Az emberek gyalázata-Kilátás-Egy törvénytelen kísérlet a föld benépesítésére

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 

Oldal:Az-emberek-gyalázata-Kilátás-Egy-törvénytelen-kisérlet-a-föld-benépesítésére-1946.pdf/1

2


Irta: J. F. RUTHERFORD
az Őrtorony Biblia-traktátus Társulat elnöke,
124 Columbia Heights Brooklyn, — N. Y., U. S. A.
„THE WATCH TOWER“, Hungárián. — Made in Rumania
Kiadók: A Biblia-Traktátus Társulat M. D. I. r. t. kiadóvállalat
és a Romániai „Jehova Tanúi" Társulat, jogiszemélyiség,
Bucuresti 3. Aleea Tonoila 19.


Az emberek gyalázata
1 JEHOVA azokhoz fordul, akik szeretik az igaz­ságot, ragaszkodnak hozzá és gyalázatot szenvednek, mert szorgalmasan kutatják az igazságot, azért erősí­tésükre és bátorításukra mondja: „Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szivében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától és szi­dalmaik miatt kétségbe ne essetek!" (Ézsa. 51:7). Ezek a szavak a múltban Isten jelképi népére bírtak érvénnyel. Most azonban vonatkozik az összes felszenteltekre; úgy a felkentek mint a „más juhok"-hoz tartozókra is. Sátán, évszázadokon át gyalázta Jehova nevét és bárki aki szolgálni akarta Istent szorgalmasan, Sátán táma­dásainak célpontja volt. Jehova Királya most trónjára helyeztetett; és megkezdte uralkodását. Sátán, dühös haragjában minden erejével arra igyekszik, hogy az em­bereket távoltartsa Istentől.
2 A TEOKRACIA az ember reménysége; más reménység nem létezik. E reménység miatt és a Teokrácia hirdetéséért állnak most Jehova tanúi és társaik a nemzetek előtt a földön mint vádlottak. Ők elviselik ezt az ellenkezést és gyalázatot mellyel vádolva vannak és örvendenek, hogy részük lehet Jehova nevének iga­zolásában. Ők jól tudják, hogy a Teokratikus kormány mihamar győzni fog és nekik, akik a Nagy Teokrata és Királya mellett foglaltak állást, részük lesz e győze­lemben és örökre az Úr örömében fognak lenni.
3 Az ellenállás, mellyel találkozott a Teokrácia kormánya az egész világon, nem bátortalanitotta el azokat akik hűségesen hirdetik a Felséges nevét. Hogy az ő bátorságuk nagy és reménységük továbbra is életteljes legyen, azért táplálja az Úr az Ő népét az Általa ren­delt eledellel. Egy idő óta a felkenteknek kiváltságuk volt örvendhetni ezen szellemi eledelnek. Azok, akik a „nagysokaságot" (Jel. 7:9-18) fogják alkotni, a mentő­bástyához, Jehova nagy szervezetébe sietnek, a mara­déknak pedig az a kötelessége és kiváltsága, hogy min­den lehető segítséget nyújtson nekik, hogy megérthessék a Mindenható Isten akaratát őket illetőleg. Az Őrtorony irodalma kiadójának az a vágya és igyekezete, hogy társainak minden lehető eszközt megadjon : „Mert mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók, nevekednek a rosszaságban, eltévelyitvén és eltévelyedvén“ (Tim.II. 3:12—13. A felkentek társai most részesül­-
nek a szenvedésekből együtt a maradékkal. Ők azért szenvednek mert szeretik az igazságot és azért is, mert az emberek figyelmét felhívják a vallás és keresztény­ség közötti világos külömbségre.
4 Aki szövetségben van a Mindenható Istennel akaratának cselekvésére, tudja, hogy éppen most vár­ható a világ hatalmai részéről egy ádázabb ellenkezés. Krisztus Jézus, a Király, hű követőinek mondotta: „És gyűlölve lesztek minden népek előtt az Én nevemért (Máté 24:9). Az Úr e kijelentése igaznak bizonyult a múlt évek eseményeiből és kimutatja a gyűlölet okát a földön uralkodó nemzetek részéről. Ez a gyűlölet nem abból származik mintha Jehova tanúi rossz emberek volnának, vagy mert beavatkoznának személyes jogok vagy emberek tulajdonaiba, vagy mert általános érde­kek tekintetében ténykednének, hanem azért, mert Jehova tanúi és társaik, hirdetik bátran félelem nélkül Jehova Istennek és Királyának Jézus Krisztusnak nevét. Mikor az Úr Jézus a földön volt gyűlölték és üldözték. Ő mint igaz szenvedett, mert mint Atyjának képviselője hirdette Jehova nevét és jövendőbeni királyságát. A Király tanúi akik most a földön élnek egy hasonló kiváltságot élvez­hetnek, hogy ismertethetik Jehova nevét és részesed­hetnek abból a kiváltságból is, hogy betölthetik Krisztus Jézus szenvedéseit amely azok részére maradt hátra, akik egyek lesznek vele az igazságos kormányzatban. Az apostol aki az Ő nevéért szenvedett mondotta: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház". (Kol 1:24). A Jonadábok most a maradékkal együtt szenvednek, mivel együtt munkálkodó társai és részt vesznek az Isten „szokatlan munkájából" (Zsid. 10:33).
5 Egy vallási intézmény sem, vagy ezen intéz­mények tagjai, nem szenvednek olyan módon és okból mint Jézus Krisztus. Sem a vallásfelekezetek sem azok­nak tagjai nem hirdetik a nagy Teokratának Jehovának nevét, és nem közlik a Krisztus Jézus mint Király által gyakorolt Teokratikus uralmát. Ezek a vallásos in­tézmények hallgatólagosan sőt egész nyíltan is ellentét­be helyezkednek a Teokráciával. Ők tehát nem szen­vednek az igazságért és Jehova nevéért és nem is tud­nak szenvedni ezért. Mégis ugylátszik, hogy az embe­rek egy sokasága erőszakkal fogva vannak tartva ezek­ben a vallási szervezetekben; azon okból mert azok az

3


3
AZ EMBEREK GYALÁZATA


emberek nem ismerik az igazságot. Ezek az emberek óhajtják az igazságot, azért ezeknek az őszinte és Isten iránt jóakaratu embereknek viszik el Jehova tanúi a segítséget és vigaszt. Teszik ezt azért, hogy ezek az emberek felismerhessék az igaz utat, hogy Jehova a Mindenható, a nagy Teokrata és, hogy Királya Krisz­tus Jézus a Megváltó, aki örök életet ad mindazoknak akik engedelmeskednek a Mindenható Isten törvényének. Most itt az ideje Jehova neve igazolásának és ezt a bizonyságtevést a teljes igazolás előtt kell megtenni; amit Isten parancsolt, igy és azért be is teljesedik. (2 Mózes 9:16).


Önzetlen
6 Az a munka, amit Jehova tanúi és társaik a „más juhok" végeznek, nem önző okokból történik és határozottan nem pénzhaszonból, sem világi tiszteletért. Az ő munkájuk a Mindenható Isten parancsának megfelelően történik; és mert szeretik Istent, örvendvén az alkalomnak, hogy parancsainak engedelmeskedhetnek, részt véve a fentemlitett munkában, az ellenkezésekre való tekintet nélkül. Ők tudják, hogy Isten, szeretet következő eg teljesen önzetlen és hogy mindent önzet­lenül cselekszik. Azt is tudják, hogy Ő az élet forrása és hogy a megmentés Tőle származik; és az ő égő­vágyuk az, hogy bírhassák az Ő elismerését és meg­mentessenek Általa. Jehova tanúi nem igyekeznek arra, hogy tagokat gyűjtsenek soraikba. Ők nem propagan­disták. Ők, egy oly férfi és nőkből álló sereget alkot­nak, akik egyénenkint állástfoglaltak az Úr oldalán és együtt haladnak előre az Ő parancsainak való engedel­mességben, hogy hirdessék a Teokratikus kormányzatot, tudatva a földön az őszinte emberekkel Isten kegyes gondoskodását megmentésüket illetőleg. Ők, az Úr pa­rancsának engedelmeskedve hirdetik az igazságot amíg arra az alkalom ajtója nyitva van és addig tart felelős­ségük is, mert miután a bizonyságtevés munkája be­végződik, azonnal követni fogja azt Isten határtalan ha­talmának gyakorlása az Ő nevének igazolása érdekében. Azután az Ő szolgáira egy más munkát fog bízni. Azon idő alatt, amig ők a Teokrácia hirdetését végzik, e hir hallgatóinak dolga, hogy határozzanak atekintetben, hogy akarják-e az Urat szolgálni és élni, vagy elutasítják, ottmaradva ahol vannak és az örök halálba jutni(Ján. 3 36). Miután az Ő tanúi hűséggel teljesítették kötelességüket, megelégednek, lettlégyen bármi is mun­kájuk eredménye. Ők nem várnak semmilyen kedvez­ményt az emberektől, csupán azt kérik, hogy mint az Úr képviselőit hallgassák meg figyelmesen. Ők tudatá­ban vannak annak, hogy az Úr akarata megvalósul és az teljesen kielégíti őket.


Gyalázatok
7 Az emberek közül csak nagyon kevesen tudják, hogy „Jehova tanúi" és „társai“-ból álló e keresztyén
sereg, miért igyekszik oly szorgalmasan engedelmes­kedni a Mindenható Isten parancsainak. Hasonlóképpen csak kevesen értik meg az emberek közül, hogy Jehova tanui és társaik, miért vannak annyira gyalázva a val­lásgyakorlók által. Hogy azok, akik etekintetben tudat­lanok de őszinték, megérthessék e tényállás okát, azért közöltetik az Őrtoronyban az erre vonatkozó bibliai bi­zonyíték. A vallásos ellenkezők és azok, akik őket kép­viselik valamilyen minőségben, arra igyekeznek, hogy kinevettessék Jehova tanúit és szorgalmukat, vallásos szektának és fanatikusoknak nyilvánítván őket, s teljesen tévesnek jelentve ki az általuk végzett munkát. Aki az igazságot megismerni óhajtja, vegye figyelembe a kö­vetkezőket:
8 Isten, aki egyedül bírja a Jehova nevet, terem­tője a mennynek és a földnek. (Zsolt. 83:19). Az ég és a föld Neki tulajdoníthatók minden teljességükkel egyben. (Zsolt. 24:1). Ő teremtette a földet és azután rajta a tökéletes embert, hogy ott lakozzék, benépesítvén azt igaz nemzedékkel. (Ézsa. 45:18; 1 Mózes 1:28 2:7). Isten, a már azelőtt teremtetett Lucifert bízta meg a földi teremtés felett való felügyelőséggel. Lucifernek az lett volna ünnepélyes kötelessége, hogy a Teremtővel összhangban ténykedjen és tisztelje Jehova nevét; de ő ellenkezőleg cselekedett. Ő, arra a tiszteletre és állásra vágyott, amelyet az egész teremtmény csak a Nagy Teremtőnek tulajdonított és hozzáfogott, hogy a teremt­ményeket a Nagy Teremtővel ellentétbe állítsa Azért van ő a Szt Irásban rablónak nyilvánítva. (Jer. 51;13) A Bibliában írva van, hogy Lucifer azt gondolta szivében: „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé he­lyezem ülőszékemet és lakom a gyülekezet hegyén messze északon". (Ézsa. 15:13-14).
9 Lucifer arra következtetett, hogy törvénytelen célját végre tudja hajtani és igy kielégítheti dicsőség és tisztesség utáni vágyát, amennyiben ellentétbe helyezkedett Isten céljával és annak végrehajtó módoza­taival. Eme ténykedése gyalázat volt a Felséges nevére. A gonosz, azon módszerhez folyamodott, hogy a tökéletes ember elméjét Isten iránt megmérgezze, oltalmul a hazug­ságot választván, hogy a Mindenható Isten felséges ne­ve és igéje meggyaláztassék. Lucifer azt hitte, hogy az ő kísérlete Istennel szemben saját előnyére és felmagasztalására sikerülni fog. Azért hazudott az első em­berpárnak, az Isten törvényének megtapodására bírva őket és igy halált hozva reájuk. (1 Móz. 3:1-5; 2:17; 3:16-17). E törvénytelen cselekedetért, hogy a nagy ellenségnek Lucifernek engedett, lett Ádám halálra itélve és kiűzve az Édenkertből a készületlen földre, megaláz­va megátkozva és egy fokozatos halálnak alárendelve. Adám képtelennek bizonyult az isteni megbízatást vég­rehajtani, hogy szaporodás által a földet benépesítse egy igaz nemzedékkel, mely képtelenség az ő balga művének tulajdonítható. Az ő összes leszármazottai örö­költék a halált, amiértis irva van : „Annak okáért, mi­-

