A felső hatalmasságok (2 rész)
MINDAZOK
FOLYÓIRATJA
akik Krisztus
vérében hisznek
1929,
AUGUSZTUS 1.
*
15. SZÁM
| MINDAZOK FOLYÓIRATJA | ||||||||||||
| akik Krisztus vérében hisznek | ||||||||||||
| — Megjelenik félhavonként. — | ||||||||||||
| TARTALOM: | ||||||||||||
|
Megrendelhető:
G. Steiner, Wien V., Margarethenstrasse 106.
Ausztria
Csehszlovákiában:
Anton Gleissner, Brno-Julianov, Hybesova 30.
Előfizetési ára:
Ausztriában: egy évre 4.80 S., félévre 2.4 S.
Magyarországon: egy évre 4.50 Pengő, fél-
évre 2.25 Pengő.
Csehszlovákiában: egy évre 24 Kč., félévre
12 Kč.
Romániában: egy évre 140 Lei, félévre 70 Lei.
| E folyóirat kiadásáért és tartalmáért felelős: G Steiner, Wien V., Margarethenstr. 106. Csehszlovákiában; A Gleissner, Brno-Julianov, Hybesova 30. | |
| Druck : G. Z.-Druckerot, M.-Sudenburg. | |
MINDAZOK FOLYOIRATJA
AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK
WIEN
1929. AUGUSZTUS 1.
15. SZAM
A felső hatalmasságok.
2. rész.
"Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek." — Róma 13:2.
1 JEHOVA a legfelsőbb hatalmasság, Jézus Krisztus és Jehova pedig a felsőbb hatalmasságok, és Isten egyházának rendelései Jehovától és Jézus Krisztustól származnak. Az egyház minden tagjának, aki Jehova és Jézus Krisztus tetszését bírja, önként kell magát alávetnie vagy engedelmeskednie ezen isteni rendelésnek. Nincs kivétel ezen szabály alól; és ezért ezt Isten felkentjeinek mindenkor szem előtt kell tartaniok és szigorúan követniök. Természetesen nincs semmi ellentét a legfelsőbb hatalmasság és a felső hatalmasságok között, mivel Krisztus és Isten mindig pontos összhangban vannak. Az angol diaglott-fordítás szövegfordítása így hangzik: "Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak!" (Káldi-fordítás) Az apostolokat is bele lehet számítani a felsőbb hatóságokba, mivel ők Krisztuson és Jehován kívül az egyházban mindenki felett vannak. Ezt az írásrészt a keresztyének régóta a nemzetek kormányzataira és azok hatóságaira alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy Pál apostol nem ezt akarta kifejezni, mikor ezeket a szavakat írta.
2 A második versben foglalt "ítélet"-szó a görög krímá-ból van fordítva és bírói ítélkezést, elítéltetést jelent, ahogy azt a Káldi-fordítás is mutatja. A régi Károli-fordítás, a Czeglédy-fordítás, valamint az angol diaglott-fordítás ezt a szót "büntetés"-sel adja vissza. Minden keresztyén most bizonnyal láthatja, hogy Istennek a szövegben említett rendelése vagy elrendezése nem a nemzetek berendezéseire vonatkozik. Mert egész bizonyos, hogy noha Isten nem akadályozta meg a föld nemzeteit abban, hogy törvényeket hozzanak és azoknak érvényt szerezzenek, az azokért való felelősség nem Jehováé. Ő annyiban engedte meg ezt, hogy nem akadályozta meg. Szövegünk azonban azt mondja, hogy a hatalmasság Isten rendelése, amiből azt kell következtetnüuk, hogy azért Jehova vállal felelősséget.
3 Nem lehet azt mondani, hogy Istén Pál idejében a világot ítélte, mivel maga Pál mondotta meg, hogy ,Isten rendelt egy (jövendő) napot, amikor Ő igazságban (amikor igazságtalan kormányzat nem lesz) fogja a világot megítélni Jézus Krisztus által (Cselek, 17:31;
Jelenések 20:4) Annak az ítéletnek, amelyre Pál Róma 13:2-ben utal, az egyházra kell vonatkoznia, amelynek azon hatalmasság által kell végbemennie, amelyet Isten rendelt az egyház megítélésére. Ennek támogatására figyeljük meg a következő szöveget: "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1. Péter 4:17) Figyeljük meg továbbá Pál következő szavait a galatabeliekhez: "Bizodalmam van az Úrban tihozzátok, hogy más értelemben nem lesztek (a körülmetélkedés felől); de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet (kríma), bárki legyen."
4 Hogyha a Róma 13:2-ben említett ítéletet a nemzetek kormány-hatóságainak kell meghozniok és végrehajtaniok, akkor azt az ítéletet egyeseknek mint bíróknak kell meghozniok és végrehajtaniok; márpedig ez ellentmond Isten igéjének. Senki emberfia nincsen felhatalmazva arra az egyházban vagy azon kívül, hogy valaki felett, aki Isten gyülekezetéhez tartozik, ítélkezzen. "Annakokáért menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, ak ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat miveled te, aki ítélsz. .... Vagy azt gondolod, ó ember, aki megítéled azokat, akik ilyenket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?" Ezért azt kell következtetnünk, hogy az az "ítélet", amelyről a Róma 13:2-ben szó van az az ítélkezés, amelyet az Úr az ő szervezetében ezen szervezet feje vagy azok által rendelt, akiket erre kijelölt.
5 Pál kijelentésének (Róma 13:2) lényege ez: Mindaz, aki az egyházban annak az elrendezésnek, amit Isten egyházának kormányzására létesített, ellentáll, Istennek áll ellent, amiért büntetést fog kapni Istentől Jézus Krisztus által. Hogy a nemzeti hatóságok büntetésben részesítik-e a gonosztevőt, az gyakran attól függ, hogy a bűntettel vádoltnak mennyi befolyása van arra, aki bíráskodik. Isten ítélkezésében nincs részrehajlás. Bárki is legyen az illető, aki a felsőbbségnek elleneszegül, kivétel nélkül megbüntettetik. Már ez
228
15. szám
egymagában az ítélkezést Isten szervezetére és azokra a hatalmasságokra korlátozza, akik arra vannak hívatva, hogy Isten szervezetében bíráskodjanak.
6 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságoktól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól" (3. vers) Kik az itten említett fejedelmek? Sátán e világ uralkodója vagy fejedelme. Hogyha a Róma 13:3-ban említett "fejedelmek"-szó nem az egyházban levő berendezésre vonatkozik, akkor annak Sátánra és szervezetére kell vonatkoznia. Sátán, a gonosz fejedelme vagy szervezetének bármelyik része azok rettegésére van-e, akik gonoszat cselekesznek az egyházban? Egész biztos, hogy nem. Hogyha valaki az egyházban azt teszi, ami gonosz és ezért Isten szervezete ellen való dolog, éppen azt teszi, amit Sátán, e világ fejedelme kíván tőle. Nem éppen a nemzeti hatalmasságok vezették-e az ősi egyház tagjait arra, hogy rosszat tegyenek az Ördög szervezetével való szövetkezés által? Ahelyett, hogy az Ördög szervezete vagy a nemzetek hatóságai megbüntették volna őket ezért, megdícsérték és felmagasztalták az ilyeneket.
7 El lehet-e továbbá mondani, hogy a föld jelenlegi kormányzatainak fejedelmei , nem a jó... cselekedetnek rettegésére vannak"? Istennek felszenteltjei és felkentjei körüljárnak az országban, azáltal jót tevén, hogy Istenről és országáról jóhíreket prédikálnak, és éppen a nemzetek ezen fejedelmei tartóztatják le, bírságolják meg vagy börtönzik be ezeket, mivel ily jót cselekednek. Kapnak-e azok a könyvterjesztők és osztálymunkások, akik ajtóról-ajtóra menvén jót tesznek a királyság üzenetének a föld népeihez való elvitelével, "dicséretet" e világ fejedelmeitől vagy uralkodóitól? Senki sem hallotta még dícséretüket ezért. Amikor pedig Pál ezt mondja "Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól?", mondhatjuk-e azt, hogy ő ezzel azt akarta mondani, hogy Istennek felkentjei e világ fejedelmeitől vagy szervezetének uralkodóitól féljenek? Hogyha ez így lenne, akkor mindenkinek tartózkodnia kéne attól, hogy Isten dicsőségének tanubizonysága legyen. Hiszen éppen ezt akarná az Ördög.
8 Példának okáért nemrégen a Társulat egy képviselője és Istennek egyik gyermeke élőszóval és azzal, hogy az evangéliumot tartalmazó könyveket a nép kezébe juttatta, Libériában, Afrikában az evangéliumot hirdetni kezdte. A kormányzat értésére adta, hogy hagyjon fel a könyvek, füzetek és nyomtatványok terjesztésével valamint a nyilvános előadásokkal, amíg az uralkodó hatóságoktól erre engedélyt nem kap. Ő azonban ennek dacára is csak folytatta a munkát és sok könyvet juttatott a nép kezébe. Hogyha engedelmeskedett volna a hatóságoknak, akkor nem hirdette volna az üdvüzenetet. Az Úrnak engedelmeskedett és oltalmat talált nála.Ő jót cselekedett, de nem kapott dícséretet a nemzet fejedelmeitől.
