Hűség és lojalitás
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, June 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
11-12 szám
1936 Június hó
TARTALOM
Felelőségünk
103
Hűség és lojalitás
110
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
110
Krisztus iránti helyes viselkedését a következő szavak mutatják: „Ezért vannak az Isten királyi széke előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük.” (Jelenések 7:15) Isten széke előtt való állásuk mutatja, hogy az ő elismerését bírják, s hogy neki éjjel-nappal szolgálnak, arra mutat, hogy minden időben csak neki, de egyetlen időben sem az ördögnek, szolgálnak.
35 Úgy a felkentek „kicsiny nyájának”, mint a nagysokaságnak, vagy „más juhoknak” is sokat adtak bizományba. De sokkal több bízatott a kicsiny nyájra, s így annál többet is kíván tőle az Úr, s máris követeli. Most a felkent kicsiny nyájnak, valamint a nagysokaságnak is szorgalmasan kell tanulmányoznia Isten beszédét és a kínálkozó alkalom szerint el kell vinniök az igazságot másokhoz is. Jehova tanúbizonyságai, a kicsiny nyáj és a jonadábok, illetve a nagysokaság most egymással egyetértésben kell hogy haladjanak és tevékenykedjenek. A felkentek segíteni tartoznak a jonadáb-osztályt, erősíteniök és bátorítaniok kell. Tehát mindnyájuknak híveknek és igazaknak kell lenniök az Úrhoz. Velük áll ellenségesen szembe a Sátán minden képviselőjével együtt. Annál inkább össze kell tehát tartaniok, akik az Úr mellett és az ő szervezetében foglaltak állást, s egymással békében kell lenniök, egyetértésben dolgozniok és közölniök mások előtt, hogy Jehova az igaz Isten és Krisztus a király és az ő országa eljött.
36 Még egy pillanatig se tételezze fel valaki, hogy lerázhatja magáról a felelősséget, mellyel Istennek tartozik, azáltal, hogy egyszerűen állást foglal Isten és az ő országa mellett. Ezt az első lépést önként kell megtennie és szabad akaratból is cselekszi. Miután egyszer Istennel akaratának cselekvésére szövetséget kötött, azt meg kell és be kell tartania, tehát azt a királyi ház minden tagjának, és a nagysokaság minden tagjának is meg kell tartania. Lojálisnak és hűségesnek kell bizonyulnia mindenkinek, aki Isten elismerését és az örökélet ajándékát bírni óhajtja. Van-e különbség a lojalitás és a hűség között?
Kérdések a tanulmányhoz
(1936, február 15)
Hűség és lojalitás
„Őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd; kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba ... Mert szövétnek a parancsolat és a tudomány világosság és életnek útja a tanító-feddések". — Példb. 6:20, 21, 23
1 JEHOVA mindenkitől teljes hűséget és lojalitást kíván, akit királyi szervezetének tagjául befogad. Amint látszik, ugyanez a szabály vonatkozik mindazokra is, akik örökéletben fognak részesülni. Jehova az Atya vagy Életadó s csak tőle lehet örökéletet nyerni. Az élet ezen nagy adományát
szándékának végrehajtója, Jézus Krisztus útján osztja ki. (Róma 6:23) A királyi ház tagjainak Jehova szervezete a szülőanyja, akit a jelképben egy nő példáz, s amelyet Sionnak is hívnak. Mindenki Jehovától nyeri az életet, aki ettől születik s ezeket ő tanítja. (Ézsaiás 54:13) Egyszóval
111
Példab. 24:20 azt jelenti, hogy Isten fiai megtartják az ő parancsait s az ő szervezetének törvényeihez szabják magukat: „mert szövétnek a parancsolat és a tudomány világosság és életnek útja a tanító feddések”.
2 Habár a lojalitás szó nem fordul elő az Írásban, mindazáltal a Bibliában sok oly szó van, amely ezzel teljesen azonosértelmű. Az írás világos tanítása szerint hűségesnek és lojálisnak kell bizonyulnia mindenkinek, aki az örökéletben fog részesülni. A lojalitás és a hűség közt különbség van. Szigorúan véve, azt mondhatjuk, hogy valaki lojális lehet s mégsem hűséges. Jézus Krisztus felől, aki mindenkor hű volt és igaz, áll megírva, hogy ő „a hűséges és igazságos”. „Ő az urak Ura, és a királyok Királya, s akik vele vannak, azok hivatalosak, választottak és hívek.” (Jel. 19:11; 17:14) Ebből lehet látni, hogy Krisztus teste minden tagjának a főhöz, Jézus Krisztushoz kell hasonlóvá lennie. — Róma 8:29
Fogalom meghatározás
3 A Szentírásban megtaláljuk a „lojalitás" és a „hűség" szavak helyes meghatározását. A „lojális" szó francia és angol eredetű s a francia „loi" vagy angol „law”, illetve „törvény" szóból ered. A „törvény" a cselekedetek szabályozója, ami a legfőbb kormányhatalomtól származik s a helyest elrendeli, viszont a törvényszegést bünteti. A „törvényes" olyasmit jelent, amit a törvény megenged és amit a törvénnyel összhangban cselekesznek. A „lojalitás" a törvénnyel pontosan egyező cselekedetet jelent, illetve, amit Isten törvényével egyezően cselekesznek. A lojális, vagy törvényhez hű teremtmény az isteni törvénnyel összhangban cselekszik. Az Isten iránti lojalitás tehát az ő törvényének gondos és pontos követését jelenti. Az Ő akarata az ő törvénye, akár van, vagy nincsen kifejezve, s az ő akarata az oly ember helyes kormányzására van feljegyezve igéjében, aki helyesen kíván viselkedni. „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és az én ösvényem világossága". (119. zsoltár 105) Más helyes vezetés nemlétezik.
4 A „hűség“ a törvény betűinek követésénél sokkal többet jelent. A hűséges megbízható, állhatatos, rendíthetetlen, biztos, igazságos és lelkiismeretes. A „hűség" az Úr utasítása szerint a helyeshez való hű ragaszkodást jelenti. Éberséget és elővigyázatosságot jelent valamely kötelesség, vagy feladat teljesítésében. A hűség becsületességet, állhatatosságot és állandóságot jelent. Feddhetetlenséget jelent. Isten előtt a feddhetetlenség megőrzése céljából hűségesnek kell lenni. Illetve Isten iránt igazságosan és állandóan meg kell őrizni az alárendeltséget és engedelmességet, mivel Istennel és Krisztussal ünnepélyes szövetség útján vagyunk összekapcsolva. Ez azt jelenti, hogy aki Istennel szövetséget kötött, a reábizottakat alaposan és határozottan végrehajtani tartozik. Igazságosságot, megbízhatóságot, a bizalomra való méltóságot jelent. Csak azok az igazak jutnak be a királyi házba, akik Isten előtt való feddhetetlenségükhöz ragaszkodnak és azt megőrzik. „Nyissátok ki a ka-
pukat, hogy bemenjen az igaz nép, a hűség megőrzője." (Ézsaiás 26:2) A következő szövegek megvizsgálása közben meglátjuk a lojalitás és a hűség közti különbséget, valamint azt is, hogy Isten az ő gyermekeitől lojalitást és hűséget is kíván.