4


4
AZ EMBEREK GYALAZATA


képpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és aképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek... (Rom. 5:12).
10 Miután Lucifer fellázadva szembe helyezkedett Istennel, e törvénytelen egyénnek neve is megváltoz­tattatott, úgyhogy attól az időtől a mi napjainkig a kö­vetkező négy néven ismeretes: Sátán, Kígyó, Ördög és Sárkány. (Jelen. 20:1—2). Lucifernek atekintetbeni vágya, hogy önmagát felmagasztalja, az ő bukásához vezetett. Isten megalázta és ledöntötte őt és Sátán az­óta, egészen jelenig, a törvénytelenség tökéletes kife­jezése volt és a rendelt időben teljesen meg fog semmisíttetni. Eme törvénytelenről áll megírva: „Pedig a sírba szállsz alá, sirgödör mélységébe! Akik látnak, rád tekintenek és elgondolják: Ez-é a föld ama háborga­tója, aki királyságokat rendített meg? Aki a föld kerek­ségét pusztasággá tette, városait lerontá és foglyait nem bocsátá haza! A népeknek királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában. Te pedig messze vettettél sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettek­kel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velők a sírban, mert elpusztitád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszak magva sem!" (Ézsa. 14:15-20).
11 Az ördög körülirásában a bibliai tudósítás to­vább folytassa, mondván: ,Valál felkent oltalmazó Kérub; és ugy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kővek közt jártál. Feddhetetlen voltál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg go­noszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről és elvesztélek, te ol­talmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szived felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fé­nyességedben ; a földre vetettelek királyok előtt, adta­lak szemük gyönyörűségére. Vétkeid sokaságávál, ke­reskedésed hamisságával megfertőztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg té­ged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közűl, elborzadnak miattad; rémségessé lettél s többé örökké nem leszel!’ (Ezek. 28:14—19).
12 Itt meg kell jegyeznünk, mint mellékelt magya­rázatként, hogy a múlt időkben az emberek közül azok, akik magas állásokba óhajtottak emelkedni, hogy ma­guknak nevet szerezzenek és mások által dicsőittessenek, Sátán eljárását gyakorolták, amennyiben szembe­ helyezkedtek azzal, ami igaz és gonoszra vetemedtek abban a reményben, hogy ezzel önző céljaikat elérhe­tik. Mindenesetre ahol a Szentírás és a tények bizonyitólag fedik egymást, meglátható, hogy aki megkisérli magát femagasztalni mások hátrányára, bizonnyal meg fog aláztatni a Felséges által, aki megalázza vagy felmagasztalja a teremtményeket. Csak kevesen tanulták meg az emberek közül ezt a változatlan szabályt, ami
a Bibliában megirattatott. Azok, akik megértették e sza­bály jelentőségét, örvendenek Jehova Istenben és az ő nevének magasztalásában. Ők értékelésüket fejezik ki a Bibliában leirt következő szavak iránt: „Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; mert nem napkelettől, sem napnyugattól s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!“ (Zsolt. 75:6-6).
13 A próféta továbbá azoknak, akik szeretik az igazságot, a következő szavakat helyezi ajkukra: „Én pedig hirdetem ezt mindörökké és éneket mondok a Jákob Istenének." (Zsolt. 75:10). Jehova tanúinak hű­séges maradéka, akik még a földön élnek társaikkal a Jónadábokkal együtt, tudják, hogy minden jó és töké­letes adomány Jehova Istentől származik és részükre örömet jelent az Ő akaratát tenni. Azért ők vígan tekintenek megmentésükre, melyet Ő fog hozni nekik.
14 Visszatérve újra az édeni lázadáshoz, megje­gyezzük, hogy az ördögnek sikerült az embernek, Ádámnak halálát okozni, aki Istennek tökéletes teremtménye volt és akkor Sátán büszkeséggel telten, rosszakaratulag tovább folytatta kihívó támadását a Mindenhatóval szemben, amennyiben kijelentette, hogy minden embert arra tud bírni, hogy megátkozza Istent és hogy az em­berek közül senki sem fog Istennel szemben igaznak és hűségesnek maradni, következőleg pedig, hogy Isten nem a Legfelségesebb. (Jób 2:5). Ezáltal lett felvetve a vi­takérdés, hogy ki a Mindenható, Sátán, az Ördög, vagy Jehova Isten. Az egész teremtés, egyben az angyali se­regekkel figyelte és követte a dolgok kialakulását. Azért, hogy az egész teremtés a rendelt időben tapasztalatot szerezzen arra nézve, hogy Jehova Isten a Mindenható és hogy Sátán a törvénytelenek fejedelme, Jehova el­fogadta Sátán kihívását és megengedte, hogy minden le­hetőt tegyen meg törvénytelen állításának beigazolására. Habár Sátán halálra lett is itélve, Isten elhalasztotta a halálos ítélet végrehajtását addig az ideig, amig Sátán­nak elégséges alkalma adatott dicsekedése megvalósítá­sára, vagy hogy feltárja állításának valótlanságát. Visszatérve az ördöghöz, akire nézve Isten, jelképes érte­lemben egy földi uralkodót használt, mondotta Isten: „Ámde azért tartottalak életben téged, hogy megmutas­sam néked hatalmamat és hirdessék nevemet az egész földön." (2 Móz. 9:16).
15 A Mindenható Isten e nyilatkozata igazolja, hogy az Isten arra rendelt idejében az Ő neve hirdetve lesz az egész földön, aminek közvetlen azelőtt kell történnie, mielőtt Jehova gyakorolná vagy kifejezné az O határtalan hatalmát Sátán és hordái ellen. Jehovának fenti nyilatkozatából az is kitűnik, hogy mindenki, aki hirdeti a Nagy Teokratának nevét, az Ő Királyát és kormányát hűségesen, támadó célpontjává lesz Sátán el­lenkező erőszakosságainak, mely ellenkezésben Sátán segítve van az ő törvénytelen hordái által. A dolgok

5


5
AZ EMBEREK GYALÁZATA
teljes állása igazolja, hogy ez a következtetés helyes, úgy, ahogy az a prófétai leírásban is kijelentetett.
16 Sátán lázadása után Jehova ismertté tette, hogy egy királyi magot fog létrehozni, azaz egy nagy ural­kodó-hatalmat, mely Jehova parancsa szerint fog tény­kedni és meg fogja semmisíteni Sátánt hatalmával egy­ben. Jelképi nyelven mondotta a Mindenható Isten Sá­tánnak: „Ellenségeskedést szerzek te közötted és az asszony között, a te magod és az ő magva között: Az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1 Móz. 3:15).
17 Az itt említett „asszony" jelkép, melyben pró­fétaig Isten általános szervezete van kimutatva, amely létrehozza a „magot" és ez a „mag“ fogja végrehajtani Isten célját. Ennek az általános szervezetnek „magja" a Teokratikus kormányzatnak nagy és hatalmas Kirá­lya, aki igazságban fog uralkodni a világ felett. Ez a „mag“, a Teokrácia Királya, Jézus Krisztus. (Ézsa. 5:1—13; Gal. 4:26—29). Hosszú idő telt el, mely idő alatt Sátán folytatta az emberi nem elnyomását és gyalázza a Felséges nevét. A rendelt időben elküldötte Is­ten szeretett Fiát, Jézust a földre, mint az igazság tanuját, az Ő célja és neve érdekében. (Ján. 18:37). Jézus bebizonyította, hogy hűséges volt Jehova iránt és igy nyerte meg a „Hű és igaz tanu" címet. (Jel. 1:5; 3:14; 19:11). Bárki, aki hűségesen követi Jézus Krisz­tust s következőleg keresztyén, tanúja kell legyen Je­hova Isten nevének.


Teokrácia
18 A Mindenható Jehova Isten, a Nagy Teokrata. A Teokrácia Jehova kormánya, mely uralkodni fog igaz­ságban a világ felett Jehova tisztességére és dicsére­tére és igazolni fogja teljesen az Ő nevét. Az, aki Isten parancsa szerint közvetlen fog uralkodni, mint a Teo­krácia királya, Krisztus Jézus. Jehova Isten az Ő nevé­ért küldötte Jézust a földre. Jézus Krisztus földrejövetelének főcélja Jehova nevének igazolása volt és ez az igazolás az Ő királysága vagy Teokratikus uralma ál­tal lesz végrehajtva. Jézus Krisztus földrejövetelének második oka a váltságdíj megszerzése volt, azoknak az embereknek megváltása és megszabadítása érdekében, akik magukat teljesen Istennek és Teokratikus kormá­nyának szentelik. (Mát. 20:28, Ján. 3:16, Rom. 6:23). Jézus, Atyjának nevében jött. Ez a név reá helyeztetett és mindazok akik Jehovát gyalázták, Jézus Krisztust is gyalázták, az Ő nevéért. Hasonlóképen gyűlölve voltak egészen a mai napig is mindazok, akik hűségesen kép­viselik az Ur Jézust az Ő nevéért; és a vallásoskodó képmutatók által ez az ellenkezés a legrosszakaratubb módon nyilvánul meg.
19 A Teokrácia a „menny királysága", mert az Jehova kormánya, mely a mennyből ténykedik az Ő jogszerinti képviselője Jézus Krisztus által. Jézus Krisz­-
tus Jordánbani megkeresztelkedésekor lett Jehova ál­tal Királyá kenve. (Máté 3:16). Jézus azután kezdte meg bizonyságtevő munkáját Jehova Isten neve érdekében. Legelső beszéde valamint a többi is mind Jehova ne­vének tiszteletére irányult. Legelső szavai, melyeket felkenetése után másokhoz intézett igy hangzik: „Elközelitett a mennyeknek országa. (Máté 4:17). Ez betüszerint is igaz volt, mert Jézus a Király akkor és ott be­szélt azokhoz akik hallgatták. A következő három és fél év alatt Jézus az emberek között járt városonkint és falunkint és házról-házra, elbeszélve nekik az igazságot az Ő Atyjáról Jehova Istenről, és királyságáról. Ő minden időben a királyság fontosságára célzott azaz a Teokráciára, megparancsolva követőinek nyomatékosan, hogy imádkozzanak érette amint írva van: „Jöjjön el a Te országod és legyen meg a Te akaratod úgy a föl­dön mint a mennyekben van". (Mát. 6:10).
20 Jézus tudatta tanítványaival, hogy mások is fognak vele egyesülni a királyságban és hogy mindazok döntőpróbán kell átmenjenek. (Luk. 22 27-30). Ő azt mondotta követőinek, hogy mindazok akik vele egye­sülnek kell, hogy bizonyságot tegyenek Jehova nevéről és nagy kormányáról. (Máté 28:19; Luk. 12:32). Akkor lett tudatva, hogy azok akik óhajtanak vele a király­ságba jutni egy feltételnek kell eleget tegyenek; és kell, hogy vele együtt szenvedjenek gyalázatot amelyek reá estek, s amelyek az Ő és az Ő Atyjának nevéért reájuk is fognak esni. Jézus, Jehova „hű és igaz tanúja" volt, mely hűséget megőrizett miden időben, elviselve bár­milyen ellenkezéseket, még a legszégyenteljesebb halált is, mintha bűnös lett volna. Ő megalázta magát, semmi tisztességet nem várva az emberektől. Soha sem kísé­relte meg magát felmagasztalni. A világ urai szemében úgy tűnt fel mint egy „nagyon gyáva jellem", bárha Ő volt az egyedüli igaz tökéletes jellem, aki valaha is élt a földön. Isten iránti hűsége megbízatásának teljesítése tekintetében, részére Isten elismerését eredményezte, Róla áll megirva: „Hanem önmagát megüresité, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név felett való: Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur, az Atya Isten dicsősé­gére". (Fil. 2:7—11). „Ámbár Fiú, megtanulta azokból miket szenvedett az engedelmességet. És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazok részére akik neki engedelmeskednek". (Zsid. 5:8-9).


