Főmenü megnyitása

Hiszékenykerítők (1. rész)

 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, december 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
23-24 szám
1937 december 15 hó
TARTALOM
Harc az Isten ellen, II. rész (folytatása)
186
Híszékenykeritők, I. rész
187
Híszékenykeritők, II. rész
194

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu”

Made in Czechoslovakia

187


187
gyermekeikre s ezért nevezik „hagyománynak". Amidőn Jézus a földön volt, a zsidók ily hagyományokon álló vallást gyakoroltak s ez a vallás és hagyomány fosztotta meg Isten törvényeit érvényétől, amit Jézus szemükre is vetett nekik.
41 Jézus arra tanította a népet, hogy teljesen és őszintén engedelmeskedjen Isten parancsainak s Jézus ezzel alapította meg az igazi kereszténységet. „Keresztényi vallás" nincsen; mert az összes „valláskultuszok" Isten ellenségétől származnak, az ördögtől. A „keresztényi vallás" elnevezés téves. Mert a „kereszténység" az ember teljes és feltétlen engedelmeskedését jelenti Isten parancsaival szemben, úgy ahogyan azt Jézus tanította és gyakorolta. Következőleg, csak akkor keresztény bárki is, ha Jézus Krisztusnak igazi követője, ami azt jelenti, hogy szorgalmasan megtartja Isten törvényeit, s nem emberi tanokat követ. A „vallás" veszedelmes ellenség s mindenkor csak kárt okozott az emberiségnek, arra való tekintet nélkül, hogy őszinték voltak-e vagy sem az emberek. A „vallás" egyáltalán nem való Isten Gyü-
Hiszékenykerítők.
I. rész
„Az istentelen munkál álnok keresményt" - Példab. 11:18.
1 JEHOVA szövetséges népét felvilágosította a törvénytelenek pályafutása felől, hogy az igazságosak az Úr által kijelölt úton haladjanak és a törvénytelenek sorsát elkerüljék. Habár a „hiszékenykerítés" és „híszékenykerítő" szavak az írásban nem is fordulnak elő, mégis találhatók benne más szavak, melyek ugyanazon fontossággal és jelentőséggel bírnak a törvénytelenségek cselekvői megjelölésére. Szavak által szokták közvetíteni az ismeretet. A hiszékenykerítés" szót elutasítani azért hogy nem bibliaszerü, nem lehet, mivel a bibliai kifejezések, mint a csalás, ámítás és tévútravezetés egyazon értelműek, mint amit a „hiszékenykerítők" és „hiszékenykerítés" szavak adnak vissza. Jézus szavai azon állapotok felől, melyek a világ (korszakok) végén következnek be arra vallanak, hogy mindenkor csaló és ámító tervek válnak köztudomásúakká, úgymint valaha s egyazon módszerrel, olyannyira, hogy „elhitessék, ha lehet, a választottakat is“. (Máté 24:24) Nyilvánvaló tehát, hogy mindazok, akik nem tartoznak a választottak közé, az ilyen ravaszság és ármánykodás következtében tévútra kerülnek, mégpedig azért, mivel Sátán világának végére jutottunk, amidőn ez a törvénytelen banda mindent megtesz az emberiség eltérítésére. Akik az Úrral együtt a templomban tartózkodnak és benne-maradnak, ezen ámító ravaszságok befolyásától mentesülnek, feltéve, hogy követik az Úrtól nyert utasításokat. A templom-osztály tagjainak, akik még mindig testben vannak, figyelmeztetésben kell részesülniük azon módszerekről és eljárásokról, amit a törvénytelenek elvetemedett terveik megvalósítására használnak, hogy ezáltal az igazak a helyes úton haladjanak s társaikat a jonadábokat oktassák és segítségükre legyenek.
2 „Tudatlanok" azok, akik nem bírnak ismerettel. Ezekhez tartoznak azok, akik egykor már a királyság mellett foglaltak állást, de önzés következtében elfordultak tőle egy oly magyarázat által, amely részükre hozzábférhető volt és az eredményezte, hogy jelenlegi helyzetük vagy mostani állapotuk sokkal gonoszabb az előbbinél. Az Úr valaha őket népe őrizőiül tekintette, de mivel nem szereztek ismeretet, vakok és tudatlanok maradtak. Az ilyenekről mondja az Úristen prófétája ál¬
tál: „Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak." (Ésaiás 56:10) Ma is sokan vannak olyanok, akik nem fogják megérteni a hiszékenykerítésről és hiszékenykerítőkről szóló igazságot, s azt nem is szívesen fogadják. Ezeket a tudatlanokat, és vakokat könnyen tévútra vezeti az ördög csatlósaival együtt. Evvel szemben a „kiválasztottak" nem tartoznak azokhoz, akiket el lehet ámítani, mivel minden igyekezetük az igazság közlésére irányul, hogy Isten parancsolatát teljesíthessék, s mivel tisztaszívűek és Isten törvényét szorgalmasan követik, Jehova teljesíti szívük kívánságát, hogy akaratát megismerhessék és Jézus Krisztus által vezéreltessenek. Ezek a hűségesek Jehovától és Jézus Krisztustól nyernek felvilágosítást s azért el nem tévelyithetők. A „választott szolga"-osztály kötelessége és kiváltsága a hiszékenykerítők elvetemült és kétes üzleti tevékenységeinek felderítése, s amiképpen értesül felőle, olyképpen tudatni azt az Isten iránt jóakaratú emberekkel. Az itt közöltek tehát elsősorban a maradék java érdekében történnek, hogy ezen ismereteket a jonadábok támogatására és gyámolitására fordítsa, akik az igazságosságot és szelídséget keresik.
3 Sokan tudatlanságuk miatt támogatják a hiszékenykerítést, miáltal nemcsak maguknak, hanem másoknak is kárt okoznak. A jóakaratúak kétségnélkül felhagynak az ilyen dolgok előmozdításával, mihelyt róla felvilágosultak. A maradék kötelessége és kiváltsága, hogy a jóhiszemüeknek az igazság felismerésében segítségére legyen. Isten szándékáról szóló igazság közlésekor minden vitát kerülni kell. A maradék nem igyekszik vitája bocsátkozni, hanem Isten akaratát törekszik teljesíteni azáltal, hogy másoknak is bizonyságot tesz az igazságról, miáltal megragadhatják az Úrnak való szolgálat kiváltságát. Az igazságot sohasem szabad ostorszerűen mások megbüntetésére alkalmazni, hanem általa ,jócselekedetekre indítani mindazokat, akik arra törekszenek. Az igazság ismertetése által szükségképpen lehull a lepel a hiszékenykeritőkröl és módszereikről s ez a leleplezés mutatja meg a jóhiszeműeknek a védelem helyét és a helyes út követésére képesíti őket. Az igazságról szóló bizonyságtevés munkája természetesen leleplezi

