a világ végéről már teljesedik 1914 óta. Ezért megmutatta nekik Máté 24:14 szerinti profetikus parancsát, mely szerint ,az ö okos lisztelete ezután; „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik
majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég", Ez a megnyilatkozása a királyságnak, miután eljött, most már erőteljesen és félelem nélkül hirdetendő, minden nemzetben egész a mostani yilág erőszakos végéig Armageddon csatájában. A hűséges maradékot mélyen meghatotta Jehova magy kegyelme, amennyiben őket tette meg követeknek Jehova Krisztus Általi Királyságában és válaszoltak úgy, hogy odaajánlották testüket együttesen élő áldozatnak. Ezt úgy tették, hogy testi és szellemi tehetségeiket felhasználták, hogy okos szolgálatukként „Isten, országának evangéliumát" hirdessék az egész lakott világon. Ezt mint egy szervezett test végzik, utasitások szerint, mert hogy az egyesült Királyság tanúi, mint egy test lehessenek, csak szervezett szabályok szerint cselekedhetnek.
24 Ezek a szabályok Jehova Theokratikus Szava szerint kell, hogy legyenek. Ez megfelel annak a ténynek, hogy Pál apostol figyelmeztetése és könyörgése a Rómabeliekhez, Jehova Theokratikus szervezetének egyik látható tagjától eredt. Pál azt
szándékozta elérni, az „okos tiszteletre" szóló intésévél, hogy együttműködhessen testvéreivel és áldozatuk elfogadható legyen Isten előtt. Amit Pál hozzátehetett ehhez tanácsképpen, utasítással és tényleges segítségül, az arra szolgálna, hogy teljessé tegye minden keresztyén hivő élő áldozatát. A levél későbbi felében így fejezi ki magát az apostol: „Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felöletek; hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni. Bátorságosabban írtam pedig nektek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy legyetek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozat kedves és a Szent Lélek által megszentelt”. —(Pál a Rom, 15:14—-16.)
25 Pál, mikor a keresztyéneknek a különböző országokban prédikált, Jézus megbízását, teljesítette. Mikor a Királyságról szóló híreket mondta el nekik és megmutatta, hogy juthatnak el oda mint pap (I jierourgein) működött, vagyis szent hívatalt töltött be, hogy lehessen élő, szent áldozatot hozni Istennek. Igy a hívő, résztvevő felszentelt Keresztyének Pál apostollal együtt „szent papsággá" változtak, hogy lelki áldozatokkal ál-
dozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus állal.
26 Pál örömteli kitüntetésnek tekintette, hogy testvéreinek segítségére lehet. Idézzük szavait a Fillipibeli testvéreihez, akik odaadták testüket élő áldozatként: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon Életnek beszédét tartván elébük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitelek áldozatánál és papiszolgálatánál (litourgia), mégis örülök és együttörülök mindnyájatokkal"; — (Pál a Fil. 2:15—17.) Pál itt felidézte az ital áldozat áldozását Isten Templomában, ahogy az Ő Mózes által adott törvénye szól; II.Krón. 29:35; Num. 15:5, 7, 10; Lev. 23:18; Ex. 29:40, 41.) Azoknak javára, akik mint ő élő áldozatot akarnak az Urnak hozni, felajánlotta magát, mint az italt az égőáldozatra szánt felajánlást. Szólt ő Timóteushoz: „Mert én immár megáldoztatom és az én elköltözésem ideje beállott." — (Tim. 4:6.)
27 Pál apostol önzetlensége, amivel segített testvéreinek, hogy odaszánják testüket Isten szolgálatába, például kell szolgáljon Jehova tanúi maradékának. Ezeknek, hasonlóképpen kell segíteni testvéreiknek, hogy Istennek szentelhessék magukat. A többi földi társunkat, a „jóakarata embereket”, akik szintén Isten juhai, akik felszentelték
magukat teljesen Istennek. Ezért előjoga és kötelessége a maradéknak, hogy segítse a többi „szeretett juhait", hogy jó szolgálatra serkentsék őket Isten szava szerint.