Az Ő hűsége
21 Az Ur Jézus haláláig tartó hűsége bizonyítja, hogy Sátán egy hazug és hogy Jehova Isten Igaz és

6


6
AZ EMBEREK GYALÁZATA
Mindenható, Isten megengedte, hogy az Ur Jézus Krisz­tus vére kiontassék amit elfogadott mint válságdijat a bűnös emberekért, azokért akik megtérnek, hisznek és azután hűségesen engedelmeskednek Jehova Istennek, szolgálván Őt. Azután Jehova Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Ő meghalt mint ember, de a halálból mint halhatatlan szellemi teremtmény támasztatott fel. Az Ő feltámadása lehetővé teszi az embereknek, akik bűnbe fogantattak és születtek, hogy eleget téve a feltételek­nek amelyeket az Ur eléjük tár, hogy megszabadulva a bűntől, Jehova szolgáivá lehessenek és Jézus Krisztus által az örök élet áldásaiban részesüljenek. A keresz­tyének ismerik e magasztos igazságokat amelyek kétségbevonhatatlanok és örvendenek a ténynek; hogy megengedtetett részesülniök Krisztus Jézussal egyben, hogy a tanuk osztályához tartozzanak a Legfeségesebb nevéért.


Ellenkezések
22 Istennel szembeni ellenségeskedésből és hogy még tovább gyalázza Jehova nevét, Sátán megkísérelte, hogy a még gyermek Jézust elveszítse, de az neki még sem sikerült. (Mát. 2:12-17) Attól az órától, amikor Jézus felkenetett mint Király, az ördög állandóan arra törekedett, hogy elpusztítsa. (Máté 4:1-11). Ezt azért tette, hogy beigazolja, törvénytelen állítását, amelyet Jehovával szemben emelt és hogy tovább gyalázza a Felséges nevét. A három és fél év alatt, amely idő alatt Jézus helyről-helyre járt cselekedvén a jót, amennyiben hirdette és tanította az embereket az Isten királyságára, az ördög folytonosan gyalázta és megölni törekedett Őt. Jehova iránti szeretetéért és hűségéért, mellyel cselekedte Atyjának akaratát, szenvedett Jézus betüszerint és Atyjának nevéért viselte a Sátán és képviselői által reászórt gyalázatot. Azért van megírva Róla : „Mert Te éretted viselek gyalázatot ... Atyám fiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mi­vel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám“. (Zsolt. 69: 8-10).
23 Az Ő földi tevékenységének kezdetén, Isten Jézusnak 12 férfiút adott, akik vele kellett hogy járjanak, mint tanítványok és társak, hogy miután tanítva lesznek általa, az Ő vezetése alatt másokat is tudjanak tanítani és vigasztalni. Azok mindnyájan egynek kivételével átélték az üldöztetés próbáját, hűségeseknek bizonyulván Isten és vezetőjük iránt Az, aki kivételt képezett, Iskáríotes Judás volt, aki önzésének következményeképp az ördög hálójába esett és akiről a Szt. Irásban mint áruló és a „veszedelem fiá"-ról történik említés. Ő felhasználtatik az emberek egy nagy osztályának előárnyékolására, akik hűtlenekké lesznek, és akik elárulják az Isten és Krisztus hűségeseit. Ezek al­kotják azt az egyesült testületet, mely a „bűn embere" né­ven ismeretes és amely magában foglalja úgy a hűtlen papságot, mint különösképpen azokat is, akik a „gonosz szolga" osztályának neveztetnek, Amig az Ur 11 tanít­ványa a földön élt, folyton hirdették Jézus Krisztust mint
Királyt és magasztalták Jehova nevét és Teokratikus kormányát. Ők állandóan kiemelték a Teokrácia fontosságát és ezirányu hűségükért hasonlóképpen gyalázva és szidalmazva voltak.
24 Volt egy férfiú, aki a Tárzusi Saul néven volt ismeretes, egy jogász (ügyvéd), aki a nép között jó hír­ névnek örvendett, az „Izrael törvényei" iránt pedig buzgóságos és aki Jézus Krisztus követőinek üldözője volt. Azért mert ő őszintén cselekedett, amit az Ur tudott, idő­vel az Ur az igazság megértésében részesítette. Ő azután megtért és Jézus Krisztusnak igaz követőjévé és szolgá­jává lett. Az Ő neve meg lett változtatva, Saul helyett Pál lett és az Ur Jézus Krisztus kivételes apostolává tette, a föld nemzeteinek szolgájává, akik az Izraelitákon kívül voltak. Ez az apostol, aki egy igaz és hű lojális keresztyén volt, irta azután ihlet alatt, Isten szelleme által a Szentirás egy nagy részét. A vallásgyakorlók nagyon sokat üldözték és ő szemelőtt tartva mindazokat a szenvedéseket, irta: „Megigazulván hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és di­csekedünk az Isten dicsőségének, reménységében. Nem­ csak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig re­ménységet. A reménység pedig nem szégyenit meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szivünkbe a szentlélek által, ki adatott nekünk". (Roma 5:1-5). Továbbá írja ő Krisztusbani testvéreinek, hogy ne kedvezzenek saját maguknak, hanem, hogv arra igyekezzenek, hogy Isten előtt legyenek kedveltek: „Mert Krisztus nem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázó­idnak gyalázásai hullottak reám (Roma 15:3). Ő gyakran volt bebörtönözve, az Evangélium prédikálásáért anélkül, hogy valamely földi uralkodótól elismerésben részesült volna, és biróságok elé hurcoltatott. Ez az ördögi szabály még minden nemzetek között fennáll, akik máma „keresztény­ség" néven ismeretesek, ahol a földi hatalmasságok meg­kísérlik a keresztyéneknek törvények által megtiltani az Evangélium hirdetését, ha arra előzetesen nincsenek fel­hatalmazva (engedélyezve) valamely rendőrségi tisztviselő által.


Gyalázók
25 Mindazok az egyének, akik résztvettek Jehova, Krisztus Jézus és az Ő követőinek gyalázásában, tudva, hogy azok Jehova tanúi, azzal mint az ördög gyermekei vagy leszármazottai nyilvánultak ki, amint a Szentirásban is neveztetnek. Bizonnyal Sátán is jól megválogatta eszközeit, akik a legjobban szolgálják az ő célját, hogy Jehova nevét és szolgáit gyalázzák. A vízözön után Sátán a vallást választotta eszközéül ami által szégyent hozzon Istenre. Ő vallásos szervezeteket alapított és azóta a vallást használta főeszközéül Isten szentnevének gyalázására. Először Nimródot hasznláta fel Sátán, az állatok és emberek erő-

7


Oldal:Az-emberek-gyalázata-Kilátás-Egy-törvénytelen-kisérlet-a-föld-benépesítésére-1946.pdf/7