9 Világos tehát, hogy Pál szavai ezt jelentik: Ti, akik Isten felkentjei vagytok, féljétek a hatalmasságot (Krisztust, a bírót); a fejedelmek (Krisztus és azok, akik az ő irányítása alatt ténykednek) nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek vannak rettegésére; hogyha pedig jót cselekedtek, dícséretet nyertek ettől a hatalmasságtól (azaz Krisztustól és azoktól, akik az Ő szervezetében dícsérésre vannak felhatalmazva)! Azt kérdezheti valaki: Várnunk kell-e dícséretet az ilyen jócselekedetekért az egyházban levő felsőbbségektől? Ezen kérdés feleletéül és annak bizonyítékául, hogy az apostoloknak joguk volt a jótcselekvők megdícsérésére, amit meg is tettek, és hogy a jót-cselekvők meg kell hogy dícsértessenek, figyeljük meg a következő idézeteket: "Azért idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete." (1. Korinthus 4:5) "Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, aki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangéliumért." (2. Korinthus 8:18) "Dícsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy énrólam mindenben megemlékeztek, és amiképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok." — 1. Korinthus 11:2.
10 Hogyha a gyülekezet tagjai más célból jönnek össze, nem pedig azért, hogy jót tegyenek, nem kapnak dícséretet, amint az apostol is kijelentette: "Ezt már lelketekre kötvén, nem dícsérlek, hogy ti nem jó, hanem rossz végre gyülekeztek össze." (1. Korinthus 11:17 — Masznyik-fordítás) Kitűnik tehát a fentidézett íráshelyekből, hogy a rosszat-cselekvőket elítéli Istennek elrendezése, míg a jót-cselekvők dícséretet kapnak ugyanettől az elrendezéstől.
11 "Mert Istennek szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj, mert nem ok nélkül viseli (a hatalmasság) a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki a gonoszt cselekszi (angol fordítás szerint: Bosszúálló, hogy végrehajtsa a haragot azon, aki gonoszat tesz)" (Róma 13:4) Ennek a szövegversnek nem lehetett vonatkozása arra a hatalomra, amit a nemzetek gyakorolnak. Bizonyos, hogy Isten nem bízza meg Sátánt vagy szervezetének bármely tagját azzal a hatalommal, hogy az egyházban mint Istennek szolgája a tagok javára működjön. Arra sem jelölt ki senkit ugyanebben a szervezetben, hogy mint bosszúálló haragot hajtson végre azokon, akik az egyházban a rosszat cselekszik. Mit jelentenek hát akkor Pál apostolnak ebben a szövegben foglalt szavai?
12 A felelet az, hogy Isten azért vezette be az egyházba a felsőbbséget és a rendet, hogy azok javára legyen az, akik az egyházhoz tartoznak, és azok ítéletére, akik gonoszat tesznek. (2. Korinthus 10:8; 13:10) Hogy mi számít gonosznak az egyházban, azt a következő íráshelyek mutatják: "Az ércmives Sándor sok bajt szerzett nékem: Fizessen meg az Úr néki csele-
1929 augusztus 1.
229
kedetei szerint." (2. Timótheusz 4:14) „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a békességet és kövesse azt." (1. Péter 3:10, 11) „Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig inni kezdene: megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágja őt." — Máté 24:48—51.
13 A nemzeti hatalmasságok a kardot ölésre használják. Hogyha a szöveg a nemzetek hatóságaira vonatkoznék, akkor ez azt jelenti, hogy azok oly hatalommal és joggal vannak felruházva az Úr népe felett, hogy szószerint megölhetik az egyház tagjait, és azt, hogy ezek Istennek bosszúállói. Jézus a lázadás bűntettével volt vádolva és igazságtalanul el lett ítélve és megölték. Amikor az Ördög ezt tette, ő bizonyára nem mint Isten bosszúállója működött. Az apostol szavai azt jelentik, hogy a kard azt a hatalmat ábrázolja, amelyet Isten használ azok megbüntetésére, akik az egyházban gonoszat és ezért azon törvénye ellen cselekesznek, amely az egyházat kormányozza. Az a teremtmény (vagy teremtmények), akit Isten ezen hatalom működtetésére használ fel, az a bosszúálló, aki a haragot a gonosztcselekvőkön végrehajtja.
14 Ez nem azt jelenti, hogy az egyházban mindenki tetszése szerint valakit vagy többeket, akikről azt gondolja, hogy rosszat tesznek, megbüntethet. Az írások kifejezetten megtiltják, hogy az egyháznak valamelyik tagja így járjon el. „Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamelyik dologban az ő atyjafiát, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1. Thessalonika 4:6) Az Úr egyes esetekben átadta másoknak a jogot, hogy ítélkezzenek és végrehajtsák az ítéletet. Ezt a hatalmat Ő apostolaira bízta, mivel azok voltak az ő különös képviselői. Pál elmondja, hogy értésére jutott, hogy gonosz dolog van a gyülekezetben, azután így folytatja: „Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyülvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak (mintegy karddal kivágva Isten gyülekezetéből) a testnek veszedelmére, hogy a lélek (az egyház szelleme, amely az Istennek való szentelődés, szentség, azaz teljes átadás) megtartassék az Úr Jézusnak ama napján (második eljövetelekor és népének egybegyüjtésekor)." (1. Korinthus 5:1—5; lásd Cselekedetek 5:1—11-et és 8:20-22-őt is!) Krisztus és az apostolok voltak a fejedelmek az egyházban, akik már akkor lettek azokká, amikor Pál ezeket a szavakat írta; azonkívül a gyülekezetre is ruháztatott bizonyos hata-
lom. Ezek közül egyik sincs a jót-cseleékvők rettentésére, de az a hatalmasság, akit az Úr használ, a gonosz cselekedetek rettentésére van és nem hiába hordja a büntető eszközt.
15 „Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nemcsak a haragért, hanem a lelkiismeretért is." (Róma 13:5) Isten nem azért hívta az Ő népét, hogy haragjánák áldozatává tegye. Arra hívta el őket, hogy hű tanúi legyenek és hogy Jézus Krisztus által üdvözüljenek. (1. Thessalonika 5:9) Isten haragja azonban meglátogatja az engedetleneket és a gonoszteselekvőket. (Efézus 5:5, 6) Ne gondolja senki egy percig sem, hogy Isten „szellemi rendőröket" rendelt arra, hogy bosszút álljanak a gonosztcselekvőkön az egyházban. Minden büntetés, amely haragból vagy személyes neheztelésből származik, teljesen helytelen dolog. — Kolossé 3:8; Máté 5:22.
16 Pál azt mondja, hogyha valaki az egyházban gonoszat tesz, szenvednie kell és ezért magát a gonosztól vissza kell tartania; de neki a lelkiismeretért is óvakodnia kell attól, hogy rosszat tegyen. Mert hogyha csak azért tartja magát vissza a gonosztól, hogy a büntetést elkerülje, akkor nem helyes és nem önzetlen indokból cselekszik. Hogyha azért tartózkodik a rossztól, mivel tudja, hogy ez a helyes eljárás és Istennek tetsző dolog, akkor ezt azért teszi, mivel Istent szereti, indítóoka helyes és tiszta és jó lelkiismerete van. „A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet." — 1. Timótheusz 1:65.
Adók.
17 „Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, akik ugyanabban foglalatoskodnak." (6. vers) Azt a tényt, hogy az apostol adófizetésről beszél, erős érvnek tekintették és annak bizonyítására használták, hogy az egész fejezet a nemzetek hatalmasságaira vonatkozik. Ez az érv azonban hibás és a következtetés alaptalan. Összehasonlítás végett itt közöljük a különböző fordítók által adott fordítás-változatokat.
18 „Mert ezért fizettek adót is." (Rotherham) „Mert ugyanezen okból fizettek adókat is." (Moffat) „Mivel ez az igazi oka a ti adófizetéseteknek is." (Weymouth) „Mert ezért is fizettek ti adókat." — Diaglott.
19 Az apostol nem parancsolja meg, hogy az egyházban valakinek is adót vagy vámot kell fizetni. A levél olyan keresztyénekhez lett intézve, akik egykor zsidók voltak (Róma 7:1) és kik ismerték a zsidók azon törvényét, amely Izráel kormányzatának támogatására fej- és más adók fizetését követelte. (2. Mózes 30:11, 13) Nekik meg kellett érteniök és ők meg is értették, hogy az adófizetés rendjén való dolog. Amikor Pál a Rómában lakó keresztyéneknek írt, azok adókat fizettek a római kormányzatnak, mivel nem akarták Róma haragját magukra zúdítani, és lelkiismeretükért is, tudván azt, hogy helyesen járnak el. Ezért — mondja az apostol — fizettek adót; és ugyanezen jó októl indíttatva
230
15. szám
adjátok meg Jehovának azt, amivel neki tartoztok!' Úgylátszik, hogy a szövegvers ezen szavai: „Mert ezért fizettek adót is" közbevető állítást képeznek és csak azért lettek felhozva, hogy az apostol érvelését megerősítsék. Miért fizettek adót? A lelkiismeretért, azért, mert helyes dolog azért a szolgálatért fizetni, amit elfogadtok.
