Főmenü megnyitása

Foglyok 2. rész

FOGLYOK 2. rész

„Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad és a fogházból a sötétben ülőket.” – Ésaiás 42:7.


Jehova világosan tudósította népét afelől, hogy a testi Izráellel történt dolgok sokkal nagyobb oly dolgokat példáznak, amelyek a lelki Izráellel főképpen a világ végén fognak történni. Sátán világa 1914-ig isteni közbelépés nélkül fennállott és akkor elérkezett a véghez; mert akkor megkezdődött „Jehova napja”.Azóta Jehova régen följegyzett próféciáinak teljesítéseképpen bizonyos események bekövetkezését idézte elő. E próféciák közül egyesek kicsiny mértékben a testi Izráelen teljesültek, de most nagyobb vagy teljes mértékben a lelki Izráelen teljesülnek be. Jehova nem épít fogházakat, sem pedig nem intézkedett azok bebörtönzéséről, akik az Ő törvényét áthágták. Sátán ellenben börtönöket létesített szervezetében és Isten nem akadályozta meg Sátánt és szervezetét Isten híveinek időnként való fogságra verésében. Isten a választott népének, a testi Izráelnek Sátán szervezete által való foglyul-ejtése olyasmiket példáz, ami későbben fog történni az Ő választott népével, a lelki Izráellel kapcsolatban. József, Isten embere volt és Isten megengedte, hogy börtönbe vessék. (I. Mózes 40:3, 11) József bezárásáról van megírva: „Elküldött előttünk egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; a lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala mindazideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” – Zsoltár 105:17-19. 2 József, Jézus Krisztust példázta, s József lábainak megbilincselése valószínűleg arra mutat, hogy „Krisztus lábtagjait” korlátozni vagy fogságba vetni fogják. Az előző példányban azon szentirati bizonyítékot terjesztettük elő, hogy Jézus Krisztus hű követői 1918-ban Jézus Krisztus templomához jövetelekor szabadságuktól megfosztva börtönben és korlátozott állapotban voltak. 3 Most a Zsoltár 107. fogjuk tovább tanulmányozni és látni fogjuk, hogy a 23. vers változást mutat azon osztályokat illetőleg, amelyekre az a jövendölés vonatkozik: „Akik hajókon tengerre szálnak és a nagy vizeken kalmárkodnak.” Az izráeliták nem voltak tengerész nép, hanem más nemzetiségű tengerészeket fogadtak hajóikra. Jehova a következő próféciát jegyeztette fel: „Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötújéig és határának széle Cidonig ér.” (I. Mózes 49:13) „Gileád a Jordánon túl pihen, hát Dán miért időzik a hajóinál? Áser a tengerpartján ül és nyugszik öbleinél.” (Bírák 5:17) „És hajókat is csináltata Salamon király Esiongáberben, amely Elót mellett van a Veres-tenger partján, az Edom földén. És elküldé Hirám az ő szolgáit a hajókon, akik jó hajósok és a tengeren jártasak valának a Salamon szolgáival. És egészen Ofirig menének és hozának onnént 420 tálentum aranyat és vivék azt Salamon királyhoz.” (I. Kir. 9:26-28) „És Josafát Társis-hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben. Akkor monda Akházia fia Josafátnak:hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará.” (I. Kir.22:49, 50) Nyilván ezzel végzódött Izráel tngeri kereskedelme. 4 Amidőn Jónás Jáfóba hajózott, nemzsidók voltak a hajón, hanem mások, akik Jónás által értesültek Jehováról. (Jón. 1:5, 6) A Zsoltár 107. Azon kijelentése: „Akik hajókon tengerre szállnak” nyilván nem a lelki izráelitákra vonatkozik, hanem másokra, akik a „hajózást” végzik. Nyilván a nagy sokaság vagy a jonadás-osztály ez a hajós nép a mostani időben. Ezek nem Jehova fölkentjei, kiket a világból az Ő neve érdekében kiválasztott, hanem inkább oly emberek, akik a tengeren kereskednek, az Istentől idegenemberekkel kapcsolatot ápolnak és a sátáni szervezet más gazdasági elemeivel bonyolítják le a saját üzleti ügyeiket. (Ezé. 27:9, 25) A nagy sokaság vagy a jonadáb-osztály tagjai „kalmárkodnak a nagy vizeken”, illetve a világ embertömegeivel. A sátáni szervezet is ezen a vizeken tevékenykedik. Ezek „a sok vizek” (Jeremiás 61:13) az istentől idegen embertömegek. – Jel. 17:15. 5 Eljön az idő, amidőn a jóindulatúak valamennyiben tudomást fognak szerezni Jehova akaratáról és nagy cselekedeteiről. Ebben a felvilágosulásban azon bizonyságtevők útján részesülnek, akiket Jehova küld országa üzenetének közzé tételére. „Azok látták az Úrnak dolgait és az Ő csodáit a mélységben.” (Zsolt. 107:24) Akiktanulni óhajtanak, meglátják Jehova munkáját az ország evangéliumának hirdetésében, amit az Ő hű bizonyságtevői végeznek és azt is látják, hogy ezt a munkát nehéz körülmények között teljesítik e hűségesek. Jehova bizonyságtevőivel, tehát Jehovával rokonszenveznek szívükben. Később Armageddon viadalában is látni fogják Isten nagy dolgait, amidőn nagy nyomorúság következik az egész „tengerre”, illetve az istentől idegen tömegekre. „Az Ő csodadolgai a mélységben” a „Leviatán” felett, amely szörny az Istentől idegen tömegek között működik, elhangzott és Jézus Krisztus által végrehajtott ítélet. „Ama napon meglátogatja az Úr, kemény, nagy és erős karjával Leviatánt a futó kígyót, Leviatánt a keringő kígyót és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.” – Ésa. 27:1. 6 Armageddonkor Isten a mélységbe fogja vetni az Ő nevéről híven bizonyságot tevő népének üldözőit; egyúttal pedig megoltalmazza híveit és azokat is, akik alázatosságra és igazságosságra törekszenek. Ez is az Ő „mélységben végzett csodadolga” közzé tartozik. – Neh. 9:11; Zsoltár 69:15. 