Jehova gondviselése (2. rész)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, June 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
11-12 szám
1937 június hó
TARTALOM
Malakiás a VI. rész folytatása
90
Jehova gondviselése I. rész.
91
Jehova gondviselése II. rész.
99
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
99
(Angol W. 1937 február 1.)
Jehova gondviselése
2. rész
„Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül. Ez lesz nyugvóhelyem örökre; Itt lakozom, mert ezt szeretem. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel." — 132. zsoltár 13—15.
1
JEHOVA gondviselése elsősorban Jézus Krisztusnak, az ő kedvencének, és Krisztus testtagjainak szól. Ezek alkotják a templomot vagy Isten lakóhelyét és ő gazdagon gondoskodott róluk. József mindenekelőtt Jézus Krisztust példázza, másodsorban pedig az Úr hű követőit, a „hű és a bölcs szolga" osztályt, a földönlévőket is beleértve. A szorongatás jelen napján nagy vigaszt nyújt és megerősíti reménységében a maradékot, hogy bőven részesül szellemi kenyérben Isten kezéből állandó táplálására, megerősítésére. Isten most evégből tár fel előttük egy próféciát, ezt a drámát is beleértve, amelyet a régmúltban rendezett meg szolgái útján. Józsefet fogságban tartották, jóllehet semmi bűnt sem követett el. Isten mindazáltal egy ideig meghagyta abban a helyzetben, hogy a drámában kijelölt szerepét tovább játsza, ami eljövendő nagyobb eseményeket volt hivatva előre tükrözni, hogy miképpen fogja végrehajtani Jehova kinyilatkoztatott akaratát.
2
Az uralkodó pohárnoka és sütőmestere is ugyanazon börtönben voltak bezárva, amelyben József, mivel valamiben vétkeztek uralkodójukkal szemben. József szolgálta ki ezeket a foglyokat is. Ez a két ember álmot látott, amit József megmagyarázott nekik, azt is közölve velük, hogy kettejük közül az egyiket ki fogják végezni, a másik ellenben visszakerül előző tisztségébe a király szolgálatában. József arról is felvilágosította őket, hogy az álom megmagyarázása nem származik saját tudományából, hanem az Istentől s így Jehovának adta a dicsőségét és nem a maga részére tulajdonította el azt. József arra kérte a pohárnokmestert, hogy a börtönből való kiszabadulása után, miután előbbi tisztségét ismét elfoglalja a király udvarában, beszélje el a királynak, hogy őt, Józsefet, gonoszul elrabolták népe közül, rabszolgának eladták és ártatlanul tartják börtönben. A két ember álomlátásának magyarázata igaznak minősült; de amidőn a pohárnok megszabadult és ismét elfoglalta tisztségét, megfeledkezett Józsefről és két esztendeig semmi sem történt József kiszabadítása érdekében. — Mózes I. 40.
3
A látható tényekből, melyek a prófécia e részével egyeznek, az tűnik ki, hogy az körülbelül 1918-ban kezdett teljesülni. Az álomlátó két fogoly mint rab egymással azonos színvonalon állott; ámde az álomból kitűnik, hogy a pohárnok nem volt érdek ember, mivel a bort, melyet a pohárban felszolgált, Faraónak, a királynak nyújtotta. Viszont a sütőmester álmából az látszik, hogy három kosár süteményt sütött, s jóllehet, az álom kimutatja, hogy az mind a Faraóé volt, mindazáltal hagyta, hogy a madarak ellopkodják. Pontosan úgy történt, ahogyan József előre megmondta az álom megmagyarázásakor: a pohárnokot vagy
pincemestert kiengedték a börtönből és ismét elfoglalhatta korábbi tisztségét; a pékmestert ellenben kivégezték. A pohárnok a hűséges, viszont a sütőmester a hűtlen szolga osztályt példázza. Ezt a két osztályt alkotó személyek abban az időben, amidőn az Úr templomához jött, egymással egyenlő lépcsőfokon álltak az Úr előtt, hogy megítéltessenek. Az Úrnak e hasonmási lévitái vagy szolgái abban az időben vétkeztek a nagy királlyal Jehovával szemben; ő haragudott rájuk és, 1917— 18-ban tanúsított törvénytelen eljárásukért nem voltak kedvesek előtte. Isten ebből az okból hagyta, hogy mozgási szabadságukban korlátoztassanak, illetve Sátán fogságába kerüljenek. De amiképpen a pohárnok boldog volt, amidőn korábbi tisztségébe visszakerülhetett, a hűségesek is boldogak voltak, amidőn ismét szabadok lehettek, korlátozásuk megszűnt és az Isten haragja elfordult róluk. — Ésaiás 12:1; 60:10; Zakariás 1:14,15.
4
Azon próféciák, amelyeket Jehova a régmúltban adott, s amelyek előre értesítettek Isten híveinek sorsáról, esedékesek lettek, hogy beteljesüljenek; a felszenteltek érdeklődni kezdtek jelentőségük iránt és nyugtalanok voltak, mivel nem tudták megérteni azokat; ezt példázza a foglyok elcsüggedése, nem tudván megérteni álmuk jelentőségét. A felszenteltek közül többen megkísérelték a próféciák megmagyarázását a saját nézetük szerint — beleértve a Józsefről és testvéreiről szóló prófétai drámát is —, s nem várták meg Isten kitűzött idejét, hogy ő tárja fel azokat előttük. Amidőn a két fogoly elbeszélte Józsefnek az álmát, ő így szólt hozzájuk: „Avagy nem Istennél van-é a magyarázat?" (Mózes I. 40:8) Ez mutatja előre, hogy a próféciákat nem tudják emberek megmagyarázni, hanem Jehova Istentől kell származnia és ő azt a kellő időben meg is adja azoknak, akik őt szeretik és szolgálnak neki. A templomban Jézus Krisztus Jehova nagy szolgája és tolmácsa s az Isten engedelméből s az ő vezetése alatt részesülnek Isten próféciáinak megértésében a hűségesek az úrnak templomához jövetelekor. Akik meg akarják előzni az Urat és a próféciákat a saját eszméik szerint igyekeznek magyarázni, sohasem részesülnek a helyes magyarázatban. Az alázatosak ellenben az Úrra várrnak és tőle igyekeznek tanulni. „Igazságra tanítja és útjain vezeti az alázatosakat." (25. zsoltár 9) A pohárnok vagy pincemester álma a híveket, önzetleneket és alázatosakat példázza, akik Jehova Isten szőlőjének gyümölcsét termik és örömet szereznek az örökkévaló nagy Királynak. (János 15:5—8) Isten ezen osztály iránt tanúsította kegyeit és ezt részesítette elismerésében. Az illető, amidőn Józsefnek elmondta az álmot, így szolt: „... a szőlőtőn három szál vessző vala... és ge¬
100
rezdjei megérlelék a szőlőszemeket... és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába és adom vala a poharat a Faraó kezébe." Mire József így válaszolt a főpohárnoknak: „A három vesszőszál három nap“, illetve azok három napot példáznak. (Mózes I. 10:9—12) Ez a három nap azon három évnek felelt meg, amelyek 1919-ben kezdődtek, amidőn az Úr hozzáfogott a foglyok kiszabadításához; 1919 és három év 1922-ig vezet minket, amidőn az Úr tudtul adta hű szolgájának, hogy ismét visszafogadta kegyeibe, aminek nagyon örvendett a hű szolga osztály; ugyanabban az időben kenetett fel Szentszellem kiárasztása útján. — Jóel 2:28, 29.
