Főmenü megnyitása

Az Ő műve és cselekedete (3.rész)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. május 24., 08:51-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, February 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
3-4 szám
1938 február 15 hó
TARTALOM
Az Ő "műve" és "cselekedete", (Folytatása I. rész)
18
Az Ő "műve" és "cselekedete", II. rész
21
Az Ő "műve" és "cselekedete", III. rész
29

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu”

Made in Czechoslovakia

29


29
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 szept. 15)
Az Ő „műve" és „cselekedete"
III. rész
„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.
1 JEHOVA az ő szolgája, Jeremiás által ultimátumot vagy végső felszólítást intézett Jeruzsálem lakosaihoz. Időt engedett nekik, hogy utaikat megjobbíthassák és a figyelmeztetésnek, eleget tehessenek. Hosszú időn keresztül megtűrte ezt a hűtlen nemzetet, de most elérkezett az idő, amidőn Jeruzsálemre nézve dönteni kellett. Ez prófétai előképe volt a „kereszténységnek", a hűtlen tömegnek, amely magát Isten népének nevezi. Jehova most végső felszólítást intéz a „kereszténységhez" s amit Jeremiás hirdetett, az főképpen a „kereszténységre" vonatkozik. „És mondd meg nékik; Így szól Jehova: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, amelyet előtökbe adtam, hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, akiket én küldök hozzátok, mégpedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájuk: Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává." — Jeremiás 26:4—6.
2 Vegyék figyelembe Jehova mostani tanui a tényállást, hogy Jeremiás sem személyes nézetét nem nyilváníthatta a történendőkről, sem nem adhatott önmagától tanácsot az izraelitáknak a teendőket illetőleg. Néki Isten üzenetét kellett hirdetnie és a néppel meg kellett értetnie, hogy csak az Úr igéje által megjelölt úton menekülhet meg. Egy öntelt, becsvágyó, mások szemében tündökölni szerető ember arra törekszik, hogy az em¬
berek előtt „bölcsnek" tűnjék, aki a népnek csalhatatlan tanácsot tud adni. Így volt ez akkor és így van még ma is. Egyesek a magukat Krisztus követőinek nevezők közül éppen így viselkednek, hogy magukat fontosnak tüntessék. Jehova tanúi sem nem tehetnek hozzá Isten üzenetéhez, sem pedig nem vehetnek el belőle. Ez Jehova ultimátuma, nem valamely emberé. Nem mondhatjuk egyes embernek, hogy az ördögtől van és el lesz pusztítva. Mi azt kell közöljük mindenkivel, hogy Jehova most kinyilatkoztatja feltett szándékát, miszerint — mint azt igéjében feljegyeztette — rövidesen megsemmisít minden vallásoskodót, minden képmutatót és mindazokat, akik az ördög oldalán maradnak. Valamint, hogy a menekülés útjáról gondoskodott, amely út mindenki számára nyitva áll, hogy megkereshesse Istent és az ő igazságosságát, amelyet Krisztus Jézus, a Megváltó által szolgáltat.(vajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén.) Az ember állítsa önmagának a mértéket és meg kell állapítsa, vajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén. Az emberek elítélése nem Jehova tanúinak feladata. Az ő kötelességük egyedül Isten üzenetének a hirdetése. Valamely hamis prófétával folytatott vita nem helytelen, ha az a nyilvánosság előtt és azon célból történik, hogy a nép alkalmat nyerjen az igazság megismerésére. De egyes személyeket megtámadni és nekik megmondani, miként pusztulnak el, nem helyes.

30


30
3 A templomi szolgálaton résztvevő és azt támogató jeruzsálemi vallásoskodók nagyon sértve érezhették magukat, mert Jeremiás mások jelenlétében adta tudomásukra, hogy Isten ítélete rövidesen végre lesz hajtva felettük. A zsidó vallás eme képviselői, különösen a papok azt következtették, hogy a Jeremiás által hirdetett üzenet lázításra alkalmas, tehát felforgató s ezért Jeremiást el kell némítani. Valószínüleg így szóltak: „Mint Izrael vezérei és tanítói miért hagynánk magunkat és a népet nyugtalanítani egy ilyen ember által, mint Jeremiás? Éppen így felháborodnak ma is a papok és a nyáj vezérei — akik a vallást személyes haszonlesésből gyakorolják — a Jehova tanui által hirdetett isteni üzenet hallatára. A felháborodott klérus a bíróságokat annak megállapítására készteti, hogy a Jehova tanúi által hirdetett üzenet felforgató és lázító és alkalmas arra, hogy az állam békéjét és nyugalmát megzavarja, miértis az üzenetet hirdető tanukat meg kell büntetni és az üzenet hirdetését be kell tiltani. Isten azt akarja, hogy a vallásoskodók ne mentegetődzhessenek tudatlansággal vagy az ellenségeire következő haragjának a nem ismerésével. Ezért parancsolja tanúinak, hogy Jeremiáshoz hasonlóan szóljanak hozzájuk: ’Ha nem hallgattok az Úrra és nem jártok az általa megjelölt úton, akkor Isten cselekedni fog, amint bejelentette. A felelősség titeket terhel. A mai vallásoskodóknak kezükben van a Biblia. Isten igéje. S amidőn most figyelmeztetve vannak, hogy a Biblia az egyedül megbízható vezető s hogy az Istennek a Szentírásban feljegyzett parancsai iránti engedetlenségükkel önmaguk ellen tesznek bizonyságot és sohasem mondhatják, hogy nem tudták, Isten mit szándékszik tenni velük; s ez különösen áll akkor, ha külön figyelmeztetve voltak a jövendölésekre. Isten már évekkel Jeremiásnak az üzenettel Jeruzsálembe való menetele előtt gondoskodott róla, hogy a törvénykönyvet megtalálják és nyilvánosságra hozzák. És a király felolvastatta a nép hallattára és a nép beleegyezett, hogy engedelmeskedni fog. (Kir. II. 22:3—20; 23:1-3) Éppenúgy gondoskodott Isten arról, hogy az ő szolgái 1918 előtt negyven éven keresztül az „Illés munkát" végezzék, miáltal a néppel Isten országának az üzenetét közölték. A „kereszténységnek" évek óta birtokában van a Biblia és az utóbbi 50 év folyamán a Bibliák, könyvek és traktátusok milliói lettek a nép kezébe helyezve, amelyek mind Istennek a föld népeire vonatkozó feltett szándékát bejelentő bibliai jövendölésekre utalnak. Krisztus Jézusnak 1918-ban történt templomához jövetele óta a könyvek és traktátusok százmilliói lettek elterjesztve a nép között. Ezek által különösen a „kereszténység" figyelme lett Jehova kinyilatkoztatott szándékára irányítva, hogy Krisztus Jézus útján minden az ő országa ellen irányuló ellenállást megsemmisít. A „kereszténység" tehát már figyelmeztetve lett és még mindig figyelmeztetve van az üzenet által.
4 Izrael előképi nép volt; s a jövendölés valóban a „kereszténységre" vonatkozólag lett feljegyezve és hirdetve, az ellenjelképi népre, amely Isten népének valja magát. Jehova így szól most hozzájuk: 'Ha nem hallgattok reám, meg foglak büntetni.' Miért figyelmezteti őket Isten oly nyomatékosan, ha úgyis kijelenti: „De nem hallgattatok"? Ez azért történik, hogy kellőképpen figyelmeztetve legyenek s azért a saját igazságtalanságuk következményét viseljék. Rajtuk kívül senki más nem felelős az eljövendő pusztulásukért. Isten szolgái csak úgy tesznek eleget felelősségüknek, ha a „kereszténységnek" hirdetik Isten figyelmeztető üzenetét a megbízás szerint. (Ezékiel 33:8—12) Senki sem állíthatja majd joggal, hogy Isten elhamarkodta az ítéletet.
Nem mondhatják, hogy Isten nem türelmes. Jehova alaposan figyelmezteti őket és időt enged a megbánásra. Ezért a „szokatlan munka", a bizonyságtevő munka tovább folytatódik addig az ideig, amidőn Isten a megsemmisítést megkezdi.
5 A jeruzsálemi vallásoskodók nagyon büszkék voltak a templomra. A róm. katolikus hierarchia és vallásos támogatói szintén nagyon büszkék az úgynevezett „katolikus egyházra" és förtelmesen épített katetrálisaikra. Isten Izraelt népévé választotta. A róm. kat egyház viszont önként Isten népének a szerepébe lépett. Mint egykor az izraeliták, úgy a kat. hierarchia is büszkén mutat látható „egyház"-épületeikre. Erre utal Ezékiel próféta is, aki így szólt: „Mondd meg az Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Imé, én megfertéztetem szenthelyemet, erősségeteknek kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelketek kívánságát; és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el ... mikor ez eljő, megtudjátok, hogy én vagyok Jehova Isten." (Ezékiel 24:21—24) A róm. kat. hierarchia-szervezet pontosan úgy viselkedik, mint egykor Jeruzsálem vallásoskodói viselkedtek. Jehova most végső figyelmeztetést vagy ultimátumot intéz hozzájuk, mondván: „Ha nem hallgattok reám, ... úgy cselekszem e házzal mint Silóval cselekedtem." Az igazság ezen szavai oly szokatlanok voltak Jeruzsálem vallásoskodói előtt, hogy a dolgot hihetetlennek tartották. Valószínűleg így következtettek: „A mi templomunk nem csupán egy sátor, egy ideiglenes lakhely, mint az atyáink idejében Silóban volt. Ha Isten az ő nevét viselő ezen templomot leromboltatná, hozzájárulna, hogy az ő neve gyaláztassék; egy ily feltevés azonban esztelen. Ez az állítás sokkal szokatlanabb, mintsem annak hinni lehetne, ezért nem is hiszünk ennek az embernek, ennek a Jeremiásnak, aki ilyesmit összebeszél." A „kereszténység" vallásvezérei ma hasonlóképpen következtetnek. A papság egy legyintéssel intézi el azt a gondolatot, hogy pusztulás következne rája és így szól: „Jehova tanúi kommunisták, akik a vallás ürügye alatt működnek." Így az igazság hirdetése miatt Krisztus Jézusra és tanítványaira szakadó gyalázat most Jehova készséges tanúira hull.
6 Jehova kijelentette továbbá, hogy Jeruzsálemet „a föld minden nemzetének átkává teszi". A vallásos zsidók nem hitték el ezt a kijelentést. Isten azonban keresztül vitte feltett szándékát pontosan úgy, amint azt előre bejelentette. Izraelt azóta is minden nemzet átkozza és szidalmazza, s Armageddonkor minden nemzet átkozni fogja a „kereszténység" vallásoskodóit. Isten „szent nemzete" és az igazságot hirdető minden jóakaratú ember bejelentik most Isten átkát a „kereszténységre", amint nekik meg lett parancsolva; s mert Isten parancsainak engedelmeskedve ezt teszik, Jehova tanúit a papok és nyájaik előkelői nagyon rossz megvilágításban tüntetik fel. Ezt a következő feljegyzett esemény árnyékolta elő: „Hallák pedig a papok és a próféták és az egész község Jeremiást, amint ez igéket szólá Jehova házában." (Jer. 26:7) Midőn a róm. kat. hierarchia és támogatóik hallják Isten üzenetét az ő hű tanúi által hirdetni, így szólnak: „Vallásos érzésünket mélyen sértik és vallásos büszkeségünket bántják, ha Jehova tanúi a mi régi, legszentebbb és tiszteletre méltó intézményünk ellen oly szavakat használnak. Az ő üzenetük esztelen és oly szokatlanul hangzik, hogy nem lehet elhinni." Ezt mondották a zsidók, és ezt mondják ma a katolikusok és más vallásoskodók. A róm. kat. papok és más vallásoskodó lelkészek annyira el vannak telve állásukkal és az azzal járó bevételükkel, hogy a Jehova tanúi által hirdetett üzenetet, amely a szerve-

