Főmenü megnyitása

Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/22

A lap korrektúrázva van


54
litván, hogy nem egyezik meg a ti meggyőződésetekkel a háború ?_Hiszen ezek a „felsőbb hatal­mak Istentől rendeltette”. — így érveltek, Róma 13:1—3-ra támaszkodván. Ez a társaság akart mindenáron békét és kiegyezni is hajlandó lett volna, de nem sikerülvén a hűségesek elcsábítá, áruló összeesküvésre vetemedett a mostani filiszteusokkal szövetkezve.
24 A 11. vers szerint a 3 ezer júdabeli hasonló szemrehányásokat tett Sámsonnak. Mire Sámson így válaszolt: „Ahogyan velem cselekedtek, én is úgy cselekedtem ővelük.” A filiszteusok megkáromolták Sámson Istenének nevét, amennyiben Jehova választott népét gonoszul támadták és a hűséges Sámson nem akarta figyelmen kívül hagyni ayokat a k'roml'sokat. Hasonlóképpen szólott a „hű szolga” osztály is a papsághoz és hitszegő testvéreihez, az egész látszatkereszténységhez: „Ti meggyaláztátok Isten szent nevét, amennyi­ben Isten hű népével gonoszul bántatok; mi nem fogunk kiegyezni veletek, nem is hajlunk meg előttetek, hanem Istennek fogunk engedelmeskedni és azt fogjuk cselekedni, amit ő parancsolt nekünk.”
25 Amidőn a zsidók nem tudták megnyerni Sám­sont, kötelekkel igyekeztek hatalmukba keríteni őt: „És mondának néki: azért jöttünk le, hogy megkötözzünk és hogy a filiszteusok kezébe ad­junk téged. Sámson pedig monda nekik: esküdjetek meg nekem, hogy ti nem rohantok reám." (Bí­rák 15:12) Ezáltal a zsidók kifejezésre juttatták önzésüket és azt is, hogy inkább emberektől fél­nek, mint az Istentől. Így fejezték ki a hitszegők is az illési korszak alatt rendkívüli önzésüket és emberektől való félelmüket, ahelyett, hogy Istent félték és neki engedelmeskedtek volna. A kártól és á bajtól meg akarták magukat óvni. Nem kívántak Istenben bízni, hogy ő oltalmazza meg őket, mivel hitszegö szolgák voltak. Sámson nem félt attól, hogy nam tudja megvédeni magát hűtlen testvéreivel szemben; de annak tudatában volt, hogy nem az a küldetése, hogy vérrokonaival kezdjen élethalál harcot. Azért eskettette meg őket, hogy nem fognak rá támadni. Kétségtelenül mind a 3 ezret le tudta volna verni; de nem erre irá­ nyult az ő harca.
26 A 3 ezer képviselője Sámson közelébe ment és közölte vele szándékukat: „És azok felelének neki, mondván: nem! Csak megkötözvén megkö­tözünk és kezükbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel és felvezették őt a kősziklából.” (Bírák 11:13) Ezek az izraeliták tehát Sámsont, Isten hű szolgáját, készek voltak kiszolgáltatni arra való tekintet nélkül, hogy mily büntetést fognak reá kiszabni, mert azt remélték, hogy így elkerülhetik a háborút. Az illési korszak alatt hasonló önző okokból a hitszegők készek lettek volna testvéreiket a mostani filiszteusoknak kiszolgáltatni. A magukat Isten szolgáinak nevező hitszegők közül egyesek a világiakhoz mentek, az állítólagos „felsőbb hatalmakhoz” és mintegy így szólották: „Mi haj­landók vagyunk mindenre, amit a ti törvényeitek követelnek; csak ezek a többiek (a hű szolgaosztály) ellenségeitek, de mi hajlandók vagyunk ki­ szolgáltatni őket tinéktek.” — Így ismertették meg az ellenséggel a hűségeseket és az ellenség
így tudta elfogni a hűségeseket. Az ellenséggel szövetséget kötöttek, miképpen Júdás Jézus Krisztus elárulása alkalmával. Jézus az ilyenek felől a kővetkezőképpen fejezte ki Isten törvényét: „Nem volna hatalmad ellenem, ha onnan felülröl nem adatott volna; azért bűnösebb az, aki en­gem kiszolgáltatott neked.” (János 19:11) Nem csoda tehát, hogy az Úr megmondotta az ily hitszegőknek, hogy „részüket a képmutatókkal adja ki”, illetve a mostani filiszteusokkal. — Máté 24:51
27 A gonosz izraeliták erős kötelekkel kötözték meg Sámsont és az Ethámi sziklabarlangból kihozták és Lehibe vitték: „És mikor Lehi felé közeledett és a filiszteusok már ujjongtak elébe: felinditá öt az Úrnak lelke és olyanok lettek a karján lévő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemálottak a kötések kezeiről.” — Bírák 15:14
28 A filiszteusok nyilván nagyon örvendezhettek, amidőn meglátták Sámsont megkötözve feléjük közeledni. Az ellenség mindig nagy zajt csap, amidőn azt hiszi, hogy Isten hű szolgáit hatalmába kerítette. A világháború kitörésével sok helyen sorozó irodákat nyitottak Amerikában. Ez által oly eszközre tett szert az ellenség, hogy a hűségeseket meg tudta kötözni; a hitszegök a modem filiszteusokkal vagy papsággal karöltve örvendeztek és veregették egymás vállát, látván, hogy az Úr mellett síkraszálló hű férfiakat koncentrációs táborokba vagy börtönbe viszik.
29 Sámson döntés előtt állott. Az volt a kérdés, hogy támogatni fogja-e az Isten az ő hű szolgáját. Ha támogatni fogja, ezzel fogja bizonyítani, hogy Sámson az Isten tetszését élvezi. Akkor Jehova szelleme Sámsonra szállott és a bilincsek, amelyekkel megkötözték, lehullottak a kezeiről. Sámson ekkor gyorsan szétnézett, hogy rendelt-e ay Isten valamilyen fegyvert a kezeügyébe és akkor egy döglött szamárállcsontot talált. „És egy nyers szamárállcsontot talála és kinyújtván kezét, fel­ véve azt és agyonvert vele ezer embert.” — Bírák 15:15
30 Jehova azáltal, hogy Sámsonnal egy szamár­ állcsontot vétetett igénybe, arra mutat, hogy az ő hű szolgájának szabadulása nem függött nyíl, kard, dárda, ló vagy valamely emberi harci eszköztől, hanem a mindenható Isten lelke vágy láthatatlan ereje szerzett neki szabadulást. „Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik.” (147. zsoltár 10) „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz (felkarol) engem.” (27. zsoltár 10) „Mert nem az ívben bízom és kardom sem védelmez meg engem.” (44. zsoltár 7) Sámson Jehovában bízott és Jehova meg is védelmezte szolgáját. Így őrizte meg az Isten az illési korszak alatt is azokat, akik Jehova Istenben bíztak és nem féltek az emberektől, hanem hűségüket megőrizték Jehova iránt.
31 A szamár oly állat, amelyet nem szoktak fel­ használni a csatára. Csak isteni csoda útján le­hetett az a szamárállcsont oly erős, hogy ezer ember fejének a beverése után sem tört össze. Mialatt Sámson ezt a dolgot Jehova nevében véghezvitte, a 3 ezer júdabeli tétlenül állott és nem