5 Az Úr haragja akkor fordult el a hívektől, aminek ők nagyon örvendtek. Akiknek kiváltságukban állott, hogy 1922-ben résztvegyenek a cedarpointi nagygyűlésen, még biztosan emlékezni fognak az örömteljes időre. Körülbelül egyazon időben lett nyilvánvaló a „gonosz szolga" osztály is, amely hagyta, hogy a „madarak" elrabolják tőle az igazságot. (Máté 13:4, 18, 19) Ezek önzésük miatt, mivel a saját üdvözülésüket helyezték előtérbe, nem pedig Jehova Isten nevének dicsőítését, kivetésben részesültek az Úrtól és az „Isten átka" alá kerültek, mintha fára akasztattak volna; ezt példázza a sütőmester felakasztása. (Mózes V. 21:23) Habár a próféciából kitűnik, hogy a szigorú megkülönböztetés a hű- és a hűtlen szolga osztály között 1922-ben megtörtént, a hű szolga osztály nem látta az Úr e hasonlatának a két szolgáról szóló teljesülését a WT 1927 ápril. 1. sz. megjelenése előtt. „A jó és a gonosz szolga" c. cikk olvasása alkalmával ismerte meg az Úr népe elsőízben a két osztály közti különbséget. A gonosz szolga osztály sosem tudta meglátni a prófétai hasonlat ezen teljesülésének igazságát. Még a mai napig is így szól: „Az Úr sosem haragudott reánk a világháború alatt", s tovább is politikai hatalmakat tekintik a bibliai felsőbb hatalmaknak.
Az Ő jósága
6
Az emberek gyakran megfeledkeznek igazi barátaikról. Sőt még az édesanya is megfeledkezhetik gyermekéről. Isten azonban sosem feledkezik meg azokról, akik híven szolgálnak neki. (Ésaiás 49:15) Jehova prófétája amennyiben Jézus Krisztust, az igazi szellemi izraeliták fejét ábrázolja, mondja: „Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett: az Izrael házához való sok jóságról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. És Ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójuk. Minden szenvedésüket ő is szenvedte és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban." — Ésaiás 63:7—9.
7 József, akiről megfeledkeztek, még két teljes évig sínylődött a börtönben, miután az előzőleg említett emberek álmait megmagyarázta. Róla megfeledkezett az az ember, akivel rendkívül jót mívelt; ámde nem feledkezett meg róla Jehova Isten. Jehova nyilván azért hagyta a börtönben Józsefet tovább is, hogy a prófétai dráma további részét így valósítsa meg. Jehova a maga jónakl-
átott idejében a dráma egy másik részét vonultatta fel, s most ezt a részt fogjuk megvizsgálni.
8
Jehova egyik éjszakán két álmot adott Fáraónak. Abban az időben az volt a szokás, hogy az álmokat világi bölcsekkel magyaráztatták meg, s így a Faraó is Egyiptom összes mágusait és bölcseit magához rendelte. De közülök senki sem tudta megmagyarázni az álmait. Ekkor eszébe jutott a pohárnoknak, hogy József egykor nagy szívességet tett neki, amiről teljesen meg is feledkezett. „Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki; és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. És lön, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn; engem visszahelyezett hivatalomba, amazt pedig felakasztatá." — Mózes I. 41:9—13.
9 Amidőn Faraó meghallgatta főpohárnokának ezt az elbeszélését, azonnal Józsefért küldött, aki még mindig a börtönben volt. József akkor nyilván úgy nézett ki mint a többi foglyok, piszkos ruhában, borotválatlanul járt. Megborotválkozott, tiszta ruhát öltött magára, s azután így vezették a király elé. A király elbeszélte neki, miket álmodott s megkérdezte, meg tudná-e magyarázni azt. József ismét hűségesnek és igazságosnak bizonyult, amennyiben a teljes dicsőséget és tiszteletet Jehova Istennek adta: „És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Faraónak javára van." — Mózes 41:16.
10 Jehova részesítette Faraót ezekben az álmokban s most Faraó elbeszélte azokat Józsefnek. Faraó a prófétai dráma e részében oly szerepet játszik, amely Jehova Istent képviseli, amint Jézus Krisztussal közli szándékát s általa az ő hű és bölcs szolga osztályával, azokkal a hívekkel, akik a földön élnek és Krisztus lábait alkotják, általuk közölteti a magyarázat jelentőségét, „akinek lábait bilincsekbe verték" volt. (105. zsoltár 19) Az írás Mózes I. 41:17—24-ben ismerteti az álmokat, úgy ahogyan azokat Józsefnek elbeszélték. A prófétai dráma e részét beteljesítő események amelyeket most felismertünk, a következők:
11
Az Úr munkájának illési korszaka alatt az Úr Jézus Krisztus akkori követői a nyilvánosság előtt kijelentették, hogy Armageddon a tőke és a munka közti harcot fogja jelenteni, ami világterjedelmű anarchiával fog járni. 1914-ben a világ a nagy háborúba volt keveredve s azt gondolták, hogy ez a háború anarchiában fog feloldódni vagyis Armageddon háborújához fog vezetni. Isten hívei akkor a világon uralkodó helyzet és Sátán ellenséges tevékenysége miatt sok bajjal küzdöttek. A következő kérdések foglalkoztatták őket: Vajjon mi lesz Isten felszenteltjeivel, illetve Isten szervezetének (egyházának) látható részével? Hogyan fogják túlélni az anarchiát? Ezekre a kérdésekre a próféciák tartalmazták a választ, amely próféciákat Jehova Íratott meg; ezek azonban jelképi nyelven írattak s akkor még nem érkezett el Jehova ideje, hogy ezeket a próféciákat felszenteltjeinek értésükre adja s emiatt nem is érthették meg azokat. Ezek a próféciák azonban,
101
miként az álmok, fel jegyeztettek; s habár egyesek megpróbálták megmagyarázni azokat, mégsem
létezett oly magyarázat, amely megértésüket jelentette volna.
