A megjelenés dátuma magyarul: 01.01.1937 A megjelenés dátuma angolul: 01.10.1936 Kötet: 24 (XXIV) Szám: 2

pages Borító-9

Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence

(Hungarian Edition)

Monthly, Január 1937

Revista lunara - Anul 24

Vallásos f-irat 24. évlolyam

1-2 szám

1937 január hó

TARTALOM

A nagysokaság összegyűjtése III. rész

3

A nagysokaság összegyűjtése IV. rész

10

Érdekes levelek

20

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

Küldetése

A z Ő r t o r o n y

Megjelenik havonként.

Kiadó:

WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY

Praha-Smichov, Tylova 16.

Föszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.

Tisztviselői:

Rutherford J. F. elnök.

Van Amburgh W. E, titkár.

„És minden fiald Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid békessége.” — Ésaiás 54:13, angol fordítás.

Amit a Szentírás tisztán és világosan tanít:

J e h o v a az egyedül igaz Isten, Örökkévaló, a menny és a föld Teremtője, minden teremtményeinek életadója; a teremtés kezdete, illetve a legelső teremtménye a Logosz (ige) volt; a többi dolgok teremtésében ő képviselte Istent; most a Logosz a megdicsőített Úr Jézus Krisztus, mennyen és földön teljhatalommal van felruházva, Isten legfőbb végrehajtó tisztviselője.

I s t e n a földet az ember számára, a tökéletes embert pedig a föld számára teremtette és neki a földet rendelte hazájául; az ember azonban szándékosan megszegte Isten törvényét és emiatt halálra ítéltetett; Ádám bűne következtében minden ember bűnösnek született és nem rendelkezik életjoggal.

J é z u s emberré lett és az ember Jézus az emberiség váltságértékének vagy váltságának megszerzése miatt halt meg; Isten őt mint isteni teremtményt támasztotta fel; vette fel a mennybe, minden teremtmény és minden méltóság fölé emelte és minden hatalommal és tekintéllyel felruházta.

J e h o v a szervezete Sion, ennek Krisztus Jézus a legfőbb tisztviselője s a világ jogos királya; a felkentek, Jézus hű kővetői, Sion gyermekei, Isten szervezetének tagjai és tanui, kiváltságukat és kötelességüket képezi, hogy Jehova Isten felsőbbségéről bizonyságot tegyenek, Istennek a Szentírásban kifejezett elhatározását az emberiséggel közöljék és a királyság gyümölcseivel mindenkit megkínáljanak, aki azokról tudomást kíván szerezni.

A v i l á g végéhez ért, Jehova az Úr Jézus Krisztust a tekintély trónjára emelte; Jézus mint Isten királya, a Sátánt a mennyből kivetette és most Isten országának felépítését végzi a földön.

A V i l á g n é p e i n e k megmentése és megáldása csak Isten országa által történhetik, amely ország Krisztus uralkodása alatt immár megkezdődött; az Úr soronkövetkező nagy munkáját Sátán szervezetének elpusztítása és a földön az igazság beiktatása és megerősítése fogja képezni; Isten országa alatt mindazok, akik Igazságos törvényeinek engedelmeskednek, helyreállíttatnak és örökké élhetnek a földön.

Küldetése:

E folyóirat az embert Jehova Istennek és a Bibliában közölt akaratának megismeréséhez akarja hozzásegíteni. Főképpen oly bibliai tanításokat közöl, melyek Jehova tanúinak szolgálnak segítségül. Minden olvasót rendszeres bibliatanulmányozáshoz segít s evégből más iratokkal is szolgál, mint segédeszközökkel a Biblia tanulmányozására. Rádióközvetítésre és más, nyilvános előadásokra alkalmas, a Szentírás megértését szolgáló cikkeket is közöl.

Közleményeiben e folyóirat szigorúan csak a Szentírást tartja tekintélynek. Minden felekezettől, szektától, párttól és más világi szervezettől független. Tartózkodás nélkül, teljes erejéből Isten országa mellett kel síkra, mely Krisztus, a szeretett Király alatt fog felépülni. Nem ragaszkodik dogmákhoz, ellenkezőleg, mindenkit felszólít, vizsgálja meg tartalmát a Szentírás alapján gondosan és kritikus szemmel. Nem avatkozik viszálykodásokba és személyes érdekű ügyeket sem közöl.

Előfizetési ára:

Amerikában: egy évre 1 Dollár; félévre 50 cent.

Canadában: egy évre 1 Dollár 50, félévre 75 cent.

Csehszlovákiában: egy évre 24 Kĉ, félévre 12 Kĉ.

Magyarországon: egy évre 4.50 P. félévre 2.25 P.

Romániában, egy évre 120.— lei, félévre 60.— lei.

Levelező és megrendelési címe:

Watch Tower, 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.

Magyarországon: Watch Tower, Budapest, III., Zsigmond u. 68

Csehszlovákiában: Praha-Smichov, Tylova 16.

Romániában: Societatea de biblli si tractate, Bucuresti 2 Str. Crisana No. 33.

(E folyóirat több nyelven, fordításokban jelenik meg.)

Mindazok, akik a Bibliát komolyan kutatják, azonban fogyatkozás, szegénység vagy balsors következtében az Őrtornyot nem tudják megfizetni, azt ingyen megkaphatják, amennyiben azt évente egyszer a kiadóhivataltól kérik és az ingyenes küldés kérését megindokolják. Mi a szűkölködőknek szívesen segítségükre vagyunk, azonban a postai rendelkezések megkövetelik, hogy a szállítást évente egyszer írásban kérjék.

Az előfizetőkhöz szóló felhívás: Új előfizetést vagy előfizetés megújítását csak külön kérelemre nyugtázunk. Címváltozások egy hónapon belül eszközöltetnek. Az előfizetés lejártának bejelentését a folyóirattal együtt az előfizetés lejárta előtt egy hónappal jelezzük.

Irodai munkatársat keresünk:

A Társulat prágai hivatalába egy oly csehországi állampolgár, nőtlen férfi (vagy nő) testv. keresünk, aki csehül, szlovákul, magyarul s keveset németül is tud. Az ilyenek írjanak a prágai címünkre, hogy velük levélileg is felvehessük az érintkezést.

Jehova bizonyságtevőinek évkönyve 1937-re

Az elmúlt munkaév folyamán végzett bizonyságtevés eredménye megelégedést és vigaszt hozott Isten országa hírnökeinek a földön. Mindazon gyalázatos üldöztetések dacára, melyeknek ezen bizonyságtevők ki vannak téve, s mindamellett, hogy a Királyság hírnökei világszerte ellenségeskedés között élnek, ez a csodálatos munka mégis tovább folyik, minek bizonyítéka az, hogy az utolsó 12 év alatt Rutherford bíró irataiból több mint 200 millió példány lett szétterjesztve az emberek között; minden könyv és füzet Isten napja beköszöntésének és az emberiség megszabadításának örömüzenetét tartalmazza. Akik egy igaz¬

ságos uralom után vágyódnak, köszönetét mondanak Jehovának és az ő dicsőséges Királyának.?

