Az Úr napja 1. rész
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, July 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
13-14 szám
1936 július hó
TARTALOM
Az Úr napja I. rész
122
Az Úr napja II. rész
128
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Az Úr napja
„Mert Igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jön el, mint a tolvaj, éjjel." — Thess. I. 5:2
I. rész.
1 JEHOVA napja, vagy az „Úr napja" nem a vasárnap, vagy valamely más, 24 óráig tartó nap, ahogyan a papság az emberekkel közölte. Hanem azon időköz, amely akkor kezdődött, amidőn Jehova elküldötte fiát mint a világ királyát, hogy Sátánt elűzze és minden teremtmény felett uralkodjon. Jehova napja Kr. u. 1914-ben kezdődött és azóta tart. Ennek az időnek a kezdete van jellemezve a következő szavak útján is: „Hálát adunk neked mindenható Úristen, aki vagy és aki voltál és aki eljövendő vagy, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodol". (Jelenések 11:17) A próféta ugyanezt a korszakot írja le a következő szavakkal: „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr, Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereg gyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpír méhéből lészen ifjaidnak harmatja". — 110. zsoltár 2, 3
2 Az „Úr napja" a Sátán szervezetére következő bajok kezdetét jelenti, mert Jehova abban az időben szakítja félbe Jézus Krisztus keze útján Sátán elvetemült hosszú uralkodását. Ezen idő alatt nagy bizonyságot kell tenni az Úr Isten nevéről, mégpedig az egész földön; ezt Ézsaiás próféta a következő szavakkal jelezte előre: „Ama napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének közepette és határán egy oszlop az Úrnak. És lesz jegyül és bizonyságul a Seregek Úrának Egyiptom (a világ) földjén, hogyha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók előtt, hogy küldjön nekik megtartót és fejedelmet és őket megszabadítsa." — Ézsaiás 19:19,20
3 Isten abban az időben minden nemzettel elszámolást fog tartani, mivel Sátánnak szolgáltak, s így szól hozzájuk: „Jajjgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól ... Ímé, az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye és annak bűnöseit elveszítse arról... Ezért az egeket megrendítem és megindul helyéről a föld is, a Seregek Urának búsulása miatt és felgerjedett haragjának napján." — Ézsaiás 13:6, 9, 13
4 Miközben Sátán szervezete nagy nyomorban van, Isten szervezetének maradéka így fog énekelni a földön: „Ama napon ez éneket éneklik Júda földén: Erős városunk van nekünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője." (Ézsaiás 26:1, 2) „Ama napon a Seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának. És ítéletnek lelke annak, aki az ítélőszékben ül és erősség azoknak, akik visszanyomják a kapukig az ellenséget". — Ézsaiás 28:5, 6
5 Miközben ezt az éneket dalolják, nagy tömegek fognak elfordulni Sátán szervezetétől és fogják keresni az Urat. „És meghallják ama napon a siketek az Írás beszédeit és a homályból és sö¬
tétből a vakoknak szemei látni fognak. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban és a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében". (Ézsaiás 29:18,19) Jehova napja nagy nap, csodálatos dolgok napja és boldog ember az, aki ezen a napon teljesen Jehova mellett fog állani.
„Az Úr napja"
6 „Jehova napjának" és az „Úr napjának" jelentősége között különbség van, amely értelemben Thess. I. 5:2-ben fordul elő. Jehova napja akkor kezdődött, amidőn fiát uralkodni küldötte ellenségei között. Abban az időben Jézus Krisztus az értékes szegletkő nem helyeztetett el teljesen Sionban; ez azonban 1918-ban megtörtént, amidőn az Úr Jézus templomához érkezett az ítéletre. (Ézsaiás 28:16) Ennek az értékes kőnek az elhelyezése jelenti „azon nap" kezdetét, amelyről az apostol Thess. I. 5-ben írt. Az apostolnak testvéreihez intézett szavai: „Ti pedig tudjátok, hogy az Úrnak napja úgy jön el, mint tolvaj" oly határozott kijelentés, amely megmutatja, hogy ez az idő az, amidőn a hű maradék az igazság pontos ismeretére fog jutni. (Tim. I. 2:4) Erről az időről áll megírva az Írásban: „Szükségtelen, hogy valaki tanítson benneteket." (János I. 2:27) Azon idő ez, amidőn Jehova és az Úr Jézus Krisztus fog gondoskodni a hívek tanításáról (Ézsaiás 30:20), „ama napon, amelyen Isten az emberek titkait feltárja Jézus Krisztus által." (Róma 2:16) Ez tehát azon idő, amidőn Jézus Krisztus, a nagy bíró ítéletre jön a templomhoz. A következő szövegek nyilván erre az időre vonatkoznak, illetve arra az időre, amidőn az Úr Jézus megjelenik a templomban és ítélkezését megkezdi: „Úgy hogy semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, ki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelének napján." (Kor. I. 1:7, 8) Ez a feddhetetlen állapot nem következhetett be az Úr Jézusnak templomához érkezése, a hívek maga köré gyűjtése előtt, amidőn őket az igazság palástjába takarta. — Ézsaiás 61:10
7 „Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig." (Filippi 1:6) „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyülésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már Krisztusnak ama napja." (Thess. II. 2 :1, 2) Ez a különös nap Kr. u. 1918-ban kezdődött és Isten házának a megítélése is akkor kezdődött. (Péter I. 4:17) Attól az időtől kezdve lett „mérőkötéllé" a jog és „színelővé“ az igazság a földi dolgokat illetőleg is, az ördög látható szervezetét is beleértve. — Ézsaiás 28:17
