Mózes első könyve forrásának megtekintése

{{raw:data:p|1Móz 1,1|Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,2|A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,3|És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,4|És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,5|És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,6|És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,7|Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,8|És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,9|És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,10|És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,11|Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,12|Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,13|És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,14|És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,15|És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,16|Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,17|És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
}}{{raw:data:p|1Móz 1,18|És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,19|És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,20|És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,21|És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,22|És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,23|És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,24|Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,25|Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,26|És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,27|Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,28|És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,29|És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,30|A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket [adom] eledelűl. És úgy lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 1,31|És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,1|És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,2|Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,3|És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,4|Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
}}{{raw:data:p|1Móz 2,5|Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
}}{{raw:data:p|1Móz 2,6|Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,7|És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,8|És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,9|És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,10|Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,11|Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany [terem.]
}}{{raw:data:p|1Móz 2,12|És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,13|A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,14|És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,15|És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,16|És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,17|De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,18|És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,19|És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,20|És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,21|Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,22|És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,23|És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,24|Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
}}{{raw:data:p|1Móz 2,25|Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,1|A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
}}{{raw:data:p|1Móz 3,2|És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
}}{{raw:data:p|1Móz 3,3|De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,4|És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
}}{{raw:data:p|1Móz 3,5|Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,6|És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,7|És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,8|És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,9|Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
}}{{raw:data:p|1Móz 3,10|És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,11|És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
}}{{raw:data:p|1Móz 3,12|És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,13|És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,14|És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,15|És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,16|Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,17|Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,18|Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,19|Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,20|Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,21|És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,22|És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
}}{{raw:data:p|1Móz 3,23|Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 3,24|És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,1|Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,2|És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,3|Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,4|És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,5|Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,6|És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
}}{{raw:data:p|1Móz 4,7|Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,8|És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,9|És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
}}{{raw:data:p|1Móz 4,10|Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,11|Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,12|Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,13|Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,14|Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,15|És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,16|És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,17|És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,18|És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,19|Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,20|És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,21|Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,22|Czilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,23|Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,24|Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,25|Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.
}}{{raw:data:p|1Móz 4,26|Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,1|Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,2|Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,3|Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze [fiat] az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,4|És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,5|És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,6|Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énóst.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,7|És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,8|És lőn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,9|Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,10|És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,11|És lőn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,12|Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,13|És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,14|És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,15|Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,16|És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,17|És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,18|Éle pedig Járed száz hatvankét esztendőt, és nemzé Énókhot.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,19|És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,20|És lőn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,21|Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,22|És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,23|És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,24|És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,25|Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendőt és nemzé Lámekhet.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,26|És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,27|És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,28|Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendőt, és nemze fiat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,29|És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,30|És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,31|És lőn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 5,32|És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,1|Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,2|És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,3|És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,4|Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,5|És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,6|Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,7|És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,8|De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,9|Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,10|És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,11|A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,12|Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,13|Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,14|Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,15|Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,16|Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,17|Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,18|De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,19|És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,20|A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,21|Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 6,22|És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,1|Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,2|Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,3|Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,4|Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,5|Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,6|Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,7|Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,8|A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl,
}}{{raw:data:p|1Móz 7,9|Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,10|Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,11|Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,12|És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,13|Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,14|Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,15|Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,16|A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót].
}}{{raw:data:p|1Móz 7,17|Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,18|A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,19|Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,20|Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,21|És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,22|Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,23|És eltörle [az Isten] minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.
