1 100
szerkesztés
„Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/4” változatai közötti eltérés
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ta|ai|2|196|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|tisztítva, s a templomsereg minden tagja egységben van, teljesen és egészen egyesültek Krisztus Jézusban. A…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ta|ai|2|196|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|tisztítva, s a templomsereg minden tagja egységben van, teljesen és egészen egyesültek Krisztus Jézusban. A…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. február 16., 16:16-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
tisztítva, s a templomsereg minden tagja egységben van, teljesen és egészen egyesültek Krisztus Jézusban. Azért talál a következő Iráshely különösen reájuk: „És semmi átok nem lesz többé (Jehovátol a hű népén]; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és szolgái szolgálnak néki, és látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz." (Jel. 22:3, 4) Mivel ez a mindenható Isten csatája, mozdulatokat, végeztet most az ellenséges haderőkkel és a csapdába vezeti őket, amelybe biztosan bele esnek, s ez az Úr ellenségeinek biztos pusztulását fogja előidézni.
13
Az összegyűlt Júdabeliekre nézve természetesen egy nagy megkönnyebbülés volt Jehova ihletett igéjét az ő szolgájától hallani, s éppen így nyújtanak nagy megkönnyebbülést és bizalmat most a Legfelségesebb királyiszékétől származó bátorító szavak a választott szolgája, Krisztus Jézus szájából Jehova templomba összegyűlt népének. Isten népének akkor nem lehetett időt vesztegelni, s biztosan most sem szabad azt pazarolni, hanem a lövegeket képletesen szólva — jól elő kell készíteni, mielőtt lövésre kerülne sor. Hasonlóképpen kell most Isten népének készen állania. Az ellenségnek csak nagyon rövid idő állott rendelkezésére a felvonulásra, s éppen úgy nagyon kevés idő van engedve az ellenségnek a felvonulásra, s mialatt ez történik, Isten népe tagjainak ideje és alkalma van Isten igéjének a tanulmányozására és megfontolni, hogyan hajthatják végre akaratát, tehát ideje és alkalma, hogy magát rendszeresen és hatékonyabban megszervezze a szolgálatra s így kimutassa hitét Istenben és az Úr Jézus Krisztusban és az ellenséggel szembeni bátorságát.
14
A Júdabeliek azutáb biztosítva lettek, hogy a harc nem az övék, hanem Isten harcol érettük. Éppen így tudják máma a Jehovát dicsőítők és a nekik szolgálók, a templomsereg és a társaik, hogy a közeledő csata nem az övék, hanem az Istennek az ügye. Azután a következő további utasításokat adta Jehova a Júdabelieknek szolgája által: „Holnap szálljatok szembe, velük! Ímé ők a Cic hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jeruel pusztájával szemben." — Krónika II. 20:16.
15 Ugyanabban a pillanatban, mikor az Úr üzenete elhangzott az összegyűlt Júdabeliek előtt, felsorakozott az összeesküdt és szövetséges ellenség a Holttenger nyugati partvidékén, amely több mint 300 méterrel alacsonyabban fekszik a Földközi tengernél. Ebben az idő ben tehát a Júdabeliek több mint 900 méterrel a tenger színe felett tartózkodtak, tehát az ellenség felett. Ahelyett, hogy beásták volna megukat Jeruzsálemben, kivonultak az Úr parancsára e hűségesek és társaik az ellenséggel szembe, hogy nyíltan megmutassák magukat neki. Így áll most Isten felkent maradéka Krisztus Jézussal Sión hegyén, „magas és fennséges" helyen, az Úrnál az ő templomában, magasan az ellenség felett. (Ésaiás 6:1; Jel. 14:1) A ravasz, támadásra felvonuló ellenséges haderők a földön vannak a mélységbe sülyedve, és Sátán gonoszságának a porában fetrengenek s az ő szolgálatában. Következőleg semmit sem tudnak Jehováról és feltett szándékáról; Isten törvénye teljesen leplezett előttük. Most pedig ebben a sülyedt és szenyes állapotban vonulnak fel, mohó és brutális kezeiket vérontásra emelve.