188


188
Isten és az ő királyságának ellenségeit s habár ez az igazság jelenti a törvénytelenek megbüntetését, Jehova tanúinak mégis mindenkor arra kell gondolniok, hogy kötelességük csupán az igazság hirdetéséből áll, úgy amint azt Isten megparancsolta s az eredmény Isten akarata szerint fog végződni, amely igazságos lesz. Habár ez a törvénytelenek megfenyítését eredményezi, mégis Isten akaratával összhangban történik.
4 A világ telve van gonosz teremtményekkel s közöttük a felekezetieskedők a legrosszabbak. Valamely hivatásos felekezetieskedő kigúnyolásából semmi jó nem származhat. Egyes személyek ellen irányuló kirohanások nem jogosultak. A maradék feladata abból áll, hogy mindenkor jót tegyen, s ez az igazság hirdetésében nyilvánul meg, melynek meghallgatása az Isten iránt jóakaratú embereknek, akik az igazságot sóvárogják, hasznára válik. Az olyanokkal való vitatkozás, akik tévtanokhoz ragaszkodnak s azokat tanítják, nem a gonoszak megbüntetését célozza, hanem teljesen helyénvaló, hogy a fogságban levők felvilágosuljanak és kimenekülhessenek. A felekezetieskedők és vallásszervezetek azáltal sokakat tartanak fogságban, s ezek a jóakaratú emberek sóhajtoznak és jajgatnak a hiszékenykerítők gonoszsága miatt. Az Úristen kiküldi tanúit az igazság hirdetésére, hogy a sóhajtozók és jajgatók felvilágosuljanak és azáltal a helyes úton vezéreltessenek. Isten hűséges prófétája megírta: „Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen." (39. zsoltár 2) Ez bizonyára annyit jelent, hogy az Úr szolgája nem bocsátkozik vitába és nagy tárgyalásokba a gonoszakkal, akik Isten ügyének és az ő népének ártani törekszenek. Amidőn a törvénytelenek hazugsághoz, rágalmazáshoz, gyűlöletes és rosszakaratú vádoláshoz folyamodnak, az Úr iránt engedelmesek helyesen cselekszenek, ha az ilyen gonosztevőket figyelmenkivül hagyják; de ha alkalom nyílik, a jóhiszeműek érdekében közölni kell az igazságot. Jehova tanúi tehát megragadjál az alkalmat, hogy azokkal, akiknek halló fülük van, az evangéliumot közöljék. A bizonyságtevés nem azért történik, hogy a gonoszakat meggyőzze s ezáltal megjavulnának ez lehetetlen; a bizonyságtevés célja az, hogy az ismereteket őszintén keresőkön segítsen. A jelen a sötétség ideje az egész földön, amely nyomasztóan nehezedik az emberiségre, amint azt Isten prófétái már előre megmondották. Ez a sötétség azok között uralkodik, akiket a hiszékenykerítők, akik ravaszságaikat csalásra használják, a világosság fénye elől elvezettek. Ez tehát azon idő is, amidőn mindazok, akik Jehova és parancsolatai iránt engedelmesek, fel kell hogy „keljenek és világítsanak", miközben az igazságot ismertetik és örömmel hirdetik. (Ésaiás 60:1) Az „Őrtorony" kötelessége tehát a valóságok közlése a legnagyobb kerítési munkáról, amely az emberiség ellen irányul, az őszinte emberek millióit félrevezeti és nagyon megkárosítja. Mi a hiszékenykerítés? És kik a legravaszabb és legsikamlósabb hiszékenykerítők?
5 A „hiszékenykerítés" szó egy ravasz tervre utal, egy cselfogásra vagy trükkre amelyből önző haszon származik mások ámítására és megkárosítására. Az igazság elferdítése azon szándékból, hogy aki arra támaszkodik egy bizonyos értéket kiszolgáltasson, kerítést jelent; ez egy ámító terv, az igazságnak helytelen magyarázata, vagy elnyomása, amiből az ármánykodónak pénzbeli haszna van, míg másoknak kárt okoz. A hiszékenykerítés tehát szándékos tévútravezetés nyerészkedési vágyból.
6 A hiszékenykerítő vagy szélhámos egy hajthatatlan, ravasz és ügyes ármánykodó, aki terveit vagy ravasz-
kodásait mások jogtalan becsapására használja. Jogtalanul mások fölé helyezkedik és megvalósítja ravasz tervét, hogy másokat megkárosítson vagy megfosszon, amit tényleges vagy látszólagos haszon kedvéért tesz. A hiszékenykerítők mindnyájan az emberi társadalom, minden becsületes ember és az Isten ellenségei. A hiszékenykerítők által gyakorolt szélhámosságok kárt okoznak azoknak, akik ezen trükköt alkalmazzák.
7 Akik oly törvénybeütköző üzletet folytatnak, mely az emberiségnek kárt okoz, szélhámosok és a nép ellenségei. Gyermekek vagy felnőttek elrablása és fogságbantartása váltságdíj szerzése végett, gazság s az ilyen emberrabló általában mindenkinek ellensége. Azok, akik leánykereskedelemmel foglalkoznak, gazemberek és az emberi társadalom ellenségei. Ingatlannyerészkedők, akik mások becsapása végett ravaszsághoz folyamodnak, hiszékenykerítők vagy szélhámosok. Akik a közönséget becsapják, miáltal egy bizonyos ajándék felajánlása mellett arra bírják, hogy másokat értéktelen tárgyak vagy kereskedelmicikkek megvásárlására, vagy viszonteladásra késztessenek, csalók. Akik nyereségvágyból rabolnak, lopnak és gyilkolnak, banditák, és általában a társadalom ellenségei. Aki fenyegetések árán igyekszik pénzt kierőszakolni, erőszakoskodó és az emberi társadalom ellensége. A közjó ezen ellenségei az embereket állandó rettegésben tartják és csalások által ámítgatják. Oly férfiak, akik politikai tevékenységet gyakorolnak és a valóságot tévesen magyarázzák, hogy abból személyes hasznot húzzanak, szintén hiszékenkerítők és a társadalom ellenségei. Üzletemberek vagy testületek, melyek csalás által vagy raffinált manőverezéssel embertársaiknak kárt okoznak, a dolgozó emberiség kerítői vagy a nép ellenségei. Aki résztvesz valamely csaló vállalkozásban, melyből ugyan haszna van, de vele másoknak árt, szélhámos és az emberi társadalom ellensége. Akik a filmet a nép megtévesztésére használják, legyen az tisztelet-, pénz- vagy bizonyos befolyásszerzés végett, hiszékenykerítők. A hiszékenykerítők vagy szélhámosok, gazemberek stb. az ördög eszközei, akár annak tudatában vannak, vagy nincsenek. Minden aljas ravaszság az ördögtől származik s ez a nagy ellenség befolyásolja és arra készteti az embereket hogy magukat az ilyen, másoknak kárt okozó, szélhámosságoknak kiszolgáltassák és a Mindenható Isten nevét gyalázzák. A fenti sorok egy általános magyarázattal szolgálnak afelől, hogy mi minden rejlik a „hiszékenykerítés" és a „hiszékenykerítők" fogalmakban.
A legnagyobb hiszékenykerítés
8 Félretéve minden előítéletet, vizsgáljuk meg elfogultság nélkül a legnagyobb hiszékenykerítésről szóló eseményeket melyek valaha történtek. Az igazság ezen pontjának megértése mindenkinek személyes hasznot nyújt. Becsületes emberek bizonyos eszközök által intézkednek, hogy magukat a közellenségtől megvédjék: amennyiben figyelmeztetve vannak erre az ellenségre, eljárási módját figyelemmel kísérhetik és intézkedhetnek érdekeik megvédelmezéséről. A hiszékenykerítés legveszedelmesebb és legkárosabb formája az, amely a becsületesség látszatát kelti, amellett azonban nagyon finoman, csábítóan cselekszik, hogy a népet a tulajdonképpeni igazsággal szemben elvakítsa, így esnek a hiszékenyek és ártatlanok tudatlanul az ellenség csapdájába, melyből kiszabadulni csaknem képtelenek. Egyike a legnagyobb kieszelt és folyamatban levő hiszékenykerítésnek maga a vallás. A köz legkegyetlenebb és legmegtévesztőbb ellensége az, aki hiszékenykerítésre a vallást használja, miáltal a népet megtéveszti és ócsá¬