ÁTALAKULÁS
28 Hogy okos tiszteletet és észszerű szolgálatot nyújthassanak Istennek, az apostol megírja mi a szükséges tennivaló ebben a mostani gonosz világban. Olvashatjuk „És ne szabjátok magatokat e világhoz, (görögül aion), hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”. — (Pál a Róm. 12:2.) A világról szólva Pál az a i o n szót használja. Itt megint úgy használja ezt a szót, hogy nem jelentheti egyszerűen az „időszak részét”, mintha egy kor volna; mert emberek nem alakulhatnak át, vagy nem alkalmazkodhatnak egy bizonyos időhöz. Ha egy bizonyos időben élünk, nem menekülhetünk ki belőle mielőtt az időszakasznak vége nincs, de megmenekülhetünk bármilyen szervezetből, amely ehhez az időhöz van kötve, szabaddá tehetjük magunkat szokástól, hagyománytól és kötelezettségektől, amik a szervezettel vannak összefüggésben. Ugyan
abban az időben élünk, mint Pál apostol élt, azaz a dolgok ugyanolyan szervezetében, mert ennek a
7
A TI OKOS TISZTELETETEK
világnak ura még mindig Sátán, az Ördög. Azonban azok, akiknek Isten megmutatta szeretetét, megváltva őket Krisztus vére által és „okos tiszteletére" hívva őket, nem erre a világra születtek; mert ez a világ urát, a Sátánt szolgálja és nem Jehova Istent. Nem lehel megegyezni két úr szolgálatában: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak". — (Máté 6:24.) Isten csak teljes szolgálatot akar.
29 Alkalmazkodni a világhoz annyit jeleni, mint szolgálni, útjain járni, utánozni szándékait, gőgjét, önakaratosságát, céljait, üldözni az izgalmait, örömeit és vallását követni. Tekintsük meg azt a világot, amelyhez közel a korai Keresztyének éltek, közel az antik Rómához és amelytől az apostol óvta őket. A latin történész Tacitusz, akik Néró császár napjaiban élt, így ír Rómáról: „Róma városában szégyenletes dolgok folytak le, amelybe minden megvetendő és utálatos belefolyt, mint zuhatag a világ minden részéről".
30 Pál apostol Rómabelíekhez írt levele idején Néró volt a nagy Római Birodalom császára. Az állam imádatát a császár istenitését erőltették ki lakóiból, akinek szobra előtt tömjént kellett égetni. Ugyanígy istenítették elődjét Claudius császárt. De Róma minden vallást, kivéve a Zsidókét, megtűrt annak idején; és sok féle vallást hordoztak be Rómába és sokan hódoltak is nekik, főleg a dolgok újszerűsége miatt. Meghajoltak halandó ember szobra előtt, nemkülönben madarak, négylábú állatok és csúszómászók előtt is és magukat a teremtményeket imádták a teremtőjük helyett. Ilyen vallási szokások mellett kiszolgáltatták magukat minden tisztátlanságnak; asszonyok testüket szolgáltatták ki a vallások templomainak, hogy a papjaiknak bérjövedelmet szolgáltassanak, nők és férfiak durván paráználkodtak; férfiak és fiúgyermekek megcsúfolták nemüket. Az emberi filozófiák, is élték életüket Rómában, a különböző iskolák, mint az Epikureusok, Stoikusok, Cinikusok és Pythagoras iskolája, mely hitt az emberi lélek halhatatlanságában és a lélekvándorlásban.