Lojalitás
5 Jehova törvénye, amely az ember cselekedeteinek szabályozására van rendelve, tökéletes, s aki őszintén és igazságosan Isten törvényei szerint viselkedik, a helyes úton jár, s ha megmarad ezen az úton, örökre is fogja élvezni Isten kegyelmét. (19 zsoltár 7-9) Amint írva van, Jézus a következőket mondotta: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem; a te törvényed keblem közepette van." (40. zsoltár 9) Ez azt jelenti, hogy Jézus mindenkor alárendeli magát Jehovának az igazak részére szóló törvényének, hogy az állandóan szívében van és mindenkor örömmel teljesíti Isten akaratát. Ugyanez a szabály vonatkozik mindenkire, akiket Jehova megáldott, s akik boldogoknak neveztetnek, olvassuk: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal". (1. zsoltár 1,2) Éjjel-nappal az Isten törvénye felett való gondolkodás azt jelenti, hogy Isten akaratát, vagy törvényét fontolgatjuk s ezen törvényhez szabjuk magunkat szorgalmasan. Illetve, hogy cselekedeteinket állandóan az Isten törvényének megvilágításában mérlegeljük. A „szív" az indítóokot, valamint a ragaszkodást és a hűséget is jelenti, aminek mindenkor Istennel összhangban kell lennie. „Az igaz szája bölcsességről beszél, nyelvével igazságot szól; Istenének törvénye van a szívében és lépései nem tántorognak". — 37. zsoltár 30, 31
6 Valaki külsőleg illetve a betűk szerint, amint mondani szokták, megtarthatja Isten törvényét, s valaki aki látja, így is szólhat: „Ez valóban a törvényhez híven ragaszkodó ember!" De az Úr a bíró. Ő más szempontból ítél, mint az ember; mert az Isten minden ember cselekedeteinek indítóokát nézi? „Mert az Úr nem azt nézi amit az ember; mert az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi ami a szívben van". (Sámuel I.16:7) Az embereket könnyen meg lehet téveszteni; de az Urat senki sem tudja megtéveszteni.
7 Nem élhet senki sem, hacsak nem telik öröme Isten akaratának teljesítésében! „Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm ... Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek... Uram! Vágyódom a te szabadításod után és a te törvényed nekem gyönyörűségem." (119 zsoltár 77, 80, 174) Az Isten törvénye iránti engedelmesség indítóokának a szeretetnek kell lennie, illetve a törvény követelményeinek engedelmes teljesítése az életben a személyes haszonra való tekintet nélkül. A helyes indítóoknak azon őszinte vágytól kell áthatva lennie, hogy Istennek azért szolgáljunk, mivel ő
112
igaz, igazságos és nyílt. Ezért a legfontosabb e törvénye, mely így szól az emberhez:, „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből!" (Máté 22:37) Azon teremtmény aki tetszeni kíván az Úrnak, nem oszthatja meg a ragaszkodását és szeretetét Isten és valamely más teremtmény, vagy valamely tárgy ábrázolása között.
8 Isten törvénye minden ember részére szóló szabályozója a cselekedeteknek. Az Úr parancsa kifejezetten és nyomatékosan kifejezi az ő akaratát, vagy törvényét azokra nézve, akik Istennel szövetségben állnak s ez a parancs mutatja meg a helyes utat a teremtmény előtt, amelyen járnia kell és amit cselekednie kell. Az Úr minden parancsa egy részét képezi az ő törvényének. A parancsolatok nemcsupán a helyes utat és a helyes viselkedést írják elő az embernek, hanem sokkal inkább azt is megparancsolják, akikhez ezek a parancsok szólnak, hogy ily eljárást tanúsítsanak. Az izraeliták Isten szövetséges népe voltak és önként beleegyeztek Isten akaratának cselekvésébe. Mint nemzet azokat példázzák, akik Jézust nyomdokain kezdték követni, hogy Isten szent nemzetéhez tartozhassanak. Azok igazi izraeliták, akik Jézus Krisztus vérének érdemében való hittel Jehovával szövetséget kötöttek, s következőleg határozottan megtartani tartoznak az ő törvényét és parancsolatait. Emiatt parancsolta meg Isten az ő egész szövetséges népének: „Ne legyenek neked rajtam kívül más isteneid! Magadnak faragott képet ne csinálj és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat!" — Mózes II. 20:3—5.
9 Minden teremtménynek döntenie kell, hogy az ördög mellett és az ő szolgálatában akar-e maradni, vagy Istennek akar inkább szolgálni; de amidőn valaki szabadakaratból beleegyezik Isten akaratának cselekvésébe, akkor ezáltal Istennel szövetséget köt s attól kezdve az Úr nevéről nevezi magát. Visszaélést követ el azonban, ha ragaszkodását és szolgálatát megosztja az Úristen és az ördög, vagy annak valamely eszköze, képviselője vagy bálványa között. Azaz, hasztalanul nevezi magát Isten nevéről; ellenkezőleg, ez csak kárára szolgál az illetőnek. Az ily ember bálványimádó lett és mindent el kell veszítenie.
10 Az úrnak Mózes II. 20:3-ban feljegyzett hangsúlyozott parancsa a teremtmény javára adatott; mert amely teremtmény beleegyezett Isten akaratának cselekvésébe, megtartani és teljesíteni tartozik megállapodását, vagy szövetségét, amit csak akkor tehet meg, ha nincsen más istene Jehován kívül. Emiatt nem szabad Isten törvényével ellenkezően élnie senkinek sem, aki Istennel szövetséges. Valamely földi hatalom zászlajának, vagy ama hatalom képviselőjének „üdvöt" kiáltani, azt jelenti, hogy attól várja az üdvösséget, amit az a zászló, vagy ember képvisel. Az ember részére azonban nincsen sem üdvösség, sem élet más, mint amelyet Isten, Jézus Krisztus útján ad. Aki istennel szövetséget kötött, teljesen ehhez a nagy igazsághoz csatlakozott. (Apcsel. 4:12) Ha az ily teremtmény emberi létesít-
ménynek, uralomnak, vagy valamely, emberalkotta képnek, zászlónak, embernek, vagy csoportnak, hódol, amely a nemzeten uralkodik, ez Isten törvényének közvetlen megsértését jelentené, valamint, hogy aki így tesz, Isten nevét hiába veszi fel, illetve hazugságra használja; ha ezt így folytatja, teljesen el kell pusztulnia.
11 Egyesek részére mitsem jelent valamely nemzet zászlajának, vagy uralkodójának üdvöt kiáltani, mivel Isten törvényét nem értik és Istennel nem is kötöttek szövetséget akaratának teljesítésére. Többen csak amiatt köszönnek így, mivel félnek az emberek hatalmától; többen pedig csupán azért, mert mások is úgy tesznek, sőt egyáltalán magyarázattal sem tudnak szolgálni arra nézve, hogy miért cselekszik. De egészen más a helyzet olyanok esetében, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. Ezek nem mentegetőzhetnek tudatlansággal. Egyesek, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek, embereknek, vagy zászlóknak tulajdoníthatják az üdvöt, így akarván elkerülni az üldöztetést, vagy gyűlölködő kritikát; vagy ezt azon titkos fenntartással tehetik, hogy semmi fontosságot sem tulajdonítanak az illető zászlónak és embernek. Aki így tesz, az embereket ámíthatja, de Istent nem, aki a szívet és az indító okot nézi. Aki Istennel szövetséges és mégis így tesz, képmutató és Isten szemében utálatos.