Magyar nyelven az évkönyv rövidített kiadásban jelenik meg. Az év minden napjára egy-egy bibliai szöveget tartalmaz megfelelő magyarázattal. Fűzött alakban lesz kiadva, példányonként; 5 Kc elöállításiköltség megtérítése mellett. Mivel az évkönyv jelentéktelen példányszámban jelenik meg a megrendeléseket közvetlen a kidóhivatal címén kérjük.

Az évkönyv legfontosabb jelentéseit közölni fogja az Aranykorszak is. Azért az Aranykorszak minden egyes olvasójának megindokolva figyelmeztetnie kelelne felebarátjait, hogy ők is csatlakozzanak az Aranykorszak olvasóihoz.

Csehszlovákiában felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova. ul. 16.

Ára: 2.— Kĉ

Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.

3

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnöke

24 évfolyam

1937 január hó

1-2 szám

A nagysokaság összegyűjtése

„Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid, Sion!“ — Sofóniás 3:16

(3. rész)

¹ PRÓFÉTÁI útján Jehova immár a hajdan korban íratott a jelen napok, illetve az ő napjának eseményei felől. Most ezeket a próféciákat a hű maradék reménységének megerősítésére, vigasztalására és segítésére feltárja. (Róma 15 :4) A választott maradék világosan látja ezt s így az ördög semilyen ravaszsága, sem hanyagság nem tudja elfordítani. A maradék az Úrban bízik, minden útjaiban felismeri, s ezért bízik teljesen abban, hogy Isten vezeti útain. Most egy önző stréber, aki túl okosnak képzeli magát, s azt szeretné, hogy mások is tanultnak és okosnak tekintsék, a következőket mondotta: „A folyóirat csak egy embernek a nézetét közli, s amit közöl, nem egyebek gyermeteg következtetéseknél." Ezzel a kijelentéssel akar elfogultságot előidézni az olvasók között a folyóirattal szemben s akarja figyelmüket beképzelt „bölcsekre" terelni. Ámde a hű maradék tudatában van annak, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítóik s nem emberi nézettel táplálkozik s ezért nem is követi valamely önző ember ravaszul kitalált és előadott szavait. Amiképpen minden ökör ismeri urának jászolját, ugyanúgy tudja Isten minden kis gyermeke is, hogy az ő lelki tápláléka az Atya tárházából származik. Tovább fogja tehát tanulmányozni a próféciákat, nagy örömmel fogja nyomon követni azoknak az Úrtól való feltárását és tovább is minden hálájával a mennyei Atyának és a nagyobb Józsuénak fog elismeréssel adózni.

² Azok az őszinte emberek, akik a r. kat. hierarchiának és szövetséges papságának lábainál ültek és önző emberek fecsegéseit meghallgatták, megfosztattak olcsó jogaiktól, rászedettek és sötétségben tartattak; most azonban az Úr kegyelme által itt az idő, hogy megérés és felvilágosodás birtokába jussanak s látják is, hogy segítség érkezett számukra Jehova Istentől, az Úr Jézus Krisztus útján. Most pedig figyeljük meg, mily találóan példáztatta előre Jehova munkájának ezt a részét immár a hajdani időkben.

³ Amiképpen az Úr a gibeonitákat vezérelte, hogy Józsuéhoz forduljanak, vezéreli ma is az őszinte érzelműeket, hogy forduljanak Jézus Krisztushoz: „Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar és ments meg minket és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az Emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak" — Józsué 10:6

⁴ Józsué hadseregével Gilgálnál táborozott. Ez a szó „vedlést" jelent s arra a helyre mutat, ahol „Egyiptom szégyenét" (amely a világtörténelem-

ből származott) az izraeliták, Jehova népe a körülmetélés által levedlette. Jehova akkor eltávolította tőlük gyalázatukat, mivel engedelmeskedtek azon parancsának, hogy a pászka előtt tisztuljanak meg. (Józsué 5:2—9) Hasonlóképpen távolította el Isten a világ gyalázatát a hű maradéktól, mivel az ő parancsának szót fogadott, a világtól különvált s magát teljesen Jehovának és az ő országának szentelte.

⁵ Amiképpen a gibeoniták Józsuéhoz fordultak segítségért, látja most a Jonadáb, illetve a nagysokaság osztály, hogy Jehova bizonyságtevői teljesen hívek az Istenhez; s mivel a jonadábok segítségre vannak szorulva, Jehova bizonyságtevőihez fordulnak segítségért és életfenntartó táplálékért. A gibeonitáknak Józsuéhoz intézett segítségkérése teljesen egyezik azon jóakaratú emberek segélykiáltásával, akik Jézus Krisztushoz, a nagyobb Józsuéhoz fordulnak, hogy mentse meg őket az álkereszténység szörnyűségeitől s a jóakaratuakat mentse meg az Isten számára. (Ezékiel 9:4) Most Jehovának a bizonyságtevőkhöz intézett utasításai oly világosak és tiszták, hogy senki sem állhat elő azzal, hogy tévesen értette azokat. A maradék azokat teljesíteni tartozik, amennyiben az ország evangéliumát mindazokhoz elviszi, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.

⁶ A gibeoniták segélykérése a köv. hangzott Józsuéhoz: „Jöjj fel hozzánk hamar és ments meg minket és segíts rajtunk!" A képnek ezen része világosan mutatja, hogy a cselszövők szembe fognak szállani a nagysokaság érdekében folyó munkával, t. i. a r. kat. hierarchia és cselszövő társai, akik mindnyájan Góg, Sátán fővezérének, parancsnoksága alatt állanak. Azonkívül ez a kép azt is megmutatja, hogy Isten a nagyobb Józsué, Krisztus parancsnoksága alatt a maradékra bízta az ország gyümölcseinek a nagysokasághoz való elvitel munkáját és Isten tanúbizonyságainak most e parancs végrehajtásán kell dolgozniok. „Jeruzsálem" Jehova szervezetének az elnevezése, amely az Urat dicsőíti, s ugyancsak őt dicsőíti a nagysokaság is mondván: „Üdv a mi Istenünknek, aki a királyi székben ül, és a Báránynak!" (Jelenések 7:10) Amiképpen a gibeonitákat annak idején az ellenségek ostromolták, ostromolják a mostani gibeonitákat, a jóakaratú embereket Isten szervezetének (népének) ellenségei; ezért mondja most Jehova a jóakaratú embereknek, akik neki szolgálnak és őt kívánják tisztelni: „Ne félj! Ne lankadjanak kezeid!" Most ugyanígy szól Jehova Sion maradékához, amely

4

az ő fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt: „Ne félj az ellenségtől!" S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadjanak a kezeid!" (Sofóniás 3:16) Ez nem úgy hangzik, mintha előbb kedvezőbb idő elkövetkezését kellene megvárni, s csak akkor vinni a nagysokasághoz az ország evangéliumát, amint azt néhány „okos ember" a maga bölcseségében tanácsolja. Ellenkezőleg, ez arra mutat, hogy a maradéknak most teljes szorgalommal kell végezni munkáját, minden hanyagság nélkül. Most a maradék és Isten ellenségei között háború van folyamatban. Amely fegyvert most a maradék ebben a hadjáratban használ, a „Lélek fegyvere, illetve Isten igéje", ezt kell most használnia, amennyiben bátran és félelem nélkül hirdeti a királyság evangéliumát. Ezt most, vagypedig később kell tenni? Jehova prófétája útján megmondja: „Ama napon", t.i. az „Úr napján", amidőn az Úr Jézus templomában van és a nemzeteket szétválasztja egymástól. Tehát most, a jelenben kell alkalmat nyerjenek az Úrtól a „többi juhok" az igazság ismeretére, s kell ezt az alkalmat megragadniok s bebizonyítaniok, hogy Isten és az ő országa mellett állanak.