8


7
AZ EMBEREK GYALÁZATA
szakos gyilkosává téve őt. Nimród ezáltal nagy hírnévre tett szert az akkori nép között, ami kitűnik abból is, hogy a „hatalmas vadász az Úr előtt" nevet kapta. (1 Mózes 10:9). Nimród azután egy politikai Szervezetet épített ki, amelynek ő volt a diktátora. Ő hóditóháborut folytatott más népekkel, félelmet gerjesztve maga és társai iránt s az ör­dög hálójába vezette őket, hogy őt és a démonokat tiszteljék. (Péld. 29:25). Ott kezdte Sátán, a vallás által az embereket a Mindenható Istentől eltávolítani és Istennel ellentétbe helyezni s azóta is a vallás volt az ő eszköze Isten szent nevének gyalázására.
26 Mikor Nimród meghalt, az emberek által egy hatalmasnak volt minősítve, aki a mennybe emelkedett és tisztelték ennek a gonosz törvénytelennek nevét. Ilyen mó­don Sátán nemcsak, hogy megszervezte a vallást, hanem fenn is tartotta, hogy azáltal tettreváltsa törvénytelen kihí­vását, amelyet emelt Isten és igy gyalázattal illette Isten nevét. Az őszinte emberek félrevezetésére ez bizonyult a legjobb eszköznek. Amikor Babilon megalapítása után más nemzetek keletkeztek, ezek is arra lettek vezetve, hogy bi­zonyos ördögtiszteleti formát vagy vallást gyakoroljanak. Jehova, hogy a „magot" létrehozza és hogy az Ő Teokra­tikus jelképi kormányát megalapítsa, hogy az emberek kö­zül némelyek az igaz uton maradhassanak a Nagy Király eljöveteléig, megszervezte az Ő barátjának, Ábrahámnak leszármazottait, melyet a Szentirás Izraelnek nevez. Ezt a nemzetséget használta Ő képek vagy drámák alakítására prófétai értelemben, melyek a Teokratikus kormányzat­ra vonatkozó határozatait mutatták. Izráel nemzete volta­képpen egy jelképi Teokrácia (isteni uralom) alatt volt és azért szerveztetett, hogy azt a nemzetet megóvja az ördög­ vallás befolyásától. Isten parancsa szerint nekik nem volt szabad semmi közösséget tartani fenn oly emberekkel, akik ördögtisztelők voltak. Isten felosztotta Palesztinát (Kánaánt) az Izraeliták között és az Ő törvényszövetséget adva nekik, megparancsolva, hogy szorgalmasan hallgassanak pa­rancsaira és törvényére és szolgáljanak örömmel Jehova Istennek. Ő ezt a népet Palesztinába küldte, hogy azt bir­tokba vegye és hogy kiirtsák az ottélő ördögtisztelőket, akik ellenkeztek a teokratikus kormánnyal és gyalázták Je­hova nevét. Azért mondotta Isten az Ő hűséges népének, hogy ne csupán tartózkodjon a vallástól, sőt pusztítsa ki azokat, akik a vallást gyakorolták és akik jogtalanul bitórolták az országot, melyet Isten az Izraelitáknak adott: És megemészted mind a népeket, amelyeket néked ad az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nekik és ne tiszteld az ő isteneit; mert tőr gyanánt volna az néked. Az ő isteneiknek faragott képeit tűzzel égesd meg; az azokon lévő ezüstöt és aranyat meg ne kívánd és magadnak el ne vedd, hogy tőrbe ne essél miatta ; mert utálatosság az az Úr előtt, a te Istened előtt" (5 Mózes 7:16, 25). Igy figyelmeztette Isten az Izraelitákat, tudatva velük, hogy a vallás tőrbe ejti őket. (Birák 2:2—3). Az Izraeliták az Ördög befolyása alá kerülve, magukévá tették az ördögvallást, képek és bálványok imádására tértek és igy meg-
érdemelték a büntetést, amelyet Jehova kezéből kaptak: „Nem irtották ki a népeket sem, amint utasította őket az Ur. Sőt összeelegyedtek a pogányokkal és eltanulták cselekedefeiket. És tisztelték azoknak bálványaikat és tőrré levének azok reájuk. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek" (más fordítás szerint: a démonoknak). Zsolt. 106:34-31).
27 Isten elvetette az Izraelitákat, mert vallásra tértek és azt gyakorolták. Mikor az Úr Jézus az Izraelitákhoz jött, látta, hogy vezetőik, az akkori papság, akik „Farizeusok"-nak neveztettek, a népet vallásgyakorlatra tanították, amelyek emberi hagyományokból származtak. Jézus megdorgálta őket azért és mondotta, hogy ők Isten törvényét eltörölték és Sátán tőrébe estek : „Akkor irástudók és farizeusok jönek vala Jézushoz Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, amikor enni akarnak. Ő pedig felelvén, mondá nekik : Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által ? Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engemet; szive pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engém, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai." (Mát. 15:1—3, 7-9).
34 A vallásoskodók üldözték Jézust, mert Ő hírdette Jehova nevét és királyságát. Mivel Jézus tudta, hogy ők Jehova összes tanúival ugyanazt fogják fenni, azért mondotta, hogy azt a gyalázatot kell viseljék. Ez a figyelmeztetés a Mester következő szavaiban van kifejezve : „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogv engem elébb gyűlölt ti nállatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivel hogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket e világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondottam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd". (Ján. 15:18—20). Jézus Krisztus e prófétai nyilatkozata beteljesedett mindazokon akik hűségesek voltak a Nagy Teokrata nevének, Királyának és Teokratikus kormányának hirdetésében. E hűségesek között találjuk elsőnek Jézus keresztrefeszítése után István vértanút, akit a vallásgyakorlók államellenességgel vádoltak. Elfogatták és a törvényszék elé hurcoltatták. Hamistanukat fizettek meg, hogy hamisan István ellen valljanak és amikor a bíróság előtt állott és bizonyságot tett az összes egybegyűltek előtt Jehova és Jézus Krisztus nevéről, megrohanták a vallásoskodók és agyonkövezték. (Csel. 6:9—15, 7:54—60).
35 A Tárzusi Saul, abban az időben még vallásoskodó, szintén ott volt jelen, látva István halálát, Isten iránti hűségéért. Miután ő is keresztyénné lett, valószínű, hogy az a kép gyakran eszébe jutott, és amikor ő is szenvedett az igazságért, örvendett, hogy ahhoz az osztályhoz tartózhatik melyhez István tartozott, mint Jézus Krisztus köve-

9


9
AZ EMBEREK GYALÁZATA


Vértanuk
31 Az ördögnek gondja volt arra, hogy Isten hű prófétái mindnyájan, akik a jövő Teokráciáról prófétának, üldözve legyenek a legdurvábban. Ők megvoltak büntetve minden lehető módon és egyesek közülök aljas módon ölettek meg. Mindenesetre az ördög a vallásosokat hasz­nálta fel gonosz dolgainak véghezvitelére. A Zsidókhoz irt levél 11-ik fejezetében Pál apostol a szellem ihlettsége alatt irt e hű férfiakról. Ő is egykor vallásos volt. De mi­után igaz keresztyénné lett, tudta megérteni valóban az általa említett hűséges férfiak állapotát és körülményeit, amelyben voltak. „Megköveztettek, kinpróbát szenvedtek, szétfürészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskék­nek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve. A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusz­tákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyer­tek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletes­ségre ne jutnának". (Zsid. ll:37-40).
32 Ezek a hű férfiak Jehova és Teokratikus kormánya iránti hit és hűség példaképéül adattak. „Annakokáért mi is, akiket a bizonyságnak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért." (Zsid. 12:1).
33 A „bizonyság" (tanú) szó, mely e szövegben találtatik, vértanút, mártírt, jelent. Ezek a Felséges neve iránti hűséges férfiak életük árán tettek bizonyságot. A Szentirás példaképül állítsa őket azok hasznára, akik az Úr követőivé lettek, mondván : „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm he­lyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett s az Is­ten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek, lelkeitekben elalélván. (Zsid. 12:2—3)


Keresztény vallás
39 Sátán, kogy célját keresztül vigye, mindig csa­lás és hazugsághoz folyamodott. A vallás által sikerült neki az Izrael népét is az Istennel kötött szövetségtől elvonnia. Az apostolok elhalálozása után létrejöttek a külömböző vallási szervezetek és a legelső vallási szer­vezet „keresztény vallásnak" neveztetett. Más vallási rendszerek is ugyan azt tették. Egy hatalmas vallási szer­vezet a „Rom. kath. vallás" néven ismeretes. Ez egy néhány férfi által van vezetve, mely a „rom, kath. hierárkia" néven neveztetik. E vallásos diktátorok tevékeny­ségüket a „Katolikus akció" név alatt gyakorolják, mely ellentmondásban van a közérdekekkel. Ez a szervezet gyalázta a Mindenható Isten és Krisztus Jézus nevét, job­ban mint bármelyik amely valahais létezett. Ez az intéz­mény és vezetői' magukat Isten és Krisztus képviselőinek
jelentik ki, holott állandóan ellentétben állott Jehovának Krisztus Jézus által gyakorolt Teokratikus kormányával. De nem csak, hogy ellentétben van, hanem azt állítja, és igényeli, hogy az emberek kell uralják a világot mint Krisztus képviselete minőségben, nemcsak, hogy gyalázza Isten nevét hanem tagadja az Ő ismert célját, hogy Ki­rálya, Krisztus Jézus által Teokratikus uralmát megfogja alapítani. A rom. kath. vallásszervezet, hogy az embere­ket tévedésben tartsa az állítsa, hogy Isten az Ő egyházát Péter apostolra építette és hogy Péter lett volna az e ső pápa, akit azután más emberek követtek mint pápák. Ez az Istentgyalázó nyilatkozat a legvilágosabban maga

Péter ap. által van megcáfolva, amennyiben ő kimutatja, hogy Isten egyháza Jézus Krisztusra van építve mint Főszegletkőre és hogy ennek összes hű tagjai ebben az építményben kövekként vannak említve. „Levetvén azért min­den gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigy­kedést és minden rágalmazást. Mint mast született csecse­

mők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvettetett de Istennél választott becses Kőhöz. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent pap­sággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek ked­vesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az írásban: Imé szegletkövet teszek Sionban, a mely kivá­lasztatott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégye­nül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedet­leneknek pedig: A kő, amelyet megvetettek az építők, az lett a szegeletnek fejévé és megütköznek az igében, a mire rendeltettek. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötét­ségből az Ő csodálatos világosságára hivott el titeket. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok." (1 Péter 2:1-10).
40 Annak az állításnak, hogy Péter egy pápa lett volna még bár halvány bizonyítéka sem létezik, vagy hogy Péter valamelyik követője lett volna, vagy hogy valaha egy pápa képviselte volna Istent éz az Ő király­ságát. Hazugság és csalás által a legnagyobb gyalázatot hozta a rom: kath. hierarkia Jehova nevére és Teokratikus királyságára. Az őszinte és becsületes emberek azon tévhitre voltak vezetve, hogy a pápa Krisztust kép­viseli és a katolikus szervezet Isten égiháza. Igy dolgo­zott Sátán, hogy gyalázva legyen Isten neve, felhasználva e célra bármily eszközt.
41 A rom. kath. szervezet hamis tanokat terjesztett, mellyel az embereket Sátán tőrébe ejtette és amelyeket még mindig tanít. Ezekhez tartozik a „purgatorium" tana is. A kathőlikus vallásszervezet állítja, hogy a halottak öntudatosan a „purgatoriumban" vannak, ahol szellemi­leg gyötőrtetnek és hogy a papok imái által e szenve­dések megrövidíthetők, igen, mer t az összegek, melyeket

