Az ő háborúja (1. rész)
Az ő háborúja
180
tál Krisztus Jézus és szent angyalai, akik az Ítélkezésben elkísérték (Máté 25 :31),. vannak! előárnyékolva].”— Krónika II. 19 :8 "Tovább vázolván Jósafát cselekedeteit, melyekkel Krisztus Jézus tevékenysége van előárnyékolva, van megírva „És meghagyta nékik (Isten szentélye képviselőinek és Izráel atyái fejedelmeinek], mondván: így cselekedjetek Jehova félelmében hűséggel és tökéletes szívvel [indítékkal]. Ha valamely pert előtökbe hoznak atyátokfiai, akik lakoznak a városaikban (tehát Jeruzsálemen, a fővároson kívül] emberhalál [Elberfeldi szerint: vér és vér (Mózes V. 17:8—13)], törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek őket [a végleges joggyakorlat szerinti ítéletként (Mózes V. 17 :8—13)], hogy ne vétkezzenek Jehova ellen, és ne szálljon reátok és atyátokfiaira az Űr haragja [azok részéről, akik jogyakorlatot keresnek). így cselekedjetek és ne vétkezzetek (Csel. 3 :23).“ (Krónika II. 19:9, 10) így szól az utasítás arra az eljárásra voatkozólag, amelyet Isten ellenjelképes népének a templomban követnie kell. ’ A tizenkilencedik rész feljegyzéséből olvassuk továbbá: „És imé Amária pap lesz a fő ti köztelek Jehova minden dolgaiban.*1 Az Amária név jelentése „Jehova szólott vagy megígérte”; ebből kitűnik, hogy ez Krisztus Jézust, „Isten Igéjét” szemléltette, aki Istennek s a mi vallásunknak főpapja. (Zsidók 3:1) Krisztus Jézus a fő Sionban a szellemi és tanítási ügyekben.
A prófétai feljegyzés a továbbiakban igy hangzik: „És Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére [tehát a király után az első] a király minden dolgaiban. „Zebádia” jelentése „Jehova ajándékozott vagy ellátta”. Zebádia ezért az Ür Jézus Krisztusnak a templomban lévő képviselőit ábrázolta, akik az Ür Jézus parancsai szerint cselekszenek (Máté 13 :41; 25 :31),és a földön lévő képviselőket, akik az Úr parancsai szerint működnek, illetve a „hű és bölcs szolgát” egy összegyűjtött testületben.
• E prófétai feljegyzésben ezt olvassuk a továbbiak ban: „A Léviták [akik t. i. a templom megítélésénél hűségeseknek találtattak (Mai. 3:3)] is elöljáróitok [felvigyázóitok (Síron#)] lesznek”, illetve oly szolgák az ÍTr szervezetében, akik az Űr vezetése alatt felvi gyázókként működnek. Azután a jövendölés figyelmez teti az így megszólítottakat; „Legyetek azért erősek a ti tisztetekben [cselekedjetek Isten joggyakorlata sze rint, tudván, hogy ő megoltalmaz benneteket, amig így cselckesztek: ne féljetek azért a 'gonosz szolga-osztály1 vagy a "hűn embere1 tagjaitól, akik körül járnaknés nektek ártani törekszenek] és. Jehova mellette leszr áz igazaknak.” — Krónika II. 19 :11.
- " Ebből kitűnik, hogy a jövendölés akkor teljesedik,
ha a „gonosz szolga11 és a „konkoly” összegyíijtetik és a „hű és bölcs szolgától” teljesen elválasztatik, abban az időben, amidőn Isten szervezetében a földön jobb állapotok következnek be — amint ez Ésaiás 60:17ben van leírva —, amely időben Isten népe között a béke, jog és igazságosság túlsúlyba kell jusson és tény leg túlsúlyba is kerül s amely időben az Ür a király ság érdekeinek á földön növekedést ad és hű szolgáit megoltalmazza, védelmezi és megáldja. (Lásdd Az örto, rony 1938 szeptemberi számát.) ' “ A Királyok II. 3 :1—27 feljegyzése Moábnak Izráel királya elleni pártütését tárja fel. Jósafát, Júda királya Izráel királyának a kérésére összegyűjtötte hadseregét az utóbbival együtt, hogy a lázadást leverjék, s úgy mu tatkozik, hogy a Moábiták elleni harcba az Edomiták is be lettek vonva, mivel az Edomiták akkor alá voltak rendelve Júda királyának. így vonultak ki harcra az Edomiták Júdával és Izráellel Moáb ellen, s ebben a Moábiták mélyen meg lettek alázva és megverettek. A Moábiták kétségkívül bosszút forraltak az őket mé lyen megalázó vereségért, s mivel az Ammoniták a Moáhitákkal közeli rokonok voltak, nyilván szinpatizáitak egymással. Arravonatkozólag. amit fentebb a tizenki lencedik részben említetteket illetőleg mondottunk, van
megírva a Krónika II. 20 :1-ben: „Ezek után történt szintén.”. (Angol Biblia szerint) A „szintén” szó ezen a helyen valószínűleg Izráel, Júda és. falomnak a Moábi ták elleni háborújára vonatkozik. A huszadik rész ez első verse továbbá így'hangzik: „...eljöttek a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.”
- » Ez az Iráshcly azt mutatja, hogy az Ammoniták
és Moábiták összeesküdtek, hogy Izráel királya ellen hadat viseljenek és megsemmisítsék. A Szentírás azt is feltárja, hogy a Moábitákon és Ammonitákon kívül mások is voltak, akik Izráel ellen vonultak, hogy Jósafátot és haderejét viadalra hívják ki. A Moábiták és Ammoniták Lót leszármazottai voltak a két leányától, s ezért ezek a népek .,féltést vérek” voltak. Moáb a prófétai képben a „kereszténység” kereskedelmet űző nagytőkéjét és katonai köreit ábrázolta. Minden hábo rúban a kereskedelmi elem van előtérben s azért köze lebbről érdekelve van. A Moábiták itt azt az elemet ár nyékolták elő, amely bosszúból hódításból és üzleti ér dekből háborút folytat és az ördög szervezetének egy részét képezi. A világháború folyamán, amelyben a ke reskedelmi körök nagyon érdekelve voltak, az Ördög Jehova szövetséges népét a földön arra próbálta kény szeríteni, hogy a háborút támogassa s abban részt ve gyen, s ezáltal nz Istentől kapott kifejezett, törvényt áthágja. Azonban az Ördög tűiben a törekvésében ve reséget szenvedett. A Sátán szervezetének katonai-val lásos körei nagy haragra gerjedtek, mivel Isten szö vetséges népe vonakodott a saját soraiból a háborús szolgálatra toborozni. Sátán és csatlósai pedig kinyil vánították bosszúságukat, amennyiben isten népe kö zül egyeseket bezártak és a bizonyságtevő tevékenysé get az egész „kereszténységben” akadályozták. Ami dőn a háború véget ért. Jehova Krisztus Jézus által kiszabadította népét ahból a korlátozásból és fogság ból, s ez az Ördög és csatlósai számára igazi vereséget jelentett s ez ebben a jövendölésben a Moáhitáknak a Kir. II. 3 :1—27-ben vázolt csatában elszenvedett ve reségben van .előárnyékolva, amidőn Izráel és Jósafát háborút folytatott ellenük. Az itt említett felkelés idejön a hűtlen izraeliták .Tóráin alatt voltak megszervezve. Ebben a háborúban az Edomiták a Moábiták ellen és Jósafát. Júda kirá lya mellett harcoltak. Hasonlóképpen voltak a világhá ború alatt emberek, akik lelkiismereti okokból a háború ellen léptek fel és bizonyos mértékben Jehova Isten népe mellett állottak, amennyiben ellene állottak a kereskedelem-militarista hatalomnak, amely őket a há borúba akarta kényszeríteni. Ezek az emberek azonban később szimpatizáltak a militarista-kereskedelmi hata lommal és Jehova tanúi ellen fordultak. Az edomiták ezt az elemet árnyékolták elő s azért, o helyen a „gonosz szolga” és a „bűn embere“-osztályát szemléltetik, ame lyek közé az úgynevezett „keresztény vallásosokodók' is tartoznak. A világháború vége óta az újabbkori. Moábiták Isten népe által még egy lesujtóbb vereséget szenvedtek. Ebben az összefüggésben hadd utaljunk itt az 1935 június 3-án Washington D. C.-ben megtartott nyilvános gyűlésre, amidőn nyilvánosan fel lett tárva, hogy a magukat teljesen Jehova Istennek és Királyának szenteltek a gyermekeiket sem nem taníthatnák, sem nem tanítanák a zászlótisztelgés gyakorlására, mert ha ezt cselekednék, az oltalmat, üdvösséget és tisztességet Jehova Istenen kívül másnak tulajdonítanák, ami a Jehova Isten által népének adott kifejezett parancs megsértését jelentené. Ez nagyon megszórta az ördög szervezetének kereskedelem-politikai elemét. Röviddel azután a Jehova tanúi gyermekei, — akik az Úrnak az Igéjében lefektetett parancsai szerint cselekedtek —, vonakodtak alávetni magukat a kényszerítőit zászló tisztelgés vallásos ceremóniájának, s ez jobban felpisz kálta az Ür szervezete ellenfeleinek az ellenségeskedését. Ugyanezen a washingtoni nagygyűlésen ki lett mutatva, hogy a Jonadábok. a „nagy sokaság” helyesen véve a zászlótisztelgést szintén nem gyakorolhatják, hanem tel
Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/4
Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/5
Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/6
Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/7
mot ott felállít.tatta és abba'helyeztette .nevét...(Kin ' I. 9 :3) „Hanem azt a helyet; amelyet kiválaszt Je hova, a ti Istenetek minden törzsetek'közüli hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt;; gyakoroljátok és oda menjetek.** (Mózes V. 12 : 5)-Hasonlóképpen kük döfte el Jehova Krisztus Jézust az ő szervezete, Jeru zsálem vagy-Sion felépítésére, s a templom fel van ál lítva, amely Krisztus- Jézusból és teste híi tagjaiból . áll. A prófétai képBcrt Jehova temploma az imátság he lyt; volt, és Isten királyi háza a beteljesülésben szin tén az a hely, ahol a Leghűségesebb ábrázatát keresik. Ezzel összhangban gyűjtötte össze Jósafát a-népet az imádkozás és fohászkodás helyére,- amidőn az üzenetet megkapta. (Krónika II. 20:4) Nagy veszedelmet sejt vén és annak szükségességét, hogy az Űr ábrázatát ke ressék, elhagyták kényelmes lakásaikat Júda népei és siettek Isten házába, hogy ott ismeretet keressenek és megtudják, hogy mit kell tenniük. Az Úrért való egye sült szolgálat világraszóló megszervezésére Jehova tanul egy hasonló összejövetele kezdődött 1925-ben, amidőn az általános szolgálati munka kezdetét vélte, amely 1927 óta a vasárnapi házanként! bizonyságtevő munka egységes keresztülvitele céljából- az egész főidőn nyo matékosabban figyelembe lett véve és. Végeztetett. 1932ben Isten ellenjelképes temploma, Isten felkenT'nepe kerületi összejövetelekkel Kapcsolatos tömegakciókat szervezett a szolgálatra és végre is-hajtotta, s ez a mun ka azóta is folyamatban van. -E munka végzésének az érdekében Isten híí népének a tagjai —r az úttörők kiilölösen — elhagyták kényelmes -lakásaikat, a gyüle kező helyre siettek és a hadszíntér valamely helyére vo nultak, amely nekik ki utaltatott a királyság üzeneté
nek a hirdetése céljából, ez pedig történt, mintán, az'hogy az Urat megkeressék*. (Angol Rotherham szerint) Itt volt az ideje, hogy felvilágosítást vagy ismeretet, keressenek az Úrnál a templomban, ahova a népnek az Ö lütrancsai sz-erint ily alkalmakkor fordulni kellett. Az. ízráelitáknak ez az. összejövetele egy előkép volt, s az erről szóló beszámoló Istennek most földön élő népe érdekéhen jegyeztetett fel. A mondottak igazolására a tényekre hivatkozunk. 1918 előtt Isten népo abban á té vedésben vagy tévhitben volt, hogy a „felső hatalmnss:ígok“ e világ kormányainak a hivatalnokaiból álla nak, amelyeknek mindenki alá kell rendelje magát, még ha ez az alárendeltség ellentétben volna is Isten törvé nyével. Az a tényállás, hogy abban az időben c világ kormányainak a hivatalnokai Jehova tanúit akadályoz ták a királyság üzenetének a hirdetésében, arra indította Jehova tanúit, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják és az Űrtől c dologban fel világosítóit kérjenek; s miu tán Isten népe az Urat megkérdezte s az Igéjét megvizs gálta, meggyőződött arról, hogy a „felső hatalmakat*' Jehova Isten és Krisz.tus Jézus alkotják, senki más. (jióma 13:1) Amidőn aztán tovább keresték az. Űr ábrázatát, 1928 vége felé'kinyilatkoztatta népe előtt a’z őrtorony által, hogy a szellemi Izráel hű maradéka közül egyesek megoltalmaztatnak és Armageddont túl élik, S hogy csak akkor lehetnek hűségesek, ha telje sen alárendelik magukat Istennek és Krisztus Jézus nak, a tényleges „felső hatalmasságoknak** s nekik en gedelmeskednek. A Watch Toircr 1929 júniusi (/íz Őrto rony 1929 aug.) számában Jehova a népe előtt világosan
és félreérthetetlenül feltárta, hogy a „felső hatalmasságok*.1 Isten és Krisztus Jézus, s hogy ha emberek vagy