31


31
zett vallás jövendő pusztulását bejelenti, a legnagyobb sértésnek veszik. Mivel a vallásvezérek mint hamis próféták vagy hamis prédikátorok vannak feltüntetve, nagyon fel vannak háborodva és vádat emelnek Jehova tanui ellen a nép előtt, úgy szóbelileg, mint a sajtó útján. Ezen vallásos intézmények támogatói így szólnak: „Mennyire szokatlan, hogy valaki lekicsinylőleg beszél a mi nagy egyházunkról és nagy lelkészeinkről! Mi hasonlítható a fenséges katolikus egyházunkhoz?" Ha napjainkban Jehova tanúi túlzó vallásoskodóknál jelentkeznek és nekik a Szentírásban feljegyzett Isten feltett szándékáról beszélnek, így felelnek: ,,Különös, hogy ti hozzánk jöttek! Mi keresztények vagyunk és nincs szükségünk arra, hogy valamit tőletek halljunk. Menjetek a pogányokhoz! A mi egyházunk minden, amire szükségünk van. Nekünk van Bibliánk és a papunk megmagyarázza nekünk. Furcsa, hogy olyan emberek mint ti egyáltalán megkísérelik nekünk valamit mondani!" Ezzel ellentétben, a jóakaratú emberek szívesen fogadják Jehova tanúit és mindig készek a tanulásra; így van folyamatban az emberek szétválasztása.
7 A fiatal Jeremiás próféta által végzett munka „szokatlan" volt? Annyira idegenül és képtelenül hangzott, hogy Isten egy olyan ember által mint Jeremiás egy olyan „lehetetlen" üzenetet hirdettet, mint amilyet Jeremiás hirdetett? A zsidó vallásoskodóknak ez volt a benyomásuk. Tüzes haragra gerjedtek, éppen úgy mint a mai klérus teszi: „és lőn, mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, amelyet Jehova parancsolt mind az egész néphez szólania, megragadák őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!" (Jer. 26:8) A Jeremiás által hirdetett üzenet nagyon népszerűtlen volt: mindazáltal még így sem szégyelte annak hirdetését. Nem engedte magát semmivel feltartóztatni. Jehova névében és az ő erejében közvetítette a reá bízott üzenetet. Az nem volt cenzúrázva és nem is kért hatósági engedélyt a hirdetéshez Figyeljük meg a sorrendet, amint ellene eljártak: Először a papok, aztán a hamis próféták és azután a nép is cselekedetre lett indítva. A zsidó papság volt az, amely forrongást idézett elő s aztán kétségkívül azt állították, hogy Jeremiás a hibás ezért a zavargásért. Így van ez ma is. A hirdetett üzenet először a papokat gerjeszti haragra. Ezek a dolgot a bíróság elé viszik és ott azt vallják, hogy noha ez az üzenet benne van a Bibliában, mégis alkalmas lázítás keltésére, ha a néppel közlik. Ők nagyon jól tudják, hogy ez nem igaz. De hogy igazolják önmagukat, a legelső alkalmat felhasználják felkelés keltésére és a csőcselék élére állanak, s azután a papok és lelkészek által elkövetett gonosztettet Jehova tanúira hárítják.
8 A zsidó vallásvezérek helyesen következtethették volna, hogy ha Jeremiás Jehova nevében hamis üzenetet hirdetett, Isten megbüntetné érte. Isten halálbüntetéssel büntette a hamis próféta Hanániást, mert „pártütőleg szólt Jehova ellen". (Jeremiás 28:16, 17) A zsidó papság ezen eljárásával kimutatta, hogy nem várta, hogy Isten Jeremiást mint hamis prófétát és nevének a gyalázóját megöli. Azért úgy gondolták, hogy maguk veszik kezükbe az ügyet. Az őket támogató hiszékeny népet az üldözésben való csatlakozásra bírták, és felkészültek Jeremiás elítélésére és kivégzésére, és azt várták, hogy minden az ő elgondolásuk szerint történik. Ezért rendeztek egy népcsődületet, rohantak Jeremiásra és kiáltották: „Halállal kell lakolnod!"
9 A róm. kat. hierarchia papjai és segítő társaik ma ugyanezen utat követik. Ha ezek a prédikátorok csak egy pillanatig is hinnék, hogy Jehova tanúi hamis, a
mindenható Istent gyalázó üzenetet hirdetnek, így szólnának: „Isten büntesse meg őket és biztosan meg is fogja tenni!" Mivel azonban a klérus jól tudja, hogy Jehova tanúi az igazságot hirdetik, amire ők nem tudnak megfelelni, a papok maguk veszik kezükbe az ügyet, a hiszékeny népet Jehova tanúira uszítják és a hatóságokat elfogatásukra és megbüntetésükre befolyásolják. Ha aztán alkalom kínálkozik, csődületet rendeznek és a csőcseléket az Úr képviselői gyalázására használják. Az összes vallásoskodók ugyanazon minta szerint járnak el Isten tanúi üldözésében; hiszen az összes vallás az ördögtől ered. Ma a magukat Izrael utódainak valló kat. papok befolyásolják a bírókat, hogy igazságtalan és kegyetlen büntetéseket rójanak Jehova tanúira. Ilyen esetek valóban előfordulnak New Jerseyben és a föld más részein. Isten a Jeremiásról szóló feljegyzést megíratta és abban megjövendölte azt, ami napjainkban történik. Ez a feljegyzés segítségére van Jehova hűségeseinek, hogy megértsék és felfogják, miért kell a vallásoskodóktól gyalázatot szenvedniük.
10 A zsidó papság kétségbe vonta, hogy Jeremiás Isten prófétája és meghatalmazottja lenne, az ő nevében beszélni: „Miért prófétáltál Jehova nevében, mondván: Olyan lesz e ház, mint Siló, és e város elpusztul, lakatlanná lesz? És összegyűlt az egész nép Jeremiás ellen Jehova házában." (Jer. 26:9) A zsidó vallásoskodók a saját szavaikkal tettek bizonyságot, hogy tudomásul vették az üzenetet, amely szerint ugyanaz, a sors vár rájuk is, ami Silót sújtotta. Az üzenet feldühösítette őket, mivel a nép szemében nagy bűnösökként tüntette fel. Önmagukat nagyon igazságosaknak tekintették és a nép előtt is igazságosaknak akartak feltűnni és mindenkire nagyon megharagudtak, aki mást akart meg értetni. A templomban ezek a farizeusok végezték az istentiszteletet. A róm kat. hierarchia és más papok éppen így cselekszenek. Ők is bizonyos ceremóniákat végeznek és azt állítják, hogy azok által Istent szolgálják. Ezek lapos kalapot, csipkézett kötényt, hosszú ruhát hordanak; lefényképeztetik pufók ábrázatukat és a filmszínházakban mutogattatják. Ott mutogatják azt is, hogy az emberek hogyan csókolgatják lábujjaikat vagy gyűrűiket, hogy ezáltal a felsőbbség látszatát keltsék és magukat rendkívül igazaknak és szenteknek tüntessék. Továbbá újságjaikban közlik, Jehova tanúi azt állítják, hogy Isten hozzálátott az összes vallás kiirtásához; s ezt az Isten igéjéből származó üzenetet képtelennek, istengyalázónak és hihetetlennek állítják. Azonban az ítéletet a tanúi felett nem hajlandók Istenre bízni. Nekik áll érdekükben, hogy oly állásban maradhassanak, amelyben a népet könnyen kizsákmányolhatják. A papok így szólnak maguk között és a nép előtt: „Nem mi vagyunk Isten választottai? Nem mi végzünk szolgálatot Isten házában? Nem adjátok ide pénzeteket és nem vesztek így részt az Isten háza szolgálatában? Nem csodálatos, hogy valaki körüljárva, azt merje hirdetni, hogy Isten elpusztít bennünket? Ezek így elismerik, hogy figyelmeztetve lettek, s éppen ezért a felelősséget nem háríthatják el maguktól. A vallásoskodók beteljesítik a már régen feljegyzett próféciát; de az előítélettől sokkal jobban el vannak vakítva annál, mintsem a próféciára hallgatnának vagy azt olvasnák, amit Isten régen megíratott igéjében. Az ördög haragra, gyűlöletre és gonoszságra gerjeszti őket és felhasználja az Úr tanúi kéméletlen kezelésére.
11 A zsidó papság a népet bombasztikus beszédekkel Jeremiás ellen bujtotta: „És az egész nép összegyűlt Jeremiás ellen Jehova házában." Az ördög minden időben így használta fel vallás-papjait. Amikor Krisztus