7 AzIstentől idegen emberek nagyon meg lesznek lepődve és zavarodva, amidőn Jehova parancsot ada nagy csata megkezdésére: „Szülott ugyanis és szélvészt támaszta, amely felduzasztá a habokat.” (Zsoltár 107:25) Jehova fogja kiadni a parancsot az ütközet megkezdésére, miképpen Ő támasztotta a vihart ama hajó ellen, amelyben Jónás utazott. „Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre és nagy vihar lőn a tengeren és a hajó már-már töredezik vala.” (Jón. 1:4) akkor Sátán egész szervezete fel fogja ismerni, hogy Jehova bocsátotta szabadon a nagy vihart. „Ezt mondja az Úr: ímé Én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, akik az Én ellenségem szívében lakoznak.” (Jer. 51:1) Sátán földi szervezete, amely most az emberek előtt, főképpen a világ-kereskedelem embereinek szemében oly hatalmasnak tűnik fel, tapasztalni fogja, hogy hajói veszélyes vizekre eveztek ki. „Mondjad Tirusnak: ki lakol a tenger rév helyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az Úristen: ó Tirus, te ezt mondtad: én tökéletes szépségben vagyok … Nagy vizekre vivének a te evezőid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében”. – Ezék. 27:3, 26. 8 A tenger hullámai azok a népek, amelyeket Sátán, Istentől elidegenített s ezek nagyon fognak nyugtalankodni, amidőn az Úr a nagy ütközetet megkezdi. Akkor oly izgalom fog uralkodni az emberek között, amelyhez hasonló még sohasem volt: „Az égig emelkedének, a fenékig süllyednek; lelkük elolvad az ínségben.” (Zsoltár 107:26) Armageddonhoz hasonlítva minden baj el fog törpülni, amelyet valaha az emberek vagy az ördög a földön előidéztek. Akkor az emberiség Jehova nagy viharának hatalmába fog kerülni. Jónás is ki volt szolgáltatva a vihar erejének. (Jón. 1:11) De mi lesz azokkal, akik „a tengerreszállanak hajóikban”, tudniillik a jonadábokkal? „Szédülének és tántorgának mint a részeg és minden bölcsességüknek esze vész vala.” (Zsoltár 107:27) Akkor a jonadábok megértik, mennyire semmi értéktelen a világ minden okossága. A zürichi Bibliafordítás szerint, „minden bölcsességük elnyeletik.” Meg fogják tudni, hogy még csak hozzá sem kezdtek a bölcsesség gyűjtéséhez, mielőtt állást nem foglaltak Jehova mellett és hogy az a bölcsesség, amelyre akkor fognak szert tenni, felülről való. Teljesen föl fogják ismerni, hogy az ember teljesen tehetetlen és semmire sem képes az Úr nélkül. Ama borzasztó viharban, amely az egész világot paskolni fogja, látni fogják az emberi bölcsességnek és terveknek elmúlását és teljes elmerülését. 9 A nagy sokaság máris kezdi felismerni az igazságot. Hogy csak Jehova egyedül az erőssége; ezt az igazságot Armegeddonkor még világosabban fogja látni és felismerni. „De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban és sanyarúságukból kivezeti őket.” (Zsoltárt 107:28) Most tehát Jehovához esedeznek és tovább is hozzá fognak könyörögni, amidőn a nagy vihar bekövetkezik és amidőn az dúlni fog. A felvilágosulásban Jehova bizonyságtevői útján részesülnek, ami azt jelenti, hogy ismerik Jehova felkent bizonyságtevőit. 10 Amidőn önök azt látják, hogy csakis Jehova hatalma és Jézus Krisztus útján menekülhetnek meg, magukban szálva fognak Jehovához könyörögni. Armageddonkor a nagy vihar közepében a nagy sziklához, a királyhoz, Jézus krisztushoz fognak fohászkodni és ragaszkodni megoltalmazásuk és megmentésük érdekében. Jónás nyilván Jehova bizonyságtevőit példázza, a hajó tengerész-népe pedig a nagy sokaságot vagy jonadábokat: „És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenük. Kiáltának azért az Úrhoz és mondák: kérünk Uram, kérünk ne vesszünk el ez ember lelkéért és ne háríts ránk ártatlan vért mert te Uram úgy cselekedtél, amint akartad.” – Jón. 1:13, 14. 11 Jehova megígérte, hogy az alázatosságra és igazságosságra törekvő Jonadábok a nagy vihar alatt védelmet és oltalmat találnak és életben tartatnak. A próféta mondja: „Az Úr kivezeti őket szorultságukból”. A jonadábok őszintén ragaszkodnak Jehovához, máskülönben nem részesülnének meghallgatásban és a nagy viharból sem szabadulnának meg. A látszatkereszténység tömegei is nagy sokaság, de Isten nem hallgatja meg a kiáltásukat. Ezek a látszat keresztények most nem akarják meghallgatni a bizonyságtevést, amelyben Jehova bizonyságtevői útján részesülnek és emiatt Isten nem fogja meghallgatni kiáltásukat Armegeddonkor sem. „Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg; keresnek engem, de meg nem találnak. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az Én tanácsomnak; megvetették minden Én feddésemet.” – Péld. 1:28-30. 12 Amidőn a vihar teljesen elsöpri Sátán szervezetét, a vihar lecsendesül: „megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék és megcsendesedtek a habok.” (Zsoltár 107:29) Jehova a harc megszüntetésére fogja utasítani hadvezérét és akkor a vihar megszünik: „Elcsendesítette a vihart lágy szellővé és a hullámok dühöngése megszűnt.” (Menge) Ezzel végződik Jehova haragja és Sátán látható szervezete. A kegyetlen kereskedelmi elemek és hasonló önző érdekek szolgálatában álló „társis hajók” akkor teljesen elpusztulnak. „Jajgassatok Társis hajói mert elpusztítatott a ti erősségetek.” – Ésa. 23:1, 14. 13 Armageddon oly rettenetes lesz, hogy szavakkal nem vázolható s azután Isten kimutatja, mily boldogok lesznek, akik életben maradtak: „És örülének, hogy lecsillapodtak vala és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára.” (Zsoltár 107:30) Az egykor sátán szervezetének fogságában levők, de azután megmenekült jonadábok szemtanúi lesznek az elvetemült szervezet pusztulásának és Jehova neve igazolásának és örömmel s boldogan fogják énekelni: „Dicsősség a magasságban Istennek és a földön békesség az előtte kedves emberek között.” – Luk. 2:14, amerikai fordítás szerint. 