123
8 Jehova emelte trónra Jézus Krisztust 1914-ben és küldte uralkodni. (2. zsolt. 6; 110:1, 2) Ez jelzi „Jehova napjának kezdetét. E nap folyamán, mégpedig három és fél évvel kezdete után, kezdődött az „Úr Jézus Krisztus napja", amidőn ítéletre ült, hogy igazságot szolgáltasson. De ez az idő Jehova napjához tartozik, mivel Jézus Krisztus csupán Jehova végzését hajtja végre; az „Úr napja" (Jézus Krisztus napja), amiről az apostol ír, arra az időre esik, amidőn Jézus Krisztus munkájához kezd, ami a föld megítélésével függ össze. A Jelenések képlete ezeket mutatja: Amidőn 1914-ben Jehova szervezete terhes lett és szülni készült (t. i. a királyság megszületésére készült), az ördög fel volt készülve, hogy a „születendő fiúmagzatot" felfalja (t. i. az újszülött királyságot). Az ördög éppen a megszületett gyermek felfalására törekedett. Mire háború tört ki a mennyben, amely Sátán vereségével és a földre való levetésével végződött. De az ítélet még nem vette kezdetét; azután Jézus Krisztus megérkezett Isten templomához az ítéletre s akkor kezdődött meg az „Úr napja". Ezen utóbbi korról írta az apostol Thess. I. 5:2-ben. Jól tesszük, ha ezt a különbséget eszünkben tartjuk; mert e cikk következő részeiben az 1914-ben kezdődő „Jehova napjának" korszakát és az 1918-ban kezdődő korszakot „Krisztus napjának" fogjuk nevezni.
Vigasz
9 Testvéreihez intézett levelével az apostol azt célozta egyrészt, hogy őket megvigasztalja s közölje velük, hogyan vigasztalhatják egymást. Thess. I. 4-ben részletesen beszél az Úr Jézusnak a mennyből való visszatéréséről és az Úrban elhunytak feltámadásáról s azoknak az Úrhoz való begyűjtéséről is, akik még életben vannak és híveknek bizonyultak, s arról, hogy ezek örökre az Úrral lesznek. Ezzel a vigasztalással a testvérek felvilágosítását célozta s arról biztosította őket, hogy Isten a hitben elhunytakat az Úr Jézus Krisztus visszatérésekor fogja életre kelteni. Ámde nem csupán ezzel a kijelentéssel vigasztalta őket, hanem az I. lev. ötödik fejezetének „az időkről és az időszakokról" szóló kijelentésével is; ez a 11-ik versből tűnik ki: „Vigasztaljátok azért egymást és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is.“ A Thess. I. lev. 4-ik fejezetének utolsó része és az 5-ik fej. első része nyújt bőségesen vigaszt, amennyiben azon dolgokra hívja fel a figyelmet, amelyek az Úr Jézus Krisztus napjának bekövetkezésekor fognak beköszönteni. Nemcsupán az Úr Jézus Krisztus visszatérése és az elhunytaknak feltámadása nyújtott nagy vigaszt, de az is szükséges volt, hogy testvéreit az apostol erről felvilágosítsa a hitükben való bizalom végett. Más eset áll fenn azonban az „időket és időszakokat" illetőleg. Az apostol a IV. fejezetet vigasztaló és bátorító szavakkal fejezi be s nyomban azután így folytatja: „Az időkről és az időszakokról pedig". A „pedig", kötőszó a következőket az előző összefüggő idézettel fűzi össze. Nem volt helyénvaló, illetve szükségtelen volt az időkről és az időszakokról szóló részletekre kitérni.
Idők
10 A szöveg így szól: „Az időkről és az időszakokról". A névelő „az" használata mutatja, hogy
nem időszámtani általános idők megtárgyalásáról van szó, hanem bizonyos „idők" megtárgyalásáról, nevezetesen oly dolgokról van szó, amelyek az apostolok által említett eseményeket megelőzik és követni fogják. Ezzel az apostol nem az időszámítás tanulmányozására buzdított, amire sokan sok értékes órát eltékozoltak, amit hasznosabban is felhasználhattak volna. Senki sem határozhat meg dátumokat és mondhatja meg előre, mi fog történni egy bizonyos napon. Azok a „jelek", amelyeket az emberek csak pusztán találgatás alapján állapítanak meg. *(Azok a jelek, melyekre az Úr felhívja figyelmünket, sokkal meghatározóbbak, mint azok a dátumok, melyeknek meghatározása pusztán emberi találgatás)* Pál itt nyilván ugyanarra hivatkozik, amire Júdás a következő szövegben: „Ti azonban szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolkodók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak." — Júdás 17,18
11 A Jehova által említett „idők" ismeretlen időkorok emberi teremtményeket illetőleg. De amidőn valamely prófétai dolog bekövetkezik, megtudjuk, hogy az előre közölt esemény a prófécia teljesüléseképpen bekövetkezett. A látszólag meg nem határozott időkornak meg kellett szűnnie, amely idő alatt Isten titka érthetetlen volt, a „hetedik angyal szózatának napján, amidőn a hetedik angyal trombitálni kezd." — Jelenések 10:6, 7
12 Az apostol nemcsupán „időket", de „időszakokat" is említ. A görög „chronos" szó az idő hosszát, vagy terjedelmét mutatja; s a görög „kairos" szó, (aminek többesszámát itt „időszakoknak" fordították) „határozott időt", „kellő időt", vagy „alkalmat", illetve „egy kitűzött időt, vagy évszakot” jelent. Ezen „időpontoknak" meg van a saját jelük, ezek az „idők jelei." (Máté 16:3) Amidőn ez az idő bekövetkezik, a keresztényeknek szabad lesz megítélniök egyes dolgokat, amint írva van: „Azért idő előtt semmit ne ítéljetek. (Kor. I. 4:5) Az idők teljességének eljövetelével minden dolgok kezelése, illetve az „idők teljességének kezelése" Jézus Krisztus kezébe kell hogy átmenjen. (Efezus 1:10) Itt ugyanaz a görög „kairos" szó fordul elő, mint a következő szövegben: „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Istennek házán." (Péter I. 4:17) Ez azon idő, amidőn az Úr Jézus, Jehova templomához jön ítelkezni.
