A lap korrektúrázva van
Az ő háborúja
I. rész
„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.
1
JJEHOVA pontosan meghatározta az időt a feltett szándéka kivitelére. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Prédikátor 3:1) A jelenkor a háború korszaka s ez után az állandó béke korszaka következik. (Préd. 3:8) Ez az idő a köv. megbízatás keresztülvitelére: „... gyomlálj, irts, rombolj és pusztíts, [s azután] építs és plántálj" (Jeremiás 1:10); ez az „ideje annak a kiszaggatásnak, ami ültettetett ... ideje a rontásnak és [azután] ideje az építésnek." (Préd. 3:2, 3) Jehova Isten ezt az időt már régen meghatározta, és Krisztus Jézus, fennséges tisztviselője által cselekedvén, most végrehajtja az elhatározását. Krisztus teste tagjainak — a földön élő maradékot is beleértve — a régi rendszer lerombolásával és az új felépítésével kapcsolatban bizonyos kötelességei vannak s egy bizonyos mértékben részt kell vegyenek a hadüzenet és a bosszúállás gyakorlásában, azután pedig a béke helyreállításában. Ezért adta ki a parancsot Jehova erre a korra vonatkozólag: „Keljetek fel és támadjunk reá haddal!" (Abdiás 1) Éppezért most okvetlenül szükséges, hogy Isten földön tartózkodó népe komolyan figyelembe vegye az Úr parancsait, amelyek különösen a mostani időre vonatkoznak. Ezzel összhangban lett 1938-ra a következő Íráshely éviszövegként kiválasztva: „Ne féljetek, a harc Istené!” Hasznos lesz megvizsgálni a tényeket és kisérő körülményeket, amelyek akkor játszódtak le, amidőn Jehova egy képet vagy prófétai színjátékot szereztetett, miáltal a gonoszság elsáncolt ellenségei ellen folytatott mostani háború van előárnyékolva. Ez a prófétai kép, amelyre az Úr most világosságot derített, a felkenteknek és társaiknak szövétnekül és vezérül szolgál. Ez a szövétnek most meg van gyújtva és megvilágítja az utat, amelyen Isten népének haladnia kell.
2
E prófétai képről a Krónika második könyve huszadik része számol be. Ezzel szoros összefüggésben vannak egyes dolgok, melyek a második Krónika tizenkilencedik fejezetében vannak feljegyezve s amelyeket most az évi szöveggel kapcsolatban megvizsgálunk. Mivel az izráeliták Isten szövetséges népét képezték és Jósafát Isten kegyelme folytán felettük királyként uralkodott, a prófétai kép Krisztus Jézus, az ellenjelképes Jeruzsálem királya eljövetelére, a királysága felépítésére s az ezt követő eseményekre vonatkozik. A Krónika II. huszadik fejezete a következő szavakkal kezdődik: „És lőn ezek után." Mi után? A tizenkilencedik, vagyis az előző fejezet azt mutatja, hogy ez a népnek a vallásos szokásoktól való megtisztítása után történt, amelyekhez az Ördög vezette őket, s miután a nép megtisztítására egész Júda királyságában megfelelő és elegendő bíróságok és bírák állíttattak fel. Ez úgylátszik összhangban van Ésaiás 1:26—28 jövendölésével, amely így hangzik: „És adok néktek oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; de elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik Jehovát elhagyták."
3 Az Őrtorony előbbi számában a Szentírás oly bizonyítékai tárattak fel, hogy az Úr Jézus ezt a bírák helyreállításáról és a templomhoz jövetelét követő dolgokról szóló jövendölést beteljesítette, Ő a nagy bíró, aki előtt most a világ összes nemzetei összegyűjtettek ítéletre, a az ítéletet „Isten házánál" kezdi meg (János 5:22—27; Péter I. 4:17) Szövetséges népének a megítélése után a kipróbáltakat a templomba vitte s így Siont felépítette. (Mal. 3:1—3) Sion „az igazságosság városa, a hív város". Akik Sionhoz jönnek, hogy ott
oltalomban és biztoságban részesüljenek, illetve a nagy sokaság tagjai szintén igazak kell legyenek s azután következik be a törvénytelen tömeg megsemmisítése. Szükségképpen „az igazságosság városa" a békesség városa is kell legyen, melyben az összes felvigyázók igazságosságban, Isten akaratával összhangban működnek, mint azt előre megmondotta, (Ésaiás 60:17) Jehova Krisztus Jézus által irányított szervezete vagy kormányzata szigorúan teokratikus, s annak uralkodója az Úr Jézus Krisztus, kinek vállán az uralom nyugszik s aki igazságosan uralkodik. — Ésaiás 9:6; 32:1.
