A lap korrektúrázva van
214
ves az ily viselkedés. Ő ismeri a szíveket, illetve az ember titkos indítékait.
44 A Józsué előtt álló gibeoniták lerongyolódott saruikban és ócska ruháikban elszomorító látéványt nyujthattak; tehát nagyszerűen példázták azokat az embereket, akik teljesen szennyes ruházatban, Sátán eszközeivel és képviselőivel való érintkezésük folytán bepiszkolták magukat és az Urat keresik. Oly nyomorult élelmiszerrel jelennek meg az Úr előtt, melyet Isten állítólagos szolgáitól kaptak útravalóul, száraz, penészes falatokkal, amelyek csupán az ebek részére való dolgok. Ezek a nagyobb Józsuéhoz, Jézus Krisztushoz, az üdv és a remény egyetlen forrásához járulnak, s ezáltal megmossák és megfehérítik ruháikat a Bárány vérében. Elvetik a régi, száraz és penészes eledeleket és az Úr kezéből friss és éltető táplálékból részesülnek; emiatt áll megírva felőlük: „És nem éheznek többé!“ (Jelenések 7:14—16) A gibeoniták ezen leírása teljesen egyezik azon osztály leírásával, amelyből a nagysokaság alakulni fog, s amit a fenti szövegek ecsetelnek. A nagysokaság tagjai nagy utat tesznek meg Sátán szervezetétől Sionig; mert a kettő nagyon messzire van egymástól.
45 Most tehát nagyon erősítőleg hat a maradékra annak meglátása, hogy mily csodálatosan gondolt az Úr a maradékra és a nagysokaságra is, amidőn ezt a prófétai képet alakította. Ezúton mutatja meg a maradék kötelességeit és a nagysokaság is arra az útra lesz terelve, amelyen járnia kell, ha a nagyobb Józsué előtt kegyelmet szeretne találni.
46 Izrael férfiai Józsué vezérlete alatt tarkabarka piszkos ruházatú embereket láttak, semmire sem jó élelmiszerrel. A gibeoniták egyszerű embereknek néztek ki s nyilván olyanoknak tekintették őket az izraeliták is, akik az ő útravalóikat megnézték. Tehát semmit sem kérdeztek tőlük: „És vőnek a férfiak (a zsidók) azoknak eledelükből; az Úrnak tanácsát pedig nem kérték vala.“ (Józsué 9:14) Megnézték a ruházatukat, az ételüket is megízlelték, s ezt cselekedvén, kiderült, hogy az Úrtól nem kértek tanácsot. Jehova természetesen látta, hogy mi történik és fel is tudta volna világosítani Józsuét az ügy állása felől; erre azonban nem volt szükség, mert ezáltal jövőbeli események képletét alakította meg az Úr. Bizonyosak lehetünk tehát felőle, hogy a különböző szereplők által eljátszott szerepek Isten akaratát teljesítették. Isten a nagyobb Józsuénak adott át minden erőt és hatalmat a nagysokaságot illetőleg. Az a Sionba vezető utat keresve, Jézus Krisztushoz, a Józsuénál nagyobbhoz járul és ő ténykedik velük. Templomából oly utasításokkal
küldi szét szolgáit, melyek az országba vezető utat keresők felől utasításokat tartalmaznak részükre. Ezek a szemtanuk látják a jóindulatúak szennyes ruháit és rossz élelmiszereit, amit azoknak a klérus útravalóul adott s azután a maradék a királyságba vezető utat is megmutatja nekik az Úr szolgáinak adott utasítás értelmében; a királyság éltető és az Úrtól származó gyümölcseit is átnyújtja nekik.
47 Ezek a hű bizonyságtevők, akiket az Úr oktat és királyságának képviselőiképpen a templomból szétküld, az uralkodókhoz és a néphez is eljuttatják az Úr figyelmeztetését: „Szolgáljátok az Urat
félelemmel és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjon, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogak mindazok, akik ő benne bíznak!“ — 2. zsoltár 11, 12
48 Ezt a figyelmeztetést és a hű bizonyságtevőket, akik ezt a figyelmeztetést közlik, a r. kat. hierarchia és a vele szövetkezett papság kineveti és mulatságosnak tartja; ezek csak gyalázni tudják Jehova tanúbizonyságait és rossz hírbe keverik az általuk tolmácsolt üzenetet. Ezek a gúnyolódó és ravasz emberek a hiszékeny népen sok ideig kegyetlenül uralkodtak, tévútra vezették a földi uralkodókat, hogy Isten igéjét megvessék, s hogy ahelyett a hamis papság piszkos beszédeire hallgassanak. Az Úr mindazáltal kimutatja, hogy lesznek Isten iránt jóindulatú emberek is, akik sokáig e gúnyolódók hatalma alatt álltak; arra mutat rá, hogy az ő bizonyságtevői kell elvigyék az igazságot ezen jóakaratúakhoz. Megmutatja a maradéknak kiváltságát és kötelességét, hogy nézze meg ezeknek az embereknek helyzetét és élelmiszerét s aztán írja le az utat, amelyen az Úrhoz és az élethez vezető utat megtalálhatják. Az alázatosaknak e tanulékony osztálya, amely Istenhez és a nagyobb Józsuéhoz fordul, az Úrban bízik és kegyelmet nyer tőle, amint írva van: „Boldogak, akik Ő benne bíznak!" Az Úr a r.kat. hierarchia és klerikális vazalusaik felől a következőket mondja: „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak ... amidőn az ostorozó áradat eljő (és el fog jönni a pusztulás idejében), eltapod titeket!" (Ésaiás 28:14—18) Azoknak ellenben, akik Isten haragjának kitörése előtt igazságra és alázatosságra törekesznek, védelmet ígér az Úr. Nem bizonyítja-é ez okvetlenül azt, hogy a nagysokaság Armageddon előtt kell hogy oktatásban részesüljön és síkra keljen Jehova- és az ő országa mellett? — Azok tehát, akik Isten kiválasztottai közé tartoznak, ezenképpen is fognak eljárni és szorgalmasan a nagysokasághoz fogják vinni a királyság gyümölcseit.
Kérdések a tanulmányhoz