12 A világháború végével azonban Jehova előtérbe helyezte a próféciákat és az azokat beteljesítő eseményeket és Faraó kettős álmához hasonlóan a prófécia megértése kétszeresen is bizonyos lett. Jézus Krisztus legyőzte Sátánt a mennyben dúló háborúban és a földre taszította onnan. Most tehát Jézus Krisztus képes lett megmagyarázni a jövendölések vagy „álmok" könyveit és feltörhette a hét pecsétet és feltárhatta a próféciákat. (Jelenések 5:1—7) Azután Jehova követét vagy magyarázóját, Jézus Krisztust templomához küldte. Amidőn a magyarázó a templomhoz érkezett, érkezett el az idő is, hogy a híveket maga köré gyűjtse a templomban s azután eléjük tárja a próféciák értelmét. Azelőtt tényleg senki sem tudta megmagyarázni a próféciákat, egyetlen világ-bölcs és közéjük keveredett „választott vén" sem, akik azt hitték, hogy ők meg tudják magyarázni azokat és meg is próbálták, megmagyarázni. A választott vének közül némelyek a Józsefről és testvéreiről szóló prófécia magyarázásával is megpróbálkoztak; magyarázataik azonban nem jártak sikerrel. Akik magyarázóknak akartak feltűnni, később a gonosz szolga osztályba kerültek. Abban az időben nagyon sötétek voltak a kilátások a világi emberek — és a felszenteltek előtt is. Ez 1918-ban volt és 1919 első felében. A nagy király, Jehova mindazáltal megtalálta a magyarázót, előállította, Jézus Krisztust, t. i. nagyobb Józsefet és 1919-ben hozzáfogott és a „foglyokat" kezdte kihozni a „börtönből", pontosan úgy, ahogyan Józsefet is kihozták és a Faraó elé állították. Az eredeti hű és bölcs szolga osztály, akit Márdokeus és Naomi is példáznak, előjött és szabad lett a szolgálatra; ezt példázza József. 1922-ben kezdték meglátni Jehova tanúbizonyságai a próféciák
magyarázatát és az ő munkájuk szervezett alakban kezdett előrehaladni.
13
Ezeket a történelmi tényeket és viszonyokat eszünkben tartva, nézzük meg, hogy Faraó elbeszélte Józsefnek kettős álmát és József Isten szellemétől megvilágosítva, hozzáfogott azoknak magyarázatához. (Mózes 1. 41:17—32) Habár a maradék nem is ismerte a próféciák — s köztük a most vizsgált prófécia — értelmét, a nagyobb József mindazáltal immár korán, még 1922-ben bizonyságtevő munkára küldötte, miután szellemét „minden testre kiárasztotta". A hűségesek e munkában való közreműködésükkel vesznek részt e prófécia teljesítésében: az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József tárta fel előttük a próféciák értelmét s szellemi jelentőségét; a maradék viszont a maga részéről az Úrtól nyert ezen magyarázatokat, nyomban miután azokban részesül, másokkal is közli „Egyiptomban", illetve ezen a világon. Más szóval, a templomban a nagyobb József Isten jövendölésének jelentőségéről értesíti a maradékot, amely aztán a maga részéről a jonadábokkal közli, illetve a „más juhokkal", akiket most gyűjt az Úr az ő nyájába.
Faraó álmai
14
Faraó nem tudta megmagyarázni az álmait, mivel bűnös ember volt. Bölcsei és mágusai sem
tudták megmagyarázni azokat; mert azok is csak bűnös emberek voltak és a gonosz szolga osztályt példázták, amely megpróbálja a prófécia magyarázását, de megmagyarázni nem tudja. Faraó eljátszotta a maga szerepét a drámában, s ennyi volt minden, amit tennie kellett. Szükséges volt, hogy valaki eljátsza azt a szerepet, ami Jehova Istent képviselje, amint szeretett fiának, Jézus Krisztusnak feltárja a próféciák értelmét. Faraó tehát csak a szerep eljátszására volt igénybe véve. Első álmában Faraó hét kövér és szép tehenet látott kijönni a Nílus folyóból és legelni a Nílus völgyének dús füvében. Azután újabb hét tehén jött ki, de azok soványak és nyomorúságos kinézésüek voltak. A sovány tehenek azonban legelés helyett felfalták a hét kövér tehenet. A kettős dráma e része azon ellentétet fejezi ki, amelyet Jehova Isten Jézus Krisztus alatt álló szervezetében, és a világon uralkodó sátáni szervezetben engedett kifejezésre jutni, főképpen azon „szellemi táplálék" tekintetében, amit a sátáni szervezet elemei nyújtanak a nép számára. Jól figyeljünk tehát erre az ellentétre.
15 Jehova gondviselését szervezete számára a hét jól táplált kövér tehén példázza. Ezek amint kijöttek, a részükre készített dús legelőn legeltek. S mivel melegvérű állatok voltak, az emberiségért szerzett engesztelés teljességét példázzák s azon keményebb eledeleket, amelyeket csakis Jehova nyújt, s amit Jézus Krisztus, a nagyobb József
alatt álló szervezetének oszt ki. Ez azt jelenti, hogy az ő országa elérkezett, és a szegletkő, a nagyobb József, Jézus Krisztus elhelyeztetett Sionban. (Ésaiás 28:16) Jézus Krisztus, a világ illetékes uralkodója immár a trónján ül. Az „élet tiszta folyóvize" kicsordul „a Bárány és az Isten trónja" alól s az életről való gondviselést jelenti, amiről Isten az engedelmesek számára gondoskodott. (Jelenések 22:1, 2) Jehova gazdagon gondoskodott azokról, akik hozzá jönnek s be akarják bizonyítani előtte feddhetetlenségüket, ez az élet útja és ennél más út nincsen. A kövér és szép tehenek tehát ezt a gazdag gondviselést példázzák.
16
Most pedig hasonlítsuk össze Jehova, gazdag gondviselését azon silány szellemi-eledelpótlékkal, amely Sátán szervezetében található, főképpen azon szellemi eledellel, amit a „babonás elemek" feltálalnak. A hét, rosszul táplált sovány tehén azok szellemi állapotát példázza, akik az Úr Jézus templomához érkezésekor Sátán szervezetének fogságában voltak, illetve azokat a felszentelteket, akik a templomon kívül álltak s azon jóindulatú embereket is, akik nyögnek és panaszkodnak mindazon szörnyűségek láttán, amiket kereszténység-szerte, látnak s azon silány eledelek miatt, amikkel táplálkozniok kell. Ezek kiéhezett állapotban voltak s nagyon rá voltak szorulva a lelki eledelekre, hogy életben maradhassanak. Amidőn tehát Jehova hű szolgái a templomba gyüjtettek, Isten szervezetének lettek részeivé és részesültek az isteni gondviselésben, hogy egymásnak és másoknak is, akik az igazságot keresték, kölcsönösen szolgáljanak. Mint a templomi osztály tagjai a nagyobb József testvérei s általa tápláltatnak. A sovány tehenek tehát a színjáték e részében azon jóindulatú embereket példázzák, akiket Sátán fogságban tart és élelmiszer hiányában étlen vesznek. Ezeknek a foglyoknak kell táplálékot nyújtani. Hogy a hét sovány
102
tehén felfalta a hét kövér tehenet, azt mutatja, hogy az Istennel szemben jóindulatú emberek, a foglyok, megemésztik azon eledeleket, miket Jehova számukra készített és részükre készen tart az ő szervezete útján s abból kell táplálkoznak. Bűneik engeszteléséről gondoskodás történt; erről tudomást kell szerezniük és hinniök kell Jézus Krisztusnak értük omlott vérében. Meg kell ismerniük Jehova akaratát és cselekedniük is kell, hogy Armageddonkor védelemben részesülhessenek, megmenekülve az ítélettől s így aztán örökölhessék a királyság áldásait, amiket Isten a világ kezdete óta készen tart számukra. — Máté 25:34.