}}{{raw:data:p|1Móz 7,24|És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,1|Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,2|És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,3|És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,4|A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,5|A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,6|És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,7|És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,8|Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,9|De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,10|És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,11|És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,12|És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,13|És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,14|A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,15|És szóla az Isten Noénak, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 8,16|Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,17|Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,18|Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,19|Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,20|És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,21|És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
}}{{raw:data:p|1Móz 8,22|Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,1|Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,2|És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
}}{{raw:data:p|1Móz 9,3|Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,4|Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,5|De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,6|A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,7|Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,8|És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 9,9|Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,10|És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,11|Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,12|És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
}}{{raw:data:p|1Móz 9,13|Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,14|És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,15|És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,16|Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,17|És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,18|Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,19|Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,20|Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,21|És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,22|Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,23|Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,24|Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
}}{{raw:data:p|1Móz 9,25|Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,26|Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
}}{{raw:data:p|1Móz 9,27|Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
}}{{raw:data:p|1Móz 9,28|Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
}}{{raw:data:p|1Móz 9,29|És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,1|Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,2|Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,3|A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,4|Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,5|Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,6|Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,7|Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,8|Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,9|Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,10|Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,11|E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,12|És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,13|Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,14|Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,15|Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,16|Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,17|Khivveust, Harkeust, és Szineust.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,18|Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,19|Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,20|Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,21|Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,22|Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,23|Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,24|Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,25|Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,26|Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,27|Hadórámot, Úzált és Dikláth.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,28|Obált, Abimáélt és Sébát.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,29|Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,30|És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,31|Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 10,32|Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,1|Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,2|És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,3|És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,4|És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,5|Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,6|És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,7|Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,8|És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,9|Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,10|Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,11|És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,12|Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,13|És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,14|Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,15|És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,16|Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,17|És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,18|Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,19|És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,20|Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,21|És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,22|Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,23|És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,24|Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,25|És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,26|Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,27|Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,28|Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,29|Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,30|Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,31|És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
}}{{raw:data:p|1Móz 11,32|Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,1|És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,2|És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,3|És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,4|És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,5|És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,6|És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,7|És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,8|Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,9|És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,10|Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,11|És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,12|Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,13|Mondd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,14|És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,15|Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,16|És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,17|De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,18|Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?
}}{{raw:data:p|1Móz 12,19|Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.
}}{{raw:data:p|1Móz 12,20|És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,1|Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,2|Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,3|És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,4|Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségűl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,5|Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,6|És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,7|Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,8|Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,9|Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,10|Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,11|És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,12|Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,13|Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,14|Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,15|Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,16|És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,17|Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 13,18|Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,1|Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:
}}{{raw:data:p|1Móz 14,2|Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,3|Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,4|Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,5|A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik ő vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,6|És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,7|És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,8|Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:
}}{{raw:data:p|1Móz 14,9|Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,10|A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,11|És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,12|Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,13|Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,14|A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,15|És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,16|És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,17|Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,18|Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,19|És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,20|Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,21|És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,22|És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
}}{{raw:data:p|1Móz 14,23|Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
}}{{raw:data:p|1Móz 14,24|Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,1|E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,2|És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
}}{{raw:data:p|1Móz 15,3|És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,4|És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,5|És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,6|És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,7|És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,8|És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
}}{{raw:data:p|1Móz 15,9|És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,10|Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,11|És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,12|És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,13|És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,14|De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,15|Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,16|Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,17|És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,18|E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,19|A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,20|A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 15,21|Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,1|És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,2|Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,3|Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,4|És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,5|Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,6|És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta ő előle.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,7|És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,8|És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,9|Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,10|És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,11|És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,12|Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,13|És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?
}}{{raw:data:p|1Móz 16,14|Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,15|És fiat szűle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, a kit Hágár szűl vala néki, Ismáelnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 16,16|Ábrám pedig nyolczvanhat esztendős vala, a mikor Hágár Ismáelt szűlé Ábrámnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,1|Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,2|És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,3|És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 17,4|A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,5|És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,6|És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,7|És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,8|És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,9|Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,10|Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,11|És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,12|Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,13|Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,14|A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,15|És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,16|És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,17|Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?
}}{{raw:data:p|1Móz 17,18|És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,19|Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,20|Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,21|Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,22|És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,23|Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,24|Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,25|Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,26|Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia.
}}{{raw:data:p|1Móz 17,27|És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körűlmetéltetének.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,1|Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,2|És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,3|És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,4|Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,5|Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,6|És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,7|A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,8|És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,9|És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,10|És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,11|Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,12|Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
}}{{raw:data:p|1Móz 18,13|És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
}}{{raw:data:p|1Móz 18,14|Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,15|Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az [Úr:] Nem úgy van, mert bizony nevettél.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,16|Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,17|És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
}}{{raw:data:p|1Móz 18,18|Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,19|Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,20|Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
}}{{raw:data:p|1Móz 18,21|Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,22|És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,23|És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
}}{{raw:data:p|1Móz 18,24|Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
}}{{raw:data:p|1Móz 18,25|Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
}}{{raw:data:p|1Móz 18,26|És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,27|És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,28|Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,29|És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,30|Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,31|És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,32|És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
}}{{raw:data:p|1Móz 18,33|És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,1|Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,2|És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,3|De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,4|Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,5|És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,6|És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,7|És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,8|Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,9|Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,10|De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,11|Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,12|És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helyből.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,13|Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,14|Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,15|És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bűne miatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,16|Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,17|És lőn mikor kivivék őket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,18|És monda Lót nékik: Ne oh Uram!
