Főmenü megnyitása

Oldal:Munka-1937.djvu/6

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2021. január 12., 10:11-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|26|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| zavart akar támasztani Isten látható szervezetének soraiban. A „vénekké választotta…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap nincsen korrektúrázva


26

{{raw:data:c|

zavart akar támasztani Isten látható szervezetének soraiban. A „vénekké választottak" osztálya még mindig együtt halad az igaz szolga-osztállyal, s így könnyen felhasználhatja az ördög a zavar keltésére; a választott szolga-osztály azonban nem hagyja félrevezetni magát; mert az Úr Jézus Krisztus kijelentette: „Armageddon" a csapatok gyülekező helyét jelenti, mégpedig Jehova seregeinek a gyülekező helyét. Ezek Jézus Krisztussal állnak a Sión hegyén, azaz Isten szervezetében. A Jelenések 16-ban áll megírva, hogy az ördög és közegei elmennek a föld királyaihoz s azokat összegyűjtik a mindenható Isten nagy napjának küzdelmére; így mozgósítja seregeit az ördög s vonul fel az „Armageddonnak" nevezett helyre. Az ördög csatlósaival cselt szőtt mindazok kiirtására, akik Jehova és az ő királya mellett állanak. A küzdelem a kitűzött időben ki fog törni, s ez a mindenható Isten csatája, melyben Jézus Krisztus vezeti a mennyei seregeket. Azt a helyet pedig, ahol ezt az ütközetet fogják megvívni, „Armageddonnak" hívják. A mindenható Isten nagy napjának csatája és Armageddon csatája, mint azt immár többször említettük, azonosak egymással.
A maradék felelőssége
23 A mindenható Isten hadaira rendkívüli feladat van bízva, amely kötelességet híven kell teljesíteniük. A templom-osztályt Jehova Isten kente fel Jézus Krisztus útján, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkának elvégzésével bízza meg s aztán annak elvégzésére küldi. A maradék hivatalos megbízatása foglalja magában „az Isten igazolása napjának és a gyászolók megvigasztalásának" hirdetését. Az ország érdekei és gondviselése erre a felkent szolga-osztályra bízattak a földön. Értesültek arról, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítélkezik, s az ítélet rövidesen végre lesz hajtva az istenteleneken. De a gonosznak és gonosz szervezetének pusztulása előtt egy munkát tartozik elvégezni a felkent maradék. Ezért parancsolja neki az Úr: „Az ország ezen evangéliumát világszerte hirdetni kell, bizonyságul, minden nemzet előtt, s azután jön el a vég." — Máté 24:14; Márk 13:10.

{{raw:data:p|24|23-25| Az Úr most sokat bízott rá az ő felkent szolga-osztályára, s ezért is kíván többet tőle. Meg kell tennie a maga részét, ez pedig az ország öröm¬ hírének hirdetéséből áll mindazok előtt, akik jó¬ indulatnak és meg akarják hallgatni. Részét e munkában végre kell hajtania, mielőtt az utolsó zárónvomor az ellenségre következik. A felkent maradékot az Úr tette őrállóvá, állította őrhelyére és kötelezte őrködésre és mások figyelmezteté¬ sére, hogy Jehováról és szándékáról, értesüljenek. Jehova az őrállók seregére bízta az ő nevéről, ki¬ rályáról és királyságáról szóló hirdetés munkᬠját és a figyelmeztetést. Világosan belevéste az őrállókba, hogy szorgalmasan meg kell bizonyo¬ sodnia teendői felől; hogy vigyáznia, szorgalmas¬ nak és megbízhatónak kell lennie és kötelességét örömmel kell teljesítenie. A vigyázó az Or szájᬠból kanja az utasításokat és az Or figyelmezte¬ tését közli, nem az emberekét. A vigyázónak meg kell ismételnie, amire az' Or utasítja .Mindköze¬ lebbinek látja ama napot, amidőn Jehova kardja a nemzetekre és népekre fog sújtani, tehát figyel¬ meztetnie kell azzal szemben. A vigyázónak, illet¬ ve a szolga-osztálynak mondja tehát az Úr: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen! halálnak ha¬ lálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ö útjáról; az a hitet¬ len vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te meg¬ mentetted a te lelkedet." — Ezékiel 33 : 8, 9 25 Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorul¬ taknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés nap¬ ját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalma¬ san és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a köte¬ lességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3 : 23) Ez a szolga-osztálv munkája, s ezt Jehova tanúbizony¬ ságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harc¬ ra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A ma¬ radék tehát résztvesz ebben a harcászati munkᬠban; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sᬠtán és hadái most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország ér¬ dekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12 :17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmes¬ kedni tartoznak az úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nvílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt. Nagysokaság ” Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a fel¬ kent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyil¬ ván azokról van sző, akik a „nagysokaságot" fog¬ ják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jo- nadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagy¬ sokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, il¬ letve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jus- . sunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöt- tünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten orszᬠgába egy másik embert. Ezt az igazságot megért¬ ve. írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntö¬ zött .Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az. aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, ha¬ nem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3 :6, 7 ” A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, ö neve¬ zi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagiaivá tesz. Jézus azu¬ tán még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak