Az Úrvacsora
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. október 30., 19:54-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-3-Az-Urvacsora-1938.djvu" from=1 to=1 header=0 /> </div> <pages index="Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-3-Az-Urvacsora-…”)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, March 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
5-6 szám
1938 március 15 hó
TARTALOM
Az Ő "műve" és "cselekedete" (folytatása III. rész)
34
Az Úrvacsora
40
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
40
szent úgynevezett „keresztény' vallásiaskodók” együtt működnek és továbbra is hatalmat gyakorolnak a nemzetek felett. Milyen üzenetet hirdettet most Jehova a világ nemzeteinek? és kire bízza ennek a hirdetését? Meg tudják akadályozni a világ hatalmai, hogy Jehova üzenete az általa meghatározott időn belül közvetítve legyen?
Az Ő „műve" és „cselekedete", IV. rész a legközelebbi számban.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 október 1)
Az Úrvacsora
„A mi húsvéti bárányunk, t. i. a Krisztus, megáldoztatott értünk. Tartsuk meg tehát az ünnepet" — Korinthus l. 5:7, 8; Zürcher-ford.
1 JEH0VA sok prófétai képet létesített, amelyek előre közlik az ő szándékát. Elvárhatjuk, hogy az ő kifejezett szándékának fontosabb részét a prófétai képek dicsőségesen bemutatják; ez így is van. Hogy Jehova neve teremtményei szívében betöltse a megillető helyét, nagyon fontos, hogy tisztázva és mindenekfölé emelve legyen. Lucifer lázadása által, akit most ördögnek hívnak, és Jehovával szemben emelt elvetemült kihívása folytán, miszerint Isten nem tudott oly embert teremteni a földre, aki megőrizhetné iránta való hűségét, a Felséges nevét kétségbevonták, nagyon meggyalázták és bemocskolták. A felsőbbségröl így felmerült kérdésnek kellő módon kell eldölnie. Jehova közzétette szándékát, hogy egy magot fog támasztani, aki a kiszabott időben megsemmisíti a gonoszt és annak szervezetét és a saját nagy nevét igazolni fogja. Emiatt mondta az ördögnek: „Épen emiatt hagytalak meg.“ (Mózes II. 9:16) Így két dolgot látunk meg amelyeket Isten tenni szándékozik, nevezetesen: 1. nevét világszerte hirdettetni akarja, s 2. felsőbbséges hatalmát kifejezni akarja az ellenség felett.
2 Jehova a nevének tisztázására vonatkozó előkészületeiben Ábrahámot kivezérelte szülőföldjéről a Kánaán földjére. Ott feltételhez nem kötött szövetséget kötött Ábrahámmal, amely a következő ígéretet tartalmazza: „Te benned mogáldatnak a föld minden nemzetségei." (Mózes I. 12:3, 15:18) Isten azután kötötte meg Ábrahámmal a körülmetélés szövetségét a következő ren-
delkezéssel: „Minden férfi körülmetéltessék köztetek.” (Mózes I. 17:9—12) Később Isten úgy intézkedett, hogy Ábrahámnak és Sárának egy fia szülessen, akit Izsáknak hivtak. Amidőn Izsák nagy fiu lett, Isten utasítására áldozatul mutattatott be mint élő áldozat. Mindez Jehova nevének az igazolását szolgálta. Ebben a képletben Ábrahám Istent példázta, viszont a körülmetélés szövetsége azt példázta, hogy szívében körülmetélve kell lennie annak, aki e szövetségnek részévé kíván lenni, ami azt jelenti, hogy feltétlenül és teljesen engedelmeskedni tartozik Jehova Istennek és az ő királyságának. — Mózes V. 10:16; Filippi 3:3; Kolossé 2:11.
3 Később Ábrahám leszármazottai Isten utasitásából Egyiptomban laktak (az ördög földi főerődítményének területén), amely ország az ördög szervezetét példázta, amely az egész világon uralkodik. Ábrahám leszármazottai Egyiptomban szolgaságban tartattak, ahol őket Sátán és közegei szigorúan elnyomták; Jehova nevét nagyon meggyalázták és kigúnyolták. Azután Isten egy újabb élőképet alakított; amidőn Mózest Egyiptomba küldte népének kimentésére, s hogy nevet szerezzen Jehovának: „Hol van oly nép a földön, mint a te egyetlen néped, Izrael, akiért az Isten elment, hogy népéül megváltsa és nevet szerezzen magának s oly nagy és rettenetes dolgokat cselekedjen a te országodért a te néped színe előtt, amelyet Egyiptomból váltottál ki, a pogányoktól és isteneiktől?” — Sámuel II. 7:23. Schlachter fordítás.
41
4 A Felséges elsőízben Mózesnek mutatkozott be JEHOVA néven, amely név teremtményeivel való szándékára utal. Mózes útján közölte, hogy ő Jehova, az örökkévaló; magát nem nevezte voltnak, vagy olyannak, aki ezután lesz, hanem VAGYOK-nak nevezte magát, azt mondta, ez az ő neve mindörökké, s ez az ő emlékezete nemzedékről nemzedékre. (Mózes II. 3:14, 15; 6:3) Egyiptomban Jehova ama kép továbbalakítását végezte, amidőnis hangsúlyozta választott népe megmentésének és nagy neve igazolásának fontosságát, valamint azon eszközt, amely útján azt a szabadítást eszközölni fogja. Jehova utasította Mózest tegyen előkészületeket a pászkára, amit egy kitűzött napon kellett megtartani, t. i. nizán hó 14-én, aminek fontosságát azzal hangsúlyozta ki, hogy ez a hó lett az év kezdő hava. Isten a pászka elfogyasztása után következő eseménnyel akarta bebizonyítani az ördögnél és az ő angyalainál nagyobb hatalmát. Az első hó 10-ik napján minden családnak egy ép hibátlan bárányt kellett választania és a hó 14-ik napjáig magánál tartania. Ezen az utolsó napon kellett megölniük a bárányt s kellett vérével befecskendezniök házuk ajtófeleit, húsát megsütniük és kovásztalan kenyérrel együtt enniök; s azoknak az elsőszülöttei, akik híven teljesítették Jehova Istennek ezen parancsát, oltalmaztattak meg, amidőn mások elsőszülöttei elpusztultak. Minden házban, ahol nem volt látható a vér fecskendezése az utasítás értelmében, meg kellett halnia az elsőszülöttnek, ami meg is történt.
5 Mózes ebben a prófétai drámában Jézus Krisztust
a nagy prófétát, az ember megváltóját példázta, aki engedelmeskedett Isten parancsának. (Mózes V. 18:18, 19; Apcsel. 3:22, 23) A leölt bárány Jézus Krisztust, „Isten bárányát" példázta, „ aki elveszi e világ bűnét." (János 1:29) Az ajtófelekre hintett vér Jézus Krisztus vérét példázta, amely azoknak szolgál védelméül és a haláltól való megváltásul, akik hisznek benne. Emiatt mondotta Isten a népnek Mózes útján: "Ha látni fogom a vért, elkerüllek benneteket; és nem lesz csapás köztetek vesztetekre." (Mózes II. 12:13, angol-f.) Nizán 14-én éjszaka Jehova angyala végigvonult Egyiptomon és az isteni ítéleteket egyiptom elsőszülöttein végrehajtotta, ahol a bárány vére nem volt látható s azok az elsőszülöttek mind meghaltak. Azután következett Izrael szabadulása Egyiptomból. Később az izraeliták Jehova parancsára évente tartoztak megünnepelni a pászkát Jehovára, a Felséges nevére való emlékezetül. — Mózes II. 12:14.