20 Majd a fejedelmekre visszatérve ezt mondja: ,Mivelhogy Istennek szolgái (nem Sátánnak szolgái, amik azok volnának, hogyha a földi kormányzatok hivátalnokairól lenne szó)" Az ebben a szövegben használt „szolgái"-szó a görög leitourgosz-ból van fordítva, amelyből a templomi szolgálatban használatos liturgia- (szertartás, istentisztelet) -szó ered. Kik hát Istennek leitourgoszai (szolgái)? Az alább megadott szövegekben a leitourgosz-szót szintén szolgának fordítják, amely szövegből minden kétségen felül kitűnik, hogy ez Isten azon felkent szolgáit jelenti, akik az egyházban és az egyháznak szolgálnak. (Zsidók 1:7; 8:1, 2, 6; 9:21; 10:11; Cselek. 13:2; Róma 15:16; Filippi 2:17, 25) Azután ezt fűzi hozzá az apostol: „Kik ugyanabban foglalatoskodnak." Ezzel világosan azt akarja mondani, hogy ezen szolgák hivatala az, hogy az egyházban a rendet és a tekintélyt fenntartsák. Az apostol tehát érvelésében azt akarja különösen hangsulyozni, hogy a rend és a béke, továbbá a lelkiismeret kedvéért az ország törvényeinek, amennyiben Isten törvényeivel nem ütköznek össze, engedelmeskedjünk.
21 „Adjátok meg azért mindenkinek (akár az egyházon belül, akár azon kívül, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot" (7. vers) Az "adó" és "vám"-szavak azon pénzügyi kötelezettségre vonatkoznak, amelyet a kormányzat alattvalóira hárít a kormányzási költségek fedezésére. Jézus és tanítványai is fizettek ilyen adót. Arra a kérdésre, hogy helyes dolog-e a római kormányzatnak adózni vágy nem, Jézus így felelt: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak: és ami az Istené az Istennek!! — Máté 22:18—21.
22 De mit gondol az apostol azalatt, amikor ugyanebben a versben ezt mondja: „Akinek a félelemmel a félelmet? Azt jelenti talán ez, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén az egyház kinevezett szolgái előtt hódolatteljes félelemmel álljon? A papok, a hitközségek vénjei és előljárói ezt az íráshelyet mint olyat használták, amely őket arra jogosítja fel, hogy a gyülekezet tiszteletét és félelmét követeljék a maguk számára. Ezen szöveg ilyetén alkalmazása helytelen. Kinek adózzanak tehát az egyház tagjai illő félelemmel? A következő iráshelyek megadják a feleletet.
23 „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében!" (Efézus 5:21) „Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a Királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak (uraiknak); nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is." (1. Péter 2:17, 18) „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok,
azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben! Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel!" (1. Péter 3:14, 15) „A seregek Urát: Őt tiszteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!" — Éaiás 8:13.
24 A keresztyénnek nem kell embertől félnie. „Az emberektől való félelem tört vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik." (Példabesz. 29:25) Azokat, akik rendületlenül bíznak Istenben, nem félelmlíti meg az, amit emberek tehetnek neki. „Hit által rejtegették Mózest az Ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a (pogány) király haragjától; Mózes hit által hagyta oda Egyiptomot, „mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." — Zsid. 11:23, 27.
25 Teljesen írás szerint való és ezért helyes, hogyha a keresztyének egymást tisztelik az egyházban, mivel az Úr helyezte a tagokat oda. Az apostol olyanokról beszél, akik önző utat követnek és a „hatalmasságot (felsöbbséget) megvetik" és akiket az Úr meg fog büntetni. Ezekről meg van írva: „Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegik." (2. Péter 2:10) „Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik és a méltóságokat káromolják." — Judás 8.
26 Az apostol továbbá ezt mondja: „Akinek tisztességgel, tisztességet." Mit gondolt ő ezen szavak alatt? Az írás felvilágosít arról, hogy a keresztyén kinek tartozik tisztelettel. „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." (János 5:22, 23) „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a Királyt (Krisztust) tiszteljétek!" (Káldi-fordítás) Hogyha egy vén a gyülekezetben az igazság igéje szerint fáradozik a királyság érdekében akkor kettős tiszteletre vagy megbecsülésre méltó. Hogyha azonban az Úr munkáját és az Úr munkája felől való oktatást ellenzi, akkor semmiféle tiszteletre nem méltó. (1. Timótheusz 5:17) „Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké előttem jár, de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban megutálnak, megtutáltatnak." — 1. Sámuel 2:30.
27 „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." (8. vers) Itt le van fektetve a szabály, hogy a keresztyének kötelesek egymást szeretni, azaz egymás érdekei felett önzetlenül őrködni. Szorgalmasan arra kell törekedniök, hogy gymással jót tegyenek. Ebben rejlik az igazi oka annak, hogy a keresztyéneknek miért kell minden helyes törvénynek engedelmeskedniök.
1929 augusztus 1.
231
Az engedelmesség oka.
28 "Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj (ne kívánd a másét), és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat!" (9. vers) Amikor az apostol mondja: "Mert ez", méltán felmerülhet a kérdés: Miért? A felelet: szeretetből ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj és ne kívánd a másét. Az itten említett dolgok, amelyeket a keresztyénnek nem szabad tennie, Isten törvénye ellen elkövetett bűncselekmények. Igaz, hogy a legtöbb nemzet törvénye ezeket a dolgokat rosszaknak bélyegzi. Hogyha persze a keresztyén az itten felsorolt bűncselekmények elkövetésétől csak azért tartózkodik, mivel az ország törvénye büntetéssel sujtja azok elkövetőit, akkor a keresztyén indítéka helytelen.
29 Mi indíthat valakit paráznaság, házasságtörés, gyilkosság, lopás vagy hamis tanuságtétel elkövetésére? Mindenesetre az önzés, amely a szeretetnek épp az ellentétje. Hogyha valaki Istent és embertársát szereti, nem fogja ezeket a rossz dolgokat elkövetni. Hogyha felebarátját szereti, nem fog vele igazságtalanságot tenni. Önző vagy rossz vágyak kielégítése vezet egyeseket ilyen gonosz cselekedetekre. Hogyha valaki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, önzetlen lesz vele szemben és ezért nem fog neki készakarattal rosszat tenni. Ebből az okból engedelmeskedik a keresztyén az ország minden törvényének, amely Isten törvényével összhangban van. Ő nem azért engedelmeskedik, mivel az az ország törvénye, hanem mivel helyes dolog annak engedelmeskedni.
30 „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet." (10 vers) Itt, ebben a versben az apostol nem utalhatott a pogányok vagy az úgynevezett keresztyén nemzetek törvényeire, azért, mert minden nemzet törvényét nem töltheti be olyan, akit teljesen a szeretet indít. Mert hogyha egy nemzet megparancsolja, hogy a keresztyén háborúba menjen és öljön, ennek a törvénynek betöltése nem lehet a szeretet. Hogyha egy nemzet megtiltja, hogy felebarátunknak, aki beteg és szenved, egy pohár bort adjunk, amely neki jót tenne, akkor az ilyen törvénynek betöltése nem lehet a szeretet.
31 Isten minden törvényének azonban betöltése a szeretet vagy a teljes önzetlenség, mivel Istennek minden törvénye helyes. A keresztyén minden nemzet mindazon törvényének, amely Isten törvényével összhangban van, készörömest engedelmeskedik, legyen az illető annak a nemzetnek polgára vagy nem. Amikor azonban a nemzet vagy kormányzat törvénye ellentmond Isten törvényének, akkor a keresztyén számára nincs megalkuvásnak helye: Isten törvényének kell engedelmeskednie. Hogyha pedig Isten törvényének engedelmeskedik, nem tesz gonoszat vagy jogtalanságot.
Háború.
32 Mi akkor Isten felkent fiainak helyes magatartása a háborúban való részvétel tekintetében, ahol az a cél, hogy embereket öljenek? A Róma 13-at és Péter apostol szavait (1. Péter 2:13,17) újból és újból felhozták annak bizonyítására, hogy a keresztyéneknek az öldöklő háborúkban részt kell venniök, mivel az ország törvénye ezt így mondja. Az írás ilyetén alkalmazása teljesen helytelen. De ezek az írásversek, amint az előbb-közölt bizonyítás eldönti, egyáltalában nem is vonatkoznak a nemzetek törvényeire. Ezek az íráshelyek az Úr szervezetének kormányzatára, rendjére és fegyelmére vonatkoznak. Ezen szavaknak a földi kormányzatokra való alkalmazása, amennyiben a keresztyéneket illeti, félrevezető és hamis volt. Istennek igéje világosan megmondja az ő népének: "Ne ölj!" Az a keresztyén, aki a háborúban embert öl, nemcsakhogy megszegi Isten kifejezett parancsát, hanem Isten örök szövetségét is megtöri és Isten helyeslésétől elesik valamint a királyságban való részvételből kirekesztetik. — 1. Mózes 9:5, 7; 2. Mózes 20:13; Máté 5:21; Ésaiás 24:5; 1. János 3:15.
33 Azoknak, akik a "Társulatot" alkotják a fogalomnak itten adott meghatározása szerint és akik ezért Istennek felkentjei a földön, és amely csoportjáról a keresztyéneknek másképen mint a Nemzetközi Bibliakutatókról is beszélnek, amíg a földön a testben vannak, Isten törvénye által kell vezéreltetniök. Az ő igéjében kifejezett törvényei tehát a Bibiliakutatók szabályai. Ezek a szabályok pedig teljesen megtiltják ezeknek a felkenteknek, hogy testi fegyverekkel a háborúba menjenek. Ezért értik félre a bibliakutatókat e világ uralkodó hatalmai. A bibliakutatók nem akarnak beleavatkozni a világi kormányzatok dolgaiba, de viszont nem szeghetik meg készakarva Istennek törvényét sem. A bibliakutatónak mint keresztyénnek nem áll jogában azt mondani a nemzeteknek és a föld népeinek, hogy ne menjenek háborúba. Ez nem az ő ügyük. Helytelen dolog volna, hogyha meg akarnák a nemzeteket akadályozni abban, hogy a háborúba menjenek és hogy katonákat sorozzanak. A keresztyénnek nincs joga abba beleavatkozni, hogy egy nemzet hadsereget sorozzon vagy képezzen ki. Ez egy olyan dolog, amit a nemzetnek magának kell eldöntenie.