12 Isten szövetséges népének nem áll jogában másoknak, akik az Úrral nem kötöttek szövetséget, azt mondani, hogy üdvöt kiáltsanak a zászlónak, vagy embernek, vagy ne kiáltsanak. Mindenkinek magának kell döntenie cselekedetei felett. Jézus Krisztus követője arra van utasítva, hogy viselje magát nyugodtan és törődjön a saját ügyeivel. (Thess. I. 4:11) Nem az ő feladata, hogy másoknak tanácsokat osztogasson arra nézve, hogy mit tegyenek s mit ne tegyenek. Isten népe közül mindenkinek magának kell vigyáznia a saját cselekedeteire, hogy Isten akaratának megfelelő legyen. Jehova szövetséges népe csak akkor lehet lojális Istenhez, ha magát teljesen az ő törvényeihez szabja. Az Úr igéjében három hű zsidóról egy feljegyzést örökíttetett meg, akik az ördög szervezetének állószobra előtt nem akartak leborulni, ami nyilván éppen annak megmutatása érdekében történt, hogy az Isten törvényei és parancsai iránt való szigorú engedelmesség szükségességét hangsúlyozza. (Dániel 3) Isten szövetséges népe az ország minden törvényét megtartja, amely Isten törvényével egyezik; de amely esetben Isten és az emberek törvényei között nyílt ellentét áll fenn, Isten szövetséges népének Isten törvényének kell engedelmeskednie arra való tekintet nélkül, hogy mit szólnak majd hozzá, vagy mit cselekesznek az emberek. — Apcsel. 4:19 ;5:29
Téves következtetés
13 Valaki, aki Jehovával szövetséges, okoskodásokkal próbálhatja igazolni a maga cselekedetét. Önző indítóoka téves útra vezette. Eljárását mesterségesen összeállított érvekkel igyekszik támogatni; ámde az kártyavár csupán. Ennek megerősítésére nézzük meg ismét vezérszövegünk
113
szavait: „Őrizd meg (kövesd) atyád parancsait és ne távozzál el anyád tanításaitól!" Az önző azonban mintegy így szól: „Erről a dologról gondolkodván, meggondoltam a dolgot: felfogásom szerint külsőleg minden emberi törvényt teljesíthetek, mégha teljesen ellentétben is áll Isten törvényével; mert a leghelyesebbnek tartom, hogy a legkisebb ellenállás útját kövessem, hogy embertársaimmal békében élhessek." Aki így gondolkodik, nem cselekszik józanul. Isten szövetséges népének arra kell gondolnia, hogy az emberi okoskodások és következtetések nagyon gyakran tévesek és megtévesztenek. Csak egy biztos megbízható vezető van, az Isten igéje, miértis az Úr szövetséges népének elméjébe vési: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útadban, megismerjed őt, akkor ő igazgatja a te útadat!"
(Példb. 3:5, 6) Jézus Krisztus követőjének cselekedetét, vagy viselkedését csak Isten törvényéhez és nem egyébhez kell mérnie.
14 „Az anya tanításához" ... azon helyes viselkedésre mutat, amit Isten szervezetének tagjai kell hogy tanúsítsanak. Nagy kegyben részesült az olyan ember, aki az Úr szervezetébe került s most annak része. Ebben a szervezetben sokáig azonban nem maradhat senki sem, aki szándékosan megszegi a szervezet utasításait. Az Isten szervezetétől származó utasítások megsértése, az „anya tanításától" való eltávozást jelenti. Jehova egy főszervezettel rendelkezik, amelynek Jézus Krisztus a feje s ez a szervezet, amelynek legfőbb „halma" az ő szent hegye, „Sionnak" is van nevezve. Jehova az ő népének cselekedeteit szabályozó (törvényéről) mondja: „Sionból származik a törvény". (Ézsaiás 2:2-4) Mi is most az „utolsó napokban", vagy a „vég idejében" élünk és most Jehova háza szilárdan áll e világ országai felett. Az Úr az ő szent templomában van és azt parancsolja, hogy előtte az egész föld elnémuljon. Ebben az időben történik, hogy sok nép, a nagysokaság el fog jönni és így fog szólani: Jöjjetek, menjünk fel Jehova királyságához, Jákob házához, hogy a helyes úton járhassunk! Ezzel Isten szervezetéhez csatlakoznak. Az Úr egy szerverettel rendelkezik a földön, amelyben az ő szolgáit az Úr vezeti, kormányozza és tanítja. Az ő szervezetének vezetésére szóló törvény, vagy előírás az Úr Jézustól, Jehova akaratának végrehajtójától származik. A szervezet minden tagja örömmel teljesíteni tartozik az Úrnak Sionból származó utasításait. Ennek a szervezetnek Jézus Krisztus, Jehova nagy prófétája a feje s erre a nagy prófétára tartoznak hallgatni s mindenben neki tartoznak engedelmeskedni, akik Istennel szövetségesek; aki elmulasztja, vagy nem akar engedelmeskedni neki, el fog pusztulni. (Apcsel. 3:23) Ebben a szervezetben Jehova helyezett el mindenkit a nekitetsző helyre. Senki sem vehet tiszteletet magának. (Kor. I. 12:18; Zsidók 5:4) Az Úr szervezetében mindenki a saját Urának áll vagy esik. (Róma 14:4; Efézus 6:9) Előfordul, hogy valaki, akit az Úr valamely tisztséggel ajándékozott meg a szervezetében, mégpedig valamely másik személyhez képest alacsonyabb tisztséggel, magát másoknál okosabbnak és te-
hetségesebbnek tartja, s azt véli, hogy a szervezet utasításait nem kell figyelembe vennie, hanem a saját belátása szerint tehet. A szervezet hivatalos útján hozzáérkező utasításokat nem csupán figyelmen kívül hagyja, hanem annak helyébe a saját eszméit teszi a szervezettel szemben teljesítendő kötelességei tekintetében. A szervezet utasításait magára nézve nem tartja kötelezőnek és lekicsinylőleg beszél azokról, akik útján azok az utasítások hozzá kerülnek. Zúgolódik és panaszkodik oly dolgok miatt, amelyek cselekvésére utasítást nyert; felfuvalkodott, szigorú, felgerjedő és a saját önző útját követi. Ezzel anyja, Isten szervezete, tanításának elhagyásában lesz vétkes. S amidőn arra figyelmeztetik, hogy a szervezet utasításait mellőzi, megharagszik a figyelmeztetés miatt és szidalmazni kezdi azokat akik figyelmét hanyagságára, vagy mulasztására felhívták. Az Úr a maga módján utasítja rendre azokat, akik az ő törvényének, vagy szervezete utasításainak pontos követésétől elhajoltak. Ha valaki letér a helyes útról és emiatt rendre lesz utasítva, ez a rendreutasítás az ő java érdekében történik, ha megfelelő lelkülettel fogadja, amint írva áll! „Mert szövétnek a parancsolat és a tudomány világosság és életnek útja a tanító feddések." (Példb. 6:23) E szöveg fordítottja is igaz. Aki Istennel szövetséges, de Jehova parancsait és szervezetének utasításait megveti, nem jár az élet útján.