6 Isten ott Egyiptomban kötötte meg Mózes útján a törvényszövetséget az izraelitákkal és a Sinai hegységénél, ahova az izraelitákat vezérelte, ezt a szövetséget felavatta és megerősítette. Ez a szövetség Jehova nevének igazolására mutat, amidőnis egy népet választott ki a maga neve számára. Ez a törvényszövetség oly pajzs vagy korlát volt, amely hivatva volt megőrizni az ördögvallástól vagy ördögimádástól az izraelitákat Jézus Krisztus, az ígéret magvának eljöveteléig. A törvényszövetség felől áll megírva: ,,A bűnök okáért adatott, amíg eljön a Mag (Krisztus, akinek az ígéret tétetett)"; ... a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazoljunk meg." (Galatab. 3:19, 24) Azok az izraeliták, akik a törvényszövetség rendelkezéseit lelkiismeretesen megtartották, oltalmaztattak meg Jézus Krisztus eljöveteléig, aki a prófétai kép előképét teljesíteni fogja. Azok az izraeliták, akik a Mózes útján adott törvényhez hívek maradnak és Jézus Krisztus eljövetelekor híveknek találtatnak, Mózesről Krisztusra szállnak át és egy részévé lesznek, illetve lettek „a Jehova nevéért kiválasztott népnek". — Apcsel. 15:14.
Teljesülés
7 Jehova a kitűzött időben Jézus Krisztust a világra küldte. Ez a kép beteljesítése volt, amely kép Mózes útján szereztetett, amidőn Jehova őt Egyiptomba küldte. Amiképpen Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy Jehovának hírnevet szerezzen s magának egy népet megváltson és megszabadítson, s másodsorban mindazokért megadja a váltságdíjat, akik az Úrban hinni és neki szolgálni fognak. Jézus is Atyja nevében jött, hogy Atyja akaratát teljesítse s emiatt védelmezte Jehova nevét, amint írva állott felőle: "Hogy a te akaratodat cselekedjem, ezt kedvelem; a te törvényed az én szívembe van írva." (40 zsoltár 8; János 5:43; 10:25; 17:6) Éppen úgy, ahogyan Mózes hű bizonyságot tett Egyiptomban Jehova nevéről, Jézus Krisztus, Isten szeretett fia is bizonyságot tett Atyja nevéről földi tartózkodása alatt. Miután Jézus a kép ezen részét teljesen teljesítette, a prófétai dráma azon részének teljesítéséhez kezdett, amit az Egyiptomban leölt bárány példázott. Mózes nem öletethetett meg, hogy a prófétai drámában való további szerepét is teljesíteni tudja; tehát a báránynak kellett megöletnie helyette, ennek a báránynak leölése példázta Jézus Krisztus halálát.
8 Jézus megünnepelte a pászkát tanítványaival, úgy, ahogyan Jehova megparancsolta. Ez volt az utolsó pászka. Jézus beigazolta hűségét, kitartott Isten előtt ártatlansága mellett s ezáltal bebizonyította, hogy Sátán hazug, s hogy az Isten igaz és minden dicséretre méltó. Jézus tehát azon a ponton volt amidőn vérét gyalázatos módon kiontották, mivel bűnös helyett mint bűnösnek számított halt meg, keresztre feszíttetvén.
Az Úrvacsora elrendelése
9 Jézus tudta, hogy rövidesen megölik s hogy erről az eseményről értesítenie kell tanítványait Atyja szándékának megfelelően, s általuk az ugyanazon drága hitből való, utánuk következőket. Emiatt cselekedett az alább megírtak szerint: ,,Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtörő és adá a tanítványoknak és monda: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." — Máté 26:26-28.
10 Lukács feljegyzése ugyanezen eseményről Jézus
kijelentését így jegyzi fel: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Lukács 22:19) Ugyanezen eseményről írva, így szól az apostol: "Ez a pohár az újtestamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre; Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és ürítitek e poharat, az Úr halálát hirdetitek, amíg eljövend." (Korinthus I. 11:25, 26) Az Úr itt nyilván annak szükségét tárta tanítványai elé hogy végül mindazok, akik az ő testtagjai lesznek, így a királyi „nemzedékhez tartoznak, hasonló, pályán tartoznak járni, s ha így évente résztvesznek az Úrvacsorában, - az ő halálára emlékeznek s tudatában kell annak lenniök, hogy biztosan részt kell venniök ebben az áldozati halálban, ha vele kívánnak élni Jézus teljesen ismerte Jehova szándékát s így azt is tudta, hogy mindazok, akik vele egyesülni fognak mindhalálig tartoznak megőrizni ártatlanságukat és hűségüket Isten iránt s így Jézussal áldozati halálában egyesülve, résztvehetnek az ő királyságának dicsőségében. Az Úrvacsorának Jézus Krisztus részéről történt ezen beiktatása közvetlenül a pászka elfogyasztása után történt s ennek az Úrvacsorának éventei megtartását parancsolta meg Jézus az ő tanítványainak.
42
Ki vegyen részt benne?
11 Amint látszik ma sokan vannak, akik szeretik Istent és Krisztust és az Isten akaratának teljesítésére szentelték magukat, mindazáltal kétségek közt élnek atekintetben, hogy résztvegyenek-e az Úrvacsorában. Ezzel a cikkünkkel rajtuk akarunk segíteni, hogy jobban megértsék az Úrvacsora jelentőségét és jobban értékeljék, s aztán mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy résztvegyen-e abban vagy sem. Ha mindenkor eszünkben tartjuk Jehova szándékát, úgy ahogyan Igéje leírja, jobban tudunk e kérdésben helyes végeredményre jutni. Elsőrendű és mindennél fontosabb, hogy Jehova hírnevet szerez magának. Isten ezt azzal fejezte ki, hogy Mózest Egyiptomba küldte, hogy nevet szerezzen magának és nevét igazolja. Alárendelt célja az volt, hogy népet válasszon magának a neve számára, azt megváltván és megszabadítván. Hasonló volt Jézus földi küldetésének is a célja. Tényleg azt kellett teljesítenie, ami az említett próféciai drámában említve volt. Jehova világosan kijelentette, hogy nevét királysága útján kívánja igazolni, amidőnis Jézus lesz a királya és nevének igazolója s akik Jézus Krisztussal szövetségesek, részt fognak nyerni Isten nevének az igazolásában. Az engedelmes emberek üdvözítése alárendelt jelentőségű, jóllehet, hogy azok az engedelmesek, akik élni fognak, Jehova nevének igazolását fogják jelenteni. Azok a szavak, amelyeket Jézus az Úrvacsora beiktatásakor mondott, mutatják, hogy az ő vére a következő kettős célt szolgálta: 1. a bűnök bocsánatát, illetve az Ádám engedetlensége miatt az emberiségre következett tökéletlenség eltörlését, 2. az újszövetség megkötését, amely szövetség útján egy nép kiválasztása történik a világból Jehova neve számára. A törvényszövetség nem teljesítette ezt a munkát, amely balsikert az izraeliták bűnének vagy tökéletlenségének kell betudni. Isten mostmár az újszövetség által akarta végrehajtani azon szándékát, mégpedig egy szellemi (lelki) osztály kiválasztása által, amely bizonyságot fog tenni az ő nevéről.