31 Sok alkalom volt szórakozásra és kényelemre. Ott volt a nagy Circus Maximus és más cirkuszok is. Vízi szórakozások a n a u m a c h i á b a n, az Amphiteatrumok, ahol erőszakosabb és izgatóbb szórakozásokat mutatlak be. Voltak színházak is, ahol tragédiákat és komédiákat láthattak híres színészekkel, zenével és énekeltek. Rómának is megvolt a maga éjszakai élete, ahol sokan mulatlak, ittak, zajongtak és kéjelegtek az erkölcstelenségben, Azután a Római vallás ünnepei, a különböző istenek tiszteletére, melyek közül különösen a Saturnalia, saturnus ünnepe, amely december 17től 23-ig tartott és amelyen általános zajos vigalom, ajándékozás, gyertyagyujtogatás volt divatban, mialatt bezárták az iskolákat, nem kezdettek
új háborúkat. Mindezek felett uralkodott a politika és romlottság. Róma ura volt az addigi idők legnagyobb császárságának és kiterjesztette ural-
mát a föld nagyobb felére, főleg katonai hatalmával és főleg gazdasági előnyökért.
32 A világ, amelynek Róma csak része volt, a mai napig is él. Ma is ugyanaz, mégha modernizálódott is bizonyos dolgokban. Mikor az Ur tudtunkra adta, hogy ennek a világnak rövidesen vége lesz, Pál apostol figyelmeztetései ma éppen úgy helyükön vannak, mint amikor Pál írta őket. A világ vonzóereje és világiságra való csábítása
megsokszorozódtak azóta. Az ördög és démonjai pedig készen állnak, hogy azokat teljes mértékben ki is használják, hogy elfordítsák Isten szolgáit az Ő tiszteletétől, vagy hogy befolyásukat gyakorolhassák. Hogyan menekülhettünk meg attól, hogy alkalmazkodjunk a körülöttünk lévő világtól. Mondja nekünk az Ur szolgája.
33 „Változzatok el a ti elméteknek megújúlása által, hogy megvizsgáljátok, mi Istennek jó, kedves és tökéletes akarata", Ez megfelelő utasítás akár a maradéknak, akár földi társaiknak, a „többi juhoknak”. Nem alakulhatunk át más lényekké, de átalakulhatunk, úgy, hogy ne viselkedjünk, úgy, mint a világ többi része. Ezért az elménket felújítani és javítani. Az elme az a része az embernek, amellyel tudást gyűjt és megérteni képes. Ez vezérli akaratunkat egy bizonyos irányban, vezeti kívánságainkat, szándékainkat, vágyainkat. Alapjában véve tehát az elme alkalmazkodik Isten Szavához, igyekszik megérteni a Szavakat.
34 Hogy elménkkel szerethessük Istent, Királyát és Királyságát, tudást kell szereznünk, igaz tanúságot az Ő szaváról és nem a vallásból, ami az Ő régi világából való. Ahogy növeljük tudásunkat, úgy fog nőni szeretetünk is. Ez átalakítja a vágyainkat, céljainkat és eszközeinket, egész viselkedésünket. Mint: ,,... mivel, hogy levetkeztétek amaz ó embert... és felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismerete, aki teremtette azt". (Kol. 3:9, 10.) Teljesen meg kell győződve legyünk a magunk elméjében Isten akaratáról és azután aszerint kell cselekedjünk. Ezért szükséges az állandó tanulmányozása a Szent könyvnek, felhasználva minden segítséget, amit Isten nyújt szervezetén keresztül. Akik elhanyagolják azoknak elméje nyitva marad minden propaganda, vallás és világi dolgok számára. Ez pedig megváltoztatja minden elhatározásunkat, szándékunkat és szeretetünket
35 Az elme felújításával megvizsgálhatunk „a mi Istennek jó. kedves és tökéletes akarata". Így meg tudjuk különböztetni és megértjük, mi az „okos szolgálat" 1600 éve, Konstantinus ideje óta; és mindenek ellenére, amit a vallás tanított nem
mentette meg az embereket attól, hogy alkalmazkodjanak a világhoz. Elméik telve vannak régi és
8
A TI OKOS TISZTELETETEK
avas vallással és tizenhat századon keresztül nem tudták megmutatni maguknak, vagy másoknak mi jó, kedves és Isten tökéletes akarata. Egyedül úgy tudjuk megmutatni és bizonyítani az isteni akaratot, ha megszabadulunk a hagyományoktól és a vallási vezetők filozófiájától és kutatjuk Isten Szavát. Jehova Isten, Jézus Krisztuson keresztül tolmácsolja felszentelt szolgáinak a szent írást és kinyitja elméjüket és értelmüket a jó, kedves és tökéletes dolgokra,- különösen most a világ vége
előtt.
36 Az, hogy Isten akaratát teljesítjük, be fogja előttünk bizonyítani, hogy az ő Szava szerint cselekszünk. Egyszerű szavakkal nyilvánította akaratát, amelyek napról-napra fényesebben ragyognak értelmünkre. Az Ő „jó” akarata az, hogy ne legyünk részei ennek a világnak, hanem egységesen az Ő Királyságának legyűnk részei. Az ő
„tökéletes" akarata, hogy az Ő felszentelt szolgái tanúi legyenek az Ő nevének és „nyilvánosan és házról-házra" hirdessék az Ő Theokratikus Kormányzatának áldásait: a Királyságot, egészen a világ végéig. Az Ő „kedves” akarata, hogy megtartsuk felszentelő eskünket és erősen tartsuk iránta egységünket még az egyre növekedő sátáni nyomás és üldözés alatt is és így tanúi legyünk az Ő Nevének.
HIT ÉS SZERVEZÉS
37 Miután biztosak vagyunk benne, mi az isteni akarat, megújult elmével kell kövessük azt, látnunk kell helyünket Isten rendszerében és hitünk kell legyen, hogy Isten segíteni fog. Együttesen kell teljesítsük Isten akaratát; látva azt, hogy egyformák vagyunk szemében, egységesen tanuskodunk neve és általános uralma mellett, de ebben az egységes munkában mindenki a maga kiosztott egyéni munkáját végzi, amit a közösség osztott ki rá. Ezért mondja az apostol: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek köztelek, hogy feljebb ne bölcselkedjetek, mint ahogy kell
bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: azonképpen sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk", — (Pál a Róm. 12:3—5.) Az ihletett apostol így a test példáját, mint a legtökéletesebb szervezetet használja föl a Theokratikus szervezet ábrázolására Krisztus vezetése alatt,
38 A theokratikus szervezet feje Krisztus és teste a közösség. Ezeknek földi testvérei, a „többi juhai" is benne vannak a Theokratikus szervezetben. Az emberi test ép elmével nem dolgozik magaellen, sem pedig egyes tagjai a többi ellen, megsemmisítve a másik munkáját, hanem az összes tagok az elme, vezetése alatt egy célra törekednek, hogy megtegyék Isten akaratát, Ugyanígy van „Krisztus teste" is, A „többi juhok", aki test alatt van, nem fog a test ellen dolgozni, hanem látva
annak célját, együtt fog működni a testtel és fejével, Jézus Krisztussal. Így együtt dolgozik a Theokratikus test maradványa a többi juhaival együtt Isten akaratát téve.
