Főmenü megnyitása

Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/6

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2020. március 22., 12:26-kor történt szerkesztése után volt.
A lap jóváhagyva


230
15. szám

adjátok meg Jehovának azt, amivel neki tartoztok!' Úgylátszik, hogy a szövegvers ezen szavai: „Mert ezért fizettek adót is" közbevető állítást képeznek és csak azért lettek felhozva, hogy az apostol érvelését megerősítsék. Miért fizettek adót? A lelkiismeretért, azért, mert helyes dolog azért a szolgálatért fizetni, amit elfogadtok.

20Majd a fejedelmekre visszatérve ezt mondja: ,Mivelhogy Istennek szolgái (nem Sátánnak szolgái, amik azok volnának, hogyha a földi kormányzatok hivátalnokairól lenne szó)" Az ebben a szövegben használt „szolgái"-szó a görög leitourgosz-ból van fordítva, amelyből a templomi szolgálatban használatos liturgia- (szertartás, istentisztelet) -szó ered. Kik hát Istennek leitourgoszai (szolgái)? Az alább megadott szövegekben a leitourgosz-szót szintén szolgának fordítják, amely szövegből minden kétségen felül kitűnik, hogy ez Isten azon felkent szolgáit jelenti, akik az egyházban és az egyháznak szolgálnak. (Zsidók 1:7; 8:1, 2, 6; 9:21; 10:11; Cselek. 13:2; Róma 15:16; Filippi 2:17, 25) Azután ezt fűzi hozzá az apostol: „Kik ugyanabban foglalatoskodnak." Ezzel világosan azt akarja mondani, hogy ezen szolgák hivatala az, hogy az egyházban a rendet és a tekintélyt fenntartsák. Az apostol tehát érvelésében azt akarja különösen hangsulyozni, hogy a rend és a béke, továbbá a lelkiismeret kedvéért az ország törvényeinek, amennyiben Isten törvényeivel nem ütköznek össze, engedelmeskedjünk.
21 „Adjátok meg azért mindenkinek (akár az egyházon belül, akár azon kívül, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot" (7. vers) Az "adó" és "vám"-szavak azon pénzügyi kötelezettségre vonatkoznak, amelyet a kormányzat alattvalóira hárít a kormányzási költségek fedezésére. Jézus és tanítványai is fizettek ilyen adót. Arra a kérdésre, hogy helyes dolog-e a római kormányzatnak adózni vágy nem, Jézus így felelt: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak: és ami az Istené az Istennek!! — Máté 22:18—21.
22 De mit gondol az apostol azalatt, amikor ugyanebben a versben ezt mondja: „Akinek a félelemmel a félelmet? Azt jelenti talán ez, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén az egyház kinevezett szolgái előtt hódolatteljes félelemmel álljon? A papok, a hitközségek vénjei és előljárói ezt az íráshelyet mint olyat használták, amely őket arra jogosítja fel, hogy a gyülekezet tiszteletét és félelmét követeljék a maguk számára. Ezen szöveg ilyetén alkalmazása helytelen. Kinek adózzanak tehát az egyház tagjai illő félelemmel? A következő iráshelyek megadják a feleletet.
23 „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében!" (Efézus 5:21) „Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a Királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak (uraiknak); nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is." (1. Péter 2:17, 18) „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben! Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel!" (1. Péter 3:14, 15) „A seregek Urát: Őt tiszteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!" — Éaiás 8:13.
24 A keresztyénnek nem kell embertől félnie. „Az emberektől való félelem tört vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik." (Példabesz. 29:25) Azokat, akik rendületlenül bíznak Istenben, nem félelmlíti meg az, amit emberek tehetnek neki. „Hit által rejtegették Mózest az Ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a (pogány) király haragjától; Mózes hit által hagyta oda Egyiptomot, „mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." — Zsid. 11:23, 27.
25 Teljesen írás szerint való és ezért helyes, hogyha a keresztyének egymást tisztelik az egyházban, mivel az Úr helyezte a tagokat oda. Az apostol olyanokról beszél, akik önző utat követnek és a „hatalmasságot (felsöbbséget) megvetik" és akiket az Úr meg fog büntetni. Ezekről meg van írva: „Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegik." (2. Péter 2:10) „Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik és a méltóságokat káromolják." — Judás 8.
26 Az apostol továbbá ezt mondja: „Akinek tisztességgel, tisztességet." Mit gondolt ő ezen szavak alatt? Az írás felvilágosít arról, hogy a keresztyén kinek tartozik tisztelettel. „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." (János 5:22, 23) „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a Királyt (Krisztust) tiszteljétek!" (Káldi-fordítás) Hogyha egy vén a gyülekezetben az igazság igéje szerint fáradozik a királyság érdekében akkor kettős tiszteletre vagy megbecsülésre méltó. Hogyha azonban az Úr munkáját és az Úr munkája felől való oktatást ellenzi, akkor semmiféle tiszteletre nem méltó. (1. Timótheusz 5:17) „Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké előttem jár, de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban megutálnak, megtutáltatnak." — 1. Sámuel 2:30.

27 „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." (8. vers) Itt le van fektetve a szabály, hogy a keresztyének kötelesek egymást szeretni, azaz egymás érdekei felett önzetlenül őrködni. Szorgalmasan arra kell törekedniök, hogy gymással jót tegyenek. Ebben rejlik az igazi oka annak, hogy a keresztyéneknek miért kell minden helyes törvénynek engedelmeskedniök.