189


189
rolja a Mindenható Isten nevét. Számtalan vallásrendszer létezik, de a legraffináltabb, legmegtévesztőbb rendszer, amely az emberiségnek legtöbbet árt, az, amely általában a „keresztény vallás" lobogója alatt vitorlázik, mivel azt a látszatot kelti, mintha teljes odaadással viseltetne Jehova Istennel a Legfelségesebbel szemben, miáltal a becsületes és őszinte embereket könnyen megtéveszti. Habár idegenszerűnek is tűnik fel, mégis tény, hogy a „keresztényiesség" és a „vallás" egymással teljes ellentétben állanak. Az emberekkel az úgynevezett "keresztényinek" nevezett országokban legnagyobb részt elhitették, hogy mindkét szó egyazon értelmű, miáltal a népet az igazság megismerésére való törekvésében nagyon megkárosították. A köz legnagyobb ellenséget ott kell keresni, ahol az igazságosság köntöse alatt, ami csupán látszat, Isten nevét gyalázzák, szándékát tévesen magyarázzák, miáltal az embereket pénzüktől, szívbékességüktől, szólás- és gondolatszabadságuktól megfosztják és az örökélet útját eltorlaszolják. Az úgynevezett „keresztény vallás" kultusza alatt azon időszakhoz közeledett a világ, melyet a Biblia a következő szavakkal ecsetel: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kétkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. — Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek, mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképen amazoké is az lett." — Timóth. II. 3:1-5, 8, 9.
9 A „kereszténység" azonban nem tévesztendő össze az úgynevezett „keresztény vallással"! Az utóbbi Isten és Krisztus nevében működik, de teljesen Krisztus és királysága ellen van, amely az emberiség egyedüli reménysége. A vallás, maga a tévesen „keresztény vallásnak" nevezett is, nem más mint ördögi ámítás, hogy a Mindenható Isten nevét gyalázza. Sok őszinte ember gyakorolja a vallást abban a hiszemben, hogy azáltal helyessen cselekszik, míg mások tudják, hogy igazságtalanul járnak el velük szemben, és azáltal a népet megtévesztik. A most említettek kettős veszedelmet jelentenek az emberiség érdekeivel szemben. Mivel Krisztus nevét tévesen használták és még ma is tévesen alkalmazzák, ezáltal a népet nagyon megkárosították, amiért a mostani cselekedetük a legnagyobb hiszékenykerítések egyikének nevezhető. Sok őszinte és becsületes ember tartozik azon szervezetekhez, melyek mint „vallásos" vagy egyházi rendszerek ismeretesek. Énnek a folyóiratnak kiadása abban a reményben történik, hogy az embereknek az igazság megismerésében segítségére legyen. Az itt közöltek, nem emberek ellen irányuló támadások, hanem az eddig ismert legravaszabb és ördögi ámítások eljárásimódjának ismertetése. Aki meg akarja ismerni az igazságot, közelebbről szeretné szemügyre venni most az úgynevezett „keresztény egyház" eredetét és a földön való terjeszkedésének módját.
10 Jézus Krisztus a kereszténység feje és kezdete, mivel ő annak vezetője, akit Isten parancsolatai iránt való engedelmességből mások is követnek. „Krisztus" Isten „felkentjét" jelenti, vagyis egy oly valakit, akit Isten szándékának megvalósításával megbízott. Krisztus nem felekezetieskedő, mégcsak egy pillanatig sem volt az.
Ő mindenkor pontosan követi a Mindenható Isten törvényeit. Ő világosítja fel hűséges követőit Jehova Isten igéje és szándéka felől. Jézus feltámadása után a Szentlélek, mint Isten láthatatlan ereje kitöltetett a hűséges apostolokra és megértették az igazságot, amely mindaddig érthetetlen volt előttük A hívők Krisztus nevében bejárják a családokat, (Apcsel. 20 : 20) tanítják a népet és tudatják vele, hogy Jézus Krisztus kiöm¬ lött vére szolgál váltságdíjul az emberiség megmentésére a kárhozattól, s hogy Jehova Isten mindazokat élettel szándékszik megajándékozni, akik Krisztusban hisznek és őt nyomdokain követik. Mivel ama férfiak a Krisztusról szóló igazságot örömmel hirdették a népnek, a zsidó felekezetieskedők megtámadták őket, bíróság elé állították és megkérdezték tőlük: „Kinek az erejéből vagy nevében cselekedtetek ezt?" Jézus Krisztus hűséges apostolainak egyike ekképpen válaszolt: „Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, azáltal áll ez ti előttetek épségben. Ez (Krisztus) ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." — Apcsel. 4:10—12.
11 Földi pályájuk befejezése előtt az apostolok tovább prédikálták a Jézus Krisztusról, megfeszítéséről, feltámadásáról, és királyságának, mint az emberiség egyedüli reménységének, eljöveteléről szóló evangéliumot: az egyszerű emberek közül sokan meghallgatták őket és megtértek. Sátán, az ördög, hogy feltartóztassa az apostolok munkájának szekerét, egy keresztényellenes szervezet létesítéséhez fogott, melybe sokakat belevont. Nagyravágyó emberek vállalkoztak azok vezetésére, akik Jézus nyomdokain kezdtek haladni s ezek az önző és dicsvágyó emberek lettek a szervezet tanítói és vezetői. (Apcsel. 20:29, 30) Ez a szervezet azután felvette a „keresztény egyház" nevet, s tanításai és szokásai mindenkor „keresztény vallásnak" neveztettek. Az Úr óva intette tanítványait az az antikrisztusoktól, azaz azoktól, akik eljönnek, hogy az embereket Krisztus nevében ámítsák. (János II. 7) Ilyen csábítók már az apostolok idejében is mutatkoztak. (Thess. II. 2:7) Ma (1937-ben) a Vatikánvárosban, Olaszországban székelő vallásszervezet uralkodik, amely magát „keresztény egyháznak" vagy „keresztény vallásnak" és az úgynevezett „keresztény" nemzetek vallásának nevezi. Annakidején már rámutattunk arra, hogy a vallásszervezetek Babilonból erednek s onnan pedig az egész földre kiterjedtek. Amidőn Róma világhatalommá lett és mint pogány Róma vált ismeretessé, ez a világhatalom gyakorolta az ördögvallást, és idők folyamán fejlődött ki azzá, ami a pápai Róma néven ismeretes s ez gyakorolta azóta a mai napig az úgynevezett „keresztény vallást". A következő elvitathatatlan történelmi eseményeket valóban érdeklődéssel kellene olvasni, mivel ezek tárják fel, hogy Róma teljesen az ördögi vallás befolyása alá került. A következő magyarázatok az „Encyclopcdia Americana“-ból vannak átvéve:
Római vallás. Amióta a római vallás a hagyományok és történelmi feljegyzések kereteiben megjelent, úgy tnik fel, mintha állandóan és mindinkább viszontagságos külső és belső jelegű befolyás alatt állana és sok átalakuláson ment volna keresztül... Alapjában véve az indo-európai népek vallási felfogása egymással teljesen hasonló. Abban az időben, amidőn Róma királyok uralma alatt állott s bonyolult „istentiszteleti" szokásokat és számos hitregét vezetett be, maga a római vallás