15 Aki féli az Istent, józanul gondolkodik és a helyes úton jár; mert az „Úr félelme a bölcsesség kezdete". „Az Úr félelme, a gonosz (rossz) gyűlölése", illetve mindannak a gyűlölése és kerülése, ami kárt okozhat Isten szervezetének, vagy az ahhoz tartozóknak. (Példb. 8:13) Csak az Isten törvénye és szervezete iránti engedelmesség az egyetlen élethez vezető út, amint írva van: „A bölcsnek tanítása életnek kútfeje a halál tőrének eltávoztatására (elkerülésére)." (Példb. 13:14) A szervezet utasításainak, illetve Isten szervezete törvényének megvetése, gyűlölése vagy szándékos megszegése nagyon dőre út. A válaszúthoz érkezve, gyorsan dönteni kell, hogy megfogadjuk a rendreutasítást, vagy pedig a saját önző útunkon kívánunk járni és a szélnek eresztjük a megérdemelt rendreutasítást. Az egyik út a halálba a másik az élethez vezet és az Úr áldásaihoz. Erről áll megírva; „Miglen szeretitek, ó ti együgyűek az együgyűséget és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban és gyűlölik a balgatagok a tudományt? Térjetek az én dorgálásomhoz; íme közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédemet nektek!... És elhagytátok minden én tanácsomat és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságotokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek." - Példab. 1:22, 23, 25, 26
16 Teljesen téves valamely érv kigondolása, amivel valaki viselkedését igazolni akarja a dorgálást pedig megveti, amelyben a szervezet irányvonalainak megsértése miatt részesült. Isten, oly embert is állíthat szervezetébe, akinek utasítások kiadásából áll a kötelessége, de aki nem rendelkezik annyi természetes tehetséggel, mint mások; ez azonban még nem jogosítja fel a többieket ar-
114
ra, hogy az Úr szervezetétől származó utasításokat lekicsinyeljék. Mindenkinek szabad elhatározásában áll, hogy kövesse a szervezet utasításait, vagy pedig nyugodtan visszavonuljon a szervezettől. Ha tetszeni kíván az Úrnak teljes erejéből cselekedni fogja, ami keze ügyébe akad, bízván az Úrban, hogy ő mindeneket az ő javára fog gondviselni.
Övéinek táplálása
17 Isten szövetséges népének tanítói, akik a kellő szellemi eledellel táplálják, nem emberek. Ez főképpen az Úr Jézusnak templomához érkezése óta igaz. Ezek a tanítók az Isten és Jézus Krisztus. (Ézsaiás 30:20) A templomban az Úr Jézus osztja ki az eledelt övéi között. Ehhez valamely emberi eszközt kell igénybe vennie, hogy az emberi szervezettel rendelkező teremtményekhez a szellemi eledelt eljuttassa. Ehhez nem használ különböző eszközöket és csatornákat az ő szervezetében és a szellemi eledelek közvetítésére. Az Úr bebizonyította népe előtt — főképpen az utóbbi néhány év alatt, hogy népét a Watch Tower iratai útján táplálja az igazsággal. Azon próféciák jelentőségét, amivel az Isten az ő népét az utolsó néhány év alatt megajándékozta, nem emberi éleslátás és tehetség tárta fel. A prófécia nem magyarázható személyileg, s aki a próféciát személyileg kíséreli megmagyarázni, ezzel dőreségét mutatja ki, mert cselekedeteivel és viselkedésével mintegy így szól: „Nincsen Isten!", más szóval: nem az Isten és Krisztus vezeti a szövetséges népet. (Péter II. 2:20; 14. zsoltár 1) Az ő népét maga az Úr vezeti és táplálja, ami a maradékot és a „nagysokaságot" is magában foglalja. — Jelenések 7:17
18 Ha valakit az Úr egy hellyel megtisztelt az ő szervezetében a földön, de az illető azután lekicsinyli ama szellemi táplálékot, amit az Úr népe javára rendelt s a maga magyarázatával és tanításával helyettesíti, ezáltal kétségtelenül „anyja tanításától" távozik el. Ha ezennel figyelmeztetve lesz téves útjára, ez az Úrtól származó dorgálást jelent és alkalmat nyújt neki a helyes útra való visszatérésre. Az Úr szavaiból kétségtelenül kitűnik, hogy a WT tartozik figyelmeztetni ezekre. Amidőn valaki felismeri, hogy anyja tanításától eltért s az Úrtól rendreutasításban részesült, ez kiváltságot jelent az eltévelyedett részére, hogy a rendreutasítást szívére vegye és a helyes útra visszatérjen. Részesülhet-e az örökélet áldásában, ha nem akar helyes útra térni? Erre az írásban találunk feleletet; ahol írva van: „ Gyűlölték a bölcsességet, az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből és az ő tanácsukból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket." (Példb. 1:29—32) Ha a dorgálást szívére veszi és visszatér a helyes útra, az Úr így szól hozzá: „Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan és csendes lesz a gonosznak félelmétől. — Példb. 1:33
19 Ha valaki oly kegyben részesült, hogy a földön Isten szervezetéhez tartozhatik, de a saját
eszméinek követéséhez ragaszkodik, anyjának tanítását megveti és az Úr szervezetével szembeszáll, ezáltal, gonosztevő, vagy törvényszegő lesz. A gonosztevő alatt nemcsupán bűnözőt kell érteni, aki mások ellen szörnyű bűntényeket követ el, hanem itt oly törvényszegőre vonatkozik, aki az Isten törvényével ellenkező dolgokat cselekszik. A királyság örökösei abban a veszélyben vannak, hogy a törvényszegés vermébe eshetnek. Tőlük Isten törvénye iránt engedelmesség kívántatik meg, amint írva van: „Nem mindenki, aki azt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!" Azután az Úr megmutatja, hogy amidőn eljön templomához az ítélkezésre, sokan örökáldások reményében fognak ringatózni és a királyságba való bejutásban vélnek részesülni, jóllehet önző úton jártak: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők!" (Máté 7:22, 23) Az Úr a templomban szolgáló angyalokat ara utasítja, hogy ezeket a törvényszegőket eltávolítsák. „Az Emberrnekfia elküldi az ő angyalait és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, és bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás." — Máté 13:41, 42
20 Aki Istennel szövetségben áll és szereti Istent, nem fog kifogásokkal előállani, nem botránkozik, vagy ütközik meg és nem lesz Isten szervezetének ellenfele. Ha helyes szívállapotban van, semmisem távolíthatja el őt az Úr szolgálatából. Mégha szerinte valaki igazságtalanul is járt el vele szemben Isten szervezetében; mégha mélyen meg is van sértődve miatta; ha szereti az Istent és az ő törvényét, arra a végeredményre fog jutni, hogy ez a próba az ő javára fog szolgálni, ha szilárdan kitart az Úr mellett és az ő szolgálatában; ha szereti Istent, így is fog cselekedni. „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van és nincsen semmi bántódásuk!" — 119. zsoltár 165
21 Valakit magárahagyhatnak földi szülei, testvérei és nővérei s mindenki, akit barátjának tartott, sőt üldözésére is kelhetnek; de ez nem mentség arra, hogy megbotránkozzon az Úrban és az ő szervezetében. Ha valaki az Isten-szeretet nagy parancsát követi, semmi sem állhat az útjában Isten szolgálatában és semmi sem bírhatja arra, hogy az Úr szervezetében való szolgálatától visszavonuljon. „Ha valaki én hozzám jő és meg nem gyűlöli (jobban szereti) az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom". — Lukács 14:26
22 Isten parancsa alapján most a következő szavak szólnak Isten földöntartózkodó gyermekeihez, a szövetséges néphez: „Óvakodjatok a bálványoktól!“ (János I. 5:21) „Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást!" (Kor. I. 10:14) „Mint a bálványimádás, olyan az ellenszegülés." (Sámuel I. 15:23) Akik Istennel szövetséget kötöttek, őt szeretik és végleges elismerésében ré-
115
szesülni fognak, semilyen dolognak sem fogják megengedni, hogy közéjük és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásuk s teljes engedelmességük és az ő szervezetében betöltött egész szívükből származó szolgálatuk közé férkőzzön. Az ő polgárjoguk mennyei. (Filippi 3:20) Az Úr Jézus az ő királyuk, aki uralkodásához kezdett. A híveknek teljesen alá kell rendelniük magukat Istennek és az ő országának s nem fognak az ellenségnek engedményeket tenni. Miként a hű apostol, aki az élet koronáját megnyerte, mondja most a hű maradék minden tagja: „Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmak, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket az Istennek szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban vagyon." (Róma 8:38, 39) Isten törvénye van felírva közülök mindenkinek a szívében s az ő kegyelméből ennek a törvénynek fognak engedelmeskedni.