32


32
Jézus, Isten szeretett Fia, aki bün és hiba nélkül volt és sohse cselekedett igazságtalanságot, a lázitás és felségsértés legsúlyosabb bűnével a bíróság előtt állott, a papság követelte elítélését és a vérét: „Azok pedig nagy fennszóval sürgették, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vett. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen követelésük." (Luk. 23:23, 24) A vallás-papok voltak, akik akkor ott a csőcseléket rábeszélték, hogy Krisztus Jézus vérét követeljék és egy nyilvánvaló gyilkost vele szemben előnyben részesítsenek: „A főpapok és a vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el." — Máté 27:20.
12 Az ördög vallásos képviselői sohsem változnak meg, mind egyformán cselekszenek, mert mind az ő fiai és az ő atyjuk kívánságát cselekszik. (János 8:44) Ma is a papság, különösen a rom. kat. hierarchia az, amely követeli, hogy Jehova tanúit az említett bűnökért, lázításért és az u. n. szennyirodalom" terjesztéséért és más „kihágásokért" szigorúan megbüntessék, holott az Úr ezen tanúi semmiféle igazságtalanságot nem cselekedtek. Ezek Isten parancsának engedelmeskedve, az ő üzenetét hirdetik, hogy az Isten akarata — amint elhatározta — megvalósuljon. Az igazság most világosan és hathatósan hirdettetik, hogy a helyes utat és a tényállást megismerni és megérteni szerető őszinte emberek megtudhassák, megérthessék és felfoghassák, hogy a vallásoskodók az ördög eszközei, akik a népet becsapják és Isten szent nevét meggyalázzák. Ezért üldözik a mindenható Isten tanúit. Ezek semmi jogtalanságot nem tesznek. Ellenkezőleg; ők pontosan az igazságosságot szolgálják, az ördög pedig gyűlöli az igazságot és jogosságot és el akarja pusztítani mindazokat, akik Istennek engedelmeskednek. Jehova megengedi ezt, hogy Sátánnak, az ellenségnek teljes alkalma legyen istentelen állítása megvalósítására s hogy az ő üldözésének kitett embereknek alkalmuk legyen Isten iránti ragaszkodásuk bebizonyítására. Végül azonban Jehova fog Krisztus útján teljes győzelmet aratni, s akik az Úrhoz ragaszkodnak, részesülnek ebben a nagy győzelemben.
13 Amidőn Jeremiást a papság vád alá helyezte, a templomban tartózkodott. A politikusok, akik szintén vallásoskodók voltak, de a vallásos dolgokban kevésbé voltak hevesek és önfejűek, ezen különös pillanatban éppen nem tartózkodtak a templomban. Ezek a politikai főtáborban voltak, ahol valamely ravaszul kigondolt terven dolgoztak érdekeik előbbvitelére. A papság pedig gondoskodott róla, hogy a politikusok és a bírák a legsürgősebben értesüljenek. A fejegyzés így szól: „De meghallák ezeket a Júda fejedelmei és felmenének a király házából Jehova házába és leülének Jehova új kapujának ajtajában." (Jer. 26:10) A színjáték ezen részében a fejedelmeket, uralkodókat és bírákat az új kapuban látjuk ülni, azon a helyen, ahol ítélkezni szoktak. Tanúként a „gonosztevők" ellen a papok és más olyanok lépnek fel, akiket a klérus erre előkészít. Most pedig gondoljunk vissza azon sok hasonló esetre, ame-
lyek a közelmúltban Németországban, Quebeckben, New Jerseyben és máshol lejátszódtak, amely esetek a „The Golden Age" (Aranykoraink) című folyóiratban nyilvánosságra lettek hozva. Minden egyes esetben a vallásoskodók azok, akik önző érdekeik előmozdítására Jehova tanúi üldözésére izgatnak, s ezt keresztül is viszik azáltal, hogy Isten tanúit igazságtalanul törvénytaposással vádolják. Hogy aztán őket bűnösöknek mondhassák ki, embereket hamis tanuzásra bírnak. Az Úr tanúi elviszik a népnek az üzenetet, mire a papság titokban egyezségre lép bizonyos nyájukból való emberekkel, akik minden jogtól és igazságos érzülettől mentesek, és rábeszélik őket, hogy az Úr tanúit elfogják és bíróság elé állítsák; s ott, hogy elítélésüket keresztül vihessék, hamis tanukat állítanak és a törvényt helytelenül alkalmazzák.
14 Amint az a feljegyzésből kitűnik, Jeremiás a fejedelmek vagy a bírák előtt állott. Kicsodák az életére törő vádlók? Az ördög a már említett taktikát követve, ott termett papjaival, akik hatalmas kiabálást csináltak Jeremiás ellen és az életét követelték: „És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, amint füleitekkel halottátok." — Jeremiás 26:11.
(Folytatása következik)


Tanulmánykérdések

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany. Podvini 184 - R. Biezna Praha, nyomása.
Kiadó:Watch Tower, Praha-Vysocany,Podvini 184

34


Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnöke

25 évfolyam

1938 március 15

5-6 szám

Az Ő „műve" és „cselekedete"

(Folytatása III. rész)

15 Megjegyzendő, hogy Jeruzsálem azon papjai vagy prófétái Jeremiást nem azzal vádolták, hogy Istent hamis színben tünteti fel. A törvény a papok kötelességévé tette, hogy utána nézzenek az Isten igéjével összefüggő dolgoknak Ha őszinték lettek volna, akkor ezt teszik, megbíznak Isten igéjében és ahhoz tartják magukat. Nagyon jól tudták, hogy nincs vádlóokuk Jeremiás ellen. De halálát követelték az általuk említett okból, mert „Jeremiás a város ellen prófétált", holott Jeremiás ilyesmit nem tett. Ő csupán Jehova ultimátumát tárta fel a törvénytelen város előtt, s ha az üzenetet illő módon fogadták volna, a papság törődik a jövendölésekben feljegyzettekkel, azon gondolkodtak volna, hogyan engedelmeskedjenek Istennek, ők azonban figyelmen kívül hagyták Isten igéjét és mint korunk papsága, emberi hagyományokra támaszkodtak. Mindig a vallásoskodó papság volt az, amely az életét követelte mindazoknak, akik bátorkodtak az igazságot úgy hirdetni, amint Isten megparancsolta. Az enyhe megbüntetése az ily „kihágoknak" nem elégítette ki őket. Mindenkitől meg akartak szabadulni, aki az ő cselekedetük helyességét kétségbe merte vonni és a papság romlottságára mert mutatni úgy, amint azt Isten igéje feltárja. (Máté 27:20) Azon bíróság előtt a papság a vádló szerepébe tolta fel magát. Mint olyan, vádat emelt Jeremiás ellen; s amint a papság vázolta, Jeremiás hazafiatlan és veszélyes ember volt; azért nem szabad neki megengedni a beszédet; egyedül a halál által lehet őt elnémítani. Korunk papsága, különösen a rom. kat. hierarchia-társaság vádat emel Jehova tanui ellen és azt mondja, hogy ezek hazafiatlanok és veszedelmesek a népre; az általuk terjesztett irodalom felforgató, azért ügyeiket feltárják, különben a nép a papság és a politikusok ellen fordulnak; azért el kell őket némítani és az útból el kell távolítani. Jehova tanúit „vörösöknek" vádolják, mert ma ez a legdivatosabb gúnynév, amit a róm. kat. hierarchia valakinek a nyakába sózhat. Lapjaiban a klérus azt hirdeti — és a politikai újságokkal is szétkürtölteti —, hogy Jehova tanúi veszélyesek és meg kell semmisíteni őket. A róm. kat. hierarchia egyik berlini propaganda-jelentése, amely a katolikus újságokban és a New yorki „Herald Tribune" 1937 január 11-i számában is megjelent. Jehova tanúit a kommunisták és a gonosztevők közé sorolja. A következőket idézzük belőle:
„A Nemzetközi Bibliakutatók Egyesülete törvénytelen német tagozata, egy szervezet, amelynek amerikai és britt csoportjai is vannak, az utóbbi években, különösen 1936-ban, ’komoly veszedelem' lett a Náciállamra nézve; mondotta Dr. Krohn Vilmos, az igazságügyminisztérium igazgatója, a 'Deutschen Justiz' most megjelent számában 'Visszapillantás Németország 1936 évi igazságszolgáltatására' cím alatt."
„Az egyesület tagjai, amely egyesület amerikai ágazata élén Rutherford F. József áll, hisznek a Biblia szószerinti ihlettségében és a bibliai könyvek — mint Dániel és a Jelenések — jövendöléseit korunk eseményeire próbálják alkalmazni. Az ilyen Bibliaszövegek alapján a náciuralom elején betiltott német csoport tagjai megjövendölték Hitler Adolf birodalmi kancellár kormányának az összeomlását."
„A testület a különböző államellenes elemek rejtekhelye lett — mondja Krohn — és ha közbe nem lépünk, nemsokára a kommunista mozgalom ágazatává fejlődik. Az egyesületnek ebben az országban folytatott működéséről szóló legújabb információk az államügyészségnek lettek átadva, azzal az utasítással, hogy az 1933 február 28-án kelt szükségrendelet értelmében minden eszközt fel kell használni, hogy a megtévedt tagok felelősségre vonassanak."
16 A róm. kat. lapok az egész világon terjesztik az ilyen gonosz álhíreket, de ugyanakkor ez az álszent papi társaság vonakodik attól, hogy a saját tanait megvédelmezze, attól tartván, hogy a nép felismeri ezen intézmények csalását és elfordul tőle. Noha az amerikai polgárok milliói kívánják egy a róm. kat. tanok megvédését szolgáló eszmecsere létrejöttét, a hierarchia határozottan visszautasította azok megvédésének még a megkísérlését is. Egy kat. pap mondotta valakinek. aki meghallgatta: „Miért lennénk balgák kiállani eszmecserére? Ha megtesszük, el vagyunk veszve." Miért ily kimondott ellensége a katolikus szervezet Jehova tanúinak? Mert ezek az igazságot beszélik. Ugyanezért akarták megölni Jeremiást is a vallasiaskodók.