10



AZ EMBEREK GYALÁZATA
az úgynevezett „imákért" a halottak hozzátartozói fizet­nek, azoknak segítségére lehetnek. Semmi sem lehet tá­volabb az igazságtól mint ez az állítás, mert a Szentirás általában azt tanítja, hogy a halottak semmit sem tudnak, mert öntudatlanok, nem léteznek többé a feltámadásig. A „purgatorium" félrevezető módszerével milliókat hará­csolnak össze a szegényektől, hogy kiépítsék hatalmas politikai szervezetüket, mely által sok nemzetek népeit elnyomták, gúnyolva és gyalázva Isten szent nevét.
42 A katholikus Vallásszervezet, a hierárkia által viszi az embereket Sátán csapdájába, hogy Isten parancsát megszegjék és képeket és az ördögöt tiszteljék. Nem létezett soha a földön még egy szervezet, amely annyi embert félrevezetett volna eltávolitva Istentől, és teokratikus kormányától, mint a róm. kath. hierarkia.
43 És most legyen ismertté téve a következő : A róm. kath. hierarkia szervezete az összes most földön élő keresztyének legfőbb üldözője. Tevékenykedvén a fej vezetése alatt, ez a szervezet üldözi Jehova tanúit szégyentelen és rosszakaratú módon, a föld minden or­szágaiban. Férfiak és nők durván bántalmaztatnak, ül­dözve, börtönökbe vetve és némelyeket meg is öletve, mert ismertetik Jehova nevét és a Teokrácia uralmát. E vallásszervezetek rávették a törvényhozó-testületeket oly törvények létesítésére, amelyek alapján Jehova tanúit megbüntethessék. Ennek a kegyetlen vallásszervezetnek a föld összes kormányainak politikai pártjaiban van kép­viselete. Ők rendeleteket vagy törvényeket alkotnak, melyek alapján tiltják Isten országának házról-házra való prédikálását, ahogy azt Jézus és az apostolok tették és azt mivelik, hogy az evangélium hirdetése ilyen módon csak egy hatósági tényező kivételes engedélye alapján történhessen. Ők azonban jól tudják, hogy egy igaz ke­resztyén nem folyamodik emberi hatóságokhoz azért, il­letve oly dologért, amit a Mindenható Isten megparan­csolt. Ők tudják, hogy ha sikerülne is egy ilyen engedélyt kapni, azért mégis akadályokat gördítenének az útba.
44 A róm. kath. vallásos szervezet azt állítja, hogy szövetségben áll a pokollal és gyakran használja e ki­fejezést: „És a pokol kapui sem vehetnek birodalmat." Ez által mondja, hogy azért van itt, hogy uralkodjék a világ felett: és helyesnek gondolja mondani: „A katho­likus vallás tervei nem tévednek soha." Azonban legyen figyelembe véve, amit Jehova Isten megirattatott a val­lásszervezetekről, Sátán alkotásairól. Jehova megenged­te, hogy folytassa törvénytelen gonosz munkáját, azon­ban nyomatékosan kijelenti, hogy a rendelt időben meg­bosszulja népét, igazolva nevét és elseperve teljesen ezt az ördögi uralkodó szervezetet.“ Mert igy szóltok : „Fri­gyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csi­náltunk ; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket, mert a hazugságot választottuk oltalmunkul és csalásban rejtezénk el! Ezért igy szól az Úr Isten: Imé Sionban egy követ tettem le egy próbakövet, drága szegletkö­vet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jo­-
gosságot mérőkötéllé tevém és az igazságot színelővé és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó ára­dat ha eljő, eltapod titeket." (Ézsa. 28:15—18).
45 Isten kegyelméből, Jehova tanúi hirdették az igazság üzenetét, leálcázva a vallások félrevezető tanait és kimutatván, hogy azok az ördögtől erednek. A róm. kath. hierárkia annyit beszélt a vallásról a kormányok­nak, iskolákban és más helyeken, hogy hatalmas politi­kai tényezők kezdték mondani: „Az, amire szükségünk van az, hogy vallásosabbak legyünk." Még a kereske­delmi intézmények is igy szóltak: „Több vallásra van szükségünk, különben kormányunk célt téveszt." Most azonban figyeljük meg mily más fordulatot vettek a dolgok.
46 Az elmúlt években Jehova tanúi ismertették a világgal, egy széles alaponi bizonyságtevés által, hogy a vallás egy félrevezető háló és hogy a hierárkia föemberei a legjobb félrevezetők (csalók), akik a háló kive­tésének első helyén állanak. Jehova tanúi nyilvános elő­adásaik alkalmával tekintély alapján beszéltek, mivel a Szentirásra hivatkoztak, mely kétség nélkül igazolja, hogy a vallás az Ördögtől származik és az ő főeszközét ké­pezi. A róm. kath. hierárkia, hogy még tovább csalhassa az emberek t, nyersen változtatott a taktikáján és a nyilvános sajtó utján hirdette 12-ik Piusz pápa rende­letét az egész földön, hogy 1939 szeptemberi kezdettel, egy nemzeti akciót kell indítani egy „keresztyén hábo­rú" érdekében, amelynek meg kell nyerni minden ame­rikai katolikus közreműködését. Ez Jehova nevének egy más gyalázási módja. Jehova sohasem hatalmazott fel valamely teremtményt vagy szervezetet a nap alatt, hogy a keresztyénség érdekében hadjáratot indítson. Ellenke­zőleg, Isten kimutatja az embereknek az igazság és Sá­tán csalása közötti különbséget és hagyja, hogy minden­ki válasszon tetszése szerint. Ha valaki az Ördög Szer­vezetében óhajt maradni, nem lesz onnan eltávolitva, mert meg van írva, hogy aki hisz Istenben és szolgál neki, élni fog, mig azok, akik nem szolgálnak Istennek, a halálban maradnak. (Ján. 3:35—36).
47 Többek között az a közlemény, a katolikus nemzeti akció érdekében a következőket mondja: „A keresztyénség máma határozottan védekező állapotban van". Ez a nyilatkozat semmiképpen sem felel meg az igazságnak; a valóság éppen ellenkező. A keresztyénség máma hirdeti a világnak, hogy a Teokrácia királysága itt van és hogy az emberek részére segítség, megszaba­dulás és megváltás csak Jehova teokratikus uralma által jöhet. A keresztyénség figyelmezteti az embereket, tu­datva velük, hogy rövid időn belül Jehova Isten, Jézus Krisztus által meg fogja semmisíteni e világ összes kor­mányzó-szerveit és intézményeit, kivételesen pedig a róm. kath. hierárkiát. A keresztyénségnek nincs szüksége soha védekező (defensiv) harcra. Krisztus nem folytat

11


11
AZ EMBEREK GYALÁZATA
védekező harcot, háborút A nagy Armageddoni csatá­ban, mely közvetlen előttünk áll, Ő lesz a vezető; ez a csata fog végezni az ellenséggel, igazolván teljesen Jehova nevét.
48 A fentemlitett „hadjárat", (melyet a hierárkia hirdetett 1939-ben) részét képezi a „katolikus akció­nak", aminek az a célja, hogy minél több pénzt gyűjtsenek az emberektől és továbbra is az ellenség karjai közé taszítsák, hogy az amerikai nemzet is egy diktátor által legyen kormányozva, ahogy egész Európában volt. Hogy a pénzgyűjtés volt az egyik célja a hadjáratnak, hogy az embereket továbbra is veszélynek tegyék ki és hogy a „katholikus akciót" erősítsék, hogy kezét Ame­rikára tudja tenni, megfigyelendők a következő szavak abból a közleményből, mely a pápa rendeletére adatott ki és továbbittatott: „Az egykori adakozó országok már alig tudnak valamivel hozzájárulni, adni. Egyes esetek­ben ezek leredukálódtak 50—85%-ig. Ahogy a szentatya mondotta, a misszió reménységét most Amerikára kell egyesíteni. Ennek az országnak a katolicizmusa Európa ajándéka volt és most eljött az adósság felszámolásának az ideje... Minden amerikai katholikus, aki pénzkereső, ajándékozhat egy dollárt, hogy tagja lehessen ennek a társulatnak egy évig. Az, aki ebben jobban van érde­kelve, tagsági minőséget nyerhet egész életére vagy egy család, kivételesen egészben is csatlakozhatik hozzá. Ez amugyis elég keveset jelent azokkal szemben, akik mint nők és férfiak, naponta teszik ki életüket a veszélynek a harci zónákban és a leprás-kórházakben, a kereszténység erősitésére és védelmezésére."
49 Könnyen elképzelhetjük, hogy mily segítséget jelent ez nekik! Tudva van, hogy Amerikában több mint 30 millió katholikus él. Az egv dollárnyi fejenkénti tag­sági dij, egy szép összeget tesz ki évenként és az egész élettartamra való tagság vagy esetleg az egész család részvétele, gyorsan emelkedik milliókra, sőt milliárdokra is. Mily célból ? Azért, hogy a „Katholikus akció" képes legyen az egész amerikai kormányt uralma alá ven­ni és hogy ez az ország is egy diktátor által legyen ve­zetve, ahogy Nimród is tette, amikor Babilont alapította.
50 Vegyük újra figyelembe a fentemlitett egyes szavakat: „Ennek az országnak katholicizmusa Európa ajándéka volt", tehát nem Krisztus ajándéka. Ha a katholicizmus keresztyéni lenne, akkor a Teokrácia mellett volna. Ehelyett azonban az egy diktatórikus szervezet arisztokráciája (főúri rendje), mely demagógok (népizgatók), verekedők és banditák által vannak vezetve Euró­pában.
51 Legyen figyelembe véve mit mond továbbá a katholikus „propaganda", ami fentebb említve volt: „Ez nagyon kevés azok érdekében, akik védelmezik a kereszténységet, amennyiben résztvesznek az európai há­borúban." Más szavakkal: Hitler, a horogkeresztes lo­vag, harcol a kereszténység érdekében! Semmi sem
{
volna távolabb az igazságtól, mint ez az állítás és amit minden becsületes ember tudhat.
52 Nem szükség még több bizonyítékot sorolnunk fel annak kimutatására, hogy ez a vallásos-rendszer más hasonló vallásosszervezetekkel egyben a Teokratikus kor­mány ellen van. A Teokrácia Jézus Krisztus vállán fog nyugodni. Az Ő uralma igazságos kormányzat amelyhez a hierárkiának semmi köze sem lesz.
53 Jehova tanúi nem vitatkoznak az emberekkel, még kevésbé azért ha katolikusok. Az ő harcuk az ördögi tanítások ellen irányul, amelyek oly sok időn át Isten szent nevének gyalázatára szolgáltak és hogy az embe­reket félrevezetve az ördög tőrébe ejtsék. Jehova tanúi nem harcolnak senki ellen a hitért vagy tanításokért, melyeket kényszerből gyakorolnak. Az ő megbízatásuk abból áll, hogy ismertessék az isteni igazságokat a nagy Teokratáról és Királyáról. Az igazság felbőszíti az ör­dögöt és eszközeit és Jehova tanúi elleni harcra ösztö­kéli őket. Annak az állításnak alátámasztására hogy Sá­tán és eszközei harcolnak Jehova tanúi ellen, legyen fi­gyelembe véve az Írás szava : „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet setétségének világbirói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magas­ságban vannak.“ (Eféz. 6:12).
54 Krisztus és követői a démonok ellen harcol­nak. A keresztyénség a démonizmus ellen és a teokra­tikus kormány mellett van, mely Krisztus Jézus által gyakoroltatik. A vallás azonban az ördög és démonai­nak tiszteletét és szolgálatát jelenti. Figyeljük meg, mit mond erre nézve a Szentirás: „Athéni férfiak ! Minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket." (Csel. 17:22).
55 A vallás főeszközét képezi Sátánnak, mely által félelmet gerjeszt az emberekbe és tőrbe ejti őket. A „pokol", „purgatórium" és más leírhatatlan szenvedések állandóan az emberek szemei előtt tartatnak és igy a tudatlanok gyorsan az ördög hálójába vonatnak. E Sá­táni műveletben a rom. kath. hierárkia vezet, mint fő­eszköz. „Az emberektől való félelm tőrt vet; de aki bí­zik az Úrban, kiemeltetik". (Péld. 29:25). Jehova mond­ja: „Mivel e nép szájjal közelget hozzám és csak aj­kaival tisztel engem, szive pedig távol van tőlem, úgy­hogy irántam való félelmük betanított emberi parancso­lat lőn." (Ézsa. 29:13).
56 Valóban ahogy irva is van, a vallás egy „háló és csalás" és hamisan van használva az emberek meg­kísérlésére és zsarolására, hogy pénzt adjanak, hamis reménnyel táplálván őket.