17 Amint a prófétai dráma mutatja, a sovány tehenek azután is soványak voltak, miután a kövéreket felfalták. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy Isten asztala, gondviselése nem kielégítő azok számára, akik arról étkeznek, hanem nyilván azt jelenti, hogy azok a jóindulatúnk, akik Isten tárházából étkeznek, ezáltal még nem részesülnek az élet teljességében, hanem most és Armageddon alatt és azután is függő helyzetben lesznek Jehovának Jézus Krisztus útján való gondviselésétől. (Róma 6:23) Azonkívül ez a képlet azt is bizonyítja, hogy a Biblia szellemi táplálékot tartalmaz s mint ilyen, eledelül szolgál Armageddon előtt és után is. Azon szellemi eledelt, amit Jehova igéjének feltárása útján nyújt, már most élvezni kell a kegyeseknek a földről való eltávozása előtt, s nemcsupán Krisztus ezeréves uralkodása után. A Bibliát most kell használni, s mivel most használják az igazságra szomjazók felüdítésére, Sátán és eszközei kétségbeesve meg akarják akadályozni az embereket az Istentől számukra készített eledelek élvezetében. Ebből nem kell arra következtetni, hogy Krisztus ezeréves uralkodása alatt is azon könyveket fogják használni, amelyeket Isten most tétet közzé szervezete útján, és arra sem kell következtetni ebből, hogy azon időben is használatban lesz a Biblia. Ezek az iratok most rendeltettek a nép felvilágosítására. Miután az Úr Jézus Krisztus a „többi juhokat" is Isten nyájába terelte, akkor az Úr nyilván másképpen fog gondoskodni részükről.
18
Ha tehát azt látjuk, hogy az iratokat és könyveket, amelyek a Biblia tartalmát feltárják, most kell használni, mivel ez az Isten jelenre szóló intézkedése, ezzel azok felelőssége is nagyobb lesz, akik most birtokolják ezeket az igazságokat. Jehova egy népet választott ki a maga nevének s ezt küldi most a templomból, nevének ismertetésére s most ez a főkérdés, amiről szó van. Ez képezi az ő gondviselését az emberiség életbentartására. Arra figyelmezteti tanúbizonyságait, hogy ne szűnjenek meg közölni ezt az üzenetét a jóindulatú emberekkel, s hogy miután azok értesültek az ő üzenetéről, attól kezdve ők a felelősek, hogy a felkentekhez csatlakozzanak ezen üzenet továbbításában. Éppen ezt a parancsot tartalmazza Jelenések 22:17: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, az is mondja: Jövel! És aki szomjazik, az jöjjön el; és aki akarja, jöjjön és vegye az Élet vizét ingyen!"
19
Jehova Jézus Krisztus, a lelki József vezérlete alatt küldi tanúbizonyságait azon munka végzésére, amelyet Jézus Krisztus parancsol. Ezek a bizonyságtevők tartoznak felvilágosítani az embereket a nagyobb József gondviseléséről s kell
közölniök velük: Jöjjetek, élvezzétek Isten kegyes gondviselését, ha akarjátok! — Akik ezt hallják és jóindulatúak, — a jonadábok, amint másutt nevezve vannak, — a maguk részéről elfogadni tartoznak az örömhírt és nekik is így kell szólaniok azokhoz; akikhez az ő szavuk eljut: „Jöjjetek!" Mindnyájan együttesen fogják mondani, akik szeretik Istent és az ő országát: „Jöjjetek, vegyétek az Élet vizét ingyen!" Mert ez jelenti Isten gondviselését, ő életet ád és megtartja azt; s azokat részesíti életben, akik őt szeretik és neki szolgálnak.
A második álom
20
Faraó első álma után ismét elaludt és másodszor is álmodott; második álmában hét ép és kövér búzakalászt látott egy tőn. Azután másik hét kalászt látott, amelyek aszottak voltak és a keleti szél kiszárasztotta. Ez a hét sovány kalász aztán a hét kövér kalászt felfalta. József így szólt Fáraóhoz: „A Faraó álma egy és ugyanaz." (Mózes I. 41:22—29) A két álom egy és ugyanazon dráma két része, illetve egy és ugyanazt jelenti. A hét kövér gabonafej a gazdag gondviselést, „az Élet kenyerét" példázza Jehova országának szervezetében Krisztus uralkodása alatt, t. i. azon éltető és életfenntartó eledelt, amiről azok részére gondoskodott, akik őt szeretik és neki szolgálnak. A hívek a földön főképpen 1922 óta látták és méltányolták Isten kegyelmes gondviselését és táplálkoztak a bőségesen nyújtott eledelből.
21 E hűségesek és állapotuk felől áll megírva: „Békességet ád határaidnak és megelégít téged a legjobb búzával." (147. zsoltár 14) A hívek közül mindenki örömmel tudja igazolni, hogy ez a zsoltár beteljesült, ami prófétailag a határain belül békére is rámutat, valamint arra is, hogy területén a legjobb búza terem, illetve értékes igazság, ami megvidámítja szívüket. Ezek a többi gyermekek, akik Siontól születtek s ezek most gazdagon tápláltatnak Isten gazdag gondviselése folytán Jézus Krisztus által; nagy békességet élveznek. (Ésaiás 54:13) Ezt a csodálatos intézkedést és áldást főkép az utóbbi néhány év alatt értékelte a templom osztály.
22
Most ezzel ellentétben a hét sovány és elszáradt kalászt tekintsük meg. Ezek az elaszott kalászok a földön élő jóindulatú emberek állapotát példázzák, miközben e világ útján működő Sátán fogságában vannak. Ezek a kalászok azon rossz dolgokat példázzák, melyeket a világi szervezetek nyújtanak az emberiség számára. Az igazság után szomjazó, jóindulatú emberek üres kalásszal tápláltattak, s amit Isten igéjéből felismertek, eltiporták előttük vagy elcsürték-csavarták s így nem ismerhették fel többé Isten gondviselését; az ehelyett felkínált eledel a legrosszabb eledelek közül való volt. Az álom-próféciában a jó gabonakalász, amit a sovány kalászok elnyeltek azt jelenti, hogy a jóindulatú emberek szeretnék megismerni az igazságot, szeretnének elmenni a nagyobb József, Jézus Krisztus fennhatósága alatt álló Jehovának szervezetéhez és az ország gyümölcseiből szeretnének táplálkozni, az Élet kenyeréből, amelyet Jehova szervezete útján nyújt, hogy ezekben a gonosz napokban életben maradhatnának, igazságra, és alázatosságra törekedve, hogy oltalomban részesüljenek azon a napon, amidőn a mindenható Isten haragja kifejezésre fog jutni
103
Sátán szervezetével szemben. Ez ismét annak szükségességét hangsúlyozza, hogy Jehova bizonyságtevői most sietnek mindazokhoz eljuttatni az ország gyümölcseit, akik nyitva tartják füleiket. Ez azt jelenti, hogy a híveknek nem szabad lelankasztani kezeiket Jehovának ezen a napján, hanem legjobb törekvésükkel el kell vinniök az ország üzenetét mindazokhoz, akik el akarják fogadni. Ezt úgy Jehova bizonyságtevői, valamint mindazok tenni tartoznak, akik az üzenetről tudomást szereznek és bíznak Isten gondviselésében az emberiséget illetőleg. Ebben az áldott bizonyságtevésben a jonadábok is Jehova bizonyságtevőihez csatlakoznak, amiről azok érdekében gondoskodott, akik gazdagon fognak részesülni az életben.