34 Egy valóban felszentelt keresztyén sem mehet szószerinti háborúba anélkül, hogy Isten előtt való állását ne veszélyeztetné. Az ő kötelessége az, hogy magát tartsa az egymás között háborúskodó nemzetek ügyeitől távol, és hogy magát az Úrnak szentelje és parancsainak engedelmeskedjen. Hogyha az uralkodó hatalmak azt parancsolják neki, hogy a háborúba menjen és ott embert öljön, meg kell tagadnia a háborúba való menetelt, hogy Isten parancsolatához hű maradhasson. Ez minden bizonnyal a keresztyénre fogja zúdítani annak a kormányzatnak haragját, amely megparancsolta ne-
232
15. szám
ki, hogy a háborúba menjen. De a keresztyén inkább eltűri a földi kormányzat haragját, mintsem hogy Isten haragját vonja magára az ő törvényének való engedetlensége miatt.
35 A felszentelt és felkent keresztyén jól tudja, hogy neki meg kell halnia, hogy Krisztus dicső testének tagja lehessen. Hogyha Istenhez és szövetségéhez való hűsége miatt meghal, akkor csak jól fog járni. Hogyha azonban Istennek nem engedelmeskedik és inkább egy földi uralkodó hatalmasságnak enged, a háborúba megy és ott elesik, örökre elveszíti az Isten királyságába való bejutást. Ezért neki választania kell, hogy embernek vagy Istennek engedelmeskedik-e inkább, jól tudván a következményeket. Az Úr említést tétetett olyan emberek csoportjáról, akik hűségükért mártírhalált szenvedtek, még mielőtt az egyház kiválasztása elkezdődött volna. Mivel nem akartak Sátán szervezete parancsainak engedelmeskedni és mivel Istenhez hűek voltak, „megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönöket is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken meg barlangokban és a földnek hasadékaiban" — Zsidók 11:36—38.
36 Az apostol tovább azt mondja, hogy ők hűségükért jó bizonyságot és Istentől helyeslést nyertek. Az írások mutatják, hogy az Úr ezeket azzal fogja megjutalmazni, hogy Krisztus királysága alatt látható fejedelmekké teszi. Az Istenhez való hűségüket fogja az Úr megjutalmazni. Bizonyára Isten nem fog kevesebbet kívánni azoktól, akiknek azt a kimondhatatlan kiváltságot fogja megadni, hogy Krisztussal fognak az Ő trónján ülni és akik ővele fognak a föld nemzetségeinek megáldásában résztvenni. — Jelenések 2:10; 3:21.
37 A keresztyén nem azért viselkedik így a háborúval szemben, mivel a földi kormányzatok embereivel szemben ellenséges érzületű, hanem mivel Istent szereti és az Úrnak engedelmes és hű iránta. Isten felkentjeit az Ő céljaira hívta el és az ő nevét dicsőítő tanuivá tette. Nekik a világtól külön és távol kell állaniok. (Cselek. 15:14; 1. Péter 2:9, 10; Ésaiás 43:10, 12) Ezeknek a felkenteknek van ugyan egy háborújok, de abban nem testi fegyverekkel vesznek részt. "Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk, mert a mi harcunk fegyverei nem test szerint valók, hanem erősek az Isten által az erősségek lerontására." (2. Korinthus 10:3, 4) — Káldi-fordítás) Isten felkentjének az a kötelessége, hogy senkinek gonoszat ne tegyen, hanem mindenkivel jót cselekedjen, amint arra alkalom adódik és hogy Jehovát hűen képviselje. — Lukács 3:14; Galata 6:10.
A felébredés ideje.
38 Hosszú ideig a keresztyének az Úr szervezetében való szolgálati kötlességük tekintetében alvó állapotban
voltak. E világ uralkodóinak akartak tetszeni és evégett egy olyan eljárást követtek, amely nem más, mint az Úr és a világ iránti hűség között való megalkúvás. Lényegében ezt mondották: Hadd lássa a világ, hogy mi olyan kedvesek és senkinek nem ártók vagyunk,
hogy az uralkodók észre fogják venni, hogy mi Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Az írás el lett ferdítve ezen álláspont igazolására, mert nincs íráshely ennek támogatására. Az apostolok bátrak és félelem nélkül valók voltak, és amikor azt mondották nekik, hogy inkább az ország törvényeinek kell engedelmeskedniök, mint Isten törvényeinek, ezt felelték: „Vajjon igaz dolog-é Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Cselek. 4:13—20) Éppen úgy most is azok a kedvesek Isten előtt, akik bátran és félelem nélkül képviselik az ő ügyét és hirdetik az ő nevét. — 1. János 4:17, 18.
39 "Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk." (11. vers) A felkentek most ismerik az időt. Jól tudják, hogy az Úr eljött az ő szent templomába és hogy most midenkinek, aki a templomhoz tartozik, Isten dicsőségét kell hirdetnie. (29. zsoltár 9) Az egyház teljesséválása és ezért üdvössége közelebb van, mint azelőtt valaha. Nincs idő már az alvásra, álmodozásra és a nemtörődömségre az Úr ügyét illetőleg. Itt az idő a teljes felébredésre, hogy Isten próféciáit, amelyeket Ő most feltár, és az azokat megvilágosító villámokat meglássuk és értékeljük. Azok, akik most Sionban felébrednek, örömmel kell szolgálniok, Jehova nevének dícséretét énekelvén. Nekik most Isten parancsának engedelmeskedniök kell és közönyös testvéreiket folyton arra emlékeztetniök, hogy milyen fontos szemeiket megkenniök, hogy az esedékes igazságot megláthassák és megérthessék és hogy mindent megtegyenek, amit az kíván. (Jelenések 3:14—21) Azoknak, akik a maradékhoz tartoznak, ez a parancs szól mostan. "Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésaiás 58:1) Az alvók és a közönyösök követik el az itten-említett vétkeket.
40 A felkentek most úgy ismerik fel Istennek szervezetét, mint soha azelőtt. Úgy látják Sátán szervezetét is, mint azelőtt soha. Látják, hogy a „kígyó magva" és az „ígéret magva" megszületett és ellenségesen állanak egymással szemben és az élet-halálharc megkezdödött. Nincs semmi egyetértés Krisztus és a Sátán szervezete között. A hívőnek semmi közössége sincs a
hitetlennel. „És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hivőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezsége Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek." — 2. Korint. 6:15, 16.
1929 augusztus 1.
233
41 Isten bizonnyal elvárja felkentjeitől, hogy inkább parancsainak engedelmeskedjenek, mint Sátán Szervezete szabályainak, amelyek Isten parancsolataival szemben állanak. Nincs mentség és igazolás arra, hogy az írást tovább is hamisan alkalmazzuk, azért, hogy Isten felkentjei Sátán embereinek előírásait kövessék és különösen azon rendelkezései előtt meghajoljanak, amelyek az Isten nevéről és királyságáról szóló igazság hirdetését akarják megakadályozni. Most mondja Isten az Ő népének: "Ti vagytok az én tanuim annak kijelentésére, hogy én Jehova vagyok. (Ésaiás 43:10, 12) „És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!" — Ésaiás 51:16.
42 Tudjuk, hogy Isten szervezetének Jézus Krisztus a feje és hogy ő jelen van a földön levő felkentek munkájának irányítására. Neki nincs két szervezete a földön. Csak egy szervezete van. Az Úrnak az a Szervezete vagy azon keresztyének szervezete, akik őneki szentelték magukat, a „Társulat" általános kifejezése alatt ismeretes. Isten Krisztus által megbízásokat ad az ő népének, amelyeknek engedelmeskedniök kell. Ezeket a megbízásokat Ő az ő igéjére vetett villámokkal teszi világossá és feltárja az ő népének a tényeket, amelyek a próféciákat betöltik és amelyek kinyilatkoztatják, hogy eljött a beteljesedés és a királyság felállításának ideje. Mindenki, aki azt állítja, hogy Istennek felkentje, az esedékes igazsággal és Krisztussal, Isten szervezetének fejével tartson lépést. Ezért mondja az apostol Isten felkentjeinek: „Minden lélek. (Isten szervezetében mindenki) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak!, ez Isten szervezete és Jézus Krisztus most mint annak parancsnoka van jelen. Azután hozzáfűzi az apostol:
43 „Az éjszaka elmult, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit és öltözzük fel a világosság fegyvereit!" (12. vers) A nap itten van, mivel Sátán kivettetett a mennyből és az erők gyorsan csatarendbe sorakoznak a végső összecsapásra, amely el fogja pusztítani a sötétséget, teljesen el fogja seperni a hazugság menedékét és a teljes napfényt meg fogja mutatni. (Ésaiás 28:17) A sötétség cselekedetei nem mások, mint a gonoszság fejedelmének, Sátánnak, az Ördögnek cselekedetei. Az ő cselekedeteivel és eszközeivel való megalkuvásnak nincs semmi helye. A felkenteknek teljesen és egészen az Úr oldalára kell állaniok. A szentség az Úrnak való teljes átadást jelenti. Aki azt állítja magáról, hogy az Úr felkentje, és tétlenül nézi, hogy a papok, akik — a világ egy részét képezvén — Istennek ellenségei, miképen lopják és rabolják meg Istent a nép imádatától, és nem akarja az embereket figyelmeztetni, ezáltal bűnrészessé lesz és Isten iránt való hűtlenségéről tesz bizonyságot. Azok, akik azt állítják magukról, hogy az Úr felkentjei és akik nem akarják
vagy elmulasztják az igazságot hirdetni, mivel félnek, nehogy megsértsenek valakit Sátán szervezetéből, ezáltal azt mutatják ki, hogy gyűlölik az Úr utasításait és tetszését nem bírják. — 50. zsoltár 17, 18.
