Főmenü megnyitása

Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/5

A lap korábbi változatát látod, amilyen Administrator (vitalap | szerkesztései) 2020. január 18., 15:41-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „1929 augusztus 1. kedetei szerint." (2. Timótheusz 4 :14) , Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, h…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap nincsen korrektúrázva


1929 augusztus 1. kedetei szerint." (2. Timótheusz 4 :14) , Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy né szóljanak álnokságot: forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a békességet és kövesse azt." (i. Péter $:10, 11) ,Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Ha- logatja még az én uram a hazajövetelt; és az Ő szolga- társait verni kezdené, a részegesekkel pedig inni kezde- ne: megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágja őt." — Máté 24 : 48—51. 13 A nemzeti hatalmasságok a kardot ölésre használ- ják. Hogyha a szöveg a nemzetek hatóságaira vonát- köznék, akkor ez azt jelenti, hogy azok oly hatalommal és joggal vannak felruházva az Űr népe felett, hogy szó- szerint megölhetik az egyház tagjait, és azt, hogy ezek Istennek bosszúállói. Jézus a lázadás bűntettével volt vádolva és igazságtalanul el lett ítélve és megölték. Amikor az Ördög ezt tette, ő bizonyára nem mint Isten bosszúállója működött. Az apostol szavai azt jelentik, hogy a kard azt a hatalmat ábrázolja, amelyet Isten használ azok megbüntetésére, akik az egyházban gono- szat és ezért azon törvénye ellen cselekesznek, amely az egyházat kormányozza. Az a teremtmény (vagy te- remtmények), akit Isten ezen hatalom működtetésére használ fel, az a bosszúálló, aki a haragot a gonosztcse- lekvőkön végrehajtja. az nem azt jelenti, hogy az egyházban mindenki tetszése szerint valakit vagy többeket, akikről azt gondolja, hogy rosszat tesznek, megbüntethet. Az írá- sok kifejezetten megtiltják, hogy az egyháznak valame- lyik tagja így járjon el. , Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamelyik dologban az ő atyjafiát, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1. Thessa- lonika 4:6) Az Úr egyes esetekben átadta másoknak a jogot, hogy ítélkezzenek és végrebajtsák az ítéletet. Ezt a hatalmat Ő apostolaira bízta, mivel azok voltak az ő különös képviselői. Pál elmondja, hogy értésére jutott, hogy gonosz dolog van a gyülekezetben, azután így folytatja: , Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen vol- nék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lel- kem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyül- vén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak (mintegy karddal kivágva Isten gyü- lekezetéből) a testnek veszedelmére, hogy a lélek (az egyház szelleme, amely az Istennek való szentelődés, szentség, azaz teljes átadás) megtartassék az Úr Jézus- nak ama napján (második eljövetelekor és népének egybegyüjtésekor)." (1. Korinthus 5:1—5; lásd Csele- kedetek 5 : 1—11-et és 8 : 20-22-őt is!) Krisztús és az apostolok voltak a fejedelmek az egyházban, akik már azonkívül a gyülekezetre is ruháztatott bizonyos hata- 229 lom. Ezek közül egyik sincs a jót-cseleékvők rettenté- sére, de az a hatalmasság, akit az Úr használ, a gonosz cselekedetek rettentésére van és nem hiába hordja a büntető eszközt. 7 15 Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nem- csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is." (Róma 13:5) Isten nem azért hívta az Ő népét, hogy haragjánák ál- dozatává tegye. Arra hívta el őket, hogy hű tanúi le- gyenek és hogy Jézus Krisztus által üdvözüljenek. (d. Thessalonika 5 :9) Isten haragja azonban meglátogatja az engedetleneket és a gonoszteselekvőket. (Efézus 5:5, 6) Ne gondolja senki egy percig sem, hogy Isten ,szel- lemi rendőröket" rendelt arra, hogy bosszút álljanak a gonosztcselekvőkön az egyházban. Minden büntetés, amely haragból vagy személyes neheztelésből származik, teljesen helytelen dolog. — Kolossé 3:8; Máté 5 : 22. 1 Pál azt mondja, hogyha valaki az egyházban go- noszat tesz, szenvednie kell és ezért magát a gonosztól vissza kell tartania; de neki a lelkiismeretért is óvakod- nia kell attól, hogy rosszat tegyen. Mert hogyha csak azért tartja magát vissza a gonosztól, hogy a büntetést elkerülje, akkor nem helyes és nem önzetlen indokból cselekszik. Hogyha azért tartózkodik a rossztól, mivel tudja, hogy ez a helyes eljárás és Istennek tetsző dolog, akkor ezt azért teszi, mivel Istént szereti, indítóoka helyes és tiszta és jó lelkiismerete van. ,A párancsolat- nak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet." — 1. Timótheusz 1:65. Adók. 17 Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, akik ugyanabban foglalatoskodnak." (6. vers) Azt a tényt, hogy az apostol adófizetésről beszél, erős érvnek tekintették és annak bizonyítására használták, hogy az egész fejezet a nemzetek hatalmasságaira vo- natkozik. Ez az érv azonban hibás és a következtetés alaptalan. . Összehasonlítás végett itt közöljük a külön- böző fordítók által adott fordítás-változatokat. 18 Mert ezért fizettek adót is." (Rotherham) ,Mert ugyanezen okból fizettek adókat is." (Moffat) , Mivel ez az igazi oka a ti adófizetéseteknek is." (Weymoúth) ,Mert ezért is fizettek ti adókat." — Diaglott. 10 Az apostol nem parancsolja meg, hogy az egyház- ban valakinek is adót vagy vámot kell fizetni. A levél olyan kéresztyénekhez lett intézve, akik egykor zsidók voltak (Róma 7 :1f) és kik ismerték a zsidók azon tör- vényét, amely Izráel kormányzatának támogatására fej- és más adók fizetését követelte. (2. Mózes 30:11, 13) Nekik meg kellett érteniök és ők meg is értették, hogy az adófizetés rendjén való dolog. Amikor Pál a Rómá- ban lakő kercsztyéneknek írt, azok adókat fizettek a római kormányzatnak, mivel nem akarták Róma harag- ját magukra zúdítani, és lelkiismeretükért is, tudván azt, hogy helyesen járnak el. Ezért — mondja az apos- tol — fizettek adót; és ugyanezen jó októl indíttatva