Hűség
23 Jehova fontos tisztséget jelölt ki szervezetében Lucifernek. Lucifer azonban annyira el volt telve a maga fontosságának tudatával, hogy megkívánta azt, ami kizárólag Jehovát illette meg s amire Lucifernek semmi igénye sem lehetett. Habár kezdet óta tökéletes volt és teljesen képes volt a törvény megtartására, ahelyett gőgös lett és törvényszegésre s gonoszságra vetemedett. (Ezékiel 28:15) Önző kívánságának kivívása érdekében eszelte ki az első hazugságot s hozta forgalomba; így lett a hazugok atyjává s pusztulással fog végződni. Isten az ördögöt évszázadok óta azért tűrte meg az életben és törvénytelenségének gyakorlásában, amíg nevének és igéjének igazolására kitűzött ideje elérkezik; ez alkalmat nyújtott más teremtményeknek is, hogy Isten törvénye iránt önként kifejezzék engedelmességüket és híveknek bizonyuljanak, vagy pedig a törvénytelen útra lépve hűtleneknek mutatkozzanak; így mindenki saját maga lesz felelős a sorsáért.
24 Isten kivezette Jákob utódait Egyiptomból, abból a világbirodalomból, amelynek a Sátán volt az uralkodója, s Mózest arra utasította, hogy vezesse őket a sivatagon keresztül az ígéret-földjére. Amidőn Moáb-országába érkeztek, Mózes az izraelitákat összegyűjtötte s Jehova vezetése alatt így szólt hozzájuk: „Hogy megtudjad, hogy az Úr a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik és az ő parancsolatait megtartják. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint." — Mózes V. 7:9, 10
25 Isten akkor kihirdette változatlan törvényét, hogy mindenkor hű s amit megígér, meg is tartja s ugyanily hűséget kíván mindazoktól is, akik vele szövetségre lépnek. A kérdés, amiről akkor is, mostan is szó van, a következő: „Ki fog Jehova pártján állani s mellette szilárdan, rendületlenül, híven és megbízhatóan megmaradni? Ki fogja megőrizni feddhetetlenségét Isten előtt?
26 Nem elegendő, hogy valaki Jehova mellé álljon és Jehova nevét hirdesse. Ezenkívül a próbán be kell bizonyítania, hogy teljesen hűséges Jehova iránt. A gőgös Lucifer nem volt hűséges szövetségéhez. Mivel Sátánnak hűtlensége miatt el kell pusztulnia, a közzétett változatlan szabály úgy szól, hogy hasonló sorsban fog részesülni mindenki, aki Isten iránt hűtlen lesz. Ez a változatlan szabály Isten igéjében a következőképpen is ki van fejezve: „Szeressétek az Urat mind, ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!" (31. zsoltár 24) „Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy ,mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál nekem." Nem lakozik az én házamban, aki hazugságot szól nem állhat meg szemelni előtt. Reggelenként elvesztem e földnek latrait (gonosztevőit), hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt." — 101. zsoltár 6—8
27 Istenkáromlóan a papság azt állította, hogy Isten Jézus Krisztus útján kérve kéri az embereket, jöjjenek őhozzá. Ez istenkáromló állítás. A kérdés nem arról szól: Mennyit tud az ördög, s mennyit tud az Isten meghódítani? Hanem, hányan fognak szilárdan Jehova mellett megállani a megpróbáltatásokban s fogják feddhetetlenségüket megőrizi és élni Isten előtt? Mindenkit maga mellé tud állítani az ördög és Jehova ellen fordítani? Sátánnak ez a legtöbb esetben nyilván sikerülni fog; máskülönben azonban sokan meg fogják őrizni feddhetetlenségüket s be fogják bizonyítani, hogy Sátán hazudott. Minden hűtlennek meg kell halnia, csak a hívek fognak élni; Isten csak a hűségesnek ad életet. Csak azokat részesíti áldásaiban, akik hívek és állhatatosak maradnak. De aki az emberek között gazdagság, hatalom, pénz és tisztelet után veti magát önzésének kielégítésére, a biztos pusztulásba vezető úton jár: „A hívő (hű) ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.“ — Példb. 28:20
Vezetés és figyelmeztetés
28 Isten igéjében a „hűség" és a hűtlenség" felől „példákat" és „előképeket" jegyeztetett fel, hogy azok vezetéséül szolgáljon, akik helyesen kívánnak cselekedni, s azokat figyelmeztesse, akik téves úton járnak. (Kor. I. 10:6—11; Thess. I. 1:7; II. 3:9; Filippi 3:17) Népének a következőket rendeli: „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj!" (Tim. II. 2:15) Életbevágóan fontos, hogy megtekintsük azokat, akik előttünk éltek és Isten elismerésében részesültek. Ezenkívül a következő szabály is változatlan: Senki sem lehet hű az Istenhez, hacsak nem szereti Istent; s ha szereti az Istent, nem fogja önmagát akadályozni és szorgalmasan Isten akaratának felismerésére és cselekvésére fog törekedni.
29 Ádám hűtlen lett, mivel nem szerette Istent. Évát sem szerette, mégha azt is mondta volna neki, hogy szereti. Adám óhajtotta Évát és a saját akaratát akarta érvényesíteni. Másokban is ugyanez az érzület jelentkezik. Valaki így szólhat: „Szeretem Jehovát és hű vagyok". Most már rajta múlik, hogy be is bizonyítsa, amit mon-
116
dott. Megpróbáltatásba kerül, amidőn választania kell, hogy a feleségének, vagy inkább Istennek kíván tetszeni és szolgálni. Akkor az illető így szól: „Szeretem a feleségem, meg akarom tartani magamnak, történjen bármi is”. A valóság pedig az, hogy nem szereti a feleségét, sem az Istent. Mert ha szeretné az Istent, örömmel teljesítené is az Ő akaratát, parancsainak engedelmeskedvén; s ha szeretné a feleségét, téves cselekedet esetében rámutatna előtte cselekedetének téves voltára és a helyes útra vezetné vissza Isten igéje szerint. Az az ember, aki valóban szereti az Istent, szilárdan fog állani az Úr mellett és cselekedetével utánzásra méltó példát szolgáltatna és segítségére lenne azoknak, akik rokoni kötelékben állnak vele és ugyancsak megpróbáltatások közt élnek. Senki sem mentheti, vagy igazolhatja magát, ha a helyes útról letér, hogy valakit, aki eltért, így vezessen vissza az igazság útjára.
30 A hűség és a hűtlenség a kicsiny dolgokban válik nyilvánvalóvá. Isten nem kívánt Ádámtól valami nagy dolgot, hanem csupán azt kívánta tőle, hogy határozottan, állhatatosan álljon mellette és engedelmeskedjen neki. Hasonlóképpen Isten, Jézus Krisztus követőitől sem kívánja nagy dolgok cselekvését, hanem csupán azt kívánja, hogy állhatatosak, igazságosak, hívek és megbízhatóak legyenek. „Ami pedig egyéb iránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.” (Kor. I. 4:2) Minden kötelesség, amit az Isten akaratának teljesítésére a szövetségben levőnek teljesítenie kell az, hogy a reábízott feladatokat híven hajtsa végre.