Bűnbocsánat
12 Amennyiben Ádám bűnének következményei átöröklődtek az egész emberiségre, került az emberiség a bűn szolgaságába, aminek a halálban vagy teljes pusztulásban kellene végződnie, ha nem történik intézkedés a megváltásra vonatkozólag. Jehova elpusztíthatta volna Ádám egész faját és egy új nemzedéket teremthetett volna. Célja mindazáltal arra irányul, hogy felsőbbségének kimutatására Ádám nemzedékéből választja ki azokat, akik megőrzik ártatlanságukat iránta s az ilyeneket fogja élettel megajándékozni és emlékoszlopul vagy szoborként használni az ő neve és kijelentése számára. Ezek a hívek képezik Jehova nevének igazolását. Először a megváltásnak kellett megtörténnie, mielőtt bárki is kiválasztható lett volna Ádám nemzedékéből Jehova neve számára, vagypedig életet nyerhetett volna. Isten a törvényszövetséget Izraellel Mózes útján kötötte meg. Az a szövetség egy hibátlan bárány vére által lett érvényes s azáltal emelkedett erőre a szövetség. A báránynak ez a vére Jézusnak a Golgotán kiomlott vérét példázta, amely az újszövetséget emelte érvényre és erőre, amely vér egyúttal az emberiség megváltásának is a vére s amely útján szabadságot nyernek az engedelmesek. De mindenkor eszünkben kell tartanunk, hogy előbb a bűnök bocsánatának kell megtörténnie, mielőtt egy nép kiválasztható lenne Jehova neve számára és egyesíthető lenne. Jézus Krisztussal.
13 Isten nem azért küldte Jézust a földre, hogy az emberiséget elkárhoztassa, hanem hogy megmentse, amely
megmentésben azonban csak olyanok részesülnek, aki "hiszen Ő benne". (János 3:16, 17) Isten előképi népét, az izraelitákat „mannával" táplálta, amely az égből hullott, hogy egy ideig életben maradjanak Ez a kenyér Jézus Krisztust, a mennyei kenyeret példázta, aki által mindenkinek életet nyújt, aki Istenben és Krisztusban hisz és engedelmeskedik, Akik így üdvözülni fognak, hinni tartoznak Jézusban, aki az emberiség megváltásául adatott (János 6:29—35) Ezért áll megírva: „Amiképen az ember Fia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért." (Máté 20;8) Ez a szöveg mutatja világosan, hogy az Úr Jézus az emberiség közül annyiért adta az életét, amennyien teljesíteni fogják a feltételeket, amennyiben hisznek és engedelmeskednek, úgy ahogyan megparancsoltatott nekik. Az engedelmeseket a „juhokról" szóló példázat ismerteti, akikről Jézus ezt mondotta: „Én életem adom a juhokért." (János 10:15) Az engedetleneket a „kecskék" példázzák. Jézus nem áldozta fel az életét a „kecskékért" is? Nem, semmiképpen; mert a váltságdíj nem az engedetlenek, hanem az engedelmesek érdekében hozatott, amint meg is van írva: „Aki hiszen a Fiúban, örökélete van; de aki nem hisz a Fiúban, nem látja meg az örökéletet, hanem Isten haragja marad rajta." (János 3:36) A megváltás „a bíró előtt nyilvánosan megvásároltat" jelent, mégpedig oly áron, amely megfelel a bűnösért követelt árnak". A tökéletes ember, Ádám vétkezett és halállal sujtatott, A tökéletes ember, Jézus bűntől mentes volt és meghalt. Azt jelenti ez, hogy Ádám a Jézus Krisztus vérén váltatott meg? Nem, nem ezt akarja jelenteni, hanem éppen az ellenkezőjét. Ádám szándékos bűnös volt. (Tim. I. 2:14.) Ádám ezen szándékos bűne miatt sújtatott halállal; mert Isten ezt a büntetést helyezte kilátásba a bűn elkövetésének esetére. Semilyen ok sem jogosít fel oly következtetésre, hogy Jehova meg fogja másítani az ítéletét; mert az Isten nem változik meg. (Malakiás 3:6) Ádám nemzedéke amiatt került a kárhozat alá kikerülhetetlenül, mivel Ádám tökéletlenségét örökölte. Nem állott ítéleten és a halálítélet nem rája (Ádám leszármazottaira) mondatott ki. De mivel bűnben született és igazságtalanságban fogantatott, az öröklött bűn folytán kell meghalnia, ha megváltása nem történik meg. Az üdvösség vagy szabadulás alkalmát Ádám ivadéka Jézus Krisztus kiomlott vére útján nyeri meg, s hogy ezt az alkalmat hasznosíthassa magának, teljesíteni tartozik a feltételeket, illetve hinnie kell az Úr Jézus Krisztusban és engedelmeskednie kell Isten parancsainak. — Róma 5:12, 19.
14 Mikor és hogyan váltotta meg Jézus Ádám leszármazottait? Jézus tökéletes emberré tétetett azon teljes joggal, hogy örökre élhetett volna mint ember. Tehát hibátlan teremtmény volt, amit a hibátlan bárány példázott. Jézus tehát képesítve volt azon ár megfizetésére, amely „elveszi a világ bűnét", amelynek következtében került Ádám ivadéka a halálba. Jézus kijelentette, hogy maga köré kell gyűjtenie az engedelmes juhokat, s így szólt: „Azért szeret engem az Atya, mivel leteszem az én életemet, hogy ismét felvegyem azt ... én magamtól teszem le. Van hatalmam (tekintélyem: átdolg. fordítás) letenni azt, és van hatalmam (tekintélyem) felvenni azt; Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól." — János 10:17, 18.
15 Jézus feláldozta életét. Meghalt a keresztfán, mintha bűnös lett volna, jóllehet ártatlan, szent, bűntől-mentes volt; emiatt tovább is az emberi élet jogának birtokában maradt. (Péter I. 1:19) Isten feltámasztotta Jézust a halálból és a mennyekbe emelte. De az emberi élethez való joga tovább is megmaradt s ahhoz is meg-
43
hatalmazást kapott Atyjától, hogy emberi életét visszavehesse. De visszavette-e? Nem vette vissza, hanem az emberi élethez való ezen, jogát letette Isten kegyelmi széke előtt mint áldozatot az emberiség bűnéért. „Krisztus tehát megáldoztatott, hogy sokak bűnét eltörölje." (Zsidók 9:28) Prófétailag áll megírva felőle: „Önlelkét áldozatul adja." — Ésaiás 53:10—12; Róma 4:25; Kor. I. 15:3.