14 Ezek békés kikötőkbe vágyakoztak és Jehova oda vezeti őket. Armegeddon viharának teljes erővel való kitörése előtt a jonadbosztály máris az isteni kikötő felé vezető úton kell, hogy tartózkodjon; ezt azáltal kell tennie, hogy határozottan Jehova mellé áll. Utazását istentelen emberek háborgó tengerében kezdi meg; de az ellenállásra való tekintet nélkül előre halad, hogy a biztonság helyére tudjon eljutni. Csak Jehova vezetheti és segítheti ás a viharon életben az óhajtott kikötőbe Jézus Krisztus keze útján. „És a választottakért” rövidítette meg Jehova a nyomorúságot, amely 1914-ben kezdődött és így tette lehetővé a bizonyságtevést a nemzetek között, hogy a jóakaratú emberek, akikből a nagy sokaság kialakult, összegyülekezzenek és a „révbe2 eljussanak. Miután a jonadábok a sóvárgott kikötőbe érkeznek, Isten egész szervezetével egyött fogják énekelni; „Adjatok hálát az Úrnak az ő egész kegyelméért és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért”. (Zsoltár 107:31) A tengerészek a hajóban a vihar alatt Jónással hálaáldozatot mutattak be Jehovának. Ez nyilván arra mutat, hogy Armageddon után a nyomorúságból elevenen kikerülők el fogják beszélni Jehova nagy és csodálatos cselekedeteit a feltámadó emberek előtt. 15 A nagy sokaság, a jonadábok, máris kell hogy dicsőítsék Jehovát és szolgáljanak neki és e munkájukat Armageddon alatt és után is folytatniuk kell: „dicsőíteni fogják őt a népek és vének gyülekezetében.” 16 Máris dicsőítik Őt, mivel hitükben látják Jehova rendkívüli és csodálatos munkájának jövetelét és tudják, hogy az igazolni fogja az Ő szent nevét. Armageddon után a Sionba vezető töltött útra kell lépniök és dicsőíteniök kell Jehova felségét az úton a halálból feltámadók előtt. Ezt a szöveget az angol Rotherham-féle fordítás így fordítja: „A vének ülésező seregében fogják őt dícsérni”; illetve Jehova bizonyságtevői között. Más szövegek megmutatják, hogy Jehova egyes bizonyságtevői még Armageddon után is a földön maradnak és ezek azok a vének, akikről í jelenések 4:4 ír. A nagy sokaság vagy a jonadábok Armageddon után is Jehova bizonyságtevőivel együtt fogja tovább dicsőíteni Jehovát a földön; s Jehova bizonyságtevőinek a földről való távozása után a nagy sokaság fogja dicsőíteni Jehovát a szabadulás énekeivel és az ő fölségét az egész örökkévalóságon át hallani fogják a földön. EGY MÁSIK PRÓFÉTAI KÉP

17 A Zsoltár 107. Azután az Úr Jézusnak a templom megítélésére vonatkozó eljövetelével foglalkozik: „Folyóvizeket tett vala pusztává és vízforrásokat szárazzá.” (Zsoltár 107:33) Isten házának megítélése akkor kezdődött, amidőn Jézus Krisztus dicsőségben és hatalomban jelent meg a templomban (Isten házában, I. Péter 4:17). A kereszténység sok időn keresztül Isten házának vallotta magát és az igazság kútfejének nevezte magát az ember jólétére vonatkozólag. De az ítélet kezdetekor ez a kereszténység száraz és elaszott hely lesz. A „kereszténység” kezdetben termékeny volt, de később elszakadt Istentől, az ördöghöz pártolt és teljesen terméketlen lett: „Gyümölcstermő földed meddő földé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.” – Zsoltár 107:34. 18 Ez a beszéd erős és leírja, hogyan lehet gyümölcstelenné a kereszténység, hogy semmit sem termet az Úr dicsőségére. Az Úr ítélete elhangzott a terméketlenné lett „kereszténység” felett, valamint „a gonosz szolga vagy a bűn embere” felett is és ezek a sós, illetve terméketlen talajhoz hasonlítanak. Jehova éhséget bocsát a földre Isten Igéjének hallgatására vonatkozólag. Isten ilyenek előtt nem tárja föl szándékát és ezek nem értik meg az Ő próféciáit. A mai események teljesen bizonyítják ezt a következtetést. A próféciák sem a látszatkereszténység, sem „a gonosz szolga” osztály nem érti és nem is fáradozik őszintén arra, hogy tanuljon. A gonosz szolga osztály tagadja az Úr Jézusnak templomához (egyházához) érkezését, becsmérlőleg beszél arról és a többi próféciákat sem érti, amelyeket az Úr feltár. Így van ez a látszatkereszténység szolgáival is. 19 De most a maradéknak szabad látnia és megértenie Jehova akaratát. A maradék helyzete a világháború alatt sivataghoz hasonlított azon sok üldözésre való tekintettel, amelyeket Sátán szervezete zúdított reá. De Isten kivezérelte a pusztai állapotból s boldog és termékeny állapotba változtatta át. „Pusztaságokat tett vala álló tavakká és kiaszott földet vízforrásokká.” – Zsoltár 107:35. 20 Jehova hű és igazi bizonyságtevői a földön az Úr vízforrásaivá lettek, hogy az éltető vizet a szomjazó emberekhez elvigyék. Ma már a hű maradék földi helyzete „víztóhoz” vagy üdítő „vízforráshoz” hasonlít. Ily üdítő állapotban van most a maradék. „És telepítettek oda éhezőket, hogy lakó városokat építsenek.” – zsoltár 107:36. 21 Amennyiben a maradék e hívei ott laknak, mint Isten eszközei a föld fundamentumának elhelyezésében részt vehetnek. (Ésa. 51:16) Jehova e hú bizonyságtevői a királyság evangéliumának szolgálatában Sionban laknak; onnan őket sem Sátán, sem valamely gonosz szolgája el nem zavarhatja sohasem. Isten kiterjesztette fölöttük kezét és ők Jehovát választották félelmük és szentségük tárgyául. 22 A hű maradék nem lusta, hanem szorgalmasan végzi tovább munkáját. „És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.” (Zsoltár 107:37) A hű maradék az ország gyümölcsit, amivel őket Isten kegyelméből Jézus krisztus útján gazdagon megáldotta, másokhoz viszik, hogy az emberek Jehovának nevét megismerjék. (Máté 21:43) Akik az Úr Jézus templomához érkezésekor híveknek bizonyultak, s ennélfogva eredetileg a „hű és bölcs szolga” osztályt alkották és az Úr parancsai iránt engedelmesek, részesülnek ama kiváltságba, hogy az ország gyümölcseit másokhoz is elvigyék, akik a nyáj közzé kerülnek; így szaporodik a hű szolgaosztály létszáma: „És megáldá őket és igen megszaporodának és barmait sem kevésbítette meg.” – Zsoltár 107:38. 