31 Jehova sohasem fejezte ki elismerését valamely hűtlennel, vagy csak részben hűségessel szemben. Isten szabálya szerint a hajdankori hűségesek hűségükért részesültek elismerésében; így kell hűségesnek bizonyulnia az Úr iránt a királyi ház, valamint a nagysokaság tagjainak is. Isten szervezetében férfiak választatnak és küldetnek ki, hogy másokat Isten és Krisztus szolgálatában kiváltságaik jobb felismeréséhez segítsenek. Csekélység, amit az Úr szolgálatában tenniök kell. Az igazságot nem ember termeli. Ez az Isten igéje; Isten Jézus Krisztus útján tanítja az ő népét. A próféciákat maga az Úr magyarázza meg és intézkedik a magyarázat közlése felől. Azok feladata és kötelessége tehát, akik Isten népének csoportjaihoz küldetnek, hogy azt vegyék vizsgálat alá, amit az Úr szervezete az ő népének erősítésére és segítésére kiad. Amidőn valaki valamely csoporthoz küldetik, de megveti a WT-iratait és a folyóiratot, vagy figyelembe nem veszi az azokban megtárgyalt dolgot, s helyében egyéni magyarázattal szolgál, az ilyen ember törvénytelenül és hűtlenül jár el; törvénytelenül jár el azért, mivel vonakodik, vagy nem akarja követni a Társulat utasításait; hűtlenül azért mivel gőgős, magát akarja felmagasztalni s így a királyság érdekeinek ápolását elmulasztja. Nem azért küldünk valakit a csoportokhoz, hogy a maga bölcsességét, vagy tanultságát, vagy másoknak a tanultságát fitogtassa. A királyság eljött s az Úr parancsa a királyság örököseihez úgy szól, hogy menjenek és közöljék ezeket a nagy igazságokat másokkal mint Jehova nevének bi-
zonyságtevői (Máté 24:14) A néppel Istenről, az ő igazságáról és országáról kell beszélni. Amennyiben bizonyos, hogy az igazság ezen közleményeit az Úr közöltette a Watch Tower irataiban, ép oly bizonyos, hogy az oly ember, aki azokat gyalázza, vagy nem használja, de helyettük a saját eszméit, vagy tanításait csúsztatja be, törvényszegő és nem teljesíti a reá bízott kötelességeket és feladatokat, tehát hűtlen. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy csak a folyóiratot kell felolvasni a csoport előtt, hanem azt jelenti, hogy az azokban megvitatott tárgyat meg kell tárgyalni, vizsgálni és magyarázni és a csoport tagjainak segíteni kell, hogy a tárgyat jobban megértsék s így mindnyájan képesebbek legyenek az Úr szolgálatára az ő parancsolata szerint.
32 Amidőn valaki az Úr társulatának, vagy földi szervezetének képviseletével megbízatott, miáltal az Úr bizonyságtevő munkájában közreműködik, s az illető a folyóiratot és az Úrtól származó, abban közölt tanításokat megveti s a próféciák magyarázatát a saját egyéni eszméivel helyettesíti s ezáltal tanultnak és fontosnak akar feltűnni mások szemében, az ilyen hűtlen lett az ország érdekeinek ápolásában és kezelésében. Nyilván az ilyenre vonatkozik az Isten ihletett beszédében közölt szabály: „Ha valaki másképpen tanít és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet (szolgálatot) nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál!” — Tim. I. 6:3—5
33 Ha valaki nem hiszi, hogy az Úr a Watch Tower iratait felhasználja, hogy népével az igazságot közölje, ne is próbáljon szolgálni az Úr szervezetében. De ha tényleg hiszi, hogy az Úr a folyóiratot arra használja, hogy az igazságot népe közt kiossza, csak úgy lehet hűséges, ha szorgalmasan végrehajtja a szervezet utasításait és vizsgálat alá veszi a folyóiratban közölt tárgyakat. Más eljárás csak zavarkeltésére alkalmas és szakadások okozására, ami az illető részéről törvénytelenséget és hűtlenséget is jelentene. Ha ily állapotban marad s a szervezet utasításaival szemben a maga kedve és egyéni tervei szerint cselekszik, annak idején el lesz távolítva ebből a szervezetből.
34 Valaki Isten népének valamely csoportjában munkavezetői megbízatást nyer, az Úr szervezetétől kioktatásban részesül teendői felől. Ha hűséges és szolgál, ez a szolga, mivel szereti Istent, szorgalmasan és örömmel is fogja teljesíteni a szervezet utasításait. Ha valamely munkavezető azt gondolja, hogy okosabb mint mások az Úr szervezetében; ez mindazáltal nem jogosítja őt arra, hogy az ügyeket az utasításokkal ellenkezően a maga önző módján hajtsa végre. A szervezetben való szolgálatnak nem az a célja, hogy embereknek képességeik ragyogtatására nyújtson alkalmat. Az Úr szervezetének összhangban kell maradnia s úgy is fog maradni, s az Úr biztosan
117
el fogja távolítani az olyanokat, akik viszályokat idéznék elő. Azért ne is próbáljon senki sem uraskodni (főnökösködni) testvérei felett, vagy uralkodni felettük. Isten szolgájának és munkájának az a rendeltetése, hogy segítségére legyen másoknak, hogy a munkában minden munkatárs Isten akaratát az ő dicsőségére és tiszteletére végezze.
35 A hűség a kötelesség gondos és szorgalmas teljesítését is jelenti. Néha így szól valaki: „Én szeretem az Urat és nagyon örvendek, hogy az ő pártján lehetek!” De ennél többet kell cselekednie. Be kell bizonyítania Istenhez való hűségét és az Isten iránti szeretetet azáltal lehet bebizonyítani, hogy örömmel megtartjuk az ő parancsolatait. (János I. 5:3) Amidőn valakire valamily szolgálati kötelesség rá lesz bízva és feledékenynek, hanyagnak és közömbösnek bizonyul annak végrehajtásában, ez világosan bizonyítja hűtlenségét. Ez mutatja, hogy nem megbízható. Nem aki azt mondja: „Uram szeretlek téged!”, hanem aki az Úr akaratát cselekszi, bizonyítja be a hűségét. (Máté 7:21) Az Úr az ő népére bízta az ő országának érdekeit, vagy javait. Mivel ily érdekek lettek rábízva, a szolga rendkívüli kötelessége abból áll, hogy szorgalmasan teljesítse feladatát, úgy, mint az Úrnak, s közölje másokkal is, hogy az ország eljött s mindenkinek a Királynak és a királyságnak kell szolgálnia. Bármi is a teendőd, cselekedjed úgy, mint az Úrnak. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embernek.” — Kol. 3:23
36 Az Úrnak egyetlen szolgája sem vonhatja ki magát kötelességének teljesítése alól az emberek előtt való tetszés céljából. A hűség azt jelenti, hogy az ember magát igazán, állandóan és teljesen Istennek és az ő országa érdekeinek szentelje, arra való tekintet nélkül, hogy az emberek mit gondolnak, vagy mondanak. „Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Isten akaratát lélekből” — Efézus 6:6
37 Ha valaki az Úr szervezetében valamire megbízatást nyert és megalkuszik, vagy nem teljesíti a kötelességét valakinek való tetszés, vagy elismerésének bírása végett, akkor ily mértékben hűtlen az Úrhoz. Amidőn valaki az Úr szervezetében való kötelességteljesítés közben dícsérőleg beszél egyes emberek iránti csodálatból, ily mértékben hűtlen az Úrhoz. (Júdás 16) Aki meg akarja őrizni ártatlanságát Isten előtt, mindenek előtt és mindenkor síkra kell szállnia Istenért és az ő szervezete mellett az ezen szervezettel kapcsolatos személyek tekintélyére való tekintet nélkül. Az emberek ítélete semmit sem számít. Az Úr ítélete a legfőbb jelentőségű. Ezért vak Isten igaz szolgája minden iránt, kivéve azt, ami kedves az Úr előtt. — Ézsaiás 42:19
38 Ha valaki azt gondolja, hogy a kicsi dolgokat, amiket reá bíztak, könnyen lerázhatja magáról, mivel csekélységek, ebben a hűtlenségre való hajlam mutatkozik. Az Úr iránti hűség megkívánja, hogy az Úr szervezetében való kötelesség vagy feladat teljesítésében — bármily csekélységnek is tűnjön fel az a dolog — nagyon figyelmesen és alaposan kell eljárni. Ha valamily feladatot reádbíztak s te így szólsz: „Ó, hisz ez oly
kicsi és jelentéktelen dolog, hadd végezze el valaki más”, ezzel a kiváltság megbecsülésében hiányosnak mutatkozol az Úr szolgálatában s a kötelességtudás és a hűség tekintetében is. A becsület és a feddhetetlenség, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése nem jelent jellemfejlesztést, hanem annak a bizonyítékát szolgáltatja, hogy szeretjük-e Istent és az ő szervezetét, vagy pedig inkább magunkat szeretjük és mások előtt akarunk tetszeni. Ha valaki a kicsi dolgokban hűtlen, könnyen a nagyobb dolgokban is hanyag és hűtlen lesz. „Aki a kevesen hű, a sokan is hű az, s aki a kevés felett hűtlen, a sok felett is hűtlen”. (Lukács 16:10) A szabály Jézus Krisztus minden igaz követője részére az, hogy kötelességét minden dologban híven teljesíti.