⁷ A maradéknak nem lehet mentsége, ha most az ördögtől megfogatni hagyja magát, s meg lett ígérve nekünk, hogy a választottak nem hagyják magukat elámítani. Teljesen figyelmeztetve vagyunk a ravasz ellenséggel szemben és „az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk." (Kor. II. 2:11) Akik most vigyáznak, nagyon jól tudják, hogy az ördög minden áron le akarja győzni és meg akarja semmisíteni Jehova bizonyságtevőinek munkáját. A maradék a „világosság gyermekeiből" áll, vigyázniok kell tehát, hogy a világosságban járjanak és a parancsolatot megtartsák: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok!" — Thess. I. 5:6

⁸ Józsué tudatában volt annak, hogy ellenség között volt, s abban az országban csakis a gibeoniták barátságosak az izraeliták iránt. Nem várakozhatott tehát addig, amíg az egyesült haderők el fogják pusztítani a gibeonitákat, hanem haladéktalanul cselekednie kellett: „Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele." — Józsué 10:7

⁹ Józsué, aki itt Jézust képviselte, ezen alkalommal nagyszerűen mutatott példát a maradék eljárása tekintetében. Megmutatta, hogy gyorsan kell eljárni s mindenkor serénynek kell lenni. Isten akkor mutatta meg világosan, hogy a munkát a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság érdekében gyorsan és lankadatlan kezekkel kell végrehajtani. Ezt a munkát nevezi az Úr más szövegben a homlokon és a kezeken való elpecsételésnek s a kéznyujtásnak, mely Jehova szervezetébe vagy harci szekerébe felsegít. Ezt a munkát gyorsan és halogatás nélkül kell végezni. (Kir. II. 10:15; Ezékiel 9:4) A maradék csak akkor lehet szorgalmas és éber, ha az ellenség mozdulatait figyelemmel kiséri, s nem fogja kelepcébe vonatni magát.

¹⁰ Ennek a pontnak az illusztrálására képzeljük el a következő esetet: Valaki, aki több év óta a Társulat szolgálatában állott, Isten népének csoportjait gyakran felkereste mint szónok és olvas-

ta a nagysokaságról szóló közleményeket, a foglyokról és a menedékvárosokról szóló cikkeket, gúnyosan nyilatkozik mindezen közlemények és próféciák felől, mondván: „Azok gyermeteg következtetések; a tulajdonképpeni munka a nagysokaság érdekében csak a jövőben, néhány húsz év múlva fog történni és nem mostan; a folyóiratban közölt magyarázatok csupán egy embernek a nézeteit közlik; ami azokban van előadva a próféciák felől, csupán gyermeteg következtetés; most nekünk csupán arra van szükségünk, hogy ismereteket gyűjtsünk s így felkészüljünk az elkövetkező munkára." Vajjon mi célja lehet az ily fecsegésnek? Az ilyesmi azoknál, akik ráhallgatnak, csak kezeik meglankadását eredményezheti, s azt, hogy megszűnjenek elvinni most az ország evangéliumát a néphez; az ilyenek egyszerűen leülnek, kényelembe helyezkednek és várják a jobb időket. Akik tevékenységük felhagyására valamily ürügyet keresnek, az ily kijelentésekkel fogják mentegetni próbálni viselkedésüket és megnyugtatni magukat. Amit a fent említett esettel kapcsolatban mondtunk, tényleg megtörtént, s ez különböző testvéreket nagyon nyugtalanított, akik levelekkel fordultak hozzánk és megkérdezték, mitevők legyenek. Mivel a Kísértő ily rafinált fogásokkal próbálkozik, a folyóiratnak riadót kell fújnia és figyelmeztetnie kell Isten népét, hogy ne zavartassa meg magát ily ámító beszédek által. Ha csupán valamily érv megcáfolásáról lenne szó, a folyóirat egy csepp időt sem pocsékolna reá; itt azonban Sátánnak azon törekvéséről van szó, hogy rá akarja szedni Isten népét és el akarja gáncsolni munkáját, emiatt fújnak tehát riadót a hűségesek. (50. zsoltár 18) Isten népe Isten Igéjét tekinti vezetőjének. (119. zsoltár 105) Az Úr felkentjeinek nem ember a tanítója és nincs is emberek tanítására szorulva; Jézus Krisztus a templomban tartózkodik. (János I. 2:27) Ha a folyóirat olyasmit találna közölni, amit a Szentírás nem támogat, senki se hallgasson reá. A folyóirat azonban mindenkor arra törekszik, hogy minden állítását Isten beszédével bizonyítsa. A hű felkentek nagyon jól tudják, hogy támogatják-e, vagy sem a közleményeket a Szentírás kijelentései.

¹¹ Józsué tudta, hogy az ellenséges hadak létszámban felülmúlják az ő haderejét; ámde Gilgálban mint Jehova szolgája készen állott az Úr parancsainak teljesítésére és megtartotta az Úr parancsát: „Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted!" — Józsué 10:8

¹² Hasonlóképpen nagyon jól tudják azok is, akik Jézus Krisztusban, a templomban tartózkodnak s a nagyobb Józsuénak tagjai, hogy az ellenség létszáma erősen felülmúlja a maradékot; a maradéknak azonban nincsen más tennivalója, minthogy az Úr parancsait teljesítse. Most az Úr a következőket mondja a maradéknak, amely kivonul az egyesült ellenség elé: „Azért ne féljetek tőlük. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és oly titok, ami ki ne tudódnék... És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket (szellemet) pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában... Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom

5

azt az én mennyei Atyám előtt." — Máté 10:26, 28, 33

¹³ Jehova meghatalmazott bizonyságtevőit küldi az ország gyümölcseivel a néphez. A bizonyságtevők elmennek a parancs értelmében, mivel szeretik Istent, s ebből az okból nem is félnek az ellenségtől. Inkább az Úrnak következő bibliai utasítására hallgatnak: „Azzal lesz teljessé a szeretet köztünk, hogy bizodalmunk az ítélet napjához (más ford. „bátrak vagyunk az ítélet napján"). "Mert amint ő van, mi is úgy vagyunk e világon. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljes a szeretetben". (János I. 4:17,18) Egyetlen ember és csoport sem tud most eredményesen az Úr útjába állani, s megakadályozni az Úr népének munkáját. A felkent maradék tökéletesen szereti Istent és teljesen hűséges hozzá s az ő kegyelméből végre is fogja hajtani, amit az Úr neki parancsolt, az emberek, vagy az ördögök ellenkező törekvései dacára is.