23 Ez azt jelenti, hogy akik állandóan teremték az ország gyümölcseit és azt a Rúth és eszter által példázottakhoz elvitték, az igazság üzenetét meghallgatták és Isten kegyelméből Sion részeivélettek. Egykor a Rőth és Eszter-oszsály is fogságban volt Sátán szervezetének valamely ágában, valamely szervezeten belül vagy kívül, mivel Sátán tartotta fogságban és hatalma alatt. De amidőn az igazságról tudomást szereztek, követni kezdték és Sionba, Isten szervezetébe vitettek át. A hű maradék nem szünik meg az ország gyümölcseinek hordozásával és isten ebben a munkában nem engedi „megcsökkenni barmaikat”, illetve az angol zürichi fordítás szerint, „nem engedte megfogyatkozni barmaikat”. „A barom” az Úr munkájának terjesztésére szolgáló eszközt, egyszóval élő és élettelen dolgokat példáz. Az élettelen eszközök például a szállító eszközök, hanglemezek, hangszórós kocsik, beszélőgépek és egyéb oly eszközök, amelyek által az igazságot az emberekhez lehet juttatni; az élő eszközök pedig a jonadáb-osztály az igazság terjesztésében. Ezek először tudomást szereznek az üzenetről, s azután hozzácsatlakoznak a bizonyságtevésben. (Jel. 22:17) Nem mutatkozik csökkenés, sőt ellenkezőleg gyarapodás mutatkozik azok létszámában, akik Jehova dicsőítésében közreműködnek. 24 Isten népének nagy nyomorúságára a világháború ideje volt és a prófétai zsoltár arról az időről mondja: „Megkevedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.” (Zsoltár 107:39) Az angol biblia szerint arra lehet következtetni, hogy a maradékra újabb nyomoridő következik. De más szövegekből ez nem nyer támogatást, mert írva van: „Nem pihen meg a gonoszság pálcája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.” (Zsoltár 125:3) Ellenkezőleg, Isten ígérete szerint a maradék Jehova és Jézus Krisztus tanítósága alatt nagyobb békét és állandó szívbeli örömet fog élvezni. A magyar Biblia fordításokban ezen versben (Zsoltár 107:39) az „ismét” szó nem fordul elő. „Megkevedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.” „előzőleg megfogyatkoztak és a nyomor és a szomorúság hatalma alatt lerogyódtak.” (Bernfeld fordítás) A világháború alatt előfordult események teljesen fedik e prófétai ecsetelést, emiatt kell ennek a szövegnek arra az időre vonatkoznia. Amidőn Isten népe nyomás alatt volt, sokan elhullottak és így a létszám megfogyatkozott. Ugyanakkor a királyság örökösei közül sokan a „választott vénekkel” együtt törvényszegőkké lettek és ezekből alakult a „gonosz szolga” osztály és ezek a fennhéjázó és kegyetlen látszatkereszténység állvezetőivel együtt ítélet alá kerültek. Az Írás ezeket a nagyzolókat nevezi ironikusan „fejedelmeknek”, (főembereknek) erről mondja a prófécia: „gyalázatot zúdítok a fejedelmekre és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.” – Zsoltár 107:40. 25 Ezek hasonlók lettek a vadonba kivezetett bűnbakhoz. (III. Mózes 16:8, 20-22) Ezzek a hű maradékkal ellentétben vannak említve: „Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és Atyádnak háza mindörökké énelőttem jár; de most azt mondja az Úr, távol legyen tőlem; mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. Imé napok jönnek és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén ember az én házamban.” (I. Sám. 2:30, 31) A záró nyomorúságban ezek nem találnak utat a menekülésre. – Jer. 25:33-36. 26 Jézus következő szavai a maradékra vonatkoznak: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” (Máté 5:3) Ezek a lelki szegények és maguk értékelésében szegények, s teljesen az Úrban bíznak. Ezek megalázzák magukat Isten hatalmas keze alatt s róluk áll megírva: „Felemeli a nyomorultat az ínségből és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juh nyájhoz.” (Zsoltár 107:41) Ezen szöveg azon időre szól, miután a hűségesek a világháború idejéből, ínségből és korlátozottságból kikerültek. Isten azután megszaporította a hű maradékot, a „hű szolga” tagjainak meggyarapítása által. Amidőn Krisztus a templomba érkezett az ítélettételre akkor „a hű és bölcs szolgaosztály” csak a Márdokeus és a Naomiban példázottakból állott, s ezen hűségesek kiváltságát képezte, hogy az ország üzenetét a Ruth és Eszter osztályhoz elvigyék, amely osztály ugyancsak felvétetett Isten családjába a földön és isten nyájának Jézus krisztus pásztorsága alatt részévé lett. A későbbi napokban illetve a jelenben a nagy sokaság osztály tagjai, akiket Jézus mint „más juhokat” említ, illetve a jonadáb osztály is meghívást nyert a „szekérbe”, azaz az Úr nyája közzé vagy szervezetébe. 27 Viszonylag csak nagyon kevesen látják és értik meg Istennek a jelenben népével való elbánását, s ezt csak azok látják, akik az igazságot szeretik és a hamisságot gyűlölik. „Látják az igazak és örvendeznek és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.” (Zsoltár 107:42) Elsősorban azok vannak belefoglalva ebbe, akik „az igazság palástja alatt” vannak, illetve a hű maradék és azután azok, akik az Úr Jézus Krisztusban hisznek, magukat Istennek és az Ő szolgálatának szentelik, még pedig örömmel és hálaadással. Bölcs ember, aki alázatosan törekszik Jehova megismerésére és az Ő parancsait feltétlenül és gyorsan követi. „Aki bölcs, az eszébe veszi azokat és meggondolja az Úrnak kegyelmességét.” – Zsolt. 107:43. 28 Az ily bölcs vigyázva keresi az Úr vezetését és örömmel teljesíti az Ő parancsait, mihelyt azokat megismeri és megérti. Jehova bizonyságtevői így cselekszenek; és a nagy sokaság vagy a jonadábok is fel kell ismerjék és becsülniük kell az Úrnak velük való cselekedeteit; örvendenek is és „nappal-éjjel”, illetve minden időben szolgálnak Jehovának. A 107. Zsoltár feltárja tehát, hogy az abban említett foglyok elsősorban a hű maradékot azután az Eszter és a Rúth osztályt, végül pedig a nagy sokaság. Miután ezek Isten szervezetébe kerülnek, mindnyájan egyesülnek Jehova szolgálatában és dicsőítésében, mert megértik és méltányolják a Felséges szerető jóságát. TOVÁBBI BIZONYÍTÉK