190


190
mindinkább az indiai vallások képét kezdte magára ölteni ... Róma korábbi istenei megszemélyesített természeti elemekből állottak. A régi istenségeknek és a rómaiak nomád élete természetfeletti jelenségeinek, a vadászat védistenének és a hegyek, folyók, föld és légkör s a magasabb égboltozat védő szellemeinek fokozatosan meghatározott tulajdonságokat tulajdonítottak... Az egymással teljesen hasonló istenségek, és Itália összes törzseinek vallásszokásai indo-európai eredetre vezethetők vissza, melyek fokozatosan hódítottak maguknak teret Rómában. Természetesen, amidőn a római birodalom növekedni kezdett, vallásrendszere szintén jobban kibővült és mindinkább nagyobb teret hódított. Miután Róma az olasz félsziget istenségeit magábakebelezte, szokásává lett, hogy feltartózhatatlan törekvéseiben mindent magához kaparintson. Az imperialisztikus vros pantheonja (az istenek temploma), amely a gyorsan növekvő római uralom távolfekvő határainak minden irányába, sőt még azokon túl is kiterjesztette polipkarjait, új hitbeli ismereteket, új istenségeket és új vallásfilozófusokat vont Rómába. Az ilyen körülmények között egy vallásdogma nem is nagyon tudott volna megmaradni, s egy olyan vallásdogma nem is volt... Ezáltal az egyházi Róma oly kozmopolitikussá lett, (a hittanokból vagy filozófiából a legalkalmasabbakról értesülve) mint maga a római világbirodalom, Más szavakkal kifejezve ez annyit jelent, hogy a római közügyek egyházi élete állandóan és aszerint változott, ahogyan azt a terjeszkedési folyamat megkívánta.
... Dianna, a hold istenőjének, ezen vagy más néven, és némileg különböző tulajdonságok által ismeretes, a vadászatnak hódoló oly sok vándornép kedvenc istennőjének és valószínűleg a fő istennő után vándorló rómaiaknak, az anyaföld a földműveléssel foglalkozó népnek, és jellegzetes istenségek alkotóinak készített helyet az anyaföld... Jupiter az égboltozat, a felsőbb birodalmak és a mennydörgés istene szerezte meg magának az első helyet, melyet eredetileg Dianna, a hold istennője töltött be, s a rómaiak és a római imperialisztikus jogar alatt egyesített latin törzsek legfelsőbb istene lett...
... Juno, a legfelsőbb istenség (Jupiter) női hasonmása és az égboltozat nőiesen elképzelt tulajdonságainak bemutatása. Más szavakkal: csak némileg van Jupiternek alárendelve, mint annak testvére és hitvese a római hitrege szerint...
Jupiter és Juno, az ő királyi hitvese után, következett Mars a római államistenségek legnagyobbja... a háború patrónusa. Mars, amelyet különösen márciusban és októberben ünnepeltek, volt a hadjáratok kezdetének és befejezésének és az avval kapcsolatos játékoknak védelmezője...
A rómaiak élettörténetének korábbi szakaszaiban a magasabbrangú papság szinte elválaszthatatlannak tartotta magát a nemesektől és a királyi uralkodókkal való kapcsolattól, s az utóbbiak magukat az istenek leszármazottainak tartották. Az elképzelés iránti tisztelet magva tehát el lett ültetve s ez a szokás később a királyok és császárok, mint az istenek törvényes és igazi földi képviselőinek istenitéséhez vezetett.
... Ez aztán úgy nézett ki, mintha a régi vallást elvetették volna, melyet azonban a római császárság megalakulása egyelőre megmentett. Mivel a császárok azt hitték, hogy isteni jog alapján uralkodnak és az istenek közvetlen leszármazottai, érdekükben állott egy államvallásnak a fenntartása, amit nagy pompával tettek s ezáltal a kormány összes hivatalnokait, alkalmazottjait és alávetettjeit a nemzeti egyházba vonták. Az állami egyház, erre az utóbbi állapotra vonatkoztatva, hatal¬
mas renddé alakult, melynek tagjai hivataluk által annak támogatására voltak kötelezve. A régi római vallás ezen feléledése tehát kevésbbé volt vallásos mint polilikus... A babilóniai, görög, asszír, egyiptomi és a keleti vallásfelfogásokat Rómában örömmel üdvözöltek. A kisázsiai anyaföld (azaz Babilon) és az egyiptomiak legfőbb istennőjének Isisnek tisztelete nemcsak Rómában lett bevezetve, hanem az azt megelőző és pontosan kidolgozott ceremóniák által csaknem az egész római világbirodalomban általánossá lett s a római uralom alatt a római nép és a keleti népek között olyannyira elhatalmasodott, hogy az első keresztény hittérítők csak nagy nehezen tudták kiküszöbölni.
... Az idegen istenek utáni vágy hallatlan túlzottsággá fajult. Egészen Perzsiáig kellett menni, hogy a nagy napisten Mithras és a tiszteletével járó misztikus formaságokat bevezethessék, ami később magában a császári városban is nagyon népszerű let... Róma a filozófiába, szkepszisbe, titokzatosságokba, ábrándozásokba és stoieizmusba merülve, anélkül hogy horgonyt vethetett volna, végre zátonyra került és nemzeti-vallási hajótörést szenvedett. Ilyen felfogással viseltetett a katolikus hit fejlődésével szemben." (The Encyclopedia Americana, 23. kötet, 641—645. oldal).
12 A fenntemlített „istenek" Góg és a gonosz démonok, akik az írás szerint „Mágóg földjén" lakoznak Jézus Krisztus hűséges tanítványai észrevették, hogy napjaikban miképpen kezd egy keresztényellenes vallás kialakulni és az emberiséget óva intették tőle. Nemsokára a földről való távozásuk után gondoskodott az ördög arról, hogy mindaz, ami mint keresztényszervezet vette kezdetét, megszűnjön és azzá alakuljon, amit azóta „keresztény vallásnak" neveznek és a 'római katolikus vallásrendszer‘-nek a földön végzett tevékenységében nyilvánul meg. Célszerű itt Lord „Old Román World" („Régi római világ") c. művéből a következő történelmi tényeket idézni:
Az első évszázadban nem volt sok hivatott bölcs és nemes... A második évszázadban ... az előkelő világ vagy hatalom szemeiben szégyen volt kereszténynek lenni... Az egyház ... feddhetetlen és büntetlen előéletű emberek kis testületéből állott, akik nem a társadalom feletti uralomra törekedtek. Ezek azonban magukra vonták a kormány figyelmét, amely eléggé fontosaknak találta őket az üldöztetésre. A második évszázad folyamán a „püspökök befolyást gyakoroltak nemcsak a társadalom, hanem a keresztények felett is". Ezután következett a „keresztények összpontosítása"; ... az egyház lefektette eljövendő uralmuk és hatalmuk alapkövét".
13 Ezt a politikát bizonyára nem az Úristen jelölte ki. De éppen olyan bizonyos, hogy az ördög volt az, aki elvetette az önzés magvát és várta annak learatását, hogy gonosz szándékát megvalósítsa. A fenntnevezett történetíró tovább folytatja: A harmadik évszázad az egyházat mint intézményt hatalmasabbnak látta... A tanok rendszeresítve lettek (a hitvallásban és zavarban) ... Hatalommal rendelkező püspökök lettek a növekvő egyház vezetői. Az egyház rohamosan oly helyzetre emelkedett, amely magáravonta az emberiség (természetesen a világ) figyelmét. Ez nem a negyedik század előtt történt — amidőn megszűntek a cézárok által gyakorolt üldöztetések, Konstantin (a pogány római császár) megtérítése idején; amidőn az egyház az állammal közösségre lépett és maga az őshit is feledésbe ment mint babona és hiábavaló (az ördög által előremozdított) filozófia a hívők sorai közé is benyomult, ... amidőn a zsinatok politikai befolyás alá kerültek, ... amidőn a politika és dogmák karöltve haladtak: ...hogy az em-