A szükséges igazság
57 A Mindenható Isten beszéde a Bibliában van feljegyezve és csupán az képezi az egyedüli biztos ve­zetőt. „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és ösvé­nyemnek világossága." (Zsolt. 119:105). „A teljes írás

12


12
AZ EMBEREK GYALÁZATA
Istentől ihlettetett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Istennek embere, minden jó cselekedet­re felkészített." (2 Tim. 3:16—17).
58 Jehova tanúi nem űznek propagandát követők toborzására bizonyos ügy, vagy szervezet részére; mert ők nincsenek megbízva ezzel. Az ő tevékenységük kizá­rólag abból áll, hogy közöljék az igazságot, hogy az em­berek felismerhessék a helyes utat. Mint az Úr Jézus Krisztus követői, hirdetniök kell az igazságot és azt te­szik is. (Ján. 18:37). Jézus első földönléte alkalmától jelenig, csak nagyon kevesen voltak az emberek közül, akik tanulmányozták a Szentirást, hogy ismerjék fel az igazságot és ezek várták és remélték a nekik megígért Krisztus eljövetelét. Ezek az emberek nem voltak nép­szerűek a vallásoskodóknak, sőt állandóan üldözve vol­tak általuk. De minden üldözések dacára, ezek a hitel-
teljes keresztyének, tovább igyekeztek kutatni az igaz­ságot és másokkal is közölni. Tehát nem ésszerü más osztályban keresni őket, hanem az üldözöttek között, akikhez tartozott Jézus és az apostolok is.
59 Jehova tanúi és társaik szeretik az igazságot és gyűlölik a hamisságot és Isten törvénye mindenikük szi­vében van irva. Azért ők nem félnek az emberek gyalázatától és az ördögtől, sem pedig az ő törvénytelen eszközeitől. Ők Jehova Istentől félnek; és abban a tu­datban, hogy örök életet Ígért nekik, attól félnek, hogy nem tudják teljesíteni a Mindenhatóval kötött szövetsé­get fenntartás nélkül és igy elveszthetik mindazt, ami megigértetett. Ők örvendenek Isten akarata teljesítésé­ben és teljes hittel iránta, szivük mélyéből énekelnek, előremenetelvén: „. . . .Örüljön a szivem a te segítsé­gednek; hadd énekeljenek az Úrnak, hogy jót tett ve­lem!" (Zsoltár 13:5).
WT. 15. 01. 1940




Kilátás


Jehova, most fényt vet az Ő csodálatos elrende­zéseire, mely uralni fogja az egész földet, miután az Armageddoni csatában ami már előttünk áll, lefogja vágatni az Ő teokratikus kormányának összes ellenségeit.
Prófétái által mondotta, hogy mindazok akik átélni fogják a földön, a minden idők legnagyobb nyomorát, szabályszerint összegyüjtetnek hogy megünnepeljék a Felséges Isten nagy tetteinek emlékét. Isten tiszteletére ünnepélyek voltak elrendelve. Azok hasznára, akik résztvesznek ezeken az ünnepi gyülekezeteken, Jehova kör­szabályokat állított fel, ahogy az Ezekielnek a Templomról való látomásaiban is előárnyékoltatott. A temp­lomi szabályzat a következőképpen hangzik:
„Mikor pedig a föld népe megyen be az Úr eleibe az ünnepeken, aki az északi kapu utján ment be, hogy leborúlva imádkozzék, a déli kapu utján menjen ki; aki a déli kapu útján ment be, az az északi kapu utján men­jen ki; ne térjen vissza azon kapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki". (Ezekiel 46:9). Az örvendezők népözöne az ünnepélyen egy bizonyos irányban lesz vezetve, hogy semmi rendellenesség ne legyen ami mutatja, hogy Jehova minden cselekedeteiben rend van. Ez mutatja továbbá, hogy a nép mely bírni fogja eme kiváltságokat az Isten Templomával kapcsolatban, végig kell menetelje az egész út­vonalat nem pedig csak egy részét, ha Istennel kibékülni óhajt, hogy az Ő szervezetébe örökös befogadást nyerjen.
A „kereszténység" vezetői bolond-pásztorok voltak; de Jehova szervezetében a föld „fejedelmein, azaz az őskori próféták és más hűséges tanuk Ábeltől Keresz­telő Jánosig, mint tökéletes emberek támasztatnak fel (Zsid. 11:35, 39, 40), akik minden időben vezetni fogják a népet hatalommal az igaz uton. Az a fejedelem (aki
alatt az akkori fejedelmek próféták értendők, akik igaz­ságban fognak uralkodni, mint a Teokrácia kormányának látható képviselői Zsolt. 45:17; Ézsa. 32:1) pedig, mikor bemennek (a néppel a templomba), közöttük menjen be és mikor kimennek, együtt menjen ki velük. És az ünnepeken és a szent egybegyüléseken legyen az ételáldo­zat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, amit keze adhat, s az olajból egy hin az éfához". (Ezek. 46:10—11). A fejedelmek, tehát a mint látszik, Jehovával szemben egy felelős állással lesz­nek felruházva, és ők gondoskodni fognak az ezeréves Krisztusi uralom alatt, hogy az emberek az igazságot gyakorolják.
A jelképi templomnak kapui voltak úgy kívül mint belől, ugyanis északon, délen és keleten. A templom keleti belső kapuja bizonyos alkalmakkor megnyittatott amint írva van: „Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égő áldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az Úrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és ő vigye égő áldozatát, mint ahogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki és zárják be a kaput kimenése után". (Ezek. 46:12.) Ez egy továbi bizonyítéka Jehova szeretetteljes jóságának, és mutatja figyelmes voltát, az Ő egykori hűséges pró­fétái iránt; továbbá azt is feltárja, kogy egy „jobb feltá­madással" áldatnak meg mint azok, akik az általános feltámadásban fognak részesülni. (Zsid. 11:35), Semmi sem fog történni kényszerítésből, ők buzgó szívvel, öröm­mel és önkéntesen fognak szolgálni. Ők boldogok, ha személyesen, szolgálaton kivül is imádkozhatnak az Úrnak és nem csak hivatalos szolgálatuk alkalmával a néppel és hála és dicsérő-áldozatot hoznak. Figyeljük meg, amint az írás mondja, hogy a fejedelmek önkéntes áldozatának

13


13
KILÁTÁS


bemutatása után, a kapu, miután kimennek, újra beté­tetik. Ez mutatja, hogy részükre a Jehova mennyei pap­ságához való bejárás lehetőségének kapui mindig nyitja állnak, amely papságnak Jézus Krisztus a Feje és ezek a fejedelmek (próféták), mikor arra szükségük van, kér­hetik a közösséget az ég Urával. írva van: „És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek és én már meghallgattam." (Ézsa. 65:24).
Továbbá előkészületek lettek téve, hogy naponta legyenek hozva dicsérő-áldozatok Jehovának. A templomi szabály mondja: „És egy esztendős ép-bárányt áldozz égő-áldozatul naponként az Úrnak; minden reggel áldozz azzal. És ételáldozatot tégy hozzá minden reggel: egy hatodrész éfát és az olajból a hin harmadrészét a liszt megnedvesitésére, ételáldozatul az Úrnak; örökre állandó rendelések ezek. Hozzátok azért a bárányt és az étel­áldozatot minden reggel állandó égő-áldozatul". (Ezek. 46:13-15). Mindezek prófétai vagy jelképi dolgok: A Jehova Istennek hozott hála és dicséret, a királyi pap­ságon, mely Jézus Krisztus és a vele egyesült 144.000-ből áll, fog megnyilvánittatni és többé soha sem fog megszűnni „a szüntelen való áldozat". (Dán. 12:11). Akkor, a Sátáni politikai szervezetek, melyek a „fene­vad"-ban és a „fenevad képében" vannak jelképezve, el lesznek távolitva az útból, úgyhogy nem fognak többé a földön tevékenykedni és zavarokat okozni.
„A fejedelmeknek az egész földön" egy örökkétartó kiváltság fog adatni Jehovától. Erről olvassuk: „Ezt mondja az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga örökségéből, az az ő fiáé legyen tulajdonul örökségképpen". (Ezek. 46:16). Az ősi Izrael idejében a fiak, a család nevének és vagyonának biztosítására és fenntartására neveltettek, melyet tartós örök­ség gyanánt kaptak. Ezekre az intézkedésekre az embe­riség haldokló állapota adott okot. Jehovának, Jézus Krisztus által uralt királyságában pedig, ellenkezőleg, a feltámasztott vezetők vagy „fejedelmek" a próféták, többé nem halnak meg. „Mert meg sem halhatnak többé"(Luk. 20:36). Nekik nem lesz szükségük fiakra, család­jaik vagyonának megőrzésére, mert ezek a fejedelmek feltámasztatván, Krisztus Jézustól életet fognak kapni és igy ők „fiak" fognak lenni, amit örökségül kaptak aty­juktól, Krisztus Jézustól. Ebből világosan látszik tehát, hogy az itt emlitett „fejedelmek" és „fijak" prófétai ké­pekül szolgálnak a föld összes „fejedelmeiről" akik a dicsőség nagy Fejedelmének, Krisztusnak fiaivá tétetnek, (Zsolt. 45:17). Tehát a látomás, mely Ezekiel prófétának adatott, azt ábrázolja, hogy e fejedelmek nevei sohasem fognak megszűnni és amit Isten adott nekik örökség gyanánt, örök hiteles-tulajdonként marad birtokukban.
Amennyiben kitűnik, a „fejedelmeknek" bizonyos ítélkezési szabadság fog adatni Jehova szolgálatával kap­csolatban. Ez a következő szavakban ábrázoltatik: „De ha örökségéből valamelyik szolgájának ad ajándékot, az a szabadság esztendejéig, a jubileumig lesz azé, azután
visszaszáll a fejedelemre: csak az ő öröksége lesz az ő

fiaié". (Ezek. 46:17). A helyreállítás időszaka alatt, egy nagy munka lesz végezve és úgy tűnik ki, hogy az, Úr a „föld fejedelmeinek" Ítélethozatalt fog megengedni atekintetben, hogy kiknek adják Jehova szervezetében a különböző szolgálatok kiváltságát. Ez az alkalom bizo­nyára olyan embereknek adatik, akik valóban szeretik az Urat, hogy bebizonyíthassák hűségüket, felszenteltségüket és szolgálatkészségüket; és igy méltókká tétetnek a szolgálatra. A maradék azon tagjainak, akiknek gyerme­keik vannak, most kiváltságuk van őket tanítani, hogy magukat őszintén Isten szolgálatára szenteljék és hogy készek legyenek a szolgálatra „a föld fejedelmeinek" vezetése alatt. Hasonlóképpen ez a kiváltságuk a Jonadáboknak, vagy jóakaratu embereknek is, akiknek gyer­mekeik vannak. Azért ezek a gyermekek buzdítva kell legyenek, hogy tanulják az Őrtornyot szüleikkel egyben. Vigyétek magatokkal a gyermekeket a gyülekezetekbe, ahol az Őrtorony közleményei vannak tanulva. Gondol­játok meg, hogy Isten kijelentése szerint mely néktek szól, a ti gyermekeitek kell hogy keressék az igazságot és alázatosságot, még Armageddon kezdete előtt. Az Őrtorony nagy értéket fog előttetek képviselni, ha el­ fogadjátok az Úr tanácsát és arra képesíti gyermekei­teket, hogy tanulják megismerni, az igazságot. Kétséget kizáróan a „fejedelmek", a különleges szolgálatok áldá­sait azoknak fogják adni, akik arra alkalmasak és buzgók lesznek, hogy szolgáljanak és az Úr tetszését kiérdemeljék. A földön a szolgálati hivatal teljes egészében a „feje­delmeké" lesz de mivel az a nagy mű sokak szolgála­tát igényli, a „fejedelmek-nek kiváltságuk lesz mások­nak is részt-juttatni az alkalomból, hogy közreműködje­nek e munkában, a föld „fejedelmei-nek irányítása mel­lett. Ez az alkalom, mely mint „ajándék" vagy kiváltság adatik (a szolgának) egészen a felszabadulás évéig, „azután visszaszáll újra a fejedelemre". Ez azt jelenti, hogy a „szolgák" bírhatnak e szolgálati kiváltsággal a feje­delmek vezetése alatt és hogy a tisztesség amit ez a hivatal magával hord, csak az ezerév leteltéig lesz az övék, mert azon idő leteltével többé nem fog külömbség létezni e szolgák és más emberek között akik megőrzik fedhetetlenségüket és „megszabadittatnak ... az Isten fia dicsőségének szabadságára". (Rom. 8:21). Minden­ esetre egy csodálatos kiváltság fog lenni, szolgálni a föld „fejedelmeinek" vezetése alatt; és most a földön élő hűségesek kellene tanítsák gyermekeiket erre. Mind­amellett, hogy a szolgák szolgálatuk által örömet és „di­csőséget" nyernek, ami azonban voltaképpen mégis a