Hét
23 A hét sovány tehén és a hét kalász egy és ugyanazon dologra vonatkoznak: „És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép gabonafej, az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. Ez az, amit mondék a Faraónak: hogy amit Isten cselekedni akar, megmutatja a Faraónak. Ímé hét esztendő jő és nagy bőség lesz egész Egyiptomban. Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén és megemészti az éhség a földet. És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz." — Mózes I. 41:25—31.
24
A prófécia két szembenálló szervezetet mutat. A prófécia teljesülésekor Isten nem egy és ugyanazon szervezetet részesíti előbb nagy bőségben és azután sorvasztó ínségben. Kizárt dolog, hogy Jehova előbb a lelki táplálékok nagy bőségével látná el népét, azután pedig epesztő ínséggel látogatná meg s a múltban felraktározott eledelekből való táplálkozásra kényszerítené, feltartóztatva prófétai igazságainak kibontakozását. Kizárt dolog, hogy Isten 1917 előtt az összes táplálékot kiszolgáltatta volna népének s azóta csak a múlt dolgaival táplálná. Az illési kor alatt ezt gondolták. Ez a következtetés azonban nem volt helyes s a tények éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Ez a prófétai dráma teljesen egyezik a Példb. 4:18-al: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig". Isten népe felkenetése és a templomba való begyűlése után előrehalad az ő igéjének ismeretében és értékelésében. Az álmok előképi teljesülése Egyiptomban történt s akkor nagyon szükséges volt hogy a hét bő esztendő után hét szűk esztendő következzen, mert ez a prófétai dráma egyik vonása volt. E prófétai dráma újkori teljesülésében azonban a két időszakasz egymással párhuzamosan halad s a két állapot egyszerre létezik, nevezetesen az egyik állapot az egyik szervezetben, a másik a másik szervezetben létezik, azaz a „hét évek" egymás mellett egyszerre haladnak; az egyik hét év nem következik a másik hét év után, ami összesen 14-et tenne ki.
25 A hét éves időszakasz mindenik szervezetben azon teljes időre vonatkozik, amely az Úr Jézus Krisztus templomához jövetelétől Jehova nevének Armageddonkor való igazolásáig fog tartani. Az Úr 1918-ban megjelent templomában, a gyülekezet a templomi állapotba gyüjtetett és az Isten szellemének kitöltése a maradékra megtötént 1922-ben, viszont Armageddon még a jövőben következik be. 1936 április 4-én kezdték meg a jóindulatú emberek számára írt „Gazdagság" c. könyv terjesztését különböző nyelveken; a jövendölés mindazáltal nem azt jelenti, hogy hét év múlva teljesen be fog teljesülni. A hetes szám jelképi szám és a „hét év" itt az egész időt jelenti az Úr Jézusnak templomához jövetelétől számítva Armageddonig, amidőn Jehova nevének igazolása egészen megtörténik.
26
A szöveg erre nézve így szól: „Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégzett dolog ez és siet az Isten azt véghez vinni." (Mózes I. 41:32) Az írásban feljegyzett sok prófécia teljesen bizonyítja, hogy az ily jövendölések Jehovától származtak s ez magában foglalja az itt tárgyalt, Istentől szerzett „drámát" is, s az Isten elhozza ezeket az eseményeket, amelyek annak idején teljesen be fognak következni. Isten felkent népe látja most, hogyan teljesül a prófécia s így az Isten ideje is eljött, hogy mindazok előtt feltárja ezeket, akik őt szeretik és neki szolgálnak. Jehova most Jézus Krisztus útján tárja fel ezeket a próféciákat és világítja meg maradéka előtt, hogy bőségesen bírjon táplálékkal és megerősödjön hitében és reménységében. Csak úgy vonhatnak hasznot mindezekből, ha tovább tanulmányozzák a jövendöléseket, hogy így híveknek bizonyulhassanak Isten előtt.
Szervezés
27
József Jehova szellemétől indíttatva feltárta Faraó előtt hogyan használhat fel legjobban minden segélyeszközt a fenyegető helyzettel szemben. Fáraóhoz fordulva, így szólt: „Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit és tegye Egyiptom földén gondviselővé". (Mózes I. 41:33) József azután továbbmenőleg is tanácsot adott, hogyan lehet tökéletesíteni az aratás és felraktározás szervezését, hogy a közelgő rossz napokban is legyen eledelük. „Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztentőben. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmül a városokban és tartsák meg. És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy, el ne vesszen e föld az éhség miatt." — Mózes I. 41:34—36.
28 A prófétai dráma e részének teljesülésében József az Úr Jézus Krisztust példázza; mert amióta trónjára ült és templomához jött, ő „az a bölcs férfi", és az egész világ, a hasonmási Egyiptom fölé rendeltetett. Jézus Krisztus Atyjának kinyilatkoztatott akarata szerint ekkor kezdte vezetni királyságának munkáját és megszervezni és dolgoztatni híveit munkájának e részében, hogy eledelt készítsenek és táplálják a népet; ez a szellemi táplálék rendkívül fontos azok megtartásara, akik az Urat keresik. Figyeljük meg, József nem
104
tanácsolta Faradnak a nép teendőit, hogy a nép a következő ínségre felkészüljön; csupán azt ajánlotta mit tegyenek a király szolgái a szervezés tökéletesítésére, hogy munkájukat eredményesen végezhessék be. A nép, ha akarta, igénybe vehette, s ha nem akarta, nem volt kötelező igénybe venni az intézkedést; tehát mindenkinek magának kellett döntenie, hogyan akar vagy nem akar, cselekedni. Hasonlóképpen a prófécia teljesülésekor is a megváltásra vonatkozó intézkedés és az emberiség élete nem attól függ, hogy mit tehetnek az emberek. A világ számára csak egy üdvösség van, s ez a Jehova szervezete útján való szabadulás, amelynek a nagyobb József, Jézus Krisztus a feje. „És az ő nevében reménykednek a nemzetek." — Máté 12:21.
29
A prófétai dráma e részének teljesülésében Isten népének maradéka a földön tartozik hozzákezdeni és végrehajtani ezt a munkaszervezést úgy, ahogyan arra Jehova választottai útján intézkedik; s ez a kiválasztott az Úr Jézus Krisztus. A tények mutatják, hogy az Úr ezt megcselekedte és még mindig cselekszi, amennyiben ő irányítja népét a teendőkre.
30
A király oly embert ismert meg Józsefben, akiben Isten szelleme működik és őt Egyiptomban a király után következő legmagasabb méltóságra emelte. „Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földén. És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába és aranyláncot tett a nyakába. És meghordoztatá őt az ő második szekerén és kiáltják vala ő előtte. Térdet hajtsatok! Így tévé őt fejedelemmé az egész Egyiptom földén!" — Mózes I. 41:41—43.