Jeremiás védekezése
17 Jeremiás elhatározta, hogy egyet cselekszik: Jehovának hűségesen engedelmeskedik és a reá bízott üzenetet közvetíti. Minden másra nézve vak volt. Miután az ellene elhangzott bizonyságot meghallotta, védekezni kezdett. Mindazáltal nem próbált kitérni vagy megalkudni. Nem is kért bocsánatot azért, amit tett. Az egyszerű, de világos igazságot szólta, mégpedig úgy, hogy a törvényszék és az egész nép megérthette: „És szóla Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek mondván: Jehova küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallottatok." — Jeremiás 26:12.
18 Mindazzal, amit cselekedett nem a papoknak és prófétáknak gondolt valami jót tenni, hanem azt remélte, hogy az egyszerű nép között lévő őszinte embereknek szolgál javára. Kijelentette vádlóinak és más hallgatóinak, hogy a vallásiaskodók, az ő házuk és városuk ellen elhangzott üzenetet a mindenható Isten határozott parancsára hirdette. Az üzenetet nem tekintette

35


35
és nem is állította a saját véleményén alapuló üzenetnek, hanem egyszerűen megmondotta nekik, hogy az üzenet a Legfelségesebbtől származik. Nyíltan elismerte, hogy a népnek nyilvánosan prófétált. Röviden és világosan feltárta az Istentől közvetítésre nyert üzenetet, és ezt azért tette, hogy a törvényszék tisztában legyen a tényállással, s a jelenlévő és az igazságot megismerni óhajtó emberek meghallják, megtudják és megértsék, hogy ő a Mindenható képviselője. Jeremiás teljesítette kötelességét, így védekezvén, s azután a felelősség azokon nyugodott, akik őt beszélni hallották. A mindenható Isten előtt voltak felelősek, előtte kellett számolniuk. Más szóval: Isten választott egy hű férfit üzenetet közvetítésére, és a férfi, Jeremiás, pontosan a parancs szerint teljesítette. Jehova tanui számára, akiket Jeremiás előárnyékolt, ez irányadóul vagy jogi például szolgál. A tanuk nem szabad öntelten fellépjenek, gyűlöletet vagy rosszakaratot mutassanak, hanem az igazságot kell szólniuk, világosan és félelem nélkül, tehát nyiltan és Jehova Istenben vetett teljes bizalommal kell hirdetniük, s azután a hallgatók a felelősek.
19 Jeremiás azután megmondotta a bíróságnak és a hallgatóságnak, hogy mi történne akkor, ha hallgatnának Jehova figyelmeztetésére: „Most azért jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok Jehovának, a ti Istenetek szavára, és Jehova megbánja a veszedelmet, amellyel fenyegetett titeket." (Jer. 26:13) Ily módon közvetítette Jeremiás Jehova üzenetét úgy a bíráknak és politikusoknak, mint a papoknak és a népnek is. Ő valóban barátságosan figyelmeztetett prófétai szavaival mindenkit, akinek „halló" füle volt. Riadót fújt, hogy mindenkit figyelmeztessen a nagy veszedelemre, amelyből csak egyetlen módon lehet megszabadulni, a mindenható Istennek való engedelmesség által. Akik őt hallották, hálásak kellet volna legyenek, hogy figyelmeztetve lettek. Jeremiás kitartott a bejelentés mellett, hogy rövidesen baj és szerencsétlenség következik úgy a templomra, mint az egész városra, ha figyelmen kívül hagyják Isten figyelmeztető üzenetét. A prófétai drámának ez a része főképpen azt árnyékolta elő, ami napjainkban történik. Ezáltal Jeremiás Jehova irányítása mellett példát mutatott, amelyhez Jehova minden szolgájának alkalmazkodni kell, illetve mindannyian teljes határozottsággal kell fellépjenek Isten üzenetével, amint Isten megparancsolta. Nem szabad saját következtetéseikre támaszkodva — független utat követniük, hanem teljes bizalommal kövessék Isten utasításait.
20 Ha napjainkban Jehova tanuit elfogják és bíróság elé állítják, nyíltan beszéljenek és ismertessék úgy a bírósággal, mint a hallgatókkal, vallásiaskodókkal és másokkal az Istentől nyert megbízást és parancsot, amely szerint a népnek Isten figyelmeztetését hirdetni kell. Tárják, fel, hogy nem valamely ember üzenetét hirdetik és nem felelősek a bekövetkezendőkért. Az üzenet a mindenható Istentől származik és ők csupán Isten eszközei és szolgái az ő akarata cselekvésére s ezt Isten parancsai szerint végzik. Azt is mondják meg, hogy nem Jehova tanuinak dolga az emberek felett ítélkezni vagy valakinek kárt okozni, hanem ők csupán követek az igazság hirdetésére, hogy mindenki, aki hallja tetszés szerint állást foglalhasson mellette vagy ellene. Az Úr tanui nem riadhatnak vissza attól, amit nekik világi bíróságok árthatnak. Mint Jehova megbízott szolgái az ő kezében vannak, és Isten engedelme nélkül semmi sem történhetik velük, amíg hűségesen kitartanak a Mindenható mellett.
21 Miután a bíróság megengedte Jeremiásnak a védekezést, Jeremiás röviden bebizonyította, hogy nem sér-
tette meg a törvényt és nem méltó a halálra. Ő teljesen tudatában volt annak, hogy a törvény hatalmában van, s ezért így szólt a bíróságnak: „És magam pedig íme, kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, amint jónak és amint helyesnek tetszik nektek “ (Jer. 26:14) Ő éppen azokat tette felelőssé, akik Isten akarata szerint felelős kellett legyenek. Jeremiás egy oly törvényszék előtt beszélt, amelynek az ítéletét semilyen földi fórumnál nem lehetett megfelebbezni. Kifejtette a bíróság előtt, hogy mindazt kész önmagára venni, amit Isten engedelmével büntetésképpen reá szabnak, mert ő csak azt teszi, amit Isten parancsolt. A bíróságnak nem is lett volna hatalma felette, ha Jehova meg akarta volna akadályozni. Jeremiás Jehova szolgája volt. Reá nézve ugyanaz a szabály volt érvényben, amely Jézusra, aki az őt kihallgató bíróságnak így szólt: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked." (János 19:11) Ugyanez a szabály vonatkozik azokra is, akik most a Krisztusban vannak, őt hűségesen nyomon követik és a bizonyságtevést úgy végzik, amint nekik a mindenható Isten megparancsolta. A maradék és a Jonadábok, tehát mindazok, akik az Úrban bíznak, mindig tartsák emlékezetükben, hogy biztonságuk - mint ez Jézus és más régi tanúbizonyságok esetében is volt — mindig a mindenható Isten iránti hű engedelmességüktől függ. Bizalmukat nem szabad fejedelmekbe vagy más emberbe helyezniük. (146. Zsoltár 3) Nem alkudhatnak meg és nem hallgathatják el Isten igéjét, azt remélvén hogy azért az ország bíróságai enyhébben kezelik őket. A maradék tagjai életüket arra szentelték, hogy mindhalálig hűen szolgálják az Úr Istent. Nekik mondotta az Úr Jézus: ,,Légy hű mind halálig és neked adom az élet koronáját."-Jelenések.2:10.
22 Jeremiás nem mulasztotta el a bíróságot arra a felelősségre figyelmeztetni, amely e magas testületre nehezedett: „De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll tireátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony Jehova küldött el engem hozzátok, hogy fületekbe mondjam mind e szókat." (Jer. 26:15) Ez nem fenyegetés, hanem barátságos figyelmeztetés volt. Jeremiás nem jött zavarba azért, mert magas tisztviselők előtt állott, sem nem cselekedett elbizakodottan vagy ésszerűtlenül. Csupán jogosan és méltányosan mondotta a bíróságnak, hogy ’az ellene kimondott ítéletért teljes felelősség terheli őket; Jeremiás megbüntetése egyet jelentene az Isten elleni harccal, s ezért a bíróság tagjai Isten előtt kellene számot adjanak. Jeremiás megölésével még nem zárulna le az ügy.' Az izraeliták készakarva engedetlenek voltak a mindenható Istenhez és kellett viselniök a következményeket, és Jeremiás itt csupán a következendőkre figyelmeztette őket. A papság kétségkívül azt az ellenvetést tette, hogy egy ily ember állítása mint Jeremiás és az ő tanácsainak a követése nem menthetné meg a várost; és bizonyára sokan a papság tanácsára hallgattak, a lehető legrosszabb tanácsra, mert rendszerint a papság adja a legrosszabb tanácsot.
23 Isten minden hű szolgája hasonló úton kell járjon, mint Jeremiás és Jézus Krisztus hű apostolai. Amidőn az apostolok ugyanezen város bírósága előtt állottak, az Úr Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetése végett lázítással vádolva, a Jeremiással kapcsolatos példa szerint hűek és igazak maradtak. A Jeremiás esetét meghallgató bíróságnak határozni kellett, és Jeremiás mintegy ezt mondotta: ’Határozzatok, hogy Istennek engedelmeskedjem, vagypedig ezeknek az álszent papoknak.' Nem hagyta kétségben őket afelől, hogy kinek fog engedelmeskedni, és megmondotta a bíróságnak, hogy ha megölik, ártatlan vért hoznak önmagukra, a városra és

