A lap korrektúrázva van
156
növeli a felelősségüket is. „Boldog az, akit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a tornácaidban; hadd teljesedjünk meg házadnak javaival, templomodnak szentségével!" (65. zsoltár 5) „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!" — 84. zsoltár 5.
6 Mivel a felkentek az Isten szervezetében vannak és Isten sok jövendölést feltár előttük, most egy nagy, fenséges állást töltenek be, amelyre az Úr emelte őket. Csak javunkra válhatik, ha itt visszapillantást teszünk arra az útra, amelyen népét Jehova vezette, és meglátjuk, hogy a felkentek miért nyerték el e kiváltságos és felelősségteljes állást.
A mag
7 Lucifer kapzsi lázadása által zavar állott be Jehova világegyetemes szervezetében. Nagy hatalommal és dicsőséggel rendelkező angyalok elhagyták kiváltságos állásukat, hogy csatlakozzanak a Gonoszhoz annak a mindenható Isten elleni lázadásában és árulásában. A tökéletes ember összeköttetésbe lépett az Ördöggel és Isten az embert teljesen igazságosan halálra ítélte. Mindezek felett pedig a Legfelségesebb neve a lázadó útján megkezdett pálya által nagyon meggyaláztatott.
Azután a mindenható Isten ismertette feltett szándékát, hogy egy „magot" fog létrehozni, kiáltal a föld minden nemzetségei alkalmat nyernek az élet megszerzésére, valamint kijelentette, hogy egy Sionnak nevezett főszervezetet hoz létre s azt a saját neve lakóhelyévé teszi; felépíti királyságát, miáltal az összes gonoszokat megsemmisíti s minden engedelmeskedőt az élet áldásaiban részesíte, s hogy ez a mag egyben Jehova felkent Királya és igazolója is. Jehova hosszú időt használt feltett szándéka végrehajtására, s ez idő folyamán a gonosz lázadókat életben hagyta, de ismertette feltett szándékát, hogy meghatározott idejében megsemmisíti őket s szent nevét felmagasztalja és az egész világon hirdetteti. A nevének hirdetése, most aktuálissá vált s az a bejelentett végzése teljesüléseképpen folyamatban van; ez pedig közvetlenül a Gonosz megsemmisítése előtt kell megtörténjen. — Mózes II. 9:16.
8 Az időtartammal a tetőfoknak a fontossága van kiemelve, amely tetőfok az isteni végzés végrehajtásakor lesz elérve; s az a nagy kegyelem, hogy ezen a tetőfokon Isten szervezetével együttműködhetünk és Isten "szokatlan munkájában" részt vehetünk, oly kiváltság, amely sokkal fenségesebb annál, hogy azt emberi nyelven ki tudnuk fejezni. Amidőn az emberek a múltban az embernek életre való megmentését Isten nagy végcéljának tekintették, szemeik a sokkal nagyobb dolgokkal szemben még zárva voltak, s azért az ilyenek sem nem részesültek a királyság látomásában, amely királyság Jehova szent nevét végérvényesen igazolja és felmagasztalja, sem nem volt fogalmuk arról a határtalan örömről, amelyben azok részesülnek, akik a mindenható Istennel szemben minden korokon keresztül lojálisak és hűek maradtak. Mégha az ember s annak megmentése
az emberre nézve fontos is, a Legfelségesebb nevének az igazolásával összehasonlítva mégis csak csekély jelentőséggel hír. „Minden népek semmik őelőtte, a semmiségnél és ürességnél is alábbvalónak tartja. — És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek ő róla? — Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek ideitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége fölött amelynek lakói mint sáskák előtte; ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti mint a sátort lakásra: ki a fejedelmeket semmivé, teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja." — Ésaiás-40:17, 18, 21-23.
9 Gondoljunk mindig arra, hogy a Jehova neve bajba lett keverve, s azért dicsőséges nevét igazolni és örökre tisztázni kell. „Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek. és magasztalják őt. Áldott Jehova Isten, Izráelnek Istene, aki csodadolgokat cselekszik egyedül!" — 72.
zsoltár 17, 18.