31 Józsefet egész Egyiptom fölé helyezték és Faraó csak a trónnal múlta felül Józsefet. Ezt az intézkedést a nép is elismerte. József a nagy méltóságának megfelelő ruhát kapott, gyűrűt, aranyláncot és a király kocsija után következő kocsiban ülhetett. S amidőn kiment a nép közé, azt kiáltották előtte: „Hajtsatok térdet előtte!" Ami kétségtelenül azt jelenti, hogy Józsefet Egyiptom nagy emberének elismerték. Többé nem tekintették zsidó külföldinek, akit rabszolgának adtak el Egyiptomba; többé megvetett fegyencnek sem nézték; hanem most tiszteletre méltó, tiszteletben álló polgár volt, akit a király tisztviselögárdája közé emeltek és a király után következő rangot viselt. Ugyanígy oly névvel ajándékozta meg Jehova Jézus Krisztust mint királyát és isteni rendeltetéssel maga után a legfelsőbb tisztségre emelte. Azonkívül országának minden érdekeit is Jézus Krisztusra, a nagyobb Józsefre bízta. Jehova Jézus Krisztus útján cselekedve az ő hű maradékára bízta országának érdekeit a földön, mivel a maradék Krisztus részét alkotja; s az Úr Jézus Krisztus éppen ezt közölte Atyjának akarata szerint „az ő hű és bölcs szolgájával." (Máté 24:47) Ezeket a híveket Jézus Krisztus gyűjti a templomba, öltözteti „az igazság palástjába", amit Jehovától kapott és ajándékozza meg
az ő képviseletének pecsétgyűrűjével. József aranylánca azt példázza, hogy Isten választotta szolgájává Jézus Krisztust, s hogy Krisztus testének hű tagjai a szolgának részét képezik. Jehova Isten után Jézus Krisztus tölti be a legfőbb méltóságot, ő vezeti szervezetét úgy a földön, mint a mennyben és hű szolgáinak alkalmat nyújt, hogy az ö földi munkájában résztvehessenek.
Engedelmeskedni kell néki
32
Faraó Józsefet nevezte ki legfőbb képviselőjéül és Egyiptomban mindenkinek elrendelte, hogy engedelmeskedjen neki. „És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki, se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén. És nevezé a Faraó József nettét Cafenát-Pahneákhnak és adá neki feleségül Aszenáthot, Potiferának, On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földjére." — Mózes I. 41:44,45.
33 Azon név, amelyet József Fáraótól kapott „a világ megmentőjét" vagy „az élők táplálóját" jelenti (McClintock és Strong Enciklopédiája). József felesége nem volt alacsony származású, hanem pap lánya volt. Jehova ezt a házasságot elismerte. József e házasságából két fia született, Manassé és Efraim. Isten akaratából ők is Izrael tizenkét törzsének részeivé lettek. József immár harminc éves lett, tehát érettkorú lett. (Mózes I. 41:44—46) Ugyanígy minden hatalom menynyen és földön Jézus Krisztusnak, a nagyobb Józsefnek adatott át. Ő lett Jehova után a „legfőbb hatalom", neki tartozik engedelmeskedni minden lélek, vagypedig el kell pusztulnia; s ez főképpen a maradékra is vonatkozik. (Apcsel. 3:23) Ő, a nagyobb József, a világ megváltója és „az Élet kenyere". (Máté 1:21; János 6:35) Jehova választ menyasszonyt Jézus Krisztus számára és küldi Jézus Krisztust a templomhoz teljes hatalommal, hogy menyasszonyát magához vegye. (Jelenések 21:9) E menyasszonyi osztály maradéka még mindig a földön van, s akik közülök immár mindhalálig hívek voltak s így hunytak el, a feltámadásban előre mentek előttük. Ezek papi összeköttetéssel bírnak, miként József felesége is azzal bírt; mert ezek az „Isten királyi papsága." — Péter I. 2:9, 10.
34
A közelgő ínséggel szemben való intézkedés ideje korlátozva volt. József tehát nem vesztegette az időt, hanem azonnal munkához látott, illetve szervezéshez, amit híven és buzgón elvégzett, királyi tárházakat és raktárakat építtetvén az élelmiszer számára, amit a hét éves ínség idejében a nép részére tárolt fel. „És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala." — Mózes I. 41:49.
(Folytatása következik)
Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smfchov, Tylova 16. — R. Bfezina, Prága, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha-Smíchov, Tylova 16.
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, July 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
11-12 szám
1937 július hó
TARTALOM
Jehova gondviselése II. rész. folytatása
106
Jehova gondviselése III. rész.
108
Jehova gondviselése IV. rész.
115
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 Julius
13-14 szám
Jehova gondviselése
(2. rész folytatása)
35 József minden kínálkozó alkalmat jól felhasznált és bőven gondoskodott mindazok élelmezéséről, akik a közölt feltételeket teljesíteni fogják. Az előzőleg említett két fia Józsefnek és Aszenáthnak ezen hét év alatt született. A prófétai dráma e részének teljesüléseképpen Jézus Krisztus, a nagyobb József trónralépése- s főként templomához jövetele óta szervezte és végezte munkáját azok életfenntartására, akik neki engedelmeskedni fognak. Ő vezeti az armageddoni küzdelem előtt elvégzendő munkát. A munka első része a Jehova neve számára választott népnek sok szellemi eledellel váló ellátásából és annak felhasználására vonatkozó oktatásából állt, azután a küldetéséből, hogy az ország gyümölcsivel másoknak is szolgáljanak, amit ezúton juttatott el az élelmezésre szorult jóindulatú emberekhez.
36
Krisztus menyasszonya, illetve a hűségesek, akik az Úr Jézus Krisztus visszatérésére várakoztak s most felébresztve az Úrhoz gyűjtettek a földön levő hűségesekkel együtt „eléje ragadtattak az éltető égbe" — Krisztusnak ezt a menyasszonyát példázta József felesége. Amennyiben József neje, Aszenáth két fiat szült, így Izrael tizenkét törzse teljes lett. Ez arra mutat, hogy Jehova tizenkét törzse, a lelki Izrael 144 ezre immár teljes. (Jelenések 7:1—8) József két fiának neve fontos s arra mutat, hogy mindazon áldás, amit Jehova maradéka a földön élvez, mindazon „fáradságról" (nyomorról) „meg fog feledkeztetni“, amit ezen a világon mint idegenek és zarándokok elszenvedtek, csakhogy bemehessenek Isten országába. Jézus Krisztus hű követői tudják, hogy Jézus Krisztussal szenvednek együtt és tekintélyüket el kell veszíteniök az emberek előtt. Mindezt szívesen elviselik és megfeledkeznek, e szenvedésekről, jól tudván, hogy nem érdemes azokat az eljövendő dicsőséggel összehasonlítani. József egyik fiát „Manassénak" hívták „elfelejtetést" jelent. A másik fiút „Efraimnak", ami „gyümölcsözőt" vagy „kétszeres gyümölcsöt" jelent s arra mutat, hogy Jehova népének maradéka sok gyümölccsel bővelkedik, amiből először ő maga táplálkozik, s a királyság gyümölcseit azután másokhoz viszi, hogy azok is táplálkozzanak belőle. Jehova bizonyságtevői mindezt örömmel teszik, azon szenvedésekre való tekintet nélkül, amiket Sátán zúdít reájuk. Így mondhatja a nagyobb József, Jézus Krisztus, a próféta szavaival: „Imé, én és a fiak, akiket nekem adott az Úr!" (Zsidók 2:13; Ésaiás 8:18) József két fia úgylátszik a maradékot példázza. Azon körülmény, hogy ez a két fiú plántálta tovább Józsefnek és családjának nevét, arra mutat, hogy Sátán a maradékot Armageddon előtt nem tudja elpusz-
títani a földről, habár kétségbeesve küzd is ellene. A nagyobb József reábizta bizonyságtevését és ők Isten parancsainak engedelmeskednek az Atya nevének tiszteletére. — Jelenések 12:17.
37
A prófécia e része nagy vigaszt nyújt a maradéknak; az Úr megígérte, hogy a maradékkal lesz és felette tartja kezét s ezért előrehaladnak az ellenséges földön és az ország zászlaját magasra emelik és a föld népeit annak jelentőségére felhívják, hogy az Krisztus királyságát példázza s ez egyedül fogja megmenteni az emberiséget. A maradékot arról biztosította az Úr, hogy bőven fogja táplálni az életének fenntartására és megerősítésére szükséges eledellel, hogy azáltal tovább is erős legyen az Úrban és az ő hatalmának erejében.
Az éhség
38
A bő aratások hét éve elmúlt és megkezdődött a hét éves egyiptomi ínség, amint József a Faraó álmát megmagyarázta volt; „eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely vala Egyiptomnak földén. És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt vala kenyér." — Mózes I. 41:53, 54.
39 Világszerte nagy ínség volt; ellenben a király tárházaiban, amelyek József felügyelete alatt álltak, nem volt élelmiszerhiány. Ez is egyik vonása a prófétai drámának, most pedig meg kell figyelni a bekövetkezett eseményeket, amelyek a próféciát teljesítik. Jézus Krisztus, a nagyobb József, 1914-ben trónjára helyeztetett s a királyi hatalom azóta átszállt a mi Urunkra és az ő felkentjére. (Jelenések 11:15) Azóta minden az Úr Jézus Krisztusé e földön s ő azokat kegyelmesen megkíméli t. i. a jóindulatúakat, akik igazságra és alázatosságra törekszenek, vagypedig elpusztítja, miként Sátán látható szervezetét. Jézus Krisztus mindazáltal engedi, hogy Sátán még egy ideig gyakorolja hatalmát és a jóindulatúakon is uralkodjon, borzasztó lelkiinségbe döntve őket és az életüket is veszélyeztetve. Sátán szervezetében nincsen lelki eledel; ezt példázza a hét éves ínség. Azon körülmény, hogy az ínség nem ártott sem Józsefnek, sem az ő alárendeltjeinek, mutatja, hogy lelkieledeléhség nem uralkodik Isten szervezetében s hogy Isten az ínség ideje alatt sem szünteti be az esedékes időben való eledel nyújtását. Sokan azt állítják, akik magukat Krisztus követőinek vallják, hogy Ch. T. Russel halálával a szellemi táplálék bősége megszűnt a földön és kimerült. Az ily álláspont teljesen észszerűtlen és nem egyezik meg az írással. Arra kell gondolnunk, hogy Jehova Isten Jézus Krisztus útján
hajtja végre szándékait. Tények mutatják, hogy 1919 óta sokan jutottak az igazság ismeretére, kerültek Isten templomába vagy szerv-be Isten maradék népe közé a földön. A jóindulatúnknak, akik a nagysokaságot fogják alkotni, szintén tápláltatniok kell és a nagyobb József fennhatósága alatt álló, Isten szervezetében életfenntartó eledelben részesülniük. Jehova bőven gondoskodott ezek élelmezéséről.
40
Sátán szervezetei sok embert ejtenek fogságukba. Ez a fogságbaejtés általában az emberek korlátozásából, megfélemlítésből és abból áll, hogy tudatlanságban tartják Isten éltető igéinek keresése, illetve kiváltsága felől. Ezek a fogságban levő jóindulatú emberek csak rossz és penészes eledelben részesülnek. Amint Ezékiel prf. írja, a szörnyűségek láttán jajveszékelnek és a szomorult viszonyok miatt. Sátán üzlet-folyama sem tud éltető eledelt juttatni az éhezőkhöz s így az éhenhalás szélén állanak. Akik a jogosat szeretik és hisznek Istenben és az Úr Jézus Krisztusban, tudomást szereznek Isten országáról, amely Jézus Krisztus uralkodása alatt lesz, aki a nagyobb József és tudomást szereznek róla, hogy az ő áldott országának tárházai jó lelki eledellel vannak tele azok számára, akik az Urat keresik. Amiképpen annak idején a nép kiáltása a Faraó füléhez jutott, most is el fog jutni Jehova Istenhez: „De megéhezék egész Egyiptom földe is és kenyérért kiált vala a nép a Fáraóhoz. — Monda pedig a Faraó mind az egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez és amit mond néktek, azt míveljétek!" — Mózes I. 41:55.
41
Most Isten is hasonlóképpen azt rendeli a lelki eledel után éhezőknek, hogy menjenek Krisztushoz. Azt mondja az éltető eledel után sóvárgóknak: „Ímé az én szolgám, akit választottam; az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét lelte; lelkemet adom őbelé és ítéletet hirdet a pogányoknak... és az ő nevében reménykednek a pogányok." — Máté 12:18—21.
42 Jehova most elküldi bizonyságtevőit, hogy közöljék az éhezőkkel az ő vigaszüzenetét s így szóljanak: „Eredjetek el az én szolgámhoz, Jézus Krisztushoz és cselekedjétek, amit ő fog nektek mondani s így élni fogtok. — Csak aki elmegy Jézus Krisztushoz és követi az ő parancsait, fog élni. Más úton nem lehet megnyerni az életet. Ez a parancs és figyelmeztetés a jóindulatúakhoz szól akikből a nagysokaság fog állani, amelyet most alakít az Úr. Azok felől, akik a nagyobb Józsefhez elmennek és engedelmeskednek az ő parancsainak és hívek s igazak maradnak, áll megírva: „Nem éheznek többé, sem nem szomjaznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség. Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl az Isten az ő szemeikről minden könnyet." (Jelenések 7:16, 17) Így mutatja meg Isten azoknak, akik őt szeretik, hogyan gondoskodott bőségesen róluk. Ezeket látva a maradék ne csupán kiváltságának tekintse, hanem tekintse szent kötelességének is magasra emelni a zászlót a nép számára és megmutatni a Jehova tárházaihoz és gabonásaihoz vezető utat, ahol végtelen bőségben áll a lelki táplálék. Most inség sújtja Sátán világát és mindinkább fokozódik s végül a mindenható Isten nagy napjának viadalában fog végződni. Ezen ínség ideje alatt kell hogy Jézus Krisztushoz menjenek azon jóin¬
dulatú emberek, akik oltalomban és áldásokban kívánnak részesülni s kell táplálkozniok azon bőséges eledelekből, miket részükre készitett Isten utasítására. A nép most látja az eseményeket és minden értelmes ember örvend, hogy láthatja azokat.