13 Mikor kezdődnek az „idők és az időszakok"? Nyilván az Úr Jézus Krisztusnak a mennyből való eljövetelekor, Sátán kivetése után, amidőn Jézus Krisztus a templomhoz érkezik és az elhunyt híveket megítéli. (Jelenések 11:18) Thess. I. 4:13-ban az apostol azt mondja testvéreinek, hogy ne szomorkodjanak mint mások akiknek nincsen reménységük; mert ha hisznek a feltámadásban, amiről tanultak, akkor ne szomorkodjanak a gyászolókért, akik hűségüket megőrizve hunytak el, mert Isten ígérete szerint az Úr Jézus Krisztus visszatérésekor őket vissza fogja hozni az életbe. A gyászolók látszólag nem azért szomorkodtak, mert a halottak feltámadásáról oktatásban részesültek, hanem, mivel az elhunytak nem tartózkodhatnak a földön, hogy résztvehessenek az Úrnak, Jehova nevének igazolására folyó munkájában, amidőn Jézus Krisztus templomához érkezik. Azért jelenti ki az apostol a Krisztusban elhunytak
124
felől, hogy Jézus Krisztusnak a mennyből való eljövetelekor az elhunyt hű kegyesek támasztatnak fel legelőbb és gyűjtetnek az Úrhoz; az Istenben hívők maradéka csak azután „ragadtatik el... az Úr elé az éltető égbe", illetve gyülekezik az Úr köré a templomban s így mindenkor az Úrnál lesz. Ez a felvilágosítás mindazoknak erős vigasztalásául szolgált, akik teljesen hittek. „Az időkről és időszakokról pedig atyámfiai, nem szükség, hogy írjak nektek!" Itt az „atyámfiai" szó tulajdonképpen a maradékra vonatkozik, amely most a földön van s választottak közé tartozik. (Máté 24:21, 22) Ezek az „atyafiak", miként Pál apostol is, megszülettek Isten „asszonyától". (Ézsaiás 54:13) Elragadtattak hogy az Úrral találkozzanak az éltető égben, a templomban. (Thess. I. 4:17) Azért szükségtelen, hogy írjon nekik az apostol az Úr napjáról. Miért? Azért, mivel abban az időben, amidőn Pál apostol testvérei, a maradék ezt a jövendölést meg kell hogy vizsgálja és értse, az Úr Jézus Krisztus a templomban fog tartózkodni; s mivel ezek mindnyájan Isten fiai, s az ő asszonyától születtek, mindnyájan „Istentől fognak tanulni", nevezetesen Jézus Krisztus útján s ezen tanulásból fogják megérteni a Biblia próféciáit. Ez a kijelentés: „ ... nem szükség, hogy írjak nektek!" nem azt jelenti, hogy a WT hagyjon fel a Biblia e szövegeinek magyarázásával. A WT nem akarja valamely embernek a nézetét előadni, s nem is adja elő; de az Úrtól használva és vezérelve a WT azon felvilágosítást nyújtja, a maradéknak, amivel Jehova és az Úr Jézus Krisztus a Szentírás és azon dolgok felől megajándékozta, amik a prófécia teljesüléseképpen történnek. A WT tehát ezen cselekedetével semmiképpen sem sérti meg az apostol szavait. Mindazok könnyen felismerhetik, akik Istentől tanulnak, hogy mi az igazság (valóság), amidőn figyelmük arra lesz terelve.
„Igen jól tudjátok"
14 A maradék hasznára mondja az apostol: „Mert ti magatok igen jól tudjátok". A névelő második személye mutatja itt, hogy a templomban tanított hű felkent maradék az igazság „pontos felismerésére" fog jutni (Tim. I. 2:4), azon idő lesz ez, amidőn az apostol szavai teljesülni fognak: „Nem szükséges, hogy tanítson benneteket valaki", mivel az Úrtól fognak tanulni. (János I. 2:27) Az apostol által használt „tudjátok" szó azt jelenti, hogy a maradék, az „atyafiak" világosan fognak látni és ismerni, mivel az Úr felnyitja értelmi szemüket s a próféciákat és a látható eseményeket teljesebben fel fogják fogni. „Ti magatok jól tudjátok" azt jelenti, hogy a jövendöléseket és eseményeket, amelyek a jövendölések teljesüléseképpen következtek be, szorgalmasan megvizsgálták és megértették. Azon idő ez, amidőn sokan „tudakozódni fognak" (Isten szent könyvében) a próféciák iránt és a „tudás meggyarapodik". — Dániel 12:4
15 „Jól tudjátok", hogy az „Úr napja" nem Jehova napjának a kezdetén, hanem az Úr Jézus napjának a kezdetén kezdődik. Egyazon idő ez, amire az apostol Thess. I. 4:15-ben utal, amidőn így szól: „Mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig". Azután az apostol folytatólag így szól:
„Mert maga az Úr riadóval,... leszáll az égből" s „azután mi, akik élünk, akik megmaradunk" ... elragadtatunk a felhőkön a levegőbe (a templomi állapotba, amit emberi szemekkel látni nem lehet); s eképpen mindenkor az Úrral leszünk (ha megőrizzük hűségünket)". Az Úr napja a Péter II. 3:10-ben említettel azonos: „Úgy jön pedig el az Úrnak napja, mint a tolvaj éjszaka". Valamint: „Azon a napon, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által". (Róma 2:16) Azon időszakasz
ez, amelyről az apostol a következőket írta: „Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon, az igaz bíró (Krisztus)". (Tim. II. 4:8) Ez az Úr Jézus Krisztus napja, amidőn a templomból előlép és közzététetik, hogy ő a világ jogosult uralkodója, s ez az idő Kr. u. 1918-ban kezdődött.