}}{{raw:data:p|1Móz 19,19|Ímé a te szolgád kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekűlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,20|Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekűljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,21|Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyről szólottál.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,22|Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,23|A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,24|És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,25|És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,26|És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,27|Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,28|És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,29|És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,30|Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,31|És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,32|Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,33|Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,34|És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,35|Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,36|És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,37|És szűle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.
}}{{raw:data:p|1Móz 19,38|A kisebbik is fiat szűle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,1|És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,2|És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,3|De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,4|Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?
}}{{raw:data:p|1Móz 20,5|Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,6|És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,7|Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,8|Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,9|És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,10|És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?
}}{{raw:data:p|1Móz 20,11|Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,12|De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,13|És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,14|Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,15|És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,16|Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,17|Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének.
}}{{raw:data:p|1Móz 20,18|Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,1|Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,2|Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,3|És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
}}{{raw:data:p|1Móz 21,4|És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,5|Ábrahám pedig száz esztendős [vala], mikor születék néki az ő fia Izsák.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,6|És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,7|Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,8|És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,9|Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
}}{{raw:data:p|1Móz 21,10|Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,11|Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,12|De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,13|Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,14|Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,15|Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,16|És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,17|Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,18|Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,19|És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,20|És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,21|Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,22|És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,23|Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,24|És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,25|Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,26|És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,27|Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,28|És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,29|És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
}}{{raw:data:p|1Móz 21,30|És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,31|Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,32|Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,33|[Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
}}{{raw:data:p|1Móz 21,34|És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,1|És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,2|És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,3|Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,4|Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,5|És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,6|Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,7|És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda [Izsák:] Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
}}{{raw:data:p|1Móz 22,8|És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,9|Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,10|És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,11|Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,12|És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,13|És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,14|És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,15|És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,16|És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
}}{{raw:data:p|1Móz 22,17|Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,18|És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,19|Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,20|És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:
}}{{raw:data:p|1Móz 22,21|Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,22|És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,23|Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.
}}{{raw:data:p|1Móz 22,24|Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma [vala], szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,1|Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. [Ezek] Sára életének esztendei.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,2|És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,3|Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Khéth fiainak, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 23,4|Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,5|Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván őnéki:
}}{{raw:data:p|1Móz 23,6|Hallgass meg minket uram: Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közűl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közűlünk senki sem tiltja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,7|És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,8|És szóla ő velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én előlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron előtt, Czohár fia előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,9|Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az ő mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,10|Efron pedig űl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az ő városának kapuján, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 23,11|Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,12|És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,13|És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,14|És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:
}}{{raw:data:p|1Móz 23,15|Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,16|Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendő négyszáz ezüst siklust.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,17|Így lett Efronnak Makpelában levő mezeje, mely Mamré átellenében van, a mező a benne levő barlanggal, és minden a mezőben levő fa az egész határban köröskörűl
}}{{raw:data:p|1Móz 23,18|Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme előtt, a kik az ő városának kapuján bemennek vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,19|Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 23,20|Így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang Ábrahámnak temetésre való örökségűl a Khéth fiaitól.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,1|Ábrahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,2|Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!
}}{{raw:data:p|1Móz 24,3|Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,4|Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan] vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,5|Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?
}}{{raw:data:p|1Móz 24,6|Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,7|Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,8|Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,9|Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,10|És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,11|És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,12|És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,13|Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,14|Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,15|És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,16|A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,17|Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,18|Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,19|És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,20|És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,21|Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,22|És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,23|És monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?
}}{{raw:data:p|1Móz 24,24|Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,25|Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,26|Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,27|És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,28|Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek [történtek].
}}{{raw:data:p|1Móz 24,29|Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,30|Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,31|És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,32|Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,33|És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,34|Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,35|Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,36|És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,37|Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,38|Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,39|Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni?
}}{{raw:data:p|1Móz 24,40|Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,41|Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,42|Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:
}}{{raw:data:p|1Móz 24,43|Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből,
}}{{raw:data:p|1Móz 24,44|És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,45|Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,46|Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,47|És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,48|Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának [feleségűl.]
}}{{raw:data:p|1Móz 24,49|Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,50|És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,51|Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,52|És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,53|És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,54|Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,55|Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,56|A [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,57|Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,58|Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,59|Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,60|És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,61|És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,62|Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,63|És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,64|Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,65|És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,66|Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 24,67|Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja [halála] után.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,1|Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,2|És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,3|Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,4|S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,5|Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,6|Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,7|S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,8|És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az ő népéhez.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,9|És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,10|Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége Sára.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,11|Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,12|Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szűlt vala Ábrahámnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,13|Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,14|És Misma, Dúmah és Massza.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,15|Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,16|Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségök szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,17|Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,18|Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő [lakása].