16 Jézus Krisztus áldozatának értékét nem úgy tette letétbe a mennyekben, hogy azután visszavegye és használja. Hanem azt letette, lemondott róla, teljesen megvált tőle az emberiség váltságdíjául adván, amint írva is van: „Áron vétettetek meg." (Kor. I. 6:20) Ha valaki valamit csupán letétbe helyez, azt ismét visszaveheti vagy elviheti. De ha azt fizetésképpen adja ki, lemond arról való jogáról; Jézus kifizette a váltságdíjat. Az emberiség tehát Isten akarata szerint vásárlás folytán Jézus Krisztus tulajdonába ment át. (Péter I. 1:18, 19; II. 2:1)Az Úr Jézus Krisztus mindenét eladta, amivel mint ember rendelkezett, t. i. az ő emberi életét s annak értékével megvásárolta az emberiséget. (Máté 13:46) „A saját vérén vásárolta meg.“ — Apcsel. 20:28; Efézus 1:14.
17 Ha valamely embernek valaha is örökéletet kell
nyernie, hogyan nyerheti meg? Az éltet Istentől Jézus Krisztus útján kell nyernie. (Róma 6:23) Jézus tanítványaihoz fordulva, mondotta a következőket: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senkisem mehet az Atyához, hanem csak én általam", (János 14:6) Más út nincsen, amelyen életet lehetne nyerni. (Apcsel. 4:12) Az egyetlen út, amelyen az ember Istennel kibékülhet, Jézus Krisztus, amidőnis az embernek hinnie és hűségesnek kell bizonyulnia. Ábrahám és a zsidókhoz írt lv. 11. részében említett hűségesek hittek Isten ígéretében, hitték, hogy elküldi a Messiást, aki a világ uralkodója lesz, várták az ő királyságának felépítését s nem akartak közösséget vállalni a gonosz világgal, mivel szívükben a messiási királyságban reménykedtek. Isten ezeket az embereket hitük miatt tekintette igazaknak, de akkor nem részesültek az életben, mivel előbb Jézus Krisztusnak vérén kellett megvásárolnia az emberiséget s csak azután kezdhetett hozzá, hogy az Istentől kijelölt úton megszabadítsa. „S ezek mindnyájan, akik hit által jó bizonyságot nyertek, nem részesültek az (élet) ígéretében, mivel az Isten valami jobbról gondoskodott számunkra, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsidók 11:39, 40) Mi ez a „jobb" dolog, amiről az apostol beszél s amiben maga is részesülni fog?
Szellemi fiak
18 Ez a „jobb" dolog a fiak királyi házában való részesülés, amelynek Jézus Krisztus a feje: „Krisztus mint fiú a maga háza felett, amely ház mi vagyunk, ha mindvégig szilárdan kitartunk bizalmunk és dicsőséges reménységünk mellett." (Zsidók 3:6, Luther-f.) Krisztus eljöveteléig Isten Izrael nemzetét a törvényszövetség védelme alá rendelte s ez a szövetség megvédte azokat, akik hívek voltak Istenhez. (Galata 3:19, 24) Jézus Jehova akarata szerint a zsidókhoz jött, a saját szövetséges népéhez, de ennek a népnek tagjai majdnem mindnyájan megvetették őt; csak néhányan hittek neki. „De akik Őt befogadták, azoknak jogot (kiváltságot) adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében." — János 1:12, angol ford.
19 A hűséges apostolok mindnyájan a törvényszövetség alatt álltak, hittek az Úr Jézus Krisztusban, neki szentelték magukat, Isten szeretett fiának, és az Isten fiai¬
vá lettek. E nagy kiváltságban három és fél éven keresztűl kizárólag csak a zsidók részesültek, de azután ez a kiváltság zsidók- és nemzsidók előtt is egyenlően nyitva állott. A szentszellem kitöltése után megértették az apostolok Jehova szándékát, mert a szellem megtanította őket arra, hogy „egy népet akar összegyűjteni a maga neve számára" s ezt másoknak is megmagyarázták. Ezek a hívek, az apostolok, összegyűltek Jeruzsálemben, hogy megtárgyalják az evangéliumnak a pogánynemzetek előtt való hirdetésének ügyét s meglássák miért történt az, s akkor tárta fel előttük a Szentszellem, Isten azon szándékát, hogy egy „népet akar választani magának" a pogányok közül, amiről Jehova prófétái előre szólottak is. (Apcsel. 15:14—16) Az Ő neve számára így kiválasztott nép képezi a szellemtől szülötteket, Isten fiait, akiket Jehova nevével felruház s akiket tanúbizonyságaivá tesz, hogy bizonyságot tegyenek az ő nevéről és királyságáról, amely bizonyságot tenniük kell, mielőtt felsőbbséges hatalmát Jehova feltárja. (Ésaiás 62:2; 43:9—12; Mózes II. 9:16) Azok az emberek, akiket Jehova neve számára kiválaszt, az ő szellemi fiai, a „kicsiny sereg", akiket az Úr juhainak nevez.
20 Az Egyiptomban kötött és a Sínai hegységnél megerősített szövetség, illetve a törvényszövetség nem eredményezett teljes számban egy népet Jehova neve számára; mindazáltal volt néhány izraelita, köztük az apostolok is, akik hitbeli engedelmesség folytán Mózesről Jézus Krisztusra származtak át. Isten Jézus Krisztussal újszövetséget kötött, amely útján megvalósítja azt, amit a törvényszövetség nem valósított meg, t.i. a pogányok közül egy népet választ Isten neve számára, amely népnek teljesen felszenteltnek kell lennie és a világ előtt bizonyságot kell tennie az ő nevéről és királyságáról. A törvényszövetség Egyiptomban köttetett Mózessel mint közbenjáróval vagy fejjel. Az újszövetséget Jehova Jézus Krisztussal kötötte Jézus földön létekor, illetve a hasonmási Egyiptomban; ezt az új szövetséget az Úr Jézus vére pecsételte meg vagy emelte erőre. Emiatt mondta Jézus tanítványainak, amidőn a borra, illetve a pohárra utalt, amely az ő vérét példázta: „Ez az én vérem, az újszövetség vére ... igyatok ebből mindnyájan." — Máté 26:27, 28.
21 Ama tény, hogy Jézus meghívta őket igyanak belőle, véglegesen azt bizonyítja, hogy azok, akik e szövetségben vannak, — s csakis ezek —, țartoznak inni e vérből. Igaz, az ő vére bűnbocsánatot" szerez; ámde senki sem nyer meghívást a szövetségbe s nem lesz kiválasztva Jehova neve számára a világból, amíg nem hisz az Úr Jézus Krisztusban és az ő értékes vérét hit által nem tekinti az üdvösség eszközének A tanítványok immár előbb Messiásnak tekintették Jézust, híven követték és az Isten emiatt számította be nekik ezt igazságul, amiképpen Ábrahámot is igaznak tekintette a hite miatt. Amidőn a váltságdíj a mennyekben engesztelésül benyujtatott, lettek a hűséges apostolok Isten szellemi fiaivá s az Isten így fogadta el őket a Szentszellem bizonysága szerint, amelyben pünkösdkor részesültek. Jézus nem hívott minden izraelitát, hogy résztvegyen az Úrvacsorában, hanem csak azokat a hűségeseket, akik beigazolták feddhetetlenségüket előtte.