29 Jehova a Bibliában különböző helyeken jegyeztette föl próféciáit, amelyeket, ha együttesen vizsgáljuk meg, láthatjuk meg világosan hogyan bizonyítják egymást. A 142. Zsoltárban írva van, hogy Dávid Jehovához könyörögvén így szólott: „Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jólteszel majd velem.” – Zsolt. 142:8. 30 A zsoltár rendezője erre a versre megjegyzi: „Dávid tanítása: imádság a barlangban létekor.” Ez a zsoltár tehát nyilván azon időre vonatkozik, amidőn Saul el akarta pusztítani Dávidot és Dávid elrejtőzött a barlangban. (I. Sám. 23:24-29; 24:1-3) Isten kisegítette Dávidot a barlangból, illetve a fogságból. Dávid Jézus Krisztust példázza testének tagjaival együtt és főképpen a „lábainak” nevezett tagokat, Isten népének földön levő maradékát. Jézus testének tagjait mint testének részeit említi. Saul a látszatkereszténység hűtlen tömegeit, „a bűn emberét, a pusztulás fiát” példázza, az összest együtt és ezek mindnyájan hűtlenek Jehovának és az Ő országának való szolgálat alkalmai tekintetében. Az Úr előre közölte, hogy a látszatkereszténység mint Sátán eszköze a hű maradékot börtönbe fogja vetni. (Jel. 2:10) Ezek a szövegek bizonyítják kétségtelenül, hogy Isten hű népe a börtönben az Úrhoz esedezik a szabadításért.A hűségesek a világháború alatt ebben a börtöni állapotban voltak és abban az időben teljesült a 142. Zsoltár kijelentése a hű maradékon: „Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, amelyen járok, tőrt hánytak elém. Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. Hívlak téged, ó Uram, s ezt mondom: te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földjén. Figyelmezz esedezéseimre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál.” (Zsolt. 142:1-7) Jeremiás próféta Isten hű szolgája volt és őt is bebörtönözték; e tekintetben Isten hű népét példázza a világháború sötét idejét illetőleg. – Jer. 32:2, 8, 12; 33:1; 37:4, 21. 31 E Zsoltár Istenhez intézett imaszövege így szól: „Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet!” Isten meghallgatta Dávid könyörgését és börtönéből vagy korlátozott állapotából kivezette és ő lett Izráel felkent királya. A nagy hasonmási Dávid, Jézus Krisztus királlyá kenetett és csak később helyeztetett trónra, és jelent meg ítélkezni a templomban 1918-ban. Mire Isten népe a templomban gyülekezett, ahol Jehovának és az Ő Királyának dicsőíti s tevékenysége és dicsőítése főképpen 1919-ben kezdődött rendkívüli módon. Azok az emberek akik Dávidnak meghódoltak és királlyá emelték, ezzel Isten Izráelnek tett ígéretében való hitüket mutatták ki. (I. Mózes 49:10) Hitükért igazaknak számítódtak. A hű és bölcs szolga osztály esetében ezek a döntő vizsgálatot a templomban átélték, Isten szervezetében beosztást nyertek és az r őket Jehova dicsőítésére küldötte el; akkor teljesült be rajtuk a 142. Zsoltár prófétai kijelentése: 2Az igazak vegyenek engem körül.” (8. vers) Amidőn a szolgaosztály ezen hű tagjai attól kezdve szorgalmasan engedelmeskedtek az Úrnak és az ország evangéliumát másokhoz is elvitték, a Rúthban és Eszterben példázottak vették őket körül. Ezek hallgattak az üzenetre, kerültek az „igazság palástja” alá a nagyobb Dávid körül; üdvözölték a nagy királyt és ezt énekelték: „És a messze lakók eljönnek és építenek az Úr templomában és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!” (Zak. 6:15) A jonadábok, akik a „nagy sokaságot” … zsidónak, azaz Jézus Krisztusnak köntöse szegélyét és csatlakoznak az igazi judabeliekhez. (Zak. 8:20-23) Így veszik körül az igazak az eredeti hű maradékot, amelyből a „hű és bölcs szolga” osztály alakult. 32 Isten népe a sötét világháború ideje után Isten kegyelméből nagy jólétet élvezett. „Mivel jólteszel velem” mondotta Dávid. Ez nyilván a hűségeseknek a fogságból való szabadulásukat, megoltalmazásukat és a Jehova szolgálatában meggyarapodott alkalmaikat jelenti. Ezek a tények mutatják, hogy Isten 1919-óta a prófécia e részét beteljesítette a földön levő hű bizonyságtevői útján. „Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jót tett teveled. Mint hogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől; az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földjén.” (Zsolt. 116:7-9) „Nézz ide, felelj nekem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjon a halálra; hogy ne mondja ellensége,; meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jóttett velem.” (Zsolt. 13:4-6) „Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el előlem a te parancsaidat.” (Zsolt. 119:17-19) „És kivitt engem tágas helyre; kiragadott engem, mert kedvét leli bennem. Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nekem,” – Zsolt. 18: 20, 21. 33 Mivel a 146. Zsoltár foglyokról szól, meg kell vizsgálnunk. Ez a Zsoltár halleluja-ének és Jehova maradéka jogosan énekli. „Boldogok, akiknek segítsége a Jákób Istene és reménysége van az Úrban, az ő Istenében.” (Zsolt. 