39 Azok közül, akik részei a testnek vagy, aki jóakaratu hozzátartozója, egy sem fog magáról észsáerütlenül vagy túlzóan gondolkozni. Önmagát józanon fogja becsülni, Isten szava szerint, amely megmondja nekünk, mennyit érünk. Hitre van ahhoz szükség, hogy ne kérjünk meg nem érdemelt előléptetést, vagy olyan állást, amely felettünk áll. Isten szava az alapja hitünknek; És szükség is van hitre, hogy megtehessük a reánkrótt munkát Krisztus testében, vagy annak szolgálatában. Hit kell ahhoz, hogy az utcán röpcédulát osztogassunk, hogy őrtornyot terjesszünk járókelőknek,
hogy házról-házra járjunk olvasnivalókat ajánlva, újra és újra, hogy Biblia tanulmányozóosztályt nyissunk otthonunkban, vagy hogy a lobogóról szóval szolgáljuk a hitet. És még több hitre van szükség, hogy folytassuk is az elkezdett munkát. De ha megvan a hitünk, az segíteni fog, hogy magunkat, a megfelelő világításban lássuk és ez segit folytatni munkánkat, ahova Isten helyezett minket. A józan szemlélet meg fogja mutatni, hogy bárhova helyez is, mindig áldott szándék vezeti az Urat.
40 Igy az apostol levonja az előbb metadottaknak következményét: „Mivelhogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabályai szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban;
akár tanító, a tanításban; Akár intő az intésben? az adakozó szelídségben, az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal, mívelje . — (Pál a Róm. 12:6—8.)
41 Itt tehát meg van írva minden ember számára, hogy kell „okos tiszteletet" teljesíteni azoknak, akik az Ő akarata szerint akarnak élni. Megjósolta Joel próféta: „... ifjaitok pedig látomásokat látnak", — (Joel 2:28.) És manapság az Ur
prófétikus szavát terjesztik házról-házra; felszentelt emberek és asszonyok, fiatalok, és öregek. Az evangélium szolgálatában, vagy világi munkában Jehova hűséges tanúi terjesztik Krisztus Királyságának öröm hírét. Barátságos, tanítható barátok házaiban külön Bibliaórákat tartanak, hogy tanítsák az Ur Szavát. Ha Isten megadja nekik a szükséges alkalmat, tanítják egymást és azokat, akik tanulni akarnak, megmagyarázva nekik a mai idők szépségeit és veszélyeit, alkalmait, a felelősségeit. Az önzetlenség egyszerűségével hívják az Urat, írásban és szóban. Akiknek a vezetés jutott részül, vezetik őket szorgalommal és odaadással, igyekezve az Istenadta tehetségüket kihasználni.
42 Mindezek, tudva azt, hogy Isten kegyelmét kiterjesztette reájuk, kiterjesztik ezt a ke-
9
A TI OKOS TISZTELETETEK
gyelmet másokra, tudatva velük, legyenek akár ellenségek, akár barátok, hogy mi az útja annak, hogy elkerülhessék Isten haragjának Armageddonját. És ezt állandóan folytatni fogják az Istenben való hittel és hűséggel, Jézus Krisztuson keresztül. És így mindenki együttműködik az ő Theokratikus rendjében és így egységesen Isten és
Krisztus alatt, hogy tanúi legyenek Jehova legnagyobb Királyságának Armageddon előtt, Közel van a nap, mikor Jehova Isten maga fogja bebizonyítani minden élőnek, hogy ez az Ő jó, tökéletes és kedves akarata és ez az Ő okos, tisztelete és
észszerű szolgálata, amelyet törhetetlen egységben nyújt neki az Ő felszentelt népe.
Mozdithatatlanul az igaz Istentiszteletért.
„Azért szerelmes atyámfiái erősen álljatok, mozdithatatlanul, buzgólkodván az Urnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban“. 1 Kor. 15:58.
1 Jehova, veszély idején a legnagyobb menedék. Ő az eredeti életadó, Ő őrzi meg az életet és csodálatosképpen újítja is meg. Minden értelmes ember akar élni és különösen akkor, ha célja és küldetése, van az életnek, tehát, ha életét vérszomjas ellenségek fenyegetik, akik küldetését veszélyeztetik és ha védelmi eszközei nem bizonyulnak elég erősnek, legokosabb amit tehet, hogy menedékért folyamodik a hatalmas Életadóhoz, aki őt erre a küldetésre szánta. Ez természetesen nem jelenti testi értelemben vett menekülést, hiszen erre képtelen volna olyankor, mikor ellenségei körülveszik. Úgy menekülhet a Megőrzőhöz, hogy felnéz hozzá bajában, segítségért könyörög Hozzá és egészen kezébe teszi életét és akkor a bajból való menekülést egészen Neki tulajdonítja. Ha hozzá menekülünk, ellenségeinkkel minden megegyezést vissza kell utasítanunk. Ehelyett hűségesen meg kell tartsuk egységünket Jehova Isten előtt és ragaszkodnunk kell az Ő általa adott küldetéshez.