36


36
annak lakosaira. Hasonlóan beszéltek ily alkalommal a hű apostolok is a bíróságnak: "Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, itéljétek meg: mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Apcsel. 4:19, 20) Így az igaz és helyes út meg van jelölve Jehova mostani hű tanúi számára.
24 Isten a mult hű embereiről szóló feljegyzést kétségkívül azért iratta meg, hogy a feljegyzett tények az Úr most földön élő hű tanúi számára például, segítségül és bátorításul szolgáljanak. Az utóbbi hónapokban a túlzó vallásiaskodók ösztönzésére Isten sok hű szolgáját elfogták és bíróság elé állították. Noha ezek a hű tanuk ártatlanok, mégis elítélték őket, mégpedig oly tanúvallomások alapján, amelyek vagy hamisak, vagypedig teljesen jelentéktelenek voltak és nem tartoztak a vád tárgyához. Így elítélték és bezárták őket minden jogos ok vagy mentség nélkül. Néhányat elítéltek közülük anélkül, hogy egyetlen tanút kihallgattak volna. Isten az ilyen hű tanuknak megbízható zsinórmértéket adott, s aki ezt az isteni vezetést követi, örvend, attól függetlenül, hogy a bírósági határozatok hogy alakulnak. Minden így megvádolt gondoljon arra, hogyan viselkedett Jeremiás próféta és hogyan viselkedtek később János, Péter és más apostolok. Hadd tudja meg a bíróság és a hallgatóság is, hogy Isten parancsot adott az ő üzenetének a néppel való közlésére. Nyugodtan és megfontoltan mondjuk lényegileg a következőket: "Ha engem a mindenható Isten parancsai iránti engedelmességért elítélnének és megbüntetnének, az telyesen helytelen és igazságtalan lenne és ezáltal Isten ellen harcolnának. Amit mondok és mondottam, senkinek sem árt. De ha elítélnek mert önöket jószándékkal, figyelmeztetem, amint azt a mindenható Isten megparancsolta, ezáltal nagy felelőséget vesznek magukra. Ezért Isten előtt félniük kell, és az ő leszámolásának a napja közel van. Én teljesen ártatlan vagyok és semmi jogtalanságot sem-követtem el, és kötelességem önöket figyelmeztetni, hogy ha elítélnek, Isten ezt tudomásul veszi. Önök pedig kell viseljék a következményeit; mert senki se állhat sokáig ellene a mindenható Istennek."
25 Ehhez a ponthoz érve, a bíróságnak dönteni kellett a Jeremiás ügyében. Úgylátszik, hogy a nép közül egyesek, akik a tárgyaláson jelen voltak és Jeremiást hallották, szintén hozzá akartak szólni s a bíróság figyelmesen meghallgatta a mondanivalójukat. Kellő megfontolás után a bíróság hozzájárult a köznép indítványához és azután a papsághoz fordult, amely álnok szívvel ott állott és Isten hű tanújának az életére tört. A bíróság Jeremiást ártatlannak mondotta ki: „És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és a prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert Jehovának, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!" — Jeremiás 26 :16,
26 A jelenlévő papok azonban még nem voltak megelégedve. Továbbra is Jeremiás életére törtek és erre az egész befolyásukat érvényesíteni akarták a bíróságnál. A bíróság tagjai még mindig ingadoztak, míg a többiek már világosan látták, hogy melyik oldalon van az igazság. Egy Ahikám nevű fejedelem szintén jelen volt. Ez valószínűleg tagja volt a Jeremiást kihallgató bíróságnak. (24. vers) Jeremiás mellé állott, és a bíróság végső döntése kétségkívül Ahikám befolyására jött létre. A bíróság figyelembe vette, hogy Jeremiás Istennek szolgált és Isten nevében beszélt, s ezért nem volt hajlandó figyelembe venni a vérszomjas papság követelését. Bizonyára oka van az isteni feljegyzésnek, amely szerint a bíróság helyt adott Jeremiás védekezésének. Ez pedig az, hogy általa mintapéldát vagy irányadó
esetet teremtsen, amelyre, korunk bírói támaszkodhatnak. Ama tény által pedig, hogy a mai bírák legalább is sokan közülük — nem követik ezt a mintapéldát, a klérussal együtt vérbűnt vonnak magukra. Azok a bírák, akik engednek az alattomos papság befolyásának, azokkal egyenlők, kiket Jeremiás "a nyáj vezéreinek" nevez, s az ilyenek osztozni fognak a papság sorsában. (Jer. 25:36) Hogy magukat amennyire lehet takarják, a New jerseyi és egyes más vidékről való hivatalnokok közül sokan, nem engedik meg Jehova tanúinak, hogy a Szentírásból bebizonyítsák, miszerint a mindenható Isten parancsára járnak házról- házra és hirdetik Jehova üzenetét. Ezek a hivatalnokok ahhoz ragaszkodnak, hogy a törvényszék előtt csak egyetlen tény és kérdés jön számításba, vagyis: „Elmulasztott vagy megtagadta a vádlott eleget tenni a felhívásnak, hogy előbb rendőri engedélyt szerezzen magának? Ha igen, akkor a vádlott hibás az ország kereskedelmi törvényének az áthágásában s ezért megkell büntetni." Az ilyen hivatalnokok nemcsupán beleütköznek az amerikai szabadságokmányba. az Egyesült-Államok és New Jersey alkotmányába, amelyek jogot biztosítanak a mindenható Isten szolgálatára, hanem méghozzá az emberek törvényét fölébe helyezik a mindenható Isten törvényének s nyiltan és káromlóan kigúnyolják Jehova nevét. Vegyék tudomásul, hogy Isten nem hagyja figyelmen kívül, megérdemelt fizetés nélkül eljárásukat. E hivatalnokok közül sokan keresztényeknek és az Úr követőinek vallják magukat. Éppen ezért kötelesek tudomásul venni a jövendöléseket, amelyeket az Úr az ő igéjében feljegyeztetett. Jehova sohasem változtat meg egy szabályt valamely személy kedvéért, legyen ez a személy pap, egy magas bírói tisztviselő, politikus vagy egy közönséges ember. Vannak hivatalnokok, akik még azt is megteszik, hogy a kat. egyház főbb állásában lévő férfiakat megkérdezik, vajjon a vádlottra tervezett bűntetés elég magasra van szabva. Azt is meg kellene kérdezzék a vallásiaskodóktól, akik Isten szolgáinak vallják magukat: Mit mond a Bibliátok, mi volna szerinte a helyes teendő?
27 Mielőtt Jeremiás esetében ki lett volna mondva az ítélet, megengedték a község idősebb embereinek, hogy a bíróságnak és a népnek beszéljenek. Jeremiás törvényszéki tárgyalása kétségkívül nagy port vert fel, és az eredmény az lett, hogy a népnek egy része Jeremiás pártjára állott. Egyes éltesebb és mérsékeltebb gondolkozású férfiú ,,vén“-nek van nevezve. A feljegyzés így szól: „felkelének az ország vénei közül is némely férfiak, és szólának az egész összegyűlt népnek, mondván ..." (Jer. 26:17) Mivel ezek a férfiak zsidók voltak, akiknél a Szentírás ismerete kötelező volt, nyilvánvalóan ismerték a mult eseményeit. A vének különböző véleményen voltak. De a beszélők egyike arra hivatkozott, ami Ezékiás idejében történt és többek között így szólt: „A móreseti Mikeás (angol átdolg. Biblia szerint: Micaiah, aminek jelentése: ’egy aki Jehovához hasonlít', tehát Isten szolgája) prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregek Jehovája: A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdő növi be." (Jer. 26:18) Mikeás vagy Micaiah nagyon fontos üzenetet hirdetett, ahhoz hasonlót, amelyet Jeremiás közölt a néppel. Azért miattatok mezővé szántatik a Sion és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé." (Mikeás 3:12) Az itt beszélő vének rámutattak a bíróság és a nép előtt, hogy a Jeremiáséhoz hasonlóan hozzájuk intézett jövendöléseket meg kell szívleljék, s azután bízzák az Úrra annak eldöntését, hogy kit kell megbüntetni.