Megváltás
10 Az ember megváltása nem a legnagyobb jelentőséggel bír? s nem ez a elgfőbb tanítás, amelyhez minden más igazodik? A felelet tagadó kell legyen, különben az ember megváltása a Jehova neve igazolásának is elejébe volna helyezve. A megváltásról szóló tanítás nem a legfontosabb, amely körül az összes többi tanítás forog. Az nem a kulcs, amellyel az összes többi tanításokat megmérni s azok valódiságát kipróbálni lehetne. Jehova felsőbbsége a központi igazság, s az ő királysága a próbakő, amelynél az összes többi tanítások kipróbálva lesznek; mert a királyság az, amely Isten feltett szándékát keresztül viszi és nagy nevét igazolja. Az ember megváltása alá van rendelve, a legnagyobb jelentőség kérdésének. A vallás és a vallásoskodók évszázadokon keresztül elhomályosították a tulajdonképpeni vitakérdést; most azonban elérkezett az idő annak világos felismerésére. A vallásoskodók azt állították és még most is azt állítják, hogy Isten kitárja karját az emberek felé és magához hívja őket, hogy megmeneküljenek. Egy ily állítás nem csupán nem igaz, hanem egy további meggyalázása Jehova nevének. Isten nem kér senkit, hogy engedje magát, megmenteni, hanem az embereknek alkalmat nyújt a megmenekülésre, s engedi nekik dönteni, hogy mit akarnak tenni, s így az embereknek alkalom van nyújtva arra, hogy bebizonyítsák az Isten iránti tisztaságukat. Az Ördög kihívta Jehovát, hogy oly embert teremtsen a földön, aki a legnagyobb próba alatt is hű maradjon. Ez felvetette a vitakérdést, hogy ki veti alá magát önként, próbának és hű marad Jehovához. Isten az ő szeretett Fiát küldte a földre, és ez testté vagy emberré lett. (János 1:14) Azáltal, hogy Jézus az ellenségtől mindenféle ellenségeskedést és üldözést elszenvedne és Istennel szemben hű és igaz maradna — még a leggyalázatosabb halál elszenvedése árán is — teljesen bebizonyítaná, hogy Sátán, az Ördög hazug és méltó a pusztulásra. Ezért lett Jézus szenvedések által tökéletessé téve, s amidőn ily szenvedések alatt, sőt a halál elszenvedése árán is hű maradt s így bebizonyította tisztaságát, örök megmentés szerzőjévé lett. Azt is bebizonyította, hogy az Ördög hazug és megsemmisítésre méltó. Krisztus Jézus ítéletvégrehajtóvá tétetett s meghatalmazást és hatalmat kapott az Ördög és annak minden csatlósa elpusztítására. Isten akkor kezdte meg a neve igazolását, s most elérkezett az idő ennek bevégzésére. „Ámbár fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek." (Zsidók 5:8, 9) „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese, lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az Ördögöt." (Zsidók 2:11) Ha Sátán és összes haderői elpusztulnak, amit Jézus véghez fog vinni, akkor Jehova mindenekfeletti hatalma teljesen bebizonyul és neve örökre igazolva lesz.
11 Isten azt is bebizonyítja, hogy Sátán hazug. Jehova ellenben a Legfelségesebh, amennyiben az Ádám leszármazottait megváltotta s amennyiben csak akik engedelmeskedtek s tisztaságukat Istennel szemben beigazolták, az ilyeneknek ajándékozott életet. Ezért intézkedett úgy, hogy Jézus emberi élete váltságdíjul legyen bemutatva az emberiség érdekében s azoknak megnyitsa az üdvösség és élet útját. Csak Ádám lett, kipróbálva, bűnösnek ismerve és halálra ítélve. Leszármazottai nem állottak ítélet alatt. Az ítélet Ádám felett mondatott ki, nem pedig a leszármazottai felett. Mivel azonban a leszármazottai már a tökéletlen ember Ádámtól származtak, az örökölt tökéletlenség folytán mindannyian bűnben és mint bűnösök születtek. Mindannyiuknak szenvedni kellett az Ádám bűne következtében. A tökéletes ember Ádám élete elveszett, s a leszármazottai életjog nélkül születtek. Ádám nem váltható meg, nem térhet vissza s nem szabadítható meg a halálítélet alól anélkül, hogy Isten a saját ítéletét megszüntetné; már pedig Isten nem változik meg. (Mal. 3:6) Ellenben Ádám leszármazottainak, akik nem a saját gonosztettük, ha-