¹⁴ Józsué teljesen bízott az Úrban. Nem vesztegette az időt, hanem azonnal elindította hadseregét. Éppen így most Isten népének sem szabad elvesztegetnie az időt, hanem az Úr magasan lengetett zászlójával ki kell vonulnia s meg kell mutatnia a jóakaratúaknak az utat, amelyen járniok kell. (Ésaiás 62:10) Józsué nem feküdt le, hogy előbb átaludja az éjszakát, „jobb időket" várva s csak másnap kelvén útra, hanem azonnal útrakelt: „És rájuk töre Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka ment vala Gilgáltól." — János 10:9

¹⁵ Hadseregével együtt egész éjszaka menetelt és korábban érkezett, mintsem várták volna. Egy korábbi alkalommal egy csapat ugyanezt az utat három nap alatt tette meg, amelyet Józsué most egy éjszaka tett meg. (Józsué 9:16, 17) Józsué felismerte, hogy gyorsan kell cselekednie s így a sziklás és emelkedő úton gyorsmenetben tette meg az utat. Emberei nyilván fáradtak voltak és majdnem ki voltak merülve, mindazáltal kitartottak és hajnalra immár Gibeon alá érkeztek és meglepték az ellenséget. Ekkor az izraeliták nem dugták karba a kezüket. Hasonlóképpen kell most cselekednie a maradéknak is; meg kell látnia, hogy most elérkezett az Úr ideje, az evangéliummal előre kell vonulni. A maradék előljár, mitsem törődik beképzelt emberek lapos okoskodásaival, akik azt hiszik, hogy bizonyos „felismerés" birtokába jutottak, holott semmit sem tudnak. Jehova most előre értesíti a maradékot, hogy az ellenség meg ne lephesse és le ne gázolhassa. Aki kritikai és hibákat kereső érzülettel olvassa a folyóiratot, zúgolódik az Úrtól nyújtott táplálék ellen, nem értheti meg Isten szándékát. (Dániel 12:10) Az ellenség éppen ilyeneket használ fel Jehova bizonyságtevőinek félrevezetésére; a hű bizonyságtevők ellenben, akik az Úr igéjéből táplálkoznak s azáltal vezéreltetik magukat, tudják, amidőn valamely prófécia magyarázatát olvassák, hogy az Úrtól szarmazik-é az vagy sem; s így nem támadnak nehézségeik a tekintetben, hogy beálljanak-e az ellenség ellen felvonulók közé.

¹⁶ Úgy látszik Gibeont a szövetkezett ellenség fogta ostrom alá és éppen döntő rohamra készültek a város ellen, amidőn Józsué haderejével megjelent a csatatéren. Ez a pillanat nyilván az utol-

só kétségbeesett védekezés órája volt a gibeonitáknak, mert máskülönben nem kértek volna oly gyors segítséget Józsuétól. Mivel a gibeoniták önként alárendelték magukat Józsuénak és szolgáinak s a többi izraeliták szolgáivá lettek, Istenben és az ő képviselőjében kellett bízniok. Emiatt várták és remélték, hogy Józsué megmenti őket az ellenségtől; mert ők megtartották a szövetségüket, amit néhány nap előtt kötöttek Józsuéval és az ő népével. A gibeoniták tudták, ha megadják magukat a szövetkezett ellenségnek, azzal nem használnak maguknak semmit sem, mert az Józsué kezétől való pusztulásukat vonná maga után; hitték, hogy Józsuét Istene bízta meg Kanaán elfoglalásával, s hogy az sikerülni is fog neki. Tudták, ha most cserben hagyják az izraelitákat, az biztos pusztulást fog hozni reájuk, mert hiszen pusztulásra voltak szánva Józsuéval kötött szövetségük előtt. (Józsué 9:24) A képlet e része teljesen egyezik azok helyzetével, akik most jóakaratúak Isten iránt, akik máris megtették az első lépést az Isten szervezetével való egyesülés tekintetében. Ezeket immár nem szeretik a világ nemzetségei, hanem a világiak részéről gyűlölve vannak; mert azok a szövetkezett hatalmak Sátán mellett kelnek síkra és mindazok ellen harcolnak, akik Istennek és az ő országának pártolói. Sátán és hordái halálra szánták mindazokat, akik az Úrhoz tértek, s mivel ezek Istenre és Krisztusra tekintenek, tudják, hogy csak Isten mentheti meg őket Jézus Krisztus útján.

¹⁷ Mindaz, ami eleddig Józsué, a többi izraeliták és Gibeon népe között lejátszódott, a gibeoni ütközet előtt történt. Mivel láttuk, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázzák, viszont az izraeliták Józsué vezérlete alatt Jehova választott népét, amely most Jézus Krisztus parancsnoksága alatt áll, az eddigi események azt példázzák, amit Jehova tanúbizonyságainak az armageddoni ütközet előtt kell tenniök. Jehova a próféciákban különböző képek megörökítését tartotta jónak, amelyek közvetlen Armageddont megelőző eseményeket példáznak, valamint azt, hogy micsoda is lesz tulajdonképpen Armageddon. Ezek az összes képek azt mutatják, hogy amely munkát Jehova tanúbizonyságainak kell elvégezniök, megelőzi a mindenható Isten nagy napjának viadalát, és semmi sem mutat arra a Szentírásban, hogy a maradék az armageddoni ütközet után, — amit a gibeoni ütközet példáz — fog bizonyságot tenni a nagysokaságnak. A folyóirat gyakran kiemelte azon pontot, s most újból kiemeli, hogy ama nagy cél, amit Isten szándékában szem előtt tart, az ő nevének a tisztázása s ennek az érdekében tétet előzőleg bizonyságot az ő nevéről és Jézus Krisztus alatt álló nagy szervezetéről azok előtt, akik nyitva tartják füleiket, s azután fogja kifejezésre juttatni nagy hatalmát Sátánnak és mindazoknak elpusztítása által, akik Sátán mellett állanak. Semmi sem mutat arra az Írásban, hogy Isten valamely teremtményt akart volna felmagasztalni és naggyá tenni a nevét. És azt sem mutatja, hogy Isten ezen a napon Armageddon előtt ki fog választani magának egy embert és „nagy munkát" fog végeztetni általa". Semmi oka sincsen annak, hogy miért kellene így tennie az Úrnak, mikor tudjuk, hogy az emberek felmagasztalása útálatos az Isten előtt. Ha most valamely