}}{{raw:data:p|1Móz 25,19|Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,20|Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,21|És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,22|Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,23|És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,24|És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,25|És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,26|Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,27|És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,28|Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,29|Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
}}{{raw:data:p|1Móz 25,30|Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,31|Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,32|És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
}}{{raw:data:p|1Móz 25,33|És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 25,34|S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,1|Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,2|Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,3|Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,4|És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;
}}{{raw:data:p|1Móz 26,5|Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,6|Lakozék azért Izsák Gérárban.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,7|És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgom ő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú ő.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,8|És lőn idő multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,9|Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan mondhattad [tehát:] húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,10|És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közűl, és bűnt hoztál volna mi reánk.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,11|Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,12|És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,13|És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,14|És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,15|És mindazokat a kútakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,16|És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közűlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,17|Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,18|És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az ő atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az ő atyja.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,19|Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,20|Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala ő vele.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,21|Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,22|És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,23|Felméne pedig onnan Beérsebába.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,24|És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,25|Oltárt építe azért ott, és segítségűl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,26|Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból és Akhuzzáth az ő barátja, meg Pikhól az ő hadvezére.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,27|És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közűl?
}}{{raw:data:p|1Móz 26,28|Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,
}}{{raw:data:p|1Móz 26,29|Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,30|Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,31|Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének ő tőle békességgel.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,32|Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,33|S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,34|És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.
}}{{raw:data:p|1Móz 26,35|És ők valának Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,1|És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,2|És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,3|Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,4|És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,5|Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon:
}}{{raw:data:p|1Móz 27,6|Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 27,7|Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,8|Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,9|Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,10|Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,11|Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,12|Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,13|És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,14|Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,15|És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,16|A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,17|És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,18|És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?
}}{{raw:data:p|1Móz 27,19|Monda Jákób az ő atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,20|És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,21|És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?
}}{{raw:data:p|1Móz 27,22|Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,23|És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,24|És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,25|Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,26|Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,27|Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,28|Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,29|Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,30|És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,31|És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,32|És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,33|Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,34|A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,35|Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,36|Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
}}{{raw:data:p|1Móz 27,37|Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?
}}{{raw:data:p|1Móz 27,38|Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,39|Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felűl;
}}{{raw:data:p|1Móz 27,40|És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,41|Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,42|Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
}}{{raw:data:p|1Móz 27,43|Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,
}}{{raw:data:p|1Móz 27,44|És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
}}{{raw:data:p|1Móz 27,45|Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
}}{{raw:data:p|1Móz 27,46|Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?
}}{{raw:data:p|1Móz 28,1|Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,2|Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,3|A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
}}{{raw:data:p|1Móz 28,4|És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,5|Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,6|És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl;
}}{{raw:data:p|1Móz 28,7|És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;
}}{{raw:data:p|1Móz 28,8|És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának:
}}{{raw:data:p|1Móz 28,9|Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,10|Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,11|És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,12|És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,13|És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,14|És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,15|És ímé én veled [vagyok], hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,16|Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,17|Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,18|És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
}}{{raw:data:p|1Móz 28,19|És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
}}{{raw:data:p|1Móz 28,20|És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
}}{{raw:data:p|1Móz 28,21|És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
}}{{raw:data:p|1Móz 28,22|És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,1|Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,2|És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala:
}}{{raw:data:p|1Móz 29,3|Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,4|És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,5|És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,6|Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,7|És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,8|Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,9|Még beszélget vala velők, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,10|S lőn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,11|És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,12|S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,13|És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,14|És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
}}{{raw:data:p|1Móz 29,15|És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
}}{{raw:data:p|1Móz 29,16|Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,17|Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,18|Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,19|És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,20|Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,21|És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,22|És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,23|Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő hozzá.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,24|És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,25|És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
}}{{raw:data:p|1Móz 29,26|Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,27|Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,28|Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,29|És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,30|És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,31|És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,32|Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,33|Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,34|És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
}}{{raw:data:p|1Móz 29,35|És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,1|És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,2|Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-é] én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,3|És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,4|Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,5|És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,6|És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,7|Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,8|És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,9|Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,10|És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,11|És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!