146:5) Akik így énekelnek, bizalmukat nem helyezték e világ politikai tényezőibe, sem pedig oly világi szervezetbe, amit tévesen „a felsőbb hatalmaknak” neveznek, sem pedig emberekbe. (3. vers) Jehovát dicsőítik és nem földi vezéreket. Az ének örömteljesen így folytatja: „mily boldogok”, „aki az eget és a földet teremtette, a tengert és minden benne levőt. Aki megtartja hűségét örökké”. (6. vers) A maradék tapasztalatai 1919 után teljesen fedik ezt a prófétai éneket: „Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.” – 7. vers. 34 Isten hű népe a világháború alatt börtönbe vagy korlátozott állapotban volt és lelki táplálék és világosság után sóvárgott. Abban az időben éhezett és szomjazott és lelke epekedett. (Zsoltár 107:5-9) Miután Jehova meghallgatta a hűségesek esedezését akikből később a „hű és bölcs szolga” osztály alakult, a következőket mondja róla a gonosz szolgának: „Azért így szól az Úr Isten: ímé szolgáim esznek, ti pedig éheztek. Ímé szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok. Imé szolgáim örvendeznek, de ti megszégyenültök.” (Ésa. 65:13) 1922 után az Eszterben és Rúthban példázott osztály kiszabadult Babilonból, illetve fogoly állapotából és a „hű és bölcs szolga” osztály részévé lett és az Úr szőlőjébe küldetett. (Máté 20:1-3) Isten királyság örököseiről, akiket Sátán szervezete fogva tartott, így szól: „Isten visszahozta a számüzötteket, ki hozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” (Zsoltár 68:7) Itt az elégtétel szolgáltatás van megmutatva a hűségesek és a hűtlenek tekintetében. (Ésa. 24:21-22) Azután történik a jonadábok felszabadítására, hogy Jéhu mellé üljenek a kocsiba. Ezt a halleluja zsoltárt a Sionhoz tartozók éneklik, valamint olyanok, akik Isten szervezetéhez csatlakoznak. 35 Sátán, az Ördög, Isten népét fogságba vetteti. De Jehova megkönyörül azokon, akik hűségesek hozzá. „Mert könyörül az Úr Jákóbon és ismét elválasztja Izráelt és megnyugosztalja őket földjükön; és a jövevény hozzájuk adja magát és a Jákób házához csatlakoznak.” (Ésa. 14:1) „Jákób” e szövegben a maradékot példázza és a Jonadábok hozzájuk, Isten szervezetéhez csatlakoznak és a maradékkal együtt haladnak, Ésaiás 14:4-ben Sátán, „Babilon királyának” és elnyomónak van nevezve és azután a következőket mondja róla a próféta: „Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá és foglyait nem bocsátá haza.” – Ésa. 14:17. 36 Sátán és szervezete a földön háborúk, rablás és pusztítás útján a föld nagy részét szószerint is sivataggá tette és valóságos városokat feldult. Többek között Jeruzsálemet is, valamint jelképes városokat is, illetve Istennek szentelt szervezetét, amit Jeruzsálem példáz; a legnagyobb pusztítás a világháború alatt történt. (Zak. 14:2) Sátán nem nyitja ki a börtönöket, hogy valamely foglyot szabadon bocsásson. Tehát Isten népének 1919-ben való kiszabadításáért a sátáni szervezet semmilyen részét sem illeti meg hálaköszönet. A foglyokat Jehova szabadította ki a börtönből és így csak Őt illeti meg a köszönet és a hálaadás. A kiszabadultak Jehovának szolgálhatnak és Őt dicsőíthetik; a jonadábok hallják a fölkent bizonyságtevő osztály tanúbizonyságát, Jehova szervezetéhez csatlakoznak és a hálaénekhez is hozzácsatlakoznak. Azután világosan megmutatkozik, hogy Jehova a foglyokat választott szolgája útján vezeti ki a börtönből. (Ésa. 42:6, 7) A foglyok e kiszabadítása oly csata, vagy jogvita idejében történik, amidőn az Ördög, minden erejével szembeszáll; ezért támogatja Jehova is az Ő hű szolgaosztályát és a hűségeseket megoltalmazza, kezével befedezi és elrejti, hogy a reájuk bízott munkát tovább tudják végezni.

“MÁS JUHOK”

37 Jehova a maga szent nevéért megszabadítja azokat, aki Őt őszintén, szorgalmasan és komolyan szeretik. Választott szolgája, Jézus Krisztus útján szerez nekik szabadulást. Miután Krisztus hű követői templomba gyűltek és Jehova királyi szervezetének alkatelemeivé lettek, azáltal a választott szolga részeivé is lettek és így bizonyos tekintetben részük van másoknak a megszabadításában. A munkának általuk végzett része az ország éltető gyümölcseinek azokhoz való juttatásából áll, akik füleiket nyitva tartják és így a szabadulás alkalmát megragadják. Jehova így szól választott szolgájához. „Hogy így szólj a foglyokhoz: jöjjetek ki! És azoknak, akik a sötétségben ülnek: lépjetek elő! Az utakon legelnek és minden halmokon legelőjük lesz.” (Ésa. 49:9) Mily foglyokról van szó e szövegben? „A foglyok” szó itt többes számban fordul elő, tehát nem csupán egy, hanem több osztályra vonatkozik. 38 Itt Jézus krisztus beszél a jövendölésben: Hallgassatok reám, ti szigetek és figyeljetek távolvaló népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.” (Ésa. 49:1) A szigetek néha kisebb tengeri kereskedőket példáznak az óriási tengeri hatalmakkal szemben. (Ésa. 23:2, 6; Ezé. 26:15, 18; 27:3, 6, 7) Jehova igazságos elégtételt szerez nekik és meg fognak menekülni. (Ésa. 59:18; Jel. 16:20) Más szigetek is vannak azonban, amelyek olyanokat példáznak, akik az Urat keresik és igazságos birodalom után áhítoznak. A világon vannak igazságosan kereskedő emberek is, akik csak tudatlanságból támogatják az Ördög szervezetét, de szívükben semmiképpen sem egyeznek Sátán szervezetének elvetemültségével. Ezeket is szigetek példázzák és ezek a „szigetek” várnak Isten törvényére. (Ésa. 42:4) Némileg ismerik Jézus Krisztust, hisznek is benne s ezekről áll megírva, hogy Jehovában reménykednek és az Ő karjában bíznak. (Ésa. 51:5; 60:9) Ezekhez küldi Jehova bizonyságtevőit, akik Sátán szervezetéből kiszabadultak. Ezek „a távoli szigetek”. (Ésa. 66:19) a „sok szigetek”, a „nagy sokaság” örvendenek, amidőn ezen példázottakban tudomást szereznek Jehováról és az Ő országáról. – Zsolt. 