39 Az ítélkezés mostani idejében az emberi teremtmények próbára és azon kérdés elé állíttatnak: „Ki fog minden ellenkezés dacára is megállani az Úr mellett? A híveknek tehát mindenkor állhatatosan, változatlanul kell állniok, s kifejezniük, hogy Isten iránt engedelmesek és alárendelik magukat neki. Mózes is közvetlenül ez elé a kérdés elé volt állítva, s az ő viselkedése annak kimutatására jegyeztetett fel, hogy az Isten előtt való tetszés érdekében a követendő helyes utat megmutassa. Mivel Mózes királyi családban nevelkedett fel, az emberek részéről minden elismerés és tisztelet körében élhetett volna. De mindezt csak úgy fogadhatta volna el, ha Isten és a népe iránt való hűségét megtagadta volna. A zsidók Isten választott népe voltak s az emberek között nagyon rossz hírben állottak, s mivel Isten népe voltak, sokat kellett szenvedniök Sátántól, és közegeitől. De Mózes inkább népével, a zsidókkal a lenézetést vállalta, mintsem a nagy világhatalom kincseinek élvezését. Hitt az Istenben és megőrizte feddhetetlenségét. (Zsidók 11:24—26) Mózes az Úr Jézus Krisztus előképe volt. Mózes hű társaival vonakodott s nem engedett az ördögnek, szilárdan és híven álltak s Isten elismerésében részesültek. (Zsidók 11:32—39) A szabály ezzel végleges megállapítást nyert.
40 Amidőn Jézus szövetségének beteljesítéséhez kezdett, kísérelte meg az ördög először őt hűtlenségre bírni Jehovával szemben. Jézus negyven napi böjt után éhes és fáradt volt és csekélységnek tetszett volna, hogy ily alkalommal csodahatalmát felhasználva, eledelt szerezzen a maga megerősítésére. Jézus azonban a legcsekélyebb mértékben sem akart hűtlenséget elkövetni. Jézus az akkor és későbbi kísértésekben állhatatosságot és változatlanságot tanúsított Isten iránt s az egészet összevéve így szólt: „Meg van írva: „Csak a te Uradat, Istenedet imádd s csak neki szolgálj!“ (Máté 4:10) Ezt a szabályt kell követnie Krisztus minden követőjének.
41 Egyesek előtt csekélységnek tetszik, akik Istennel akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, bizonyos dalok éneklése, melyekkel alattvalói hüséget fogadnak földi hatalmasoknak, vagy valamely zászlónak üdvöt köszönnek és hűséget
fogadnak. Ez tényleg csak egy kis formaság; de az oly nyomásnak való engedés, hogy Jehova Istenen kívül másegyébnek akarják tulajdonítani az üdvösséget, valóban hűtlenséget jelent Isten
118
előtt. Akik Istennel szövetségben állnak, nagyon jól tudják, hogy az üdv, védelem, biztonság és áldás csak Istentől származhatik és az ő országától, mástól senkitől sem. Lobogónak és embernek való üdvköszönés, annak való üdvösség tulajdonítását jelenti s ez hűtlenség Istennel szemben. Ez a megpróbáltatás az utóbbi két évben főképpen Németországban szakadt Isten népére. Egyesek elbuktak e megpróbáltatásban, viszont mások hívek és állhatatosak maradtak s inkább elszenvedték a börtönt, verést és halált, mintsem hűtlenséget követtek volna el Istennel és az ő országával szemben. Ezek választották a helyes utat. Az üldözések közt híveknek bizonyult hajdani emberekről az áll megírva, hogy „nem volt reájuk méltó a világ”; ugyanígy mondható most is azokról, akik a mostani időben az üldöztetések közt Istenhez híven, szilárdan és állhatatosan állanak, hogy nem volt méltó reájuk a világ.
42 Az ördög az összes elvetemült és kegyetlen képviselőket Jézus ellen csődítette, arra akarván kényszeríteni, hogy Atyjának üzenetét ne tudassa az emberekkel. Jézus azonban állhatatos volt és mindenkor hűségesnek bizonyult. Lázítással s árulással vádolták, bizonyítékok híján is elítélték és a politikai uralkodók gyalázatos halálba küldték a vérszomjas papság, az ördög szemmellátható képviselőinek kívánságára. Jézus megőrizte hűségét és állhatatosságát s ezért adományozta neki Isten a „Hű és Igazságos” címet. Jézus arra figyelmeztette követőit, hogy hasonló üldözések fognak reájuk következni. (János 15:19, 20) Isten engedi az ördögnek ezen kegyetlen üldözések folytatását, amíg letelik az ideje, s így nyílik alkalma az embernek ártatlanságának kimutatására és bizonyítására, hogy az ördög hazug volt, s így vehet részt az ember Isten nevének tisztázásában. Miközben Isten szövetséges népe átmegy ezen borzasztó megpróbáltatásokon, Isten nem szűnik meg ígéretével, hogy „megőrzi, a híveket az Úr (31. zsoltár 23).” A hűtleneknek azonban el kell pusztulniok.