22 Az újszövetség nem hozott létre magot s nem ezen eszköz útján nyeri meg az életet senkisem, hanem aki e szövetségbe felvételt nyer, már előbb igazoltnak és a Szentszellemtől-szülöttnek kell lennie és feltételes életjoggal kell bírnia; a feltétel: hogy azután örökké híven fog engedelmeskedni az Úrnak. Az újszövetség egy népet hoz létre Jehova neve számára, s akik e szövetségbe felvétetnek hűségük beigazolása érdekében tanúbizonyságok tartoznak lenni Jehova neve és királysá-
44
ga mellett, amely királyság által fogja tisztázna nevét Jehova. A szövetség másik fele Jézus Krisztus, a király. Ő a fiak házának feje, Jehova „hív és igaz tanubizonysága" s akik e szövetségben megőrzik hűségüket, ugyancsak tanubizonyságot tartoznak tenni Jehováról. Emiatt felelte Jézus a feltett kérdésre „Én király vagyok; azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Minden, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18;37) Szavai kétségtelenül azt bizonyították, hogy akiket Jehova neve számára a világból kiválaszt, s akik híveknek bizonyulnak, tanúbizonyságot tartoznak tenni az ő nevéről.
23 A zsidók, akik magukat okosoknak tartották, megbotránkoztak Jézus azon kijelentésében, amelyben életének letevéséről beszélt s ebből az okból s más okok miatt, hogy a helyes útra tanítsa őket, mondotta Jézus: „Bizony,bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki az én testemet eszi és az én vérem issza, örökélete van annak és én feltámasztom őt amaz utolsó napon, mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én is őbenne. Amiképpen az élő Atya engem küldött és én az én Atyámért élek, úgy aki belőlem eszik, élni fog én miattam. Ez ama kenyér, amely a mennyekből szálott alá. Nem mint az atyák (a mannát; Schlachter) ettek és meghaltak; aki e kenyérből eszik, élni fog az örökkévalóságban." — János 6:53—58.
24 Jézus Krisztus akkor a „juhaikról" beszélt, a „kicsiny seregről", a fiak uralkodó házának tagjairól; csak ilyenekre, csakis ezekre, akik híveknek bizonyulnak, vonatkoznak a következő szavak: Hacsak nem esztek az én testemből és nem isztok az én véremből, nem lesz élet bennetek." Más szóval: A Szellemtől szülöttek, akik fel vannak véve az újszövetségbe, tartoznak enni a kenyérből és inni a borból. Nem fog minden ember, aki valaha is élni fog a földön, „enni a kenyérből"? Nem, hanem csak a szellemi fiak esznek a kenyérből és isznak a vérből. Mindenkinek, akik ezen a földön élni fognak, hinnie kell Jézus Krisztus vérében, amely a bűnök bocsánatáért omlott ki. De az Úrvacsora létesítésekor Jézus mindazáltal csak a tanítványait hívta, hogy megtöressenek vele együtt, s vele együtt meghaljanak s így részük legyen az ő halálában és feltámadásában, s ezen szavai azóta is csak a felszenteltekre és a Szellemtől-szülöttekre vonatkoznak. Jól jegyezzük meg, "Jézus vette a kenyeret, megáldotta és megtörte" s a széttördelt kenyérből adott tanítványainak és utasította, hogy egyenek belőle. A megtörés nagyon fontos, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A megtörés életbevágóan fontos mindenkire nézve, aki részesülni fog Jézus Krisztussal az ő királyságában. Azt jelenti, hogy Krisztus testének tagja lesz, vele töretik meg, tehát vele kell meghalnia, hogy királyságának dicsőségében is vele részesülhessen.
25 Pál apostolnak a Szentszellem sugallatából mondott kijelentése bizonyítja, hogy az apostolok így értelmezték, amidőn a Szentszellem őket tanította: „Mert én az Úrtól vettem, amit élőtökbe is adtam, t. i, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vevé a kenyeret, hálákat adott, megszegte és így szólt: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek megtöretik: így cselekedjetek az én emlékezetemre." — Kor. I. 11:23, 24, Schlachter-f.
26 El fogják ismerni, hogy Jézus e kijelentése a következőket jelenti: „Ez a kenyér az én testemet képviseli!" A kenyér csupán jelkép volt; a kenyér megtörése azt mutatja, ami történni fog azokkal akik Krisz¬
tus testéhez tartoznak. A szőlő nedve, illetve a bor az ő vérét képviselte, amelynek kiontása küszöbön állott; Jézus ezt mondta a tanítványoknak: „Igyatok ebből mindnyájan" vagy „mind igyátok ki" (angol-f), Szavaiból világosan kitűnik, hogy akik vele fognak egyesülni az ő házában, előzőleg megtöretnek, meghalnak s így osztozniok kell az ő halálában.
27 Az apostol szavai, aki a Szentszellem sugallatából írt, teljesen alátámasztják Jézus kijelentését, miszerint testének tagjai szenvedéseiben és halálában is részesülni fognak. E kijelentése így szól: „Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, amit mondok: A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk." — Kor. I. 10:15—17.
28 A kenyér fogyasztása nem azt jelenti, hogy akik esznek belőle, azáltal igazulnak meg az életre, sem azt nem jelenti, hogy akik abból esznek, Jézus emberi élete által tartatnak meg az életben. Mert mindenkinek előzőleg kell megigazultnak lennie s csak azután lehet e kenyér részévé, amelyet később aztán megszegnek.
29 Amidőn Jézus a zsidó kritikusok előtt beszélt, nem beszélt a kenyér megtöréséről, hanem így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hiszen énbennem, örökélete van... Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyekből szállott alá: aki eszik e kenyérből, élni fog az örökkévalóságban. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet adni fogok e világ életéért." — János 6:47—51.
30 Jézus Krisztus e kijelentéséből látjuk, hogy az ő emberi élete az, amit a világ váltságdíjául ad, s akiknek a javára szolgál, hinni tartoznak benne mint a világ megváltójában. Az ily hitet ki is kell fejeznie, csak azután számíttatik megigazultnak az illető. Jézusnak a kenyér megtöréséről tanítványaihoz intézett szavai azonban egyebet jelentenek. Jézus fogta a kovásztalan kenyeret, megtörte s így szólt követőihez: „Ez az én testem". Ami tehát mintegy azt jelenti: Ennetek kell, illetve velem együtt kell részesülnötök, s azáltal társaimmá lesztek szenvedéseimben s ez a kenyér én vagyok, amelyet megtörni láttok, s ez Krisztus tagjait vagy testét példázza, tehát mindnyájuknak meg kell töretniök." A kenyérnek vagy a testnek ez a megtörése és a vér italának meg kell történnie, miután a részesülők megigazultak és Szellemtől-szülöttek, tehát csak az ilyenek vehetnek jogosan részt az Úrvacsorában.