44 Annak további bizonyítékaként, hogy az Úrnak nem tetszik az, hogy az ő felkentjei bármiképen is megalkudjanak Sátán szervezetével, az ő ihletett tanúja ezt mondja: „Annakokáért menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr!" (2. Korinthus 6:17, 18) Isten felkentjeinek fel kell venniök és mostantól fogva viselniök kell a világosság fegyverzetét és ezt a világosságot úgy kell ragyogtatniok, hogy senki se legyen kétségben aziránt, hogy melyik oldalon állanak.
45 „Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben, hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra!" (13. 14. vers) Az apostol ezen szavai világossá teszik, hogy mi a felkentek illő eljárása. Senki sem járhat becsületességben, aki az ellenséggel meg akar alkudni. Az Úr seregében békének és teljes összhangnak kell lennie, és mindenki, aki szívén viseli azokat a javakat vagy királyságbeli érdekeket, amelyeket az Úr az Ő szolgaosztályára bízott, összbangban fog működni. Azok, akik ellenezik az Úr népének azt a törekvését, hogy a bizonyságtevő munkát elvégezzék, nem járnak el becsületesen, hanem — amint az apostol szavai mondják — dobzódásokban, részegségben, bujálkodásban, feslettségben, versengésben és írigységben járnak.
46 Istennek felkentjei az ő szervezetének falai között vannak. Ezért mindenki, aki ezen szervezethez tartozik, mondja: „Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban! Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tenéked!" (122. zsoltár 7—9) Hadd szünjenek meg az Úr népe között a viszálykodások; azok pedig, akik nem akarnak az Úr munkájában résztvenni, vonuljanak félre, maradjanak nyugodtan és ne akadályozzák az Úr munkáját!
47 Az Úr Jézus Jehova hadseregének feje. Ő vezet a teljes győzelemre. A földön levő maradék énekesei vannak a sereg élén, akik Isten parancsainak engedelmeskedve hirdetik Jehova nevét és éneklik az ő dícséretét. (Ésaiás 12:5, 6) Isten óvja azokat, akik a sereg élén vannak. Az alvókat pedig arra figyelmezteti, hogy keljenék fel álmukból és csatlakozzanak a hátvédhez. Azok felbátorítására, akik ezt megteszik, mondja: "Akkor felhasad mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ (az elberfeldi német fordítás szerint: lesz hátvéded)." — Ésaiás 58:8.
234
15. szám
48 Azok, akik így felébrednek és az Úr hadseregébe állanak és azzal együtt vonulnak, hátulról meg lesznek védve, amint az Úr megígérte, éppúgy mint azok is, akik a hadsereg élén vannak. Értsék meg hát a felkentek azon kiváltságukat, hogy mint hű és igaz tanúk Jehova dicséretét zenghetik.
Helyesbítés.
Az előző szám vezércikkéből a tizenhatodik szakasz a tördelés alatt kifelejtődött, amit most itt alább közlünk.
„Jézus Krisztus a neki adott felhatalmazás alapján megszervezte az egyházat. (Máté 16:18) Mivel minden az Atyától és a Fiú által van, meg kell értenünk, hogy Jézus Krisztus mindenben Jehova végrehajtó tisztje. Az apostol mondja: „Az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként, amint akarta." (1. Korinthus 1:2; 11:22; 2. Korinthus 1:1) Az egyház sok tagból áll, akik az egyházban különböző állásokra vannak kijelölve. Tagjai az Atyához Krisztus, az egyház feje által járulhatnak. Ez a szervezet Istennek építménye, amelyben Jézus Krisztus apostolai annak feje, Jézus Krisztus alatt fontos állásokat töltenek be." — Efézus 2:19-22.
Kérdések a bereai tanuláshoz.
1929 augusztus 1.
235
W.T. 1929 június 15.
Jehova a nagy tanítómester.
Tanitómester az, aki gyermekeket oktat. A bölcs tanító türelmet tanusít tanítványaival szemben. Tudatlanságukat és azt a sok hibát, ami tudatlanságúkból ered, elnézi. A bölcs tanító nemcsak azon szabályokra és törvényekre oktatja ki tanítványait, amelyek megmagyarázzák, hogy bizonyos eljárásokat miért követnek bizonyos következmények, hanem tanítványainak gyakorlati szemléltetéseket is nyújt, mivel tudja, hogy a tapasztalat a legjobb tanítómester. Igy tárja tanítványainak szemei elé, hogy a szabályok és a törvények igazságosak és megfelelőek, és ezt a szemléltetést mindaddig folytatja, amíg a tanítványok egészen meg nem győződnek és a leckét alaposan meg nem tanulják.
A biblia szerint Jehova a világmindenség legnagyobb tanítómestere. Iskolája már hatezer év óta működik és még egy további ezer évig fog tartani. Ezen iskola növendékei az emberi család tagjai. A biblia azon szabályok és törvények könyve, amelyeket nekik meg kell tanulniok és amelyeknek engedelmeskedniök kelt. Jehova az elmult hatezer éven keresztül ezen törvények működéséről sok szemléltetést nyujtott, miáltal tanítványai elé tárta, hogy törvényei helyesek és igazságosak. Ilyen módon tanítványainak arról adott meggyőző leckét, hogy szabályai és törvényei megsértésének mindig büntetés a következménye, míg ellenben az azoknak való engedelmeskedés mindig áldásokat hoz. Törvényei helyességének legcsodálatosabb szemléltetése azonban éppen most, a legközelebbi jövőben fog megtörténni.
A bölcs tanítóhoz hasonlóan Jehova Isten nem hirtelenkedik. Nem jön ki a sodrából, sem idegessé nem lesz, tanítványaival nem veszekedik. Csodálatos és követésre méltó türelmet tanusított velük szemben.
Noha a türelem és kimélet mindezen évszázadai alatt tanítványainak eljárása és magaviselete neki sok fájdalmat és szomorúságot okozott, mégis elszenvedte azokat, tudatlanságukra gondolván. Tévedéseikre csak akkor mutatott rá, hogyha azokat szántszándékkal és szívbeli gonoszságból tették.
Ő a legjóságosabban megértette azokat a tévedéseket, amelyeket tudatlanságból és ostobaságból követtek el, és az ilyenfajta bűnösök még meg fogják tapasztalni Istennek irántuk való szívbeli künyörületességét és nagy
szeretetét. Míg ellenben a nyakasság, önfejűség és ellenszegülés büntetésre méltó, és ezek Jehova legszigorúbb ítéletével és büntetésével, nevezetesen az örök megsemmisítéssel lesznek megtorolva, amelyet a szentírás a „második halát"-nak nevez. Jehova azon igazságot, hogy Isten a szántszándékos bűnt örök megsemmisítésse bünteti, maradandóan bevésendő, sok szemléltetést nyujtott, amelyek az ő igéjében fel vannak jegyezve. A biblia nem mondja, hogy Isten valakit örökké fog győtörni, és ezért van, hogy a bibliában az örökgyötrelemnek nincsenek szemléltetései. Az ilyen szemléltetések csak az emberek által csinált hitvallásokban és olyan könyvekben vannak, mint Dante pokol c. műve.
Isten minden ember tudtára akarja adni, hogy Ő az egyedüli Isten: hogy Ő mindennek teremtője; hogy minden jó és tökéletes adomány csak az Ő kezéből jön; hogy ő teljesen önzetlen és hogy nem óhajt egyebet, mint teremtményeinek legjavát; hogy Ő bölcs, igazságos, szerető és hatalmas és hogy Ő ezen tulajdonságok egyikét sem használja fel teremtményeinek hátrányára; hogy az ő törvényei és elrendezései iránt való engedelmesség hoz békességet, boldogságot, szabadságot és örökéletet, míg az ezekkel szemben tanusított engedetlenség gyászt, kudarcot, szenvedést és örök halált vagy pusztulást, megsemmisülést hoz.
Arra is tanítja a fajt, hogyha akár angyalok, akár emberek a maguk bölcseségét, a maguk tanácsait, a maguk útjait vagy terveit követik, bármennyire bölcseknek és alkalmasaknak láttassanak is, mindig nehézségekbe jutnak. Rámutat e világ bölcseségére és kinyilatkoztatja, hogy az Isten előtt balgaság. Arra oktatja a fajt, hogy az áldások, az örökélet, szabadság, béke és boldogság megnyerésére csakis az Ő törvényeinek való engedelmesség és az ő terveinek És elrendezéseinek való legteljesebb alávetés által lehetséges.
Mindezek a leckék benne vannak az Ő igéjében, Jehova azonban — mint minden tanítómester — jól tudja, hogy nem elegendő egyszerűen emlékezetbe hozni bizonyos szabályokat és törvényeket, hanem hogy gyakorlati tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy a tanulságok úgy bevésődjenek, hogy azokat soha el ne felejtsék. Ezért rendelt Ő hétezer évet ezen tapasztalatok megszerzésére.
236
15. szám
Azon, az ember számára adott gyakorlati tapasztalatok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megengedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja ki a maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten megengedte, hogy az ember a maga legbölcsebh pénzügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Ez a hatezer év pedig tele van az emberi okoskodások, reménykedések és tervek hajótörésének roncsaival. Minden pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld legbölcsebbjei kieszelhettek, csütörtököt mondott, és az emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen azt, hogy "e világ bülcsesége Istennél bolondság."