}}{{raw:data:p|1Móz 30,12|És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,13|És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,14|És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,15|Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,16|Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,17|És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,18|És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,19|És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,20|És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,21|Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,22|Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,23|És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,24|És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,25|És lőn, a mint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,26|Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,27|És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,28|És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,29|Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,30|Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
}}{{raw:data:p|1Móz 30,31|És monda [Lábán:] Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
}}{{raw:data:p|1Móz 30,32|Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen [ez] az én bérem.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,33|S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,34|És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,35|Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közűl, és adá az ő fiainak keze alá.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,36|És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,37|És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,38|És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,39|És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,40|Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,41|És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,42|De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
}}{{raw:data:p|1Móz 30,43|És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,1|És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,2|És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,3|Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,4|Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,5|És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,6|Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,7|De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,8|Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,9|Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,10|Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,11|Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,12|És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,13|Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,14|És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
}}{{raw:data:p|1Móz 31,15|Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,16|Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,17|Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
}}{{raw:data:p|1Móz 31,18|És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,19|Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,20|Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,21|Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,22|És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
}}{{raw:data:p|1Móz 31,23|Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,24|Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,25|Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,26|És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
}}{{raw:data:p|1Móz 31,27|Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
}}{{raw:data:p|1Móz 31,28|És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,29|Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,30|Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?
}}{{raw:data:p|1Móz 31,31|Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,32|A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,33|Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,34|Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat.]
}}{{raw:data:p|1Móz 31,35|Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,36|Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
}}{{raw:data:p|1Móz 31,37|Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,38|Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,39|A mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,40|Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,41|Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,42|Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,43|Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szűltek?
}}{{raw:data:p|1Móz 31,44|Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,45|És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,46|És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,47|És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,48|És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,49|És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,50|Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,51|És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,
}}{{raw:data:p|1Móz 31,52|Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,53|Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,54|Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
}}{{raw:data:p|1Móz 31,55|Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,1|Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,2|És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,3|Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
}}{{raw:data:p|1Móz 32,4|És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,5|Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,6|És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,7|Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,8|És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,9|És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
}}{{raw:data:p|1Móz 32,10|Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,11|Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,12|Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,13|És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:
}}{{raw:data:p|1Móz 32,14|Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
}}{{raw:data:p|1Móz 32,15|Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,16|És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,17|És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?
}}{{raw:data:p|1Móz 32,18|Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is [jön] utánunk.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,19|Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,20|Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk [jő]; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,21|Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,22|Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,23|Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,24|Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,25|Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,26|És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,27|És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,28|Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,29|És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,30|Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,31|És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
}}{{raw:data:p|1Móz 32,32|Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,1|Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,2|És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,3|Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,4|Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,5|És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,6|És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,7|Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,8|És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,9|És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,10|Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,11|Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,12|És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,13|Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,14|Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,15|És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,16|Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,17|Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,18|Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,19|És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.
}}{{raw:data:p|1Móz 33,20|És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,1|Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,2|És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,3|És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,4|Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,5|És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,6|És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,7|Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,8|És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,9|És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
}}{{raw:data:p|1Móz 34,10|És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,11|Sekhem is monda a [Dína] atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,12|Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,13|A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
}}{{raw:data:p|1Móz 34,14|És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,15|Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,16|Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
}}{{raw:data:p|1Móz 34,17|Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,18|És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,19|Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,20|Elméne azért Khámor és Sekhem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 34,21|Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,22|De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,23|Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,24|És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ő fiának mindenek, a kik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körűlmetélkedék minden férfiú, a ki az ő városa kapuján kijár vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,25|És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,26|Khámort, és az ő fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,27|A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgokat.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,28|Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn vala, elvivék.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,29|És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,30|És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
}}{{raw:data:p|1Móz 34,31|Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?
}}{{raw:data:p|1Móz 35,1|Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,2|Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,3|És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,4|Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,5|És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,6|Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,7|És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,8|És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,9|Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,10|És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,11|És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,12|És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,13|És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,14|Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,15|És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,16|És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,17|S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,18|És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,19|És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,20|És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,21|Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,22|Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,23|Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,24|Rákhel fiai: József és Benjámin.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,25|A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,26|A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,27|És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,28|Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.