31 A apostolnak Kor. I. 10:15-17-ben feljegyzett szavai nyilván ugyan ezt jelentik. Itt az apostol a "közösség" szót használja, ami "részesülést" együttes részvétet jelent. Schlachter ezt a szöveget így fordítja: "Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem részesülés-e a Krisztus vérében? Mivel egyetlen kenyér az, mi is, a sokak, egyetlen test vagyunk. Mert mindnyájan az egy kenyérben részesülünk"
32 A megigazulás nem a test megtörésének a következménye, sempedig a vér italának a következménye; mert a megigazulásnak már előbb megtörténtnek kell lennie, s csak azután következhetik a kenyér megtörése és a bor itala. Jézus a kenyeret és a bort nem kínálta fel minden embernek, hanem csakis azoknak, akik beigazolták hűségüket. Ebből következik tehát, hogy csak azok vehetnek az Úrvacsora jegyeiből (ehetnek a kenyérből ș ihatnak a borból), akik előzőleg, megigazultak és Szellemtől-szülöttek és készen állnak a királyság számára.
45
33 A tárgynak más oldalról való megvilágítására mondjuk, hogy az írás meggyőzően bizonyítja a következőket: Jézus tudta, hogy rövidesen meg kell halnia a bűnösök helyett s emiatt gyalázatos keresztfa-halált kell szenvednie. Szégyen, gyalázat és halál voltak az előfeltételek, s csak így lehetett Jehova igazolója. Az ördög erősen meggyalázta az Atya nevét, most pedig hasonló gyalázások következtek Jézusra. Jézus a legszigorúbb próbáknak kellett kitétessék, abban hűségesnek kell bizonyulnia s meg kellett őriznie hűségét és feddhetetlenségét Atyja előtt, csak így lehetett Jehova igazolója. Isten azt akarja, hogy Jézussal az igazolás munkájában 144 ezer tag vegyen részt, akik együtt alkotnak egy testet, illetve ezek alkotják Isten fiainak uralkodó házát. Ezek közül mindenki oly megpróbáltatásokon fog átmenni, amilyenen Jézus átment, szenvednie kell és meg kell halnia az Úr Jézus Krisztus dicsőségébe való bejutás előfeltételeképpen. Amidőn Jézus tanítványait tanította, s általuk azokat, akik később lesznek követőivé, egy egész kovásztalan kenyeret vett a kezébe, ami a tisztaságot vagy megigazultságot példázza, s aztán mintegy így szólt követőihez: "Amidőn ezt a kenyeret megtörjük, gondoljátok azt, hogy ez az én testem (Krisztus teste, amely bűntelen és tiszta). Abból mindnyájatoknak kell enni (illetve velem együtt kell ennie belőle, így velemrészesülő lesz a megtöretésben)." Azon kijelentése, "ez az én testem",nem az ő emberi testére vonatkozik; mert írva áll Jézus felől: "Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból." (34 zsoltár 21) "Az ő csontja meg ne törettessék." - János 19:36.
34 Jézus, az ember, nem amiatt halt meg, mert testének valamely részét összetörték, hanem, mivel megszakadt a szíve, azért halt meg. Jézus a következőképpen oktatta tanítványait a pohár felől: „Hasonlatosképen a pohárt is vette!" A pohárban lévő bor az ő vérére mutatott s szavai mintegy a következőket jelentik: "Ez a véremet példázza, ami az újszövetséget érvényre emeli amely szövetséget velem kötött az Atya. Egyúttal az emberiség megváltásának ára is. Ez a kiomló vér halálba kiontott életem példázza, miképpen a megtört testem is azt példázza, hogy meg kell halnom; ha ti részesülni kívántok az én királyságomban, halálomban is részesülnötök kell. Azért egyetek ebből a kenyérből és igyatok ebből a vérből." Jézus tudta, hogy a törvény rendelkezése értelmében a vér itala halált jelent. (Mózes I. 9:4; III. 17:10) Meghívta tehát a tanítványait tegyenek olyasmit, ami a halálukat fogja jelenteni, s így meghívta, hogy osztozzanak a halálában. Ezért mondotta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én is őbenne maradok". (János 6:56) Csakis ezen az úton lehet KRISZTUSRA helyeztetni s csak akik KRISZTUSBAN vannak és az ő tagjai, töretnek meg Jézus Krisztussal együtt s áldozzák fel ővele együtt az életüket.
35 Mindenki, aki feltételhez nem kötve, szenteli fel magát Isten akaratának cselekvésére, azokat példázza, illetve láthatóan bizonyságot tesz amellett, a vízben is megkeresztelkedvén. De őt nem ez a keresztség ülteti át Krisztus testébe; Krisztus áldozati halálába kell keresztelkednie, ami azután történik, miután Istennek szentelte magáț és megigazult. Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba; hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé
lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk." -Róma 6:3-5.
36 Csak azok fognak részesülni Krisztus áldozati halálában, akik a mennyei meghívásban részesültek. Csak az Úr juhainak, a Szellemtől-szülöttek "kicsiny serege" áll készen, hogy részt vegyen Jézus Krisztus halálában és azután következő dicsőségében, emiatt tehát csak az ilyenek vesznek jogosan részt az Úrvacsorában. (T.i. a kenyérből és borból).
37 Pál apostol felvilágosíttatván a Szentszellem által s hogy mindazok, akik jogosan vesznek részt az Úrvacsora jegyeiben, - amelyek Jézus Krisztus áldozati halálát, illetve megtört testét példázzák -, az ő dicsőségében való bemenetel előfeltételeképpen az ő halálában tartoznak osztozni. Csakis ezek "hivatalosak az egy reménységben" (Efézus 4:4) s ez a szellemi mennyei királyság. Az ilyenek elviselni tartoznak azon gyalázásokat, amelyek Jézusra következtek, alá kell vettetniök a döntő próbának, amelynek ő is alá volt vetve, sok nyomort kell elviselniök és Krisztussal együtt kell meghalniok. Ezeket a következtetéseket támogatják az apostol szavai: "Mert Krisztus nem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak én reám.“ — Róma 15:3.
38 Az apostol keresztyén társaihoz szólott, hogy „sok nyomorúságon át kell bemennünk Isten országába." (Apcsel. 14:22) Ezeknek, miként Krisztusnak, kell szenvedniük és meghalniok: „Igaz beszéd ez, ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is; ha megtagadjuk, ő is megtagad minket!" — Tim. II. 2:11, 12.
39 Az apostol következő szavai bizonyítják, hogy a test tagjai részéről feltétlenül szükséges az ily szenvedések elviselése, s hogy akik felismerik e kiváltságot, örömmel fognak résztvenni benne: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az ő testéért, ami az egvház." — Kolossé 1:24.
40 Az apostol következő szavai mutatják, hogy az Úrvacsora jegyei Krisztus szenvedéseit és halálát példázzák, amiben csak a testtagoknak lesz részük s amit örömmel kell elszenvedniük: „Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt; akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem és találtassam őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján; hogy megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét, az ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; ha valamimódon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már el is értem volna; de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előtem vannak, neki dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára." - Filippi 3:8—14.
41 Péter apostol következő bizonyságtevése teljesen támogatja ezt a következtetést, hogy csakis Krisztus testének tagjai, Isten szellemi fiai, vehetnek jogosan részt az Úrvacsora jegyeiből, — mivel ezek a fiak elszenvedik az ő gyalázatát és halálát — s hogy ez megelő-
46
zi az ő dicső feltámadásában való részesülést: „Mert arra hivattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek." (Péter I. 2:21) „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendhessetek; boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.“ - Péter 1.4:12-14.
