A lap korrektúrázva van
94
Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke
20. évfolyam, 6. szám
azokat beszéltem a világnak, amiket tőle hallottam vala. Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nekik. — János 8 : 28, 27.
Jézus önmagáról ismételten mint Isten Fiáról beszélt, ami azt bizonyítja, hogy ő nem volt önmagának az atyja. (János 9:35)) Mivel azt állította, hogy Istennek fia, a zsidók istenkáromlásért perbe fogták. Az akkori idők papjai nem akarták tudomásul venni az igazságot.
A Mester barátja, Lázár, megbetegedett és Jézusnak ezt hírül hozták. Ekkor így szólott: „Ez a betegség nem halálos; hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia." (János 11:4) Miután az elhunyt testvéréhez szólott és a feltámadás reményére mutatott, tanuk jelenlétében Atyjához imádkozott és így szólt: „Atyám, köszönöm neked, hogy meghallgattál. Tudtam azt, hogy mindenkor meghallgatsz, de a körülálló nép miatt szólottam, hogy elhigyjék, hogy te küldöttéi engem." Ha a háromság-tannak volna igaza, úgy Jézus fenti kijelentése értelmét veszítené. Szavaiból azonban azt látjuk, hogy Jézus nem állított hamis dolgokat, hanem tényleg Atyjához, az Istenhez imádkozott és a feltámadás hatalmáról beszélt, melyet Isten neki megadott.
Midőn Jézus tanítványaihoz szólt és őket az imádkozás kiváltságáról felvilágosította, nem azt mondta nekik, hogy őhozzá, Jézushoz, a Fiúhoz imádkozzanak, mert ő az Atyával egyenlő, hanem ezt tanította nekik : "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved." (Máté 6:9) „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban." — János 14:13.
Jehova, az Isten, minden élő teremtmény életének az adója, ő adott Jézusnak, az ő szeretett fiának életet ő küldötte fiát a földre, hogy meg-
teremtse az ember kibékítésének alapját Istennel szemben, hogy fia által nekik életet adjon. Az ember testi fenntartására anyagi eledellel él. Jézus oly értelemben hasonlítja magát a kenyérhez, hogy a benne való hit, valamint kiomlott vérében és azon munkában való hit, amelynek teljesítésére Atyja őt elküldötte, életet fenntartó táplálékot nyújt az embernek. Azért mondotta az élet adományozásáról: „Amiként elküldött engem amaz élő Atya és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él én általam." (János 6:57) Ez további bizonyítéka annak, hogy Jézus nem volt önmagának az atyja.
Midőn Jézus tanítványaival volt, megtanította őket arra az útra, amely az élethez vezet. Ha valaki életet akar nyerni, ki kell békülnie Istennel, az Atyával. Így szólott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam." (János 14:6) Ezzel bizonyságot tett arról, hogy az Atya útja a megbéküléshez az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus.
Azt mondotta tanítványainak, hogy el kell mennie, de vissza fog térni és hogy akkor azokat, akik híven kitartottak, magához fogja venni és felépíti az ő királyságát. Tanítványai megkérdezték tőle, hogy mikor lesz az és miként fognak erre ráismerni. Jézus így felelt: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül." (Máté 24:36) Ha Jézus, amidőn e szavakat kijelentette, hatalom, személy és örökkévalóság tekintetében egyenlő lett volna Istennel, az Atyával, amint azt a háromság-tan állítja, úgy bizonnyal nem mondta volna azt, hogy azt csak az Atya tudja egyedül. Ez a szöveg világosan azt mondja, hogy az ő Atyja tud valamiről, amit ő, t. i. Jézus, akkor még nem tudott.
W. T., 1933 január 15.
Felfuvalkodás Isten ellen
SÁTÁN mindenkor gyalázni akarta Jehova Istent. Isten tűrte ezt, de csak egy bizonyos határig. Amikor Isten, az Úr, úgy akarta, mindenkor megfenyítette az ördögöt, nem azért, hogy ezen az elvetemültön segítsen, hanem az emberek érdekében, hogy az emberek ne feledkezzenek meg teljesen a Mindenhatóról, hogy ő, a menny és a föld Teremtője tényleg létezik.
Sátán bizonyos korokban világhatalmakat szervezett, melyeknek jellemző vonásai Sátánnak Isten ellen irányuló szervező módszerét viselik magukon. Egyiptom, az első világhatalom gazdag-
sága és katonai hatalmával tűnt ki. Egyiptom uralkodói gyakran felette nagyzóló viselkedést tanúsítottak. Isten ezen felfuvalkodott uralkodók egyikét súlyosan megfenyítette, amidőn Izrael tizenkét törzsét kiszabadította Egyiptom szolgaságából. Asszíria, egy másik nagy nemzet ugyancsak ördögvallást űzött és gyalázta Jehovát; Asszíria erős politikai hatalom volt Babilon, amint az írás mutatja, főképpen az ördög szervezetének vallásait dicsőítette. Megfigyelhető, hogy e világhatalmak uralkodó tényezői mindig három csoportból állottak, mégpedig az uralkodó pénzü-