Annak az oka, hogy az emberek tervei nem sikerülnek, az, hogy azok önzőek, míg Isten tervei a szereteten épülnek fel, mert Jehova maga jelentette ki: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből; és szeresd felebarátodat mint önmagadat!" Minden, a faj megáldására irányuló terv, hogyha az másra van építve, mint a szeretetre, kudarcra és az azzal járó szomorúságra, csalódásra és megbánásra van ítélve. Mindazonáltal az emberi bölcsésség hatezer évének minden kudarca, csalódása és szívfájdalma még mindig nem tanította meg az embert arra, hogy Istennek törvénye és terve a legjobb.
Miért tanulja meg az emberiség ezeket a leckéket olyan lassan? A felelet erre az, hogy azért, mivel az ember elbukása óta a bűn folytán büszkévé, gőgössé, kérkedővé, eltompulttá, romlottá, nyakassá, keményszívűvé, önakaratúvá és lázadlóvá lett. Ez az állapot akadályozza meg őt abban, hogy tapasztalataiból okuljon. Mindezt ebben az egy szóban: önzés lehet összefoglalni. Az önzés pedig Sátántól ered és a szeretetnek, amely Istentől van, az ellentétje. A bukott embereken, még közülük a legjobbakan ís, az önzés uralkodik.
Isten eltervezte, hogy egy bűntelen és boldog lényekből álló emberi faja lesz, amely örökké fog élni a földön. Ezen faj létrehozását Ádámban kezdette el, akinek megmondotta, hogy sokasodjon és gyarapodjon és töltse be a földet. Világosan és hangsulyozottan megmondotta neki, hogyha engedelmeskedik, élni fog, ha pedig engedetlen lesz, meg fog halni. Ádám nem volt tudatlanságban afelől, hogy Isten mit kíván tőle. Pál mondja: "Ádám nem csalattatott meg." (1. Timótheusz 2 :14) Ö Isten kimondott igéjének birtokában volt, de nem az azt megerősítő gyakorlati tapasztalatoknak; és így mikor egy döntő fordulat jött, nem mutatott elegendő bízalmat, tiszteletet és odaadást az ő Teremtője iránt és szántszándékkal a maga útját választotta. Ő kétségtelenül abban a hiszemben volt, hogy bölcsen választott, és Isten hagyta, hogy választása szerint cselekedjék. Az eredmény az lett, hogy bűn és halál, háborúk, büntetések és minden gonosz dolgok jöttek létre.
Isten azáltal hajtotta végre Ádám büntetését, hogy kiűzte őt a kertből és magára hagyta, hogy a maga terveit és okoskodásait kövesse. A hiábavaló igyekezet 930 éve után meghalt. De micsoda egy örökséget hagyott utódjaira! A Róma 1 :21—31-ben van feljegyezve. Egy részét itt idézzük:
„Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, . . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok."
Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van. Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát. Elsősorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik. Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni. Az ember bölcseségét és hatalmát önző módon használja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A törvénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propaganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát, hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát megteremteni.
Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani.
A hatezer éves kudarc dacára az ember még mindig a maga okoskodásainak sikerében bízik, a maga erejével és ügyességével kérkedik, terveinek eredményében reménykedik; a fényűzést korlátozó törvényeket hoz és diktatura és más erőszakos módszerekkel igyekszik kormányzatokat felállítani. Úgylátszik nem okult azokból a leckékből, amelyeket Jehova adott a mult tapasztalatai által.
1929 augusztus 1.
237
Az írás azonban arról biztosít bennünket, hogy Jehova Isten nemsokára közbe fog lépni az emberiség javára és hogy Ő teljesen és mindörökre el fog törölni minden gátló törvényt, diktáturát; bürokráciát és az erőszak, kegyetlenség és elnyomás minden eszközét meg fogja semmisíteni a földön. Ez a rombolás "a mindenható Isten nagy napja csatájának" hivatik. Ez az igazságosság győzelme lesz az igazságtalanság felett, a szereteté az önzés felett, a jogé az elnyomás felett, az igazságé a hamisság felett.
Ez a csata fogja az emberiség többségét meggyőzni arról, hogy útjuk helytelen, hogy terveik nem jók és hogy bölcsességük balgaság. Arról is meg fogja győzni őket, hogy van Isten és hogy Ő bölcs, igazságos és hatalmas, aki csak azért engedte meg az embernek, hogy terveit kövesse, hogy kioktassa azok hiábavalóságára.
Most meg hadd foglaljunk össze azon leckékből nehányat, amelyeket Jehova Isten mint egy nagy tanítómester adott a fajnak az emberi történelem hatezer éve alatt.
Az első nagy lecke, amit már említettünk, az, hogy Isten Édenben megszünt az emberiség felett hatalmat és felügyeletet gyakorolni és a maga útjára engedte, hogy így arra a leckére oktassa ki őket, hogy az ő igéje igaz, hogy Isten törvényének megsértése bűn, amely a szegénység, több bűn, nyomorúság, gonosztett, háború, szenvedés, kétség, félelem, elnyomás, kizsákmányolás, gyilkolás, gyűlölet, önzés stb. útján toroltatik meg. Isten az egész fajt akarja erre a leckére kioktatni, amit addig fog folytatni, amig Ádám mindegyik gyermeke meg nem születik, hogy abból mindenikünk
okulhasson.
Az emberiség a maga útját követte a föld történelmének első 1656 esztendejéig, a vízözönig. Az ember bölcseségének akkori eredménye az 1. Mózes 6:5, 7 következő szavaiban van leírva: "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. . . . És mondá az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről." Isten ennek megfelelően vízözönt bocsátott, amely minden testet elpusztított, kívéve az igaz Noét és családját. Sokan Istent okolják a vízözönért és azzal kapcsolatban kegyetlenséggel és gonoszsággal vádolják. Épp ellenkezőleg, ily gonosz és romlott nép kiirtása csak irgalmas cselekedet. A civilizált nemzetek irgalmasan kivégzik a gyilkosokat úgy a maguk, mint a mások javára.
De az ezen hatalmi megnyilvánulás mögött rejlő leckét majdnem mindenki elmellőzi. Isten mint egy nagy tanítómester ezzel arra a leckére tanította az embereket, hogy ő a bűnt, a gonoszt és az összes bűnösöket egy pillanat alatt ki tudja irtani, hogyha akarja. Ő arra a leckére is megtanította ezzel az embereket, amit az ő igéje mindvégig tanít, nevezetesen, hogy Ő sohasem fogja megengedni a bűnösöknek, hogy
örökéletnek örvendjenek, hanem hogy el fogja pusztítani őket a második halálban. Isten egyszerűen azt szemléltette a vízözönben, amit az ő igéje tanít, hogy ő mindenható és hogy a bűnösöket el fogja pusztítani. Azzal, hogy ezeket az állapotokat 1656 éven át megengedte, azt a tényt is szemléltette, hogy Ő milyen hosszútűrő, kegyelmes és megbocsátó. Azzal, hogy Nóét és az ő családját megmentette, azt a tényt szemléltette, hogy csak az igazak fogják az életet és Jehova Isten áldásait megkapni.
Az isteni terv szerint eljött aztán az idő arra, hogy Jehova szemléltető képet nyujtson arról, hogy miféle hit tetszik neki és tesz méltóvá az Ő ő kegyére és áldására. Ábrahámot használta fel ennek ábrázolására. Arra hívta fel őt, hogy hagyja el népét és atyjának házát és idegen földre menjen; azután megmondotta neki, hogy miután oda fog érni, szövetséget fog vele kötni. Ábrahám 1500 mérföldet tett meg eddig a földig, ahol Isten vele szövetséget kötött, hogy őt sok nemzetségek atyjává fogja tenni és Palesztina földjét fogja neki adni. Ez egy olyan ígéret, amely akkor lesz beváltva, amikor Ábrahám halottaiból fel fog támadni. Ő Ábrahám hitét azon hit példája gyanánt használta fel, amelyet népének kell tanusítania avégett, hogy Isten tetszését elnyerje. Igy Ábrahám "a hívők atyjának" lett elnevezve.
Meg van írva: "Hitt Ábrahám, és az ő hite tulajdoníttaték néki igazságul." Manapság nehány ember van, akik az Ábraháméhoz hasonló hittel bírnak.
Amikor Isten kiszabadította Izráel fiait Fáraó hatalmából, egy másik leckét adott. Fáraó az Ördögöt ábrázolja. Fáraó elnyomta Isten választott népét. Az Ördög elnyomta a föld minden népét. Isten minden embert ki akar szabadítani az Ördög hatalmából és végül az Ördögöt meg akarja semmisíteni. Az ő igéje megmondja nekünk ezeket a tényeket, Ő azonban az ő szándékát képben ís bemutatta, amikor az ő népét a büszke, fennhéjázó és kihívó Fáraó hatalma alól kiszabadította és seregeit a Vörös tengerbe veszítette. Ez azt jelenti, hogy Jehova mindenkit ki akar Sátán hatalma alól szabadítani és Sátán hatalmát és őt magát is meg akarja semmisíteni.
Isten ismételten vívta meg az ő választott népének, az izráelítáknak csatáit és ismételten semmisítette meg ellenségeik nagy tömegeit hirtelen és erőszakos halállal. Kételkedők, professzorok és mások a maguk emberi bölcseségétől vezettetve ebben csak kegyetlenséget és igazságtalanságot látnak és Istent gonosz szándékkal és célokkal vádolják. A nagy tanítómester azonban ezzel csak egy leckét adott, amelyet czek az emberek a maguk emberi böleseségük és önmaguk túlbecsülése miatt nem tudnak megtanulni.