„Mint tolvaj"
16 Hogyan fog jönni ez a nap? Ez nem jön mindenkihez szóló általános közhírrétevés útján, hanem az „Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj éjszaka". Annak idejével és módjával, ahogyan a tolvajok mások házába betörni szoktak, van példázva annak ideje és módja, ahogyan az Úr Jézus Krisztus napja eljött. Az egész nap, vagy időszakasz, amelyet most vizsgálunk, jön el lopó módjára. Az Úr Jézus megérkezésének napja immár valóság lett; a „hirtelen veszedelem" azonban, amely az Úr napján fog bekövetkezni, még esedékes. Jehova napjának kezdete, illetve 1914 nem jött lopó módjára (váratlanul). Miért? Mivel a WT iratai már 1880 óta kiemelték 1914-et mint Sátán világának végét. Attól kezdve 1914-ig a WT iratai folytonosan figyelmébe ajánlotta olvasóinak az 1914. évet. A traktátusok milliói kerültek forgalomba és díjtalan kiosztásra, amelyekben erre a dátumra rá volt mutatva. Ez a dátum oly nagy mértékben volt közölve, hogy szóbeszéd lett belőle a papok szájában és szövetségeseik közt gúnybeszédet csináltak belőle. A róm. kat. hierarchia a protestáns papsággal együtt és szövetségeseik lesték azt az időpontot, hogy gúny tárgyává tudják tenni még inkább annak (1914-nek) a hirdetőit, s amidőn ez az év bekövetkezett és a föld nem pusztult el, sokkal erősebben gúnyolódtak, mint valahais azelőtt. Világos tehát, hogy 1914, Jehova napjának kezdete nem úgy jött el, mint a lopó éjszaka.
17 Ámde hogyan történt 1918-al, az Úr Jézus Krisztus napjának kezdetével, amidőn az Úr templomához érkezett az ítéletre? Úgy jött ez a nap, mint a tolvaj, éjszakán? Valóban úgy jött! Addig az óráig Jehova hívein kívül senki sem értette meg az Úr Jézusnak templomához érkezését. Az angol róm. kat. hierarchia részére készült Douay-féle Bibliafordításban Thess. I. 5:1, 4-hez, ahol arról van szó, hogy „az a nap rátok ne törjön mint tolvaj", a következő megjegyzést fűzi: „Ez az ítélet, a világ végének, Jeruzsálem pusztulásának a napja. Elég annyit tudni hogy az idő (határidő) bizonytalan és a halál úgy jön mint a tolvaj éjszakán ... Csodálatos, hogy némelyek oly gyermekiesen félnek az ítélet napjától, hogy nem tudnak borzongás nélkül arra gondolni, hogy az az ő
napjaikban következhetik be. Félénk szívűek!
125
Avagy soha sem gondolnak arra, hogy a halál biztosan utoléri őket s az fogja részükre, mint személyek részére a világ végét és az utolsó napot jelenteni? Az ő számukra akkor az egész világ elmúlik."
18 Igaz, hogy a „Beteljesült Titok" c. könyvben említve van 1918, amely könyv 1917 júl. havában jelent meg; de ez az említés nem történt kellő megértés és a dátum helyes alkalmazása alapján. Az 1914. évre várt nyomor idejét egyszerűen elhalasztották 3 és 1/2 évvel, s ez mutatja, hogy azt az időpontot nem értették meg helyesen. 1918-ban sokan voltak Isten országának örökösei, akik azóta elveszítették ezen helyzetüket s most a „gonosz szolga" osztályához tartoznak. Az Úr napja nemcsupán tolvaj módon tört reájuk, hanem ezek még mostan is teljes sötétségben ülnek az Úrnak templomához jövetelét illetőleg, amint azt Jézus előre megmondotta. (Máté 13:41, 42) A gonoszszolga-osztály azon felvilágosítás és világosság dacára is elveti az Úrnak az Isten templomában ítélkezésére v. megjelenéséről szóló közleményeket, amelyekkel az Úr most a híveket megajándékozta.
19 Jézus a királyság örököseit így figyelmeztette: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogyha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia... Ha pedig ama gonosz szolga így szólna szívében: Halogatja még az én Uram a haza jövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja." — Máté 24:42-50
20 Ennek a „lopó" módjára érkező napnak a kezdete 1918-al következett be. „Ahol a lopók kiássák és ellopják." (Máté 6:19; János 10:10) „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj és nem tudod, mely órában megyek hozzád." (Jelenések 3:3) Jézus a végső csatáról, a mindenható Isten nagy napjának csatájáról mondotta: „Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon és meg ne lássák az ő rútságát (és kivessék)." (Jelenések 16:15) A vigyázóknak most tovább is vigyázniuk kell és szorgalmasan ügyelniük Isten akaratának feltárulására.