43 Most elérkezett a döntő próba Isten népe számára; mert az ördög tudja, hogy kevés az ideje a peres ügy végleges eldőltéig. A hűtlenek meg fognak alkudni és kikerülik a szóbanforgó ügyet. A hívek és igazak ellenben változatlanul, rendületlenül és szilárdan fognak állani, arra való tekintet nélkül, hogy mit cselekesznek velük az emberek. Nem fognak embertől félni, aki csak megölni tudja őket; hanem Istent fognak félni, aki az ő létezésüket is meg tudja szüntetni. Nem fogják megtagadni az Urat, s nem fognak eltávozni az ő szervezetétől, hanem híven és igazságosan megállanak s részesülni fognak az ő elismerésében. (Máté 10:26—35) Azoknak, akik az Úr mellett állanak s vele ennek következtében szövetségben vannak, mondja Jézus: „Ne félj semmit azoktól, amiket szenvedni fogsz; ímé az ördög közületek némelyeket börtönre fog vetni, hogy próbára tétessetek, és szorongatástok leszen tíz napig. Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!” — Jelenések 2:10
44 Ez nem azt jelenti, hogy csupán hinni kell Istenben és Jézus Krisztusban s ragaszkodni kell ezen hithez mindhalálig. Ez sokkal többet jelent,
azt jelenti, hogy Jézus Krisztus hű követői az ő kegyelméből szilárdak maradnak és változatlanul fogják szeretni s osztatlanul és állhatatosan fognak ragaszkodni Istenhez és az Úr Jézus Krisztushoz s emellett ki fognak tartani, mégha a halálba is kellene menniök. Hívek lesznek Istenhez és az ő országához, ha semmi zavar sincs, s akkor is, ha sokan reájuk is támadnának szolgálatukban és mindvégig így fognak viselkedni. Hívek maradnak s az üldözések és nyomor közt sem fognak engedni az ördögi befolyásnak s nem fognak megalkudni az ördög szervezetének semmilyen ágával sem. Ártatlanságukat utolsó lélegzetükig meg fogják tartani. Emberek igazságtalan ügyekért is meghaltak már egymás iránt való hűségben. Mennyivel nagyobb kiváltság Istenhez és az ő ügyéhez való hűségben meghalni!
45 Jézus Krisztus hű és igaz követője, aki végül Isten országában fog maradni, teljesen szorgalmasan fogja követni Atyjának parancsait és őrizkedni fog s nem fog eltávozni Isten szervezetének törvényeitől. Mivel az ily hűségesek szeretik Istent és az ő törvényét, semmiben sem fognak megbotránkozni s nem fognak elfordulni Istentől és az ő szolgálatától. Gondosan fogják ápolni az ország érdekeinek reájuk bízott részét, még ha oly kicsi is az, megvédik azt s becsületesen végrehajtják az azzal összefüggő kötelességüket. A hű kötelességteljesítéstől való eltérés nincs megtűrve s az emberek előtt való tetszés végett nincs megengedve az alakoskodás, sem a megalkuvás az ördöggel, vagy szervezetének valamely ágával. Minden kötelesség teljesítésében hűség, állhatatosság, változatlanság, rendíthetetlen hűség, igen, így fognak viselkedni.
46 Isten kijelentése szerint gyűlöli, aki „a testvérek közt viszályt kelt”. Aki állandóan zúgolódik és panaszkodik Isten szervezetére s állandóan önző kívánságait követi, viszályt kelt a testvérek között. (Példb. 6:16—19; Júdás 16) Az Úr összeszedeti azokat, akik viszályt keltenek és törvénytelenül viselkednek s a külső sötétségre fogja vetni. Ezt máris megmutatta egyesekkel való elbánásában. Isten fiainak, akik az ő elismerését bírni kívánják, békében kell lenniök egymással és a viszálykodásokat kerülniük kell. (133. zsoltár) A nagyobb Dávid trónja fel van állítva s az ítélet most folyamatban van és az Úr házából valók így szólnak: „Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség (béke) a te palotáidban. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót te neked!” (122. zsol. 7—9) A hívek és az igazak meg fogják őrizni feddhetetlenségüket s vállvetve fognak állani és harcolni fognak Isten országának örömhíréért, az ország érdekeit ápolni fogják s egymás iránt is, amennyiben az Úristenhez lojálisak és hívek lesznek s ennél fognak kitartani mindvégig. Egy pillanatig sem fognak remegni kísértőik előtt, hanem bátran és szilárdan síkra szállnak az Úrért. Bátorságuk most az ellenség előtt az ellenség közeli pusztulásának a jele lesz viszont a hívek előtt erős bizonyíték lesz a bátorságuk Istentől való megszabadításukra nézve. — Filippi 1:28, 29
119
47 Jehova megígérte, hogy megőrzi azokat, akik iránta tiszta szívűek lesznek. „Hű az, aki ígéretet tett; ő meg is cselekszi. (Thess. I. 5:24) Hű az, aki elhívott titeket; szándékát meg is fogja valósítani, szent nevét igazolni fogja, amiben
híveinek is osztályrészt fog nyújtani.
Kérdések a tanulmányhoz
(1936, március 1)
120
„Az Ő házának buzgalma" — Bizonyságtevő időszak
Ezt a nevet viseli a kilenc napig tartó bizonyságtevő-időszak, június 6. tól 14. ig bezárólag. Minden vonakodás nélkül és fáradhatatlan szolgalommal folyik a gyülekezés Isten házában; a felkent maradék benn a csarnokban a jonadábok pedig az előcsarnokban sorakoznak fel, hogy ennek a bizonyságtevő-időszaknak szolgálati alkalmaiban részt vehessenek. A szervezkedési-utasítás a „Gazdagság" című könyvnek két más új füzettel egyidejűleg való felajánlására utal, (közülök az egyiknek fedele teljesen egyszerű), mely alkalommal most az egyszer a munkaterületen fekvő falvak részesítendők előnyben. Ilyenkor a helyzet és az időjárás a falvakon rendszerint kedvező. Isten házának buzgalma indítson mindenkit a szükséges előkészületekre és a közelgő bizonyságtevő-időszakban való részesedésre.
Nagy összejövetel Luzernben (Svájc)
Az idei nagy összejövetel napja és helye már meg lett határozva; Luzern, 1936 szeptember 4, 5, 6, és 7. én Jehova felmagasztalásának helye lesz. Isten hűséges népe együtt lesz, hogy részt vegyen a sátoros ünnepek megünneplésében.
Luzern az ülésezésekre legideálisabb helyek egyike; világhírű gyógyhely, pompás fekvéssel, kielégítő és jutányos elszállásolási lehetőségekkel; a nagy nemzetközi vasútvonalak gócpontja, azonkívül van egy teljesen új s a nagy összejövetelekre nagyon célszerűen berendezett épülete,
melyet a városi hivatalok örömmel bocsátanak rendelkezésünkre.
A testvérek Amerikából és különösen Angliából máris tömegesen jelentették be látogatásukat s azért a kedves testvérek és barátok Közép-Európában is tegyék meg a szükséges előkészületeket, hogy ennek a nem mindennapi eseménynek részesei lehessenek.
A folytatólagos közelebbi információk egy más úton következnek.
A prágai hivatal szünete
A Társulat hivatala minden évben két heti szünetet tart, hogy a testvéreknek a változatosság kedvéért a kinti szolgálatra alkalmat nyújtson. Idén a hivatal június 27. töl július 12. ig szünetel. Ezalatt az idő alatt a levelezés elintézetlenül marad és az irodalom szétküldése is szünetel. Az „őrtorony" kedves olvasóit ennek szives figyelembevételére, valamint erre és a következő két hétre szükséges irodalomnak idejekorán való beszerzésére hívjuk fel.
Új füzet
Örömmel közöljük, hogy Rutherford testvérnek újabb füzete, nevezetesen A HALÁL OKA, ma már magyar nyelven is kapható. Ez a füzet egy további értékes eszköz, melyet az Úr, nevének igazolása érdekében, népének nyújtott. Terjesztésre kerül különösen „Az Ő házának buzgalma" nevet viselő szolgálati-időszak alatt. Ez az értesítés egyelőre csak Európában vonatkozik a testvérekre.)