191


191
berek az egyházhoz csatlakozzanak. Amidőn a kereszténység az udvar és előkelő osztályok vallása lett, minden baj orvoslására használták, habár kezdetben maguk is tiltakoztak ellene. Az egyház nemcsak a pogány filozófusok tévedéseitől volt telve, hanem számtalan keleti ima (ördögimádat) ceremóniáit is átvette. A tiszteletrevágyó és világias papság rangok és kitüntetések elnyerésére törekedett... Tétlenné, elbizakodottá és függetlenné lett. A népet kizárták az egyház vezetéséből. A püspök kiemelkedő személyiség lett; ő nevezte ki papjait és uralkodott felettük. Az (igazi) egyház feladata az állammal felvett lealacsonyító kapcsolat miatt feledésbe ment.“
Egy ravasz terv
14 Isten a következő szavakkal figyelmeztette az emberiséget: „Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik Jehovában, kiemeltetik". (Példab. 29:25) Aki fél, veszíthet valamit becsületéből, vagy valami más és előtte kedves dolgokból, s ha megalkuvásra nem törekszik, minden bizonnyal a Sátán csapdájába jut. (Az eredeti mondat szó szerinti fordítása: Az az ember, aki attól tart, hogy elveszíthet valamilyen becsületet vagy más, általa értékesnek tartott dolgot, hacsak nem követi a megalkuvó utat, biztosan a Sátán csapdájába esik.) Dicsőségre vágyó emberek könnyen a Sátán csapdájába esnek. A katolikus egyház alatt ismert szervezet első vezetői kétségnélkül őszinte emberek voltak, de egyesek közülök, akik különösen emberek tiszteletére törekedtek és féltek, könnyen elveszíthették amijük volt és hirtelenül az ördögi hízelgés befolyása alá kerültek, aki arra törekedett, hogy avval bőven elhalmozza őket. Körülbelül 400 évre rá Péter apostol halála után létesült a római katolikus „hierarchia jurisdiktiója". Néhány további évszázad után, amidőn a népet tudatlanságban tartották az igazság felől, nem volt nehéz elhitetni abban az időben élő emberekkel, hogy az az ember, akiről azt tanulták, hogy ő a pápa és a hierarchia feje, Péter apostol utóda. Így lett az emberiség tévútra vezetve, hogy ezt a nagy és károsan befolyásoló hazugságot elhigyje. Nincsen arra semmi ok sem, valamit arról a férfiről mondani, aki pápai tisztséget tölt be, s azért az itt említettekből semmi sem vonatkozik egy bizonyos személyre, hanem az itt mondottak, maga a betöltött tisztség ellen szólnak. Egy ilyen pápai-tisztség az apostolok idejében nem volt. Ezt emberek létesítették sátáni befolyás alatt, s ezen tisztség betöltésére 440-ben K.u. választották meg az első embert. A katolikus egyház csak hosszú évszázadok múlva létesült Jézus Krisztus tanítványainak ideje utón, mindamellett ez a szervezet még ma is azon a nézeten van, hogy ő Krisztus igazi egyháza, amely hazugságnak az őszinte emberek milliói hisznek. Sem Krisztusnak, sem pedig valamelyik tanítványának nem volt része a katolikus szervezet alkotásában. Csak az ördögtől származhatott az az eszme, hogy egy nagy vallásszervezetet létesítsen és az „keresztény egyháznak" minősítse; nevéhez hűen célja az volt, hogy az emberiséget eltérítse, és az Úr egyházával kapcsolatos igazság felől tudatlanságban tartsa. Az Úr egyháza vagy gyülekezete, melynek Jézus Krisztus a feje, az egyedüli igazi egyház, és azoknak nevei, akik ahhoz tartoznak, nem a földön, hanem a mennyekben vannak beírva. (Zsidók 12:23) Amennyiben az említett vallásszervezet Krisztus nevével visszaél s rejtett módon és fokozatosan a maga téves tanításait hirdeti, a legmesszebbre elágazó és legveszedelmesebb hiszékenykeritéssé lett, amely valaha is volt, amely az embereket nagyon megkárosítja és Isten névének gyalázására készteti. Tevékenysége a tények elferdítéséből és tévtanokból áll.
Ámítás
15 Az ámítás, bizonyos dolognak jogtalan igénylését, vagypedig oly tanok vagy dogmák magyarázatát jelenti,
melyek az ilyen ámításokkal összhangban levő cselekedetekre késztetnek. Az általában „katolikus egyháznak" nevezett katolikus szervezet tagjai a pápa, püspökök, bírbornokok, papok és mások, akiket „lelkészeknek“ neveznek. Ennek a szervezetnek a támogatói és hozzátartozói mint „katolikus nép" ismeretesek, amely azonban nem számít az egyház tagjainak. A katolikus szervezetben magasabb és alacsonyabb tisztséget betöltő papok foglalnak helyet, azaz a tekintélyes hierarchia, amely magas tisztségeket betöltő férfiakból és a papságnak alárendelt személyekből áll, akik a magasabb tisztséget betöltő egyének parancsait teljesítik. A katolikus szervezet már régóta bizonyos felfogásokkal állott elő és az embereknek bizonyos tanokat prédikált nyilván azon célból, hogy a népet ennek a szervezetnek hozzátartozóiul vagy „gyermekeiül" tegye, s ezt cselekszi még ma is. Az ekképpen tanított és magyarázott tantételhez tartozik az a felfogás is, hogy a római katolikus egyház az egyedüli igazi egyház. A következő idézet egy jólismert katolikus tekintélytől származik: „Az igazi egyháznak apostoli egyháznak kell lennie. Azért találjuk a 325-ben, az első níceai zsinaton fogalmazott hitvallásban a következő szavakat: 'Hiszek az Egyedüli, Szent, Katolikus és Apostoli egyházban'." (Gibhons: „The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite] 38—42. old.)
16 Hiszékeny emberek, akik hallják az ilyen állítást és elhiszik, ennek megfelelő cselekedetre lesznek kényszerülve, s azért lettek az őszinte emberek milliói elltévelyítve, hogy elhigyjék, hogy a római katolikus szervezet az Isten egyháza, s ebből kifolyólag vetették magukat alá a hierarchia által uralt szervezetnek. Ha a katolikus szervezet állításai és követelései tévesek, akkor hozzáfűzni szükséges, hogy ezáltal a nép megkárosult, s azért az ilyen kívánságokért és követelésekért felelős egyének hiszékenykerítők. Miképpen lehet megállapítani, hogy az ilyen állítások helyesek vagy tévesek? Az őszinte ember, aki hisz Istenben és Krisztusban és az Isten iránt jóakaratú, erre a kérdésre a következőképpen válaszol: „Isten igéje az egyedüli biztos vezető, melynek alapján megállapítható, hogy ezek az állítások mennyiben helyesek vagy tévesek."
17 A római katolikus vallásszervezet az élő Isten igazi egyháza? A felelet: semmiképpen. Keressük csak ki azon Írásszövegeket, melyek a következőket bizonyítják: Hogy az igazi egyház Jehova Isten szervezete vagy temploma; hogy annak igazi szegletköve vagy sziklája az Úr Jézus Krisztus, mint az egyház feje vagy ura, hogy mindazok, akik a templomban vagy egyházban tartózkodnak az ő testének tagjai, akik az Úr Jézus Krisztussal egyazon hasonlatosságra jutnak és hűségesen kell őt követniük nyomdokain, s amennyiben ezek Jehova Isten tanúi, kötelességük, hogy bizonyságot tegyenek az ő nevéről. Ha összeegyeztetjük a Jézus Krisztus vezetése alatt álló egyház tisztségét és küldetését a római katolikus szervezettel, megállapíthatjuk, hogy mindkettő egymással teljesen ellenkező úton halad. A római katolikus szervezet már évszázadok óta vallással, politikával és kereskedelemmel foglalkozott nyerészkedési szempontból — s még ma is így cselekszik — s azért az Isten és emberek ellensége. Az írásban a „fa“ a teremtményt vagy a teremtményekből alakult szervezetet jelképezi és ennek a fának a gyümölcse pedig azt szimbolizálja, amit a teremtmények vagy szervezetek az embereknek, fenntartásuk s növekedésük végett, szellemi táplálékul nyújtanak. Ebből kifolyólag mondotta Jézus: „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. .. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram; megyen be a mennyek