37


37
28 Amidőn Ezékiás meghallotta a Mikeás által közvetített üzenetet, megalázkodott Isten előtt és ezért meg lett oltalmazva a szerencsétlenségtől. (Krón. II. 32:26) Ő figyelembe vette Isten prófétájának a szavait és azért mondotta a vén, aki az ügyet a bíróság előtt felidézte: „Megölte-é azért őt Ezékiás, Júda királya és az egész Júda? Nem félte-é Jehovát? Nem könyörgött-e Jehovának? És nem megbánta-é Jehova a veszedelmet, mellyel megfenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?" — Jeremiás 26:19.
29 Itt egy újabb jogi példát találunk, amelyet Jehova țanúi, ha vád alá helyeztetnek, szintén követhetnek, vagyis: a bíróság elé tárni egy a Bibliában feljegyzett példát, amelyben bizonyos férfiak bölcseséget mutattak, Isten figyelmeztetésére hallgatván, amint azt a vén ez alkalommal cselekedet. Helyes volna, hogy a védő idézze a 2. zsoltárt, amelyben az Úr felszólítja az uralkodókat, hogy figyeljenek, mert Krisztus a trónra lett ültetve. Jehova tanúi nem akarnak kárt okozni másnak, amidőn a mindenható Istennek engedelmeskednek, vagy közlik a néppel Isten figyelmeztetését; ezt a tényt világosan a bíróság elé kell tárni. Ha akkor Ézékiás bölcs volt és megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Jehovára bíznák annak eldöntését, hogy kinek van igaza a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily balgán cselekszenek emberek a bírói székben vagy máshol, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félretolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki magát Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a legfelségesebb. A papságnak nincs joga emberek megbüntetését szorgalmazni, mert ezek olyasmit hisznek és hirdetnek, amit ők nem szívesen hallgatnak. Az biztos hogy a papság nehezebb ítélet alá esik, mert értelmesebb kellett volna legyen; de a bírák és politikusok is tartózkodjanak attól, hogy ítéletüket azzal a kívánsággal szabják ki, hogy a papság tetszését elnyerjék. Jehova kétségkívül azért engedte meg a mostani állapotokat, hogy úgy a papság, mint a nép az igazságra figyelmezzenek. Azért Jehova tanúi a bíróság előtt mindig utaljanak a tényállásra, hogy az általuk végzett munka, az evangélium prédikálása végett házról-házra járván, egy figyelmeztetési munka s az az Isten parancsa iránti engedelmességből végeztetik; és mindenki maga kell döntsön, hogy embereknek vagy a mindenható Istennek akar engedelmeskedni. Jehova tanúi elnémításának megkísérlése a legcsekélyebb mértékben sem enyhíti az emberiségre szakadó szenvedéseket, hanem éppen ellenkezőleg, mindazokat, akik Isten tanúi útjában állanak, a biztos pusztulásba viszi, ha nem térnek meg.
30 Úgylátszik a Jeremiás kihallgatásánál ellenkező oldalról is lettek bizonyítékok előterjesztve. Egyik vén, aki a papság álláspontját támogatta, hivatkozott Uriás esetére, aki a Jeremiáséhoz hasonló üzenetet hirdetett. A két próféta kétségkívül ismerte egymást. A magatartásukban azonban lényeges különbség volt. Uriás félénknek bizonyult és az Úr nem oltalmazta meg, Jeremiás azonban kitartó volt és az Úr oltalmában részesült. A Jeremiás ellen és a papság mellett felszólaló férfi így szólt: „Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétált, Uriás, Sémájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált, e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint és meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt és elfutott és átment Egyiptomba. És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnáthánt, az Akbor fiát és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kihozák Uriást Egyiptomból és vivék Jojákim király elé,
aki megöleté őt fegyverrel, holtestét pedig a köznép temetőjébe vetteté.“ — Jeremiás 26:20—21
31 A feljegyzés azt mutatja, hogy Jehovának ugyanabban az időben két tanúja volt az országban és ezek tanúbizonysága megegyezett. Jojákim éppen akkor lépett trónra, és úgylátszik, hogy egy különös teljesítménnyel meg akarta nyerni a vallásiaskodók tetszését és ki akarta mutatni a nemzet iránti buzgóságát. Noha Uriás az Úr nemtetszését vonta magára azért, mert Egyiptomba menekült, ez nem szolgált mentségül Jojákimnak arra, hogy visszahozza és megölje. Uriás Jeruzsálem uralkodójának a jogszolgáltatásán kívül állott; mindazáltal Jojákimnak nem volt nehéz kieszközölni Uriás kiszolgáltatását és Egyiptom uralkodójának a segítségével, aki szintén az ördög eszköze volt, visszahozza. A papság annakidején Jehova két prófétájának a vérére szomjazott, s Uriás úgy gondolta, hogy a leghelyesebb lesz kereket oldani; s a félelem éppen a csapdába kergette őt. Jeremiás viszont kihirdette az Úr üzenetét, amely a Uriás által hirdetett üzenethez hasonlított. Ahelyett, hogy megijedett volna, Jeremiás kitartott álláspontja mellett és így szólt vádlóihoz: ’Én azt az üzenetet hirdettem, amelyet Isten bízott reám hirdetés végett. Most tehát tegyetek velem tetszésetek szerint.' Jeremiás Istenben vetett hitet tanúsított és ezért nem ijedt meg emberektől. A Sátán szervezetének más ágához való menekülés egyáltalán nem szerzett Uriásnak oltalmat. Ezáltal Istenben vetett hitének hiányát mutatta. Amint látszik, Jehova megvonta oltalmát Uriás prófétától az ő emberektől való félelme miatt. „Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki Jehovában bízik, kiemeltetik." — Példab. 29:25.
32 Uriás éppenúgy megtehette volna, hogy kitart a helyén és ott hal meg. Akkor a hűsége miatt halt volna meg, ha egyáltalán megölhették volna. Az Egyiptomba való menekülés semmi jót nem hozott számára. E helyen azt is megondolhatjuk, hogy Uriás az Illés munkát is előárnyékolta, amely e munka „halálával" 1918-ban lezárult, míg Jeremiás az Elizeus munkát és az abban résztvevőket árnyékolta elő, akik Isten Iránti szeretetüket kimutatják azáltal, hogy félelem nélkül nyíltan bizonyságot tesznek a Legfelségesebb nevéről. Ami pedig Jojákim királyt illeti, aki megvetést mutatott Jehova Isten és képviselője iránt, meg van írva: „Azért ezt mondja Jehova Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húdom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének! Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül!" (Jer. 22:19, 20) Hasonlóképpen nem fog most semmi jót eredményezni a róm. kat. hierarchia előkelőinek és eszközeinek a Jehova Isten elleni dacolás. Aki mégis ezt teszi, ugyanaz a sors éri utól, ami Jojákimot.
33 A papoknak, prófétáknak és a gerinctelen politikusoknak az tetszett volna, ha Jeremiást Uriáshoz hasonlóan kivégzik! De a feljegyzés így hangzik: „De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe halálra." (Jer. 26:24) Ez az Ahikám nevű ember nem volt oly túlzó vallásiaskodó, mint a többiek, akik Jeremiás kihallgatásánál jelen voltak. Ő a szólásszabadság mellett szállt síkra. A tárgyaláson jelenlévő nép nem volt azon, hogy Jeremiást megöljék, és Ahikám is a nép pártján volt. A bizonyítási eljárásnak Jeremiás javára való fordulása azon múlott, hogy az ő beszéde a mindenható Isten üzenete volt és kétségkívül hitte, hogy Istentől származik, éppen ezért nem szabad őt megölni még akkor sem, ha beszédével „a papság vallásos érzését megsértette" volna. Ha a papoknak sikerült volna a népet a maguk javára

38


38
hangolni, kétségkívül csődületet szerveztek volna Jeremiás megölésének a kierőszakolására, önhatalmúlag elítéltek- és az ítéletet haladék nélkül keresztül vitték volna. De Ahikám a felelősség tudatában volt és nem tett úgy, mint Pilátus Jézussal.
34 Ma is van néhány okos ember a politikusok és bírósági tisztviselők között, akik nem hajlandók teljesíteni a klérus vérszomjas kívánságait, amelyben az országnak a Jehova tanúitól avló megtisztítását követelik. Tekintet nélkül arra, amit emberek tehetnek, Krisztus Jézus igaz követői számára csak egyetlen zsinórmérték létezik. Őket a mindenható Isten küldi ki, s oltalmuk és megmentésük teljesen Jehova kezében nyugszik Jehova tanúi Istennek kötelesek engedelmeskedni, az emberek pedig cselekedjenek tetszésük szerint. Isten tanúi gondoljanak Krisztus Jézus szavaira: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." — Jelenések 2:10.


