Főmenü megnyitása

Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/13

A lap korrektúrázva van


45
Watch Tower and Herald of Christ" című folyóirat kiadásához és azt anyagilag is támogatta. Később ez a cím „Őrtorony“ címre lett átváltoztatva. Ez a folyóirat megjelenésétől kezdve erélyesen állást foglalt a római katolikus hierarchia és a protestáns papság által a tüzespokolról, a tisztítótűzről és a lélek halhatatlanságáról szóló és azzal rokon elméletek ellen. Egy kis csoport a folyóirat kiadójának vezetése alatt, akik Jézus Krisztus hű követői voltak, főképpen a következő tanításokat hangsúlyozták: Jézus Krisztus második eljövetelét, a váltságdíjat. a halottak állapotát, az ember halandóságát és kimutatták, hogy nincsen tüzes pokol. Ez a kicsiny keresztény csoport a halottak feltámadásának tanítását és azok reménységét is hangsúlyozta, akik akkor Jézus Krisztusban hittek. E nagy igazságok hirdetése nagyon meglepte Sátán táborát és minden alkalmat megragadtak Jézus Krisztus buzgó követőinek megfélemlítésére, elnémítására és elpusztítására. Azok a férfiak, akiket egykor az igazság szelleme indított tettre és akik a protestáns szervezetet létrehozták, ebben az időben már nem éltek és a protestantizmust az ő leszármazottjaik vezették. 1886 körül az ördög befolyása alatt nagy szakadás keletkezett a protestánsok között. Miképpen a római katolikus szervezet, úgy a protestáns rendszer legtöbb papja is politikába keveredett és többen tagadni kezdték a Szentírás isteni ihletettségét, főképpen a váltságdíj, az Úr Jézus Krisztus visszatérése és az ő országa tekintetébben, amely az emberiség megáldására eljövendő. 1887-ben ebben a folyóiratban egy cikk jelent meg „Pápaság a protestáns egyházakban" címen. Abban ki volt mutatva, hogy a protestáns rendszer, amely kezdetben az igazság oroszlánja volt, most az ördög képviselője lett és oly vadállat mint a szülőatyja; szerteszét jár és keresi, hogy kit tudna elnyelni és a népet a Szentírás felől tudatlanságban akarja tartani. Az ördög a katolikus hierarchia útján ezt a rendszert használta az igazság szellemének megsemmisítésére, amely egykor a protestáns rendszer vezetőiben élt.
14 Abban az időben a római katolikus hierarchia erősen beleavatkozott Amerika politikájába. 1900 szeptember 26-án a katolikus ifjúság (Catholic Young Men National Union) Brooklynban tartott nagygyűlésén elhatározták egy oly szövetség alakítását politikai célból, amely az Egyesült Államok összes katolikus egyesületeit felölelje. A következőket a brooklyni „Eagle“ című lapból idézzük, amely cikk az említett gyűlés alkalmával jelent meg ebben az újságban: „Szeptember 26-án a Catholic Young Men National Union évi gyűlésén oly határozatot hoztak, miszerint politikai célzattal az Egyesült Államok összes római katolikus egyesületeit egy nagy szövetségbe fogják tömöríteni. A mult év tavaszán Me Faul, Trenton, New Jersey, a régi ír rend (Ancient Order of Hibernians) püspöke azt mondotta, hogy az amerikai római katolikusok balgák lesznek, ha nem egyesülnek egy nagy szervezetben és így érvényesíteni nem fogják hatalmukat az orszag politikájában; 2 millió római Katolikus választó él Amerikában, s ha ezek po¬
litikai tevékenység céljából egyesülnek, az országból római katolikus nemzetet csinálhatnak
Ezt a szövetkezetet a következő egyesületek alapították meg: a Columbus Lovagok, a Szent János Lovagok, a Katolikus Jótékonysági Légió, a Régi írországi Rend, az Ír Katolikus Jótékonysági Egyesület, az Ír Amerikai Egyesület, a Német Amerikai Egyesület, az Amerikai Katolikus Lovagok, az Amerikai Katolikus Alkoholellenes Únió... És e szervezeteken kívül még több más kevésbé jelentékeny egyesületek.
Ezt a szövetséget kimondottan azon célból alapították, hogy a törvényhozó testületet (parlamentet) befolyásolják és biztosítsák maguknak a katolikusok jogait.
A brooklini parkszinházban tartott ezen nagygyűlés volt a legnagyobb összejövetel a katolikus ifjak történetében, azon vezető papok és laikusok beszéltek, akik az ország különböző részeiből voltak jelen. Lavella atya, a szent Patrik katedrális plébánosa, Monsignor Doane, Newark, N. J.-ból, Buttling sérif Brooklinból, Fitzgerald képviselő Bostonból és Wall lelkész a szent rózsafüzér templomból lelkesítő beszédeket tartottak. Ezt az utóbbit választották meg a szövetség elnökéül.
A gyűlésen egyhangúlag fogadták el a szövetség alakítására vonatkozó tervet és bizottságot neveztek ki a terv keresztülvitelére. Ezáltal a katolikus férfiak tízezreit fogják egy nemzeti főnökség alá helyezni és ez a nagy testület erős befolyást fog gyakorolni a nemzet törvényhozására."
15 Azóta a katolikus hierarchia folytonosan harcolt az Amerika feletti hatalom megkaparintásáért. Ireland érsek egyik beszédében a 100 éves évforduló alkalmával, amelyet a római katolikus hierarchiának az Egyesült Államokban való ünnepén Baltimoreban a fent említett nagygyűlés előtt egy évvel tartott, a következőket mondotta:
Amerikát katolikussá kell tennünk. Mivel az egyházunkat szeretjük, csupán azt kell mondanunk, hogy a munkánk és a jelszavunk ez legyen: Ha Isten is úgy akarja a keresztes vitézek lelkesültségével fogjuk felkarolni ezt az ügyet." 80 püspök, 1000 pap és 5000 laikus tapsolt a beszédére.
"Miért félnénk vagy vonakodnánk? - folytatta nagy lelkesen és büszke dicsekvéssel - 10 millió lelket számlálunk, ez hatalmas tömeg, ha az erőinket jól vezetjük és az ebben rejlő erőket működésbe hozzuk. A katolikusok Amerikában hűségesek az egyházukhoz és vezetőikhez. Az első évszázadban tett erőfeszítéseik és az elért győzelmeik megmutatják mire lesznek képesek a következő évszázadok alatt, ha hatalmuk tudatában teljesen a hierarchia szervezetének vezetése alá kerülnek."
16 És mint szóltak ehhez a protestáns intézmények? Kevéssel azután a klérus kereszténységszerte hozzáfogott egy szövetség alakításához és minden korlátot el akart távolítani, amely a protestantizmus és a katolicimus között fennállt. Napjainkban immár nem létezik a valóságban többé oly protestáns szervezet, amely tényleg