97:2. 39 Az utóbb említett 2szigetek” a próféta szerint annak idején imádni fogják Jehovát és részt fognak venni az Ő szolgálatában. (Sof. 2:11; Zsolt. 72:11) Tizedet adnak Jehovának és őt fogják dicsőíteni és tisztelni. (Eszt. 10:1; Ésa, 24:15; 42:10) azok a szigetek, amelyek az Urat keresik, hasznot fognak húzni a királyság evangéliumából s ezekről írta Isten prófétája: „Adjátok az Úrnak a dicsőséget és dicséretét hirdessétek a szigetekben.” (Ésa. 42:12) Ezek a szigetek az igazság után sóvárognak, s amidőn Jehova bizonyságtevőivel érintkezésbe kerülnek és azokat mint Isten szolgáit felismerik, örömmel szolgálnak neki; ezekből alakul ki azon „juh” osztály, amelyet az Úr jobb keze felől állít és elismerését előttük kifejezi. (Máté 25:33) Azon körülmény, hogy a prófécia (Ésa. 49:19 így szól: „Hallgassatok reám szigetek!” arra mutat, hogy az ország evangéliuma távoli népekhez is eljut, hogy a bizonyságtevés világterjedemű legyen; és ez egyezik az Úrnak Máté 24:14-ben feljegyzett parancsával. 40 Azonkívül a próféta Jézus nevében azt mondja: „Anyám méhétől hívott el az Úr.” Ez az Őr Jézusra vonatkozik, azután pedig az ő testének tagjaira, akik a szolgához tartoznak. Ez az „anyaméh” nem Máriának, hanem Sionnak, az „asszonynak” vagy Jehova egyetemes szervezetének anyateste. Ez a prófécia kicsinyben Kr.u. 29-ben, Jézus Krisztus felkenésekor teljesült, nagyban pedig 1914-ben a trónfoglaláskor, amidőn a királyság megszületett. (Jel. 12:1-5) a próféta e kijelentése „az anyaméh” Isten szervezetét, az asszonyt mutatja és azt, hogy a királyt és királyságát Isten már a születés előtt létrehozta s hogy a irálynak azon ideig várnia kellett, amelyet Isten kitűzött arra, hogy fellépjen és uralkodáshoz kezdjen. (Zsolt 110:1, 2) Jegyezzük meg, a prófécia így szól: „Az Úr anyaméhétől fogva megemlékezett nevemről.” (Ésa. 49:1) Izsák a királyt, Jézust példázta és Izsáknak már a születése előtt nevet adtak. (I. Mózes 17:19) Ugyan így kapta nevét a nagyobb Izsák, Jézus Krisztus, a király, immás születése előtt. (Ésa. 7:14; Máté 1:20-23) a királyság megszületése, illetve 1914 előtt már „nevet kapot”, nevezetesen „szolga” néven volt említve. 1918 előtt 40 évvel, sőt még azután is kétség uralkodott 2a szolga” szemlyazonossága felől; egyesek azt gondolták, hogy az egy földi ember. A szolga rendeltetése, hogy Jehova nevéről bizonyságot tegyen és azt igazolja; és ezt csak az utóbbi években láttuk és értettük meg. A próféta azután tovább is Jézus nevében beszél és így szól: „És most így szól az r, aki engem az anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot (a maradékot) őhozzá megtérítsem és hogy Izráel (a fogságból, a korlátozott állapotából, Sátán szervezetében, „Babilonból) hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem; így szól: kevés az, hogy nekem szolgám légy, a Jákób nemzetség megépítésére és Izráel megszabadultjainak (a maradéknak) visszahozására; sőt a népeknek is világosságul adtak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen.” – Ésa. 4:5, 6. 41 A királyság evangéliumának a nemzetek előtt bizonyságul kell hirdetni és a választott szolga ezt cselekszi. Előbb a királyság vagy nemzet megszületik és azután született az asszony többi gyermekei, illetve az uralkodóház tagjai és egyúttal a választott szolga részei. Ésa. 54:13. 42 A szolga kiválasztása az ember Jézus Krisztus felkenésével kezdődött: „Így szól az Úr: jókedvem idejében és meghallgattalak és szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet és kioszd az elpusztult örökségeket.” – Ésa. 49:8. 43 „Az üdvösség napja” Jézus Krisztusra vonatkozólag Kr.u. 29-től 33-ig tartott. (Zsolt. 116.13) Sz ősegyházról, amely az apostolok napjaiban választatott Jehova neve érdekében, áll megírva: „íme most van a kellemes idő; most van az üdvösség napja”. (II. Kor. 6:2) A maradék esetében az üdvösség ideje „Jehova (az Úr) napján” van. Az „üdvösség” szó alatt a szabadítást és a megszabadultakat, amilyen a maradék is, kell értenünk. „Én pedig neked könyörgök, ó Uram; jókedvednek idején, ő Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek, hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől a feneketlen vizekből. (zsolt. 69:14, 15) „Erősségem és énekem az Úr és lőn nékem szabadulás … Magasztallak téged, hogy meghallgattál és szabadításomul lettél! A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett.” – Zsolt. 118:14, 21, 22. 44 Akik itt ecsetelve vannak „annak lábai, aki szabadulást hirdet”. (Ésa. 52:7) Ezek vannak az „üdv ruháiba” öltözve. (Ésa. 61:10) Ezekről áll megírva: „És az Úrhoz kiáltának szorultságukban és kiszabadította őket nyomorúságaikból.” (Zsolt. 107:13, 14) Ezek mondják az Úrnak: „Ó Uram, segíts most; ó Uram, adj most jó előmenetelt.” 8Zsolt. 118:25) „És először Júdának sátrait szabadítja meg az Úr, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakosainak dicsősége mint a Júdáé.” (Zak. 12:7, angol fordítás) Jehova napján a következő szöveg fog beteljesülni: „Igen, így szól az Úr, az erőstől (Babilontól) elvétetnek a foglyok is és megszabadul a kegyetlen zsákmánya (a maradék) és háborgatóidat én háborítom meg és én tartom meg fiaidat (a maradékot).” Azután az Úr a gonosz elnyomókról így szól. „És etetem nyomorgatóiddal az önön húsukat és mint a musttól, vérüktől megrészegednek és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód. Jákóbnak erős Istene.” – Ésa. 49:25, 26.