}}{{raw:data:p|1Móz 35,29|És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,1|Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,2|Ézsaú a Kananeusok leányai közűl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,3|És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,4|Szűlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szűlé Rehuélt.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,5|Oholibáma pedig szűlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,6|És felvevé Ézsaú az ő feleségeit, az ő fiait, és az ő leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az ő atyjafiának Jákóbnak színe elől.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,7|Mert az ő jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg őket az ő nyájaik miatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,8|Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,9|Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,10|Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,11|Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,12|Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szűlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,13|Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,14|Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szűle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,15|Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,16|Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,17|Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltől való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,18|Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétől való fejedelmek.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,19|Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,20|A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,21|Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,22|Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,23|Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,24|Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,25|Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,26|Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,27|Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,28|Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,29|A Horeusok közűl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,30|Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közűl való fejedelmek az ő fejedelemségök szerint, Széir tartományában.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,31|Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelőtte Izráel fiai között király uralkodott volna.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,32|Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az ő városának neve Dinhába vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,33|És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,34|És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,35|És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az ő városának neve pedig Hávit vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,36|És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,37|És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,38|És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,39|És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az ő városának neve Pahu, az ő feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,40|Ezek pedig az Ézsaú nemzetségéből való fejedelmek nevei, az ő családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,41|Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,42|Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.
}}{{raw:data:p|1Móz 36,43|Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az ő lakások szerint, az ő örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,1|Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,2|Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,3|Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,4|Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,5|És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,6|Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,7|Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,8|És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,9|Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,10|S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?
}}{{raw:data:p|1Móz 37,11|Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,12|Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;
}}{{raw:data:p|1Móz 37,13|Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol [vagyok].
}}{{raw:data:p|1Móz 37,14|És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,15|Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz?
}}{{raw:data:p|1Móz 37,16|És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
}}{{raw:data:p|1Móz 37,17|És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,18|Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,19|És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!
}}{{raw:data:p|1Móz 37,20|Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,21|Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,22|És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,23|És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,24|És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,25|Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,26|És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?
}}{{raw:data:p|1Móz 37,27|Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,28|És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,29|És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,30|És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
}}{{raw:data:p|1Móz 37,31|Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,32|És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
}}{{raw:data:p|1Móz 37,33|És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,34|És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,35|Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.
}}{{raw:data:p|1Móz 37,36|A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,1|És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,2|És meglátá ott Júda egy Súah nevű Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,3|És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,4|És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,5|Még egyszer szűle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szűlé, Khezibben vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,6|És vőn Júda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,7|De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,8|És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,9|Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,10|És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,11|És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,12|Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,13|Hírűl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,14|Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségűl.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,15|Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,16|És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?
}}{{raw:data:p|1Móz 38,17|És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?
}}{{raw:data:p|1Móz 38,18|És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,19|Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,20|És megküldé Júda a kecskefiat az ő Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,21|És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna []nő, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nő.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,22|Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nő.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,23|És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,24|És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,25|Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálcza.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,26|És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt [Júda] többé.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,27|És lőn az ő szűlésének idején, ímé kettősök valának az ő méhében.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,28|És lőn, hogy szűlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,29|De lőn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az ő testvére jöve ki. És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek.
}}{{raw:data:p|1Móz 38,30|És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,1|József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,2|És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,3|Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
}}{{raw:data:p|1Móz 39,4|Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,5|És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,6|Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,7|És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,8|Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,9|Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?
}}{{raw:data:p|1Móz 39,10|És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,11|Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem vala ott benn a házban,
}}{{raw:data:p|1Móz 39,12|És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,13|És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
}}{{raw:data:p|1Móz 39,14|Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,15|És lőn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,16|Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,17|S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,18|És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,19|És lőn, a mint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,20|Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,21|De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöcztartó előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,22|És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ő általa történék.
}}{{raw:data:p|1Móz 39,23|És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,1|És lőn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő urok ellen, az égyiptomi király ellen.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,2|Megharaguvék azért a Faraó az ő két főemberére, a főpohárnokra, és a fősütőmesterre.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,3|És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,4|A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,5|És az égyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, a kik a tömlöczben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,6|És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,7|És megkérdé a Faraó főembereit, a kik az ő ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orczátok?
}}{{raw:data:p|1Móz 40,8|És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen a ki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,9|Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szőlőtő vala előttem;
}}{{raw:data:p|1Móz 40,10|És a szőlőtőn három szál vessző vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,11|A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,12|És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,13|Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az ő poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnokja valál.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,14|Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó előtt és szabadíts meg engem e házból.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,15|Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,16|És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,17|A felső kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemről.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,18|És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,19|Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,20|S lőn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,21|És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,22|A fősütőmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik József.
}}{{raw:data:p|1Móz 40,23|És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,1|Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,2|És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,3|S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,4|És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,5|És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,6|És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,7|És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.]
