Főmenü megnyitása

Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/16

A lap korrektúrázva van


72
tették és Isten helyett embernek hittek. Eleinte ezek kétségtelenül őszinték voltak, amidőn egy embert magasztaltak. Ha azonban önzetlenek lettek volna és jobb megismerésre törekedtek volna, könnyen megismerhették volna, hogy az ily cselekedet téves. Volt alkalmuk, hogy felvilágosodjanak; azt azonban visszautasították. Téves cselekedetükért nem részesítette őket elismerésében az Úr a templomban és ezek most is vakon egy embernek a tanait követik és egy embernek a nevét dicsőítik és hirdetik és „vak" és „sánta" áldozattal áldoznak az Úrnak, amit természetesen nem fogadhat el tőlük. Azonkívül el vannak keseredve a maradékkal szemben, amely az ország hírét a jószándékú emberekhez elviszi; ezek az ellenséges és haragos „papok" „megrontják az idegenek jogát", amennyiben arra akarják bími a jószándékúakat, hogy nehogy Jehova bizonyságtevőihez csatlakozzanak. Isten kijelentése szerint az ily istentelenségekért haragszik reájuk, mivel „nyomorgatják az idegent." (Malakiás 3:5), illetve az idegen (nagysokaság) jogán akarnak erőszakoskodni.
10 Természetesen ezek a hűtlenné lett volt „papok" visszariadnának attól — vagy legalább is azzal tüntetnének —, hogy egymásközt vagy mások előtt ezen szavakat használják: „Az Úrnak asztala megvetnivaló"; de cselekedeteikkel, ami a szónál is hangosabban beszél, mind máig így szóltak: „Az úr asztala meg van fertőzve és a tőle származó eledel megvetnivaló." (Miniatür-f) Pontosan így viselkednek a folyóirat közleményeivel szemben. A kérdés a következő: Táplálja-e az Úr az ő népét azon eledellel, amit a folyóiratban nyújt? Ha igen, akkor az Úr asztala ellen beszélnek azok az ellenkezők, akik gúnyosan és megvetően beszélnek annak tartalmáról. A jonadábok, akik most résztvesznek a királyság üzenetének hirdetésében, ma nyíltan megszégyenítik ezeket a hitszegőket, illetve a templom azon elítélt „papjait", akik ma a királyság hirdetése ellen küzdenek. Jehova neve felséges lett azok között, akik most csatlakoznak a nagysokasághoz. Ezek Jehova nevének és királyának dicsőségét éneklik és kijelentik, hogy csak Istentől és a Báránytól származik üdvösség, aki a trónon ül. De a hűtlenségre tért „papok" ugyanazon időben meg akarják rontani az „idegenek" vagy jonadábok jogát, amely jog Jehovának és azon kiváltságnak felismeréséből áll, hogy neki szolgálhatnak. Jéhu az igazi és hű papokat példázta, s így szólt Jonadábhoz: „Jöjj és lásd meg Jehováért való buzgólkodásomat!" A fentemlített kísértők nincsenek közösségben a Jéhuban példázottakkal. Ma a jonadábok sokkal nagyobb buzgóságot tanúsítanak Jehova neve mellett, mint azok, akik Jézus Krisztus követőinek vallják magukat, de azt mondják, hogy az Úr asztala meg van fertőzve és az ő eledele megvetnivaló. Jehova neve nem felséges (nagy) ezen ellenkezők előtt s nem is törekszenek résztvenni az ő nevének igazolásában, hanem inkább gyalázatot halmoznak arra egyéb rajongókkal együtt. Azonkívül azt mondják, hogy azon eledel, melyet az Úr hord fel népének asztalára, megvetnivaló, s ezzel az Urat szidalmazzák. A mai farizeusok, r. k. hier. kétszínűek és a teljes és örökös pusztulásra vannak
szánva. A gonosz-szolga osztályról, illetve azokról, akik valamikor a királyság örökösei voltak, most azonban hűtlenek és Isten országának ellenségei, mondja Jézus Krisztus: „És kettévágja őt (az Úr) és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." — Máté 24:51
11
Merítsenek figyelmeztetést most a jonadábok Jehova szavaiból és tartsák magukat távol az ország munkájának azon ellenségeitől, akik valamikor „papok" voltak, most azonban Isten ellenségei lettek. Jehova ezeknek a hűtleneknek, a gonosz-szolga osztálynak mondja Malakiás prf. útján: „És azt mondjátok: Imé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és a betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből?" — azt mondja az Úr." — Malak. 1:13
12 A hűtlenek az Isten-szolgálat kiváltságát és az ő országa gyümölcseinek parancsa szerint való elvitelét másokhoz, csak fáradságnak tekintik, vagy külsőségnek; mert ez nem nyújt alkalmat nekik az emberek szemében való ragyogásra. A királyság üzenetének nyomtatásban való családonkénti terjesztése túl megalázó e beképzeltek számára. Nem örvendenek neki és nem is kívánják dicsőíteni Jehova nevét az ő országa üzenetének hirdetésével. Sohase mentek be az „Úr örömébe"; mert nem látják, hogy Jehova nevének igazoltatnia kell. Ezért mondták mind e mai napig: „A füzetek árusítása nem egyéb könyvüzletnél. Mily fárasztó munka is lehet az!" Valamikor alkalmuk volt, hogy jót tegyenek; de megcsömöröltek tőle. (Galata 6:9) Teljesen önzésre tértek s ezért visszalökettek a sötétségbe. Most vakon a maguk útján akarnak szolgálni az Úrnak, így is tesznek, amennyiben az Úr hű szolgáival szembeszállnak, akik a néphez viszik az ő üzenetét.
13 A „választásbeli vének" és hozzátartozóik szolgáltak ugyan az igazságot tartalmazó iratok terjesztésével; ámde ezt a szolgálatot „lekicsinylően kezelték, azt mondja a Seregeknek Ura." (Menge-f) Miközben a bizonyságtevés munkáját megvetik és arról lekicsinylően beszélnek, igazolva látták a maguk részéről, hogy a bizonyságtevés szolgálatában hanyagok legyenek; ez a közömbösségük végeredményben Isten bizonyságtevő munkájával szemben ellenségeskedésre vezette őket. Az Úr emiatt szedeti össze angyalaival és vetteti a külső sötétségre. (Máté 13:41) A próféta folytatólag így szól a hűtlenekhez: „És a rablottat hozzátok (áldozatul)!“ Olyasmit hoztak, ami nem kívánt önmegtagadást az ő részükről, hanem olyasmit, ami őket előtérbe helyezte és felmagasztalta, de nem hozott szégyent rájuk, mint emberekre. Nem bírtak Isten iránti szeretettel, hanem minden vágyuk arra irányult, hogy ragyoghassanak és tiszteletben részesüljenek az emberek részéről. Ezek az emberek önző törekvésük megvalósítása céljából uralkodtak másokon, úr szerepet játszottak és megfosztották őket szolgálati alkalmaiktól. Időről-időre kitűnt, hogy amidőn valaki valamely csoportban szolgálatra megbízást nyert, és uralkodni kezdett testvérein, követőket kezdett toborozni magának, megfosztotta az Úr szolgálatának alkalmától azokat, akik tényleg az Úrnak akartak szolgálni.
(Folyt, köv.)

Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova 16. — R. Brezina, Praha nyomása. — Kiadó:
Watch Tower, Praha-Smichov, Tylova 16.