4
Arravonatkozólag, ami közvetlenül a Krónika II. huszadik részében feljegyzetteket megelőzi, figyeljük meg előszöris a tizenkilencedik rész negyedik versét: ez így hangzik: „És Jósafát, Jeruzsálemben tartózkodott." E jövendölés kezdeti beteljesedése 1914-re látszik esni, amidőn Jehova az akkor trónjára ültetett Krisztus Jézus útján királyságát felállítani kezdte. (Jel. 11:18) Továbbá meg van írva, hogy Jósafát „Jehova trónján" ült. (Krón. I. 29:23; amerikai rev. B.) Ott Jósafát Krisztus Jézust, Jehova most trónjára emelt királyát ábrázolja. „Azután pedig [Jósafát] kiment a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtérítette őket Jehovához, az ő atyáik Istenéhez." (Krónika II. 19:4) Az Úr Jézusról van megírva: „És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságukból, szól Jehova.- (Ésaiás 59:20; Róma 11:26) Ez azt ábrázolja, amint Krisztus Jézus 1918-ban egyenesen megjelent a templomban. Hogy Jósafát kivonult a nép közé, Beersebától egészen a déli határig az Efraim hegységéig, Júda északi határáig, előárnyékolta Krisztus Jézusnak a szellemi Izraelhez való jövetelét. Jósafát megvizsgálta a népet egész Júda országában és visszavezette őket atyáik Istenéhez, megtisztítván őket minden vallástól és vallásos szokásoktól, mint pl. a fák alatti, berkekben és magaslatokon végzett kultusz, amelyek mind kívül estek Sion hegyen, az egyedül helyes imádkozó helyen. Így van előre bejelentve Krisztus Jézus visszajövetele, népének Sionhoz való gyűjtése és annak a vallástól való megtisztítása.
5
Jósafát továbi intézkedéseiről olvassuk: „És rendelt bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként.“ (Krónika II. 19:5) Ebben előárnyékolta Krisztus Jézust, amint 1918-ban megkezdte az ítélkezést Isten házán. Azután pedig Jósafát így szólt a kiválasztottakhoz: „és monda a bíráknak [ezáltal hivatkozva az Úr ítélkezésének pártatlanságára és arra az ítélkező munkára, amely az egyházban vagy a Sionnak nevezett házban 1918-ban be lett vezetve]: Jól meglássátok, amit cselekesztek; mert nem ember nevében [embereknek tetszően] ítéltek, hanem Jehova nevében, aki az ítéletben veletek lesz [ha hűek és pártatlanok vagytok és nem néztek a személyekre]. Azért Jehova félelme legyen rajtatok [nem pedig az emberek vagy más teremtményektől való félelem], vigyázzatok arra, amit tesztek; mert Jehovánál, ami Istenünknél nincs hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel [illetve megvesztegetés, hogy a szemeket elvakítsa és a jogosságot elhajlítsa]. (Krónika II. 19:6, 7) Megvesztegetés más módon is történhetik, mint pénz által, még emberek tisztelése által is. „Sőt Jeruzsálemben is beállított némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Ízráel nemzetségeiből való fejedelmek közül [ezáltal azt a részt szemléltetve, amelyet most a maradék végez az ítélkezésben, hogy a dolgokat Isten ítélete szerint rendezze] Jehova ítéletére és a perlekedésekre [illetve az Úr már feljegyzett törvényei és ítéletei szerinti eljárásra]. És ők [illetve Jósafát és kísérői a vizsgálatnál, miál-