6

ember azt mondja mások előtt: „Egy rendkívüli munkát kell elvégeznem; de sajnos, a kezeim teljesen kötve vannak", nyilván jogosan lehet kételkedni az ilyen ember ép elméjében. Ezzel mindenesetre kifejezi, hogy nem ismeri az Írásokat. Mert az Írás sehol sem utal arra, hogy Isten ezen a napon egy embert ki fog választani „valami rendkívüli munka elvégzésére", azután pedig annyira megköti annak az embernek a kezét, hogy a reábízott munkát elvégezni képtelen. Ellenkezőleg, Abdiás próféciája azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztuson kívül a hű szolga-osztály közül senki sem lesz megismertetve személyileg. Az Írásból nem mutatható ki olyasmi, ami arra mutatna, hogy valamely embert egy másik ember munkájának példázására használt. Az Írásban tényleg egyetlen ember sincsen az ember Jézus munkájának példázására használva. Józsué Krisztus Jézust példázta. A tulajdonképpeni baj, ami oly sok szomorúságot idézett elő az emberek között, Sátán önző nagyzási óhajtása volt. Amidőn valamely ember azt a kijelentést teszi, hogy az Úr egy bizonyos munkára kiválasztotta őt, arról tudni kell, hogy meghibbant, vagypedig Sátán szelleme vezeti. Az eldöntésre váró nagy per a következő: Kicsoda a legfelségesebb? Jehova nevének igazoltatnia kell és tisztázva is lesz. Az emberek személyileg számítva nem fontosak. A maradék jól vésse emlékezetébe ezt a pontot s így mindenkor tudni fogja, hogy dőreségnél is több egy oly embernek az állításaira hallgatni, aki az emberek részéről tiszteletre és dicsőségre vágyakozik. A maradék ezután is Jehova Isten, az ő Igéje s az ő megbízottja, Jézus Krisztus által fogja vezéreltetni magát; ily vezetés alatt mindig az Úr parancsaira fog ügyelni és azokat fogja örömmel teljesíteni.

A végső csata elővetítése

¹⁸ Jehova minduntalan kiemeli azon igazságot, hogy ő fogja megvívni a végső csatát az ellenséggel, s abban az ellenség teljesen el fog pusztulni és Jehova neve igazolódni fog. Józsué, mint Jézus Krisztus előképe vezényelte a zsidókat Gibeonnál; de jóllehet az izraeliták ott voltak a harcolásra, mindazáltal világosan bizonyítva van, hogy a harcot Jehova vívta meg, ő szerzett győzelmet, Józsué csupán látható vezető volt: „És megrettenté őket az Úr Izrael előtt és megveré őket Gibeonnál nagy vereséggel és űzé őket a bethoroni úton és vágá őket egészen Azekáig és Makkadáig". (Józsué 10:10) Az izraeliták ott voltak és látták a csatát; mindazáltal Jehova Isten vívta meg győzelmesen a harcot. Nemcsupán Józsuénak és kicsi haderejének hirtelen megérkezése ijesztette meg a szövetkezett ellenséget és futamította meg, hanem Jehova volt az, aki őket elkergette. Isten haragjának kifejezése volt-é ez az ellenség iránt? Isten éppen ezt tudatja prófétája útján s bejelenti, hogy ismét fel fog kelni az ellenségekkel szemben és ki fogja fejezni haragját, miképpen „annak idején a Gibeon völgyében." (Ésaiás 28:21) A dolog veleje az, hogy amidőn Jehova fog eljárni az ellenségeivel szemben, oly haragjában fogja tenni, mint annak idején azon ellenségekkel szemben, akik Gibeont megtámadták és ostromolták. Az első gibeoni üt-

közet alkalmával Józsué volt a látható vezető. A második gibeoni ütközetkor Dávid király. Józsué és Dávid is az Úr Jézus Krisztust példázzák, Jehova nagy hadvezérét és ítéletvégrehajtóját, aki a végső csatát, a mindenható Isten nagy napjának viadalát fogja vezetni. Józsué legyőzhetetlen volt, mivel Jehova szolgája volt és teljesen engedelmeskedett Isten törvényének és parancsainak, ebben példázta Jézus Krisztust, aki verhetetlen és Armageddonkor teljes győzelmet fog aratni. — Józsué 1:5—9

¹⁹ Az Írásból határozottan kitűnik, hogy az első gibeoni ütközet Jehova harca volt az ellenséggel szemben. Isten választott népét Józsué gyorsmenetben vezette a harctérre, ahol aztán Jehova összezavarta az ellenséget és „nagyon megverte". Így kezdődött a gibeoni ütközet s a nagy vérfürdőtől megfutamodott a szövetkezett ellenség. Jehova képviselője útján egészen Bethoronig (ami barlang házakat jelent) űzte az ellenséget. A harc Gibeon városánál kezdődött, de nem szűnt meg ottan. Mindazáltal nyomban a csata kezdetén felbomlott a szövetségesek ellenállása, mivel az Úr elől szétfutottak és menekültek. Mostanában oly cselszövés áll fenn politikai, gazdasági és valláselemek között, amely Jehova földi népének elpusztítására irányul. A Gibeon városánál keletkezett ütközet az armageddoni ütközet kezdetét példázhatja, amely az álvallások szövetkezésének összeomlásával és pusztulásával fog járni. Mindazáltal ez nem jelenti a harc végét; mert a harc végén Sátán egész szervezete el fog pusztulni.

²⁰ Erről a G... című könyv a következőket írja: „Ez Armageddon két különböző vonására mutat: 1). Ami az álszentek pusztulását fogja okozni, s 2). ami Sátán egész szervezetének pusztulásával fog járni". Természetesen ez a kijelentés nem dogma; mert az csupán a képletekből vont következtetés. Mindazáltal bizonyosnak látszik, hogy Armageddon kezdete vagy első szakasza és végső része között nem lesz oly idő, amidőn bizonyságtevés történhetik a nagysokaság érdekében. Jehova világosan kijelenti, hogy az ő „szokatlan munkája" olyan lesz, mint volt Gibeonnál.(Ésaiás 28:21) A mostani alliánsz vagy szövetkezés nagy részét álvallásosak teszik ki, s amidőn az elpusztul, ez idegenül fogja érinteni Sátán szervezetének többi tagjait és szokatlan dolognak fogják tartani. Az Írásból világosan kitűnik, hogy a régi „parázna", pusztulása után a „fenevad" és „hamis próféta" kerülnek fogságba és fognak elpusztulni, azután záróaktusként következik az ördög teljes veresége és pusztulása.

²¹ Jehova űzőbe vette az ellenségeket s azok menekültek előle; vak futásukban pusztította el őket Isten. „Mikor pedig futnak vala ők Izrael előtt a bethoroni lejtőn, az Úr nagy köveket hullata reájuk az égből egész Azekáig és meghalának. Többen valának, akik a jégeső kövei miatt haltak meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izrael fiai." — Józsué 10:11

²² A Gibeonnál vívott harcot túlélők úgytetszett, megmenekülnek üldözőik elől és a kard élétől; de íme Jehova égi háborút indított ellenük s így többen pusztultak el, mint a fegyver élétől. Isten haragjának ellenségeivel szemben való kifejezéséről írja a próféta: „Ímé, egy erős és hatalmas (a Józsuénál nagyobb, Jézus Krisztus) jő

7

az Úristentől, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása; földhöz veri kezével azt (az ellenséget)." (Ésaiás 28:2) Hatalmát ez az erős „jégfergetegként” fogja felhasználni, elsöpri a hazugságok menedékhelyét, a hazudozókat agyonsujtja, a pusztító szélvész pedig befejezi a munkát. Ugyanabban a próféciában áll megírva: „és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket." (17. vers) A „jégeső" egy-, a „szélvész" más sokkal nagyobb dolog. Az utóbbi járhat jégesővel is együtt és anélkül is. A jégesővel vegyes nagy vihar nyilván „pusztító vihar".