21 A tolvajok éjszaka járnak, amidőn az emberek alszanak, egyesek pedig italosak és mámorosak és nem veszik észre a romboló közeledését.1918 előtt a protestáns és r. katolikus klérus harcolt Jehova királyságának küldöttei ellen, s ezek az ellenségek azóta is szembeszállottak a királysággal, s ezzel mutatták ki, hogy részegek és alszanak azon kiváltságokat illetőleg, hogy a királynak szolgálhatnak. A balga szüzek osztálya szintén mélyen alszik, tétlen és sötétségben van.1918 előtt az egész látszatkereszténység mint valami álomkóros bestiálisan részeg volt és azóta is mámoros állapotban van Sátán erős italától Jehova bizonyságtevőinek üldözése tekintetében és a
W T. elpusztítására törekszik. Az egész látszatkereszténység szándékosan tartózkodott sötétségben minde mai napig. (Péter II. 3 : 5) Azért tehát, mivel ezek mindnyájan a sötétségben vannak, következett reájuk az Úr Jézus Krisztus napja tolvaj módjára (meglepetésszerűen) miképpen az alvókra és a részegekre, éjszaka.
22 Sőt még a „hű szolga" osztály, a maradék sem vette észre az Úrnak templomához érkezését az ő megérkezésének idejében. A hívek teljesen bíztak az Úrban és reá várakoztak; mindazáltal az Úr nem tárta fel előttük 1922 előtt, hogy megérkezett a templomhoz ítélkezni. Most az összeseknek,akik magukat Istennek szentelték sietniök kell és szorgalmasaknak kell lenniök az ő szolgálatára.Az Úr, Jehova prófétája útján Ézsaiás 6 :1-8.szerint előre közölte, hogy a hűségesek szolgálatuk kiváltságának tudatára fognak eszmélni. Amidőn az Ézsaiás prófétában példázott maradék felismerte, hogy nagyon álmos volt, minek következtében kötelességét elmulasztotta, ez nagyon fájt neki és az Úrhoz kiáltott, és az Úr meghallgatta, megtisztította és megnyitotta értelmét és szolgálatára küldte.
23 Ama sötétség, amely egykor részben körülvette azokat, akikből később a maradék-osztály tagjai alakultak ki, az egész látszatkereszténységet, főképpen a gonoszszolga-osztályt beburkolta s így az Úr napja mint a tolvaj következett reá.A papságnak fogalma sincsen az Úr ítéletre jövetele felől. Róla mondja Isten prófétája útján: „Igy szól az Úr a próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet valamit szájukba, hadat indítanak". — Mikeás 3 : 5-7
„Azt mondják"
24 Az apostol az Úr hű gyülekezetének mondja:„Amidőn azt mondják: béke és biztonság! Akkor hirtelen veszedelem következik reájuk, miképpen a szülési fájdalmak a terhes asszonyra; és nem szabadulnak meg." (Thessalonika I. 5 :3) Bizonyos, el kell jönnie az időnek, amidőn így fognak
szólani:„béke és biztonság!" Egyes fordításokban, pl. az angol és a Luther fordításban,valamint a magyar Károlyi fordításban is ez a vers „mert" szóval kezdődik.Ez a bevezető szó az elberfeldi s az angol átdolgozott és Rotherham fordításokban nem fordul elő. A „mert" kötőszó nem vonatkozik a közvetlenül 1918 előtti időre, Jézus Krisztus napjára. 1918 tavaszán az ellenség, megakadályozta az Úr népének tevékenységét. A „mert" 1918 után, Jehova népe szolgálatának újból való megkezdése után, tehát a nap folyamára és nem azelőtti időre vonatkozik. Itt nyilván egy rövid időről van szó éppen az ellenség elpusztítása előtt ama nap folyamán. Azokat nevezi „a béke követeinek", akiket az „ők" szóval jelez, tudniillik azokat, akik a békét kihirdetik; nyilván ezeken fog teljesülni a prófécia: „A békesség követői keservesen sírnak." (Ézsaiás 33 : 7) Ellenkező állásponton vannak „az örömhírt, a békét hirdetők lábaival", akik az üdvösség üzenetét hirdetik és szavukat hálaénekre használják. (Ézsaiás 52 : 7, 8) Ezek nem jelenthetik a széles néprétegeket, hanem csakis a vezetőket és a közvélemény alapítóit, a propagandistákat, akikre a töb-
126
biek hallgatnak, akiket követnek és támogatnak;ezért kell annak a papságnak és nyájaik előkelőségeire vonatkoznia.