Izráel ellenségei egyben Istennek ellenségei voltak. Az Ő igéje kijelenti, hogy Ő minden ellenségét a második halálban fogja megsemmisíteni. Jehova szemléltető
238
15. szám
képeket akart nyujtani azon tényről, hogy neki hatalmában áll ellenségeinek elpusztítása és hogy ezt tényleg meg is fogja tenni; ezért történtek meg ezek a nagy életirtások jégeső, ragály és más eszközök által.
Sodoma és Gomora elpusztítása és az igaz Lót megszabadítása által Isten egy másik szemléltetést adott azon hatalmáról és szándékáról, hogy minden gonoszt és minden gonosztevőt el fog pusztítani és az igazakat meg fogja szabadítani.
Isten azzal, hogy Dánielt az oroszlánok vermében és a három zsidó ifjut a tüzes kemencében megtartotta, azon hatalmát és elhatározását ábrázolta, hogy hű követőiről mindenkor gondot visel, azokat oltalmazza és így az Ő igéjét igazolja.
Jehova a multban inkább az ő hatalmát és igazságosságát szemléltette, de nemsokára eljön az idő, amikor az Ő szeretetéről fog szemléltetéseket nyujtani. Persze ennekelőtte az ő igazságosságát fogja nagyobb mértékben bemutatni. Ő igazságosan elhatározta, hogy a bűnös ne éljen és hogy mindenki, aki a hétezer éves iskolázás dacára csökönyös és romlott marad, végül a második halálban kiirtassék. Elhatározta, hogy minden gonosz intézmény elpusztíttassék. Ezen döntéseivel összhangban "a mindenható Isten nagy napjának csatájáról" gondoskodott, amely éppen előttünk van most. Ez az "Isten haragja nagy napjának" és a "bosszúállás napjának" is hívatik. Jehova ebben a csatában megint be fogja a népnek mutatni az ő igazságosságát és hatalmát, azáltal, hogy minden bűnös, igazságtalan és elnyomó politikai, pénzügyi és vallási rendszert el fog pusztítani. A hamis tanok mindörökre szétfoszlanak; a korlátozó törvények mindörökre ki lesznek küszöbölve; a nemzetek, mint a fazekas edénye, darabokra lesznek törve, hogy soha többé vissza ne állíttassanak; az egész föld pedug egy kormányzat, az isteni kormányzat alá lesz helyezve, amelynek királya Jézus.
Ez a kormányzat meg fogja mutatni Istennek szeretetét a sírok megnyitásával és a halottak előhozásával, őket azon milliókkal együtt, akik nem szálltak a sírba, Isten terveinek és szándékainak igazságára tanítván; a hamisak helyett igaz tanokra oktatván; egy teljesen új törvénykönyvet készítvén, amely nem a gazdagok javára és a szegények elnyomására fog szolgálni; az engedelmeseket egészséggel, erővel, szabadsággal, békével és földi örökélettel fogja megjutalmazni.
Isten azáltal, hogy egyszülött Fiát adta halálra, hogy az ember megváltója legyen, az ő szeretetének gyakorlati szemléltetését nyujtotta. Ezzel azt a tényt igazolta be, amit az ő igéje gyakran emleget, tudniillik, hogy Isten — szeretet. Ezét olvassuk, hogy "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érette, hogy mindenki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökéletet nyerjen." Jézus halálának ténye alapján lesz lehetővé minden halott feltámadása. A halottaknak ez a feltámadása Isten nagy szeretetének, valamint az ő határtalan irgalmának csodálatos szemléltetése lesz. Isten ezer éven át mindig szemléltetni fogja az ő szeretetét és irgalmát a sírokban levők feltámasztásával és az igazságnak és szeretetnek tökéletes ismeretére való hozatalával.
Azt gondolnók, hogy ezek a leckék, miután befejeztetnek, mindenkit, aki valaha élt, Istennel összhangra fognak hozni; de a biblia azt tanítja mégis, hogy egyesek megátalkodnak és szívükben önzők és gonoszak maradnak és hogy ezek a hetedik ezer év végén a második halálban meg fognak semmisíttetni. Ez Isten irgalmának ésszeretetének egy másik ténye lesz. A szántszándékos bűnösök életbenhagyása nem tartozik az isteni programhoz, amikor az úgy nekik, mint másoknak is átkára lenne. Istennek terve a lázadókkal Jeremiás 51 :39, 57-ben van megmondva, ahol ez áll: "Örökkévaló álmot aludjanak és fel ne serkenjenek." Ezen szenvedés nélkül való örök enyészet büntetése Istennek hatalmát, bölcsességét, igazságosságát és szeretetét szemlélteti.
Azok akik életben fognak hagyatni, a készségesek és engedelmesek lesznek, azok, akik kellőképen megtanulták a leckét és akik ezért Istennek ajándékára, amely az örökélet, érdemesek.
Ezek világos ismerettel fognak bírni Isten terveiről és szándékairól. Tudni fogják, hogy Ő az egyedül igaz Isten. Teljes bizodalmukat őbeléje fogják helyezni és nem fognak emberi bölcseségben bízni. Mindörökké az ő törvényének fognak engedelmeskedni és az ő akaratát fogják tenni.
Igy látjuk, hogy a nagy tanítómester hétezer évet vesz igénybe arra, hogy az embereket megtanítsa arra a nagy igazságra, amit Jézus a következő szavakban fejezett ki: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." — János 17:8.
W.T. 1929 június 15.
Krisztus uralkodása.
A Krisztus úr lesz mindenütt,
Hová csak napnak fénye süt.
Uralma mindent átölel,
Mert Isten tervét végzi el.
Uralma mindent átölel,
Mert Isten tervét végzi el.
És észak s délnek népe majd
Az ő lábánál térdethajt;
A művelt népek és vadak
Parancsszavára hajlanak
A művelt népek és vadak
Parancsszavára hajlanak
Őt áldja minden bús, szegény,
Mert Ő segít a helyzetén.
Az elnyomásnak véget vet,
S a népnek Ő hoz életet.
Az elnyomásnak véget vet,
S a népnek Ő hoz életet.
A Krisztus királyságának való ellentállás.
Amikor Jézus közel ezerkilencszáz év előtt a földön volt, sohasem mulasztotta el, hogy hallgatóinak figyelmét jövendő királyságára fel ne hívja. Minden példázatban erről a királyságról beszélt. Az egyik példázatban egy "nemes embernek" írja le magát "aki messze tartományba megy, hogy országot vegyen magának". (Lukács 19 : 12) Jézus volt ez a nemes ember. Ő volt az, aki közel ezerkilencszáz év előtt egy messze tartományba ment. Visszatértekor, azaz második jelenlétekor fogja az ő királyságát felállítani. Ez az a királyság vagy ország, amelyért Jézus tanítványait imádkozni tanította, mondván: "Amikor imádkoztok, mondjátok: . . . Jöjjön el a te országod!"
Amint a jelenések 20:6-ban van megirva, ez a királyság ever évig fog tartani. Ez az oka annak, hogy miért hivják azt milleniumnak; tudniillik a "millennium"-szó évezredet jelent. Az írás félreérthetetlenül azt tanítja, hogy ez a királyság, miután felállíttatik, itt a földön lesz. Azt tanítja, hogy ezen királyság alatt Sátán meg lesz kötözve és Krisztus meg fogja a föld minden családját, úgy az élőket, mint a halottakat, áldani.
Az írás továbbá azt tanítja, hogy ez a megáldás mindazoknak a halál álmából való felébredéséből fog állani, akik a sírokban vannak, és hogy mindezek az élőkkel együtt meg fognak szabadíttatni Sátán hatalmától; a bűntől és a haláltól; a betegségtől, kíntól és mindenféle szenvedéstől; a szegénységtől, az elnyomástól, a háborúktól és az azoktól való félelemtől; minden hamis tantól és hitvallástól, amig mindenki meg nem ismeri az igazságot, amint Ésaiás is megírta: ,,Teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják." — Ésaiás 11 : 9.
Meg van írva, hogy amikor ez a királyságbeli munka be fog fejeződni, "minden térd meg fog hajolni és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus úr az Istennek, az Atyának dicsőségére" (Filippi 2:10, 11) Azt is olvassuk, hogy minden ember az ő szőlője és fügefája alatt fog ülni, és semmi sem fogja őket bántani és félelemben tartani. (Mikeás 4:4) Képzelj el egy tökéletes földet, amely egy megelégedett, tökéletes és büntelen fajjal van benépesítve és amely békével, szabadsággal és boldogsággal tetézett és kín, fájdalom, könny és halál nélkül való örökélettel bír!
Ezek a boldog eredmények fogják kísérni Krisztus jövendő királyságát. Nem csoda tehát, ha Jézus mindig hallgatósága elé tárta a királyság képét. Ez a királyság a világ emberiségének egyetlen reménysége. Noha Jézus erre a királyságra gyakran mint az "én királyságomra" utalt, mégis azt a legtöbb esetben "Isten országának, királyságának" nevezte. Ez annyiban Isten királysága, amennyiben Isten rendelte azt még világkezdet előtt, Krisztus királysága pedig azért, mert Isten Jézust mint Fiát és örökösét jelölte ki arra, hogy a királyság munkáját tegye, és hatalmat és jogot is adott neki erre.