²³ Természetesen a jégeső az Írásban jelkép, egyéb óriási erőt példáz. Írva van: „Eljutottál-é a hónak tárházához, vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit fenntartottam a szükség (nyomor) idejére, a harc és háború napjára?" (Jób 38:22, 23) „És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy" (Jelenések 16:21) A „jégeső" e szövegben nyilván a hazugságokat lerontó, fagyos és kemény igazságokat példáz. A jégeső oly jel és csoda, amely Jehova Istent dicsőíti s az ő hatalmát fejezi ki. (148. zsoltár 7, 8; Mózes II. 9:18—33) Jehova Isten küldi szét igazságait, a próféciák feltárását és hirdetteti, ezt az ő napján cselekszi. A fagyos, kemény igazságok leleplezik a népet sokáig ámító valótlanságokat s így szégyent és gyalázatot jelentenek az ámítókra nézve. Jehova bizonyságtevőit küldi igazságának közlésére és igazsága által söpri el a hazugságokat; jégesővel vegyes nagy vihar esetében azonban a jég és a szél „pusztító szélvihart" idéznek elő; Jehova vihara fogja a pusztulást előidézni. Ez a leírás érzékelteti velünk, miképpen fogja haragját Jehova kifejezésre juttatni az ellenséggel szemben. A megvizsgálandó fontos pont mindazáltal az, hogy Jehova az, aki az ő haragját kifejezésre juttatja s ez fogja megzavarni és elpusztítani az ellenséget.

²⁴ Az első gibeoni ütközet, amidőn a haderők Józsué parancsnoksága alatt álltak, csata volt, mindazáltal nem a városnál zajlott le az egész ütközet. Az ütközet legpusztítóbb része akkor következett, amidőn az ellenség szövetkezett hadai megfutamodtak és a sziklás lejtőn, ahol a barlangok voltak, lefelé igyekeztek; ottan történt, menekülés közben, hogy Jehova „pusztító szélvésze" utolérte az ellenséget. Jehova akkor zúdított nagy köveket rájuk az égből, nyilván sok jégkristályból álló nagy jégdarabokat, amelyek hullás közben nagyobb jégdarabokká fagytak össze, és könnyen megölték, akit eltaláltak. A jégeső hatásának illusztrálására szolgáljon a következő újságcikk: „Dél-Afrikából, Johannesburgból érkezett tudósítás rendkívül nagy jégesőről és jégdarabok hullásáról számol be. Transvaal északi részében február 1-én volt ez a jégeső és sok állatot és 19 bennszülöttet pusztított el. Egy felhőszakadás után, amidőn néhány perc alatt 8 cm csapadék hullott le, jégdarabok hullottak, melyek közül nagyon sok a legnagyobb narancs nagyságának is megfeleltek. A jégsujtotta vidéken mintegy méternyi vastagon borította el a földet s néhány agyoncsapott bennszülöttet úgy kellett kiásni a jég közül. E jégeső rendkívülisé-

gét fokozta, hogy sima, gömbszerű golyók helyett hegyesen cakkozott jégdarabok voltak. A legnagyobb jégdarab 43 cm kerületű és majdnem másfél font nehéz volt. 1928 július havában Ne- braskában hullott."

²⁵ Jogosan mondható, hogy a gibeoni csata két részt mutat fel; első része a város közelében, a másik része a völgyben folyt le. De az ütközet két része között nem volt szünet. Az tényleg egy viadal volt. Az egész egy napon zajlott le. Ebből egyesek azt következtetik, hogy a „mindenható Isten nagy napjának viadala” két részben fog lezajlani: elsőnek az álszentek pusztulása történik meg, s azután a még nagyobb pusztulásban Sátán egész szervezete. Ez a megkülönböztetés lényegtelen; ezt itt csupán gondolatfuttatásképpen említjük.

²⁶ Ésaiás 28:17 szerint az Úr a jogosságot szinelővé és az igazságot mérőónná teszi, illetve oly pontosan, igazságosan és jogosan ítél, hogy az minden tekintetben igazságos lesz és azt nem kerülheti el semmi sem. Ezt az ítélkezést a nagy bíró, az Úr Jézus Krisztus gyakorolja a templomban, amidőn eléje lesznek gyűjtve a nemzetek s azokat szétválasztja egymástól; ebben az összefüggésben mondja a prófécia tovább „És jég söpri el a hazugság oltalmát és a vizek elragadják a rejteket". Ez nyilván nem Armageddonra vonatkozik hanem inkább a most folyamatban levő viszályra szól. A nemzeteket az Úr Jézus szétválasztja s egyúttal hű és bölcs szolga-osztályát elküldi a jégesőben példázott fagyos és kemény igazságokkal, ami minden ellenkezés dacára keményen hangzik és leleplezi a r. kat. hierarchia és szövetségeseinek ámításait mindenki szeme láttára. Mintha az Úr a következő prófétai szavak útján határozta volna meg az időt és Armageddon sorrendjét: „Amidőn az ostorozó áradat eljő, elragad titeket". Más fordítások szerint ez a szöveg így szól: „Amidőn az ostorozó áradat tovazúdul, az le fog verni titeket." (Rotherham-f.) „Ha az ostor szélvészével bekövetkezik, össze fog törni titeket." (Menge-f.) A prófécia e része azon időt hangsúlyozza, amidőn ez a pusztítás bekövetkezik. Most az Úr a „jégeső", illetve az igazság üzenetével ostorozza a r. kat. hierarchiát s ez nagyon fáj neki és romlottságát feltárja. Mindazáltal ez nem jelenti Armageddont, a „mindenható Isten nagy napjának viadalát". Ez Jehovának a munkája, amely megelőzi Armageddon viadalát. A bizonyságtevés ezen idejében történik, hogy a nagysokaság az igazság hirdetése által az Úrhoz gyűl, ami azelőtt történik, mielőtt a „mindenható Isten nagy napja" az ellenségre következik. A r. kat. hierarchia és Isten felkent bizonyságtevői között folyó harc Jelenések 12:17 szerint azon háborúnak van feltüntetve, amidőn a régi Kígyó a maradékra támad; ebben a harcban a maradék Isten igéjét használja fegyveréül vagy ostorképpen, amellyel az ellenség hazugságait mindenki szeme láttára leleplezi s így az ellenséget megszégyeníti. Ebből és más szövegekből világosan kitűnik, hogy a bizonyságtevő munka befejezése után, — amely útján az Úr az ellenség hazugságait leleplezi és a jóakaratuakat oktatja az „ostor eláradásakor" — Jehova Jézus Krisztus, hatalmas karja által fogja kifejezésre

8

juttatni haragját s akkor fogja „pusztító szélvész" megsemmisíteni az ellenséget.