25 „Jézus Krisztus napja" azon idő, amidőn a juhokat elválasztja a bakoktól. (Máté 25 : 31, 32) Ezek alatt tehát a kecskeosztályt s főképpen azokat a vezetőket és embereket érti,akik azt állították, hogy síkra kelnek Isten mellett s megtartják az ő beszédeit és arra hivatkoznak, hogy Isten jogosította fel és rendelte arra, holott éppen az ellenkezőképpen cselekesznek. Ezek az emberek azt állítják, hogy oly helyzetben vannak, hogy a többi bakoknak biztos és megbízható tanácsokat osztogathatnak a Szentírás kijelentései felől.A többi bakok komolyan és tiszteletteljesen meghallgatják vezetőik tanácsát, akik azt állítják,hogy tekintély alapján beszélnek hozzájuk. Ezzel nem aról van szó, amiről a köznép beszél, hanem amit azok beszélnek, akik „ex catedra" beszélnek. Ezeknek a biztonsága és békéje van veszélyben és ezeknek a „vallásérzelmét" bántja Isten igéjének igazságáról szóló nyilvános közzététele. Természetesen oktalanul félnek attól, hogy Jehova bizonyságtevői testi fegyverekkel fognak nekik kárt okozni;békéjüket csupán az igazság zavarja.Ezek azok az elvetemültek,akik elnyomják és támadják Jehova bizonyságtevőit;erről mondja a zsoltáros: „Tarts meg engemet... a gonoszok akik lelkendezve vesznek engem körül. Körülvettek most minket minden lépésünkben; szemeiket reánk szegzik, hogy földre terítsenek. Hasonló az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz (a protestáns „oroszlánkölyök" mint protestáns 1918 óta halott.Az „oroszlán" alatt azokat a felekezeti vezetőket kell érteni,akik üldözik Jehova bizonyságtevőit).Az Úr hű tanúbizonyságai eképpen könyörögnek:„Kelj fel, ó Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt,szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; az emberektől, ó Uram, kezeddel a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben (e világon) van;megtöltötted hasukat javaikkal,bővölködnek fiakkal(az apostolok állítólagos utódaikkal),amijük pedig marad, gyermekeikre hagyják (kiket megtanítottak gonosz szervezetük fenntartására).Én igazságban nézem a Te orcádat,megelégszem a Te ábrázatoddal, mitől felserkenek."(17. zsoltár 9:15) A 15. versben a hűségesek az Úrban való teljes bizalmukat fejezik ki s úgy vannak bemutatva,amint a templomba a „hű és bölcs szolga"osztályaképpen kerülnek, fölkenetnek és megvilágosodnak. Feleszmélésük 1918-ban történt, amidőn a templomban Jehova látomásban részesítette és dicsőségében részesültek.Ugyancsak a zsoltáros mondja: „Felserkenek és veled vagyok (mint hű szolgád)." Azután a hűségesek imáikban fejezik ki teljes bizalmukat Jehova iránt, mondván: „Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek fussatok el tőlem! Akik gonoszul szólnak felőle és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é Uram a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! Vizsgálj meg engem ó Isten és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja és vezérelj engem az
örökkévalóság útján! (139. zsoltár 18-24) Ezek az ellenségek azok, akik afelett gúnyolódnak,hogy az Úr Jézus riadóval, vagy a Felséges parancsával fog leszállani a menyből. Mivel sötétségben vannak beképzelt biztonságérzetükben alszanak és azt gondolják, hogy az Úrtól békét nyernek. Azt mondják,amint Péter apostol mondja:„Tudván először azt,hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak,akik saját kívánságaik szerint járnak és ezt mondják:hol van az ő eljövetelének ígérete (hol van ő, ha megjelent)? Mert amióta az atyák elhúnytak, minden azonképen maradt a teremtés kezdetétől fogva." — Péter II. 3:4
26 „Amidőn azt mondják." Nincs megnevezve, hogy mily hosszú ideig fogják mondani; de „amidőn azt mondják", illetve amit a békéről és biztonságról mondanak, fogja utolérni őket a veszedelem. Kinek fogják azt mondani? Nem a Jehova bizonyságtevőinek, vagy a jonadáboknak, mivel
ezek a hűségesek nem hallgatnak arra, amiket ők akarnak mondani. Azok, akik a „békéről és biztonságról" beszélnek, egymás között, szűk társaságukban beszélnek róla és azoknak, akik az ő befolyásuk és hatalmuk alatt állanak és vakok az igazsággal szemben. „Béke és biztonság!" Mondják kétszínűen azoknak az embereknek, akik emberekbe vetették bizalmukat. „Mert nem beszélnek békességet, hanem akik békességesek a földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak." — 35. zsoltár 20
27 Az apostol ismerte a próféciákat és ő maga is mint Jehova és Jézus Krisztus ihletett szolgája beszélt. Egyes jövendöléseket idézett és előre megmondotta, hogy „azt fogják mondani: béke és biztonság". Emiatt nem lehet tehát ezt azzal kétségbe vonni, hogy „lehetséges", hogy azt fogják mondani; mert bizonyos, hogy azt fogják mondani: „béke és biztonság!" Az ellenséget Jehova mozgatja s hagyja oly téves következtetésre jutni,
hogy így szóljon: „béke és biztonság"!