}}{{raw:data:p|1Móz 41,8|Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,9|Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,10|A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,11|És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,12|És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,13|És lőn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,14|Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöczből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,15|És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,16|És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,17|Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,18|És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,19|S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,20|És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,21|És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,22|És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,23|És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
}}{{raw:data:p|1Móz 41,24|És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,25|És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,26|A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,27|A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,28|Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,29|Ímé hét esztendő jő, [és] nagy bőség lesz egész Égyiptomban.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,30|Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,31|És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,32|Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,33|Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,34|Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,35|És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg,
}}{{raw:data:p|1Móz 41,36|És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,37|És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,38|Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?
}}{{raw:data:p|1Móz 41,39|És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,40|Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,41|Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,42|És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,43|És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,44|És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,45|És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,46|József pedig harmincz esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,47|És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,48|És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,49|És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].
}}{{raw:data:p|1Móz 41,50|Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,51|És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,52|A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,53|Eltele tehát a bőség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,54|És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,55|[De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,56|És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 41,57|És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,1|És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
}}{{raw:data:p|1Móz 42,2|És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,3|Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,4|De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,5|Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,6|József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,7|Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,8|Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,9|És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,10|És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,11|Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,12|Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,13|[Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,14|József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,15|Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,16|Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,17|Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,18|Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,19|Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,20|Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,21|És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,22|Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
}}{{raw:data:p|1Móz 42,23|És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,24|És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közűlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,25|És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,26|És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,27|És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,28|És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?
}}{{raw:data:p|1Móz 42,29|És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 42,30|Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,31|És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,32|Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,33|És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
}}{{raw:data:p|1Móz 42,34|És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,35|És lőn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,36|És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
}}{{raw:data:p|1Móz 42,37|Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked.
}}{{raw:data:p|1Móz 42,38|Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,1|Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,2|És lőn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,3|És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,4|Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
}}{{raw:data:p|1Móz 43,5|Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,6|És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
}}{{raw:data:p|1Móz 43,7|Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
}}{{raw:data:p|1Móz 43,8|És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,9|Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,10|Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,11|És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,12|Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,13|Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,14|A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,15|Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,16|A mint meglátá József ő velök Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,17|És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,18|És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,19|És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,20|És mondának: Kérünk uram! Ennekelőtte alájöttünk vala eleséget venni.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,21|És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,22|De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,23|És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,24|Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,25|Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,26|Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának előtte a földig.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,27|És kérdezősködék egészségök felől, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kiről nékem szóltatok? él-é még?
}}{{raw:data:p|1Móz 43,28|Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,29|És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felől nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
}}{{raw:data:p|1Móz 43,30|Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öcscse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,31|Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,32|És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,33|Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
}}{{raw:data:p|1Móz 43,34|Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ő nála.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,1|Azután parancsola [József] az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,2|Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,3|Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,4|Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?
}}{{raw:data:p|1Móz 44,5|Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!
}}{{raw:data:p|1Móz 44,6|És utóléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,7|Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,8|Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
}}{{raw:data:p|1Móz 44,9|Akinél megtaláltatik a te szolgáid közűl, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,10|És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,11|És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,12|És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,13|Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,14|És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,15|És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?
}}{{raw:data:p|1Móz 44,16|És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,17|Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,18|De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,19|Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?
}}{{raw:data:p|1Móz 44,20|Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az ő vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,21|És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,22|És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az].
}}{{raw:data:p|1Móz 44,23|És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerűljetek többé.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,24|Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;
}}{{raw:data:p|1Móz 44,25|És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,26|És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,27|És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szűlt.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,28|Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,29|Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,30|Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,
}}{{raw:data:p|1Móz 44,31|Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,32|Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,33|Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival.
}}{{raw:data:p|1Móz 44,34|Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?
}}{{raw:data:p|1Móz 45,1|És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körűlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,2|És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,3|És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,4|Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,5|És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,6|Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,7|Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,8|Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,9|Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,10|És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,11|És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,12|És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,13|Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,14|És nyakába borúla az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,15|És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,16|És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az ő szolgáinak.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,17|És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;
}}{{raw:data:p|1Móz 45,18|És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jőjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,19|Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jőjjetek.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,20|A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,21|És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,22|Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltöző ruhát.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,23|Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,24|És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,25|Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjokhoz, Jákóbhoz.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,26|És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,27|Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjoknak, Jákóbnak lelke.