192


192
országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." - Máté 7:18—22.
18 Jehova Isten szövetséget kötött Jézus Krisztussal és hűséges követőivel s egyházának tagjaivá tette, királysága áldásainak kiosztására, amely ország a maga idejében igazságos uralmat fog gyakorolni az emberek felett. (Lukács 22:28—30) Isten királysága minden üzletiességtől mentes és semmi közösségben nincsen azon szigorú, kegyetlen és gonosz rendszerrel, amely most uralkodik a világ felett s amelynek jelen uralkodói az ördög és helytartói befolyása alatt állanak. Erről a világról mondotta Jézus: „Az én országom nem e világból való.“ (János 18:36) „A világ fejedelmének (a Sátánnak) semmije nincsen bennem." (János 14:30) A Szentírás bizonyítja, hogy Jézus Krisztus az ő eljövetelekor felépíti királyságát, megkezdi uralmát és magához gyűjti egyházát. (Tim II. 4:1) Ama idők és a mostani felekezetieskedőkhöz fordulva mondotta Jézus: „Elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Máté 21:43) A római katolikus egyházszervezet sohasem juttata el az emberekhez Isten országának gyümölcseit vagy üzenetét; ellenkezőleg, ez a szervezet mindenkor a politikusokkal, militaristákkal, a kereskedelem óriásaival és más banditákkal közreműködött, hogy a nemzetek feletti uralmat és vezetést magához kaparintsa. Ahelyett, hogy Isten igéjének, azaz Isten országának gyümölcseit juttatta volna el a néphez, annak életbentartására, a római katolikus szervezet könyörtelenül támadta Istennek, Jézus Krisztus vezetése alatt álló királyságát. Az összes vallásszervezet ellenkezik Isten akaratával, többé-kevésbbé politikával és kereskedelemmel foglalkozik, Isten királyságának evangéliumát vagy gyümölcseit hordozó férfiakkal és nőkkel rosszúl bánik és üldözi őket.
Következetlenül
19 Az írás egy megmásíthatatlan szabályt állít fel, miszerint azok, akik Isten egyházának tagjaivá lettek, hűségesen kell hogy kövessék Jézust nyomdokain és akképpen cselekedjenek, amint ő maga cselekedett. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott". (Péter I. 2:21, 22) Jézus ismételten megmondotta: „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18:37) Mindnyájuknak engedelmeskedniük kell, ellenben pusztulás vár reájuk. (János 14:15; Apcsel. 3:23) Igényt tartani Jézus Krisztus által betöltött magas tisztség képviseletére és amellett Jézus pályafutásával homlokegyenest ellenkező úton haladni, következetlenséget jelent és arra vall, hogy a katolikus szervezet állításai vagy igényei tévesek. Vizsgáljuk meg most a jólismert tényeket a fenti megvilágítás és az ezeket támogató társszövegek által és állapítsuk meg a Szentírás alapján, hogy a katolikus szervezet állításai igazak mennyiben vagy tévesek.
20 Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt földbirtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll megírva: „Nincsen fejét hová lehajtania." (Luk. 9:58) Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szolgáljanak, hanem az Úr és tanítványai „házról-házra" járva prédikálták az igazságot és a népet Isten útjára tanították. (Máté 10:5—15) Jézus Krisztus igazi követői mindenkor ezen az úton haladtak. Konstantin, római császár és politikus, pogány létére kijelentette, hogy „kereszténnyé" szeretné lenni. „Katolikus" lett. Kon¬
stantin gazdag ember létére kétségnélkül azt hihette, hogy boldogságát pénzen megvásárolhatja. A következő sorok Gibbons kardinális „The Faith of Our Fathers" c. művének 134. oldalán találhatók: „Konstantin a római egyháznak töméntelen pénzbeli adományt és földbirtokot ajándékozott, ami a későbbi császárok adományai által még jobban megnövekedett. A római pápák egyházi vagyona ezáltal jelentékenyen szaporodott." A római katolikus egyházszervezet mindenkor anyagi jólétnek örvendett. Ebből látható, hogy pályafutása a Jézus Krisztus által követett úttal teljesen ellenkezett. A 4. évszázadban a vallásszervezet sok püspököt és uralkodót számlált és a pápai tisztség betöltésére később a római püspök lett megválasztva. Ez volt tulajdonképpen a papság kezdete az apostolok idejétől számított több mint háromszáz év után. (Lásd a „The Encyclopedia Britannica" II. köt. 81. old.) Röviden ezután kezdett a pápa, mint a római egyházberendezés feje, politikai vagy világi hatalmat gyakorolni. Pipin, Franciaország királya, a lombardok feletti győzelme után a pápát tette meg a meghódított tartományok világi uralkodójául. Így vált a papság egy hódító hadjárat által világhatalommá, ami ellenkezik Isten igéjével. Gibbons kardinális mondotta: „Nagy Károly, Pipin utóda, nemcsak igazolta apja ajándékait, hanem a pápa világi hatalmának területét is növelte azáltal, hogy néhány további tartománnyal ajándékozta meg. Ezt a kis területet 1870-ig, a rövid ideig tartó idegen hatalmak rablóhadjáratai kivételével, mindenkor a római pápák uralták." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite], 137. old.)
21 A pápának politikai hatalma gyakorlása végett a „kereszténység" csaknem összes nemzeteinél voltak követei. Az ilyen eljárás egyáltalán nem egyeztethető össze Jézus Krisztussal, Isten egyházának fejével, aki azt hangoztatta, hogy semmi közösségben nincsen e világ politikai ügyeivel, amely Sátán uralma alatt áll.
22 Amint a történelmi események mutatják a pápa 1870-től 1919-ig csaknem teljesen meg volt fosztva világhatalmától. (Lásd a folyóirat 1937 augusztus példányának 32—44 fejezeteit a 135 és 136 oldalon, és szeptember példányának 45—48 fejezeteit a 139 oldalon.) A római katolikus egyházszervezet azonban 1848-tól 1919-ig terjedő időközben is a világ ügyeibe való beavatkzásra törekedett, politikai elismerést és hatalmat akart magának kivívni a föld nemzetei között. A pápa közvetlenül a világháború után arra törekedett, hogy magának a népszövetségi ülésen helyet biztosítson és a Népszövetség megalakulása után Európa felosztásánál jelen lehessen. A pápa azonban meg lett akadályozva és az üléseken nem vehetett részt. Miután a Népszövetség megalakult és tevékenységét megkezdte, az ördög a népszövetség nyergébe segítette a pápai szervezetet, amely azóta ül benne. Mussolini a pápa barátja lett s azóta mindketten karöltve tevékenykednek. „1929-ben a lateráni szerződés által szabályozva lett az egyház és az állam közti kapcsolat Olaszországban. Rövidesen ezután Mussolini és a pápa megvitatták egymásközt a fasiszta ifjúság nevelésének kérdését; 1932-ben a Duce felment a Vatikánba, ott imádkozva leborult és úgylátszik a szent közösség áldásában részesült. Ifjú korában, éppen oly kimondott istentagadó volt mint atyja; de később nagyon vallásos lett." („Inside Europe" [Európán belül] 195. oldal).
23 Mussolini nagyravágyása oda irányult, hogy nagy hadvezér lehessen és az egész világ felett erőszakos uralmat gyakoroljon. A vele együtt működő római katolikus szervezet ebben a nagyravágyó törekvéseiben teljesen támogatta. Amidőn Mussolini véres hóditó hadjáratot indított a szegény fekete Abesszinek ellen és