28 Amennyiben „békét s biztonságot" hirdetnek, vagy beszélnek, Istentől és Jézus Krisztustól azt óhajtják, hogy velük kiegyezzen és szavaik lényegükben a következőket jelentik: „békességes-e a dolog, Jéhu?" Amit annakidején Jéhu ellenségei mondottak, mutatja előre, amit Jézus
Krisztusnak, a nagyobb Jéhunak fognak mondani; aki így válaszolt: „Mit békesség? Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!" (Királyok II. 9:22) Szó sem lehet róla! „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek." (Ézsaiás 48 :22) Az amalekita Hámán is azt gondolta, hogy békéje és nyugalma most már biztos,amidőn cselszövést szőtt Márdokeus élete ellen; holott Hámán biztonsága nagyon bizonytalan volt. — Eszter 5 :9—14
29 A világ felekezeti vezetőinek feltevése szerint békét és biztonságot tudnának nyújtani az embereknek a maguk módszerével. A római katolikus hierarchia azzal áltatja magát, hogy szervezete sérthetetlen s még „a pokol kapui" sem győzhetik le, s a halállal és a pokollal szövetséget kötöttek, tehát teljesen biztonságban vannak. Ez a szervezet arról van meggyőződve, hogy uralkodni fog a világ felett és amidőn így szól: „béke és biztonság" ezalatt nem a világ békéjét érti a nem-
127
zetek között,hanem a római katolikus hierarchia hódításait és szövetségeseinek a békéjét azon hatalmakkal szemben, amelyek az ő békességüket megzavarták. Mivel nincsenek immár oly valóságos protestánsok és zsidók, akik az igazi Istennek szolgálnak, a magukat „protestánsoknak", vagy „zsidóknak" nevező emberek összeállanak a r. katolikus hierarchiával és együtt kiáltják: „béke és biztonság!" Mielőtt a veszedelem reájuk jön, Isten a r. kat. hierarchia tudomására hozza az igazságot és a vezetőknek is tudomására hoz némely dolgot az igazság felől; ez nagy nyugtalanságot fog jelenteni számukra: „Borzalom lesz az ő számukra" (nyugalmuk megzavarása, amidőn a közeli pusztulásról értesülnek), amidőn Isten a gúnyolódók tudomására hozza az igazság üzenetét. (Ézsaiás 28 :19) Az Isten azon igazsága, miszerint a r. kat. hierarchia valótlanságokon épült fel és ezt a nagy hegyet, amely valótlanságokból áll, Isten, Jézus Krisztus útján fogja lerombolni, erősen megzavarja a hierarchia és szövetséges társainak nyugalmát, akik kénytelenek lesznek ezt a híradást meghallgatni. Ez a híradás hangszórók, beszélőgépek, grammofónok, rádiók és nyomtatványok útján van közölve. Az igazság az,ami nagyon erősen bántja ezeknek az embereknek az érzelmét. Régebben sikerült a r. kat. hierarchiának elhallgattatni mindenkit, aki azon intézmény ellen beszélt; s ha Isten csak kevés időre is megengedné, hogy az ország igazságáról szóló közlemény elnémíttassék, a hierarchia nyugtalansága is megszűnne és így kiáltanának föl: „béke és biztonság!"
30 Amint a próféta előre közli, a próféták és a
papok, illetve a prédikátorok fogják hangoztatni a „békét"; ámde nem nyújtanak gyógyulást a nemzeteknek. „A prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek." (Jeremiás 6 :13) A királyság üzenetét, amelyet Jehova bizonyságtevői visznek a néphez, elnyomják; de ugyanakkor „békéről", illetve türelmességről szónokolnak magukkal szemben és így akarják a tényeket eltussolni és a népet elámitani, támadván Jehova munkáját és az ő országának bizonyságtevését. Ezek a klerikálisok azt a látszatot keltik, hogy ők a béke fenntartói de ugyanakkor az igazi békét szolgáló Isten küldötteinek elpusztítására törekszenek. Amit a papság mondott Jézus felől a zsidók között, ugyanazt mondja a mai papság Jehova bizonyságtevői felől: „Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király, Krisztusnak mondja... de azok erősködének, mondván: a népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mindidáig." (illetve ezek a bizonyságtevők nem akarnak engedelmeskedni az emberek azon törvényeinek, amelyek nekik a prédikálást rendőrségi engedély nélkül megtiltják. (Lukács 23 : 2, 5) A papság hasonlóképpen vádolta Pált és társait is: „Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat." (Apcsel. 16 : 20—21) „Ezek a császár parancsolatai ellen cselekesznek." — Apcsel. 17 : 6, 7
31 Amidőn Jézus bevonult Jeruzsálembe és a néptömeg dicsőítette, mondotta az akkori papság:„Imé az egész világ őt követi." (János 12 :19) Ezután fogtak hozzá Jézus elpusztításához, hogy
a maguk békéjét és biztonságát megszerezzék.Napjainkban a Jonadáboknak nevezett „nagy sokaság" kezdi keresni az Urat és sokan az ő királyságához csatlakoznak. A jonadábok Jehova nevét dicsőítve öröménekkel vonulnak fel és feltehető, hogy a felekezetieskedők társasága így fog szólani: „véget kell vetnünk a királyság hirdetésének, ha zavartalanul akarjuk megőrizni a magunk békéjét és biztonságát. Ha átmenetileg ezzel sikert érnek el úgy, ahogyan Németországban, ezt oly jelnek fogják tekinteni, hogy Isten az ő pártjukon áll és vele s Jézus Krisztussal, a nagy Jéhuval békében élnek. Isten hagyni fogja, hadd „higyjenek a hazugságnak", miképpen Hámán is.Thessalonika II. 2 :11
32 Akkor fogják mondani: „béke és biztonság!"Illetve, a r. kat. hierarchia szövetségeseivel és a vezetése alatt állókkal azt fogja gondolni, most már nyugton lehet Jehova bizonyságtevőitől s a jövője biztosítva van, nem fogja többé megzavarni azok híradása. Ama körülmény, hogy a „biztonság" szóval fogják jellemezni helyzetüket, arra mutat, hogy abban az időben korlátok közé fogják szorítani Jehova bizonyságtevőinek tevékenységét. Hozzájuk hasonló társaság hitte, hogy most már biztonságban van, amidőn Jézus koporsóját lepecsételtette és őrizet alá helyezte. —