42 Azok a felszenteltek és Szellemtől-szülöttek, akik résztvesznek Krisztus szenvedéseiben, lesznek hasonlók az ő halálához; s ha így mint Krisztus hű vitézei mindhalálig kitartanak, részesedni fognak feltámadásában; hozzájuk fordulva, erről mondotta Jézus: "Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." - Jelenések 2:10.
„A test megkülönböztetése"
43 Akik Krisztus Jézusban vannak, különbséget fognak tenni és kell is tenniök, Krisztus testében; illetve,
világosan különbséget fognak tenni az emberi test és a KRISZTUS teste között. „Mert amiképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert a test sem egy tag, hanem sok." (Kor. I. 12:12, 14) Csak olyanok vesznek részt méltóképpen az Úrvacsora jegyeiben. A méltatlan evés és ivás belőle, illetlenül való résztvételt jelent. „Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret vagy issza az Úrnak poharát vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van tiköztetek sok erőtlen és beteg (a lelki életben) és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők meg magunkat, nem itéltetnénk el." - Kor I. 11:27-31.
44 Az apostol mondja: "Krisztus, ami pászkabárányunk megáldoztatott. Azért szenteljük meg az ünnepet! "Ezalatt azokat érti, akik ugyanazon osztályból valók, amelyhez őmaga is tartozott, tehát a szellemi-osztályt érti. Ha valaki jonadáb, az illető nincsen a Krisztusban, részt sem vehet Krisztus halálában és feltámadásában. Részéről tehát helytelenség volna résztvenni az Úrvacsora jegyeiből.
"Amíg eljövend"
45 Az ihletett apostol tovább oktatja keresztény társait az Úrtól nyert igékre, mondván: "Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövénd!" (Kor. I. 11:26) Aki illetékesen Krisztus testét megkülönböztetve, vesz részt az Úrvacsorában, kimutatja, hogy felismerte, Jézus Krisztus halálának redeltetését s látja, hogy neki is kiváltságában áll, vele szenvedmi és meghalni, hogy vele élhessen és részesülhessen dicsőségében és uralkodásában. Most Jézus Krisztus a templomához jött; de még vannak olyanok is a (földi) testben, akik jogosan ünneplik meg az Úrvacsorát azt meg kell ünnepelniök mindaddig, amig elváltozásuk (elköltözésük) eljön, amidőn egy pillanat alatt elváltoznak, emberi testüket letéve és az Úrtól szellemi testet nyervén. Az ő feladatuk az Úrvacsora megtartása,hogy így bízonyságot tegyenek Istennel és Jézus Krisztussal való kapcsola-
tukról s borzasztó hanyagságra vallana, ha elmulasztanák megtartani az Úrvacsorát. "Amíg eljövend!", úgy értelmezzük, hogy míg az utolsó tag is befejezi földi futását és emberiből szellemi teremtményé lesz.
A királyság szövetsége
46 Miután Jézus az Úrvacsorát beiktatta és a hű tanítványok ettek belőle s azzal kifejezték azon szilárd elhatározásukat, hogy híven követik Mesterüket nyomdokain, Jézus meghívta, vegyenek részt vele a királyságában is s ezért mondta nekik: "Ti vagytok pedig azok, akik megmaradtatok velem az én kisérteteimben. Én azért adok néktek, amiképen az én Atyám adott nékem országot,hogy egyetek és igyatok az én asztalamon az én országomban és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izrael tizenkét nemzetségét" (Lukács 22:28-30) Csak akik ily viszonyban állanak az Úrral, amilyenben az apostolok állottak, vehetők fel a királyság szövetségben. Emiatt csak akik a Krisztusban vannak és részt vesznek az ő halálában, vesznek részt az ő királyságában is. Mindenki ki van zárva tehát belőle a felkenteken és Szellemtől-szülötteken kívül, tehát csak ezek vehetnek részt jogosan és illetékesen az Úrvacsora jegyeiből.
Örömmel
47 1918-ban az Úr Jézus ítélet tételre jelent meg templomában és hozzáfogott a felkentek vagy szellemiszülöttek megítéléséhez. Akik ezen az ítéleten híveknek bizonyultak, felvétettek a templomba. Azóta Krisztus követői nem gyászolnak, hanem örömmel vesznek részt az Úrvacsorában, mivel az Úr, a ház feje, velük van. Ez egyezik is Krisztus Jézus szavaival: "Mondom pedig néktek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének e terméséből mind ama napig, amikor ujan iszom azt veletek az én Atyámnak országában." - Máté 26:29.
48 A szőlő termése a bor, s ez nem csupán Jézus Krisztus kiomlott vérét példázza, hanem az Úr visszatérése után az Úr örömét is jelképezi. "hogy a bor megvidámítsa az ember szívét; s hogy az arca ragyogjon az örömolajától." (104. zsoltár 15) Jézus Krisztus, Jehova felkent és megdicsőített királya, templomában tartózkodik s azokat gyűjtötte maga köré, akik a próbán híven megállottak. Jehova ezeket kente fel s most mindnyájan vidámak és örvendenek az Úrban. Jézus Krisztus Jehova nagy igazolója s legfőbb öröme Atyja nevének igazolásából áll, amely célból jött volt. Meghívja templomba gyűjtött hű követőit, vegyenek részt az örömében s így szól: "kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; eredj be a te Urad örömébe!" (Máté 25:23) Most mindenki, aki a templomi sereghez tartozik, örvend az Úrban, amit a borból való új ivás példázz ővele és a templomban Jehovának, Atyjuknak dicséretét hirdetvén. "Az ő templomában mindenki az ő dicsőségéről beszél." - 29. zsoltár 9.
49 Ezek az újszövetség rendelkezései által Jehova nevének népéül választattak s mindnyájan bizonyságot tenni tartoznak Jehova nevéről és országáról. (Máté 21:14) Isten ezen hű szellemi és felkent fiai állandóan az igazság áldozatát mutatják be Istennek, mivel Jézus Krisztussal, fejükkel a templomban tartózkodnak. (Malakiás 3:4) A țemplomban, illetve az Úr rejtekében az Úr tanítja felkentjeit a próféciák jelentősége felől, amelyek most teljesülnek s ők az Úr akarata szerint „kimennek a táboron kívül" és a királyság híreit hirdetik s így veszik magukra azon gyalázásokat amelyek Jehovát és Jézus Krisztust érték. (Zsidók 13:13—15) Örvendenek ennek és méltányolni tudják ama tényt,
47
hogy az Úr örömében vannak, hogy az Úr öröme az erejük.