²⁷ Figyeljük meg ennek a szövegnek elberfeldi és az angol Rotherham féle fordítását: „Valahányszor keresztül csap, elragad (elsöpör) titeket; mert minden reggel keresztül fog csapni, nappal és éjjel. Borzasztó rettegést jelent, megérteni ezt a tanítást." (Ésaiás 28:19) Mialatt most a harc folyamatban van és Jehova tanúbizonyságai naponként küzdelembe szállnak Jehovának és az ő országának dicsőítésére és Isten büntetés napjának hirdetésére a gonosztevőkkel szemben, a jég elsöpri a hazugságokat s ennek a „tanításnak" megértése jelent félelmet az ellenség számára. Amit ama tény is bizonyít, hogy most a r. kat. hierarchia és szövetkezett társai mindent megtesznek, amit tudnak, az evangélium terjedésének megakadályozására. Azt mondják: „Amit ezek az emberek mondanak, bántja a mi vallásos érzelmünket, tehát ne hallgassuk meg őket, sem hangszóró mellett, sem a rádióban." Mialatt ez a harc folyik, a jóakaratúak felvilágosodnak s az Úr így gyűjti össze az ő „többi juhait", a nagysokaságot. A hű szolga-osztály és az ellenség között most folyó harc nem Armageddon, hanem annak csupán előcsatározása.

²⁸ Józsué kicsiny hadával egész éjszaka menetelt és hajnali szürkületben érkezett Gibeon alá, mire az ütközet nyomban megkezdődött, mialatt a hold még fennragyogott a nyugati égbolton. A szövetkezett emoreusok megfutamodtak és menekülésük közben történt, hogy Jehova nagy jégesőt bocsátott rájuk: „Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izrael fiai elé; ezt mondotta vala Izrael szemei előtt: Állj meg nap Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!" — Józsué 10:12

²⁹ Az ellenség felbomlott sorokban menekült nyugati irányban. A hold még mindig sütött nyugaton, kelet felől pedig vihar volt készülőben; a viharfelhő azonban még nem takarta el a holdat s az még mindig sütött a viharfelhők fölött. Józsué látva a helyzet alakulását vitézeinek füle hallatára imádkozott, hogy a világosság még ne boruljon sötétségbe, hogy az Úr hadai folytatni tudják a harcot, amíg az ellenség teljesen felőrlődik, hogy többé ne kelljen megismételni a harcot az emoreusokkal. Ez meg is egyezik azzal, amit az Úr Jézus mond Armageddon felől, nevezetesen, hogy Armageddon végharc lesz és az ellenség teljes kipusztulásáig fog tartani, s a nyomorúság oly ideje lesz, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.(Máté24:21) Amidőn a szövetkezett ellenség a völgybe érkezett, hátulról Józsué hadai kergették őket, szemben velük pedig nagy pusztító szélvihar támadt reájuk s így a menekülés útja el volt vágva előttük. Ez megegyezik Jeremiás leírásával az ellenség helyzetét illetőleg Armageddonkor: „Nincs hova futniok a pásztoroknak és menekülniök a nyáj vezéreinek!" (Jeremiás 25:35) Ez máskülönben újból megerősíti azon következtetést, hogy először a pásztorok pusztulnak el s azután Sátán szervezetének nagyjai és egyéb részei. Jóllehet itt nincsen szó két csatáról, mindazáltal nem valószínűtlen, hogy ennek az egy ütközetnek két része lesz, nevezetesen: 1. Az álszentek pusztulá-

sa, s 2. Sátán egyéb tömegeinek azután következő megsemmisülése.

³⁰ Határozottan kitűnik a következőkből, hogy Józsuénak a hold és a nap megállítását kérő imája egyezett Isten akaratával: „És megálla a nap és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig." — Józsué 10:13

³¹ Ha talán az ellenség imádkozott és azt remélte, hogy gonoszságukban az éj leple alatt elinalhat, keservesen kellett csalódnia. Az emberi szemek úgy látták a földön, hogy a hold és a nap is megállottak. Hogy ez miképpen történhetett, erről lehetne véleményt nyilvánítani; de ez nem is oly fontos. Jehova Istennél semmi lehetetlenség sincsen, s a prófétai képnek ez a része nyilván azt példázza, hogy Isten és Krisztus világossága tovább is ragyogni fog, mialatt az ellenség pusztulása folyni fog. Más próféciákból kitűnik, hogy az ellenség az armageddoni ütközet alatt, teljesen sötétségben lesz, mint viharos időben, Isten népe ellenben világosságot fog élvezni. A nap és hold megállnak helyükön, cikázó nyílaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától." (Habakuk 3:11) „Nap és hold megálltak magasban, a fénysugárhoz hasonlóan repülnek nyilaid, ragyogó kopjád olyan mint a fénysugár." (Rotherham) Józsué azt kérte, hogy legyen tovább is világos, amíg a harc folyik s az Isten világosságot nyújtott neki és vitézeinek; s mivel ez prófétai kép volt, teljesen egyezik Habakuk azon kijelentésével, hogy Isten világossággal fogja ellátni népét, miközben az ellenség sötétségben fog ülni. Azonkívül ez arra mutat, hogy Armageddont oly időhatározó dolgok, mint a nap és a hold sem fogja félbeszakítani. Hanem az mindvégig fog folyni Jehova Isten ellenségeinek teljes felmorzsolódásáig. Az Úrnak és népének egyetlen harcosa sem fog panaszkodni a harc idejének hosszúsága miatt. Világosságban van és örvend. Gedeon (aki szintén Jézus Krisztust példázta) kicsiny csapatával egész éjszaka menetelt és „fáradtan vette űzőbe az ellenséget." (Bírák 8:4); mégsem zúgolódtak az Úr ellen a fáradalmaik és a csata hosszúsága miatt. Hasonlóképpen nem panaszkodnak az idő hosszúsága (elnyúlása) miatt Jehova tanúbizonyságai sem, sem az armageddoni ütközet előtt, sem azután. Hogy Jehova jóbelátása szerint tehet csodákat, és fog is tenni, amilyen pld. a nap megállítása is volt, az bizonyos: „Ímé, visszatérítem az árnyékot azokon a fokokon (napórán), amelyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és viszszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már átvonult" (Ésaiás 38:8) Ezek a prófétai képek egyazon következtetést erősítik meg: Amidőn a mindenható Isten nagy napjának csatája egyszer megkezdődik, egészen végig (befejeződéséig) folyni fog; nem lesz két csata, sem pedig nem lesz két része Armageddonnak, hanem csupán egy ütközet lesz s a bizonyságtevésnek be kell fejeződnie a nagysokaság érdekében még azon idő kezdete előtt.

