1 100
szerkesztés
„Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/3” változatai közötti eltérés
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||195}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|a prófétai szó; hanem a szent szellemtől indíttatva szólottak Istennek szent emberei.' (Péter II. 1:21) A f…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||195}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|a prófétai szó; hanem a szent szellemtől indíttatva szólottak Istennek szent emberei.' (Péter II. 1:21) A f…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. február 16., 15:10-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
195
a prófétai szó; hanem a szent szellemtől indíttatva szólottak Istennek szent emberei.' (Péter II. 1:21) A főénekes, aki a Jehova dicsőségének a templomban való éneklésére szolgált, ez alkalommal kifejezésre kellett .juttassa Jehovának az összegyűlt Júdabeliekre vonatkozó akaratát, így árnyékolta elő Jaháziel a mostani csatornát vagy az Úr mostani edényét vagy eszközét, amelyet arra használ, hogy az üzenetet a templomból Isten akarata szerint kihirdesse s most a népének szilárd meggyőződést és bizalmat nyújtson a mindenható Isten gyorsan következő nagy napjára vonatkozólag. Az Úr Jézus Krisztus 1918-ban történt templomához jövetele óta nem használt fel egyes személyeket azok között, akik magukat az Úrnak szentelteknek állítják, hogy általuk népével a felvilágosítás üzenetét közölje a szorongattatás idején, hanem a templomi közvetítést vette igénybe, illetve a földön lévő népével való összekötő csatornát. Ezt az összekötő csatornát „a Társulatnak" nevezzük, amely Isten népéhez az iratai, különösen Az Őrtorony által szól. Az a kijelentés hogy az Úr szelleme a gyülekezet közepette jött ama Lévitára, azt mutatja, hogy az Úr most a népéhez szól, amely hozzá van gyűjtve a templomba és teljes egységre jutott s éberen és kíváncsian áll készen az utasítások követésére, amelyek a templomból jönnek. Az is bizonyos, hogy az Úr csak azokhoz szól ily módon, akik teljes egységben és összhangban maradnak vele, szeretetben szilárdan összefűzve együtt állanak, szívből teljesen Istenhez és királyságához ragaszkodnak. Ezért Isten népe között többé nem lesz szakadás. A jelen idő a nagy veszély ideje. E tényállásról különösen vegyen tudomást mindenki, aki magát Isten gyermekének állítja és ennek megfelelően cselekedjék.
9
Jehova azután szolgája által így szólt az összegyűlt néphez: „Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól Jehova néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten!" (Krónika II. 20:15) „Mindnyájan, akik Júdában laknak" ebben a szövegben mindazokat szemléltetik, akik Jehovát dicsőítik, teljesen benne bíznak és parancsait teljesítik. Tehát a templomsereg összes tagjait és mindazokat, akik velük a templom előtt állanak, Istent és az ő Krisztusát dicsőítik. Isten úgy a „Jeruzsálem lakosaihoz", mint a Júdabeliekhez fordul, ami világosan azt látszik mondani, hogy még mások is voltak ottan, akik a Jonadábokat vagy a jóakaratú embereket szemléltették s ezek most össze vannak kötve a templomsereggel. Azután így szólt Jaháziel, Jehova szolgája: „És te Jósafát király", s ezáltal arra mutatott, hogy az ott hallott hang végeredményben Jehova szolgájának a hangja volt, s hogy eszerint most Jehova Krisztus Jézus, a király és igazsághirdető által szól a templomseregnek. Ebből következik, hogy a Jehova szervezetében — különösen pedig annak látható részében — egyetlen teremtmény sincs, akinek a szorongattatás ez órájában nem kellene az írott utasításokra hallgatni, nem kellene azokat elismerje és kövesse. Következőlég az ott használt 'és te Jósafát' szavak mindazokat magukba foglalják, akiknek halló fülük van. Aggodalommal és lélekzetvisszafojtva állottak ott az izraeliták, azzal a várakozással, hogy Jehova felelni fog a kiáltásukra és a Jósafát király által mondott imára. Mindazok a földön, akik most Jehovához ragaszkodnak és a szövetkezett ellenség nagy haragját látják, amely állig felfegyverkezve a végcsatára felvonul, mindezek a hűségesek feszülten és lélekzetvisszafojtva állanak ott, várnak a Legfelségesebb trónjától jövő utasításokra és égő vággyal igyekeznek ez utasításokat követni.
