Oldal:Az Úr napja 1. és 2. rész 1936.djvu/13

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


133
Ézsaiás, aki Isten ama kegyeseit és az ország örököseit példázza, tovább így folytatja: „akkor mondék: jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a Seregeknek Urát láták szemeim.” — Ézsaiás 6:5
25. A hívek azután tisztultak meg, miután az Úr a templomot megítélte, amit a próféta következő szavai példáznak: „és hozzámrepült egy a szeráfok közül és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; és illeté számat azzal és mondá: ímé ez illeté ajkaidat és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett.” (Ézsaiás 6:6-7) Az események támogatják erősen azt a feltevést, hogy ez a tisztító művelet 1922-ben történt meg, amidőn Isten hű népe a földön felismerte, hogy Jézus Krisztus a templomban van. Azután, miután a híveket az Úr megtisztította, küldötte el bizonyságtevésére, amit a próféta következő szavai jelképeznek: „és hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: kit küldjék el és ki megyen el nekünk? Én pedig mondék: imhol vagyok én, küldj el engemet! És monda: menj és mond azt e népnek: hallván halljatok és ne értsetek, látván lássatok és ne ismerjetek!” (Ézsaiás 6:8, 9) Azután a prófécia a megtisztultak örömét beszéli el, akik engedelmeskedtek az Úr azon parancsának, hogy az ő országáról bizonyságot tegyenek. (Ézsaiás 12:1—4) Azok az események, amelyek megtörténtek, teljesen fedik a prófécia szavait és 1922-től a választottak állandóan előre haladnak Jehova nevének és országának bizonyságtevésében. Ha a háború nem szűnt volna meg, nem tudtak volna az Úr parancsa értelmében ily bizonyságot tenni; tehát ő érettük történt, illetve a „választottakért”, hogy a nyomorúság megrövidíttetett, amennyiben 1918-ban megszűnt és szünetelni fog, amíg a bizonyságtevő-munka befejeződik. Az Úr emiatt szüntette meg a Sátán elleni háborúját is és ekkor meg tudta tartani, hogy még csak rövid ideje van arra, hogy Isten haragjának befejező kinyilvánulása előtt felkészülhessen.
26. Ha a háború 1918-ban nem szűnt volna meg, megszabadulhatott volna-e a „nagy sokaság”? Nem; mert akkor még nem is létezett a „nagy sokaság” és Isten házának, a templomnak megítélése és a választottak kiválasztása előtt nem is jöhetett létre. A nagysokaság csak az utóbbi hónapokban kezd a maradék szemei előtt láthatóvá lenni. A maradéknak most az igazság üzenetét ezen Isten iránt jóindulatú emberek elé kell tárnia, hogy értesüljenek Isten és az ő országa felől és alkalmuk nyíljon az alázatosság és az igazság keresésére, hogy Isten haragjának napján megmenekülhessenek. (Sofóniás 2:2-4) A maradék kötelessége, hogy elvigye az ország gyümölcseit, illetve Isten beszédének éltető táplálékát a népekhez és a nemzetekhez. Ez nem csupán kiváltságot jelent, hanem Jehovának és Jézus Krisztusnak azokhoz szóló hivatalos megbízatást is, akik lojálisak s végül a királyi házhoz kívánnak tartozni. „Az országnak ezt az evangéliumát (Márk 13:10) hirdetni kell világszerte, bizonyságul minden nemzet előtt és akkor következik el a vég”. Az Úr e kijelentése bizonyos és nem érthető félre, s nyomban a bizonyságtevő-
munka befejezése után „oly nagy nyomorúság fog a világra szakadni, amelyhez hasonló a világ kezdete óta nem volt és nem is lesz többé”. A háború megszűnése óta az utolsó nyomorúságig nyitva van tartva az út a választottak számára a reájuk bízott munka elvégzése céljából s ez a magyarázata annak, hogy 1922-óta miért lehetett oly nagy bizonyságtevő munkát végezni a földön.
27. „Isten haragja” sokkal nagyobb mértékben fog kifejezésre jutni mint valaha. Világos, hogy a harag e végső kifejezése a látszatkereszténységen az ítélet végrehajtásával kezdődik, illetve a r. kat. hierarchia felett, amely vezetést végzi a látszatvallásokban, szövetségesei és támogatói között. Az Úr Jézus Krisztus, Isten nagy végrehajtója és fegyvere fogja kifejezésre juttatni az Isteni haragot és akkor „az Úr Jézus Krisztus napja” úgy következik reá az összes hitetlenekre és kétszínűekre „mint a tolvaj éjszakán”. Amidőn a bizonyságtevő-munka befejeződik, úgy látszik Isten engedni fogja, hogy véget vessenek neki és akkor azok a felekezetieskedők, akik oly hevesen szembeszállottak Istennel és az ő országának bizonyságtevésével, azt fogják gondolni, hogy most már megakadályozták Jehova bizonyságtevőit. Akkor jó kedvük támad mint a részegeknek és akkor hirtelen következik rájuk Isten haragja és szervezetük semmilyen része s közülük senki sem fog megmenekülni. Így cselekszik majd az Úr az álszentekkel és ez meglepetés lesz sok ember számára. Ezek szerint tehát világos, hogy Isten haragja 1914-ben kezdett rászakadni. Sátán szervezetére; hogy 1918-ban megrövidítette a nyomorúságot; hogy a bizonyságtevő-munka folyamatban van; hogy annak befejezése után Isten haragja fog kifejezésre jutni Sátán szervezetének minden ága mellett az álszenteskedőkön kezdve mindaddig, amíg az ördögi szervezet minden látható és láthatatlan része s végül maga az ördög is el fog pusztulni.
28. Az Úr felvilágosításban részesíti a választottakat még ezen dolgok megtörténése előtt. Miért? A felelet az apostol szerint a következő: „Hogy (a választottaknak, akik közé Pál apostol is tartozott) kitartás által (illetve az erős ellenkezés dacára is az Úrra támaszkodva és bátran előre haladva) és az írások vigasztalása (megértése) által reménységük legyen.” (Róma 15:4) Máskülönben sokan, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek, az ellenkezések között elcsüggedhetnének és elterülhetnének az úton. Kegyelméből tehát Isten gondoskodott arról, hogy egyenesen álljanak, akik őt szeretik. Az apostol azon különbség kimutatására, amely azok között áll fenn, akik sötétségben vannak, valamint akik Jézus Krisztus hű követői, mondja az apostol: „Ti pedig atyámfiai nem vagytok sötétségben, hogy az a nap úgy lepjen meg benneteket, mint a tolvaj.” — Thess. I. 5:4
29. „Az atyafiak, „akikről itt szó van, olyanok, akik az Úrnak templomához jövetelekor voltak életben és ezek „ragadtattak el a felhőkben az Úr elé a levegőbe és így (ha hívek maradnak) mindenkor az Úrral lesznek együtt” az ő templomában és gyönyörű világosságában. A templom megnyitása óta nagy világosság van ott. Jehova dicsősége tükröződik ott Jézus Krisztus arcáról