}}{{raw:data:p|1Móz 45,28|És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,1|Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,2|És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,3|És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,4|Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,5|Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot az ő atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,6|És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén szereztek vala, és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levő magva.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,7|Az ő fiait és fiainak fiait, az ő leányait, és fiainak leányait és minden vele levő magvát elvivé magával Égyiptomba.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,8|Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az ő fiai: Jákóbnak elsőszülötte Rúben.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,9|Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, Khármi.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,10|Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,11|Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,12|Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,13|Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,14|Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,15|Ezek Lea fiai, a kiket szűlt vala Jákóbnak Mésopotámiában, Dínával az ő leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminczhárom lélek.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,16|Gád fiai pedig: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és Areéli.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,17|Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az ő húgok; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,18|Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának az ő leányának; és ő szűlé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,19|Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,20|És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szűlt néki.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,21|Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,22|Ezek Rákhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy lélek.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,23|Dán fia pedig: Khusim.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,24|Nafthali fiai pedig: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,25|Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Rákhelnek az ő leányának; és ezeket szűlte Jákóbnak, mindössze hét lelket.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,26|Valamennyi Jákóbbal Égyiptomba jött lélek, kik az ő ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat lélek.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,27|József fiai pedig, kik Égyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala, hetven lélek.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,28|Júdát pedig elküldé maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,29|És befogata József az ő szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az ő atyjának Gósenbe; s a mint maga előtt látá, nyakába borula, és síra az ő nyakán sok ideig.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,30|És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orczádat, hogy még élsz.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,31|József pedig monda az ő testvéreinek, és az ő atyja házanépének: Felmegyek és tudtára adom a Faraónak, és ezt mondom néki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén valának, eljöttek én hozzám.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,32|Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és juhaikat, barmaikat, és mindenöket valamijök van, elhozták.
}}{{raw:data:p|1Móz 46,33|S ha majd a Faraó hivat titeket és azt kérdi: Mi a ti életmódotok?
}}{{raw:data:p|1Móz 46,34|Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az Égyiptombeliek előtt.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,1|Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földéről; és most Gósen földén vannak.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,2|És vőn ötöt az ő testvérei közűl, és állítá őket a Faraó elé.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,3|És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,4|És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,5|És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,6|Égyiptom földe ímé előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,7|Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,8|És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy?
}}{{raw:data:p|1Móz 47,9|Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig ők bujdostak.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,10|És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,11|Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,12|És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,13|És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,14|József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,15|És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földéről is, Kanaán földéről is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
}}{{raw:data:p|1Móz 47,16|És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,17|És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összeségéért.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,18|Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,19|Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,20|Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ő földjöket, mivelhogy erőt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lőn.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,21|A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétől másik széléig.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,22|Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részből élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az ő földjöket.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,23|És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,24|És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,25|És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a Faraónak.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,26|És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedűl az nem volt a Faraóé.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,27|Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,28|Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,29|És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,30|Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az ő sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
}}{{raw:data:p|1Móz 47,31|És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,1|És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,2|És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,3|És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,4|És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,5|Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,6|Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,7|Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,8|És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
}}{{raw:data:p|1Móz 48,9|József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,10|Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,11|És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,12|Akkor kivevé József azokat az ő a[tyjának] térdei közül, és leborula arczczal a földre.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,13|És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,14|Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,15|És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
}}{{raw:data:p|1Móz 48,16|Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,17|Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,18|És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,19|Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,20|És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,21|És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
}}{{raw:data:p|1Móz 48,22|Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,1|És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,2|Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,3|Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,4|Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,5|Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,6|Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,7|Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,8|Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,9|Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
}}{{raw:data:p|1Móz 49,10|Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,11|Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,12|Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,13|Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,14|Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,15|S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,16|Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,17|Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,18|Szabadításodra várok Uram!
}}{{raw:data:p|1Móz 49,19|Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,20|Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,21|Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,22|Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,23|Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
}}{{raw:data:p|1Móz 49,24|De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,25|Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,26|Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,27|Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,28|Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,29|És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,30|Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,31|Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,32|Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.
}}{{raw:data:p|1Móz 49,33|És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,1|József pedig az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,2|És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,3|Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek hetven napig.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,4|És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 50,5|Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,6|És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,7|Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,8|Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,9|Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,10|Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,11|És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,12|Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,13|Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,14|És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,15|A mint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,16|Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:
}}{{raw:data:p|1Móz 50,17|Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,18|Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk].
}}{{raw:data:p|1Móz 50,19|József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én?
}}{{raw:data:p|1Móz 50,20|Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,21|Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,22|József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,23|És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,24|És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,25|És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
}}{{raw:data:p|1Móz 50,26|És meghala József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.}}