Azt mondhatná valaki erre, hogy bizonyára senki sem lesz, aki egy olyan királyságnak útjában álljon vagy azt ellenezze, amely mindenkinek, úgy az élőknek, mint a halottaknak megáldására van. Az írások azonban azt mutatják, hogy igenis ellent fognak állani ennek a királyságnak. A zsoltáros annak felállításáról szólva ezt mondja: "A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen." (2. zsoltár 2) Jehova "felkentje" nem más, mint az ő Fia. Ezért mondja a 10. és a 12. vers: "Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok, földnek bírái! . . . Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjon és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja!"
Jegyezzük meg azt a tényt, hogy ez az irásszöveg azt mondja, hogy "a föld királyai", a "fejedelmek" és a "bírák" azok, akik Jehova felkentje ellen szegülnek; továbbá, hogyha nem "csókolják a Fiút", Jehovának nyakasságuk és lázadásuk miatt ellenük felgerjedő haragja miatt el fognak veszni.
Azt mondják, hogy az igazságos dolgok ellen való szegülés rendesen a társadalom alacsonyabb rétegeiből szokott eredni. Ezért amikor az emberek sztrájkokról, kizárásokról, zendülésekről és bolsevizmusról olvasnak, a "tömeget", a "munkás-elemet" hajlandók a zavarokozással vádolni. De az imént-idézett szöveg szerint a Krisztus királyságának azon egyetlen kormányzat felállításának való ellentállás, amely minden népnek egyetemes áldásokat fog hozni, az úgynevezett "felső rétegekből, a "királyoktól", a "fejedelmektől" és a "bíráktól" fog származni.
A legtöbb ember előtt hitetlennek látszik ez, mégis a történelem azt mutatja, hogy mindenkor a világ pénzügyi, politikai és egyházi elemei voltak azok, akik mindennek ellentállottak, ami Krisztus királyságával kapcsolatos. Tizenkilenc évszázad előtt a "királyok", "fejedelmek", jelentvén a politikusokat, és a "bírákat", vagyis azok az igazságtalanok, akik akkor a bírói székben ültek és akik Jézust , az ártatlan embert minden bizonyíték nélkül halálra ítélték, továbbá a vallási vezetők, írástudók és farizeusok, főpapok és vének, akik azt állították magukról, hogy Jehova Istenben hisznek, hogy a vallási dolgok kinevezett tanítói és a Messiás jövetelét várják, voltak azok az osztályok, akik Jehova Isten Fiának megölésében egyetértettek, aki azért jött a világba, hogy az általa megmentessék. Ezek a pénzügyi, politikai és vallási vezetők eszelték ki azt a leggonoszabb fondorlatot, amit valaha is szőttek egy ártatlan embernek halálba való juttatására, és ők el is érték gonosz céljaikat.
Mintegy ötven évvel ezelőtt kezdették a Nemzetközi Bibliakutatók azt a tényt hirdetni, hogy Krisztus királysága nagy hatalomban és dicsőségben fel fog állíttatni a földön. Bizonyítékaikat a bibliából hozták, amelyeket senkifia nem tudott megcáfolni. Ezt a mun-
240
15 szám
kát most kettőzött erővel és lelkesedéssel folytatják. Közel ötven millió könyv és füzet lett szétterjesztve az egész földön negyven különböző nyelven, amelyek mindenike azt a tényt közli, hogy Krisztus királysága nemsokára fel lesz állítva a földön. Több mint száz rádióállomás hirdeti ezt a tényt minden héten. A köznép milliói örömmel hallgatják az üzenetet, és minden nap újabb ezrek csatlakoznak a hallgatósághoz, akik szívbeli örömet találnak ezáltal.
De ezen ötven év alatt a bibliakutatók által hirdetett ezen, a föld által valaha hallott legörvendetesebb üzenetet erőszakkal elnyomták, mégpedig ugyanazok az osztályok, amelyek Jézusnak ellentállottak és amelyeket a zsoltáros előre megmondott, nevezetesen a "királyok", a "fejedelmek", a "nagyok" és a "bírák". Azt az üzenetet, amelyet széthordtunk, félremagyarázták, elferdítették és elcsavarták; hogy az emberek előítéletét ellene hangolják. Politikusok helyi rendeleteket hoztak, hogy irodalmi termékeink terjesztését, amelyek a királyság eljövendő áldásait bejelentik, megakasszák. Sok vallási vezető arra hívta fel nyáját, hogy a könyveket égessék el; ezenkívül az ellentállás más módszereihez is folyamodtak.
Most azután végső kérdésünkhez értünk; Miért ellenzik a hatalmi állásban levők Krisztus királyságának felállítását? A felelet az, hogy a hatalmi állásban levők éppoly önzőek, mint az emberi faj többi tagjai. Oly kiváltságoknak örvendenek, amilyenekkel a tömegek nem bírnak. A pénzemberek rendkívüli gazdagságukat az árak uralására. hogyha a törvény üldözése fenyegeti őket, a büntetlenség megvásárlására, bizonyos esetekben még a bírák és esküdtek megvesztegetésére, a sajtó ellenőrzésére és a közhasznú intézmények, vállalatok engedélyek-iratainak megszerzésére használhatják, amelyek a népet illetnék meg.
A politikusok a hatalommal és befolyással bíró állások birtokában vannak; befolyásukat azok keresik, akiknek önző érdekeik vannak és akik azok elérésére megfelelő törvények kibocsátását óhajtják. Sok polítikai védnökség birtokában vannak és állásukból kifolyólag bizonyos sérthetetlenségnek örvendenek. A vallásvezetőknek könnyű dolguk van sok befolyással és tekintéllyel. A nép nagy tömegeinek cselekedeteit
uralják. Mindegyre növekedő politikai befolyásuk van, és igen sok embernek főtanácsadói ők.
Mikor azonban Krisztus királysága felállíttatik, minden különös kiváltságnak, kivételnek és előnynek mindörökre vége lesz. Minden, aminek önző mellékize van, ki lesz írtva a földről. Csak egy kormányzat lesz az egész ég alatt; ez pedig királyság lesz, amelynek királya Jézus lesz. Ez azt jelenti, hogy a többi királyok mind elveszítik trónjaikat és hatalmukat. A 2. zsoltár 6. versében ezt olvassuk: "Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!" Itt Jehova a szóló, és az ő királya pedig Jézus. A 72. zsoltár 1, 2-ben ezt olvassuk: "Isten a te ítéletidet add a királynak . . . , hadd Ítélje népedet igazsággal és a te szegényeidet méltányossággal!" Ó, igen! Amikor ez a királyság fel lesz állítva, az a szegények, az elnyomottak javára fog működni, azok javára, akiket jogaikból azok szorítottak ki, akik most különös kiváltságokat élveznek. Ez a királyság igazságot, szabadságot és békét fog a földön létesíteni. Ennek tehát azok fognak ellentállani, akik az igazságtalanságot szeretik, akik mások szabadságát elnyomják, azok a militaristák, akik a béke helyett a háborút szeretik.
Ennek a királynak törvényei feltétlenül igazságosak lesznek, mert azok szerzője maga Isten lesz. Ez persze véget fog vetni jelenlegi törvényhozók működésének. És mivel ezek önzőek, természetesen ellenezni fogják az új királyságot. Ezen királyság alatt a betegség, a nyavalya és a halál meg fog szünni. Ez az orvosok, gyógyszerészek és temetési vállalkozók munkájának véget fog vetni, és nem lesz szükség többet kórházakra és temetőkre. A bűn és büntett meg fog szünni, és ezért nem lesz szükség bírákra, ügyvédekre, rendőrökre, törvényszékekre és fegyházakra. Mindazok, akik a mostani rendszer alatt kiváltságoknak örvendenek, azokat el fogják veszíteni, és mivel szívükben önzőek, a királyság felállításának ellent fognak állani, amely — amint azt ösztönszerűen érzik — jelenlegi előnyeiktől meg fogja őket fosztani. Ez megmagyarázza azt, hogy miért fogják ellenezni a királyságot és hogy ez az ellentállás miért fog a "felső" osztályoktól eredni. Azok, akik az ellentállással nem fognak felhagyni, mint Istennek, embertársaiknak és az igazságnak ellenségei a második halálba fognak kerülni.
W. T. 1929 június 15.
Krisztus dicső uralma.
Üdv néked, Úr felkentje,
Jehóva szent Fia,
Kinek szabott időben
A trónt kell bírnia!
Rabjármot jösz letörni
S szabaddá téssz megint.
Megbünteted, ki álnok,
S kormányzol jog szerint,
Kinek szabott időben
A trónt kell bírnia!
Rabjármot jösz letörni
S szabaddá téssz megint.
Megbünteted, ki álnok,
S kormányzol jog szerint,
Üdvöt jösz adni annak,
Ki szenved s elhagyott;
Szegényt kihozni porból
S alázni gazdagot;
A sóhajt dallá, tenni
S az éjjelt űzni el;
S akikkel csúful bántak,
Kiméletes leszel.
Szegényt kihozni porból
S alázni gazdagot;
A sóhajt dallá, tenni
S az éjjelt űzni el;
S akikkel csúful bántak,
Kiméletes leszel.
Hadd szálljon ének hozzád
S dícshimnuszok sora!
Országod teljes lészen
S nem ér véget soha.
A frígy nem múlhat többé,
Elront’ni nem lehet,
Hirdetve mindörökre,
Hogy Isten szeretet.
Országod teljes lészen
S nem ér véget soha.
A frígy nem múlhat többé,
Elront’ni nem lehet,
Hirdetve mindörökre,
Hogy Isten szeretet.