16
Jaháziel nem láthatta az ellenséget, mivel ez a mélyedésben volt. Mindazáltal Isten ihlette őt a beszédre, s az ellenség pontos helyzete feltáratott előtte, ami azt mutatja, hogy Jehova az ellenséget figyeli és népét kellőképpen kioktatja az ellenség mozdulataira és szándékára vonatkozólag. Éppenezért a jövendölések a multban azok oktatására lett feljegyezve, akik most a földön élnek és Istenhez ragaszkodnak. (Róma 15:4) Az egyesült ellenség abban az időben Cic sziklás lejtőjének a közelében tartózkodott, „Cic hágóján". E szónak a jelentése „zománc, csillám, csillogás vagy viszfény", és valószínű a helység lett úgy nevezve, mivel az a Holt tenger nyugati partján volt és a napfény a tengerről visszaverődött rája. Az ellenség állását egész pontosan
meg kellett állapítani, s így az Úr megmondotta az Izraelitáknak vagy Júdabelieknek, hogy hol található az ellenség, amidőn így szólt: „És rájuk találtok a völgy szélénél [a völgyszoros végénél; Menge], a Jeruel pusztájávál szemben." A „Jeruel" név jelentése „Istentől alapítva [vagy tanítva] vagy „istenfélelem". Amit Jehova nemsokára azután ezen a helyen arra az ellenségre hozott, „megtanította" biztosan őket és másokat Isten félelmére és nagyon megerősítette mindazok hitét, akik Isten akaratának a cselekvésére vállalkoztak s annak keresztülviteléhez láttak. Mivel e jövendölésnek a beteljesedését látjuk, tudjuk, mi fog nemsokára történni, tudjuk, hogy mindenkinek be fogja bizonyítani, hogy Jehova a mindenható Isten és bizonyára minden élő teremtményt meg fog tanítani őt félni, s hogy a mindenható Jehovába vetett hitüket teljesen megerősíti. Ily módon fogja elfoglalni Jehova neve a kellő helyet az ilyenek szívében.
17
A Júdabelieknek rövidesen azután adott utasítások különösen a jelenkor templomosztályára vonatkoznak; hiszen azok a hű Júdabeliek előképei vagy példái voltak Isten most földön élő hű népének. (Kor. I. 10:11) Jehova azután így szolt követe útján a Júdabelieknek: „Nem kell nektek harcolnotok [nem a ti dolgotok ebben az ügyben harcolni; Zürcher rév. Biblia], hanem csak álljatok veszeg és lássátok Jehova szabadítását rajtatok, Júda és Jeruzsálem ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert Jehova veletek lesz." — Krónika II. 20:17.
18 Mégha egyesek a Júdabeliek közül teljesen fel voltak is szerelve fegyverrel, nem volt szükség azt használni. Ez Jehova harca kellett legyen, s ez az ő csatája is volt. S ezt a zsoltáros a következő szavakkal fejezi ki: "Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ivemben bizom, és kardom sem védelmez meg engem.- Hanem te szabaditsz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg." — 44. zsoltár 6—8.
19
Ugyanez vonatkozik most a maradékra, az ellen jelképes Júdabeliekre. Nem látják szemmel láthatólag az ellenség közeledtét, de az Isten igéjében vetett hit által tudják, hogy az ellenség minden oldalról közeledik. Noha Armageddon direkt szembenéz a hűségesekkel, mégis jól tudják, hogy, nekik sincs szükségük, a harchoz testi fegyverekre, sem más hasonló felszerelésre, mert az olyant nem használhatják fel. Számukra nagy vigasztalást jelent Jehova Istentől Krisztus Jézus által teljes bizonyosságot bírni, hogy ez Jehova csatája. Miként Jehova prófétája beszélt, úgy beszél ő is most népéhez: „Álljatok veszteg (Foglaljátok el állásotokat; angol Rotherham)." Figyeljük meg, hogy Isten nem utasította a Júdabelieket fedezék vagy lövészárok építésére, hogy onnan figyelő nyíláson figyeljék az ellenséget, hanem arra szólította fel őket, hogy direkt a nyilt csatatérre kivonuljanak, ahol az ellenség látja és Isten népeként felismerheti, s ahonnan a Júdabeliek világosan szemlélhetik az ellenséget. Ezért lett megparancsolva a Júdabelieknek, hogy vonuljanak ki és menjenek le az ellenség elé. Az egyesült ellenség Izrael területére volt benyomulva, mindazáltal az Úr nem engedte őket oly közel, hogy Jeruzsálem városát csak láthassák is. Éppen így nem látja ma Jehova szervezetét mint olyat az egyesült ellenség, amely a vallásoskodókból, politikusokból, kereskedelmi óriásokból és más nyaktekerőkből áll; Ezek nem képesek, ezt felfogni, hanem az Úr képviselői megsemmisítését elhatározva, felvonulnak ellenük Jehova tanúit most az Úr nem arra utasítja, hogy egy vélt biztos, félreeső helyre elrejtőzzenek vagy a hasuknak éljenek; mint azt a római katolikus tömeg szerzetesei, és apácái bevezették, s magukat kolostorok vagy más épületek vastag falai mögé bezárják. Akik az Urat szolgálják; azoknak az Úr képviseletében nem kell lassan eljárniuk vagy bocsánatkérően sompolyogniuk. Jehova tanúinak most ki kell vonulniuk, hogy az ellenséggel szembeszálljanak, állásukat nyíltan el kell foglalják, minden szem előtt, ahol láthat-