„fejedelmeket" illeti.
Ez az idézet mutatja, hogy egyes személyek az Izráel nemzetségéből (akik néha úgy maguk mint mások által, könnyelműen „Judea“-belieknek neveztetnek), nem részesülhetnek külömb kiváltságokban mint más nemze­tiségbeli emberek. Az ezeréves uralom alatt, az Izraeli­ták a fejedelmek vezetése alatt a legmagasabb fokú szol­-

14


14
KILÁTÁS


gálatban részesülhetnek. De azért ezek az emberek nem fognak kiváltságosabbak lenni mint bármilyen más népek Isten igéje kijelenti, hogy azoknak „könnyebb lesz". Az Úr és királysága iránti hűségük és odaadásuk megfogja hozni ezeknek az Úr áldásait. Mindamellett, hogy a test­szerinti Izráel mint nemzet hűtlenné lett Istenhez külö­nösen az őskori szövetségük idején, de Jehova mégis megmentő kegyelmét nyújtja nekik. Atyáik hűségéért, akik az ezerév alatt mint az „egész föld fejedelmei" fog­nak szerepelni, Isten alkalmat fog adni nekik, hogy Vele tökéletesen kibéküljenek. Azért van megírva az Izrael maradékáról, akik elfogadják Jézus Krisztust" ... de a választásra nézve ők szerelmetesek az atyákért. (Rom. 11:28). Semmi oka nem volna annak, hogy valamely testi Zsidónak adatnék az ezeréves uralom alatt valamely kü­lönleges szolgálat, csakis abban az esetben, ha különle­gesen elkészül arra, felszentelvén magát kivételesen Jehova Istennek és Királyának, Jézus Krisztusnak. Pál apostolnak fentebb idézett szavai nem magyarázhatók oly értelemben, hogy zsidó eredetből származó emberek, mások előtt kivételes kiváltságokban részesedhetnek. Bárkinek, aki Isten szervezetébe akar jutni, az Ábraháméhoz ha­sonló hite kell legyen és akkor válnak valódi Izraelitákká igaz judabeliekké, akik dicsérik a Felséges Istent és Ki­rályát Jézus Krisztust, mint az Ő hűséges szolgái.
Jehova világosan ismerteti, hogy Isten országában nem lesz szenvedés sem elnyomatás. „És a fejedelem el ne vegyen a nép örökségéből, hogy nyomorgatással kivesse őket tulajdonukból; a maga tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy az én népem közül, senki el ne széledjen a maga tulajdonából". (Ezek. 46:18). Ez mu­tatja, hogy a nép öröksége nem lesz megrövidítve (apasztva) az által, hogy Isten azt a föld fejedelmeinek osztja. Az egész föld az engedelmes emberek lakóhelye fog lenni és ők bírni fogják örökre. Az embereknek ala­pos és biztos elhelyezkedéseik lesznek, biztonságban fog­nak lakozni. A fejedelmek nem fognak tulajdonítani ma­guknak pompát, sem gazdagságot, a nép rovására és a nép nem lesz többé szétszóródva. Az „egész föld ural­kodói" az emberiséggel egy szoros emberi családban fog­nak lakozni és mindnyájan dicsérni fogják az örökkévaló Teremtőt. (Zsoltár 150:6).
„Jöjjetek lássátok az Úr tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön; Hadakat némit el a föld széléig; ivet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben. Csen­desedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk!“ (Zsoltár 46:9—12).





Egy törvénytelen kísérlet a föld benépesitésére
Mi lett a megházasodott „Isten fiai“-val, akik 4400 évvel ezelőtt a vízözön kitörésekor a földön voltak (I Mózes 6: 1—2). Ők már éltek, mielőtt alkottatott a föld és mielőtt teremtetett volna az emberpár a földre, amint maga Isten mondotta: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? — mond meg, ha tudsz valami oko­sat ! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é ; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt ? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok és Istennek minden fiai vigadozának." (Jób 38:4—7).
A Mindenható Isten általános szervezetében, aki magát Jehova néven nevezi, sok szent angyalok voltak, akik az Ő szolgálatára voltak szentelve, de akik a „hajnalcsillag“-nak, Lucifernek a lázadásában résztvettek. A hűséges angyalok mind „Isten fiai", mert életüket Jehova Istentől nyerték, „aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá". Ő fundálta a földet az ő osz­lopain, nem mozdul meg soha örökké."
Az édeni lázadás óta körülbelül 1500 év telt el. Ádám és Éva fiakat és unokákat hoztak a világra és az emberi nem — habár igazságtalanságban is —, szapo­rodott folyton. Itt kezdődik az emberiség züllése, eltá­volodása, ahogy azt az ihletett tudósítás mondja : „Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld szi-­szinén és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok és vevének ma­goknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedvel­nek vala." (1 Mózes 6:1—2). Az említett tudósításból nem tűnik ki, hogy ezek az „Isten fiak" mint angya­-
lok, vagy később, miután emberi testet öltöttek, tör­vénytelenek, gonoszak lettek volna. Nem lehet mondani, hogy az ittemlitett „Isten fiai" abban, az időben az el­bukott Lucifer szervezetéhez tartóztak volna. Mindazok, akik vele, most már Sátán, ördöggel szövetkeztek, az ő „magva", következőleg Sátán fiai. Ez azt bizonyítja, hogy az ittemlitett „Isten fiai" egy egészen más osztály, más csoport és nem azok, akik Sátánnal társultak az ő édeni lázadásakor. Az a körülmény, hogy a lázadás után 1500 év múlva is ezek az angyalok még mindig „Isten fiai­nak neveztetnek, mutatja, „hogy ők azon egész idő alatt szolgálták Jehova Istent. Ők szellemi teremtmények vol­tak illetve angyalok, akik életüket Jehova Istentől kap­ták és mivel az Ő szolgálatában maradtak, azért nevez­tetnek „Isten fiainak". Ádám összes ivadékai már szüle­tésüktől fogva bűnösök, azért az „Isten fiai" elnevezés nem vonatkozhatik közülök egyikre sem. (Róma 5:12). Noé Isten szolgája volt. Az ördög hasonlóvá akarta ten­ni magát Jehova Istenhez, sőt föléje is szándékozott emelkedni, azért terveket szőtt Jehova gyalázására és az Ellene való küzdelemre. Ő tudta, hogy Isten megparan­csolta Ádámnak Édenben, hogy szaporodjanak és tölt­sék be a földet egy igaz nemzedékkel és hogy Isten nyilatkozata szerint az Ő határozatának eleget is kell tenni. Így gondolta ő megakadályozni, Isten ismert cél­jának véghezvitelét. Habár Ádám az ördög szervezeté­hez szegődött, mégis egyesek az ő leszármazottai közül megőrizték feddhetetlenségüket és odaadásukat Isten iránt. Ezek közül való Ábel, Énok és Noé. Hogy gonosz szándékát elérje, az ördög arra igyekezett, hogy az egész

15


15
EGY TÖRVÉNYTELEN KÍSÉRLET A FÖLD BENÉPESÍTÉSÉRE


emberi nemet elvonja, amennyiben angyalokat használt fel emberi férjek helyettesítésére, hogy egy oly nemze­déket hozzon létre, amely Isten ellen lázadjon. Bizonyá­ra az ördög megkísérelte etekintetben az összes angya­lokat félrevezetni, acélból, hogy Isten haragját felgerjessze s hogy közelebb hozza az egész emberi nem megemmisítését, s egyben az összes angyalokat is a Min­denható ellen lázitsa.
Az ördög csalás és ravaszsághoz folyamodik, csak hogy hálójába kerítse azokat az embereket, akik elha­nyagolják kötelezettségeiket Istennel szemben. Teljesen észszerű következtetni, hogy hasonlóképpen kísérelte meg ugyancsak ravaszsággal és csalással félrevezetni az Isten szellemi „fiait". Az ő törvénytelen tervének egy lényeges része az, hogy megcsalja és tévedésbe ejtse úgy az angyalokat, mint az embereket, hogy Isten törvénye ellen tevékenykedjenek. Az „emberek leányai" szépek valának és „Isten fiai" látták és figyelték vonzalmasságukat. Csalással és ravaszsággal szédítette meg és ejtette hálójá­ba Sátán az első szép asszonyt, Évát, ami Adámnak mintegy spanyolfal gyanánt szolgált, hogy Sátán mellé szegődjön s azután 1500 évvel később, az ördög a szép-leányokat, Éva unokáit használta fel, hogy hálójába ejtsen másokat, sőt még az „Isten fiai“-t is. Ezeknek az „Isten fiai“-nak, angyaloknak hatalmuk volt emberi testet ölteni, amit kétségetkizáróan megis tettek. Semmi sem bizonyít amellett, hogy ők a testöltés által megszegték volna Isten törvényét; mert a Szentirásból kitünk, hogy sokkal az­ után, Abrahám napjaiban is az angyalok öltöttek testet, amennyiben megjelentek emberi testben. (Lásd 1 Mózes 18 és 19 fej). Mindamellett, hogy „Isten fiai" nem az Isten parancsára testesültek meg és nem küldettek Ál­tala követekként, mégis úgytünik ki, hogy bünük nem a megtestesülésükben rejlik. Amikor ők megjelentek em­beri testben, nagyon szép és vonzalmas férfiak voltak, akik tetszhettek koruk leányainak. A Szentírás nem ál­lítsa, hogy ők óriások lettek volna, ami nem is volna észszerű hinni vagy feltételezni, hogy mint óriások jelen­tek meg. Így választottak maguknak feleségeket „Isten fiai" azok közül, akiket kedvelének vala. Ez a társas­viszony, „Isten fiai," és az „emberek leányai" között, eredményezte az emberek közötti nagy romlottságot s ami végérvényesen bizonyítsa, hogy Sátán volt főszerzője a dolgok ilyképpeni alakulásának.
Feltételezhető, hogy e „leányok" szülői beleegyezésüket adták leányaik házasságába a megtestesült szel­lemi teremtményekkel, mert azt következtették, hogy ez fogja naggyá tenni az emberi nemet Isten előtt és na­gyobb figyelemmel fognak lenni a Mindenható iránt. Le­hetséges, hogy az ördög ilyen gondolatokat szugerált az emberek elméjébe, mert az ő célja, hogy Isten nevére gyalázatot zúdítson.
Akkor a földön „Isten fiai“-n kívül még az ősi kígyó „magva" is volt, A Szentírás mondja: „Az óriások valának a földön abban az időben" s ahogy a Paralel Biblia mondja: „Azokban a napokban Nephilimek valá­nak a földön sőt még azután is, miután az Isten fiai összeházasodának vala az emberek leányaival és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, vité­zek (Zsidóul, gibborim), kik eleitől fogva hires-neves emberek voltak. „Kétséget kizáróan, a Nephilimek voltak azok, akik Sátánnal egyetértésben arra bírták „Isten fiai“-t, hogy hagyják el helyüket Jehova szolgálatában, s örömüket az „emberek leányai"-nál keressék; ezt a Ne­philimek azért tették, hogy „Isten fiai"-t távolítsák el Jehovától, hogy kegyvesztettekké legyenek, s ezáltal Je­-
hova nevére gyalázat zúduljon. Ezek a Nephilimek meg­testesültek és „a földön voltak"; de az „Isten fiai" há­zasodtak össze „az emberek leányaival". És „azután", azaz miután a Nephilimek megjelentek a földön elsőizben, „Isten fiai“-nak és az „emberek leányai-nak gyermekeik születtek. Nevük értelmének megfelelően, ezek a Nephilimek „bukott“-ak, bukott angyalok voltak, mert ők teljesen elvoltak esve Istentől, vagy „leverők", akik erőszakosan bánnak másokkal. (Lásd a Strong kon­kordátumot, angolban).
Az „Isten fiai" és az „emberek leányai"-nak há­zasságából gyermekek születtek, akik „az őskori hires-neves emberek voltak" (Allioli). Ezek a. „híres-neves emberek", „Isten fiai“-nak ivadékai, nem neveztettek Nephilimeknek, hanem amint a Héber Biblia mondja, „gibborim“-oknak. Az ördög, terve végrehajtásában, hogy célját elérje, ezáltal mintha jó sikert ért volna el. Ezzel a sikerrel gondolta Sátán beigazoltnak lenni az ő felsőbbségét és hogy nagy gyalázatot hozzon Jehova ne­vére, valamint, hogy megakadályozza Istent a földre vo­natkozó céljának kivitelében. Eme ördögi terv következéseképp majdnem minden ember elromlott. (1 Mózes 6:12). Noé minden időben megőrizte feddhetetlenségét Isten előtt és csak ő és családja maradt hű akkor a földön, Istenhez. A „föld benépesítésének" megbízatása, amit Isten először Ádámnak adott, csak olyan emberek által volt végrehajtható, akik teljes összhangban voltak Istennel, s mielőtt Isten eme célját végrehajthatták volna, a gonoszak el kellett távolittassanak. Egy vízözön által Sátán hamis terve, hogy a földön minden teremtményt megrontson, meghiusittatott. Amennyiben a törvénytelen gonosz nemzedék a földön elpusztittattatott és a földön csak igaz emberek maradtak, az isteni megbízatásnak „a föld benépesítésére" vonatkozó útja szabaddátétetett, hogy az újra kezdődhessen. Az özönvízben, mely a földet sújtotta, a gibborimok, azaz a „hatalmasok" vagy „vi­tézek" elpusztittattak, de nem létezik szentirati bizonyi­ték, hogy elpusztultak volna ez alkalommal „Isten fiai" és a törvénytelen Nephilimek is. Ellenkezőleg, a bizonyitékok-amellett szólnak, hogy mindkét osztály még életben van. Júdás 6 és 2 Péter 2:4, 5, Efézus 6:12 és még más bibliai szövegek, melyek a démonok tevékeny­ségét írják le (mint akik a halottak helyett felelnek) mutatják, hogy mi lett a Nephilimekből, akik a vízözön előtt megtestesültek.
Felvetődik a kérdés: Mi lett „Isten fiai“-val, akik a vízözön előtt összeházasodtak és milyen állapotban vannak ők jelenben ? Jehova neve gyalázva volt úgy az angyalok mint az emberek által és Jehova az arra ren­delt időben elküldötte Jézust a földre nevének igazolá­sáért és hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Abban az időben Jézus, kellett, hogy prédikáljon úgy szájának beszédével, mint cselekedeteivel ezzel összhangban, amit tett is. Minden prédikációja, az Istentől neki adatott megbízatásának teljesítése volt. „Mert Krisztus is szen­vedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; Amely­ben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált. A melyek engedetlenek voltak egyszer, mikor egyszer várt az Isten béketürése a Noé napjaiban, a bárka ké­szítésekor, a melyben kevés azaz nyolc lélek tartatott meg viz által". (1 Péter 3:18-20).
A Szentírás szerint a „tömlöcben lévő lelkek" azok, akik I. Mózes 6-dik részében „Isten fiai “-ként em-

