Főmenü megnyitása

Oldal:Szervezet 1-2 huW1938.10.djvu/6

A lap korábbi változatát látod, amilyen Laszlo.jozsef (vitalap | szerkesztései) 2024. április 1., 20:00-kor történt szerkesztése után volt.
A lap korrektúrázva van



{{raw:data:c| {{raw:data:p|c| érett férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.“ (Eféztus 4 :11—13) Ebből világosan kitűnik, hogy amely csoport vagy gyülekezet evangélistákat, pásztorokat vagy tanítókat nevez ki, az az Úr által eszközölt intézkedés ellen cselekszik.

14 Ha világosan felismerjük, hogy az Úr az egyházat Isten egyházának a történetében sohasem kezelte demokratizmusként, hogy a demokratizmus gondolata az apostoloknak az egyházra vonatkozó Írásaiban teljesen hinányzik, hogy semmi utalás nem történt a gyülekezetek szövetkezéséről vagy egyesüléséről, amint azt pl. az amerikai Egyesült Államok maguk között tették, s ebből azt kell következtetnünk, hogy a sok lélek számára oly félrevezető szervezeti kormányforma nyilvánvalóan az Ördög tákolmánya s hogy a demokratikus kormányforma is ellentétben van Isten Igéjével. Ez volt a helyzet a papok által uralt Jeruzsálemben, amint az a Jeremiás jövendöléséből kitűnik, amidőn egy önmagát kiválasztó osztály, a papság Isten akaratával ellentétben uralkodott. Hasonlóképpen nyilván az Ördögtől van a „római katolikus tekintély-hierarchia” és hasonló „tekintély” kormányok és vallás-szervezetek, mégpedig arra alapítva és működtetve, hogy az embereket Istentől és felkent Királyától elvonják és őket az Ördög képviselői hatalma alá vigyék. Azért nem alapíthattak az Úr Jézus Krisztus hű apostolai egy szervezetet, amely működése szerint egy demokratikus módszer által meghatározott uralom vagy egy a papok ordinációja alapján álló uralom vagy hierarchia. Jehova uralma úgy előképes népénél, Izráelnél, mint a "neve számára kiválasztott népénél tisztán teokratikus. Isten királysága vagy szervezete tisztán isteni uralom, amely nincs alárendelve valamely teremtmény szeszélyének vagy előírásának.
15 A papság és a hierarchia zsarnok uralma alatt szenvedve, őszinte emberek jobb állapotok reménységében demokratikus vezetés alatt álló vallásos szervezetekhez fordultak, és éveken keresztül követték vallás szervezetek ezt a módszert. De összhangban áll ez a Szentírással? Az a tény, hogy egy ily módszert elfogadtak azok gyülekezetei, akik magukat az Úr szolgáinak állítják, még egyáltalán nem bizonyítja annak helyességét. Az egyház Illéskorszaka alatt Krisztus Jézus őszinte követői elhagyták a babiloni szervezetet, de szennyes ruhákkal jöttek ki, amit azáltal nyertek, hogy ezzel az ördögi szervezettel összeköttetésben voltak. „Az egyház Illéskorszaka” név alatt ismert időszak folyamán a gyülekezetekben vének és diakónusok választattak a gyülekezeti tagok leszavazása által, amely választás kézfelemelés útján történt. Hogy ez helyes volt vagy sem, az Úr megengedte vagy legalábbis nem lépett közbe. Az ezt a módszert alkalmazó keresztények szándéka vagy célja kétségkívül jó volt, mindazáltal ez nem tette Irásszerüvé. Azt állították, hogy az ily eljárásnál vagy szavazásnál a Cselekedetek 14:23-ra támaszkodnak. Az evangélium prédikálásának és a gyülekezetek, ügyeinek az intézésében Barnabás és Pál összeköttetésben állottak. Ezt elménkben tartva — ez ugyanabban a fejezetben van kimutatva — figyeljük meg most a Csel. 14 :23 szavait: „Miután pedig [Pál és Barnabás, és nem a gyülekezet] választottak [görögül: cheirotoneo] nekik [illetve az illető gyülekezeteknek] gyülekezetenként véneket, imádkozván [Pál és Barnabás, az apostolok, és nem a csoportok] böjtöléssel egybe, ajánlák őket [a választottakat] az Úrnak, akiben hittek.”