A pogányokhoz
35 Most pedig a 27. rész megvizsgálása következik és ezt a részt figyelmesen át kell olvasni. Az előbbi részekben Jehova a szervezett vallásiaskodókhoz intézte üzenetét, amely üzenet azokra vonatkozik, akik „keresztény vallás" néven működnek és tagjaik azt állítják, hogy hisznek Istenben és szolgálnak neki. Úgylátszik, hogy Armageddon, Jehova „meglepő műve" vagy „rendkívüli munkája" a „kereszténységen" vagy a „szervezett valláson", az álkereszténységen kezdődik s aztán tovább megy nagyszerű beteljesedéséig. Más szóval: Armageddon kezdetén a hivatásos vallásiaskodók lesznek megsemmisítve, s azután következik a pogányok pusztulása is. Hasonlóképpen következtek be gyorsan a 27. részben feljegyzett események is a 26. részben említettekre. Az egyébként nem szorosan e tárgyhoz tartozó bizonyítékokból kitűnik, hogy Istennek a huszonhetedik részben feljegyzett üzenete Kr. e. 614-ben hangzott el. A prófécia így szól: „Sedékiás (egyes nyelveken, így magyarban is, helytelenül: Jojákim) uralkodásának kezdetén, aki fia vala Jósiásnak, Júda királyának, ilyen szavakat szólt Jehova Jeremiáshoz, mondván." (Jer. 27:1) A „Jojákim" név, amely e Bibliavers héber és magyar szövegében előfordul, nyilván a másoló hibájából került bele. (Más fordításokból, valamint a 3. és 12. versből világosan kitűnik, hogy az üzenet Sedékiás, Júda királyának negyedik esztendejében lett kihirdetve. Sedékiás szintén Jósiás fia volt és Jojákim testvére. Nagybátyja volt Jojákimnak, Jojákim fiának. (Kir. II. 24:17, 18; Jer. 37:1) Az idő tehát ugyanaz, amelyet Jer. 28:1 említ.
36 Jehova olyan sorrendben diktálta le prófétájának a kihirdetendő üzenetet, amilyen sorrendben az események be kellett következzenek. Először a „szervezett valláshoz", vagy az úgynevezett "szervezett kereszténységhez", illetve az álkereszténységhez szóló üzenetet, és azután a pogánysághoz. „Így szól Jehova nékem: csinálj magadnak köteleket és jármot és vedd azokat a nyakadba." (Jer. 27:2) Ezen a ponton Jeremiás egy bizonyos szerepet kellett eljátszon s általa bemutassa azt, amit Isten azokkal a hatalmakkal cselekszik, amelyek mindent gyűlölnek, ami csak kapcsolatban van Isten nevével amelyek gonoszságtól indíttatva mindenki ellen küzdenek, akik Jehovát képviselik vagy azt állítják, hogy képviselik, tehát egy Istentelen osztállyal. A teremtmények ez osztálya gonoszságból örvendezni fog, amidőn pusztulni látja a vallásrendszereket, amelyek Isten képviselőinek valloták magukat; de az igaz keresztények megbüntetésében is örömét, leli, no-
ha ezek valóban Isten képviselői. Ma vannak a földön bizonyos emberi szervezetek, amelyek mindent és mindenkit megvetésben részesítenek, ami és aki valamily módon kapcsolatban van Jehova Isten és Krisztus Jézus nevével. A róm. kat. hierarchia a kommunistákat nevezi ily gonosz gyűlölőknek, s aztán csupa gonoszságból Jehova tanúit is a kommunisták közé számítja. Természetesen ezt jogtalanul állítja; Jehova tanúinak semmi köze sincs a kommunistákhoz vagy valamely más szervezethez. A kommunistáknak viszont semmi közük sincs Jehova tanúihoz; ellenkezőleg, a legtöbb kommunista gyűlöli őket. Egy példa: Oroszország megsemmisítette abban az országban a „szervezett vallást", illetve a vallásos egyházszervezetet, és Oroszország sohsem engedte meg Jehova tanúinak a zavartalan mozgást és az evangélium hirdetését. Milliók nem értik és nem fogják fel, hogy Jehova tanúi Jeremiáshoz hasonlóan megbízattak Isten üzenetének a hirdetésével, s hogy nekik semmi közük sincs oly szervezethez vagy személyhez, amely ellenségesen viselkedik Istennel és Krisztus királyságával. Nagyon fontos mindig figyelemben tartani, hogy Sátán most utolsó erőfeszítéssel próbál mindent elkövetni, hogy a Jehova ellen emelt gonosz állítását megvalósítsa, miszerint mindenkit Isten megátkozására tud bírni. Sátánnak az a szándéka, hogy vagy uralkodik a világon, vagypedig megsemmisíti azt. S mivel most látja, hogy Jehova Isten Krisztus Jézust a világ királyaként trónra emelte s így az ő uralma rövidre van szabva, kétségbeesetten próbálja az egész emberiséget kipusztítani. E céljának a keresztülvitelére ravasz terveket sző, amelyek arra irányulnak, hogy egyik osztályt a másikra heccelje és mindenkit megsemmisítsen. Jehova tanúi nem küzdenek valamely személy vagy osztály ellen, ők a képmutató vallás ellen harcolnak, amely hozzájárul ahhoz, hogy Jehova neve és királysága gyaláztassék és a nép félre legyen vezetve. Jehova tanúi azért harcolnak, hogy a mindenható Isten igéje igazságainak a hirdetése által Sátán gazságait leleplezzék s az emberek megláthassák a menekülés útját. Az igazság üzenete kell figyelmeztesse a gonosztevőket is, hogy ne lehessen mentségük. A figyelmeztetés mindenkinek szól, hogy a jóakaratú emberek Isten szervezetéhez menekülhessenek és ott menedéket találhassanak. A Szentírásból kitűnik, hogy Armageddon a következő sorrendben fog lejátszódni: először a „kereszténységnek" nevezett vallásrendszerek megsemmisítése, majd a Sátán szervezete minden más részének a pusztulása. De Armageddon kezdete előtt Isten neve és királysága kell hirdettessék, amint azt Isten megparancsolta.
37 Jeremiásnak Jehova utasítására bemutatandó némajátéka vagy drámai cselekménye az előképben nem a hitvalló-vallásiaskodókhoz vagy a „keresztény vallás" követőihez lett intézve, hanem a vallástalan osztályhoz. Ezért az lett parancsolva Jeremiásnak, hogy csináljon köteleket és jármot és küldje el a pogány királyoknak: „És küldd azokat Edom királyához és Moáb királyához, az Ammon fiainak királyához, Tirus királyához és Sidon királyához a követek által, akik eljőnek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júda királyához." — Jeremiás 27:3.
38 Edom és más pogányok, akikhez az üzenet intéztett, kétségkívül hallották Jeremiásnak a Jeruzsálem és a templom lerombolására vonatkozó jövendölését. Az üzenet nyilvános volt, és Jeruzsálem papjai — hogy Jeremiás ellen előítéletet teremtsenek — gondoskodtak róla, hogy mindenki meghallja; s a jövendölésben említett nemzetek kétségkívül követeket tartottak Jeruzsálemben. Ezek az emberek mint mindannak gonosz gyűlölői, ami a mindenható Isten nevéről neveztetik, örvendeztek afölött, hogy Jeruzsálem le lesz rombolva, s

39


39
azt remélték, hogy pusztulása a jövendöléshez híven beteljesedik. Miután Jeruzsálem megszállása megtörtént, Isten bejelentette az Edom és más nemzetek megbüntetésére vonatkozó szándékát is: "Így szól az Úr, Jehova: Mivelhogy Edom kegyetlen bosszúállást cselekedett Júda házán, és vétkezve vétkezett, hogy bosszút állott, rajta: azért, így szól az Úr, Jehova, kinyújtom kezemet Edomra, és kivágok belőle embert és barmot; és teszem őt pusztasággá Témántol fogva, és Dédánig fegyver miatt hullanak el." (Ezékiel 25:12, 13) „A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülük. De ne gyönyörködjél (kárörvendően) öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmük napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj jószágához nyomorúsága napján. A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el megmaradottait a szorongattatás napján! Mert közel van Jehova napja, minden népek ellen. Amint cselekedtél, úgy cselekszenek veled; amit te fizettél, visszaszáll fejedre." (Abdiás 11—15) Ez a prófétai kijelentés lényegében azt mutatja, hogy Isten az ő feltett szándékát minden emberi beavatkozás vagy segítség nélkül végrehajtja, és egyetlen teremtésnek sincs joga beavatkozni, csak ha erre az ÚrtóL utasítást vagy parancsot kapott.
39 A figyelmeztetés közölve lett, mégpedig nem csak Edomnak, hanem a többi nemzeteknek is: „Azt mondja az Úr, Jehova: Mivelhogy Moáb és Seir ezt mondta: Ímé, Júda háza is olyan, mint a többi népek; Ezokáért ímé megnyitom Moáb oldalát a városok felől, városai felől mindenfelől, az ország ékességét Beth-Hajesimóthot, Baál-Meont és Kirjátaim felé. Megnyitom Kelet fiainak, Ammon fiaival együtt adom örökségül, hogy emlékezetben se legyenek többé Ammon fiai a népek között. Moáb fölött is ítéletet tartok: hogy megtudják, hogy én Jehova vagyok." (Ezékiel 25:8—11) A figyelmeztetés az Ammonitákhoz is szólt: „Embernek fia! vesd tekintetedet Ammon fiaira, és prófétálj ellenük; és mondjad Ammon fiainak: Halljátok az Úr, Jehova beszédét! így szól az Úr, Jehova: Mivelhogy ezt mondod: Haha! szenthelyemre, hogy megfertéztetett; és Izrael földjére, hogy elpusztíttatott; és Júda házára, hogy fogságba mentek. Ezokáért ímé adtak téged Kelet fiainak örökségül, hogy felüssék sátoraikat benned, s felállassák benned lakóhelyeiket, ők eszik meg gyümölcsödet s ők iszák meg tejedet. És teszem Rabbát tevék legelőjévé és Ammon fiait nyájak fekvőhelyévé, s megtudjátok, hogy én Jehova vagyok! — Mert így szól az Úr, Jehova: Mivelhogy tapsolsz kezeddel és tombolsz lábaiddal és örülsz teljes megvetéssel lelkedben Izráel földje felett; Ennekokáért ímé kinyújtom kezemet reád, s adlak ragadományul a népeknek, és kiváglak a népségek közül, és elvesztlek a tartományok közül, eltöröllek, hogy megtudjad, hogy én Jehova vagyok." (Ezékiel 25:2—7) (Lásd Jeremiás 49:1—6-ot is.) Ez a figyelmeztetés az összes nemzeteknek szól. (Ezékiel 26:2, 3, 21; 28:21—26) Ezek a jövendölések a mi Istenünk bosszúállása napjára irattak, erre vonatkoznak, s ez (illetve a meglepő munka) Armageddonkor következik be.
40 Az Úr Jézus jelen van, az ítélet napja eljött és a nemzetek ítélet alatt vannak. De az ítélet a nemzetek vallásiaskodóin kezdődik, amint írva van: „És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös." (Péter I. 4:17, 18) Jeremiás üzenete prófétai jelképek alakjában lett eljuttatva a pogányok hivatalos
képviselőinek, Isten gyűlölőinek és ellenségeinek. Ezek a pogány követek diplomáciai viszonyt tartottak fenn az izraelitákkal. Így van ez ma is. Mialatt a figyelmeztetés a „kereszténységben" történik, eljut az éppenugy az úgynevezett „kereszténységben" lévő nem vallásos vezetőkhöz is. Eljut ez a pogány nemzetekhez is, amelyek szövetséges vagy diplomáciai viszonyt tartanak fenn az úgynevezett „keresztény nemzetekkel" is.
41 Egy szemléltetés: Japán szövetségben áll a róm. kat. hierarchiával, és a japán hiszékenyek (balekok) üldözik Jehova tanúit, mivel ezek Jehova nevét és királyságát hirdetik. Jehova tanúinak a Japán kormány által való üldözése és bebörtönözése mindnagyobb méreteket ölt, éspedig minden igazoló vagy mentő ok nélkül. Ez történik, mert a róm. kat. hierarchia azt kívánja, hogy Jehova tanúit üldözzék abban az országban.
42 Jehova parancsára Jeremiás — a próféciában említett'évben — Seraja által Babilon királya ellen is küldött egy írásbeli üzenetet, amelyet ott fel kellett olvasni: „Ez a szó, amellyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Neria fiát, aki a Mahásiás fia volt, mikor ő Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala. És megírá Jeremiás egy könyvben, mindazt a veszedelmet, amely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, amelyek megirattak Babilon felől. És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szokat, mondván: Jehova, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertől baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen." — Jeremiás 51:59—62.
43 Ez megerősíti az Írás más kijelentéseit, miszerint Isten az istentelen hordákat, a gonosz gyűlölködőket felhasználja az álszent vallásrendszerek megsemmisítésére s azután az istenteleneket és mindazokat elpusztítja, akik a Sátán szervezetéhez tartoznak. Armageddon vége mindannak a teljes pusztulását jelenti, aminek köze van Sátánhoz és elvetemült munkáihoz.
44 Jehova gondoskodott róla, hogy figyelmeztetése a nemzetek mestereihez vagy uraihoz is eljusson. Azok a diplomáciai követek, akik Jeruzsálembe jöttek, hogy Sedékiással bizalmas tárgyalásakat folytassanak, bizonyára tudomást szereztek az üzenetről; hiszen Isten utasította Jeremiást, hogy azt közölje követeivel továbbítás végett: „És parancsold meg nékik, hogy mondják meg uraiknak: „Ezt mondja Seregek Jehovája, Izrael Istene; ezt mondjátok uraitoknak." (Jer. 27:4). Hasonlóképpen, tudják meg a nemzetek követei is, akik összeköttetésben állanak a „kereszténységgel" és azzal tanácskozás végett összejönnek, hogy Isten elhatározta a Sátán szervezete elpusztítását. Egy ily bejelentés máris több külföldi diplomatához el lett juttatva és majdnem az összes államok tudomást szereztek róla. Jehova ezt nyilván azért juttatja el hozzájuk, hogy ne lehessen mentségük. Meg kell tudják, hogy Jehova a legfelségesebb: „Én (Jehova) teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és kinyújtott karommal; és annak adom, aki kedves szemeim előtt." (Jer. 27:5) Amidőn az izraeliták Kanaánba vonultak, Isten nem pusztíttatta el velük Edomot, Moábot és Ammont, mert ekkor még nem érkezett el erre az idő. (Mózes V. 2:1—19) Az izraelitákra valótekintettel Isten a föníciaiakat, Tírus és Sidonbelieket az országban hagyta. Ezáltal árnyékolta elő, hogy Sátánt és szervezetét az általa meghatározott idő leteltéig minden háborgatás nélkül megtűri. Isten 1914-ig megengedte, hogy Sátán megszakítás nélkül uralkodjék a nemzeteken, s az Isten gyűlölői, valamint az ál-

40


40
szent úgynevezett „keresztény' vallásiaskodók” együtt működnek és továbbra is hatalmat gyakorolnak a nemzetek felett. Milyen üzenetet hirdettet most Jehova a világ nemzeteinek? és kire bízza ennek a hirdetését? Meg tudják akadályozni a világ hatalmai, hogy Jehova üzenete az általa meghatározott időn belül közvetítve legyen?


Az Ő „műve" és „cselekedete", IV. rész a legközelebbi számban.


Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 október 1)
Az Úrvacsora
„A mi húsvéti bárányunk, t. i. a Krisztus, megáldoztatott értünk. Tartsuk meg tehát az ünnepet" — Korinthus l. 5:7, 8; Zürcher-ford.
1 JEH0VA sok prófétai képet létesített, amelyek előre közlik az ő szándékát. Elvárhatjuk, hogy az ő kifejezett szándékának fontosabb részét a prófétai képek dicsőségesen bemutatják; ez így is van. Hogy Jehova neve teremtményei szívében betöltse a megillető helyét, nagyon fontos, hogy tisztázva és mindenekfölé emelve legyen. Lucifer lázadása által, akit most ördögnek hívnak, és Jehovával szemben emelt elvetemült kihívása folytán, miszerint Isten nem tudott oly embert teremteni a földre, aki megőrizhetné iránta való hűségét, a Felséges nevét kétségbevonták, nagyon meggyalázták és bemocskolták. A felsőbbségröl így felmerült kérdésnek kellő módon kell eldölnie. Jehova közzétette szándékát, hogy egy magot fog támasztani, aki a kiszabott időben megsemmisíti a gonoszt és annak szervezetét és a saját nagy nevét igazolni fogja. Emiatt mondta az ördögnek: „Épen emiatt hagytalak meg.“ (Mózes II. 9:16) Így két dolgot látunk meg amelyeket Isten tenni szándékozik, nevezetesen: 1. nevét világszerte hirdettetni akarja, s 2. felsőbbséges hatalmát kifejezni akarja az ellenség felett.
2 Jehova a nevének tisztázására vonatkozó előkészületeiben Ábrahámot kivezérelte szülőföldjéről a Kánaán földjére. Ott feltételhez nem kötött szövetséget kötött Ábrahámmal, amely a következő ígéretet tartalmazza: „Te benned mogáldatnak a föld minden nemzetségei." (Mózes I. 12:3, 15:18) Isten azután kötötte meg Ábrahámmal a körülmetélés szövetségét a következő ren-
delkezéssel: „Minden férfi körülmetéltessék köztetek.” (Mózes I. 17:9—12) Később Isten úgy intézkedett, hogy Ábrahámnak és Sárának egy fia szülessen, akit Izsáknak hivtak. Amidőn Izsák nagy fiu lett, Isten utasítására áldozatul mutattatott be mint élő áldozat. Mindez Jehova nevének az igazolását szolgálta. Ebben a képletben Ábrahám Istent példázta, viszont a körülmetélés szövetsége azt példázta, hogy szívében körülmetélve kell lennie annak, aki e szövetségnek részévé kíván lenni, ami azt jelenti, hogy feltétlenül és teljesen engedelmeskedni tartozik Jehova Istennek és az ő királyságának. — Mózes V. 10:16; Filippi 3:3; Kolossé 2:11.
3 Később Ábrahám leszármazottai Isten utasitásából Egyiptomban laktak (az ördög földi főerődítményének területén), amely ország az ördög szervezetét példázta, amely az egész világon uralkodik. Ábrahám leszármazottai Egyiptomban szolgaságban tartattak, ahol őket Sátán és közegei szigorúan elnyomták; Jehova nevét nagyon meggyalázták és kigúnyolták. Azután Isten egy újabb élőképet alakított; amidőn Mózest Egyiptomba küldte népének kimentésére, s hogy nevet szerezzen Jehovának: „Hol van oly nép a földön, mint a te egyetlen néped, Izrael, akiért az Isten elment, hogy népéül megváltsa és nevet szerezzen magának s oly nagy és rettenetes dolgokat cselekedjen a te országodért a te néped színe előtt, amelyet Egyiptomból váltottál ki, a pogányoktól és isteneiktől?” — Sámuel II. 7:23. Schlachter fordítás.