10
Azután Jaháziel az összegyűlt néphez szólott: „Így szól Jehova néktek [az összes ott összegyűltekhez: Ne féljetek!" Mivel az idő és helyzet oly kritikus volt, többre volt szükség egy csupán teremtmény üzeneténél, s azért küldte Isten az ő üzenetét. Egyedül Isten üzenete lehetett elégséges abban a szorongatott helyzetben és tudott a szorongatott népbe bátorságot önteni. Így áll
a helyzet most is, amidőn Isten népe nagy veszedelemben és aggodalmak között van. A hűségesek most egy idő óta az ellenségtől rájuk zúdított keserű üldöztetést érzik, s e pillanatban látják a szövetkezett gonosz elemeket szentségtelen elhatározásukban, hogy Isten népén nyers erőszakot alkalmazzanak. Valamely földi teremtménytől származó bátorító szavak most egyáltalán nem volnának elegek arra, hogy Isten népénél bizalmat és reménységet keltsenek. Ehhez Jehova üzenetére van szükségük, s Jehova sohasem hagyja cserben népét. Ezért közvetíti Krisztus Jézus a templomban az
üzenetet földi eszköze által és mondja most népének e nagy veszedelem idején: „Ne féljetek" az ellenség hatalmának és gonosz szándékának a kinyilatkoztatásától! (Máté 10:28) Ez a kép Isten népének a bátorítására szolgál. Hasonló volt Elizeus dotháni példája, mikor egy erősen felfegyverzett hadsereg vette körül őt és szolgáját. Midőn a szolgája a félelemtől felkiáltott. Elizeus az Úr következő üzenetét mondotta: „Felele ő: Ne félj! Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velük." (Kir. II. 6:16) Jehova angyalainak a hadserege ott volt, hogy megoltalmazza Elizeust és a vele lévőket. Amiként akkor volt, úgy van ez ma is, amidőn az armageddoni csata közeledik. Ha a közeledő, az Isten népét romlással fenyegető ellenség annak jele volna, hogy Isten az ő népét helyteleníti, akkor ennek minden oka meg volna a félelemre. Most azonban megemlékeznek a Jehovát szeretők és neki szolgálók a nekik adott ígéretről: „Legyen a ti hitetek szerint." Mivel teljesen hisznek az Úrban és egészen megbíznak benne, nem félnek sem emberektől, sem az ördögtől, hanem Jehovát félik, amint megmondotta nekik: „A seregek Jehováját: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!" — Ésaiás 8:13.
11
Továbbra is népéhez szólván, mondotta Jehova Jaháziel által: „Ne rettegjetek e nagy sokaság miatt", illetve, ne bátortalanodjatok el, ne csüggedjetek vagy ne riadjatok vissza, hogy mindent feladjatok, leüljetek és ellenállás nélkül engedjétek az ellenséget magatok körül topogni. Ugyanez áll a maradékra, a templomban lévő felkentekre is. Elizeus szavai ráillenek most Isten földön lévő népére: „Többen vannak azok [a felsőbb hatalmasságok, Jehova és Krisztus], akik velünk vannak, mint akik velük [az ellenséggel]." Ugyancsak Jehova mondja népe bátorítására prófétája által: Minden „nemzet egy vízcseppnek tekintetik a vederben és egy porszemnek a serpenyőben", amelyet lehellete által Jehova és akaratának végrehajtója elseper a létből. A jelen kor nem az az idő, amidőn az emberektől vagy az ördögtől kellene félni. Ami az Urat és szervezetét illeti, csak egyetlen kimenetel lehetséges. Miért nem kellene féljen most Isten népe az ellenségtől? A felelet, a Legfelségesebb trónusától így hangzik:
„A HARC NEM A TIÉTEK, HANEM ISTENÉ!"
12
Az itt „Isten fordított héber szó Elohon és soha sincs Jézusra vagy valaki másra alkalmazva, hanem egyedül Jehovára. Ezek a szavak a Jósafáttál ott álló Izraelitáknak teljes biztonságot nyújtották, hogy a közeledő csata nem Isten átka a szövetséges népén s így nem ennek megbüntetésére kellett szolgáljon. Hasonlóképpen teljes biztonságot nyújtanak ezek a Legfelségesebb trónusától származó szavak mindazoknak, akik a földön Isten templomához tartoznak s teljesen ragaszkodnak Jehovához, hogy a mai szövetséges Ammoniták, Moábiták és a Seir hegyén lakozók bombasztikus fenyegetései, valamint az e felsorakozó társaság részéről fenyegető veszedelem nem az Isten népe valamely mulasztásának a következménye. Az ellenségnek az Úr népe ellen való felvonulása nem Jehova akaratából vagy az ő utasítására történik, hogy a népét így megbüntesse, hanem a Mindenható akarata szerint a csata különösen az ellenség megsemmisítésére kell végbemenjen. Ez a mindenható Isten nagy napjának a csatája, s ez az ő nevének az igazolása lesz. Most az Úr szentélye meg van