„Oldal:Szervezet 1-2 huW1938.10.djvu/15” változatai közötti eltérés

²⁶ Amit az Úr 1925-ben valóban megtörténni engedett, az mutatja e prófétai ünnepség beteljesedését. Ebben az évben kezdett Jehova neve előtérbe kerülni, s akkor kezdtük megérteni, hogy Jehova most nevet fog szerezni magának. A héber első hónap kezdetén közölt Az Őrtorony az 1925 március 1-i kiadásában egy ,,A nemze születése“ című cikket, ami azt jelentette, hogy a királyság tevékenységhez látott. Akkor azt gondolták, hogy egy emberekből összeállított kiadó-bizottság ellen kellett őrizze, ami Az őrtoronyban megjelent; s a bizottság többsége erőssen tiltakozott „A nemzet születése“ című cikk kiadása ellen. Az Úr kegyelme folytán azonban mégis ki lett adva, s az jelezte a valóságban a kiadóbizottság végének a kezdetét, amennyiben kimutatta, hogy az Úr maga vezeti a szervezetét. Azután az indianapolisi nagygyűlésen 1925-ben ki lett adva a „Reménység üzenete“ című rezolució, amely többek között a kővetkező szavakat tartalmazza: „Isten ideje elérkezett, hogy magának nevet szerezzen a földön és a népeket kioktassa az isteni elhatározás igazságáról, amely az egyedüli eszköz az emberiség megmentésére. Ezért itt az Úr nevében és szellemében magasra emeljük Isten igazságának és igazságosságának zászlaját az ellenség ellen és a népek javára, s ezt a zászlót a következő igazságok képezik: Jehova az egyedüli igaz Isten, a Mindenható, Legfelségesebb, az emberek megmentésére vonatkozó feltett szándékának a szerzője és bevégzője. Ő a megjutalmazója mindazoknak, akik öt szorgalmasan keresik s néki engedelmeskednek.“ Ez volt az első nyilvános alkalom, amidőn be lett jelentve Jehova azon feltett szándéka, hogy nevet szerez magának. Ez idő körül kezdtük meg Jehova dicsőségét — a népéhez való új viszonyában — a valódi templomban szemlélni, s az Isten dicsőségének ez a látomása mind világosabb lett, míg felismertük, hogy Isten legfőbb szándéka a nevének az igazolása. Röviddel azután, vagyis 1926 január 1-én hozta Az Őrtorony a „Ki tiszteli Jehovát?“ című cikket s ezáltal a figyelmet Jehova nevének a dicsőségére terelte és kihangsullyozta a módot, amint magának nevet szerez. (Sámuel II. 7: 23) Jehova e dicső határozatára lett azért a „kereszténység" kellő időben a „Reménység üzenete“ szétosztásával figyelmeztetve. A jelenések 16:8, 9-ben vázolt negyedik csapáshoz és a negyedik trómbitaszóhoz (Jel. 8 :12) hasonlóan kezdte meg a „Reménység üzenete“ a Sátán földi hordája dicsőségének az elhomályosítását és az Úr dicsőségének az ismertetését, s Isten népe felállott és örvendezett.

²⁷ Az előképes templom felszentelésénél imádkozott Salamon, s többek között a következőket mondotta: „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljön messze földről a te nevedért; (mert meghallják a te nagyságos nevedet és hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), eljön és imádkozik e házban: Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék nevedet, és féljenek úgy téged, miképpen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem. Ha néped hadba vonul az ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd el, és Jehovához imádkozik a város felé fordulván, amelyet te magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a nevednek." — Kir. I. 8:41—44.