193


193
azt végre is hajtotta, sok ember életét kiontatta, a pápa és a katolikus szervezet melléje állottak és gyilkoló hadjáratát „megáldották". Olaszország diktátora most arra igyekszik kényszeríteni a férfiakat és asszonyokat, hogy mint a barmok szaporodjanak és emberi anyagot szolgáltassanak, melyet aztán később egy háborúban feláldozzanak; a pápa ebben a törekvésében is támogatja Mussolinit. Egy újságcikk Rómából, 1937 március 4. keltezéssel, melyet az United Press (tudósítóiroda) közölt és sok rádióállomás közvetített, ezeket mondja: "Itália fasiszta vezérei ma abban állapodtak meg, hogy a születések szaporítása s ezáltal a jövő hadsereg létszámának növelése érdekében energikus lépéseket foganatosítanak. A fasiszta nagytanács, mint a legfőbb tanácstestület, Benito Mussolini miniszterelnök vezetése alatt az egyik szigorúan zárt éjjeli tanácskozáson hét pontból álló programot nyújtott be és annak azonnali megvalósítását határozta el... Azt mondták, hogy Piusz pápa utasítani fogja a római katolikus papságot ennek az ügynek teljes támogatására.
24 Az ilyen eljárás az Isten, emberi élettel kapcsolatos, örökszövetségének nyílt megsértését jelenti, amiért Isten törvénye, az úgynevezett katolikus „egyházat" vádolja. (Mózes I. 9:8—13) Mit bizonyít ez? Istent vagy Krisztust képviseli az ilyen szervezet, vagypedig Isten nevét használja ámításainak palástjául s ez alatt űzi ördögi és a királysággal szemben ellenséges magatartást tanúsító munkáját?
25 Az emberek szemei előtt mindenütt a kommunizmust lebegtetik mint rémképet, amely rémkép-mozgalmat maga a pápaság kezdeményezte és mögéje húzódott. Aki meg meri mondani az igazat a római katolikus hierarchiáról, azt ez a szervezet kommunistának minősíti. Tény, hogy a kommunizmust a jezsuiták, a római katolikus hierarchia titkosrendje, szervezte meg, hogy azt mint álarcot és rémképet az emberek megfélemlítésére használja s egy ellenmozgalomra késztesse, amely utóbbi mozgalom teljesen a pápaság hatalma alatt áll. Ekképen lettek megszervezve a nácik is Németországban Hitler vezetése alatt, akik most az egész országban könyörtelen, gonosz és gyilkos uralmat gyakorolnak; és ennek a náci-osztálynak öröme telik abban, ha üldözheti az Isten és Krisztus iránt hűségeseket, akik az ő királyságának gyümölcseit az emberekhez hordozzák. Jehova tanúi közül néhányat Németországban nemrég megöltek és további több ezret bebörtönöztek, csupán azért mert Bibliát és bibliamagyarázó könyveket találtak náluk, melyekből az emberek Istennek a szenvedő emberiséggel kapcsolatos gondviselését felismerhetik. A Hitler-kormány teljes összhangban van a Vatikánnal Rómában. Helyeselhet az Úr Jézus Krisztus valami olyat, mint amilyen a Hitler-uralom? Határozottan nem; mivel a római egyház Hitlert támogatja, meggyőzően bizonyítja, hogy a római katolikus szervezet az ördögöt képviseli s Isten és Krisztus ellensége.
26 A római katolikus hierarchia egykor már hatalmába kerítette Spanyolországot és mindenkor kegyetlen inkvizíciót folytatott, mely által az embereket arra kényszeritette, hogy vagy katolikusokká lesznek vagypedig kínzásoknak kell magukat alávetniük. A nép fellázadt a katolicizmus elbizakodott hiszékenykerítői ellen és megszervezte a köztársaságot. Erre rá a római katolikus militaristák lázadást kezdtek szítani a spanyol köztársaság ellen, amely egy kegyetlen és álnok forradalomban tört ki s célja az, hogy a római katolikus hierarchia uralmát minden országban visszaállítsa. A hierarchia a spanyol kormány több millió értékű kötvényeit jogtalanul lefoglalta, székesegyházaiban elrejtette és egy polgárháború vezetésére fordította, melyben az
emberek százezreit kegyetlenül lemészárolták; sokan közülök katolikus papok által vesztették életüket. Mussolini és Hitler támogatták a római katolikus hierarchiát ebben a polgárháborúban. Bizonyára Isten és Krisztus földi képviselőinek egyike sem vehet részt egy oly háborúban, amely az emberi élet szentségének tekintetében Isten örökszövetségének nyílt megszegését jelenti.
27 A világháború óta s amióta a római katolikus szervezet ismét világhatalomra jutott, sokkal vakmerőbb lett, mint bármikor annakelőtte. Szellemileg vak kell hogy legyen az, aki ma nem látja, hogy a római katolikus hierarchia meg akarja magának szerezni a világ ügyeibe való beleavatkozás jogát és azt akarja, hogy a népen diktátorok uralkodjanak. A pápaság szövetséget kötött Japán politikai uralkodóival, akik eddig még nem tartottak igényt arra, hogy keresztényékké legyenek, s ott egy rendszeres tevékenységet folytat avégett, hogy mindenkit elnémítson, aki a katolicizmusról igazat szól. A római katolikus hierarchia energikus kampányt folytat, hogy a Brittbirodalom hivatalnokai és politikai ügyei feletti hatalmat magához kaparintsa; legnagyobb törekvése, hogy az amerikai Egyesült-Államokat a maga hatalma alá hajtsa. Egy volt római katolikus jezsuita, akinek bizonyára már éppen elege volt ebből a megvetett vallásszervezetből, 1935-ben kiadott könyvében többek között a következőket írja: „Elméletileg a Katolikus-Akció a katolikus laikusok munkája és szolgálata az egyház érdekében, püspökök vezetése alatt. A valóságban azonban a katolikus csoport utat akar magának törni, hogy az Amerika feletti uralmat magához ragadja...
Valamikor — ami már csak a múlt emléke — csupán jámbor katolikus emberek vették részt az egyház munkájában. Ma azonban sok oly katolikus vesz részt a Katolikus Akcióban, akiket nem lehet jámboraknak nevezni. A katolicizmus — legalább is Amerikában — nem képviseli többé a vallás gyakorlásának ügyét. A katolicizmus ma inkább azokat az intézményeket támogatja, melyek a társadalmi és politikai ’egyesületi'- kapcsolatokban nyilvánulnak meg. A katolikus vezetők százai között, akik az ügy iránti lojalitásuk által váltak ki, nem kevesen vannak olyanok, akiket a katolikus tanok vagy szokások csupán jelentéktelen vagy semmi figyelemre sem méltatnak. A Katolikus Akció ebben az államban (Amerikában) hosszú ideig nem vált volna oly komoly tényezővé, ha képviselői kizárólag jámbor és buzgó katolikusok lettek volna. Amerikában a Katolikus Akció hullámjának kiindulópontja az 1921-ben megnyílt Nemzeti Katolikus Jóléti-Konferenciára vezethető vissza. Hanna érsek minden alkalommal ezeket mondotta: ’Az államunkban megnyilvánuló katolikus hatalmat mi rendeztük és egyesítettük. Most már tudatában van, hogy hol és mikor szükséges cselekednie és egységének tudata erősíti. Hatalmasoknak érezzük magunkat, mert a mi újból való egyesülésünk nyilvánvaló lett'. Ettől a naptól kezdve a katolikus hatalom gyorsan növekedett és a katolikus szervezetek száma megszaporodott ...
Minden hónapban újabb és újabb szervezetek létesültek. Utoljára 1935 május havában alakult meg a 'Katolikus Hadirokkantak-Egyesűlete', Molloy brooklyni püspök védnöksége alatt. Máris több 'tisztséget tölt be és célja az, hogy necsak egy általános nemzeti, hanem nemzetközi szervezetté fejlődjön. A nők segélyegyesületei a ’Ycomanettes' (segédcsapatok) néven csatlakoztak ehhez a 'tisztséghez'. 'Én biztos vagyok benne', mondotta Higgins káplán, hogy 'Hayes kardinális szent támogatásában részesít bennünket és az egész hierarchia is jóváhagyását adja'. A katolikus rok-