FELADAT

45 A szolga feladata most közismert és így szól: „Jókedvem idején meghallgattalak és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet és kioszd az elpusztult örökségeket.” (Ésa. 49:8) Ez elsősorban a lelki Izráelre vonatkozik, amidőn Jézus Krisztus szavatol a maradékért, azután pedig a jelen időre, azon népért, amely a maradékkal Isten szervezetébe bevonul, illetve azon jóakaratú emberekért, akiket Jézus „más juhoknak” nevez; ezeknek lesz szövetségesévé a választott szolga. (Lásd Zakariás 8:20-23; János 10:16) az idő eljött Isten nevének megismertetésére a földön és azon idő ez, amidőn a hűségesek bizonyságot kell hogy tegyenek az Ő nevéről. Ezért a feladatuk: „a föld megépítése”. A maradék földi helyzetét a világháború alatt a nemzetek széttiporták. (Jel. 11:2) De a maradék megszabadulása és megerősödése után talpra állott és Jehova nevének dicsőségére ragyog. – Ésa. 61; 51:17; 52:2. 46 Ésaiás 49:6 így szól: Szolgám … Jákób nemzetségeinek (a hű maradéknak) megépítésére”. A prófécia egy másik helyén Jehova így szól: „Júda városai felől: felépülnek és romjaikat megépítem … Círus (Krisztust példázva) … az én pásztorom, aki minden kívánságomat végrehajtja.” (Ésa. 44:24-28) Ugyanerről mondja Jehova egy másik prófétája által: „Azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit és felemelem omladékait és megépítem azt, mint volt hajdanán.” (Ámós 9:11) A jóakaratú embereket, a „más juhokat” illetőleg a föld fundamentumát Jehova kell hogy elhelyezze és Ésaiás 51:16 szerint ez most történik. 47 A választott szolga nem csupán a földet építi meg, hanem ezenkívül megbízást kapott arra is, hogy az elpusztított örökségeket kiossza. (Ésa. 49:8) Ésaiás 49:19 jövendölése mutatja, hogy ez a kijelentés először a lelki Izráelen fog teljesülni; mert a világháború alatt ezt űzték ki birtokaiból: „Mert a te romladékaidat és pusztáidat és elpusztított országodat” megépítem. Ezeket aztán „Jehova ültetésének, az igazság plántáinak” nevezik az Ő dicsőségére. Azután mondja a próféta: „és megépítik a régi romladékokat, a hajdan elpusztított helyeken és az elnéptelenedett városokat megújítják.” (Ésa. 61:3, 4) Ezt a pusztítást a világháború alatt okozták. Isten népének megépítésekor a választottak kerülnek sorra először és azután következik a 2més juhok2, a nagy sokaság munkája, akikről az Úr Jézus így szól: „Jertek én Atyám áldottai és bírjátok az országot, amely megkészíttetett nektek a világ fundamentumának elhelyezése óta. – Máté 25:34. 48 Azonkívül a szolga hivatalos feladata, amit Jehovától kapott, a következő is: „hogy ezt mond a foglyoknak: Jöjjetekki! És azoknak, akik a sötétben ülnek: lépjetek elő! Az utakon legelnek és minden halmokon legelőjük lesz”. – Ésa. 49:9. 49 Kik ezek a foglyok vagy bilincsekben levők? Ezek elsősorban olyanok, akik eredetileg a „hű és bölcs szolga” osztályt alkották, akiket Márdokeus és Naomi példáztak; másodsorban pedig a Rúth és Eszter osztály, akik a fogságból kimenekültek és a maradék részévé lettek; harmadsorban pedig a jóakaratú emberek, a „más juhok”, illetve a nagy sokaság. Ezek mindnyájan Babilon, Sátán szervezetének fogságában voltak, és a választott szolga sorjában ezekhez az osztályokhoz intézi szavait és mondja: „jöjjetek ki!”, nem csupán a betűszerinti fogházakból, hanem a „Babilonnak” nevezett sátáni szervezetből is; és ez a röviddel Armageddon előtt történik. „Meneküljetek Babilonból és vonuljatok ki a Káldeusok országából; és legyetek olyanok mint a bakok a nyáj előtt.” (Jer. 50:8) „Vonuljatok ki belőle, én népem és mindenki mentse meg életét Jehova haragjától”. (Jer. 51:45; valamint Jer. 51:6; Jel. 18:4; II. Kor. 6:17, 18) Ez a három osztály a sötétségben ült és ezért szól rájuk nézve a feladat a következőképp: „Akik sötétben ülnek; lépjetek elő!”. Ez nem azt jelenti, hogy Sátán bandája mezítelenül ejtette őket fogságba és ők mutatkoznak mezítelenségükben; hanem azt jelenti, hogy mutassák meg magukat a nyilvánosság előtt nyilvános vallástétellel, hogy nem egyeznek Sátán szervezetével, hanem Jehova mellett foglaltak állást és az Ő nevének élő tanúbizonyságai; így kell ragyogtatniuk világosságukat. (Efé. 5:9) Azokról, akik így tesznek és híven szolgálnak Jehovának, mondja: „Az utakon legelnek és minden halmokon legelőjük lesz”. A „halmok” alatt az ország magaslatait kell értenünk. Többé nem ülnek sötétségben, nem is éheznek többé, hanem őket Jehova, a jó pásztor vezeti és legelteti. A világháború alatt legelőiket elpusztították. Most azonban az Úr így szól: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok”. – Ésa. 41:18. 50 Isten szervezetének tagjait Isten és az Ő választott szolgája vezeti, üdíti fel és részesíti áldásban: „Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket a délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült, vezeti őket vizek forrásaihoz viszi.” (Ésa. 49:10) A prófécia e szavai fordulnak elő a Jelenések 7:16-ban is, ahol a nagy sokaságra vannak alkalmazva. Ez bizonyítja, hogy a nagy sokaság is bele van foglalva Ésaiás jövendölésébe; és nem csupán erre a nagy sokaságra, hanem mindazokra is vonatkozik, akik egykor Babilon fogságában sínylődtek, de kivezettettek és Isten szervezetébe beosztást nyertek; ezt mutatja Ésaiás 49:12-25-ig. Jehova kegyelmes a Babilonban lévők iránt, akik a menekülés útját keresik. Amióta tehát Siont az Úr megépítette és a Jehova mellett állók az igazságot ismerik és méltányolják, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítói és pásztorai, többé nem szerepelhetnek vezetőik vagy tanítóik gyanánt a „választott vének”, sem a farizeusság. „Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” (Jel. 7:17) „Felele Jézus és monda nékik; ha ismernéd az Isten ajándékát és hogy ki az, aki ezt mondja neked: adj innom!; te kérted volna őt és adott volna neked élő vizet … Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örökéletre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” – Ján. 4:10, 14. 51 Annak bizonyítékául, hogy Ézsaiás próféciája a fenti három osztályra vonatkozik, amelyek egykor Babilon fogságában voltak, a prófécia következő szavait kell figyelembe venni: „És teszem minden hegyemet kúttá és ösvényeim magasak lesznek. Ímé, ezek messziről jönnek. Ímé, amazok észak és a tenger felől amazok Sinnek földjéről (keletről). Ujjongjatok egek és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztalá népét az Úr és könyörül szegényein. És szól Sion: elhagyott az Úr engem és rólam elfeledkezett az Úr.” – Ézsaiás 49:11-14 52 De az úr mégsem feledkezett el Sionról! Mert a próféta azután így szól: „gyermektelenségednek fiai (a gonosz szolgaosztály távozása után) még ezt mondják majd (a Rúth és Eszter osztály) füled hallatára: szoros (szűk) e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam.” (20. vers) Ez világosan arra mutat, hogy Babilonból nagy tömeg „fiak” fognak kijönni. Sokan fognak az Úrhoz menni és boldogak lehetnek Jehova bizonyságtevői, a maradék, megbízatásukban, hogy az ország gyümölcseit mindazok elé helyezhetik, hogy táplálkozzanak belőlük. Még sok munkát kell elvégezni, mert sok a munka Jehova nevében és áldott az, aki ebben a munkában közreműködik. Miután a foglyok megszabadulnak, csatlakozniuk kell Jehova nevének hirdetéséhez és hírül kell vinniük Jehova Királyát és az Ő országát. W.T. 1935. Szeptember. 15.