²⁸ Ezzel párhuzamban tartalmazza a „Reménység üzenete“ (a 12. és 13. bekezdésében) a következő szavakat: „Bizalommal fordulunk a népekhez azzal a felhívással, hogy gyülekezzenek az isteni igazság zászlaja alá, amely ily módon magasra lesz emelve, hogy megismerjék az élet és boldogság útját. Figyelmeztetjük a minden nemzet, törzs és nyelv összes jóakaratú embereit, hogy hagyjanak fel a Sátán által kitalált és hosszú időn keresztül az embereknek tanított tévtanokkal és forduljanak a Szentírásban feltárt isteni menekülés útjához és higyjenek abban. Az Isten királysága, amelyért a népek hosszú időn keresztül imádkoztak, elérkezett. Egyedül ez képes és fogja megerősíteni a világot és rendet teremteni azon, hogy az többé ne rendülhessen meg. E királyság igazságosság zászlaja az, amely most a nép előtt magasra tartatik. Krisztus Jézus, Jehova megdicsőült Királya és Isten határozatainak nagy végrehajtója lett a világ jogos uralkodójává. Fogadják el őt a népek, higyjenek neki és engedelmeskedjenek neki és igazságos törvényeinek! Mindazok számára, akik így cselekszenek, biztosítva vannak áldásai: a béke, jólét, egészség, élet, szabadság és örök boldogság.“ Ebből most felismerhetjük, hogyan vezette az Úr keze a szövetséges népét azon az úton, amelyen járnia kellett, amint ezt megígérte. (Példab 3:5, 6) Már ezt megelőzőleg be lett jelentve, hogy az 1925. év egy nagyon fontos évnek látszik, de annak valódi jelentősége a jelenig nem lett felismerve.

²⁹ További érdekes tények a következők: „S a maga házát Salamon tizenhárom esztendeig építette, és befejezte egész házát. Mégpedig megépítette a Libánon erdő házát, száz sing annak hossza, és ötven sing a szélessége, és harminc sing a magassága, négy rend cédrusoszlopon [a Libánon egy cédrus erdejéhez hasonlóan] és cédrus gerendákkal az oszlopokon. És megépítette a trón-termet, ahol ítélt, a törvény termét; és cédrusfával bélelte a padlótól a padlásig. És a saját házát, amelyben maga lakott, a másik udvarban befelé a teremtől, hasonlóan e munkához. És Salamon a Fáraó lányának is épített egy házat, akit feleségül vett, e teremhez hasonlót. (Kir. I. 7 :1, 2, 7, 8; Elberfeldi B.) „És lön a húsz esztendő végén, a mialatt Salamon a két kázat, Jehova házát és a király házá megépítette —.“ (Kir. I. 9:10; Krón. II. 8:1) Salamon e külön építési programjának a befejezése magábanfoglalta a templomot, a királyi palotát és a Libánon erdő házát a törvény számára (s egy fegyverterem számára is; Krón. II. 9 :15, 16), s ez a befejezés a templom építése kezdete utánni huszadik évben következett be, tehát Kr. elölt 1016-ban, amely „huszadik esztendő“ 1938 tavaszának a kezdetével végződik s azért az 1937. évnek felel meg, amely 1938 tavaszán végződik s amelyre itt a figyelmet felhívjuk.

³⁰ Az 1937. év az Isten népére nézve, amelyhez úgy a maradék, mint a „társaik", a jóakaratú emberek tartoznak, egy fontos, jellegzetes évnek látszik, mintha ez az év még fontosabbhoz vezetne. 1937-ben, tehát ebben a „huszadik esztendőben“ lett tartva Párizsban augusztusban és Columbus, Ohioban szeptemberben Jehova tanúi eddig megtartott legépületesebb és legfontosabb nagygyűlései. A rádió közvetítése folytán a világ más tájain lakó tanuk is részt vettek ezen a nagygyűlésen, vagyis az Európában, Afrikában, Ausztráliában és a Tenger szigetein lakók. A nyilvános előadás, amely az Istentől jövő „Biztonság“ útjára mutatott, egy 30 000 személyből álló látható hallgatóság előtt lett megtartva és ugyanakkor (szeptember 18 és 19-én) sok rádióállomás által ki lett sugározva. Azután pedig szeptember 26-án kisugározott 125 rádióállomás egy nyilvános előadást „Istentisztelet“-címmel, amelyben a kereskedelmi

rádióállomások eljárása és azok üzemvezetői ennek az Istentől ajándékozott eszköznek a helytelen használatáért- elítéltettek; s erre á rádióállomások üzletcsináló tulajdonosai-, üzemvezetői- és uralkodói feletti ítélet október 31-én azzal lett kifejezésre juttatva, hogy az Isten országára vonatkozó s üzleti alapon megfizetett

rádióprogramok be lettek szüntetve. Vajjon ez a Krisztus Jézus, a Király utasítására történt a „törvény termében“? — Mindenesetre ezt nem egy ember intézte úgy, hogy teljesen megfeleljen a jövendölés beteljesedésének.