194


194
kantakkal együtt a volt katolikus diákok is hivatottaknak érezték magukat, hogy még inkább résztvegyenek a Katolikus Akcióban és egy új szervezetet létesítsenek, hogy a katolikus életben betöltött vezetőszerepük annál hatásosabb legyen. A jezsuita Parsons S. J. ezt az új mozgalmat ekképpen írja le: ’... Szervezkedjetek! Egyesítsétek amennyire csak lehet egy közös ügy érdekében az egymástól annyira eltérő intelligenciát és akaratot. Tűzzetek ki egy közös célt! Az emberek képzelőtehetségét egy nagy mozgalom látomása által lobbantsátok lángra, amely a mi nyugati civilizációnk által alkotott tradíciókban vert mély gyökeret. Tegyetek valami kísérletet! Legyetek forradalmárok magatok is, ha a szükség ügy kívánja!'
... 'Katolikus férfiak', mondotta, 'tartsatok össze és mondjátok meg a törvényhozó testületeknek, hogy nem szabad, oly törvényjavaslatokat előterjeszteniük, melyek a család vagy a katolikus egyház eszményeit támadnák. Szervezkedjetek, miáltal elég erősek lehetnétek ahhoz, hogy mindazokat a tanítókat, akik „tévtanokat" tanítanak, állásuktól megfoszthassátok'." („Rome Stoops to Conquer" [Róma a győzelem felé hajlik] 15—18. old.)
28 Ezen folyóirat keretein belül lehetetlen rámutatni azon különböző eszközökre, melyek akár politikai téren, vagy másképpen igyekeznek, a Katolikus Akciót előtérbe helyezni s azáltal az Amerika és más nemzetek feletti hatalmat megszerezni. A cél nem más, mint a figyelmet azon tényekre fordítani, hogy az a vallásszervezet, amely ilyen politikai, kereskedelmi, militarisztikus és egyéb elvetemedett módszereket alkalmaz, mint a római katolikus hierarchia, nem lehet Krisztus képviselője a földön, minélfogva a római katolikus szervezet azon állítása, hogy ő Isten egyháza, teljesen csalfa és téves. Már az is elegendő bizonyítékul kell szolgáljon minden becsületes és őszinte ember előtt, hogy a római katolikus szervezet az ördög eszköze, miáltal az emberiség boldogulása ellensége. Ha valaki örök boldogságát azáltal akarja akadályozni, hogy egy elvetemedett szervezethez ragaszkodik és tovább támogatja, amely Isten és az emberek ellensége, szabadon megteheti, de az itt közöltek mégis figyelmeztetésére szolgálnak, nehogy azáltal igyekezzen magát az illető mentesíteni, miszerint később azt mondaná, hogy nem volt tudomása arról, hogy ez a szervezet az ördögöt képviseli. Ennek a folyóiratnak a célja az, hogy a becsületes és őszinte embereket, legyenek akár katolikusok, vagy mások, az igazság ismeretére segítse, hogy a biztonság egyedüli helyét keressék és megtalálhassák.
29 Aki helyes magyarázatot nyer az ördög szándékai felől, sokkal jobban megérti, hogy miben áll a vallási hiszékenykerítők tevékenysége. Kétségnélkül az ördög létesítette a vallásszervezeteket, hogy Jehova nevét gyalázza s a nagyravágyó és kapzsi embereket egy nagymérvű és megtévesztő terv megvalósítására képesítse, amely a népet félelemben és megaláztatásban tar¬
taná, s azután életlehetőségétől megfosztva teljesen a Sátán és látható szövetségesei hatalma alá juttatná. Sátán eltökélt szándéka: uralkodni, vagy megsemmisíteni; evégett használja láthatatlan szervezetét. Az ezután következő magyarázatokból minden őszinte ember előtt világos kell legyen, hogy miért van az ördögnek egy szervezete, amely az embereket a maga vezetése alatt a teremtmények között valaha is folytatott legördögibb és legravaszabb hiszékenykerítési munkájában való közreműködésre készteti.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
(Angol W. 1937 július 15)
Hiszékenykerítők.
II. rész
„Az istentelen munkál álnok keresményt" - Példab. 11:18.
1
JEHOVA Istennek egy szervezete van, melynek részét azon teremtmények alkotják, akik életjogot nyertek. Isten mindent a maga rendje szerint végez és szervezetében csakis azon teremtményei maradhatnak meg, akik az ő parancsolatainak engedelmeskednek. Lucifer haj¬
danában — amíg nem lett törvényszegő — Isten szervezetének tagja volt; azóta Sátán, ördög. Isten ellensége és a törvénytelenség megtestesülése. Mindazok ellensége, akik jót cselekedni igyekszenek. A Sátán utánzó. Kísérletet tett, hogy a fellázadt teremtményekből magának egy