50 Aki jogosan, tehát méltón vesz részt az Úrvacsorából, először is megigazultnak kell lennie. Szellemtől szülöttnek kell lennie, a templomban kell tartózkodnia s aztán felkent is kell, hogy legyen. A jonadábok felszentelték ugyan magukat Isten akaratának cselekvésére, de nincsenek szellemtől születve. Nincsenek megigazulva. Nem mennyei reménységgel bírnak, hanem földi örök életben reménykednek. Jehova szervezetében találtak menedéket Jézus Krisztusnál, ahol Jehova haragnapjának elmúltáig kell maradniok s miközben a határokon belül maradnak, tovább is keresniük kel az igazságot és alázatosságot. Mivel a táborban „jövevények”, Istennek és Krisztusnak szentelvén magukat, közre kell működniük Isten országának, illetve Krisztus nevének hirdetésében. De mivel nem vehetnek részt Krisztus Jézus halálában, s így a feltámadásában sem, nem volna rendjénvaló résztvenniök az Úrvacsorából. Mivel Isten szervezetének védelme alatt állnak a felkentek útitársai, a felkentekkel tartoznak szolgálni s örömmel kell megtenniök mindent, amire erejükből telik. Az írásbizonyítékok és a tények azt mutatják, hogy most a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai az Úrhoz gyűjtetnek s e minőségükben mindig dicsőíteni fogják Isten és Jézus Krisztust, mivel látják, hogy eljött az üdvösség és a szabadulás napja. Ezért hódolnak Jézus Krisztusnak, a dicsőség királyának és örömmel szüntelenül szolgálnak neki. — Jelenések 7:9—17.
51 A teljes írásbizonyíták meghatározza tehát ama tényt, hogy az Úr Jézus Krisztus iktatta be az Úrvacsorát halálának emlékezetéül s megparancsolta, hogy csak azok tartsák meg, akik szellemtől-szülöttek, az ő testében keresztelkedtek, illetve Krisztus szellemi testéhez tartoznak; s hogy az ilyen szellemi fiak kötelességmulasztók lennének, ha nem vesznek részt az Úrvacsorában; hogy kiváltságuk és kötelességük évente egyszer megünnepelni az Úrvacsorát. 1938-ban az Úrvacsora ideje április 15. este hat óra után, amely időben Isten felkent népének különböző csoportjai világszerte résztvesznek az Úrvacsorából. Helyes és illendő, hogy ezen az összejövetelen a jonadábok is jelen legyenek és végig nézzék, ami történik, hogy annál inkább megbecsüljék a felkenteknek Jehovához való viszonyát s maguk viszonyát Istennel és Jézus Krisztussal. Ez legyen az ő részükre is az öröm ideje, mivel értékelik ama tényt, hogy a szabadulás napja eljött.
52 Ha az apostolnak ezen illetett szavaira gondolunk: "Krisztus a mi húsvéti bárányunk megáldoztatott, azért tartsuk meg az ünnepet", világosan láthatjuk, hogy csak az az osztály vesz részt jogosultan az Úrvacsora jegyeiből, amelynek az apostol is tagja volt, illetve a szellemi-osztály. Jonadábok vagy nagysokaság tagjai sohse vehetnek részt jogosultan az Úrvacsorából. Ha megtennék, az csak kárukat jelentené.
53 Némelyek azt kérdezik: Miről tudhatom, hogy résztvehetek-e az Úrvacsorából vagy sem? A felkentekhez tartozom-e, akiknek kötelességük és kiváltságuk is, hogy résztvegyenek az Úrvacsorában? Vagy jonadáb vagyok-e, aki nem vehet részt abban? Meg lehet-e állapítani mily viszonyban állok az Úrral, ha igen, hogyan
lehetséges eldönteni ezt a kérdést? Ezeket a kérdéseket egy következő cikkben fogjuk megtárgyalni.
Tanulmánykérdések
48
(Angol W 1937 március 1.)
A z Ő r t o r o n y
Megjelenik havonként.
Kiadó:
A Watch Tower Bible And Tract Society
Praha-Vysucany, Podvini 184.
Főszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y. U.S.A.
Tisztviselői:
Rutherford J. F. elnök.
Van Amburgh W. E, titkár.
„És minden fiaid Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid békessége.” — Ésaiás 54:13, angol fordítás.
AMIT A SZENTÍRÁS TISZTÁN ÉS VILÁGOSAN TANÍT:
Jehova az egyedül igaz Isten, Örökkévaló, a menny és a föld Teremtője, minden teremtményeinek életadója; a teremtés kezdete, illetve a legelső teremtménye a Logosz (Ige) volt; a többi dolgok teremtésében ő képviselte Istent; most a Logosz a megdicsőített Úr Jézus Krisztus, mennyen és földön teljhatalommal van felruházva, Isten legfőbb végrehajtó tisztviselője.
Isten a földet az ember számára, a tökéletes embert pedig a föld számára teremtette és neki a földet rendelte hazájául; az ember azonban szándékosan megszegte Isten törvényét és emiatt halálra ítéltetett; Ádám bűne következtében minden ember bűnösnek született és nem rendelkezik életjoggal.
Jézus emberré lett és az ember Jézus az emberiség váltságértékének vagy váltságának megszerzése miatt halt meg; Isten őt mint isteni teremtményt támasztotta fel; vette fel a mennybe, minden teremtmény és minden méltóság fölé emelte és minden hatalommal és tekintéllyel felruházta.
Jehova szervezete Sion, ennek Krisztus Jézus a legfőbb tisztviselője s a világ jogos királya; a felkentek, Jézus hű követői, Sion gyermekei, Isten szervezetének
tagjai és tanui, kiváltságukat és kötelességüket képezi, hogy Jehova Isten felsőbbségéről bizonyságot tegyenek, Istennek a Szentírásban kifejezett elhatározását az emberiséggel közöljék és a királyság gyümölcseivel mindenkit megkínáljanak, aki azokról tudomást kíván szerezni.
A világ végéhez ért, Jehova az Úr Jézus Krisztust a tekintély trónjára emelte; Jézus mint Isten királya, a Sátánt a mennyből kivetette és most Isten országának felépítést végzi a földön.
A Világ nápeinek megmentése és megáldása csak Isten országa által történhetik, amely ország Krisztus uralkodása alatt immár megkezdődött; az Úr soronkövetkező nagy munkáját Sátán szervezetének elpusztítása és a földön az igazság beiktatása és megerősítése fogja képezni; Isten országa alatt mindazok, akik igazságos törvényeinek engedelmeskednek, helyreállíttatnak és örökké élhetnek a földön.
Küldetése:
E folyóirat az embert Jehova Istennek és a Bibliában közölt akaratának megismeréséhez akarja hozzásegíteni. Főképpen oly bibliai tanításokat közöl, melyek Jehova tanúinak szolgálnak segítségül. Minden olvasót rendszeres bibliatanulmányozáshoz segít s evégből más iratokkal is szolgál, mint segédeszközökkel a Biblia tanulmányozására. Rádióközvetítésre és más, nyilvános előadásokra alkalmas, a Szentírás megértését szolgáló cikkeket is közöl.
Közleményeiben e folyóirat szigorúan csak a Szentírást tartja tekintélynek. Minden felekezettől, szektától, párttól és más világi szervezettől független. Tartózkodás nélkül, teljes erejéből Isten országa mellett kel síkra, mely Krisztus, a szeretett Király alatt fog felépülni. Nem ragaszkodik dogmákhoz, ellenkezőleg, mindenkit felszólít, vizsgálja meg tartalmát a Szentírás alapján gondosan és kritikus szemmel. Nem avatkozik viszálykodásokba és személyes érdekű ügyeket sem közöl.
Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany, Podviní 184. — R. Biezina Praha, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha-Vysocany, Podviní 184.