16 Hasonlóképpen ajánlotta Pál az efézusi véneket Istennek. (Csel. 20 : 32) A Csel. 14 :23-ból fentidézett „választottak“ szó a görög cheirotoneo szóból van fordítva, amelyet az angol Biblia „rendeltek“-nek ad vissza; azonban a „rendelés“ nem a helyes szó erre, amint azt a következőkben idézett Iráshelyek megvizsgálásával kapcsolatban megjegyezzük. A görög cheirotonein szó jelenti a kéz felemelését vagy kinyujtását". De felmerül a kérdés: Az apostolok emelték fel a kezüket, vagy pedig a gyülekezet? A kéz kinyujtása a szavazat leadásának a kifejezése volt? Nyilvánvalóan az apostolok voltak azok, akik kinyújtották a kezüket, még pedig nem a szavazás kifejezésére, hanem a férfiak igazolása aktusaként, akik a szolgálati munkára vagy hivatalra kiválasztattak. A cheirotonea szó, amelyet a Csel. 14 :23 angol fordítása „rendeltek“-nek ad vissza, a valóságban „választottak“-at jelent, mint azt Karoli is fordítja. Ez a Korinthus II. 8 : 18, 19-ből is kitűnik, ahol ugyanaz a görög szól „megválasztották"-nak van fordítva. Ez az utóbbi szöveg mindazáltal nem azt jelenti, hogy a férfiak a csoport vagy gyülekezet által lettek megválasztva, hanem azok által lettek kiválasztva, akiket az apostolok már előre erre felhatalmaztak kézfelemelés által, amint az a Csel. 14 :23-ből kitűnik.
17 A tisztviselőknek vagy szolgáknak a demokratikus módszer szerinti megválasztása a gyülekezet által figyelmen kívül hagyja a „felső hatalmasságokra” vonatkozó parancsot. (Róma 13:1) Csak a mindenható Isten és Krisztus Jézus alkotják a felső hatalmasságokat. Pál apostol egy rendkívüli megbízottja volt ezeknek a felső hatalmasságoknak, s ő a neki kölcsönzött felhatalmazás alapján cselekedvén, másokat is kijelölt a felső hatalmasságok képviselőjeként. A kéz felemelése az apostolok által való igazolás vagy szentesítés aktusa volt. A következő Iráshelyek igazolják ezt a következtetést: A Cselekedetek könyve hatodik fejezetéből kitűnik, hogy az apostolok a testvéreket utasították, hogy nézzenek körül és bizonyos férfiakat ajánljanak bizonyos szolgálati kötelezettségek betöltésére, ezeket állítsák az apostolok elé vagy hozzák azok tudomására; e férfiakról van megírva: „... kiket állatának az apostolok elé; és miután [az apostolok] imádkoztak, kezeiket [az apostolok] rájuk veték.“ Így elismerte a gyülekezet vagy csoport az apostolok által működő felső hatalmakat, és miután az apostolok a felső hatalmakhoz imádkoztak, kezeiket e férfiakra vetették s így igazolták azok megválasztását. Tehát világosan kitűnik, hogy az apostolok voltak azok, akik a kezeiket felemelték vagy kinyújtották. A következő szövegek igazolják, hogy az apostolok nyújtották ki kezeiket: „Akkor kezeiket rájuk vetették, és vettek szent szellemet.“ (Csel. 8 :17, 18) „Mikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál reájok vetette kezét, szálla a szent szellem ő reájok; és nyelveken szóltak és prófétáltak.“ (Csel. 19 :5, 6) „Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével.“ — Timótheus I. 4:14.
18 Amidőn Pál apostol Timótheusnak utasítást adott, hogy hogyan kell eljárnia, így szólt: „A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; tenn magadat tisztán tartsd.“ (Tim. I. 5 : 22) Figyelembe veendő, hogy ez az utasítás nem a gyülekezetnek adatott, hanem egyedül Timótheusnak, akit Pál kinevezett a maga helyetteseként és bizonyos megbízatásoknak az egyházban való elvégzésére. Az apostol kifejezetten kioktatta Timótheust a megválasztandó szolgák szükséges tulajdonságait illetőleg, és arra intette Timótheust, hogy megfelelő, imateljes kipróbálás és megfontolás után óvatosan járjon el. Pál ismételten így szólt Timoteushoz: „Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által“ (Tim. II. 1 :6), amiből kitűnik, hogy az apostol volt az, aki Timótehust képviselőjeként igazolta. A Tim. I. 4 :14-ben áll megírva: „a presbitérium kezeinek reád tevésével“, ami nem a gyülekezetet jelenti, hanem olyanokat, akik ki lettek választva a felsőbb hatalmak képviseletére, vagyis Pál és más érettkorúak, akiket ő kiválasztott a gyülekezet vezetésében való közreműködésre.
19 A „kézrávetés“ nem volt egy évenként megismétlődő ceremónia vagy dolog, mint pl. a szolgák évenkénti megválasztása azon szokás szerint, amint az az Illéskorszak folyamán történt; ezt a következő Irásszöveg világosan kimutatja: „Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, a mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésé-