Főmenü megnyitása

Oldal:23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu/13

A lap korrektúrázva van


197
kifosztottnak nincsen lehetősége a védelemre. Ha valamely szervezet, vagy bárki más, elhiteti az emberekkel, hogy halott barátaik eszméleten vannak s a "tisztítótűznek" nevezett helyen tartózkodnak és a hátramaradottak pénzadományai a szenvedőn némileg segíthetnek, s ezáltal az embereket arra késztetné, hogy pénzüket a papoknak kiszolgáltassák, az ilyen eljárás nem más, mint a legközönségesebb, ármánnyal telített és átkozott hiszékenykerítés, amilyet ember egyáltalán űzhet. Még a legcsekélyebb haszna sem volt valakinek abból a pénzből, melyet a papoknak a halottakért vagy életbenlevőkért mondott imádságokért kiszolgáltatott; ha tehát a papok vagy lelkészek azon állítás következtében szereznek pénzt, hogy imádságaik a halottak javára szolgálnak, amely összeghez a tények téves megvilágítása által jutnak, az ilyen és minden hasonló cselekedetet büntetni kellene.
12 A római katolikus hierarchia szabályszerű üzleteket csinál, abból, hogy a katolikus népet az úgynevezett "tisztitótűz-zacskó"-hoz való pénzbeli hozzájárulásra felszólítja, mialatt ajánlatot is tesz, hogy az elmondandó imáért — minden személyért külön — egy bizonyos összeget lefizessenek. Ilyenkor csaknem mindig szóba kerül a befizetendő összeg magassága, minden beküldött névért külön, éspedig az adakozó tehetségéhez mérten. Egyes esetekben 25 centet indítványoznak személyenként, néha azonban sokkal nagyobb összegeket. Tegyük fel, hogy Amerika húsz millió „katolikus lakosa" személyenként és hetente 25 centet fizet be, ami tehát nagy összeget tesz, amely azonban jogtalanul lett kicsalva az emberek zsebeiből. Feltéve azonban, hogy mindenki hetente átlag egy dollárt fizet be, ami a 20 millió katolikust számítva évente 1 milliárd és 40 millió dollárt képvisel. A szerény anyagiakkal rendelkezők és a gazdagok is, akiket a „fenséges" klérus kihallgatásra bocsát, fejenként és hetente, egy dollárnál sokkal nagyobb összeget adományoznak. Tegyük fel, hogy az egész világon élő katolikusok, kiknek száma jelenleg 300 millió, hetente a "tisztítótűz-zacskó“-ba 25 centet juttatnak, már magábanvéve ez az összeg is évente 3 milliárd és 900 millió dollárt képvisel. Ha ehhez hozzászámítjuk a hierarchiához rendszeresen befolyó további összegeket is, továbbá azt a pénzt, melyet hetente az apácák a munkásság között gyűjtenek, kitűnik, hogy a hierarchia páncélszekrényeibe mindenkor mesésen nagy összegek vándorolnak, amiből kitűnik, hogy ez a hiszékenykerítés, csapda, tevékenységével minden más hiszékenykerítést együttvéve felülmúl.
Szembeállítás
13
Rádióállomások gyakran közlik programjaikban az emberekkel szemben elkövetett szélhámosságokról, és ezeknek segítségével nagy összegektől megfosztott hiszékeny emberekről szóló híreket. Mondjuk valaki reklámot csinál egy rejtvényben megnyilvánuló cselfogásnak, amennyiben a közönséggel tudatja, hogy aki azt helyesen megfejti, annyi és annyi pontot szerez, s ezekkel egy bizonyos összeg ráfizetése mellett hatalmas díjat nyerhet. Az ilyen manőverrel nagy összegeket szereznek anélkül, hogy a díjat valaha kifizetnék. Ilyenkor a rendőrség razziát tart a szélhámos kézrekerítésére és letartóztatja. Az Egyesült-Államokban a postaigazgatóság rendeletet bocsátott ki, amely az ilyen hiszékenykerítésnek a posta igénybevételét megtiltja; teljesen jogosan. Mostpedig állítsuk ezt szembe a „tisztítótűz"-hiszékenykerítéssel. Egy katolikus pap levélben azt közölte a katolikusokkal, hogy pénzük némileg könnyíthet a „tisztítótűzben szenvedő" hatottuk helyzetén. Eb-
ből a levélből az emberek megértették, hogy minden beküldött névért egy bizonyos összeget szükséges befizetni. Utána rendszerint az összeg befut, azon megtévesztő magyarázat eredményeképpen, hogy abból az embereknek hasznuk lesz. Az Egyesült-Államok kormánya a postakörzet vezetésével egy római katolikus postavezérigazgatót bízott, meg, aki tulajdonképpen a Vatikán eszköze és képviselője. Hallotta már valaki, hogy egy oly rendelet, vagy tilalom lett volna kiadva, amely az Egyesült-Államok postájának hiszékenykerítésre való igénybevételét megtiltaná, amely hiszékenykerítés pénzt csal ki az emberektől azzal az ürüggyel, hogy az a halottak javára válik? A „tisztítótűz"-hiszékenykerítés sokkal inkább büntetésre méltó, mint a már említett szélhámoskodás, amely díjak kitűzésével üzérkedik, mivel az utóbbinál az emberek mégis csak tudják, hogy szerencsejátékba bocsátkoztak. Evvel szemben a „tisztítótűz"-kerítőháló a hiszékenyeket az Írás tanítása felőli tudatlanságra készteti, miáltal a hiszékenykerítőktől az igazság megismerésében gátolva vannak és milliókat kitevő összegektől fosztatnak meg, míg a postaigazgatóság jámbor arccal, összekulcsolt kezekkel ezt mondja: 'Ezáltal hasznos munkát fognak végezni.’ Ezek után elhiheti egy józangondolkodású, becsületes ember, hogy egy szervezet, vagy vallásrendszer, amely egyidejűleg ilyen hiszékenykerítést folytat, egyúttal Isten és Krisztus földi helytartója is lehet? A bizonyíték meggyőző, miszerint a római katolikus hierarchia szervezetének azon állítása, hogy tulajdonképpen ő az Isten egyháza, egy nagy valótlanság, továbbá a Mindenható Isten nevének súlyos gyalázása, amely a népet kifosztja és Istentől elidegeníti.
Bűnbocsánat
14
A római katolikus egyházrendszer egy további tanításában azt állítja, hogy ehhez a rendszerhez tartozó papoknak jogukban áll a bűnök megbocsátása. A katolikus nép közül a hiszékenyek azt vélik, hogy ehhez a papnak hatalma és tekintélye van, és ebben a hitben élve keresik fel a papokat bizonyos időközökben, bűneiket bevallják, hogy tőlük bűnbocsánatot, vagy feloldozást nyerjenek. Ezt megteheti az is, aki a legförtelmesebb bűnt követte el, hogy aztán tovább is ugyanúgy cselekedhessen. Ennek meggyőző példája Mussolini. Mielőtt a római katolikus hierarchiával kibékült volna, kimondott istentagadó és gangszter volt. De miután felment a Vatikánba és a pápai rendszerrel szövetségre lépett, távozása után sokkal nagyobb bűnt követett el mind annakelőtte. Azáltal, hogy kegyetlen háborút folytatott Abesszínia elfoglalásáért, durván megsértette Isten törvényét, de mindamellett elnyerte a pápától azt, amit a papság „feloldozásnak" nevez, miközben valamennyi „fenséges hivatalnok" Mussolini hadjáratának „megáldására" törekedett. Akik azt hiszik, hogy a pápának vagy a papoknak hatalmukban áll a bűnök megbocsátása, ezt a vallást elfogadják és azért gyakorolják, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák és a további bűnözésekkel szemben megkemenyítsék. A katolikus tekintély erről a következőket mondja: „Ebből elsősorban az tűnik ki, hogy a bűnbocsánat joga nemcsak az apostolokra volt korlátozva, hanem mindenkor és mindenütt az ő tisztségüket betöltő utódaikra is kiterjedt. A bűnbocsánat mindaddig megmarad, amíg a világon bűn lesz, s amennyiben, sajnos, bűn a világon mindig lesz, az egyházban a bűnök orvoslása is mindenkorra fennmarad. A betegséggel egyidejűleg készenlétben lesz az orvosság is." („The Faith of Our Fathers [Atyáink hite], 333. old.)