16


16
EGY TÖRVÉNYTELEN KÍSÉRLET A FÖLD BENÉPESÍTÉSÉRE


littetnek. Az Ő igazságtalan cselekedetük abban állott, hogy elhagyták kötelezettségeiket Isten szervezetében, összeházasodván az emberek leányaival és igy oly álla­potban jutottak, ami Isten törvényével, ami előttük ismert volt, ellentétbe hozta őket. Mikor a bárka elkészült és megindult a vízözön, a „világ mely vala" véget ért. Ez egy változást jelent úgy a szellemi mint a földi állapotban. Azért van mondva: „A melyek által az akkori vi­lág vízzel elborittatván, elveszett". (2. Péter 3:6). Abban az időben, azok a szellemek (lelkek) nem lettek meg­semmisítve, hanem fogságba (tömlöcbe) vettettek. Ezek­nek a tömlöcbe lévő lelkeknek prédikált Jézus. Noé, mint „az igazság prédikátora" a vízözön előtt prédikált volt nekik, de ők nem fogadták el és azért nem me­nekülhettek meg a fogságtól sem Tehát azok a szelle­mek nem ölettek meg akkor, mert életben voltak az Úr Jézus idejében, különben Jézus nem tudott volna nekik prédikálni. Bizonyos, hogy azok az engedetlen szellemek, „Isten fiai", még máma is életben vannak, még ha meg­kötözve a tömlöcben is.
Ki ejtette őket fogságba ? Nincsen bizonyíték a tekintetben, hogy azt lehessen következtetni, hogy Isten tette volna ezt. De mivel ők engedetlenek voltak Isten­nel szemben, nem Ő kellett volna fogságba ejtse őket? Szükségképpen nem. Azok az angyalok, akik egykor Isten szervezetének szolgálatában voltak az ördög ha­misságának áldozataivá lettek, amiért is Isten átengedte őket az Ő ellenségének, Sátánnak, megengedvén, hogy fogságba ejtse Őket. Évszázadokkal később az Izraeliták voltak egy hasonló állapotban Jehova tipikus (jelképes) szervezetében és szolgálatában, engedvén Sátán félre­vezető befolyásának, amiért Isten az Ő ellenségének, Sátánnak kezére adta őket megengedvén, hogy sokan közülök láncokban és fogságban tartassanak. (Lásd Hozseás 11:8, Jer. 12:7, Ezsa. 47:6) Hasonlóképpen „Isten fiai" is, akik Noé idejében engedetlenek valának nem hallgattak Noé beszédére és mikor megindult a vízözön nem találhattak menedéket sehol, tekintet nélkül arra, hogy volt e nekik akkor vágyuk az Isten szerve­zetébe visszatérni vagy sem. Ők engedetlenek voltak és Sátán hálójába estek. Ha Isten nem vetette volna fogságba ezeket a „szellemeket" akkor az azon látható okból történt volna, hogy megakadályozza őket egy ujabb engedetlenségtől, mely gondolat azt a következ­tetést támogassa, hogy nem Isten vetette őket fogságba. Tehát ha Sátán az, aki őket letartóztatta, ezzel azt a célt szolgálta, hogy hatalmában tartva megakadályozza őket az Istenhez való visszatérésben. Miután a vízözön kitört és ezek az engedetlen szellemek szemeikkel lát­hatták Istennek mindenekfelett való hatalmát, igazoltat­ván ezáltal Igéje és neve, ezek a szellemi teremtmé­nyek Sátán és gonosz társai által megkötöztettek, hogy megakadályoztassanak a visszatérésben. Mivel ezek a „fiak" a 120 év alatt nem húztak hasznot Isten hosszutüréséből és nem hallgatván Isten tanújának az igaz Noénak prédikálására, azért hagyta Jehova, hogy men­jenek saját útjukon, elutasítván oltalmazásukat az özön­víz idején. Engedelmességük, ami abban állott, hogy nem értékelték az Ő szervezetét és szolgálatát, elvá­lasztotta őket Tőle és félelmük Sátán tőrébe vezette őket. (Péld. 29:25). Ily módon nem engedvén, hogy
visszatérhessenek újra Istenhez, az Úrhoz és szolgálatához.
Mivel a prédikálás célja a hallgató megjavítására irányul — ha az lehetséges — hasonlóképpen az kel­lett legyen az oka Jézus prédikálásának is ezen engedetlenek részére. (Róma 1O:14-15). Hogy prédikált nekik Jézus? Nem éppen szájának beszéde által, hanem következetes viselkedése és rendíthetetlen odaadása ál­tal Jehova iránt, az Ő földönléte alkalmával, még a legtüzetesebb megpróbáltatások között is. Mikor Jézus a Jordánnál felszentelte magát Istennek, akkor volt test­ben halottnak tekintve és Isten szelleme mely ott reászállott, azután kezdte Őt szellemileg élővé tenni. Há­rom és fél évig prédikálta Ő az igazságot szájának be­szédével úgy, mint állandó, odaadásával Jehova Isten Iránt. Ő elutasította Sátánnak ellene irányuló kisértéseit és Sátán által Reá gyakorolt minden üldözések köze­pette is hű maradt Jehovához. Ez által valamint haláláig tartó következetes viselkedése és a halálból való fel­támadása által prédikált Ő a tömlöcben levő lelkeknek, ahogy leírva találtatik I Péter 3:19-ben: „Amelyben elmenvén, a tömlőében lévő lelkeknek is prédikált". A szellemek hallották az Ő prédikálását, amennyiben ők megfigyelhették az Ő következetes odaadását és állhatatosságát Isten szervezete iránt, ami nekik a követke­zőket mondhatta: „Ha ti Isten szervezetéhez hűségesek maradtatok volna amelyben Isten néktek egy helyet adott, most nem lennétek fogságban és Isten kegyétől távol".
Ezekiel próféciájából (38:1, 2) mintha az tűnnék ki, hogy „Mágog földe" az a hely, ahol fogságba vet­tettek a Noé napjaiban vétkezett angyalok, „akiket Sátán ejtett fogságba. Miután Jézus feltámadott, Ő isteni szel­lemmé lett, teljhatalommal ruházva fel és azzal a képességgel, hogy jöhetett és mehetett bárhová akart. A három nap alatt, amig halott volt bizonyos, hogy sehová sem mehetett. Az Ő feltámadásától a szellemi, isteni természetre, egészen mennybemeneteléig, negyven nap telt el. Többször és külömbözőképpen jelent meg Ő tanítványainak testben, de minden alkalommal csak alig néhány percre. Nem igen találtatik ok, hogy miért ne mehetett volna el a „Mágóg földére", hogy ott a víz­özön óta az ördög által fogva tartott szellemi teremtményekhez direkte módon üzenetet intézzen. Mindenhez, melyet Isten akaratával összhangban óhajtott tenni, bizonyára birt a kellő erővel is. Ő el volt hatá­rozva odamenni és bizonyára volt elegendő ideje is, fel­támadásától egészen mennybemeneteléig. A tény, hogy Jézus prédikált a „fogságban lévő lelkeknek", ha csak indirekt (közvetett) módon is, azt jelenti, hogy van re­ménység ezeknek a rabságban tartott szellemeknek a felszabadulására, akik Isten itélet napján állástfoglalnak bátran Jehova mellett. Hogy Jehova mit tart fenn ré­szükre, arról a Szentírás semmit sem beszél. Ha azon­ban lesznek, akik közülök az Armageddoni viadalban nyíltan és határozott magatartással állástfoglalnak mel­lette és örömmel veszik, ha Jehova bárhol is ad helyet nekik, akkor helyreállíthatók, hogy visszatérve egy he­lyet kapjanak az Ő egyetemes (általános) szervezetében, de nem „a föld benépesítésére." Ez a megbízatás a „jó­ indulatú emberek" részére van fenntartva, akik átélni fogják Armageddon viadalát.





CENZURAT
Tipográfia „Tribuna", Brasov.