³² Ezt a következtetést az Úr Jézus Krisztus is megerősíti, aki azt parancsolja követőinek, hogy vigyék el a világ nemzeteihez a királyság

9

gyümölcseit s fejezzék be ezt a munkát a nagy nyomorúság kitörése előtt. „És az országnak ezt az evangéliumát hirdetni kell világszerte bizonyságul minden nemzet előtt, s azután jön el a vég"... „Akkor oly nyomorúság lesz, amilyen a világ kezdete óta nem volt és nem is lesz többé." — Máté 24:14, 21

³³ Az ország ezen evangéliumának az Úr bizonyságtevői részéről való hirdetése a nemzetekhez szól bizonyságtevés céljából. Miért? Csupán egy cél jöhet számba, s ez Jehova nevének az igazolása; mert hiszen erről szól az eldöntendő nagy kérdés. A jelen tehát ama nap, amelyről Isten Mózes útján íratott, megnevezvén azon okot is, miért hagyta bizonyos időn keresztül az ördögnek törvénytelen munkáját végezni, nevezetesen: „hogy az én (Isten) nevemet világszerte hirdessék!" (Mózes II. 9:16) Isten ezt most azért teszi, mivel most azért hirdetteti világszerte az ő nevét, hogy az ellenség tudomást szerezzen az ő szándékáról s a jóakaratúakat arra figyelmeztesse, hogy Jehova a szabadítás Istene, hogy csak tőle ered az üdvösség, s hozzá és az ő országához kell menekülniök, mégpedig a „tél" bekövetkezése előtt, illetve a nagy ütközet előtt. Semmi oka sincsen annak, hogy a nagysokaságnak miért kellene az igazságot csak az armageddoni küzdelem után hallania. Nincsen oly írásszöveg, amely oly következtetést támogatna, hogy a nagysokaság csak Armageddon után fog összegyűjtetni. A vonatkozó írás-szövegek mind azt mutatják, hogy a bizonyságtevést be kell fejezni, hogy a jóakaratúak, akik kimenekülni óhajtanak Sátán szervezetéből, kimenekülhessenek és Isten mellett és az ő szervezetében (népénél), gyülekezhessenek s kijelenthessék, hogy ők Isten mellett állanak. Azután hívő szível és folytatólagosan meg kell tanulniok az igazságot és az alázatosságot mindaddig, amíg a nagy nap viadala az ellenségre következik; ezt okvetlenül meg kell cselekedniök, ha a következő nagy nyomorban védelemben szeretnének részesülni.

³⁴ A próféta az első gibeoni ütközetet vázolva, mondja a következőket: „Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében?" („Jásár", őszintét jelent) A „Jásár"-szó a „Jesurun“-szóval rokon, mert mind a két szó azonos gyökszóből származik. „Jesurun" először Mózes által lett említve az V. könyvének a hűség szövetségével kapcsolatos jövendölésében. (Mózes V. 32:15; 33:5, 26) Jehova az „őszinte" s a nappal és a holddal a gibeoni ütközet alkalmával cselekedett csodája fel van jegyezve az ő könyvében. Annak a csodának tehát igaznak kellett lennie, arra való tekintet nélkül, hogy a világiak az ilyesmi lehetőségét kigúnyolják. „Jesurun" Isten szövetséges népének az elnevezése, s azt jelenti, hogy „igazságos nép". Ez az elnevezés tehát Jehova nemzetét, a „szent nemzetet", Isten népét jelenti, amely a királyság szövetségében áll és Jézus Krisztusnak, az ő fejének, igazságában áll Isten előtt. A nappal és a holddal kapcsolatban említett csoda nyilván a földön most élő hű maradék segítségére és reménységének megerősítésére lett megörökítve. Feltehető volt, hogy az „őszinte" Jehova népét ezen a napon kinyilatkoztatásokban és mindannak megértésében fogja részesíteni, miért a Józsuéról és a gibeoni ütközetről, illetve hadairól

szóló értesítést feljegyeztette. Ha valaki azt állítja, hogy mindez csak emberi vélemény, ezáltal az Urat szidalmazza. Mi hasznot remélhet egy ember abból, hogy így nézeteket juttat kifejezésre? Aki azt hiszi, hogy a folyóiratban közölt ezen ismertetések csupán egy embernek a véleményét fejezik ki, ne hallgasson rájuk, és nem is fog rájuk hallgatni. De akik megértik és elhiszik, hogy a népet Jehova Isten és Jézus Krisztus tanítják, biztosan örvendeni fognak, amidőn azt látják, hogy mily csodálatosan gondoskodott Jehova ezen a napon élő népéről és neki és az ő felkent Fiának fognak dicsőséget és hálát adni mindezekért. A hűségesek Jehovának Sionhoz intézett következő, s különösen napjainkban érvényes szavaira fognak hallgatni és ügyelni:,,Ne lankadjanak meg a te kezeid (Sion)!“ (Sofonias 3:16) Jézus Krisztusi buzgósággal fognak tovább is szorgalmasan dolgozni, a következőket énekelve előre vivő útjukon: „Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledkezzél meg semmi jótéteményéről sem."— 103. zsoltár 1—2

Tanulmánykérdések

1 Hogyan jutott Isten hű népe Isten szándékának felismeréséhez? Csak mily feltételek alapján részesülhet tovább is ismeretekben?

2-6 Kihez lesz most eljuttatva az ország evangéliuma? És miért? Magyarázd meg a gibeoniták gyors segélykérését, amidőn Józsuéhoz mentek Gilgálba, hogy haladéktalanul siessen segítségükre! Alkalmazd ezt a képet a jelenre!

7 Mutasd ki mennyire fontos most Korinthus II. 2:11 és Thess. I.5:6 apostoli kijelentése!

8-9 Mily fontos utasítást tartalmaz Józsué 10:7 a maradék számára?

10 Miképpen igyekszik most kelepcébe csalni a maradékot a Kísértő, mégpedig a nagysokaságra vonatkozó munkával kapcsolatban? Mi képezi az egyedüli biztos utat a maradék számára a jelen időben?

11-13 Vajjon miért tett Jehova oly ígéretet Józsuénak, amiről a 8. vers számol be, mégpedig úgy az akkori időre—, valamint prófétai értelemben is?

14-17 Mit példáz Józsuénak és hadseregének (9. vers) haladéktalan eljárása és korai megérkezése Gibeon alá? Nevezd meg ama nagy peres ügyet, amelynek most kell eldőlnie s hogy van-e valamily jelentőségük ebben az összefüggésben teremtményeknek?

18-21 Mily fontossággal bírt Izrael és az akkori gibeoniták számára s milyennel bír azok számára akiket ők példáztak azon kijelentés, hogy Jehova összezavarta az emoreusokat Izrael előtt? Mily prófétai vonatkozásban áll ez a 10. és a 11. versekben feljegyzett tudósítással kapcsolatban?

22-24 Hasonlítsd össze Ésaiás 28:2 teljesülését Józsué 10:10-el és Jelenések 16:21-el! Valamint Józsué 10:11-et is!

25 Mily prófétai jelentőséggel bír azon körülmény, hogy a gibeoni csata két vonásban zajlott le, jóllehet csupán egy csatáról volt szó, amely egyazon napon is játszódott le?

26 Alkalmazd Ésaiás 28:17-et!