2 2 Az ellenség és különösen az ősi ellenség, Sátán az Ördög, arra törekszik, hogy az üldözöttet eltávolítsa Istenhez való hitétől és ragaszkodásától. De az, aki Jehovát választja menedékül, az tovább is tiszteli és szolgálja és oldala mellett marad a nagy vitakérdésben: Ki az Isten, akinek az egész világegyetem kell, hogy engedelmeskedjék. A k e l l e m e t l e n következményekkel nem törődve, az, aki Jehovát szolgálja, nem fog átmenni az ellenség táborába és nem fogja imádni az ő isteneiket. — Isten engedelmével az ellenség elveheti jelenlegi életét is. — De az igaz Isten hűséges tisztelője tudja, hogy a Mindenható Isten az ő menedéke és nála nyugszik a jövendő Uj Világbeli életre szóló joga, ami túl van ellenségei erején. Ha eljön az ideje az élet nagy Mégújitója kihozhatja a holtak közül és megáldhatja örökkétarló és teljes békességgel, biztonsággal és örömmel.
3 Az igaz istentisztelet kérdése mindig viták tárgya volt, amióta az embert és asszonyt kiűzték Éden kertjéből. A föld a megfelelő hely emberi lények számára a Teremtő tiszteletére. A gonosz ellenfél, Sátán az Ördög, megpróbálja, hogy Jehova tiszteletét eltörölje a földről és így megsemmisítse azt a célt, amelyre a föld teremtődött. Másrészt a Teremtő gondoskodik arról, hogy az a szándéka, amellyel a földet teremtette, megmaradjon, úgy, hogy életben tartja az igazi szolgálatot azok között az emberek között, akik félték Őt és úgy jöttek Hozzá, mint az igaz és mindenható Istenhez. Természetesen Sátán meg fogja kísérelni, hogy az ilyen embereket eltántorítsa Jehova tiszteletétöl és vallás gyakorlatához csábítsa. Azáltal, hogy egy vallást gyakorolnak azt hihetik, hogy az igaz Istent tisztelik, de valóban az ördögöt tisztelik és Isten nevére gyalázatot hoznak. Ha a vallás csábításai nem volnának elég erősek, hogy Jehova tisztelőit eltántorítsák, akkor a vallásos ellenfél az üldözés eszközéhez nyúl, hogy így megfélemlítve a saját lelkiismeretűk ellen erőszakolva elhagyják Jehova tiszteletét, csakhogy megmeneküljenek az üldözéstől vagy az ellenfelei által okozott haláltól. De Sátán megbukott fáradozásában, amikor hosszú századokon keresztül azon igyekezett, hogy az egész emberiséget Adám és Éva sorsára juttassa, megbukott és bukása a mártírhalált halt Ábellel kezdődött. Mai példák, azokban az országokban, amelyek legújabban szabadullak fel a náci-fasiszta uralom alól, megmutatták hogy az ellenfél mai napig is újra és újra megbukik.
4 Minden idők legnagyobb példája, mozdíthatatlanságban a tiszta istentisztelet iránt, az „ember Jézus Krisztusé" volt. Jehova Isten szeretett Fiáé. Minden követőjének például szolgál, mert nekik is úgy kell szenvedni, mint Ő szenvedett a földön. Dávid, a pásztor, megmutatta, hogy még vallási üldözés és mártirság sem elég arra, hogy