Máté 27:64—66
33 Az összes tények a prófécia biztos kijelentésével együtt mutatják, hogy közel az óra, amidőn a felekezetieskedő hatalmak a r. kat. hierarchia vezetése alatt a nemzetek törvényes karjának támogatása mellett azt fogják kiáltani egymásnak: „béke és biztonság"! Ezt azzal a hittel fogják tenni, hogy elnémították Jehova bizonyságtevőit. Ezek a szövegek és vitathatatlan tények arra buzdítják Jehova bizonyságtevőit, hogy mindent megtegyenek a bizonyságtevő munka érdekében és azt Isten akarata szerint befejezzék. Az evangélium hirdetését több országban megakadályozták és a r. kat. hierarchia előre nyomul, azt vélvén,hogy a bizonyságtevő munkát mindenütt sikerülni fog elpusztítania. Gondoljon tehát minden hűséges arra, hogy nagyobb az aki velünk van mindazoknál, akik ellenünk vannak.Az Úr szolgáját küldötte üzenetének tolmácsolására,és semmi sem tudja megakadályozni az üzenet átadásában,amíg a munka befejezve nincsen. Aki hűen követi az Úr parancsait és a néphez a királyság üzenetét elviszi, valóban békességben és biztonságban van. Ezeknek ígérte meg: „Kinek szive reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik." ( Ézsaiás 26 :3) A hűszolga-osztály olyanokból áll, akik örömmel teljesítik az Úr parancsait s ezek most örökre az Úrral vannak. (Thessalonika I. 4 :17) „És szerzek ővelük békességnek frigyét és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságban lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
És adok reájuk az én magaslatom környékére áldást és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek. A mezők fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését és lesznek földjükön bátorságosan és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármuk keresztfáit és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják. És nem lesznek többé prédái a pogányoknak, s a föld va-
128
dai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan,s nem lesz, aki felijessze őket." — Ezékiel 34 :25—28
34 Ezeknek a híveknek mondja Jehova: „Ímé én összegyűjtöm őket és visszahozom őket e helyre (a templomba) és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenük leszek." (Jeremiás 32 : 37—38) Ne féljetek az ellenségtől! Amit az Úr a hívekkel a templomban közöl — amely a sötétség helye az ellenség számára —, azt a hű bizonyságtevőknek az ítélet ezen napján bátran kell hirdetniük.—Máté 10 :26; János I. 4.17—18
35 Az Úr előre értesíti híveit afelől, ami határozottan meg fog történni: még pedig amiatt,hogy teljesen meg legyenek győződve. A bizonyságtevö munkát az Úr akarata szerint teljesen végre kell hajtani, még mielőtt Jehova haragja kifejezésre jut. Mindenkitől, aki Isten elismerésében részesülni fog, megkívánja, hogy megőrizze feddhetetlenségét Jehova előtt és hűségét minden körülmények között beigazolja. Ehhez neki nem volna alkalma, ha Isten nem engedné meg az ellenségnek bizonyságtevőinek üldözését. Valószínű, hogy Jehova a végső csatára való előkészületben nemcsupán a saját haderejét, hanem az ellenségét is mozgatja; s mivel a hűségesek értesülve vannak a végső eredményről, jogosan örülhetnek és vonuljanak teljes erővel előre és tegyék meg teljes erejükből, ami kezük ügyébe akad.Ezek a hűségesek egymás között teljes békében vonulnak előre, örömmel és engedelmesen teljesítik szervezetük utasításait, tudván, hogy bármi is következzen reájuk, az Úr kezében biztonságban vannak.
36 Jehova engedi, hogy az a gondolat merüljön föl az ellenségben, mintha megmenekültek volna az ő bizonyságtevőitől. De az ellenség a hűségesek elnyomása és üldözései által Isten ellen harcol és ezzel betelik a Jehova nevére szórt gyalázkodások mértéke. Ha tudatlanságból kiáltanák a „békét és biztonságot", akkor magábanvéve az nem érdemelné ki Isten haragját; de mivel gonoszul és képmutatóan cselekesznek, ez az ügyet egészen más megvilágításba helyezi. Amidőn Sámson a filiszteusok fogságában volt, a filiszteusok ünnepély rendezésére érezték indíttatva magukat, amidőn lerészegedtek és egymásnak szerencsét kívántak. Napjainkban a világ felekezeti eleme hasonlóképpen részeg Sátán borától, s amidőn azt fogja gondolni, hogy most már véglegesen elpusztította Jehova bizonyságtevőinek munkáját,
orgia rendezésére és kölcsönös szerencsekívánatok kifejezésére fogja indíttatva érezni magát. Hangoztatni fogja: „Most már békében és nyugton lehetünk!" — és mi következik azután?
Kérdések
Az Úr napja
„... akkor hirtelen veszedelem jő reájuk, mint a szülési fájdalom a terhesasszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.” — Thess. I. 5:3
II. rész.
1. JEHOVA a nagy tanító és jelképes nyelven juttatja az igazságot, világosan kifejezve, szerető teremtményeihez. A hűszolga-osztály az Úr Jézus Krisztus útján jutott Jehova templomába és értesült ott afelől, amit tennie kell, s ami biztosan
történni fog, még pedig rövidesen. A híveknek meg lesz mutatva, mily sötétségben vannak üldöző ellenségeik, akik ugyanakkor kétszínűen magukat a világ világosságának tüntetik fel. Ezek az álszent felekezetieskedők támadják szövetségeseik-