43 Jehova most tudomására hozza a földön az engedelmeseknek, mily összefüggés áll fenn közte s az ő királyi háza és „többi juhai" között, akiket Jézus Krisztus gyűjt össze s akik a "nagysokaságot" fogják alkotni. Róluk áll megírva az írásban: „Nagysokaság, melyet senki, meg nem számlálhatott", illetve amely számtalan volt. Jehova megállapította pontosan hogy mennyien fognak a királyságához tartozni; a nagysokaság létszámát azonban nem állapította meg előre. Isten természetesen előre tudhatta volna, hogy mennyien fognak oda tartozni; de ezt nyilván nem akarta meghatározni. Az embereket értesíti kegyes gondviseléséről s azután pártatlanul rábízza mindenkire, hogy elfogadja-e az ő gondviselését és élni kíván-e, vagypedig visszautasítja és átok alatt kíván maradni és elpusztulni. Jehova nyitotta meg az élethez vezető utat, amely út abból áll, hogy a nagyobb Józsefet, Jézus Krisztust megkeresve, azon eledelből fognak táplálkozni, melyet Jehova készített az igazságot megismerni kívánók számára, akik teljesen az Úr vezetése alá helyezik magukat és örömmel engedelmeskednek neki. Mindazok, akik így tesznek és megőrzik feddhetetlenségüket Jehova Isten előtt, híven és szilárdan kitartva, részesülni fognak az ő áldásaiban. Az ilyenek nemcsupán örömmel fognak táplálkozni Jehova gondviseléséből, hanem az örömhírt el is viszik másokhoz, hogy mások is dicsőíthessék Jehovát.
44
Írva van: „És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földén. És mind az egész föld Egyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni, mert nagy vala az éhség az egesz földön." (Mózes I. 41:56, 57) Ez további bizonyíték az Úr teljes pártatlansága mellett. Isten gondviselése a világ minden népe számára, nyitva áll. Ez további bizonyíték amellett, hogy a nép táplálása a jelen ínség idejében főkép a nagysokaság érdekében történik. Erről áll megírva, hogy minden nép, törzs és nyelv közül jön és Jézus Krisztus trónja előtt áll, hódolva előtte mint szabadító, király és e világ üdvözítője előtt és hangosan fogják mondani: „Üdv a mi Istenünknek és a Báránynak, aki a trónon ül!" (Jelenések 7:9, 10) Tudjuk, hogy most a mennyei angyalok, Krisztus testének feltámadt tagjai és a földön levő maradék örömmel hirdeti Jehova énekét s most a nagysokaság is csatlakozik az énekhez s mindnyájan így szólnak: „Ezt mondván: Ámen; áldás és dicsőség, bölcseség és hálaadás, tisztesség és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké." — Jelenések 7:12.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 február 15.)
Jehova gondviselése
3. rész
„Imé, ezek messziről jönnek, imé, amazok észak és a tenger felől és amazok Sínnek földéről." — Ésaiás 49:12.
1
JEHOVA nyitotta meg az élet útját és akik szorgalmasan keresik, meg is találhatják. Csak egyetlen egy út vezet az élethez és azzal kapcsolatos áldásokhoz. Ez az út Jézus Krisztus, akinek kiomlott vére sok ember részére kiengesztelést szerez, illetve mindazok részére, akik Isten feltételeit teljesíteni fogják. (János 14:6; Máté 20:28) Más út nincsen. „És nincsen senkiben másban idvesség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk". (Apcsel. 4:12)-Akik Sátán vallásán vannak, fizetésért, a jóindulatú embereket „fogságban" tartják s azt akarják velük elhitetni, hogy az irántuk való hűségtől függ az üdvösségük. Ezek a szegény foglyok gyászolnak; s amidőn énekelnek, minden énekük Moll-hangon kezdődik. Lelkieledel hiányában éheznek és borzasztóan panaszkodnak és szívük mélyéből jobb napok után esedeznek. Isten meghallgatja az őszinték könyörgését. Jézus Krisztus, a nagyobb József, most megnyitja Atyjának gabonás tárházait és bizonyságtevő maradékát a templomból küldi azon üzenettel, hogy Jehova bőségesen gondoskodott, hogy életet adjon azoknak, akik engedelmeskedni fognak az ő királya parancsainak és életben s végtelen boldogságban fogja azokat részesíteni. Ez a prófétai dráma más próféciákkal együtt azt mutatja, hogy akik figyelni és hallgatni fognak reá, a föld legtávolabbi részeiből, minden nemzet, nép, törzs és nyelv közül és megragadják Jehova gondviselését és részesülni fognak abban. Akik engedelmeskedni és tisztaságukat Isten előtt megőrizni fogják, így Jehova nevének igazolásában (tisztázásában) közre fognak működni.
2
A régi világ sötétségben ül; mivel az ellenség elnyomó keze alatt szenved, azok alatt, akik a népet tudatlanságban tartják. Ámde az Úr Jézus Krisztus, a nagy és igazságos bíró most az ítélkezés trónján ül; a nemzetek eléje vannak gyűjtve s mindazoknak alkalmat nyújt a menekülés útjának megtalálására, hogy Isten szervezetéhez menekülhessenek, akik az igazság és az élet után kívánkoznak. Amidőn az egyiptombeliek és
körülöttük lakó népek ínségben voltak, József eledelt árusított mindazok részére, akik hozzámentek. Ez az élelmiszer árusítás nem azt jelenti, hogy Isten országának üzenetét most szabad lenne kereskedési célokra használni; hanem, ez azt jelenti, hogy akinek módjában van és egy kevés pénzt arra tud fordítani, járuljon hozzá Isten országa evangéliumának hirdetéséhez s ezzel fogja kifejezni, mennyire értékeli Isten gondviselését, s így másokhoz is eljut az ország megismerése. Csupán ebhől a célból lesz egy kis összeg elfogadva az irodalmi termékekért; így válik lehetővé, hogy olyanok is részesüljenek az igazság megismerésében, akiknek nem áll módjukban fizetni a nyomtatványokért. Amidőn az emberek megtudják, hogy nem emberi intézményről, hanem Isten kegyes gondviselésének megismeréséről van szó, szívesen áldoznak, hogy azzal kifejezzék Isten jósága iránti elismerésüket; egyezni fog szívük vágyával, hogy embertársaik is megismerjék Isten gondviselését és részesüljenek áldásaiban.
3
Egész Egyiptom József, a jogos uralkodó, fennhatósága alatt állott. Így áll most az egész világ a Józsefnél nagyobb, Jézus Krisztus uralkodása alatt, mint az illetékes uralkodó fennhatósága alatt, jóllehet Sátán még mindig gyakorolja hatalmát; azon rövid ideig, amely még Armageddonig eltelik, nyílik alkalmuk a jóindulatú embereknek, hogy Isten és az ő országa mellé álljanak s így zajlik le az emberek szétválása. Most a Sátán szervezete nem tud lelki eledelt nyújtani. Sátán szervezetének alkotó részeiben nem található lelki eledel. Ámde minden jóindulatú ember elmehet Istennek Jézus Krisztus igazgatása alatt álló szervezetéhez, a nagyobb Józsefhez, ahol éltető eledelt fog találni. Ezért is mondotta Faraó a prófétai dráma e részében mint Jehova Isten képviselője, az egyiptomiaknak: „Menjetek Józsefhez és cselekedjetek úgy, ahogyan ő fogja mondani!" Most e prófétai dráma teljesülésekor is Jehova tanúi útján közli a néppel, hogy ö az egyetlen Isten és Jehova az ő neve; hogy Jézus Krisztus útján gondoskodott a népről s így aki élni óhajt, a na-
